Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

írtékch a kertben s a kertből A betakarítás lesz a vizsgájuk A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1984. MÁJUS 16., SZERDA Hem szívderítő arány Tájékoztatás több fórumon is A közösség összefogására is szükség van Tiszta kék égbolt, ragyogó verőfény, megdöbbentően nagy meleg lepte meg őket — még az esők előtt volt —, de seré­nyen forgatták az ásót, hogy kiigazítsák a körbekerített te­rület sarkaiban a traktoros szántás foghíjait. Tizenvalahá- nyan voltak, nagy hanggal, életvidáman, korosztályukra jellemzően, de amikor a sze­retett tanár mondott nekik valamit, tréfás, kamaszos köz­bevetéseik mellett is tisztelet­tel, nagy figyelemmel lesték szavait. Szerződtek is Gyömrőn, a 2-es számú ál­talános iskola gyakorlókertjé­ben szorgoskodtak a nyolca­dikos tanulók, fizikatanáruk, Kovács Sándor keze alatt, aki éppen a biológia gyakorlati szakos Boros Margitot helyet­tesítette. Éppen az utolsó ásónyo­moknál tartottak, amikor el­beszélgettünk velük, például arról, hogy mit s miért ültet­nek az idén. — Itt 600 négyzetméteren gazdálkodnak a gyerekek Bo­ros Margit vezetésével. Lesz itt nyárra kukorica, marharé­pa, csemegekukorica, földi­eper. borsó, zöldbab, vörös- és fokhagyma és koriander — so­rolta Kovács Sándor, de fi­gyelmeztetve, lehet, hogy ki­hagyott valamit, ugyanis ő csak beugróként van kinn az iskolakertben. Azért, mint az adatok is bi­zonyítják, nem volt tájékozat­lan. Elmondta azt is, hogy az ecseri Rákosmezeje Termelő- szövetkezettől kapták a földet, a Bajcsy út mellett, a magtár közelében. A közös gazdaság kerítette be a területet, adott vetőmagot és ekés traktort, s mutatta, már a műtrágya is megérkezet tőlük. Szerződéses alapon patronál­ja téesz az iskolát. Természe­tesen azzal a céllal, hogy megismertesse, megkedveltes- se a gyerekekkel a mezőgazda- sági munkát is. Egyébként voltak már ezek a nyolcadi­kosok a szövetkezetben üzem- látogatáson is, akkor a gépe­sített baromfinevelő telepet látták. A fele az övék Gyömrői fiatalokról lévén szó, nem is lehetett kétséges, hogy mindenki családjában van-e otthon valamekkora földdarab, ahol „élesben” is gyakorolhatják a mezőgazda- sági munkát. Mihalik Béla inkább csak hobbiból, vagy szükséges se­gítségként dolgozgat odahaza a kertben, Újvári István 150 négyszögölt mondott gyakor­lati lehetőségének. Takács Fe­renc nevetve toldja meg, hogy ő valóban szereti az ilyen gazdálkodói tevékenysé­get, s állítja, hogy ért is hoz­zá. Kántor József „szaktudá­sát” mindjárt a közelben te­nyésző növények felsorolásá­val bizonyította, sokat elsőre felismert. Pántya János, Kovács Ká­roly, Mihalik Béla és Bara­nyaiék otthonában vagy a ha­tárban szőlő is van, ahová, mint mondták, ki szoktak jár­ni, éspedig nemcsak szüretre, hanem művelni is. Sándor Zoltánról kiderült, hogy nem­csak a növényeket, de a focit is kedveli, s a többiek állítot­ták, hogy a serdülőben a leg­jobb, de hogy itt az iskola­kertben is az lesz-e, majd a nyári termés, az aktuális munkák bizonyítják. Közben szóba jön az is, hogy mi lesz a termés sorsa? Az értékének felét a gyere­kek az úttörőcsapaton keresz­tül megkapják, a papír- és vashulladék-gyűjtési akciók bevételével együtt, s főleg ki­rándulásokra költik. Csorba Béla és lglódi Attila versengve bizonygatják, hogy nemcsak a kertásáshoz értenek a nyolcadikosok, tavaly több mint 20 mázsa papírt gyűjtöt­tek, s szavaikat erősíti meg Kovács Sándor, amikor közli, hogy a srácok ősszel több mint 10 ezer forintot kerestek, főleg vas- és papírgyűjtéssel. Heti három óra Végezetül azt is megtudjuk, mielőtt más gyakorlati, tár­sadalmi munkára terelődne a szó, hogy a 2-es iskola min­den gyakorlatira járó tanulója heti három órát foglalkozik mezőgazdasági munkával. Ez különösen komoly dolog, ha tudjuk, hogy a községben csak ebben az egy iskolában maradt meg ez az iskolakerti foglalkozás mint hagyo­mány ... Aszódi László Antal A nap kulturális programja Gyömrőn, 18 órakor: a nyugdíjasklub összejövetele, 16.30-tól és 18.30-tól: filmve­títés. A kolónia. Az úttörő­házban, 9-től: a fotó-, 15-től: a tornász- és kézilabda-; 16-tól: az ügyes kezek szakkör fog­lalkozása, 17-től: a népitánc- csoport próbája. Monoron: az orosz levelező és az ifjúsági bélyeggyűjtő­szakkör foglalkozása. Monor városi jogú nagy­községi közös tanácsa január végén fogadta el a tanácsta­gok idei beszámolóinak ütem­tervét. A bejelentésekről Március 1. és április között le is bonyolódtak a be­számolók, amelyek rendje és módja szerint — főleg ami a dolog hivatalos részét illeti, a tanács segítséget nyújtott az anyagok elkészítéséhez, a tanácstagok és a tanácsi tiszt­ségviselők, a szakigazgatási szervek vezetői alaposan meg­konzultáltak egy-egy konkrét problémát Hirdetmények, szórólapok adták tudtul az időpontokat és a helyszíneket, a szervezés­ben, a mozgósító munkában a pártszervek és azok aktívái, a népfrontbizottságok segédkez­tek, s rendelkezésre állt min­A busz Szatmárnémetinél gurult át a magyar—román határon, városnézés után a társas gépkocsi Koltó felé for­dult 1 ahol Petőfi Sándor ifjú feleségével töltötte házasságá­nak első heteit, ott írta leg­szebb szerelmes verseit is. A gondosan rendben tartott múzeum megtekintése után a Monor-vidéki Áfész kirándu­lóinak felejthetetlen látványt nyújtott a Máramarosi-hava- sok égbe nyúló csúcsain vakí­tóan csillogó hó ... A 3 napos kirándulás során a szövetke­den körzetben az időben elő­készített, megfelelő helyiség. Az ötvenhat tanácstagi be­számolón 853 választópolgár jelent meg. Ez az arány, iga­zán nem szívderítő, különösen nem az, ha az előző évhez vi­szonyítjuk, hiszen 1983-ban többen voltak, igaz, csupán egy százalékkal... Háromszázhetven hozzá­szólás hangzott el. Kétszázöt­venre a helyszínen válaszol­tak a tanácstagok. A mara­dék százhúszból 91 minősült közérdekű bejelentésnek, 29 pedig közérdekű javaslatnak. Pénz nélkül is A hozzászólások többsége a kommunális ellátást — utak, járdák, állapotát, a belvízel­vezetés és a közvilágítás hely­zetét — bírálta. Huszonhárom bejelentés a környezetvédelem és a köztisztaság, 9 az áruel­látás, 8 a közlekedés témájá­zetiek megismerkedtek a kál­vinista Róma—Debrecen ne­vezetességeivel is, majd a pa­lóc főváros, Mezőkövesd kö­vetkezett, ahol a gyógyító me­leg víz bizony jót telt a fáradó lábaknak. A kirándulás — ahogy á résztvevők mondták — sokáig emlékezetes marad. val foglalkozott. A közérdekű javaslatok tárgyköri megosz­lása is hasonló. Az elhangzottak reális, jo­gos lakossági igényre épül­nek. Egy részüknél már intéz­kedés is született, más részük megoldása azonban a korláto­zottabb pénzügyi lehetőségek miatt még várat magára. A környezetvédelem és a köz- tisztaság eredményesebbé té­tele érdekében például nem­csak pénzre, de a közösség munkájára is szükség lenne. A beszámolók tapasztalatait összegezve az állapítható meg, hogy a Monoron passzívabb volt a részvétel, azért mert a beszámolókat megelőző falu- és réteggyűléseken a választó- polgárok már tájékozódtak a községpolitikai és tanácsi te­vékenységről. Példaadó péteriek Az idén két falugyűlés és két réteggyűlés zajlott le, eze­ken négyszázhuszonhárman voltak jelen. Különösen jól szervezett, aktív volt a Péte­riek közös fóruma, amely las­san már hagyomány a telepü­lésen. A jelenlévők közül har­mincnégyen szóltak hozzá az elhangzott tájékoztatókhoz, il­letve emeltek szót a köz ügyeiben. A lakók többsége megértéssel, tárriögatássar'föí1 gadta k terveket, elképzelése­ket, s megértette bizonyos jo­Vegyszerek sokféle célra Sokféle célra állítanak elő és csomagolnak vegyszereket a budapesti Vegyesipari Szövetkezet monori-erdei telepén. A tőlük kikerülő termékeket felhasználják az iparban, mező- gazdaságban is. A nemrégiben befejeződött bővítési munká­latok nyomán a kapacitásuk is nőtt Hancsovszki János felvétele gos igények megvalósitasanak pénzügyi korlátáit is. K. Zs.lc’ __________ 9CJ Kö rzeti labdarúgó-bajnokság Ecseri csárdás Dánoson Kiránduló szövetkezetiek A mézeshetek színhelyén Az alkotó műhelyében Segítség gondban és küzdelemben Szimpatikus, példamutató kezdeményezésről adtunk hírt nemrégiben Vecsésről. Három helybeli — különbö­ző területen alkotó és különböző kezű amatőr művész számára teremtett közös bemutatkozási lehetőséget a nagyközség. Közülük a festőt kerestük fel most ottho­nában. Gammel Ferenczy Hanna amatőr festőművész, a ve- csési művelődési háztól alig öt percre lakik. Apró, de takaros kis házba kopogtattam be. Halkan szólt oda­benn a rádió, a kalickában vidáman csivitelt a papagáj, s ő zavartan téblábolt a váratlan vendég előtt. Házi­asszonyi rutinja segítette feloldani a meglepetés zava­rát. S hamarosan máris nyomorúságos gyerekkoráról, sajátos életútjáról beszélgettünk. Második elemiben kezdtek felfigyelni írásaira, fogalmaz­ványait felolvasták az osztály­ban. Aztán cseperedve, verseit egyiket a másik után írta, in­kább csak magának. A felsza­badulás után megjelent egyik költeménye a Friss Újságban, majd a Magvetőben egy másik. A Kultuszminisztérium egy- felvonásos színdarabokat vá­sárolt tőle. Akkoriban Fehér Klárával felváltva írtak úgy, hogy egyik vasárnap az ő munkája, a másikon pedig az írónőé jelent meg a Friss Új­ságban. Igaz, személyesen Fe­hér Klárát nem ismerte, ez a munkamegosztás sokáig meg­maradt közöttük, mondták is sokan Ferenczy Hannának, hogy miért nem kéri az írónő segítségét? De hát ő nem az a fajta volt... — Inkább állást vállaltam. Először Úriba kerültem az öt­venes években a tanácshoz, majd Vecsésen dolgoztam ha­sonló területen, összesen 31 évet. Meg is kaptam az összes elismerést, egészen a kor­mánykitüntetésig. Csak a mun­kámat értékelték, ha itt hely­ben nem is, de a járásnál vagy a megyénél mindig akadt, aki rám figyelt. — Nyugdíjas lettem, itthon maradtam, s mindjárt el is keseredtem, hogy mit fogok csinálni ennyi szabad idővel?! A versírással valahogy leáll­tam. Aztán két évvel ezelőtt elkezdtem festegetni. Anyám portréját akartam előbb mfeg- alkotni, mert édesapámé meg­volt, hozzám került. Nem volt egy jó fotóm sem, így „belül­ről”, emlékeimből festettem meg édesanyám arcképét, s aztán jött a többi, és azóta nem tudom abbahagyni a fes­tészetet. Augusztusban pedig kimegyek Párizsba, erre spó­rolok, hogy a nagy képtárakat is mind végignézzem. — Aztán, ha ebből a feste- getésből nem lesz semmi, hát a világ sem dől össze számom­ra — tárta szét két kezét Gammel Ferenczy Hanna. — Az írásaimról még annyit, hogy főleg a Pest megyei Hírlapban jelentek meg. Én általában megelégedtem egy pár sornyi hellyel is, amit egy sajtóorgánumban kaptam, nem törekedtem e téren kü­lön babérokra. A meséimmel is szép sikereket értem el, mert a hatvanas években so­kat sugárzott belőlük a rá­dió és a televízió. Bálint Ág­nes is felkarolt, mert tehetsé­gesnek tartott. — És hogyhogy nem ragadta meg a lehetőségeket a sikerre? — Könyvelő voltam, cso­portvezetőket, beteg vagy gye­sen levő kollégákat helyette­sítettem, nem is beszélve a filléres gondokról. Pedig 1970-ben, édesanyám halálá­nak évében beiratkoztam az ELTE-re, de hát 1 ezer 500 forintból két embert eltarta­ni... — Végül is nem szívesen emlékezik vissza azokra az évekre? — Azt mondom én is, amit Andersen, hogy az élet egy szép szomorú mese. Hát így vagyok ezzel én is, de ezt a szomorú, szép mesét újrakez­deném, csak ne legyen benne annyi megaláztatás, arcpirító szégyenkezés mások gonoszsá­gai miatt. Szívesen várt vendégként toppant be a pici otthonba Szíj Béla tanár, művészettör­ténész, a Nemzeti Galéria fő­munkatársa, aki már több év­tizedes kapcsolatban áll a Gammel családdal. — Negyedszázaddal ezelőtt, amikor a Nemzeti Galériának kezdő munkatársa, gyakorno­ka voltam, főigazgatómtól, Pogány ö. Gábortól azt a megbízást kaptam, hogy ke­ressem fel a Vecsésen élő Gammel Józsefet, nézzek utá­na festményeinek, rajzainak, és nem utolsósorban életkörül­ményeinek. Másodmagammal jöttem Vecsésre. Most, vissza­emlékezve festményeire, raj zaira, akkor rokonszenvesek voltak. Egyfelől meglátszott rajtuk, hogy tudatosan képez­te magát a művész. — Barátom lett Gammel Jó­zsef, legalábbis úgy hiszem, mondhatom ezt. Akkor 25 esz­tendővel ezelőtt több művét elvittük a Nemzeti Galériába, azokból az idők folyamán né- gyet-ötöt meg is vásároltunk. Feladatom másik része az volt, hogy életkörülményei fe­lől is győződjem meg, hát nagyon sanyarúan élt, s e té­ren nem tudtunk rajta segí­teni. Gammel Józsefet azon­ban- kárpótolta az alkotás, a munka öröme. — Később megtudtam, hogy Ferenczy Hanna is fest képe­ket. Eljöttem Vecsésre meg­nézni a műveit. Számomra ezek a képek nagyon rokon­szenvesek voltak, különösen azért, mert semmilyen hivata­los szakmai képzésen nem vett részt alkotójuk, arról sem tu­dok, hogy idősebb, gyakorlot­tabb művész ismerősei esz­mei. gyakorlati irányítást ad­tak volna neki. — Gammel Ferenczy Hanna autodidakta? — Szerintem autodidakta módon jutott e! idáig. Ám ezt a megállapítást ki kell egé­szítenem azzal, hogy tulajdon­képpen az élet kényszerítette rá, hogy az önkifejezés számá­ra legjobb módját megtalálja. Művészete segíti az élet értel­mének keresésében, minden­napi gondjai, küzdelmei elvi­selésében ... A. L. A. Monor—Albertirsa 2-0 (1-0), Monor, 200 néző, vezette: Let- kó. A csúszós talajon küzdel­mes, változatos mérkőzést ví­vott a két csapat. A „lakodal­mi” hangulatban játszó ha­zaiak ellen a nyílt sisakkal játszó, bátran támadó vendé­gek sokáig nyílttá tették a mérkőzést, két kapufát is lőt­tek. A helyzetek alapján azon­ban a listavezető, ha nehezen is, de megérdemelten győzött. Góllövő: Kucsera (11-esből), Gáspár Gy. i Maglód—Péteri 1-0 (1-0), Maglód, 200 néző, vezette: Schiller. A végig fölényben játszó hazaiak nagyobb ará­nyú győzelmét a vendégek ki­tűnően védő kapusa akadá­lyozta meg. Góllövő: Balogh. Jó: Lesti, Sziklai, Juhász, Ba­logh, Csáki, illetve Kalocsa (a mezőny legjobbja) és Földi. Dánszentmiklós—Ecscr 0-0, Dánszentmiklós, 100 néző, ve­zette: Mészáros M. Óriási meg­lepetés! A végig hatalmas lel­kesedéssel küzdő vendégcsa­pat „kibekkelte” a mérkőzési. Az enerváltan játszó hazaiak­nak csal: két kapufára tellett erejükből. Az egész ecseri csapat dicséretet érdemel, Turcsik a mezőny legjobbja volt. Ccglédbercel—Mende 3-3, Cegléd bércéi. 100 néző, vezet­te: Zsuzsandor. A hazaiak már 3-0-ra vezettek, a fiatal mendei csapat nagy hajrával innen egyenlített. Törtei—Kocsér 1-0 (0-0), Törtei, 100 néző, vezette: Eperjesi. A két szomszédvár találkozóján a végig fölény­ben játszó törteliek csak a 86. percben Sebők 1. 11-es góljá­val tudták a győzelmet meg­szerezni. Abony—Űri 8-2 (5-1), Abony, 100 néző. vezette: Szu da Gy. Csak a győzelem ará­nya volt kérdéses ezen a talál­kozón. Nyáregyháza—Vecsés II. 3-0. (Játék nélkül). Ifjúsági eredmények: Mo­nor—Albertirsa 3-0, Dános— Ecser 3-0, Abony—Úri 3-0, Ceglédbercel—Mende 0-3, Maglód—Péteri 1-3, Kocsér— Törtei 0-3. Serdülő eredmények: Péte­ri—Üllő 1-6, Pilis—Gyömrő 2-4, Vecsés—Abony 3-2, Mo­nor—CVSE 1-5, Dános—Al­bertirsa 5-1, Nagykőrös—Mag­lód 4-2. FELNŐTTEK 1. Monor 2. Maglód 3. Dános 4. Abony 5. Törtei 6. Péteri 7. Albertirsa 8. Mende 9. Ceglédbercel* 1(L Nyáregyháza U. Ecser 12. Vecsés II. 13. Kocsér* 20 15 4 1 61­17 34 20 12 5 3 43­14 29 20 11 5 4 39­21 27 20 11 4 5 38­19 26 20 11 3 6 36­25 25 21 11 2 8 41­23 24 21 9 4 8 33­30 22 21 7 7 7 36­39 21 20 7 3 10 21­20 15 20 5 1 13 23­46 13 21 4 4 13 22­48 12 20 3 1 16 16­61 7 19 3 1 16 9­50 5 (* = kettő büntetőpont levonva. Pontegyenlőség esetén az ifjúsági csapat jobb helyezése dönt.) IFJÚSÁGIAK 1. Abony 2. Monor 3. Albertirsa 4. Maglód 5. Péteri 6. Dános , 8. Mende 7. Törtei 9. Nyáregyháza 10. Ceglédbercel 11. Ecser 12. Kocsér 18 15 1 2 72­21 31 18 14 1 3 61­15 29 19 13 2 4 47­■18 28 19 11 3 5 48­•18 25 20 11 1 8 56­31 23 18 11 1 6 35­22 23 19 7 3 9 35-42 17 19 9 2 8 48­28 20 18 3 3 12 21­57 9 18 4 — 14 15­53 8 19 4 15 17­72 8 19 2 17 10­61 4 SERDÜLÖK 1. CVSE 18 18 — — 128­12 36 2. Üllő 18 16 — 2 130­29 32 3. Gyömrő 19 12 1 6 60­SS 25 4. Monor 19 11 3 5 63­SS 25 5. Abony 19 10 1 8 68­53 20 fi. Dános 19 9 2 8 63­45 20 7 Nagykőrös 19 9 2 8 45­4 fi 20 8. Vecsés 19 7 I 11 38­72 15 9 Maglód 19 5 2 12 48­51 12 10. Pilis 19 4 1 14 25­66 9 11, A!bt*r4»rs;i. 19 3 — 16 20­103 6 12. v j 19 2 1 16 29-] 142 5 Szalontai Attila (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents