Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

1984, MÁJUS 13., VASARNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK; PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 OTP kontra posta Sokat vagyok távol az ott­honomtól. Fizetnivalómat az OTP-re bízom, így a Fest me­gyei Hírlap előfizetési díját is. Ezért lepett meg, hogy az új­ságok árát a kézbesítő tőlem kéri. Az áprilisi díjat kifizette a szomszédom. Májusban én kértem, hogy ne fizesse, hi­szen átutalási betétszámlán ke­resztül intézem. Elmentem reklamálni az OTP-hez, de a posta hírlaposztályához uta­sítottak. Elmentem oda is, ott azt a választ kaptam, reklamá­ciómmal az OTP-hez fordul­jak, mert őket nem értesítet­ték. Ismét bementem az OTP- be, de továbbra is kitartanak amellett, hogy nekik ez be van kódolva, és ők fizetik az újsá­gokat is. Jelenleg úgy áll az ügyem, hogy áprilisra kétszer is kifizettem tehát az újságo­kat, de bizony a kézbesítő nem jelentkezik. Ki a hibás? Az újságot nem kapom, ki téríti vissza az előfizetési díjamat? Bár inkább azt szeretném, ha a lapot kapnám meg rendsze­resen. Hanti Károly Vác Virágos lenne Több éve már, hogy a du­nakeszi 2. sz. Általános Iskola udvarát sok munkával széppé, rendezetté varázsolták a tanu­lók segítségével a KISZ-tagok és a pedagógusok.. A testneve­lők külön gonddal fejlesztik a sportudvart, gondozzák a ki­épített pályát. A kertbarát­szakkör tagjai pedig a virágok ültetésében, locsolásában, ápo­lásában vesznek részt. Az ud­var most is szép lenne a gon­dozott parkkal, a szépen fes­tett padokkal. Sajnos, csak lenne, mert az előbb felsorol­tak Kőmíves Kelemen törté­netére hasonlítanak. Amit épít és megőriz az iskola hét­köznap, azt tönkreteszi, lerom­bolja néhány fegyelmezetlen, vandál viselkedésű fiatalem­ber szombaton és vasárnap. Az iskola nem azt nehezmé­nyezi, hogy futballoznak a pályán, hanem azt, hogy min­den hét végén kitörnek né­hány ablakot, szemetelnek, letépdesik a virágzó tulipá­nokat, kitörik a fiatal fákat és Szigetszentmiklósiak kérdezték Solt kérdés került a május elsejei szi- getszentmiklósi megyei ünnepségen a szer­kesztőségünk által elhelyezett urnába. Ezekkel — ígéretünknek megfelelően — felkeressük az illetékeseket és néhány hé­ten át folyamatosan közöljük a kapott vá­laszokat. A legtöbben — érthetően — az iránt ér­deklődtek, mikor kap városi rangot Szi- getszentmiklós? Pongrácz Gábortól, a szigetszentmiklósi nagyközségi tanács elnökétől kértünk vá­laszt. — Mint ismeretes, Budaörs, Monor és Szigebszentmiklós pályázott a városi rang­ra, mivel azonban Pest megye most nem kapott lehetőséget új város alapítására, a pilyázatok egy későbbi időpontban újra az’ elbírálásra jogosult szervek elé kerül­nek. A közeli napokban tekintjük át az Építési és Városfejlesztési Minisztérium illetékeseivel az elmúlt évben benyújtott és visszakapott pályázatunkat; hogy me­„lyek *£ok a feltételek, amelyeknek.'^ leg­utóbbi elbírálásnál nem feleltünk meg. Re­méljük, sikerül úgy meggyorsítanunk a hiányzó létesítmények beruházásának üte­mét, hogy két-három éven belül pótoljuk a hiányzókat. Ugyancsak a tanács elnöke válaszolt a további Szigetszentmiklósra vonatkozó kérdésekre: ^ , Miért nem alakítanak ki üzletsort az Autógyár előtti Miért engedik megj'-hbgy az egyik bódét a másik elé helyezzék?, j — A kérdéses területtel a Csepel Autó­gyár rendelkezik, s igényt tart rá. Ném is lehet célunk a kialakított parkot megboly­gatni, végleges beépítéssel leszűkíteni. A dolgozók, a lakosság ellátását elsősorban nem a munkahely közelében kell megolda­ni, hanem ott, ahol az emberek, a családok laknak. A közeli lakótelepen befejezés előtt áll a szövetkezeti — részben a taksonyi Áfész beruházásából épülő Skála-Coop nagyáruház építése, amely háromezer négyzetméteres alapterületével jelentősen javítja nemcsak Szigetszentmiklós, hanem a környék áruellátását is. Az autógyári élelmiszerüzlet és a gyógy­szertár építésénél miért nem gondoltak autóparkoló vagy beállók létesítésére? — Mint említettem, a Csepel Autóé a terület. A közművek, az iparvágány miatt is korlátozott a terület lehetséges igénybe­vétele. Más kérdés, hogy a parkolási gond létezik, és nemcsak ott. Mintha a terve­zők megfeledkeznének az ilyen irányú igé­nyekről. Az SZTK és a vasút közötti terület göd­rös, kátyús. Van-e terv annak rendbetéte­lére? — összefügg az előbbiekkel a kérdés és a válasz is. Ráadásul az a rész nem is köz­forgalmú terület, semmi jelentősége nincs a lakosságot érintően. Mikor építenek Szigetszentmiklóson — az ország több városában már meglevőhöz hasonlóan — nyugdíjasházat? — Ilyen létesítmény nem szerepel a terveinkben. Igény az idősek napközi ott­honára volt, s ezt már építjük 2,7 millió forintos költséggel, jelentős társadalmi ösz- szefogással, és augusztus 20-án avatjuk fel. Hosszú távú tervünkben volt szó garzon­ház átütéséről, de a magas költségek miatt egyelőre erről le kell mondanunk. kiszaggatják az elektromos vezetékeket, tönkreteszik az újonnan festett futballkapu- kat, stb. Az iskola vezetősége többször kért már segítséget az illetékesektől, hogy elejét vegyék az ismétlődő rongá­lásnak. Egyelőre eredményte­lenül. Solymosi László Dunakeszi Pedagógiai szempontból is elkel- ne a segítség az iskolának. El tud­juk képzelni, mit gondolnak és éreznek a tanulók, akik szorgal­masan dolgoznak iskolájuk kör­nyékének szépítésén, és azt látják, tapasztalják: munkájuk eredmé­nyét büntetlenül elpusztíthatják. Kertbarátkor Pest megyében több mint száztíz kertbarátkor működik. Közöttük a legfiatalabb a múlt év szeptemberében ala­kult gödfelsői, amely ma már hatvan tagot számlál. Foglal­kozásaikat a téli hónapokban a tűzoltószertárban tartották, ahol a Budapesti Kertészeti Egyetem tanárai beszéltek a zöldségtermesztésről, a bogyós gyümölcsökről, a szőlőfajták­ról és azok metszési mód­jairól. Május 14-én dr. Far­kas Károly, a Kertészeti Egyetem tanára a szőlőter­mesztésről tart előadást. A kis csoport, amelynek tagjai nagyrészt idős emberek, meg­látogatják egymás kertjét, és igyekeznek a hasznos tapasz­talatokat ldcserélni. A TIT- előadásokat Kovács Jánosné elnök és Gyarmati József tit­kár szervezi ismét számukra az ősztől. Nagy Péter Budapest A krónikás Hasznos műfaj a krónika­írás. A jövő számára szolgál­tat értékes anyagot. A jelent dolgozza fel az író és ha mun­káját tárgyilagosan, körülte­kintő figyelmességgel végzi, hű korképet adhat a telenülésről. A jó krónikás kapcsolatokat teremt a község intézményei­vel, gazdasági egységeivel, mindenkivel, aki a település Vonzásában él. dolgozik, alkot. Ismerem a budai vidék min­den krónikását, kapcsolatban állok velük, adok és kapok hasznos adatokat. Így vagyok a perbáli krónikaíró, Molnár Zoltán tanárral is, akit több­ször élkísértem gyűjtőúíján. Láttam, amint jegyzetelt vagy fotót készített, mert masinája és jegyzettömbje mintha hoz­zánőtt volna. Tizenöt éve írja Perbál krónikáját. Minden ideje a munka, a közösségért végzett tevékenykedés, az ifjú­sági mozgalom és a sportélet fellendítése jegyében telik el. Évről évre részt vesz a megyei pályázaton, és siker kíséri munkásságát. Legutóbb is el­nyerte a megyei második díjat. Munkái ott láthatók a perbáli Úttörő Múzeum egyik szekré­nyében. Padányi Lajos Budakeszi Nem állt meg Válaszol az illetékes A ceglédi szagos ügy Az április 19-i Postabontás­ban jelent meg egyik ceglédi olvasónk levele, amelyben szó­vá tette, hogy a Szűcs-telepen az utóbbi hetekben erős gáz­szagot éreznek. A kellemetlen­ség okozója feltehetően a kö­zeli gázfogadó állomás. A pa­naszt továbbítottuk az üzemel­tetőhöz, ahonnan az alábbi vá­laszt kaptuk: „A ceglédi gázátadó állomá­son ellenőrzést tartottunk áp­rilis 2?-én és május elsején. Rendellenességet nem tapasz­taltunk, de figyelembe véve a szerkesztőség értesítését, az el­lenőrzési naplóban utasítottuk az állomás személyzetét, hogy fokozottabban ellenőrizzék — műszakonként négy alkalom­mal — az állomás szabálysze­rű üzemét. A május elsejei is­mételt ellenőrzés során meg­állapítottuk, az állomás az elő­írt paramétereknek megfele­lően üzemel. Egyik esetben sem jutottunk olyan ered­ményre, amely feltételezné a földgáz szagosítására szolgáló etilmerkaptán esetleges szivár­gását. Mindent megteszünk, hogy a legkisebb szivárgás se jöhessen létre.” Gáz- és Olajszállító Vállalat Keletmagyarországi üzemcsoport 16. sz. üzeme, Szolnok Nem ismerjük az előirt paramé­tereket, amelyeknek megfelelően a vizsgálat szerint áz állomás üze­mel, mégis fetcfcell tételeznünk, hogy a szivárgói megtörtént. Mert ugyan mi mástól, erezhettek volna intenzív gázszag<& a környék la­kói? A szigorú eligazítás azonban megnyugtató a jövőre nézve. Ha valóban betartják az utasításban előírtakat, reméljük, nem ismétlő­dik meg a levegőszennyezés. Nem magánügyben raga­dott tollat id. Verőcei Béla, verőcemarosi lakos, amikor szerkesztőségünkhöz küldött felháborodott hangú levelében panaszolta: 1979 óta immár másodszor, száz százalékkal lett drágább a szemétszállítás díja. Az emelkedő árak vala­mennyiünknek gondot okoz­nak, de a kis keresetű, _ sok- gyermekes családok és a nyugdíjasok különösen meg- sínylik a pénztárcájukat apasztó intézkedéseket. Külö­nösen akkor borzolódnak fel a kedélyek, ha az árváltozás nagymértékű. S bizony ilyen­kor valamennyiünk fejében megfordul a gondolat, hogy adminisztratív intézkedés he­lyett nem lehetne-e végre ha­tékonyabb munkával, jobb szervezéssel ellensillyozni az egyre tetemesebb költségeket? Esztétika és környezetvédelem A levélíró azt várja tőlünk, hogy közbenjárásunk eredmé­nyeként visszaálljon a régi állapot, a regionális szemét­szállítás gazdája, a Vác Váro­si Tanács Kommunális Üze­me visszavonja a bejelentett áremelést. S bár szívesen kö­zölnénk örömhírt, már most le kell szögeznünk, ilyesmire nincs jogosítványunk. Legfel­jebb azt tehetjük — amit a helybeli illetékesek talán el­mulasztottak —, hogy részle­tesen megmagyarázzuk ennek az intézkedésnek az okait. Eb­ben készségesen állt rendelke­zésünkre a vállalat főkönyve­lője, Neisz Jánosné és Hunka Ferenc csoportvezető. Drága dolog a szemét Vigasznak kevés, de meggyőző Mindenekelőtt azt hozták tudomásomra, hogy a lakossá­gi áremelés nem tőlük ered. Öt évvel ezelőtt több regioná­lis szemétgyűjtő rendszert hoztak létre a megyében. En­nek az intézkedésnek vitat­hatatlan eredményeként jó néhány településen sikerült megoldani a korszerű szemét- gyűjtést és -tárolást, eleget tenni mind az esztétikai, mind a nagyon szigorú környezet- védelmi előírásoknak. Ez történt Vácott és kör­nyékén. Az ide tartozó tele­püléseken, az említetteken kí­vül Gödön, Szódon, Sződlige- ten, Kóspallagon és Csörög- ben többnyire azelőtt is ösz- szegyűjtötték a szemetet, de a falu határában nem tudtak gondoskodni a megfelelő sze­mételhelyezésről, -kezelésről és -tárolásról, a gyűjtés ma­ga is sok porral, szeméttel járt. A települések tanácsai tehát szívesen fogadták a me­gyei tanács kezdeményezését: a testületek csatlakoztak a regionális rendszerhez. Annál is inkább, mert az első időben jelentős központi támogatás eredményeként in­gyen kapták a gyűjtőkonté­nereket, szintén nem nekik kellett megfizetni azt, hogy a kommunális üzem új gépko­csikat vásárolt. A lakosság számára egyéb­ként igen kedvezményes dí­jazást állapítottak meg. Ez lényegében azt jelentette, hogy a családok befizetései csak a költségek 50 százalékát fedezték, míg az összeg másik felét a helyi tanácsok pótol­ták. Kiürült a közös kassza Csakhogy közben az üzem ráfordításai egyre nőttek. Drágább lett az üzemanyag, a gépkocsi, az alkatrész, a munkabér. Ennek eredménye­ként tavaly a lakossági befi­zetések a teljes költségnek csupán egyharmadára lettek elegendőek, 65-66 százalékra növekedett a községi tanácsok hozzájárulása. Jól tudjuk — akár a me­gyei, akár a községi taná­csok pénzésől van szó —, ezek végeredményben szintéh a mi megtakarított forint­jaink, hiszen adó vagy más formában befizetéseink nyo­mán állnak a testületek ren­delkezésére. Nem ajándék te­hát, ha ezt közösségi célra, például szemétgyűjtésre for­dítják. Ezeket az egyre növekvő terheket egészen mostanáig magukra is vállalták a közsé­gek — s mert költségvetésük­ből már nem futotta —, ké­sőbb a megyei tanács. A kassza azonban kiürült. E kijelentést természetesen nem kell szó szerint venni. A lényeg azonban az, hogy a nagy közösségi kasszában is megvan minden forintnak a helye. Ha az egyik tételre többet fordítanak a tervezett­nél, azt máshonnan kell el­venni. Ha a szemétszállítás kerül többe, azt például az egészségügy vagy az iskolák sínylik meg. Ezért döntött úgy az elmúlt év végén a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága, hogy tovább nem vállal­hatja a növekvő terheket, s ezután a költségek jelentős részét a lakosságnak kell vi­selnie. Természetesen, néhány ház­tartásban nem jelentéktelen többletkiadásról van sző. Egy kétszobás lakás szemétszállí­tási díja évente eddig 216 fo­rint volt ebben a körzetben, most egységesen 432 forintot kell fizetni. Egy fuvar kilenc forintért Senki se higgye tehát, hogy a váci vagy a szemétszállítás­sal foglalkozó többi szervezet meggazdagodna a mostani ár­emelésen. A főkönyvelő sze­rint az elmúlt években mind­össze tizennégy százalékkal emelték áraikat, sőt a megen­gedett kilencszázalékos nyere­ség helyett mindössze hát százalékot számítanak erre az ágazatra. Pedig ez sem veszélytelen dolog. Az elmúlt esztendőben már nem tudták támogatni dolgozóik lakásépítési terveit, pedig nagy szükség lenne ar­ra, hogy minél több munkása legyen ennek a korántsem nagy népszerűségnek örvendő ágazatnak. Végezetül a szakemberek szerint egyáltalán nem drága a szemétszállítás. Verőcén és Kismaroson például hetente egyszer ürítik a konténere­ket, egy szállítás családon­ként még kilenc forintba sem kerül. Pedig ezektől a telepü­lésektől több mint tizenöt ki­lométerre van a Csörög mel­letti szeméttelep. _ Ha mindez vigasznak ta­lán kevés, magyarázatnak elég meggyőző. E beszámoló végén szót kell azonban ejtenünk arról is, hogy a levélíró szerint nem­csak a szolgáltatás ára, ha­nem gyakran a minősége miatt is bosszankodnak. Időn­ként a megszokott heti egy járat kimarad, a konténerek mellett kupacokban gyűlik a hulladék. A vállalat elisme­ri — ha nem is gyakran —, de előfordul ilyesmi. Elrom­lik valamelyik autó, összetor­lódnak az ünnepek, s később már nehéz pótolni a lemara­dást. Ilyenkor rendkívüli mű­szakok szervezésével, túlórá­val igyekeznek meggyorsítani a munkát. S ha nem is vá­lasz az előbbi panaszra, de úgy illik, hogy a kommunális üzem legnagyobb gondját is említsük meg. Eszközparkjuk korszerűsítését, a normális gazdálkodást teszi szinte lehe­tetlenné, hogy sokan egysze­rűen nem vesznek tudomást a díjfizetési kötelezettségről. A notórius adósok tartozása — még a régi áron számol­va — milliókra rúg. Csulák András A Valkó felől érkező bu­szoknak Gödöllőn, a Köztár­saság út 51. szám előtt táblá­val jelölt megállóhelye van. Április 12-én reggel 7 óra kö­rül négyen álltunk az említett megállóban. Közöttünk volt egy asszony is. két gyermeké­vel. Jött a busz, s nem állt meg. A felirat szerint Vác- szentlászló—Gödöllő között közlekedik. Életmentő gyógy­szerért Pestre, a kórházba kel­lett mennem. Gyalogolni nem tudok, ezért lett volna feltét­lenül szükségem a buszra, hogy elvigyen a gödöllői állomás­hoz. Május 2-án ugyanebben az időben megismétlődött az eset. Hárman álltunk akkor az említett megállóban. Két férfi utastársamat egy ismerősük bevitte az állomásra, én vár­tam a buszra, mankómra tá­maszkodva. A busz jött Vác- szentlászló felirattal és nem állt meg. Kénytelen voltam az állomásig sántikálnd. Bemen-' tem a Volán forgalmi irodájá­ba és kértem a panaszkönyvet. Az ott szolgálatban levők azt válaszolták, hogy valószínű, a gépkocsivezető nem látott sen­kit a megállóban, ezért nem állt meg. Egy buszvezető, aki saját kocsijával jött, közbe­szólt, hogy látott ott a buszra várakozni. Erre az volt a ma­gyarázat, hogy bizonyára tele volt a kocsi. Véleményem sze­rint egy idős, mankóra támasz­kodó ember felfért volna még a zsúfolt buszra is, de legalább a vezetőnek illett volna kiszól­ni, hogy nem tud felvenni. Kelemen János Gödöllő Ez a két eset — figyelembevéve olvasónk szemmel is látható egész­ségi állapotát — annyira ember­telen, hogy nem tudjuk elképzel­ni, van-e rá egyáltalán magyará­zat? Lttörősegítség A sződligeti úttörők jelen­tős szerepet vállalnak a köz­ség környezetvédelmének fel­adataiból. Évente több alka­lommal megtisztítják a kör­nyező erdőket az oda kihor­dott szeméttől, negyedéven­ként vas- és papírgyűjtőna­pokat szerveznek. Gondoskod­nak az erdőben élő madarak­ról, több tucat madáretetőt helyeztek el, amelyek különö­sen a téli hónapokban tettek jó szolgálatot. Ezek után nem véletlen, hogy az úttörőknek kiírt természetkutató (-védő)- versenyben évek óta a leg­jobbak között értékelték a sződligetieket. Megemlékezés Száz éve született Borne­missza Géza, a XX. század egyik neves magyar képzőmű­vésze, akinek több alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A sződligeti temető bejá­ratánál van a Bornemissza család kriptája, ahol a neves festő és grafikus pihen fele­ségével és fiatalon elhunyt gyermekével. Itt helyezték el az emlékezés virágait a közel­múltban művésztársai, barátai és azok, akiket tanított, gyö­nyörködtetett alkotásaival. Szabó László Sződliget

Next

/
Thumbnails
Contents