Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

Pkst , MUHI 1584. MÁJUS 29., KEDD 3 Meghívásunknak eleget téve tegnap felkereste a szerkesz­tőséget Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának első titkára, s találko­zott a lap tö-bb vezető munka­társával. Elsőként tájékoztatót hallgatott meg a szerkesztős-ég helyzetéről, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság leg­utóbbi, az újságra vonatkozó határozatának megvalósításá­ról Ezután tájékoztatót tar­tott aktuális politikai kérdé­sekről. Ennek során szólt ar­ról, mely problémák foglalkoz­tatják leginkább a megye köz­véleményét, milyen fogadta­tása volt a Központi Bizott­ság áprilisi ülésének, a KB ál­lásfoglalásának, milyen tenni­valók- fogalmazódták meg a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsola­tosan. Szólt a továbbiakban a közigazgatás átszervezésének tapasztalatairól, a gazdálko­dás, a településfejlesztés leg­fontosabb feladatairól. A fen­tebbi tárnákról őszinte — a gondokat, eredményeket egy­aránt érintő — eszmecsere keretében válaszolt Krasznai Lajos a résztvevők kérdéseire. I Elismerések férfié konferencia Balat-onfüreden, a SZOT oktatási intézetében hétfőn megkezdődött a VI. országos véradó konferencia. Ott volt, és köszöntötte a véradómozg-a- lom képviselőit — közöttük a Pest megyei 12 küldöttet — Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se. Részt vett a megnyitó ülé­sen Andrej Kiszeljov, a Vörös­kereszt-társaságok Ligájának főtitkár-helyettese is. A szer­vezett vérellátás megteremté­sének harmincötödik és a térí­tésmentes véradómozgalom kialakulásának negyedszáza­dos évfordulóját ünneplő kon­ferenciát Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt országos végrehajtó bizottságának el­nöke nyitotta meg. A hétfő délután megkezdő­dött tanácskozás -bevezetéséül Medve László, egészségügyi államtitkár, Simonovits Ist­ván, az Országos Haematoló- giai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója, valamint Alföldy Árpád, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese fűzött szó­beli kiegészítést a beterjesztett írásos beszámolóhoz. Bealkonyult a feketefuvarnak ár AtgondoJtskb a munkaszervezés Néhány esztendeje még vi­szonylag sok feketefuvart je­lentettek a szállítással foglal­kozó vállalatoknál a közúti el­lenőrök és a rendőrök, mosta­nában viszont alig-alig érke­zik jelzés svarcolásról. Ez a gépkocsivezetőknek többnyi­re nagy hasznot hozó szabály­talanság alv'-r a gazdálkodás barométere is lehetne, hiszen amíg régebben sokkal na­gyobb volt a szállítási igény, addig mostanában túlkínálat vgn a fuvarpiacon, Emiatt azután nemcsak' ' a svar- colók zsebében csappant meg a forintok száma, hanem a szállító vállalatok kasszájá­ban is. S ha hozzátesszük: a küzületek megrendeléseinek teljesítése sokkal jövedelme­zőbb, mint a lakossági szállí­tásoké, akkor joggal adódik a kérdés: miért nem csökkentik vagy szüntetik meg véglegesen ezt a tevékenységet? Beszélge­tőpartnerünk Molvarec Sán­dor, a Volánteíu forgalmi-ke­reskedelmi igazgatóhelyettese volt. IIL-ek dízelmotorral — A közvetett és a közvet­len lakossági szolgáltatások­ban üzemigazgatóságaink 600 járműve vesz részt. Ez is jel­zi, hogy nem elhanyagolható dologról van szó. Mégis el kell hogy gondolkodjunk azon a tényen, miszerint e tevékeny­ség a vállalati átlagnál jóval kisebb nyereséget hoz, sőt, esetenként előfordul, hogy rá­fizetünk. A megszüntetésről azonban nem lehet szó! A la­kossági szállítási igények ma­radéktalan teljesítése nemcsak gazdasági kérdés, hanem poli­tikai ügy is, éppen ezárt ki­emelt feladatként kezeljük. — Nincs más választásunk, szembe kell néznünk ezekkel. S van megoldás is. Járható út­nak tartjuk többek között pél­dául a szervezettség javítását és a költségek csökkentését. Vállalatunknál esztendők óta folyik a dízelesítési program, amely jelentős üzemanyag­megtakarítást hozott. Kevesen tudják például, hogy