Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1984. MÁJUS 31, CSÜTÖRTÖK Múzeum mindenkinek n padláson Jó szellem bújt ki a palackból A padlásokon többnyire csend van, por, pókháló, és a réseken háborítatlanul szöknek be a fénysugarak, kutatni a lomok, kacatok között. De nem a monori Kossuth iskolában! S nem csupán azért, mert lom nincs, mindent hasznosítanak, hanem mert minden talpalatnyi helyet használtat velük a kényszerűség, s zsúfoltság. A padlás is volt- már hangulatos foglalkoztatója az iskolai előkészítősöknek, s most megint más funkciót kapott: itt rendezték be Mo- nor múzeumát, amely iskolamúzeum ugyan, de a nagyközség történelmét is képviseli. Tolongtak az érdeklődők Nagy Tiborné iskolaigazgatót a legelső lépésekről kérdezem. — Hat éve is elmúlt már annak — akkor még nem én voltam az intézmény vezetője —, hogy az egyik szülő az Országos Levéltárban rábukkant egy okiratra, amely iskolánk 1567-es meglétéről is beszél. Elődöm, Hunyadi Lászlóné elő is készítette egy múzeum létrehozásának tervét, hiszen már akkor is jó néhány olyan tárgyi emlékünk volt, amelyek nem kallódtak ugyan, mert Csák András kollégám gyűjtötte és vigyázta valamennyit — de megértek a bemutatásra. Többször keresett minket a ceglédi Kossuth Múzeum is, hogy átmentse a gyűjteményünket, de mi úgy döntöttünk: megőrizzük Monornak, majdcsak lesz itt is múzeum ... Lett. És ez mindenekelőtt az iskolának köszönhető. Ügy gondolták: ha már megvan a jól szellőző tágas padlás, egy remek gyűjtemény, egy olyan pedagógus, mint Csák András, akinek szívügye a múzeum megvalósítása és ennek érdekében nem sajnál sem időt. sem fáradságot — mindezeket nem szabad veszni hagyni. Nem kértek pénzt, nsm kilincseltek segítségért, hanem nekiláttak a dolognak. Minden eyerek hezavitte a sokszorosított levelet, hátha kallódik még otthon egy-egy értékes dokumentum, ami érdemes lenne a bemutatásra. Személyesen, levélben keresték meg a régi nevelőket, lapunk is közölt egy kérést — s mi mindennel gyarapodott az addig is gazdag gyűjtemény! Előkerült a kórházi napló, melyet a háború alatt az iskola falai között vezettek, hiszen akkor kórház volt az öreg épület. A református egyház átadott régi, értékes iratokat, Barta Erzsébet nyugalmazott tanítónő, a Rónai házaspár is szívesen adta át a sokáig őrzött tárgyakat, Fiilöp Lóránt hagyatékából ugyancsak gazdagodott a múzeum. Hordták a gyerekek a régi képeket, könyveket, tankönyveket. Üggyé vált a múzeum az iskolában. Amikor — gyermeknap alkalmából, az úttörőavatás után — megnyitották az ajtaját, este nyolcig be sem lehetett zárni, tolongtak a lépcsőkön. Csák András, aki rendszerezte és összeállította az anyagot, s aki továbbra is gondozni fogja, hiszen az 1945 utáni emlékek jószerivel alig kaptak helyet, tehát változtatni, frissíteni is kell — a megnyitás napján vette át az iskola által alapított Kossuth emlékplakettet. Magától értetődik, hogy amikor keresem, a padlásmúzeumban találom meg, ahol a 77a osztály duruzsol éppen, összehajolva minden érdekes darab felett. ílérhetatlen haszon Középen a legrégibb dokumentumok kaptak helyet. Közöttük palatáblák, vékony sárga tankönyvek a két világháború közötti időkből, Vas Gereben könyve, A nemzet napszámosai, első lapján az ajánlással: Jancsinak emlékül menekülésem alkalmából, a keltezés: 1944. Ki menekült vajon, és hová ...? Nézik a hetedikes fiúk — Kothaj Zsolt, Plesoczki Sándor, Besenyei Zoltán, Otroko- csi István, Klimaj Zoltán — az öreg térképet, a nádpálcát, az egyházi pénztárkönyvet, mely arról beszél, mennyi kommenció járt hajdan a tanító úrnak. — Az egész iskola dolgozott a múzeumért — mondják és körém gyűlnek. — Takarítottunk, hordtuk le és fel a holmikat! — büszkélkedik Plesoczki Sándor, aztán egy kicsit csend lesz, /le csak addig, míg az időrend szerint csokorba szedett osztályképeken, melyek 1908-tól 1982-ig vonultatják fel a régi diáksereget, fel nem ismerik anyut, aput, az idősebb testvért. — Csodálatos volt látni a lelkesedést, amivel a gyerekek a múzeum létrehozásában közreműködtek, s amivel a megnyitást fogadták. Nevelési szempontból ennek mérhetetlen haszna van. A hagyományápolás már nem elvont fogalom csupán, s mintha jobban vigyáznának mindarra, ami az iskolában körülveszi őket — mondja az igazgatónő. Nyitva a világra Talán érzik: egyszer az is történelemmé lesz, mint most a múzeumban a régi golyós számológép, a rajzbak, a tintatartó ... — Jó szellemet engedtünk ki a palackból — mosolyog Csák András, igyekszik kitessékelni a gyereksereget, lent vár már a következő csoport. A héten reggeltől estig nyitva lesz a múzeum, azután ügyeletet szerveznek, hogy a község lakói is láthassák. Bárki kopog, szívesen kalauzolják, hiszen eddig is nyitva volt az iskola a világra, hadd legyen ezzel a múzeummal még inkább kovácsa az érdeklődésnek, a kíváncsiságnak. K. Zs. Akikről keveset beszélünk Istállóban szerzett tudomány A vesszőseprű harsogva fut a betonon. Inas, munkaruhás férfi terelgeti a szétszóródott szénaszálakat. Mozdulatainak üteme, lendülete a kaszásokéhoz hasonló, bár határt szab neki az istállófolyosó két oldalán sorakozó bokszok deszkafala. Pálinkás Ferenc éppen tizedik esztendeje járja be naponta többször is ezt az utat. A Rákosmezeje Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe sok fájával, zöldjével távolabbról egyébként is inkább gondozott vadasparkhoz hasonlít, de az ellető kívül-belül az átlagosnál még tisztább. Vakító fehérre meszelt falak, pácolt-barna fülkék a várandós teheneknek, illetve borjaiknak. A kép csalóka — Igazi bizalmi állás az illetőé, igaz, Feri bácsi? — köszönti kézfogással a söprűs embert Sonnewend Tamás, az állattenyésztési főágazat vezetője. — Itt a munkát nem lehet halasztani, de kapkodni sem. — Mindent meg lehet szokni és tanulni — mondja csendesen az ellető. — Kinek ez fekszik jobban, kinek más. Én nem bántam meg, hogy így választottam. Sőt, mi több: Feri bácsi választottja — vagyis a felesége — is így választott. Együtt döntöttek úgy egy évtizede, hogy isaszegi létükre a Rákosmezeje Tsz-nek ugyanarra a munkahelyére mennek dől gozni. Ki tudja, ennyi idő alatt hány borjú világrajövetele, lábra állása mellett bábáskodtak. — Biztos akadnak férjek, akik ezt a döntést egyáltalán nem helyeslik... — provokálom a kicsit zárkózottnak tűnő idősödő férfit. Végre halványan elmosolyodik: — Az ő dolguk. Nekünk így jobb. Könnyebben megszervezhetjük az itteni meg az otthoni munkát. Kisegítjük egymást ebben is, abban is. Ad dolgot a háztáji, a kert, ráadásul az egyik fiam most építkezett... Várom, hogy a családról szólva megered a nyelve, de Pálinkás Ferenc elharapja a szó végét. A főágazatvezető lendíti át beszélgetésünket a váratlan holtponton. Az elle- tők tartózkodójába invitál, s egy Magyarországról szóló, több nyelvű színes kiadványt mutat. A címlapon s két belső páros oldalon híres művészek, táncosok, s egyik neves téesz- elnökünk társaságában ott van Feri bácsi meg a felesége néhány fényképe is. Játszéház, játszóudvar Ha esik, ha', fúj, minden óvodást és iskolást érdekes, színes programmal várnak június 3-án, vasárnap a pilisi Móricz Zsigmond művelődési ház munkatársai. Már délelőtt 10 órától nyitva lesz kapu, ajtó: a játszóház és a játszóudvar. Vidám zenére táncot tanulhat, aki Ismfetkmílés alán Szükség helyett a divat dikt ü A házak elé nem zománcát veszített, agyonfoltozott lábasokat raktak ki és horpadt bordájú fazekakat, vagy évek óta féltveőrzött használhatatlan limlomokat. Ilyen ócskaságok az úttörők megismétlődő gyűjtése, és az előző években rendszeresített lomtalanítási akciók révén már nem is akadnak. A szépet és a praktikusat kedvelő háziasszonyok is rég kidobták, a divat már a konyhákban is átvette az irányítást, a hófehér rózsás, virágos edények is csak mutatós díszként szolgálnak, a főszerepet a gyorsfőzők és a teflonok játsszák. Kaput cseréltek Ha edény hever az utcán és várja az elszállítást, az már megunt, divatjamúlt, arra szolgál csupán, hogy az olvasztótégelyek adalékanyaga 'egyen, fonott, nehéz cirádás vaskapuk támaszkodnak egymáshoz, várva a Ferihegy Tsz rakománytól már púposodó teherautóját. — Ketten nem is bírtuk felemelni — adja a szót Nagy János kocsikísérő —, Ferenczi Mihály gépkocsivezetőnek is segítenie kellett. A leszerelt helyén már új, sima vonalú, divatos kapu áll. Akadt olyan ház is, ahol az udvarról mi hordtuk ki a vashulladékot, az úttörőknek készítették elő, mi azonban hamarabb érkeztünk. Szívesen tettük, hiszen az emberi szépérzék és a környezetünk védelme szinte kötelezően előírja a tisztaság szere- tetét. Ősihez nincs Sajnos kevesen tartják be. Pedig ezért szervezi a tanács a megismétlődő lomtalanítási akciókat, hiszen a szeméttel teli környezettel együtt pusztul valamennyiünk egészsége is. Az olajárak emelkedését a házak elé kirakott hordók mennyisége is jelzi, nincs hol tárolni, összezsugorodtak az udvarok,' minden tenyérnyi hely haszonnövényekkel van beültetve. A házak körül a gyümölcsfák is magasodnak, a virágok is ládákba szorultak a teraszokon, persze nem verbéna, vanília illatú (sárgaviola és a mindig virágzó büdöske, nemesen a virágok is. A rossznyeivek azt állítják, nem is ház az, ahol a szegfű nem Madagaszkár szigetéről származik, a tulipán pedig Hollandiából. A használható és csappal ellátott hordók pedig autóra kerülnek a javítható motorkerékpár mellé. Hibátlannak látszó kerékpárok, Singer varrógép, villanymeghajtású állja a-helyét bizonyosan, igaz munkaeszköz, egyben lakásdísz is, de a kényelem sem közömbös jelenség a háztartásban. Díszes asztali lámpák, gumikerekes lemeztaliga, gondozott zománcos tűzhely, a nehéz vaskályhákat pedig központi kazánnal és hőtárolós villanykályhával cserélik fel egyre több lakásban. Roskatag üstházat azonban még mutatóban sem láttak a kocsikísérők. A tárgysk jelzése S ez egyben megelégedett jólétet jelent. A lomtalanítás során a házak elé kirakott tárgyak is bizonyították ... K. S. nem rest. Akádhatnak persze, akiknek a kezük ügyesebb, mint a lábuk, ők benevezhetnek a rajzversenybe. Lesz egy hely, ahol a bábkészítés, bábozás rejtelmeibe avatják be a kíváncsiakat a gyakorlottabbak. De végeredményben azért az egész nap hangulatát — este hatig — maguk a meghívottak és persze a szintén szívesen látott kísérők határozzák meg. — Szép vörös bora van — dicsérem. — Éppen nem bor az, hanem üdítő — hárítja el huncutul. — Csak azt írták alá, hogy valóságosabb legyen ... Három szóban — Mondják — főnök és a beosztott — miközben beszélgetünk, hogy nem mindig lenne ám erre idő. Ha egy-két hét múlva elkezdődik az ellési időszak, akkor egybefolynak majd nappalok és éjszakák. Olyankor ezrek, talán százezrek is függnek attól, milyen ügyes, gondos az ellető. — Aztán jól megfizetik-e ezért? — A múlt hónapi kiugró volt, rájött ez-az... — mondja kitérően. Hiába, a hétköznapi diplomácia is ismer ilyen furfangokat. A főágazatvezető egészíti ki a választ: — Most 11 ezer volt a borítékban, de azért átlagban is megkeresi a 7—8 ezret a Feri bácsi. — Hát igen — teszi hozzá az ellető, hogy már úgysem titok a titok —, mert még az iskolától is kapok havonta háromszáz forintot. Ebből tudom meg — véletlenül —, Pálinkás Ferenc, akinek papírja csak arról szól, hogy ő betanított szakmunkás, egyben oktató is. (Betanított: pontos-e ez a szó? Hiszen valóban, már gyerekkorában az apjától, nagyapjától tanulta el a parasztemberek tudományát. Ám nem az órák vagy a tantermek rendje, hanem az élet követelményei szerint. Persze a faluban akkor is rangja volt annak, akit a gazdák közül a legtöbben elhívtak egy-egy el- lés levezetésére.) — A péceli szakiskolából járnak ide gyerekek, nekik szoktam elmagyarázni, megmutogatni, amennyit egy-két alkalommal lehetséges. — Érdekli ma egyáltalán a fiatalokat az ilyenfajta munka? — Akad közöttük néhány nagyon is figyelmes, dolgos, rátermett. Kíváncsi leszek, hogyan méri ezt fel a képesítés, képzettség nélküli alkalmi pedagógus az elletőben. Egyszerű, de hosszabb válaszra számítok, mint ez a három szó: — Akarat, tudás, szorgalom. Ez kell, ha ez megvan a gyerekben, jó munkás lesz belőle. Mindig ezt mondom nekik. A főnök gratulál Pár percet beszélgetünk még, azután elköszönünk, hogy ne tartsuk fel tovább Pálinkás Ferencet. Hátam mögött hallom már, ahogy a főágazatvezető is búcsúzik: — Jó munkát, Feri bácsi, és gratulálok. Azt az utolsó válaszát én is megjegyeztem. Tanítsa meg rá a gyerekeket. Vereszki János A nap kultwrális programja Gyömrő, 14 órától: a furulyaszakkör foglalkozása, 18 órától: a nők klubjának összejövetele. Monor, számítógépes tanfolyam. Kézilabda növekedtek az esélyek Kikaptak az úri lányok Néhány forduló van még hátra a megyei kézilabda-bajnokságból tavasszal. A Gyömrő férficsapata az I. osztályban a várakozásnak megfelelően szerepelt eddig. Hangsúlyozni kell, hogy eddig, hiszen még tavasszal is kemény mérkőzések várnak az együttesre, s az őszi menetelés sem lesz egyszerű és könnyű. Miért van az, hogy lényegében az elmúlt évi csapat, amely a hatodik helyen végzett, az idén egyre-másra győz? Az okok nagyon egyszerűek, jó a közösségi szellem, elfogadható az edzéslátogatás, s lassan tökéletesen ismerik egymást a játékosok. Ez utóbbi talán a legdöntőbb. Megpróbálnak segíteni Az átlagosnál is nagyobb a forgalom tavasszal a Buda- pest-környéki TÜZÉP Vállalat monori építőanyag telepén. Az ellátás megfelelőnek mondható, bár ami országszerte hiánycikk, az itt sem kapható. Így például hiába keresik a vevők a tetőcserepet, az „E”-gerendát és még néhány Hancsovszki János felvétele másfajta anyagot. A telep vezetői mindenesetre megpróbálnak segíteni az építkezőknek: előjegyzik a keresett, de hiányzó anyagot, s ha sikerül beszerezni, értesítik a megrendelőt. Sok felesleges rohangálás takarítható meg így. Ott- jártunkkor a telep egyik sarkában áthidalókat rakodtak. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek hibák. Lassan már arról lesz híreshírhedt az együttes, hogy szá- molatlanul hagyják ki az abszolút gólhelyzeteket, köztük jó néhány büntetőt is. Pedig, aki látja az edzéseket, a játékosok szinte csak a gólhelyzetek kihasználását gyakorolják. Edzésen megy, mérkőzéseken kevésbé. Akkor veszélyes ez, ha rangadót játszanak. Vácott kaptak ki öt góllal, ám lehetett volna szorosabb is a rangadó, ha a helyzet kihasználás jobb. A csapat védekezése megfelelő, olykor egészen jó. A kapusok kifejezetten jól védnek, s minden találkozón van egy-két húzó ember, akik a gólok többségét lövik. Részletes értékelésnek még nincs ideje, örülni lehet annak, hogy a csapat ott van szorosan az élmezőnyben. A csapat hátralevő ellenfelei: Abony (idegenben), Nagymaros (újrajátszás idegenben), Pilisvörösvár (otthon), Nagykőrös (idegenben). Ebből a négy meccsből jó lenne, ha legalább öt pontot szereznének, s akkor az élmezőnyben végezhetnének a tavaszi idény végén. G. L. NŐI KÉZILABDA, MEGYEI I. OSZTÁLY: Tápióvölgye— Ceglédi VSE 9-18 (4-8). TÁPIÓVÖLGYE: Bakos — Szécsényi (1), Rádi, Strobán (1), Pappné (1), Misinszki (4), Székely (2). Csere: Bagóczkiné, Deckner. A hazai csapat nem tudta megismételni gödöllői játékát, indiszponáltan játszott. Szinte elemi hibákat vétettek, a gyors, szemfüles vendégek ezt kihasználva biztosan nyertek. Misinszki és Szécsényi nyújtott csak elfogadható teljesítményt, Bakos nagyon gyenge napot fogott ki. IFI: Tápióvölgye—Ceglédi VSE 10-16 (7-8). Góldobó: Mázás (10). Sz. I. flÖSN 0133—2651 (Monori Hintap)
