Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
4 1984. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Életből vett történetek Lassan befejeződik a tan- ki egy olasz kalandor, aki év, s bizonyára lesznek olyan majdnem lóvá tette őket. Vészülők, akik az iskolai könyv- gül természetesen minden jójutalom mellé otthon is köte- ra fordult, s az igazságtevő teket helyeznek az asztalra, nem volt más. mint maga a további kedvcsináló olvas- fejedelem, mányként. A Móra Könyvki- Fehér Tibor Kováts Mihály adó bőséges választékából ez- ezredesről, az amerikai fiig- úttal a tizenévesekhez szóló getlenségi háború egyik maregényeket vesszük szemügy- gyár hőséről emlékezik meg re. Tűzön-vízen át címmel. Róla Kőszegi Imre Kanizsai Do- eddig keveset tudtunk az rottya élettörténetét dolgozta óhazában. Neve a korona ha- fel. A majd hatszáz oldalas, zatérése óta ismét előtérbe ke- pergő cselekményű regény rült, s bizonyára nem feled- valójában az első magyar kezünk meg a továbbiakban nyomtatott könyv története is Karcag szülöttéről, lehetne. A Szerelmetes Orsi- Kása Csaba szintén törté- kám a helytállás, az önállóság, nelmi regénnyel jelentkezett, a cselekvőkészség szép példá- Pogánykő a címe. Az ízes ját mutatja be. Egy olyan nyelven megírt cselekmény a asszonyt, aki azért tanul, hogy Velencei-tónál játszódik, a felvirágoztassa szűkebb pát- pákozdi csata előestéjén. A riáját, aki messze földön hí- hovatartozásról szól a mű, ho- res botanikus kertet alapít, s gyan válnak a regény figurái aki Buda elvesztésének esz- a fontos esemény szereplőivé, tendejében, 1541-ben kiadja Bogáti Péter Az ágasvári az első magyar nyelvű köny- csatában egy úttörőtábor iz- vet Sylvester János irányi- galmait örökítette meg. Dé- tásával. kány Kálmán Tolvajkulcs Ráth-Végh István A fáraó címmel egy harmincas évek- titka című kötetében régi beli diáktörténetet írt meg. hiedelmekről, babonákról ír. Turcsányi Ervin a tanyai Századunk egyik nagy kíván- gyermekek világát dolgozta csija ő, aki a különlegessége- fel A szikrai srácokban. két kutatta lefegyverző el- Balogh Béni Vadócok a szántsággal. Ebben, az írásai- Bükkben címmel adja közre ból készült válogatásban töb- szülőföldjének történeteit. Kü- bek között a sebezhetet'enség lön is figyelmet érdemel ez a csodaszereiről, a középkori könyv. A lapjain sorjázó írá- bolondünnepekről, a csigatáv- sok nem kitalációk, hanem íróról, a varázserejű kardról, megtörtént esetek. Olyan a jóslásról, Mohamed kopor- szívvel megírt miniatúrák, sójáról olvashatunk. amelyből még az is kihallja Szombathy Viktor a zsugo- az emberi együvétartozást, a riságról és annak követkéz- tájhoz való kötődést, aki — ményeiről írt regényt, A tegyük föl — csak a gépek pénzhamisító címmel. Selmec világában érzi otthon magát, város polgárai a Rákóczi-sza- Vajon hazudós-e Nelli vagy badságharc idején derék fiai sem? Ez a kérdése Peter voltak a honnak, de arról is Brock Nelli című regényé- híresek, hogy fogukhoz vertek nek. Aki elolvassa, az msg- minden garast. Ezt használta tudhatja a titkot. Kari Bruckner Szadako élni akar címmel a hirosimai atomtámadásra figyelmeztet ma is, harminckilenc esztendővel az események után. Kasin Versenyfutás az életért című regénye pedig a Nagy Honvédő Háborúba kalauzol el, hogyan válik éretté egy olyan fiú, akit elhurcolnak, megjárja a háború bugyrait, s végül találkozik az emberi segítőkészséggel és jósággal. M. E. Barátok, rokonok Zanót és mácsonya Arról lehetne vitatkozni, hogy a kakasmandinkó vagy az ökörfarkkóró szebb virág, de arról aligha, hogy Vajda László hét évtizedes flóraképei felbecsülhetetlen értékűek. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent Flora Photographica Carpato-Pan- nonica címet viselő album egy életmű tapasztalatait összegezi. megtaláljuk, meglássuk az embert. Ilyen egyszerű lenne? Valaki megjelenik egy fotómasinával és máris kész a kép? Meglehet, ilyen. De nem is olyan parány, egy virág, hanem inkább lehetőség ahhoz, hogy ráébredjünk összefüggéseinkre és folyamatainkra. M. Zs. 5 „Kezed kapcsold hát kezembe, fi Ujjaid zá-d ujjaimba: fi Így dúdolunk jó dalokat, fi így leljük a legjobbakat fi Kedyeseink „kedve szerint, fi Tudni vágyók vágya ÜSzerihf, ■" ‘ fi A serdülők seregében, fi. Növekedő nép körében.” A finn nemzeti eposz, a Kalevala része ez a néhány sor, amely Képes Géza fordításában gyönyörűen cseng- bong magyarul. Egy figyelemre érdemes könyv, nyitánya ez az idézet, amellyel igazi gyöngyszemet vehet kézbe az, aki őszinte híve a finnek és a magyarok együttműködésének. A Barátok, rokonok című taVajda László flóraképei nemcsak szépérzékünkre hatnak, hanem tudományos ismereteinket is gyarapítják. A laikus a nézegetések közijén (mert állandóan kéznél kell tartani ezt a könyvet, nem lehet egyik napról a másikra elintézni!) arra a megállapításra jut. hogy szüksége van a hazának ilyen megszállottakra, mint Vajda, akik feldolgozzák és láttatják értékeinket. Akik tudatosítják, milyen kincsek közepette élünk, s figyelmeztetnek, mire vigyázzunk. A szépség vetekszik az értelemmel ebben az albumban, amelynek- egy-egy példánya remélhetően ott lesz minden iskolában, s arra szólít, hogy nagy-nagy dolgaink között vegyük észre az élővilágot, mindennapi életünk természetes közegét, a növényzetet is. Az előszót író Rócz Istvánt idézve, ez a kötet bevezet a botanika kincsestárába, s a Vajdaképek szemlélése önkéntelenül is. a környezetünkben elfoglalt helyünkre, a természethez való viszonyunk végiggondolására késztet. Aki megpillantja az albumban a nagyvi- rágú ledneket. a bodzpszagú ujjaskosbort, a cifra kankalint, az erdei pajzsikát, a gombos zanótot,/a héjakút mácso- nyát, a részeg korpafűt, az nemcsak e terrénum növényvilágává! köt ismeretséget, hanem megtanul egy rendszerben gondolkodni. A képek ugyanis növényföldrajzi egységekként tárják az érdeklődő elé a flórát, s arra is felszólítanak, hogy a kilencvennégy esztendős Vajda László munkásságában a tárgy mögött ' Szépség, mindenkihez--Mit vár az olvasó a kritikustól? Azt, hogy fogódzóikat szolgáltasson a mű megítéléséhez, szempontokat az értékek vizsgálatához, véleményének alátámasztásához. Mindezen kívánalmaknak meggyőzően tesz eleget Losonci Miklós kötete, mely Vén Emil festőművész pályáját rajzolja meg a Képzőművészeti Kiadó a Mai magyar művészet sorozatának 76. darabjaként. Ugyanis nemcsak azokhoz szól, akiknek már egyébként is rendszeres programjaik közé sorolható a képtárak vagy az időszaki kiállítások látogatása. Azokat is „csapdába ejti”, akik először kerülnek — akár véletlenül is — a képzőművészet élményt teremtő hatókörébe. Olyasmit ígér, melyet előképzettség, esztétikai pallérozóttság nélkül is megérthet mindenki. Vén Emil művészete, a fények, a színek kavalkádja az érzelmekre hat, elvontságában is közérthető. Megismerheti az olvasó annak az alkotónak a forrásait, alki nem sorolható be egyetlen körbe, isikolába sem. önmaga teremtett magának irányzatig. Mégpedig tiszteletreméltó szándéktól vezérelve: a szépség elsődlegességét hirdetve műértőhöz és egyszeri szemlélőhöz szólva egyaránt. Az életrajzi adatok szerves folytatása az ars poeticát tárgyaló fejezet. A továbbiakban már csak tanúvallomásnak tűnik az egyes benyomások talaját érintő felsorolás: a Maros-part, az Alföld és Spanyolország. ~ Duna menti táj, Prága, E Milánó és Párizs. A portrék alanyainak kiválasztása árulkodik: Dutka Ákos, József Attila, Hemingway, Kernstoik Károly, Thomas Mann, Krúdy Gyula. Az embert és a vezérlő eszmét sikerült egységbe ötvöznie. A könyv szól a továbbiakban a sokféle hatás szintéziséről, az alkony és az éjszaka felett a hajnal és a nappal győzelméről, az elmúlás érzésén felülkerekedett alkotóról. A baráti kör, és a levelezés megismertetése pedig külön meglepetés: méginkább személyes ismerősünkké teszi a művészt. Azt „a festő-Prosperót, aki soha nem a hatalom, hanem a szépség birtoklására és szétosztására használta varázserejét, így valósítva meg művészetének önálló törvényeivel Shakespeare hősének szellemiségét.” M. J. nulmánykötet, amelyet egyidejűleg adtak ki Finnországban és Magyarországon, ott .fiwiűj, nglunk ©ggygruj* gondos összegzése a két nép kulturális kapcsolatai, másfél évszázados történetének. Túl ezen egy nemes gesztus részese lehet az olvasó, amellyel az 1959-ben aláírt kulturális egyezmény 25. évfordulóját köszöntik a két országban. Egy olyan nemes gesztusé, amely ország-világ előtt bizonyítja, milyen mély rokonszenvvel, megbecsüléssel tekint a finn és a magyar nép egymásra, a közös régmúltra, az együtt megélt élményekre. Finnországban és nálunk sokan meggyőződéssel vallják, hogy ez az együttműködés jó példaként szolgálhat Európában és másutt a kü’önböző társadalmi rendszerű országok számára. A tanulmánykötet bemutatásakor Jaako Numminen oktatási államtitkár és Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, a Finn—Magyar Kulturális Vegyesbizottság s a szerkesztő bizottság társelnökei iheleg szavakkal méltatták a két nép kapcsolatait. Azt, hogy együttműködésünk napjainkban is, amikor a feszültség, a fegyverkezési hajsza árnyékolja be a nemzetközi helyzetet, zavartalanul és ígéretesen fejlődik. Helsinki és Budapest neve mérföldkőként szerepel az európai biztonsági és együttműködési folyamat történetében, s küldetését a két nép folytatni kívánja. Ennek jegyében született az elhatározás, hogy a tanulmány- kötet rövidített angol nyelvű változatát elkészítik és átadják a Budapesten 1985 őszén ösz- szeiPö kulturális fórum részt vevőinek. A finn—magyar kapcsolatok hétköznapjai is híven tükrözik a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését ösztönző közös szándékot. A 17 testvérváros, amelyeket valóban testvéri kötelékek fűznek össze, Suomiban a Finn—Magyar Baráti Társaság, nálunk a finn baráti körök szinte mindent felölelő tevékenysége. a sokrétű és nagy hagyományú kulturális kapcsolatok. Minderre bizonyság ez a kötet. A Barátok, rokonok több mint húsz finn és magyar szerzőjén sík segítségévvel é'ményszámha menő betekintést nyerhetünk ezekbe a hétköznapokba. K. M. gfíETI FILMTEGYZETK Kelly hősei Telly Savalas és Clint Eastwood a Kelly hősei egyik jelenetében Többen megírták már — a legolvasmányosabban talán Joseph Heller a A 22-es csapdájában és John Hersey a Harangot Adanónakban —, milyen furcsa módon értelmezte a háborút a nácik ellen küzdő amerikai hadsereg néhány katonája, sőt, egysége. Mi, itt Európában, persze kevésbé tudunk derülni a háborút is jó bizniszalkalomnak tekintő ügyeskedőkön, a jó pénzért saját egységeiket bom- báztató géhásokon; ez a jópofa kis háború oda-vissza végiggyalogolt rajtunk, pedig mi még azt is tudtuk, merre van az USA — az expedíciós hadseregnek viszont alighanem szerfölött nagyszámú katonája komoly gondban lett volna, ha a földgömbön meg kell találnia mondjuk Csehszlovákiát. Így aztán nem lehet azon csodálkozni, ha az amerikai hadseregben elég szép számban akadtak olyanok, akikel édeskeveset izgatott ez a háború. Meghalni persze meghaltak, ha úgy fordult a sor, de hogy a háború céljait is látták volna, vagy hogy Európáról, Európa népeiről és azok történelméről is tudtak volna valami' többet, mint amennyit az eligazításon elmondtak nekik a náluk nem sokkal jobban tájékozott tisztek, az nem valószínű. Persze mindez mellékesnek is tekinthető, hiszen végül is ez a hadsereg óriási szerepet játszott a nácizmus megsemmisítésében, nem kis véráldozat árán, s nem kevés dicsőséget aratva. Mert erről is szólnak a könyvek, az Oroszlánkölykök vagy Az ötös számú vágóhíd. Még az is igaz, amit — kissé patetikusan ugyan — Eisenhower tábornok emlékiratainak a címe mond: Keresztesháború Európában — hiszen a fasizmus elleni harc végül is pz volt. Mi sem természetesebb, hogy a film igyekezett kihasználni ezt a sajátos témakört. Természetesen megcsinálták a sikeres könyvek filmváltozatait is, és nemcsak az európai hadszíntérről szóló könyvekből lettek filmek. Ezek közül többet mi is láthattunk, de a legjobbaknak nem volt túl nagy közönségsikerük. Inkább azoknak az amerikai háborús filmeknek volt nagy közönség- vonzatúk, melyek a jól megcsinált kalandfilmek kategóriájába sorolhatók: A leghosszabb nap, A halál ötven órája, A híd túl messze van, s társaik (köztük angol filmek is persze). E filmekben elsősorban az izgalom, a kaland, a „nagy balhé” vonásai domináltak, s ha távolról is, de bennük volt a klasszikus western egy válfajának, a Rosz- szak ellen küzdő Jók csapatának dramaturgiai alapfelállása. No és persze a hősök is tipikusan amerikai hősök voltak: nagyszájú, kemény öklű, belevaló vagányok, amolyan nyers humorú, katona- mundérba bújtatott cow. boyok, akik nem voltak angyalok, de az ördögtől sem féltek, s miközben valamelyik istenkísértő vállalkozás során bekapták a végzetes ólmot, arra gondoltak, hogy a mama és Amerika biztosan büszke lesz rájuk, — vagy ellenkezőleg, a mama és Amerika le se fütyüli őket, mert a mamájukat nem is ismerték, Amerika meg azt se tudta, hogy a világon vannak. Izgalmas feladat lenné kimutatni ezeknek a filmeknek a sablonjaiban az amerikai filmtradíciók speciális létezését és átalakulását vagy inkább áthangolódását — de most nem ez a témánk. A témánk egy újabb amerikai háborús film, a Kelly hősei. Üjabb — ez persze egy kis túlzás, hiszen 1971-ben készült, így hozzánk egy kicsit(?) késve jut el. Mindenesetre nagy sztárparádé vonul fel: Clint Eastwood, Telly Savalas, Donald Sutherland, Don Rickies csak a legnagyobb nevek a listán. És lendületes a meseszövés is meg a sztori, mely arról szól, hogy egy bizonyos Kelly (Clint Eastwood) megtudja, hogy 16 millió dollár értékű arany hever harminc mérföldre a német vonalak mögött, s miután nem óhajtja, hogy ezt a mesés kincset más kaparintsa meg, szervez egy kis magánhadsereget, melynek sikerül is az akció, bár közben — ez természetes — többen otthagyják a fogukat a vállalkozó szellemű kis csapatból Már most az rendjén van, hogy ez a Kelly és a társai csupa vagány fickók, akiknek fergeteges a humoruk, noha akad köztük kissé lökött figura is (a tankos Faramuci például Donald Sutherland pompás alakításában). Az is rendjén van, hogy míg a maguk pecsenyéjét sütögetik, amúgy mellékesen hőssé avanzsálnak. Az azonban nincs rendjén, s ezt nemcsak az európai érzékenységünk mondatja velünk, hogy ebben a háborúban — mármint amilyennek a filmen mutatkozik — csak a 14 ezer rúd arany meg az azt őrző németek a háborús cél, s hogy úgy tűnik- az amerikai hadsereg felsőbe vezetésében is csak komplett ideggyógyászati esetek találhatók. A film fordulatos (bár néhol lassú, tempótlan), a színészek remekek, a harci jelenetek jól megcsináltak, az ember néha visít a röhögéstől a szituációk és a bemondások láttán-hallatán — aztán kijön a moziból, és arra gondol hogy itt valami fatális félreértéssel és tévedéssel találkozott, eszmék, hitek, etika le- söprését, kigúnyolását látta, s úgy érzi, a film elvett tőle valamit, de ehelyett nem adott semmit, mert úgy tűnik, nem is akart adni. Az is lehet persze, hogy az USA-ból nézve ilyennek tűn; ez a háború. Ám ha így van (így lenne), az még rosszabb Fegyvercsempészek Ez a román film bevallottan történelmi kalandfilmnek készült: a történet az 1840-es évek közepe táján játszódik, s arról szól, hogyan szereznek fegyvereket a havasalföldi ősz- szeesküvő forradalmárok. Nem tudom, történelmileg mennyire hiteles a sztori és a szereplők (úgy tűnik, igen igen kevéssé), de ez a kisebbik kérdőjel. A nagyobbik: vajon miért lett a sztori szinte követhetetlenül zavaros, miért vagyunk képtelenek megkülönböztetni, ki kicsoda, ki mikor melyik oldalon áll és miért, s hogy végül is a hős Sárga Rózsa valóban forradai- már-e, vagy csak egy jómo dorú úri útonálló? Takács István
