Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

Az a<saí művelődési házból Távirat a Béketanácshoz Május 14-én az acsai műve­lődési házban Ácsa és a kör­nyező községek lakosainak, valamint a püspökhatvani Galgavölgye Mgtsz dolgozói­nak részvételével békegyűlést rendeztek a napokban. A fon­tos. politikai eseményt Lehel Lászlóné, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Pest megyei Területi Szövetségének titkár­helyettese nyitotta meg. Ezt követően Gyapai Dénes, a Magyar Hírlap külpolitikai ro-. vatvezetője a békemozgalom­ban kifejtett tevékenységéért Macsek Lajosnak, a bugyi Tessedik Sámuel Mgtsz el­nökének, az Országos Béketa­nács képviselőjeként, itt nyúj­totta át a testület oklevelét. Gyapai Dénes ezután rövid külpolitikai tájékoztatót tar­tott, majd a hallgatóság sorai­ból Halász Zoltán emelkedett szólásra. Elmondta, hogy neki még a második világháború­ból személyes élményei van­nak, megismerte a keleti front szörnyűségeit. Javaslatára a békegyűlés a következő szöve­gű távirattal fordult az Or­szágos Bóketanácshoz. „Mv Ácsa nagyközség és a társközségek lakosai, valamint a Galgavölgye Termelőszövet­kezet dolgozói azt kívánjuk, hogy múljék el fejünk fölül a nukleáris háború fenyegető veszélye. Békében kívánunk élni, dolgozni, békében kíván­juk gyermekeinket felnevelni. Ennek érdekében felhívással fordulunk minden békeszerető emberhez, hogy együttesen fogjunk össze a nukleáris fegyverzet csökkentése érde­kében. Kívánjuk, hogy a fe­szültség csökkentése és a fegy­verzetek korlátozása tekinteté­ben a szembenálló nagyhatal­mak a jelenleg is folyó tár­gyalásaikat bővítsék ki és hoz­zanak létre olyan megállapo­dást, amely a békés életet és termelőmunkát tartósan biz­tosítja. Meggyőződésünk, hogy hosszú távon ez az egész em­beriség érdeke." Az elhatározást követően a püspökhatvani általános isko­la tanulói a békéről szóló da­lokat, táncokat adtak elő. Dr. Batuska István Hangszerek szemléje Kisdobosoknak, úttörőknek Közeledik az év vége, soka­sodnak az úttörők számára meghirdetett programok. Má­jus 12-én ballagó középiskolá­sok lepték el a Konstantin te­ret, közöttük alig lehetett fel­fedezni azokat a pajtásokat, akik hangszereiket szorongatva érkeztek a zeneiskolába, hogy bizonyságot tegyenek tudásuk­ról a hangszerek szemléjén. Huszonnyolc versenyszámban, negyvenkét kisdobos és úttörő szerepelt, s a zenei eszközök széles skáláját vonultatták fel. A hegedű és a zongora mellett megszólalt a klarinét, a furu­lya, a citera és még sok egyéb hangszer is. A zsűri, melynek vezetője Cs. Nagy Tamás volt, melege­dő szívvel hallgatta a szebb­nél szebb produkciókat. Örö­müket csak az rontotta, hogy a közönség sorai bizony na­gyon ritkának tűntek, pedig erdemes volt hallani a szerep­lőket. A gyerekek teljesítményét magasra értékelve a bírálók nyolc arany, nyolc ezüst és hat bronz oklevelet adtak át, s a legjobban játszók meghí­vást kaptak a városi pedagó­gusnapra, köszönten! tanárai­kat. Másnap megelevenedett a pokolszigeti úttörőtábor. Az egész nap zuhogó eső ellenére 12 csapat érkezett, hogy össze­mérje erejét az úttörőgárda- szemlén. A kilenc akadály le­küzdése komoly feladatot je­lentett a pajtások számára, hiszen ismerniük kellett az el­sősegélynyújtást, a fegyveres erők feladatát. Megmutathat­ták ki lő a legjobban, ki ke­rékpározik a legügyesebben, s ki tudja leggyorsabban menet­készen felszerelni a tűzoltó­autót. • A sokrétű feladatsort min­den szakasz teljesítette, s volt olyan egység is, alti külön di­cséretet kapott fegyelmezett­ségéért, vagy éppen ügyessé­géért. A verseny két győztes csa­pata — a váci Madách Imre úttörőcsapat (Gábor J. isk.) és a szokolyai Mányoki Ádám úttörőcsapat szakalegységei — a most kapott jutalmakon és elismerésen kívül június 9—10- én képviseli városunkat a me­gyei úttörőgárda-szemlén Tá­borfalván. Szőke Katalin Vác, Pf. 32. Utéhangok a ballagásról A Váci Hírlap május 15. szá­ma Hírül adta, hogy Vácott el­ballagtak a középiskolás tanu­lók. Mindannyian hangulatos, kedves eseményként tartjuk számon, úgy is mint szülők, úgy is mint városlakók. Hiszen a város középiskoláiban 350 fiatal most fejezi be tanulmá­nyait, majd továbbtanul, vagy dolgozik. Ebben az örömteli esemény­ben egy pár utca lakóinak üröm is vegyült a hangulatá­ba. De ne kerülgessük a for­ró kását! Mondjuk meg kerek­perec! Nem örülünk annak, hogy a sok munkával ápolt ut­cánkat és kiskertjeinket a bal­lagás napjának virradójára le­tarolva találjuk. Ugyanis az éj­szaka leple alatt szerzik be a diákok az osztályok díszítésé­hez szükséges virágot, nem a legtisztességesebb módon. Nem számít nekik, hogy tövestől tépik ki a tulipánokat, nárci­szokat, drótkerítést letaposva, az utcát összepiszkolva, csata­teret hagyva távoznak. Igen sok társadalmi munká­val értük el azt, hogy a Ha- nusz utca Vác város legszebb utcája legyen. Ezért továbbra is gondozzuk a városi tanács által ránk bízott növényeket, ügyelünk a tisztaságra. Itt szólnék azokhoz a fiata­lokhoz, akik ahhoz tartják magukat, hogy „virágot lopni nem bűn”. Gsak hogyan, és mennyit? Harminc évvel ezelőtt mi is ballagtunk, és jóval kevesebb pénzünk volt virágra, mint a mai fiataloknak, de ilyen esz­közökkel nem szereztünk vi­rágot. Hangsúlyozom, hogy nem az értékét sajnáljuk. Ha becsöngettek és kértek volna, nagyon szívesen adtunk volna, úgy, ahogy azt az általános is­kolások teszik, ahogy a tisz­tesség megkívánja. De úgy lát­szik, középiskolás korban ez már szégyen, nagyobb sikk éj­szaka, kerítésen átmászva ta­rolni. Koczur Károlyné Vác, Hanusz u. 13. tianepség Szobon Ünnepi termelési tanácsko­zás volt Szobon a nagyközsé­gi művelődési házban. Az ese­ményt abból az alkalomból rendezték, hogy a Szob és Vi­déke Áfész tavaly a legjobban dolgozott a megyében, az Áfé- szek között és munkája alap­ján másodszor elnyerte a bel­kereskedelmi miniszter, a KPVDSZ, a SZÖVOSZ elnök­ségének vörös vándorzászla­ját és ötödször a kiváló szö­vetkezet címet. Az elismerést dr. Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke adta át Ras- man Istvánnak, a Szobi Áfész elnökének. Az ünnepi esemény vendégei között ott volt Ba­logh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Temesi József né, a KPVDSZ központi vezetőségének titká­ra, Kiss József, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztály- vezetője, Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak titkára, Nagy Gábor, a MÉSZÖV elnökhelyettese, dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác városi Bizottságának első tit­kára, Eljött Szobra a testvér­szövetkezet, a lévai Jednota küldöttsége, élén Milan Mihlo elnökkel. A kitüntetések és jutalmak kiosztása után kultúrműsor szórakoztatta az ünnepi ta­nácskozás résztvevőit. 99 ifjúsági fórum A városi KISZ-bizottság május 21-én egész napos pro­pagandistakonferenciát rendez a Madách Imre Művelődési Központban. A megnyitóra 8 órakor kerül sor. A külpoliti­kai és katonapolitikai tájékoz­tató fórum előadója dr. Nóg­rádi György újságíró. A má­sodik téma az agitáció és a propagandista szerepe nap­jainkban. Előadó: dr. Zrinsz- ky László, az MSZMP KB po­litikai főiskola tanszékvezető egyetemi tanára. Ezt követi a politikai retorika témája, Nagy Richárdnak, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesének előadásá­ban. Délután konzultációra és az 1983—84-es politikai kép­zési év értékelésére kerül sor, majd a Kiváló ifjúsági vita­kör pályázatok eredményhir­detésével, kitüntetések, jutal­mak átadásával zárul a napi program. Ügyelet Gyermekorvosi ügyelet: szombat, vasárnap: dr. Daró- czy Károly. Május 21-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban: hét­főn: dr. Kreiner Lenke, ked­den: dr. Bellavics Erzsébet, szerdán: dr. Tóth Mária, csü­törtökön: dr. Pataki László, pénteken: dr. Füredi Gyula, szombaton és vasárnap: dr. Bucsek Tibor. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.) Telefon: 11-525. A beosztás hétközben meg­változhat. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1984. MÁJUS 20., VASÁRNAP Azefőli sohasem vitatkoztak A város legkisebb lakótelepén Csinos házak, szorgalmas családok Mostanában nem hódolha­tok passzióim egyikének. Vé­gigsétálni a Szent Mihály- hegy alatt, a lealkonyuló nap irányába. A több kilométeres séta alatt eltűnt a napi fe­szültség, s elgyönyörködhet­tem a táj szépségében, né­melykor azt a gondolatot is dédelgetve: az itt álló néhány ház mellé, egykor a magamét építhessem. A Balassagyarmat felől érkező gépkocsik akár be is kanyarodhatnak, műúton haladhatnak ma már, ha át­bújtak az Esze Tamás lakta­nya előtti alagút alatt. Albérlet után A mai Balázs Ferenc utcán most gépkocsival kell végig­gurulni, gyaloglásra nincs mostanában idő, de azért így is észrevehetők a változások. Terjeszkedik a város, kevés a telek. Mondják, hogy az út és a vasútvonal közötti keskeny sávot is felparcellázzák. A szőlő- és gyümölcsöskertek lombozta domboldalra nézhet­nek majd a házak ablakai. Persze, méregdrágán jutnak majd hozzá az otthonalapítók. Akik közül lehet, hogy az el­ső években éppúgy leveleznek, perlekednek majd a MÁV-val, mint most a Lajos-telepiek? Hiszen hatalmas villanymoz­donyok, teherszerelvényék za­katolnak el itt, szinte ötper­cenként, a tranzitvonalak min­den zajártalmával. Ezen az ob­jektív tényen ma már senki sem változtathat. Néhány család már a fel- szabadulás előtt is lakott itt, s házaik még nem is olyan ré­gen számítanak belterületi ob­jektumnak. Szerették ezt a bé­kés környéket, olyannyira, hogy akadt, aki a legszűkebb pátriához ragaszkodva, néhány méterrel a szülői háztól itt épí­tett magának új otthont. Az alagúttól jobbra soha­sem kanyarodtam, bár mindig izgatott, hová, miféle világba vezet az akkor még bozótos, két oldalt omladozó agyagfal­lal bezárt mélyút. Helyettem mások fedezték fel, s tették lakhatóvá kemény munkával ezt. az agyagos talajú környé­ket. ahol szinte minden ház udvarának a végén támfalat kellett építeni, hogy le ne omoljon a domboldal. Minden­felé fal zárja le a ma már igen hangulatos lakótelepet, közel harminc munkáscsalád otthonának környékét. Négy­öt szobás lakások is épülnek itt, s a családlátogatás alkalmával jelen levő szomszédok azt szá­molgatják, mennyit kellett ezért takarékoskodniuk, meny­nyi még a hátralevő tartozás az OTP-nél. Akad, aki arra büszke, hogy a pénz jelentő­sebb részét már befizette, mert nem jó tartozni, s akinek jó szakmája van, ' inkább igyekszik mellékessel is pótol­ni a pénzt, az előrehaladás ér­dekében. Mire vágynak? írnám annak a még mindig meglehetősen fiatal családnak a nevét is, akiket még abból az időből ismerek, amikor egy féltetős mellékszobában élték albérleti éveiket, aztán egy ideiglenes szoba-konyhában folytatták. Tudatosan készül­tek a végleges otthon beren­dezésére, de hogy az az ott­hon ilyen lesz, azt nem tu­dom, gondolták-e. Magam sem láttam az akkor jövőnek szá­mító jelen képét, hogy drága csempékkel burkolt, tágas elő­szobán át vezetnek be a süp­pedő szőnyeggel leterített nagyszobába. A falon széles­vásznú filmre emlékeztető nagy poszter idézi a kék ten­ger nyári hangulatát, az eme­letre barnára pácolt csigalép­cső vezet. A nevüket, s vendé­geik nevét azonban mellőz­nöm kell, mert a beszélgetés­be, mely életük alakulásáról, mostani örömeikről szól itt a Szent Mihály utcában, olyan információk is keverednek, amitől megbolydult a csend, az asszonyok esténként nem mernek egyedül hazajönni, s bármi felé is kanyarintjuk az érdeklődés irányát, ez a téma köszön vissza minduntalan. Azt bármelyikük szívesen, név szerint is elmondaná, mint ahogy a tanácstagi beszá­molón is elmondták, hogy megértik: mindent nem lehet azonnal. Várnak türelmesen arra, hogy ezen a környéken is legyen csatorna, s ha intéz­ményesen megterveznék vala­hol. kiásnák az árkot, fizetnék a hozzájárulást. Ugyanígy a betonjárdát is, mert most az út közepén közlekedik felnőtt, gyerek, a száguldozó gépkocsik között, s itt a dombok közé szorított szűk területen nincs tér, az utcán játszanak az ap­róságok.- A közlekedés már ne­hezebb. mert jó fél kilométer ide a Híradó úti, meg a Sör­palackozó előtti buszmegálló is. Hét végén ritkák a iáratok, sokszor mehetnek gyalog a vá­rosba, s különösen nehéz el­érni az induló vonatokat. A legfontosabb mégis, hogy leg­alább egyetlen utcai telefon lenne, mert ha valaki beteg, ha éjjel kell mentőt hívni? Kérdőjel mered előttünk a le­vegőben, mert a megoldást senki sem tudja. Fussanak pi­zsamában Deák vár felé, vagy az Árpád út irányába? Alkonyat után TVem a szó a célravezető, ’ hanem a jó példa, amely­ben a szónak és a cselekede­teknek az egysége megvan. A szavak csak megmozgatnak, a példa, a tettek azok, amik ma­gukkal ragadnak — hangzott el városunk egyik középisko­lájában a nevelési értekezle­ten. A központilag kiadott „Hazafiasság időszerű kérdé­sei" témakört dolgozták fel és vitatták meg a napokban az általános és középiskolák ne­velőtestületei. Minden kor társadalmában élt a hazafiság fogalma. Igaz, mindig más és más tartalom­mal. Hazafiságon a haza sze­reiét értjük, a nemzetünkkel, népünkkel, országunkkal való együvétartozást. A ma felnö­vekvő nemzedékben vajon milyen mélységben gyökerezik ez az érzés? Nemzeti múltunk, jelenünk erőfeszítései, ered­ményei megragadják-e fiatal­jainkat? Vagy úgy érzik, hogy a mögötte rejlő tartalom csak maradványa a történelemnek? Nem pedig egészséges, érlelő erőket hordozó valóság ma is? Érzik-e, hogy mire kötelezi őket? A közgazdasági és egészség- ügyi szakközépiskolákban el­hangzó, nem közhelyeket zen- gedezö, tartalmas korreferá­tumokból kitűnt, hogy a ma fiataljainak hazafisága nem leliet olyan, mint azoké a nem­Jelképeink tisztelete A példaadás felelőssége nos, gyakori jelenség az is, hogy a gépi zene tolakodóan kiszorítja a mélyebb érzelmek húrjain pendülö emberi han­got, a „vox humanát”. Lassan, újra meg kell tanítani szépen zedékeké, akik a múlt tapasz- tantárgya lehetőségeit. Csak- énekelni gyermekeinket. Persze talatai alapján vallják haza- hogy a lelkét is kiteheti, hogy szólhatnék neves sportolóink- fiságukat. ök már egy új kor, érzelmileg megfelelően han- ról is, akik nemzetközi verse- a békés társadalom gyerme- gólja a tanulókat — akár iro- nyékén a győzelmi dobogó kei. A hazaszeretet egyike a dalom- vagy történelemórán, felső fokán állva, rágógumit legmélyebb erkölcsi érzelmek- ha azok passzívak, érdektele- rágnak a Himnusz felcsendü- nek. Vannak mégis fiatalok, nek a befogadásban. Sokszor lésekor, akik közömbösek erkölcsi mo- a hazafias és szerelmi költé- 0 ... ... tívumai iránt, azok nincsenek szét érzelmi rezdüléseit sem ^zoihatnék szimbólumaink akaratukra indító hatással, képesek megfelelően átélni, , tiszteletéről is. Erthetet- Mi késztethet sok fiatalt arra, feldolgozni a gyerekek. Hiá- ff?1, szamomra, hogy országos hogy környezete értékeit van- nyos lenne az érzelmi intelli- Hiúsági találkozón például dál módon pusztítsa, rongálja? genciájuk? önkéntelenül fo- t]xl^tavacson egyes fiatalok Fegyelmezetlen, laza életrend- galmazódik meg a kérdés: ' . tentve a nemzetiszín jük? Nincsenek tisztában az csak az iskola feladata törőd- zászlót, azon lakmaroztak. értékteremtő munka erőfeszí- ni fiataljaink érzelmi világá- Nem beszelve a futballmeccsek léseivel? Nem ismerik a visel- val? Mert ez nem elég. A csa- ra?on9öiról, a-kik derekuk ko- kedés elemi szabályait? Iád a nevelés bölcsője, ő az el- ?e cfavart alkalmi ruhadara­1/ívmányaink, létrehozott só és a legfontosabb tanítója . krealnak a zászlóból. Ap- * értékeink tisztelete, meg- — minden téren — gyerme- r.° me9is nagy le­becsülése, vajon nem ott gyö- keinknek. E nevelés eredmé- l,entos,9ue..., , nevejes érték- kerezik a hazafiságban? Vagy nyét emellett, az iskola, az if- *fremto orok kategória Min- egyszerűen érzéketlenséggel júsági szervezetek, s az egész “ felnőtt es a felnövő magyarázhatók e megnyilvá- társadalom egységes és szer- V'eJJlze<íek talalkozasaban fo- nulási formák? Az érzelem- vezeti hatása biztosíthatja. Itt me9szakithatatlan folya­gazdagság elemi létigény, van nagyon fontos szerepe a ™Mossaggal. A társadalom ele- ember voltunk természetes felnőttek példaadásának. Mi- teDoí fakad, s arra hat visssza. adottságai, melyek az ember lyen alapon várhatjuk el fia- A példa, erkölcsileg emelő legbensőbb énjét érintik. Per- táljainktól az iskolai ünnepé- r?ft0, , a,sa e9Vih leg­sze az érzelmi élet talaja gon- lyeken, ifjúsági találkozókon, tontosabb hatótényezője a ne- dozást, nevelést, művelést igé- hogy fegyelmezetten énekeljék jelesnek. Éppen ezert magá­nyéi. E tervszerű és tudatos vagy hallgassák a Himnuszt, tajrtas~v*seíkeaes modellünk hatás egyik legfőbb átadója amikor a díszhelyen álló fel- súlyosabb felelősséggel köte- az iskola és a pedagógus, ö nőttek sem éneklik — uram lez‘ mtnt ah°9V gondolnánk, az, aki ismeri és kiaknázza bocsá — mozgolódnak? Saj- Szórád Agnes Az említettek miatt nem hangoskodnak ugyan, a hivata­lokban, de várakoznak, hiszen van aki már több mint tíz éve lakik itt. Soha, senkivel nem volt vita, még a kapukat sem zárták — mondják a jelenle­vők. Mígnem két évvel ezelőtt történt odaát valami — mu­tatnak egy távolról félkésznek látszó emeletes házra, mely­nek homlokzatát még nem mindenütt vakolták be, ablak­üvegei helyett itt-ott csak üvegszilánkok meredeznek. Itt már nyomatókkal ikerül szóba, hogy aki 5—600 ezer forintért teremtett magának otthont, megküzdötte, sőt nélkülözte is az árát, az jogosan vágyik a nyugalomra és biztonságra. Munkások beszélnek azokról a szálláson lakó munkásokról, akiket ide helyezett a tulajdo­nos által bérbe adott házba a vállalatuk. Hogy melyik? Út­építőkről beszélnek. Aki járt már belül, az a földszinten és az emeleten is csak 4—5 vas­ágyat látott, koszos gumicsiz­mákat, s úgy véli. a szociális normákat itt senki sem ismeri. Férfiszállás, lakják vagy har­mincán, hét végén az ittma- radók randalíroznak, késsel érvelnek. Hogy, hogy nem, gyerekek és asszonyok is van­nak közöttük, őket ezen a vá­ros legeldugottabb helyén sen­ki sem ellenőrzi. A kritikus példák sokaságát emlegetik fel, amiért félelem ébred bennük, amiért éjjel nem tudnak pihenni. Ki, és miért döntött így — kérdezik, s mikor vetnek ezeknek az ál­lapotoknak véget? Már csak néhány telek vár gazdára, néhol most emelked­nek a piros téglafalak a Szent Mihály-dűlőben, ahol az át­meneti állapotokról az is so­kat mond, hogy az egyik házat helyrajzi, a másikat rendes házszámmal jegyezték be. de vannak olyan házszámok, me­lyeket két-három tulajdonos kapujára egyformán kiszögez­tek. Postás legyen a talpán, aki eligazodik. Kovács T. István ISSN 0133-17»» (Vád Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents