Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

1984. MÁJUS 27., VASARNAP Mester és növendék Kokas Ignác festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára egyik növendéke munkáját korrigálja. Új írás-est Gödöllőn Hogy felmutassák szívüket „Egy irodalmi folyóirat, az Űj írás közös képviselőiként jöttünk önökhöz, s íróként, költőként ts, külön-külön, hogy fölmutassuk szivünket, s mutassunk hitünk fényéből valami egyedi foszlányt, valami nem-tűnékeny ragyogást.” A könyvhét előestéjén e nem-tűnékeny ragyogást sugá­rozták a szavakban is megfo­galmazott gondolatok. Juhász Ferenc az Űj írás főszerkesz­tőjeként a költői kitárulkozás vágyát fogalmazta meg beve­zető szavaiban Gödöllőn, a művelődési ház Galga-termé- ben. A költővel, az íróval, a nyomtatásban megjelenő szó letéteményesével való találko­zás csendes izgalma kerítette hatalmába az olvasókat is.­Pedig az utóbbi években mintha megkopott volna az író—olvasó találkozók egykori színessége. A rohanó ember arra sem igen szakít időt, hogy tájékozódjon a megjele­nő könyvtermésben — szokták mondogatni. Ezért üresek a közös beszélgetésre szánt könyvtárak, művelődési házak szobái. A jelenség figyelmez­tető, szerencsére nem általá­nosítható. Mivel magyarázzuk akkor, hogy a könyvünnep előestéjén mintegy félszázan ismerkedtek az újdonságokkal és hallgatták figyelmesen a rendkívüli szerkesztőségi ösz- sze jövetelt. író és olvasó találkozott, hogy a személyes ismeretség varázsával laoozza fel a köte­teket, az értékmintavétel igé­nyével. Bihari Sándor legutób­bi verseskötetének ars poeti­cájával: ott kell lenni, ahol a gondolat és a gond kínálkozik — jelezte hivatásának értel­mét. Kalász Márton a kényszerű vándorévek ember­formáló, költészetbefolyáso’.c lényegéről gondolkodott han­gosam-Módos Péter íróról már sokan tudták a jélen'evők kö­zül, hogy nem is olyan régen Gödöllőn telepedett le. Az al­kotói küzdelem mellett szíve­sen emlékezett színházi elkö­telezettségéről, jelezve a kö­zeljövő eseményét: a gyu'ai nyári játékokon mutatják be az És itt a földön is című al- kotásátr= őr dögh Szilveszter legújabb novellájával lepte meg a közönséget, a Lészen eljövendő című művét olvasta fel. Csukás István a folyóirat vendégeként az indulás évei­ről szólott Farkas László iro­dalomtörténész vállalta az el­igazító szerepet, keretet adva az irodalmi estnek. Juhász Ferenc szavaival kö­szönthettük a közelgő könyv­ünnepet' amelyben tömören összefoglalta az alkotó ember felelősségét: „A költő, az Író mindig a jelenidő apostola. Akkor is, ha a múltról ír, akkor is, ha a jö­vőről. A jelenidejű szív, a je­lenidejű élethit igehirdetője a virágokban, a halálban, a tör­ténelemben, a szerelemben. Dolgunk ez. De ez: világsok!" Erdősi Katalin Elfojtott kuncogás — önfeledt kacagás Amin a hangulat varázsa múlik A rendhagyó irodalmi óra előtt Szilas Zoltán nép­művelő — mint rendesen — fölcipeli az emeletre a szé­keket. Hatvan ülőhelyre van szükség, mert a pilisvörös- vári általános iskola két nyolcadik osztálya hivatalos a művelődési ház klubtermébe. A tatabányai Bányász Színpad művészei kedvetlennek látszanak, csendesen készülődnek. Török Ferenc a gitárját hangolja, Tóth Zsóka a falhoz támasztott táblára másolja Nagy László: Az én szívem című versét. Egy pillanat alatt benépesül a helyiség, kezdődhet az óra. ejtő sorokat az író-olvasó ta­lálkozásokon. Azokon a meg­foghatatlan varázsú esteken, amelyek ünnepként marad­nak meg az emlékezetben. Széteső kavalkád Az én szívem játszik, az in­gemen átlátszik — enekelik, s ouzdítják a gyerekeket a kö­zös daioiásra. Nem mindenki áll kóteinek, akad, aki némán bámészkodik, a hátsó sorok­ból motozás, olykor elfojtott kuncogás hallik. A második, harmadik próbálkozás is vér­szegényre sikerül, fel is ad­ják. A gitár a szék lábánál pihen, Tóth Zsóka Pomogáts Béla szavaival jellemzi a köl­tőt. Arról szól, miként jelenik meg a versekben az élet és a halál ősi kettőssége, milyen filozofikus mélységekben ku­tatja az emberi lét sorskérdé­seit, s hogy milyen érzelme­ket kavarnak, hogyan törnek utat az olvasóhoz, a hallgató­hoz bensőségesen tiszta sorai. Ekkor azt várnánk, hogy a hátralevő röpke félórában megpróbálják a lehetetlent: kibontsák, elénk tárják az életmű egy szeletének érté­keit. Ám hirtelen megszakad a gondolati sor, már a mű­fordításokra, a bolgár népköl­tészet tolmácsolására fordul a szó, s ennek egyik gyöngysze­mét: A bölcsődalt halljuk, egyébként kitűnő előadásban. Aztán újabb két költemény következik (Rege a tűzről, Ha dong a föld), amelyekkel szü­leinek állít emléket Nagy László. Utána Török Ferenc ismét arról beszél, hogv mit jelentett a költő számára a népi kultúra, hogyan tápTáT- kozott abból. Majd a nagy előd, József Attila szellemét idézik meg, s elhangzik a róla szóló költemény is. A Versek szépek, a színé­szek egyformán jól szavalnak, énekelnek, a tizennégy év körüli gyerekek azonban nem tudnak mit kezdeni a rend- szertelen. széteső kavalkáddal. Az előadók és a hallgatóság kapcsolata esetleges, mind­egyik hat a másikra, az össz­hangot nem sikerül megte­remteni. Akkor csillannak föl újra a szemek, amikor Tóth Zsóka személyes élmánveiről mesél. Egvike volt azoknak, akik elnyerték Nagy László bizalmát, talán egv kicsit a barátságát is, s akik gyakorta tolmácsolták az igéző, rabul Volt már jobb! — Volt már jobb! — jegy­zi meg valaki tömören a fog­lalkozás u.án elsuhanó gye­rekcsapatból. A műveszek sem titkolják, hogy ezúttal nem sikerült. Az is kiderül, hogy az előadás szándéka szerint sem kötődik a tananyaghoz, s hogy nincsenek is azzal tisz­tában: szerepel-e benne egyál­talán Nagy László költészete. — Ügy tudom, hogy csak érintőlegesen foglalkoznak vele — mondja Török Ferenc. — Alapvetően olyan anyago­kat használunk fel, amelyek más műsorainkban is helyet kapnak, s a fiatalok érdeklő­désére is számot tarthatnak. Igazság szerint ennyi gyerek­kel nem lehet egyszerre fog­lalkozni, kisebb társaság kell. Amikor megkötjük a szerző­dést, nem tudjuk előre, hogy hányán lesznek valójában. Most nem vállalkozhattunk verselemzésre, az összefüggé­sek feltárására, csupán a ma­got akartuk elültetni, az ér­deklődést felkelteni. Lehet, hogy sok mindent nem értet­tek, de talán megérezték va­lamit abból, amit a költészet sugall. Egy alkalom kevés, a folyama lősságra kell töreked­ni. Azt sem szabad feledni, hogy ha rendhagyó is, de mégiscsak egy tanóra. Ha valaki rosszalkodik az iskolá­ban, akkor itt is azt kell ten­nie, a társai is ezt várják tő­le. Miért viselkedjék pont itt másként? A kamaszokkal egyébként is nehéz megtalál­ni a hangot, hiszen szégyenük az érzelmeiket. A kisebbekkel sokkal könnyebben boldogu­lunk. Valóban másként boldogul­nak, erről hamarosan meggyő- zodnettünk. Üjabb csoport, ez­úttal ötödikesek, hatodikosok töltik meg a termet. Más az alaphang, a hangulat, már a bemutatkozásnál fölcsattan a taps, látszik, hogy nem elő­ször találkoznak. Az óra té' mája is könnyedebb: mondó- kák, szójátékok, találós kérdé­sek, versikék váltják egymást. A hátsó sorokból most nem elfojtott kuncogás, hanem fel­szabadult kacagás hallatszik. Nagy közös játék, amelyben mindenki kedvét leli. A gye­rekek egymást lepipálva ver­selnek, mondják az otthonról hozott vagy a színjátszó kör­ben tanult rigmusokat is. Az idő hamar elröppen, az ének­tanulásra nem jut idő. Melyik az igaz? — Aki akar, hazamehet — mondja órájára pillantva a kísérő pedagógus, de a több­ség marad, önfeledten énekel, dobog a lábával. Nem könnyű csitítani, elküldeni őket. Olyan az egész, mint két ellentétes félidő egy labdarú­gómérkőzésen. De melyik az igaz? Kövess László Negyedszázad Finn filmhét Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyez­mény aláírásának 25. évfordu­lója alkalmából a budapesti Filmmúzeumban május 28. és június 2. között. A rendezvé­nyen a finn filmművészet leg­frissebb alkotásait láthatja a magyar közönség. A filmhetet megnyitó dísz­előadáson hétfőn este Lauri Törhönen Égő angyal című filmjét láthatja a közönség. A lírai hangvételű alkotás azt a folyamatot mutatja be, aho­gyan- egy vidéki elmegyógyin­tézetben dolgozó ápolónő lelki­leg összetörik. A finn filmművészetet be­mutató programban szerepel a osztojevszkij-regényt mai hel­sinki környezetbe helyező Bűn és bűnhődés című film, amely Aki Kaurismaki rendezésében izgalmas szellemi kalandot ígér a regényt ismerőknek. Bemutatják Olít Soinio 1982- ben készült Kitörés, avagy utánam a vízözön című alko­tását, amely három, kórházból kiszökő öregember tragikomi­kus történetét meséli él. Lát­hatja a magyar közönség Mi­ka Kaurismaki — Az értékte­len, és Veikko Kerttula — A nagy szőke című filmjét is. Gyerekeknek szól elsősorban A király, akinek nem volt szí­ve — című mesefilm, amelyet Mika Waltari, neves finn író meséje alapján Palvii Hartzell és Liiza Helminen rendezett. Vácrátót 1984 Koncertek országszerte o Az idei nyár nemcsak Bu­dapesten, hanem az ország más városaiban is gazdag ze­nei programokat ígér. Hazai és külföldi művészek vidéki hangversenyeken ven­dégszerepeinek. „Vácrátót 1984" címmel ze­nekari esteket rendeznek a Magyar Tudományos Akadé­mia botanikai kutatóintézeté­ben. A műsorban, többek kö­zött a július 2l-i Vivaldi-esten a budapesti madrigálkórust és az Állami Hangversenyzene­kar kamarazenekarát hallhat­ja a közönség. A tihanyi barokk templom­ban a koncerteken többek kö­zötf fellép Sirák Péter és a Magyar Rádió gyermekkórusa, Kárpáti József és a budapesti madrigálkórus. Szerb tánccsoport Népszokások Maros menti szerb népszo­kásokat vett fel műsorára a Bánát szerb néptánccsoport. A dalos-táncos produkciók között van a dodole, a szerbek régi esőt kérő szokása, a ragalj, az egykori fiatal szerbek utcák sarkán tartott zenés-táncos összejövetele, a lazarice, a Lá­zár-napi köszöntő és számos karácsonyi népszokás. A 45 ta­gú néptánccsoport az idén kö­rülbelül 40 alkalommal ad mű­sort országszerte. SaR'ÁDIÓFIGYELŐ' VÁLOGATOTT PERCEK, ban szenvedőket ápolja Dél­Megfordulhat az olvasó fejé­ben, illendő dolog-e ismétlés­ről méltatást írni? Mert a Vá­logatott percek alapanyagát valóban, korábban már el­hangzott riportok, műsorrész­ietek adták. Ugyanakkor az is nehezen tagadható, hogy eb­ben az összeállításban, együtt, a korábbitól ha nem is eltérő, de mégis más értelmezést kap­nak a részletek. S ez nem csu­pán a szerkesztés eredménye, hanem azoké a vitáké és be­szélgetéseké, amelyek Pásztor Magda irányításával a stúdió­ban zajlanak. A mostani partnerek foglal­kozása — dr. Katona Edit, az Egészségnevelési Intézet főor­vosa, Kozma Tamás pedagó­gus, nevelésszociológus — jel­zi, hogy ez alkalommal első­sorban olyan kérdésekről volt szó, amelyek az egészséges lel­ki élettel, vagy éppen ellen­kezőleg ennek hiányával kap­csolatosak. Tudom, túlságosan sommás összefoglalása ez a mondandó­nak, s nem is illik bele min­den riport, minden beszélge­tés. Ezért is illeti dicséret a műsor vezetőjét és szakértő vendégeit, hiszen a részeket egységes, érdekfeszítő és ta­nulságos egésszé tudták ková­csolni. Végkicsengésként pe­dig nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy ennyire felelősek vagyunk egymásért. Akkor is, ha mint szülők, ak­kor is, ha mint orvosok vagy pedagógusok, esetleg hivatal­nokok tehetjük könnyebbé egy­más életét, előzhetjük meg társadalmi betegségek kifejlő­dését. A LEPRÁSOK ÄPOLONOJE. A történet regénybe illő. Egy magyar nő, Szikszay Márta éle­tének túlnyomó részét arra ál­dozta, hogy a világ legiszo­nyúbb betegségében, a leprá­ban szenvedőket ápolja Amerikában. Aligha lehet e példaképül szolgalnató asszony minden pátosztól mentes beszámolójá­ról, vallomásáról meghatottság nélkül írni. Nagy lélek kell ahhoz, hogy valaki ilyen tett­re határozza el magát, s hogy íogaualmához mindvégig hű maradjon. De még nagyobb ah­hoz, hogy a tengernyi szenve­dés közepette se fásuljon el, emberszeretete ne kopjon meg. A Florence Nightingale- emlékéremmel kitüntetett Szikszay Márta sohasem szűnt meg a szenvedők pártfogója lenni, s ma, amikor már letelt az áldozatos szolgálat, szíve még mindig a szenvedőkhöz húzza vissza. Tarnay Márta riporter meg­ismerve ezt a nagyszerű asz- szonyt, alighanem úgy járt, mint később hallgatói. Nehe­zen tudott az élmény hatása alól szabadulni. Jó érzékkel maga csak alig szólal meg a riport közben. Egy-egy epi­zód, megható történet után a zene segített a hallottakat fel­dolgozni, s az új élményekre felkészülni. DETEKTÍVEK SZABAD NAPJA. Amióta a televízió tá­lalja számunkra a krimit, a rádióban szinte kihalt ez a mű­faj. A szerzők és a rendezők valószínűleg azért nem veszik fel a kesztyűt, mert ha gyen­gébb a történet, bizony a rá­dióban hamar kilóg a lóláb. A képernyőn ilyenkor segíthet a szép táj, egy csinos nő, egy száguldó autó. De, ha a rádió­ban hiányzik az izgalom, a hallgató menthetetlenül elzár­ja a készüléket. Nos, aki most bekapcsolta a rádiót, nem csa­lódott. Köszönhető ez a meste­rien megírt darabnak, Tauno Yliruusi munkájának, s a most is nagy kedvvel, kiválóan ját­szó Kállai Ferencnek. Csulák András Kállai Gyula: Két világ határán Vallomás a felszabadulásról ként szerveződtek a pártok, hogyan vált a Magyar Kom­munista Párt az új demokra­tikus rend elismert vezető pártjává, s a tömegek hogyan éreztek és cselekedtek. I eírja első találkozását Rá- kosival. Ez Debrecenben történt, ahová Kállai Gyulát erős szálak fűzték. Innen in­dult el újságírói útja, illegális kommunista tevékenysége, itt ismerkedett meg azokkal a fia­talokkal, akikkel később az illegalitásban is együttműkö­dött a pártban. Kapcsolatai alakultak ki a párt hazai ve­zetőivel, s más, demokratikus pártok vezetőivel, akikkel együttmunkálkodott a Magyar Frontban, azokkal, akik a de­mokratikus független Magyar- ország megteremtéséért való, harcot tartották feladatuknak. A tanú, a cselekvő, részt vevő ember vallomása ez a könyv. A történteket úgy ír­ja le, hogy mindvégig szeré­nyen a háttérben tud marad­ni, nem a személye a fontos, hanem az ügy, amit, szolgál, ez pedig a szocialista Magyar- ország megteremtése. Ezért is érdekes, jó olvasmány Kál­lai Gyula legújabb könyve. Gáli Sándor badultak fel a népek a német fasizmus igája alól. Számunk­ra is a szovjet katonák hoz­ták el a szabadságot. S Kál­lai nagyon megindítóan írja le, hogy a felszabadulása, a pincéből való napfényre való kiiövetele után első cselek­vése volt a temetés. Elesett szovjet katonákat hántolták el, azokat, akik életüket adták szabadságunkért. Megrázóak ezek a sorok, írása egyben főhajtás is azok előtt, akik meghaltak, hogy mi életben maradjunk. Más epizódok fel­elevenítésével is megmutatja, hogy a szovjet katonák miként segítettek az újjáépítés megin­dításában, a demokratikus élet megteremtésében, hogy tudtak a legnehezebb körülmények között is vidámak, kötelesség­tudónk lenni, segíteni a baj­bajutottakon, s megérteni — nyelvi nehézségek ellenére is — az adott körülményeket. A továbbiakban azt rajzol­ja meg, hogy miként szerve­ződött az új, demokratikus rend, hogyan alakultak meg a nemzeti bizottságok, hogyan indult.meg az elpusztult, ost­romlott fővárosban az élet, milyen politikai indulatok és hangulatok kavarogtak. Mi­1946 márciusáig — Budapest, pontosabban Pest felszabadu­lásától a Baloldali Blokk meg­alakulásáig — terjedő időszak­ról szól. Ez az időszak elemi meghatározója későbbi fejlő­désünknek. Ebben az időszak­ban bontakozott ki a népi de­mokratikus forradalom, ekkor indult meg az új élet, ez az időszak az újjáépítés kezdete, erre esik a nemzeti bizottsá­gok megalakulása, működése, a földreform előkészítése, a kommunista párt agitációs munkájának elindulása, hiszen huszonöt évi illegális tevé­kenység után ekkor fejthette ki a párt szabadon vélemé­nyét, ekkor született meg a demokratikus sajtó, amelynek létrehozásánál Kállai Gyula is bábáskodott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékeny­sége is erre az időre esik, s az első szabad, demokratikus választásokat ekkortájt tar­tották. Esemény tehát volt bőven, s ennek tevékeny részvevője volt a könyv szer­zője. Saját tapasztalatai alap­ján mondhatja el tehát véle­ményét a magyar nép nagy történelmi sorsfordulójáról. Európa tavaszának nevezi ezt az időszakot. Ekkor sza­IYI ég annak is, aki átélte a felszabadulást, mond újat Kállai Gyula legújabb könyve, a Két világ határán. Mégin- kább haszonnal forgathatják a kötetet a fiatalok, akik szá­mára a felszabadulás már tör­ténelem. írói szándéka sze­rint az Életem törvénye című könyve folytatásának szánta ezt a kötetet, s főleg azért vall a felszabadulás első évé­ről. mert maga is alakítója, formálója, tevékeny részese volt az eseményeknek. Olyan elfogulatlan, a tényeket és az eseményeket reálisan értékelő, belső indítékból fakadó kom­munista vallomását olvashat­juk tehát, aki még ma is éle­te törvényének tartja a tár­sadalomért való hasznos fog­lalkozást. aki mint a kom­munista párt egyik vezetője nemcsak várta a felszabadu­lást, hanem tevékenyen dol­gozott is azért. Szeretem Kállai Gyula írá­sait, mert világosan, tömören fogalmaz, személyét sohasem helyezi előtérbe, számára az ügy a fontos, szubjektivitása nem megy a ■mondandó rovására. Tud szituációkat teremteni, pillanatokat, történeteket meg­ragadni. remek jellemábrá­zoló, néhány szóval, vonással, apró esemény felidézéséve1, emberi mozdulat leírásával meg tudja rajzolni egy-egy történelmi személyiség vagy epizódszereplő emberi voná­sait, jellemét. Könyve az 1945 januárjától

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents