Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

1981. MÁJUS 2C , SZOMBAT Színházi levél Magyarán szólva Gyakorlatilag vé­ge a színházi évadnak — leg­alábbis abban az értelemben, hogy új bemutatók már nemigen várhatók. Igaz ugyan, hogy hírek érkeztek (érkez­nek) próbákról, készülődések­ről, de ezek — mint a Nem­zeti Színházban két darab ese­tében is — már a következő szezon előkészületei. Az évad elég rövidnek bizonyul: a fő­városban az Erkel Színház és az Operett Színház kivételé­vel az előadások is csak jú­nius közepéig futnak. Viszont korán nyitnak a szabadtéri színpadok — tehát amit vesz­tünk a réven, megnyerjük a vámon. (Ha vesztünk persze, s ha nyerünk egyáltalán...) Ha tehát vissza akarunk pillantani az évadra, már most megtehetjük. Visszapillantásról beszélek, nem átfogó értéke­lésről — s ugyanakkor tudom: már a visszapillantás is érté­kelés, hiszen valamilyen cso­portosítást, válogatást ez is je­lent. S ez elől nem is kell, nem is lehet kitérni. Szorítkozzunk most e rövid visszapillantásban a budapesti színházak magyar bemutatói­ra. Hogy miért épp ezekről es­sen szó, azt nem kell különö­sebben indokolni, hiszen min­den színházművészetnek alap­vető anyaga a nemzeti nyelvű drámairodalom, a klasszikus művektől a legfrissebben szüle­tett alkotásokig. Nálunk gaz­dagabb drámairodalmú és iz­galmasabb színházat csináló nemzetek (kisebbek-nagyob- bak egyaránt) bevallva vagy bevallatlanul ugyanehhez az elvhez igazodnak. Különösen az új drámatermés bősége vagy szűkössége, az új darabok tematikája és esztétikai minő­sége érdekes, jellemző, megha­tározó. Messzire vezetne itt az összefüggések taglalása, ezért j csalt egyetlen példát említek, . Március végén — április ele­jén egy lengyel színházi fesz­tiválon járva, arra a kérdésre, hogy születnek-e új lengyel drámák, az ottani színházi szakemberek így válaszoltak: — Most már igen. Ez pedig annyit jelentett, hogy az évek óta közismerten nehéz és bo­nyolult lengyel belpolitikai helyzetben, melynek fordula­tait, drámai, olykor tragikus eseményeit a társadalmi moz­gásokra mindig is nagyon ér­zékeny lengyel színház is kö­vette, most már elérkeztek ah­hoz a ponthoz, ahol egy kon- szolidálódási folyamat a szín­házakban, közelebbről az új drámák megszületésében is ér­zékelhető. A színház mint szeizmográf tehát pontosan működik, s bár ezekből az új művekből nem láttam (nem ilyen profilú volt a fesztivál), annyit tudok róluk, hogy a színpadon is szembe akarnak nézni azzal, ami Lengyelor­szágban volt és van. Tehát a korral foglalkoznak, a korhoz és a kornak szólnak. Ha a magyar drámák ebben az évadban volt jelenlétéről beszélünk, akkor ez a fenti nézőpont a mi számunkra is termékeny lehet. Annyiban mindenképp, hogy a magyar bemutatók — klasszikusok és új művek — mit tükröztek a mai magyar valóságból, vagy másképp fogalmazva, hogyan válaszoltak az 1980-as évek Magyarországának kérdéseire. Természetesen nem valamiféle vezércikk — vagy publicisz­tikaigényű adekvanciát kere­sünk; a színházművészetnek nem az a feladata, hogy ilyen direkt módszerekkel dolgoz­zon. De azok a megfelelések, melyek a művészetektől elvár­hatók, nagyon is lényegesek. Nos, lássunk néhány számot. Az 1983/84-es évadban a bu­dapesti színházak több mini negyven magyar drámát mu­tattak be. Ezek között voll mesejáték, zenés darab, klasz- szikus és új mű, egyfelvonásos és egy estén alig eljátszhat, hosszúságú vígjáték és tragé­dia, történelmi témájú és mai problematikájú egyaránt. A szóródás igen nagy, s ez talán nem is baj, hiszen a változatos színpadi műfajok változatos kifejezési formákra és változa­tos megfogalmazású előadd sokra adtak lehetőséget. Színre kerültek klasszikus művek — Madách Tragédiája a Nemzetiben, • Bornemisza Péter Magyar Electrája a Vár­színházban —, játszottak elfe­ledett (pontosabban: hivatásos színpadra sosem került) Ba- bits-művet, a Laodameiát, szintén a Várszínházban. A Tháliában felújították Illyés Gyula Fáklyaláng című drá­máját, a Magyar Színkörben ugyancsak tőle a Testvérek egy kamaraváltozatát. Voltak Molnár Ferenc-felújítások — a Valaki a Játékszínben, a Játék a kastélyban a Madách Kamarában —, s eljátszották Szép Ernő darabját, a Lila ákácot is (a Józsefvárosiban). Több Karinthy Ferenc-felújí- tás is volt: a Gellérthegyi ál­mok (Bököm Színpad) és a Négykezes (Játékszín). Továb­bi — és igen érdekes — fel­újítások is történtek: Csurka István darabja, a Ki lesz a bálanya? a Pesti Színházban, Raffai Sarolta Egyszál magam című drámája a Józsefvárosi­ban, Zágon István Hyppolit, a lakáj című komédiája a Já­tékszínben. Tabi László—Be­kér György zenés vígjátéka, az A tettes ismeretlen a Jó­zsefvárosiban. Ám ezeknél a (többségük­ben a Színházi levelekben is szóba került) régebbi művek­nél izgalmasabb képet mutat­nak az új alkotások. Itt olyan szélső értékek találhatók, mint — egyetlen színházban ma­radva — Szabó Magda törté­nelmi trilógiájának befejező darabja, a Béla király és Kot­tái János dokümentumdráma igényű munkája, az Albert Schweitzer, mindkettő a Ma­dách Színházban. Az új ter­méshez tartozik Gyurkovits Tibor darabja, a Fészekalja, meg Káló Flórián egyszemé­lyes műve, az Egyedül is -(.íTÍlndkettő a Madáth i r&bättt 3rv no®P®B-évé" 4 íródott, de hivatásos színház- , ba csak most került — Czakó . Gábor Disznójáték című műve 1 is (József Attila Színház) s a , szintén régebbi Schwajda György-darab, a Kakukktojás . (Józsefvárosi), mely más cím- ! mel már színre került Békés- j csabán. . A: z új magyar mü­veknek azonban el­sősorban egy másik vonulata érdekes Ide sorolnám Weöres Sándor játékát, a Vígszínházban be­mutatott A kétfejű fenevad című munkát, Spiró György művét, Az imposztort, mely a Katona József Színházban ke­rült színre, s Görgey Gábor Galopp a Vérmezőn című da­rabját (Madách Kamara). Van ugyanis bennük valami közös. No nem a cselekmény idő­pontja és helye, hiszen Weö res a XVII. századi Pécsre (és Magyarországra), Spiró a XIX. század eleji, akkor a cá­ri Oroszországhoz tartozó Vil nába, Görgey meg az 1940-es évek végének Budapestjére visz bennünket. Ami közös: a történelem. S .ebben a törté­nelemben: mi. Nem úgy álta­lában, hanem mi, magyarok — még akkor is, ha vilnai len­gyel színészekről szól a darab Filmfesztivál Hazánk és tizenhat ország félszáz filmjét vetítik Nagykő­rösön a tegnap megnyílt nyol­cadik vöröskeresztes egészség- ügyi és környezetvédelmi nem­zetközi amatőrfilm-fesztiválon. A háromnapos rendezvényt Kocsis Jánosné tanácselnök, a fesztivál igazgatója nyitotta meg. Clarissa Starey, a Vöröske­resztes Társaságok Ligájának képviselője méltatta a rende­ző város igyekezetét, azt, hogy kitűnő körülményeket terem­tettek a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségével, a Ma­gyar Amatőrfilm és Video Szövetséggel közösen. A fesz­tivál pénteki programjában a megnyitó után a versenyfil­mek vetítése, majd tanyaláto­gatás, s Az emberért című képzőművészeti kiállítás meg­nyitója szerepelt. Este megte­kintették a kalocsai népi gyer- mektánccsoport műsorát. Az idei tanév tapasztalatai Köpeczi Béla művelődési miniszter tájékoztatója Az 1983/84-es oktatási év eredményeit és gondjait számba vevő, illetve a következő tanév feladatait áttekin­tő országos tanácskozást szervezett pénteken a Művelő­dési Minisztérium a fővárosi és a megyei tanácsok ille­tékes elnökhelyettesei, főosztályvezetői és osztályvezetői, a megyei pártbizottságok képviselői, illetve a megyei pe­dagógus-szakszervezeti titkárok részvételével. Egységesebb mércét kell alkalmazni A konferencián — amely­nek az Építők Szakszerveze­tének székháza adott o.thont — Köpeczi Béla művelődési miniszter tájékoztatta a részt­vevőket aá idei tanév tapasz­talatairól. Mint elmondotta: kedvező tényként értékelhető, hogy az óvodás korúak 87 szá­zaléka részesül óvodai neve­lésbén, sajnálatos ugyanak­Képzőművészeti műhely Gyomron Több a fölbuzdulásnál „Talán nem vagyunk elfogultak, ha azt gondoljuk, hogy a művészet suhanó múzsájának virágborította ruhájából egy virágszál Gyömrő- re is hullott. Ha örömteljes véletlennek is tűnik, mégis igaz, hogy itt bőven termi az anyaföld a festőket, szobrászokat, iparművészeket és sok azoknak a száma, akiket sorsuk átmenetileg, vagy hosszabb idő­re végleg közénk hozott.’* Annak okán citáljuk elő \fj. Pál Mihály szobrászművész majd négy esztendeje megfo­galmazott gondolatait, mert semmit sem vesztettek érvé­nyességükből, s ma talán ak­tuálisabbak, mint valaha. A virág elhullott magvai termé­keny földre leltek, új hajtá­sokat nevelnek. Amikor arról beszélünk, hogy kevesebb idő, pénz jut a kultúrára, akkor képzőművészeti műhelyt, a Nagy István-csoport Dél-Pest megyei regionális központját avatják Gyömrőn. A szabálytalan alakú épület, amelyben egykoron bronzöntő műhely működött, új ruhát öl­tött. Kívül-belül rendberakták, az egyik szögletben megbúvó et még wall a tüstént-me- :8}és líjfaröit. Az a ablakon (-bevágó* fény •kirajzolja a ke­mence formáját, amely a tűz­zománcok kiégetésére szolgál. Azzal szemben agyagláda fo­gadja be a képlékeny anyagot. A másik, nagyobb helyiségben a festőik találnak otthonra, de a sarokba állított gyalupad többről is árulkodik. Az öntőt egyelőre még nem használják, nemsokára itt lesz a képző­művészek megyei szervezeté­nek műhelye. Az Országos Közművelődé­si Tanács 150 ezer forintot adott a berendezésre, a szű­kös fejlesztési alapból gazdál­kodó gyömrői tanács két esz­tendő . alatt 360 ezernél töb­bet költött a roskatag épület helyrehozására. Mindehhez újabb százezret tett hozzá a csoport, valamint a Munkácsy- díjas művész, a néha Pál Mi­hály nevét viselő kör és segítő­ik. Mondják, még a tanácselnök és a körzet közművelődési fel­ügyelője is eljött ablakkeretet mázolni, és sokan itt voltak a Pestre bejáró munkások közül is. Egyszerű oka van annak hogy a környékbeliek pártol­ják a művészetet: a csoport és a baráti kör nem önma­gáért való, hanem a köz érde­keit szolgáló társaság. Kiállt tásokat, tárlatokat rendeznek, szoborkertet, táj házat létesí­tettek, ápolják a helytörténeti hagyományokat. Hatásuk, ki­sugárzásuk meghatározó a közművelődésre. Nem egy al­kotásuk látható közeli óvodák­ban, s most kínáltak föl egyet a házasságkötő terem szépíté­sére. Az idén lesz három esz­tendeje, hogy nyári képzőmű­vészeti tábort szerveznek vasadi kollégiumban a fogékony fiataloknak. Amint belakják az új műhelyt, mű­vészeti szakköröket indítanak a batikoláshoz, a kerámiához, a faragáshoz, a plasztikai min­tázáshoz készséget mutató gyerekek számára. Fölajánlot­ták a segítségüket a piactérre elképzelt játszótér megterve­zésére, egyedi fajátékainak kifaragására, elkészítésére. Nemcsak a fiatalok, hanem minden érdeklődő ember meg­nyerésére törekednek, igye­keznek gyűjteni közönségüket. Szeretnék nagyobb körben, nyilvánosság előtt bemutatni új munkáikat, elmesélni, meg­beszélni, melyik miért, hogyan született. Amikor tegnap birtokba, vették a műhelyt, évtizedes kötődésük kapott méltó elis­merést. Kötődés a szeretett tájhoz, az emberekhez, s ez sokkal több egyszerű fölbuz­dulásnál. K. L. kor, hogy még mindig 5000 felett van a helyhiány miatt elutasított gyermekek .száma. Sokasodott és csak a nevelő­tevékenység kárára végezhető el az óvónők adminisztrációs munkája. Magas az óvodában maradó tanköteles korú gyer­mekek száma — hangsúlyoz­ta —, ennek orvoslására or­szágosan egységesebb mércét kell alkalmazni az iskolaérett­ségi vizsgálatok során. Az elmúlt évben az általá­nos iskolákban több mint 1300-zal nőtt a tantermek száma, a tanulólétszám pe­dig mintegy 2 százalékkal volt nagyobb, mint a megelőző tanévben. Az iskolák még mindig sok esetben nem ta­nítási célokra épített helyisé­gekben, épületekben működ­tek. A tartalmi korszerűsítés terén előrelépés tapasztalható: az új tantervek és tanköny­vek jelentős része bevált, s az is világosan kirajzolódott a napi gyakorlatban, hogy a tananyagok mely részein szükséges változtatni. A kor­rekciók során különösen az alapkészségek — az olvasás, írás, helyesírás, számolás — kialakítása, a gondolkodás, az önálló tanulás fejlesztése ke­rül előtérbe. A követelmények csökkentése azonban nem le­het cél, mert az iskola nem mondhat le arról, hogy erőfe­szítésekre késztesse a diáko­kat — figyelmeztetett a mi-' niszter. örvendetes, hogy kezdenek kialakulni a tanulók egészna­pos foglalkoztatásának korsze­rű szervezeti és tartalmi ke­retei — mondotta a továb­biakban. Ma már minden má­sodik általános iskolai tanuló részesül az egésznapos foglal­koztatás valamely formájá­ban. Sok viszont az általános iskolába járó túlkoros tanuló, ezért kívánatos lenne elérni, hogy a 14. életévüket betöltött diákok közül a felmentettek a dolgozók általános iskolájá­ban, ifjúsági osztályokban fejezzék be tanulmányaikat. Az általános iskola csak­nem valamennyi évfolyamán tovább növekedett a tanév­vesztesek száma, s arányuk éppen az első osztályokban a legmagasabb. A Művelődési- Minisztérium a jövőben fel­tárja a tankötelezettség telje­sítését gátló körülményeket, s gondoskodik árról, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatása, iskola-előkészí­tése mind teljesebb körben valósuljon meg. A korábbi tanévekhez ké­pest nyugodtabb, kiegyensú­lyozottabb munka folyt az idén a középiskolákban — ál­lapította meg Köpeczi Béla. E tanévben a megfelelő korosz­tálynak csaknem 90 százaléka tanul középfokon. Különösén a gimnáziumokban gyorsult fel a létszámnövekedés üteme, és sajnálatos módon ezekben az oktatási intézményekben is megjelentek a képesítés nél­küli nevelők. Főleg a második idegen nyelv tanítására kevés* az egyetemet végzett szakta­nár. A középiskolai tanul­mányi munka tapasztalatait elemezve az előadó rámuta­tott: a gimnáziumi fakultáció az eredeti elképzelésekkel el­lentétben nem a középiskolá­ból hiányzó tantárgyak tanu­lására kínál lehetőséget, ha­nem inkább a továbbtanulást, illetve az elhelyezkedést segíti elő. minisztérium javasolja: a ta­nítók, tanárok lakáshoz jutá­sát különleges hitelkonstruk­ciókkal is segítsék elő, s a kis­településeken is nyíljék mód pedagóguslakások építésére. Csökkentik a pedagógusok fö­lösleges adminisztratív terhe­lését, s tervezik létrehozni er­kölcsi megbecsülésük új for­máit is, mondotta Köpeczi Béla. Tv-figyelő' A Madách Színházban mutatják be Koltai Jáiws: Albert Schweitzer című művét Kék (ény. Az úton járó em-' bér — különösen a hét végi napokon — lépten-nyomon ta­pasztalhatja, hogy a vonatok etkezőfülkéiben vagy a vas­út-, meg az autóbuszállomá­sokon milyen nekifeledkezve sörözgetnek a szabadságos kis- katonák. Az egyik flaska kö­veti a másikat, és a megvéte­lükhöz szükséges forintok ál­talában nemcsak az egyenru­hák zsebeiből vándorolnak át a kasszában ülő hölgyhöz, il­letőleg a csaposhoz, hanem fi­zet a honvédlegényeknek bol­dog-boldogtalan. A jelszó ál­talában így hangzik: én is voltam a seregben, tudom, mi­lyen az, ha kiengednek a lak­tanyából; igyatok. És a megkí­náltak isznak. Sajnos, általá­ban nem keveset. Még akkor is nedvesítik a torkukat, ha netán valamiféle gépjárművel vannak, és ők irányítják a ma­sinát. Így lesz aztán a mulato­zásból baj, alkalmasint tragé­dia. Olyan, több, halállal járó közlekedési baleset például, mint amilyet a Kék fény leg­utóbbi adásában emlegettek, és amelyet mintegy intő pél­daként tártak a legnagyobb nyilvánosság elé. Az említett műsor gazdái — dicséretükre — nem marad­tak meg egyetlen félrelépés bemutatásánál, hanem tá- gabbra tekintve általában szóltak a katonák meg az al- I kohol kapcsolatáról. Szelíd, de szigorú szavak tudatták min­den érdekelttel, hogy a hadse­reg veszélyes üzem, és mint ilyen, kényszerűen kizárja azt, hogy bárki is szesszel kábítsa magát szolgálat közben, ille­tőleg mindaddig, amíg pa­rancsnokainak felügyelete alatt áll. A Kék fény — amely egyéb­iránt ismét új köntösben je­lentkezett és több rendezői új­donsággal szolgált — tehát megint inkább a figyelmeztető, az óvó szerepre vállalkozott, mintsem borzongatott. Körül­belül ugyanazt cselekedte, mint a múltkor, amikor meg a mun- laivédelem tárgyában tálalt elénk néhány elképesztő ese­tet. (Jogtalan géphasználat, borravalóért vett jogosítvá­nyok stb. stb.) Mindebből ar­ra következtethet a néző, hogy ez a népszerű sorozat a profil- váltás korát éli: a nagy szen­zációk bemutatása mellett, il­letőleg helyett a tömegeket érintő és veszélyeztető jelensé­geket szándékozik elemezni. Egy a kívánság: ezt is izgal­masan, az előfizetői érdeklő­dést kellőképpen felcsigázva tegye. Leg ... leg... Sokan tamás- kodtak — sőt gúnyolódtak — akkor, amikor Rózsa György útjára bocsátotta a maga ele­ven Guinnes-lexikonát, vagyis azt a Leg'.. .leg .. .leg című so­rozatot, amely a magyar honi furcsaságrekordokat viszi a képernyőre. Akadt is az első adásokban néhány csacskaság, megmosolyogtató próbálkozás. Ám amint újabb és újabb mu­tatványosok kerültek elő ab­ból a nagy ismeretlenségből, egyre inkább azt kellett mon­dani, hogy a Kapcsoltam gaz­dájának igaza volt: akad ide­haza is néhány tucat olyan va­laki, akinek tudományára csettinteni lehet. Csettinteni, sőt megtapsolni például azt, aki a legsebeseb­ben tud előre evickélni a ma­ga festőlétráján — mellesleg mondva, ez a képesség a szak­mai hozzáértés dicséreteként is felfogható —, és elámulni azon, aki nem kevesebb, mint huszonhét nyelven tud meg­szólalni, fordítani, egyszóval pénzt keresni. Ez az utóbbi férfiú, most, csü­törtökön este kapott alkalmat arra, hogy idegennyelv-tudá- sát a kamerák pásztázta aré­nában csillogtassa, és azt va­lóban úgy csillogtatta, hogy el kellett képednünk. Franciából spanyolra, portugálról angol­ra váltott, és mindezt azoknak a partnereknek a kérdéseire felelgetve tette, akik tapasz- talhatólag anyanyelvűkként beszélik ezt vagy azt a szókin­cset. Az illető Leg .. .leg .. .leg úr nagy felfedezés volt, és ráadá­sul olyan, aki példaképül is szolgálhat a sorozat követke­ző jelentkezéseinek összeállí­tásához. Az efféle rekorderek biztathatják ugyanis a legjobb irányba való haladásra a pub­likumot: tessék engem követni. Akácz László A létkörülmények javításának tervei A jövő év feladatairól szól­va a művelődési miniszter hangsúlyozta: 1984 és 1987 kö­zött elvégzik a korrekciókat a tantervekben, az óraterveken és a tankönyvekben. A tehet­séges fiatalok képességeinek jobb kibontakoztatása érdeké­ben változtatást terveznek az általános iskolások tanulmá­nyi versenyrendszerében. A pedagógusok élet- és munka- körülményeinek javítására a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents