Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

mf « 6 .1984. MÁJUS 30., SZERDA 1 J OG I TANÁCSOK* i'líZNAP I ■ Rendeletéiből! i Vizek partján- HORGÁSZBOTTAL ■ A telekalakítási eljárás módja • A végrendelet érvényességének szabályai 9 Hogyan alakítható ki a te- iekrendezéssel érintett terület. Több olvasónk problémaként vetette fel, hogy a telekalakí­tásról szóló rendelkezések alapján, eltérő gyakorlat ala­kult ki egyes helyeken. Van, ahol nem tartják szükséges­nek elvi engedély kérését, és vannak helyek, ahol nem kí­vánják meg a hatóságok, hogy a kérelmek megfelelő mellék­letekkel legyenek felszerelve. A telekalakításról szóló ren­delkezések és az Országos Építésügyi Szabályzat az irányadó minden ilyen kér­désben. Telekalakítási eljárás meg­indítását a szükséges és előírt mellékletek nélkül nem lehet kérni, illetve ezek nélkül az engedélyt a telekalakításra nem lehet kiadni. A telekala­kításról szóló 29/1971, (XII. 29.) ÉVM. rendelet, részletesen megjelöli, hogy a kérelmek­nek milyen adatokat kell tar­talmazniuk, és milyen mel­lékleteket kell a kérelmezőnek ide csatolnia. Az is szabály, hogy a telek­rendezési eljárás tulajdonkép­pen két részletben történik. Az az állampolgár ugyanis, aki íelekrendezést kíván megindí­tani, erre vonatkozóan előze­tesen elvi engedélyt köteles beszerezni. Az elvi engedély 1 évig érvényes. Az abban foglaltak mind az állampol­gárra, mind a hatóságokra kötelező. Ebben az építésügyi hatóság részére okvetlenül tar­talmaznia kell a kérelemnek az érintett földterület részle­tes adatait, a lefolytatni kí­vánt telekrendezés fajtáját, és szükséges — mert általá­ban a kérelem másként nem bírálható el —<■ a megfelelő Helyszínrajz bemutatása is. Ilyén előzmények után nyilat­kozik az építésügyi hatóság, hogy a telekrendezéshez szük­séges terv elkészítésének fel­tételei biztosítottak-e, illetve ha nem. milyen feltételeket kell a kérelmezőnek teljesíte­nie. Az elvi építési engedély birtokában lehet azután meg­kérni a telekrendezési enge­dély kiadását. Ebben az eset­ben már nem elégséges a te­rületet vagy a szomszédos te­rületet feltüntető helyszínrajz benyújtása, hanem a kérelem­hez csatolni kell az illetékes földhivatal által záradékkal ellátott telekalakítási tervet, és az összes érintett földrész­letekről készített telekkönyvi kivonatokat. • Érvényes-e az a végrende­let, amelynek keltezése és el­készítésének helye, a végrende­leti tanúk aláírása után lett feltüntetve? Egyik olvasónknak aggálya van, mert a végrendelet a ta­nácsházán készült, amelynek hitelességét a tanács igazolta, és ebben a nyilatkozatban sze­repel a végrendelkezés helye és időpontja. Olvasónk úgy hallotta, hogy az írásbeli magánvégrendelet­nek olyan szigorú előírásai vannak, hogy ha csak egy is hiányzik, vagy téves helyen szerepel, a végrendelet ér­vénytelenné válik. Olvasónk valóban jól van tájékozódva. Szigorú előíráso­kat tartalmaz a Polgári Tör­vénykönyv, éppen a végren­delkező örökhagyó és az örö­kösök érdekében. Az írásbeli végrendelet akkor érvényes — itt a magánvégrendeletről és nem a közvégrendeletről be­szélünk —, ha annak végren­deleti minősége, keltének he­lye és ideje, magából az ok­iratból valóban kitűnik. Van még egyéb feltétel is, azonban erről már korábban írtunk, és jelenleg nem is az a kérdés, hogy keli-e tanú, vagy hány tanú kell, és hogy azok milyen minőségben, illetve szerepkör­ben lehetnek jelen. Jelen esetben arról van szó, hogy a végrendelet elkészült, de an­nak helymegjelölése és a kel­tezés ideje, a tanácsi záradé­kolás miatti lett feltüntetve. Elöljáróban megjegyezzük, hogy az örökösöknek a vég­rendelet érvénytelenségére való' hivatkozása nem azért alaptalan, mert a jogszabály nem írja elő a végrendelet ta­nácsi hitelességének megtör­téntét, hanem azért, mert a végrendeletből egyértelműen megállapítható annak e!ké- szülési helye és időpontja. Az érvénytelenségre hivatkozók­nak abban igazuk van, hogy a Ptk. szerint, az írásbeli ma­gánvégrendelet — egyéb alaki kellékek mellett — akkor ér­vényes, ha keltének helye és ideje magából az okiratból ki­tűnik. Igazságuk azonban csak eddig hivatkozási alap. Ugyanis az előbb említett sza­bály nem határozza meg azt, hogy a keltezésnek a végren­delet melyik meghatározott ré­szén kell lennie, és a jogsza­bály azt sem kívánja meg, hogy a keltezés és helyiség megnevezése meg kell hogy előzze a végrendelkező aláírá­sát. A lényeg csupán az, hogy a végrendeletből kitűnjön, hogy hol és mikor készült a végrendelet, és ez pedig az ok­irat bármely részén lehet, te­hát a végrendelkező, sőt a ta­núk aláírása után is. Dr. M. J. A versenytárgyalási rend­szer alkalmazásáról a Pénz­ügyminisztérium iránymuta­tást adott ki 7001/1984. PM. IV. szám alatt, a Pénzügyi Közlöny 6. számában. A pénzszállítás egyes szabá­lyairól ugyanitt jelent meg a 7002/1984. (PK. 6.) PM. IV. sz. iránymutatása is. A kisvállalkozókat érintő bankközlemény a 411/1984. MNB—OTP. közlemény a kis­üzemi vállalkozások bank­számláiról és pénzforgalmá­ról tájékoztatja az érdekelte­ket szintén a Pénzügyi Köz­löny 6. számában. Egyes oktatási jogszabályok módosításáról a Művelődési Közlöny 8. száma tartalmazza a 109/1984. MM. sz. utasítást. Ugyanitt jelent meg elvi állás- foglalás a felsőoktatási intéz­ményekben két fokozatú kép­zésben részt vevő esti, levele­ző hallgatók tanulmányi ked­vezményeiről. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Tanulmányi támogatás Egy vállalat áruforgalmi előadója 1977-ben beiratkozott a Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem esti tago­zatára. Munkaadója tanulmá­nyi szerződést kötött vele. E szerint az illető kötelezte ma­gát, hogy a diploma megszer­zése után négy évig munkavi­szonyát nem szünteti meg. Ez­zel szemben a vállalat huszon­egy nap tanulmányi szabad­ságot, a vizsgákon való rész­vételre szabad időt és átlagke­resetet juttatott neki. A fiatalember öt év alatt befejezte tanulmányait, fie nyomban fel is mondott, Ezért a vállalat a kifizetett tanulmá­nyi támogatás összegének visz- szatérítésére kötelezte. A ha­tározat alóli mentesítésért az illető a vállalat ellen pert in­dított. Arra hivatkozott, hogy azért vált meg munkahelyétől, mert nem képesítésének meg­felelő, hanem korábbi mun­kakörében akarták foglalkoz­tatni. Az ügy a Legfelsőbb Bí­róságon dőlt el, amely a tiszt­viselőt a kapott tanulmányi támogatás visszafizetésére kö­telezte. A határozat indoklása sze­rint a tanulmányi szerződés megkötése idején az ezt sza­bályozó 1967. évi törvény volt érvényben. Ez pedig a mun­káltatót nem kötelezte arra, hogy az egyetemi tanulmá­nyok befejezése után a dolgo­zót képzettsége szerint foglal­koztassa. Ezt csak az 1980. évi Munka Törvénykönyve ír­ta elő. Tebát, amikor a fiatal­ember munkaviszonyát a vál­lalt négyéves határidő előtt megszüntette, szerződésszegést követett el, ezért a támogatás összegét meg kell térítenie. A határozat még rámutatott arra is, hogy bár az első fokon eljárt bíróságok nem tisztáz­ták, hogy az egyetemen áru­forgalmi szakon végzett tiszt­viselő mint áruforgalmi elő­adó hasznosíthatta-e ismere­teit, de indokolatlan feltételez­hető, hogy szakmai képzettsé­gének megfelelő munkakört töltött be. K. S. Szabálytalan áremelések Bírság, bűnvádi feljelentés Az MSZMP Központi Bizott­ságának legutóbbi üléséről ki­adott közlemény a gazdasági feladatok között foglalkozik az árrendszer fejlesztésével. Cél­ként jelöli meg, hogy a terme­lői árak csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat juttas­sák érvényre, ennek révén fo­kozottan késztessék a termelő­ket és a felhasználókat a ha­tékony gazdálkodásra. A fo­gyasztói árakkal szemben tá­masztott követelmény, hogy azok ne szakadjanak el tartó­san a termelői áraktól. A köz­lemény ugyanakkor azt is ki­mondja, hogy biztosítani kell az árak érdemi ellenőrzését. Mohó vállalatok A múlt évi árellenőrzés ta­pasztalatai bizonyítják, hogy a gazdálkodó szervezetek között nem kevés akad, amely indo­kolatlan, sőt nem is létező költségeket is igyekszik ér­vényre juttatni az árakban. Előfordul, hogy ennek csupán tájékozatlanság az oka — a bonyolult árképzési és kalkulá­ciós előírások között a szak­emberek is nehezen igazodnak el —, de az árszakértők olyan drasztikus áremelési törekvé­sekkel is találkoztak, amelye­ket aligha lehet mentegetni. A Metripond mérleggyár oáldául egyik napról a másik­ba 43 százalékkal emelte meg hagyományos termékeinek árát, és ennél is többel, 75 szá­zalékkal az alkatrészekét. Ezért, valamint am:ért az egye­di megrendelésre készített mérlegek árát különféle indo­kolatlan pótlékokkal számol­ta, az Árhivatal gazdasági bír­ság kiszabását kezdeményezte a vállalattal szemben. A Csongrád megyei Bíróság gaz­dasági kollégiuma igen jelen­tős összegű, több mint kilenc­millió forintos gazdasági bír­ság kiszabását tartotta indo­koltnak, ám ítélete nem emel­kedett jogerőre, mert az ellen mind a Metripond, mind az Árhivatal fellebbezést nyújtott be. így az ügy hamarosan a Legfelsőbb Bíróság elé kerül. A Szabolcs megyei Tánács kereskedelmi osztálya bűnvá­di feljelentést tett a Tarpa és Vidéke Áfész ellen, amiért az ételnyersanyagok elszámoló ár­különbözetét nem kezelték alapszerűen, és mert áraikat kizárólag felfelé térítették el, és az ebből származó árbevé­telt jogcím nélkül megtartot­ták. A valóságban fel sem me­rült költségeket számolt el megrendelőinek a Téti Építő­ipari Szövetkezet: ezért írás­beli figyelmeztetést kapott. Az árhatóság egyidejűleg gondos­kodott arról, hogy megrende­lőit kártalanítsa. Kártalanítják a vevőket A jánosházi Bolgár—Magyar Barátság Mgtsz gabonakom­bájnolást végzett saját tagjai és kívülállók részére, 100 négyszögölenként 200 forintos áron. Egy jánosházi lakos ki­fogásolta a magas árát, és pa­naszával a megyei pártbizott­sághoz és a megyei tanácshoz fordult. Az ezután indult vizs­gálat megállapította, hogy az ár valóban magas, mire a szö­vetkezet majdnem a felére, 103 forintra szállította le a gabona­kombájnolás díját. A korábbi megrendelők számláit is he­lyesbítette, s ily módon több mint 16 000 forintot utalt visz- sza ügyfeleinek. A tavaly végzett, több mint 86 000 árvizsgálat sokféle sza­bálytalanságot tárt fel, és az ezek nyomán tett intézkedések — bírságok, kártalanítások — összege végül is meghaladta a 200 millió forintot. Az ellenőrzések nyomán természetesen kedvező tapasz­talatokat is szereztek az ár­szakértők. Megállapították, hogy a vállalatok, a szövetke­zetek általában megfelelő ár­munkát végeztek, és az árakat többnyire csak akkor emelték, ha költségeik növekedését sem­milyen más módon nem tud­ták ellensúlyozni. A Szerelvényértékesítő Vál­lalat például csak akkor emelt árat, ha a beszerzési ár leg­alább 3 százalékkal nőtt. A Metalloglobus a termelői árak 2 százalékos változásánál, és az 5 százalékot tartósan meg­haladó importár-emelkedésnél kezdeményezett árváltozást. A Nagykanizsai Sörgyár 1983 áp­rilisától felemelte ugyan a sör­törköly, a préselt élesztő, a tengeri csíra, az úszó árpa és malátacsíra árát, de ezt a dön­tését az árszakértők indokolt­nak tartották. Ugyancsak meg­alapozottnak minősítették a Debreceni Bútorgyár áremelé­sét, amely néhány terméket érintett. A debreceni Mototer- ra Gépipari Szövetkezet az öntvényárak emelkedése miatt növelte termelői árait, amit az árhatóság szintén indokoltnak minősített. Rendszeres ellenőrzés Hosszan sorolhatnánk még a jó és a rossz példákat, hiszen a tavalyi árellenőrzés tapasz­talatai igen gazdagok. A konk­rét eseteknél azonban aligha­nem fontosabb maga a tény, hogy a hatósági árellenőrzések országszerte rendszeresen foly­nak; hosszabb-rövidebb időkö­zönként az árellenőrök min­den gazdálkodó szervezetnél megjelennek. Megállapításaik­ról nemcsak az érintett válla­latokat, szövetkezeteket, inté­zeteket értesítik, hanem a nép­gazdaság irányítóit, a gazda­ságpolitika kidolgozóit is. Tá­jékoztatóik mintegy visszajel­zéssel szolgálnak arról, hogyan működik a gazdasági mecha­nizmus, milyen hatást gyako­rolnak a gazdálkodó szerveze­tekre a különféle szabályozók. Az 1983. évi árellenőrzések­ből leszűrt tapasztalatokat az Országos Anyag- és Árhivatal vaskos, százoldalas tájékozta­tóban foglalta össze, amelyet többkötetes, 900 példát tartal­mazó példatárral illusztrált. Ez az összefoglaló képet nyújt a vállalatok, szövetkezetek ex­porttevékenységéről, import­helyettesítési törekvéseiről, munkájuk hatékonyságának fokáról, ár- és piacpolitikájuk­ról, anyag- és energiatakaré­kosságukról, és így mintegy iránytűként szolgál a gazdasá­gi szabályozók további módo­sításához, illetve megerősíté­séhez, fenntartásához, Gál Zsuzsa Amíg az ikrából hal lesz 3 Az elmúlt hét végén átfogó ellenőrzést szervezett a g MOHOSZ Pest megyei Intéző Bizottsága a Ráckevei Du­na Halgazdálkodási Szakbizottságával és a helyi rend­őrséggel közösen. (A tapasztalatokról rovatunk követke­ző számában számolunk be részletesen.) Az időzítés nem véletlen: javában tart a pontytilalom, ez az az időszak, amikor a legtöbb szabálytalanságot elkövetik a horgászok. Ilyenkor az ívó halak kapókedve sokszor nagyobb, mint máskor, s bizony nemegyszer megesik, hogy a keszeg­nek felkínált apró csalit is termetes aranyhasú szedi fel. Am a tisztességes sporttárs óvatosan visszahelyezi a kifo­gott halat a vízbe — s nem a kocsi csomagtartójába vagy a táskába rejti el. Fegyelem Igen, az oly sokat emlegetett fegyelem. Hiába minden erő­feszítés, úgy tűnik, még min­dig magas a szabályokat meg­szegők aranya. Hogy miért? Nos, erre a kérdésre meglehe­tősen nehéz pontos választ ad­ni. Ami tény: a.mozgalomban részt vevők számának gyors növekedése örvendetes ugyan, ám ezzel megnőtt az úgyneve­zett húshorgászok száma is. Azoké, akik nem ismernek sem istent, sem embert, sem szabályokat. S az a baj, hogy nagyon nehéz ellenük fellép­ni, mert csak akkor lehet ha­tásos az eljárás, ha az illetőt tetten érik. ... Vagy sokszor akkor sem. Mint már többször említettük, az egyesületekben nem egysé­ges a fegyelmi vétségek elbí­rálása, az egyik helyen eny­hébben, a másikon szigorúb­ban büntetik ugyanazt a sza­bályszegést. Nem hiába sür­gették a megyei intéző bizott­ság legutóbbi küldöttértekez­letén a felszólalók, hogy mi­nél előbb egységes útmutatót kellene kiadni, amely meg- könnyíthetné és egyértelműb­bé tehetné a fegyelmi bizott­ságok tevékenységét. A MO­HOSZ képviselői ígéretet tet­tek rá, hogy rövidesen elké­szítik a keit segédanyagot. Növekedés Ha már a pontyok ívásáról volt szó, egy pillanatra gon­doljuk csak végig, hogyan lesz a.z ikrából termetes példány. Az Antos Zoltán szerkesztette Horgászok kézikönyvében ét­ről ezt olvashatjuk: „A meg­termékenyült ikrában kifejlő­dik az embrió, majd kikel a hallárva, vagy más néven a szikzacskós ivadék. A lárva szó — akárcsak a rovarvilágban — átmeneti fejlődési fokozatot takar. Az ikrahéjat elhagyó lárvának még nincs szája. Egyes halfajok lárváinak fej- végén ragasztóanyagot terme­lő mirigy van, ennek az anyag­nak a segítségévei képesek a vízben levő tárgyakon füg- geszkedni. A táplálkozás meg­indulásáig a lárva törzse alat­ti lelógó nagy szikzacskó táp- anyagait éli fel. A légzés a szikzacskó bőrfelületén át tör­ténik. A szikzacskó felszívódá­sa néhány napot vesz igénybe. Ezalatt alakul ki a száj, a bél­csatorna és a kopoltyú, meg­kezdődhet tehát a táplálékfel­vétel. A táplálkozó lárva uszo­nyai kifejlődnek, alakilag már a kifejlett halra hasonlít. Ettől számítjuk a zsenge ivadék életszakaszt, am.ely a fajra döntően jellemző táplálék fel­vételéig, több hétig tart (pZ. a ragadozó halak ivadékánál a halivadék fogyasztásának meg­kezdéséig). így él a halivadék élete első nyarában. Termé­szetesen állandóan nő is, a táp­lálkozási viszonyoktól függően. Az ivarérettség egyes, gazda­ságilag értéktelen, főleg ki­sebb halfajoknál (pl. sügér, durbincs, küsz) már egyéves korban bekövetkezik, haszon­halaink közül a csuka általá­ban két-, a tejes ponty két-, az ikrás három-, a süllő három-, a harcsa négy-, a kecsege négy-Ót éves korában ivár- érett." I Fiatalok Néhány mondat erejéig ér­demes még visszatérni az or­szágos ifjúsági horgászvetél­kedő megyei döntőjére. Annál Is inkább, mivel év közbén sajnos, számos egyesületünk­ben bizony kevés szó esik a fiatalokról. Pedig végered­ményben önmaga ellen dolgo­zik aZ a vezetőség, amelyik nem fordít kellő gondot az utánpótlás nevelésére. Az ifjúsági horgászból előbb- utóbb felnőtt lesz, sj?a addig­ra nem alakultak ki benne azok az erkölcsi, magatartási normák, amelyeket annyira szeretnénk általánossá, kimon­datlanul is kötelezővé tenni a mozgalomban, később hiába buzgöíkoduTik; Az etikai — írott és íratlan — szabályok, a közösség, a ter­mészet tisztelete ifjúkorban még _ játékosan kialakítható. Pár év múltán — tapasztaljuk — sokkal nehezebb. Hiszen, aki nem tudja, milyen mun­kával jár egy egyesület veze­tése, miiven törvényszerűsé­gek uralkodnak a víz tükre alatti életben, melyik horgász- vízen nükor mit szabad, s mit nem. abból válik leghamarabb hőzöngő, kellemetlenkedő, szabáÍvtálankodó. mindannyi- unk hírét rontó horgász... Szóval: törődjünk többet a fiatalokkal. Ügy is például, hogy egy megyei döntőnek a külsőségekkel, a bíráló bizott­ság összeállításával, a formá­jával is adjuk meg a rangját Félreértés ne essé'k, legutóbb sem történt műhiba, a rossz idő miatt is sietni kéllett egy kicsit. De: hiányzott a- kicsit ünnepélyesebb megnyitó, az alakosabb értékelés, s a kísé­rőkön túl egy-két olyan köz­ismert tisztet viselő vagy köz­horgász, akiknek jelenléte fel­villanyozta, megtisztelte vol­na a gyerekeket. S akkor még nem is léptünk fel olyan óhaj­jal, mint a Magyar Horgász szerkesztője, hogy akadjon egy-egy ismert versenyző, aki bemutatja saját tudományát, felszerelését... Kinek van igazán szüksége a tapasztalat­szerzésre, ha nem a gyerekek­nek? Furucz Zoltán Vereszki János :«.y '•iá?- 1 A fcalfogóverscny egy pillanata.

Next

/
Thumbnails
Contents