ZIL gép­kocsijaink nagy része gázolaj­üzemű motorral jár. Ezt a programot a jövőben is tovább folytatjuk. A másik lehetőség: a szolgáltatások minőségének javítása, s olyan új tevékeny­ségi formák bevezetése, ame­lyek a kisebb, esetleges spe­ciális igényekhez igazodnak. Kocsi szerződésiben — Milyen eredményeket hoz­tak ezek a megoldások? — Számos területen kedve­zőek a tapasztalataink. Mi pél­dául munkanapokon 14 óra után 30 százalék díjkedvez­ményt adunk magánmegrende­lőinknek, s ezzel sikerült va­lamelyest javítani járműveink kihasználtságát. Az eredmény lehetne jobb is, sajnos azon­ban a tüzéptelepek s más üz­letek nyitvatartása nem min­denütt igazodik a mi elképze­lésünkhöz. Több területen a közeljövőben az eddig kézzel végzett járatszerkesztás helyett személyi számítógépek beállí­tásával próbálkozunk Jobb eredményeket elérni. Dönté­sünkben közrejátszott, hogy tavalytól a propán-bután gáz­palackokat is számítógép se­gítségévéi juttattuk el a ki- seblő-nagyobb cseretelepekre, s a mérleg kedvező képet mu­tat: ezzel, valamint nagyobb teherbírású kocsik és pótkocsik használatával javult a gazda­ságosság, bár, ez.,a tevékenysé­günk szerint$iMc& még mindig kevés nyereséget hoz. — Egy időb'éfi nagy remé­nyeket fűztekú^K úgynevezett képviseleti rendszer kiépítésé­hez, ami azt -jelenti, hogy egy-egy nagyobb településre kihelyezték a gépkocsit és a vezető önállóan vehetett fel megrendeléseket. Mostanában mintha megtorpant volna en­nek a hálózatnak a fejleszté­se. — Most a bővítés mellett az érdekeltség javításával igyek­szünk a vállalatnak is kedve­zőbb helyzetet teremteni. A járműveket szerződéses üze­melésre bérbe adjuk a gépko­csivezetőknek — jelenleg már 15 kocsink ilyen módon üze­Harangot ránt a dél, néhány percre megpihen Letkés fö­lött az égi tűzgolyó; kerékpá­ros asszonyok és férfiak pedá- loznak sietve a községet át­szelő betonút peremén — ebé­det hoznak-visznek a gyalo­gos járókelők is, otthoni, me­leg ételt kanalazni igyekeznek. Az Ipolyvölgye Termelőszö­vetkezet központi épülete ud­varán hevenyészett ülőkéken néhány csivitelő asszony di­cséri a májusi nyarat: fürösz- tik arcukat a fényben. Benn, a hűvös szobákban kávéscsészék peremén koccan­nak a kanalak, jólesik a frissí­tő fekete Gáti Pálnénak, a termelőszövetkezet nőbizottsá­ga elnökének is. Lajstromok, kimutatások, akták halmaza mellől menekült az asszonyka a párttitkár irodájába, egy kis családi tereferére. Ami éppen nem ritkaság e faiak között, lévén a titkár és' Gáti Fálné között házassági frigy. — A családi köteléktől füg­getlenül jó a kapcsolat szövet­kezetünk e két szervezete kö­zött — mondja a feleség. — Munkánk és mindennapjaink mel —, akik a megállapodás­nak megfelelően havi átalányt kötelesek fizetni. ■— Sok vállalatnál gazdasági munkaközösségek szervezésé­vel igyekeznek kihasználni a tartalékokat. Önöknél is ala­kultak ilyen kisvállalkozások? — 1 ei mészetesen, minket sem került el a gmk-szervezé- si láz. Azt kértük munkatár­sainktól, hogy olyan közössé­geket is alakítsanak, amelyek elsősorban a hét végi fuvar­igények kielégítését segíthetik. Annál is inkább, mert Szolgál­tatásainkat bővítve bevezettük például az értékesítéssel egy­bekötött fuvarvállalást — je­lenleg kavicsot, homokot, mur­vát és bányakövet lehet ren­delni nálunk —, s most tervez­zük a transzportbeton házhoz szállítását is. Sőt, nemrég dön­töttünk arról is, hogy építési ágazatunk elvállalja a házak alapozásánál a föld kitermelé­sét és elszállítását. Versenyben maradni — Mit várnak ezektől az in­tézkedésektől? — Hogy átütő sikert, az túl­zás, de azt mindenképpen: ja­vuljon a lakossági szolgáltatá­sok jövedelmezősége, s a kon­kurenciával folytatott ver­senyben mi legyünk a legjob­bak. jobbítása érdekében szükséges is az egy húron pendülés. Termelőszövetkezetünk aktív tagjainak mintegy negyvenöt százaléka nő. s bizony, elkél a párttitkár segítsége, ha érdek- védelmükről, szervezésükről van szó. Mindez viszont elég­gé gyakori, hiszen két község — Letkés és Nagybörzsöny —• öt részlegében dolgoznak szö­vetkezetünk lányai és asszo­nyai. — Két falu, egy nóta — ve­szi át a szót Gáti Pál —, itt, Letkésen a műszer- és trafó­üzem, Nagybörzsönyben pedig a forgácsoló részleg s a gyü­mölcsös ad munkát a száz­harminc nődolgozónknak. Nemcsak a munkában, hanem a közéletben is helytállnak: kilencven százalékuk szocia­lista brigádtag, többségük ön­ként vállalt kötelezettséget is teljesít: a párt- és KlSZ-szer- vezet s a tanács és a népfront aktivistája. — Hogyan képviseli a dol­gozó nők érdekeit a nőbi­zottság? — A műszer- és trafógyár­tók három műszakban dolgoz­Furucz Zoltán levőre már lesz közétkeztetés Mozgalmas hétköznapok Solymár. 8.30. A község fő- j terén autók zsúfolódnak, piros és kék nyakkendős gyerekek gyülekeznek az úttörőavatásra. A tér túlfelén üzletek. Néz­zünk körül a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat boltjában. Az embereken múlik — Fekete-fehér kazettás fil­met szeretnék, szólalok meg. — Nincs, hangzik a lako- nikus rövidségű válasz. — Miért? — Nem vagyunk rá beállít­va — felelnek most már kissé ingerültebben. Egy másik hölgyeladónál próbálkozom. — Rafia van? — Nem tartunk. — Miért? — kérdezem most már némi bűntudattal. — Magának miért barna a szeme? — kérdez vissza szel­lemeskedve a kiszolgáló. Nos. a magyarázat aligha jelentene újdonságot kereskedőink szá­mára. A kaoott válaszokból annyi kiderült, hogy fenti cik­keket vegye meg a kiránduló, netán a helybéli is a főváros­ban, mert Solymáron fölösle­gesen kutat utána. Sőt! A vá­rosi rangra pályázó Pilisvörös- vó.ron sem jár több szerencsé­vel a fotózni vágyó, Az itteni PIK-bolt sem árusít filmet, s a közeli magánbazárban is csak színeset kínálnak. S hogy valami jót is mondjunk a PIK alkalmazottairól: piliscsabai üzletükben udvarias kiszolgá­lásban volt részünk, és végre filmet is kantunk. Tinhyei táira érve, a Garan- csi-tó mellett néoes társaságra találunk. A toki Egyetértés Tsz gépkocsivezetői, rakodói és a szerviz emberei rendez­nek vetélkedőt: ki ismeri job­ban a közlekedés szabályait. Ottj áriunkkor már értékelték a verseny eredményét, s mint Horváth György ágazatvezető elmondta. Zengi István és Fo­dor László autóbuszvezető bi­zonyult a legjobbnak. S hogy ez mekkora rangot jelent valójában, az abból is sejthető, hogy tavaly az Egyetértés Tsz á megyei balesetmentes közle­kedési verseny abszolút győz­tese volt. Zárás önkényesen Perbál, 12 óra, a Budai Áfész 0901. sz. boltja. Az üz­let kihalt, az eladók már ta­karítanak. Eléggé meglepően különböző véleményen vannak a zárást illetően. Egyikük ál­lítja, egykor zárnak, a másik eladó szerint kettőkor fejezik be munkaidejüket. Tej nincs. Kellemetlen illatok igen. Munkaerőhiány szintén. Egészen más szellemmel ta­lálkoztunk Tökön, a Patkó csárdában. — Sok még a ki nem hasz­nált lehetőség. Azt is tudjuk, nak — válaszol Gáti Pálné. — Sikerült elérni,, hogy a kis­gyermekes anyák reggel nyolc­tól álljanak munkába, mente­sülnek a délutáni és éjszakai műszak alól. Termelőszövetke­zetünk autóbusza otthonuktól munkahelyükig és vissza szál­lítja a távolabb lakókat, ennek különösen a jószágtartók vagy a háztájiban málnát termesz­tők örülnek: minimálisra csökkent az utazgatásra fordí­tott idő. Az óvodai elhelyezés valamennyi téeszdolgozónk gyermeke számára biztosított. A női dolgozók szakmai to­vábbképzése érdekében kihe­lyezett műszerésztanfolyamot indítottunk, ahol tizenketten szerezték meg a szakmunkás­bizonyítványt. Letkésen rne- gyeszerte híres Páva-kör mű­ködik — tagjai szövetkezetünk autóbuszával utaznak műso­ruk, fellépésük színhelyére. — Letkésen nincs közétkez­tetésre alkalmas étterem. Hol ebédelnek a téesztagok? — Nos, ez a legnagyobb gondunk. Egyelőre mindenki — így a lányok, asszonyok is — hazai, általában hideg élel­met fogyaszt. Az otthonukhoz közel lakók hazaugranak, be­kapják az egytál meleg ebédet. Tervünk az, hogy jövőre Let­késen is megoldjuk az üzemi közétkeztetést. Be. I. Csendes beszélgetés a vadaskerti : vevői hogy ma már nem jön be hoz­zánk csak az ételért a turista. De hát két hét alatt — azóta vezetem az üzletet szerződé­ses formában — nem művel­hetünk csodát — magyaráz lendülettel Varga Péter, aki korábban nagy gyakorlatot szerzett a főváros neves szál­lodáiban. Beszámolt terveiről, de hogy a valóság talaján ma­radjunk, megkóstoltuk a 35 forintos bográcsgulyást és a melegen felszolgált meggyes és túrós rétest. Fentieket bát­ran ajánljuk másoknak is. Sim©3! Pál issza Kihalt a zsámbéki, Árpád- kon templom romjainak kör­nyéke a kora délutáni órák­ban. A kerítésen balül csak három apróság játszik önfe­ledten. Tímea és István óvo­dások, Edina viszont, aki egy­ben szóvivőjük is, már isko­lás. Mi több, állítása szerint kisdobos. (Képünk az 1. olda­lon.) — Mit tudsz errffT'ä temp­lomról? — kérdezem tőle. — Sok mindent — válaszol kedvesen és nagy öntudattal. S elbeszéli a maga szavaival a történelem háborúit, pusz­tításait. Utunk következő álíomása a Herceghalmi Kísérheti Gazda­ság szakosított szarvgsmarha- telepe. A hatalmas" farmon és irodáiban hosszas ' keresgélés után akadunk csak‘emberek­re. Varga János és°' Balogh Gyula ellenőrök az árokpar­ton üldögélnek, beszélgetnek. Délután négy óra tájban hirtelen sötét felhők kereked­nek, dörögni kezd az ég. Pe­dig Simon Pál nyugdíjas autójavító még maradna itt, a biaiorbágyi pecaíó partján. — Nagyon szeretem a kör­nyéket, a nyugalmat, a csen­det és a jó levegőt. Nincs az a pénz, amiért odaadnám — mondja az idős férfi,,aki a kö­zelben, saját telkén tölti a hétvégeket. E meghitt, a dom- bokölelts tóparton eltöltött rövid idő meggyőzött Simon Pál igazáról. Engedélyt nein kapott Hogy telt a szolgálat, mit jelent egy hét végi nap a mentősök számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre let­tünk volna kíváncsiak az Or­szágos Mentőszolgálat érdi ál­lomásán. Sajnos Török Tamás szolgálatvezető az ügyeletes főállatorvossal folytatott be­szélgetésünk után sem kapta meg a válaszadásra az enge­délyt. A dolog annál is fur­csább, mert éppen az ü mun­Kakaslány, fordíthatnánk szabadon vegét. A felirat nem er részetbarát-találkozójának részt­í .i tt. A Patkó csárda nemcsak a külföl­diek számára igyekszik a lot agjás örömeit megszerezni. A gyér.-nékik 59,— forintén korlátlan ideig ma­radhatnak a nyeregben. Képünkön két bátor hölgy, a 14 éves Kemény Enikő és a 12 éves Kemény Imola. kájukat szerettük volna nép­szerűsíteni. Utunk utolsó színhelye Bu­dakeszi. Ide már délután hat óra tájban érkeztünk meg, és •elsőként a művelődési köz­pontba kukkantottunk be. Babcsány Valéria, aki mel­lékállásban népművelő, irá­nyítja a társadalmi munkában segédkező fiatalok készülődé­sét. — Minden hétvégémet köz­tük töltöm; most disco lesz. Azt hiszem, sikerült megnyer­ni azokat a kallódó gyereke­ket, akik sem az iskolában, sem otthon nem érezték jól magúkat. Ők a legfőbb segí­tőim. Nálunk sosincs rendbon­tás. — Kihozni az embereket a szobából, a tv mellől. — Tu­lajdonképpen ez a kétnapos természetbarát-találkozó leg­fontosabb célja — mondja Gazdag János, a Természetba­rát Szakszövetség budapesti, XXI. kerületi titkára a buda­keszi vadasparkban a sátorvá­ros központjában, ö azon ke­vesek közé tartozik, aki nem pihenni, dolgozni jött ide, hi­szen nagyon sok múlik rajta, függ munkájától a programok sikere. Gazdag János egyéb­ként Gyálon lakik és munka­társaival együtt szeretné, ha a megszállott és profi, úgyneve­zett bakancsos turistákon kí­vül minél többen csatlakozná­nak mozgalmukhoz. Valkó Béla Budakeszin elhelyezett tábla síö< legjobb reklám. u»,™ ...,ÍM^j | Hét végi burangdais A budai hegyeid®! a Pilis lábáig A politika aktuális kérdései Szerkesztésé®! eszmecsere Kfasznai Lajossal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents