Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

A csapadékhsányos, száraz fél bajt okozott Alig maradt szántanivaló A nagykőrösi Arany János Tsz-ben a napokban küldött- gyűlést tartottak, melyet Sz. Tóth László elnök nyitott meg. A vendégek sorában ott volt Pásztor István, az MSZMP vá­rosi bizottsága első titkára is. Haszonbérbe is adnak csönszerű befizetéseket fogad el, melyek után kamatot fizet. Kitüntetések Végül Sz. Tóth László elnök miniszteri kitüntetéseket adott át Erdei Károly erdészeti ve­zetőnek, Kis Tóth Jánosné közgazdasági elnökhlyettesnek és Lócs.kai Lajos üzemigazga­tónak. Kopa László Városi kitüntetettjeink életútja XXVIII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1984. ÁPRILIS 10., KEDD Együttes munkával A jövő követelményeik ez igazodva A diákotthonok alakulásá­nak 30. évfordulóját ünneplő megemlékezések sorából ki­emelkedett az az előadássoro­zat, melyet az Arany János Művelődési Központban tar­tottak. Az érdeklődők nagy száma, az előadások színvona­la alapján megkockáztatjuk, a kétévente sorra kerülő pe­dagógiai napok afféle éves jelentkezésének örülhettünk. Egy biztos, az emlékezés elérte célját, hiszen ráirányí­totta a figyelmet a diákottho­nokra, az ott folyó munkára, tanítókra, tanárokra, gyere­kekre, a társadalmi odafigye­lés és megbecsülés mai, való­ságos állapotára is. Minden kor harca Az ünnepek több évtized hétköznapjainak | termékei, esszenciái, amiből törvénysze­rűen következik, a múlt köve­teléseinek, a jelen kötelezett­ségeinek csak a jövő igényein szemlélve juthatunk a valódi értékekig — kezdte előadását dr. Szentistványi Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa. Ez annál is könnyebb fel­adat lehetett számára, mert, mint az előadásából kiderült, ő is cselekvő részese volt a -felszabadulást követő nagy társadalmi átalakulás intézmé­nyesítésének. Ma már szinte anekdotaszámba megy, pedig akkor véresen komoly valóság volt, maga a kinevezés: Édes fiam, mától kezdve te vagy a diákotthon igazgatója. S nem számított, hogy akkor nem volt még gondjára bízott gye­rek egy sem, de az ígéret sze­rint lett. A NÉKOSZ akkori törté­nete páratlanul gazdag és színes, felesleges a történte­ket, a múltat szépíteni, hi­szen az alapvető az volt, hogy az addigi tanulók közül százá- val-ezrével voltak olyanok, kik már nem fizettek, hogy ta­nulhassanak, de fizetséget, ösztöndíjat kaptak. Ezt ma már talán nem is tudjuk ér­zékeltetni, érzékelni sem. Teljesen szakítottak a te­kintélyelvű pedagógiával, be­vezették az önkormányzaton nyugvót, ami együttes mun­kát kellett, hogy biztosítson tanárnak, tanítottnak egyaránt. Erre volt és van! — égetően nagy szükség. Mert minden kor végigharcolja a sajátját, s ehhez sok minden kell. Az is, hogy akik először jutottak a napba nézéshez, feltegyék — és feltehessék a kérdést: elég­gé műveltek vagyunk-e igé­nyeinkhez képest? A válasz mára kristálytiszta, az akkori kollégisták ezen intézmények nélkül egyszerűen nem jutot­tak volna semmihez sem! A diákotthonok mai sor­sa persze már más. Az alap­kérdések közé újak, mások kerültek, a körzetesítés után mára a korrekciós feladatok megoldatására helyeznek hang­súlyt, de a közösséget közös­séggé formáló eljárások válto­zatlanul az érdeklődés hom­lokterében vannak. Annál is inkább, mert ezek egyszer­re szolgálják a gyerekek egyé­ni meg a közösség tágabb ér­telemben vett érdekeit. Évekkel ezelőtt vita folyt ezekről, ma is néha felerősöd­nek a kétkedések. Mindezek mellett kétségtelen a hagyo­mányok szerepe. Azokat meg kell teremteni, majd kiteljese­désüket ápolni, fejleszteni. Hogy miért? Az arcnélküliség »'legjobb táptalaja a közöm­bösségnek, már pedig mai feladatainkat csak elkötele­zett emberekkel lehet meg­oldani, A jó irányt pedig ta­lán semmi más nem bizonyít­ja jobban, hogy a mai felada­tok jószerivel a harminc év­vel ezelőttiekkel azonosak, csak a megoldás módszere, hogyanja változott valamit. S hogy mik ezek? Erősíteni kell az együttműködést mindazok­kal, kik erre hajlandók. Nem formális, vagy presztízskap­csolatokat, de élő, a gyerekek legjobb érdekeinek irányába hatóakat kell létesíteni. Több szeretettel Partnerviszonyt kell kiala­kítani a tanulókkal, megoldva, hogy a gyerek akarja azt, amit szeretne. Ezeknek alapja csak az igazi tantestületi egység, tehát legyen rendben valósá­gosan az igazgató és a beosz­tottak viszonya. Az már vala­mivel általánosabb, hogy a pálya megismertetésétől a megszerettetéséig kell eljutni, de tény, hogy nem lett köny- nyebb meggyőződésesnek lenni és maradni. Több szeretettel, alkalmaz­kodással, nagyobb nyitottság­gal kell a gyerekek között dol­gozni, nem riadva vissza a barátkozástól, az áldozatválla­A napokban tartották az Ál­lami Zeneiskola hangverseny­termében a városi szintű hang­szeres úttörő-seregszemlét. Igen szép számmal nevezték a csapatok a pajtásokat. Először a kisdobosokat hall­gathatták végig az érdeklődő tanárok, pajtások és a három­tagú zsűri, Hartyányi Mária, Németh Ágota és Barna Elek- né, valamint az úttörőszövet­ség nagykőrösi városi elnöke, Germán Istvánná. A pajtások felkészülten, az alkalomhoz illő ünnepélyes külsővel léptek a dobogóra. Hallhattunk kimagasló pro­dukciókat, melyet a zsűri arany oklevéllel jutalmazott. A húsz műsorszám meghall­gatása után eredményhirdetés következett. Arany oklevelet kapott az Arany János Általá­nos Iskola xilofonzenekara, Zsemlye András, a Petőfi Sán­dor Általános Iskola pajtása — nagyon szépen énekelt — és Kis Anita, a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulója, aki hegedűjátékával érdemelte ki az elismerést. Ezüst oklevéllel jutalmazta a zsűri Faragó Má­ria (petőfis) és öller Adrienn (kossuthos) pajtás zongorajá­tékát. Bronz oklevelet kapott Gyulai Zoltán (klarinét), Sza­bó Zsuzsanna, Szabó Orsolya, Takács Erika. Mészáros Zsu­zsanna (cselló) és Vályi Haj­nalka (zongora). Mindannyian a Kossuth iskola úttörőcsana- tának pajtásai. Simon Éva Rá­kóczi iskolás kisdobos is bronz oklevelet kapott zongorázá­sáért. Ezután következett az úttö­rők bemutatkozása. A négy ál­talános iskola úttörőcsapata összesen 23 műsorszámmal neT vezett. Nagy öröm volt hall­gatni a kidolgozott hangszeres darabokat és énekszámokat. Ez a felkészítő tanárok lelkes munkájának eredménye. A zsűrinek nem volt könnyű dolga az oklevelek odaítélésé­nél. A magas színvonal hozta végül is azt a döntést, hogy a arany, 5 ezüst és 4 bronz ok­levelet osztottak ki. Legjobban a Kossuth iskolások szereoel- tek. őket követte a Petőfi, a Rákóczi s az Arany. A Kossuth iskolás pajtások közül arany oklevelet kapott Ócsai Judit, Fehér Szilvia, Ke­léstől, esetenként a vitától sem. S ezek mellé az alap: a tanulás elsősorban erkölcsi kötelesség. Évekig biztosított Soós Jánosné, megyei főelő­adó többek között a diákott­honi tanulók továbbtanulásá­ról, Deák György, a Petőfi Sándor Általános Iskola és Diákotthon igazgatója a he­lyi sajátosságokon alapuló te­vékenységrendszert ismertette. Elmondta, hogy annak idején, a megalakuláskor, nem volt könnyű dolog a benépesítés. De objektív tény volt az is, hogy az iskolák, különösen a külterületen, nem mindig tud­ták biztosítani a valódi lehe­tőségeket a tanuláshoz. Ezért máig ható a műveltségkiegyen­lítő-, felzárkóztató funkció. Ha ezeket tekintjük, hosz- szú évekig biztosított a diák­otthon fennmaradása, ahol sikerrel, jó hatásfokkal tudják pótolni a szülői házat. S köz­vetlen eredmény, hogy több, mint húsz egykori petőfis kollégista felsőfokú végzett­séget szerzett, amit enélkül ta­lán soha. B. O. nyeres Ibolya és Godány Krisztina, bronz oklevelet pe­dig öller Mónika. A Petőfi iskolás Lévay Már­ta arany, Surmann Erzsébet és Terjéki Éva ezüst, Sebes­tyén Szilvia, Kasza Anikó pe­dig bronz oklevelet kapott. A Rákócziból Szentpéteri Ildikó arany, Bencsik Edit és Szabó Tímea ezüst oklevelet kapott. Az Arany iskolás Török György ezüst, Tóth Dénes pe­dig bronz oklevelet vihetett haza. Az eredményhirdetésre igen későn került sor, a jövőben, ha ennyi zenét szerető pajtás indul a seregszemlén, a lebo­nyolításra nem lesz elegendő egy délután. B. M. Zs. Amint a tavaszt jelző első enyhe fuvallatok megolvaszt­ják a tavak, folyók jegét, a vérbeli horgászt bajosan le­het odahaza marasztalni. Bár a vizi világ még csak most éledezik, az erdőszéli halas- tónaík is egyre több a látoga­tója. Kárász, meg harcsa, azért akad időnként a horog­ra, előlegnek ez sem rossz, hi­szen hetekkel, hónapokkal odább van még a nagy fogá­sok ideje. Éppen ezért korai volna a tóparti idillről ára­dozni, a témának kevésbé kel­lemes oldala érdekesebb most. Senki előtt nem ismeretlen, amit felemlegetek, de mint ahogy sok más apró ügyről, a horgászszabályzatról sem le­het elégszer beszélni. Neveze­tesen az engedély nélküli pe- cázás az, ami minden évben szóba kerül, kinek-kinek ke­serű meglepetéssel kísérve. Legyinthetnénk rá, • vessen magára kit imigyen ér tetten a halak szigorú őre, hiszen a lebukás alkalmával hallja ép­pen ezeregyedszer az illető: a horgászat engedélyhez kötött, annak hiányában kemény bír­ságot rónak ki. A gyerekekre mindez szint­úgy vonatkozik, csakhogy az ő esetüket nem mindig intéz­hetjük el egyszerű kézlegyin­Az első napirendként Szabó Balázs elnökhelyettes a tsz- ben folyó gazdálkodás helyze­téről tartott beszámolót. Az 1550 hektár őszi gabonavetést a múlt év október 4-én fejez­ték be. A száraz, hideg tél és a csapadékhiány nem kedve­zett a vetéseknek, de nagyobb baj csak az őszi árpánál kö­vetkezett be, melyből 342 hek­tár kifagyott, és ezt 172 hek­tár mustár és 122 hektár tava­szi árpa vetésiével pótolták. A tavaszi vetések alá 240 hektár föld maradt szántani való. Napraforgóból 532 és ku­koricából 240 héktárt vetnek. A jószágok jól átteleltek. A tehenek már 60 borjút adtak és a juhászaiban is megkez­dődtek az ellések. A zöldségtermelésben a le­vél petrezselymet és a sárga­répát elvetették. A fóliahá­zakban már kel a paradicsom­palánta. Az idén több paradi­csomot ültetnek kézi szedésre. A tagok mellett kívülállókat is felkérnek szedés vállalásá­ra. A háztáji földek kiosztását megkezdték. A táblákból ki­eső kisebb területeket tagok­nak és kívülállóknak haszon­bérbe adnak. A háztáji földe­ken is lehetővé teszik a cu­korrépatermelést. Végzik a sertés- és a marhafelvásárlást, és segítik a tagok gyümölcs­ös zöldségértékesítését is. Kamatot fizet A szőlőkben és gyümölcsö­sökben elvégezték a metszést, s a trágyázást. Az elöregedett fákat és szőlőket selejtezik, és előkészítik az öntözést. A tsz területén levő Gál-féle kastélyban negyven bedolgozó asszonnyal működik a divat- ciikkgyártó üzem, melynek ve­zetője Lócskai Lajos lett. A tsz erdészete, faipari üzeme és Dózsa György úti fakereske­dése is eredményesen műkö­dik. A beszámoló után Pásztor István elmondta, hogy az Arany János Tsz vezetése jó kezekben van, de a jövőben is csak úgy tud többet nyújtani, ha a lakosságtól, a tagoktól többet kap munkában és helyt­állásban. Helyeselte, hogy a tsz kisebb területeket ad ha­szonbérbe a tagoknak és a la­kosságnak, hogy a bérlők minden szabad idejüket hasz­nosíthassák, és a nemzetgaz­daságot is segítsék, és ehhez sok sikert kívánt. Ezután Mandelné dr. Kato­na Judit jogtanácsos javasla­tára többek között megtár­gyalta, hogy a tagoktól köl­téssel. A tóparti horgászoktól hallom ugyanis, hogy a közel­múltban két alig tizenéves srácot kapott el a halőr, mondani sem kell, ugrott a felszerelésük, s eme érzékeny kárt még a bírság is megte­tőzte — a szülők pénztárcájá­ból. A történetnek itt hivatalo­san vége, de benne nem el­sősorban a gyerekek vétsége az elgondolkadtató, vélemé­nyem szerint a szülők felelős­sége jóval nagyobb annál. Mert akik nem sajnálták gyerekeiktől a talán kétezer forintot is kitevő — mert a valamirevaló bot felszerelve legalább ennyibe kerül — hol­mit, nehezen magyarázható, hogy az engedély megszerzé­sére miért nem gondoltak, pe­dig annak ára eltörpül a hor­gászeszközöké mellett. A kettő együvé tartozik, s ha már a felnőttek nem is veszik minden esetben tudo­másul ezt, legalább gyere­keinket védjük ki a hasonló helyzetekből. Anyagilag meg­gondolandó, erkölcsileg meg egyenest kötelességünk, még akkor is, ha lelkünk mélyén bocsánatos bűnnek tartjuk részükről a horgászszabályok megszegését. My. J. Kimagasló produkciókat láthattak A lelkes munka eredménye Egyenest kötelességünk Példamutató aktivitással A felszabadulás közelmúlt évfordulója alkalmából kitün­tetéseket adtak át az arra ér­demeseknek. Közülük is kü­lön említést érdemelnek a NAGYKÖRÖS VÁROSÉRT EMLÉKPLAKETT legújabb tulajdonosai, dr. Bognár Gyu­la és dr. Leskó László. Idéz­zük hát fel az adományozó előterjesztést, s ismertessük olvasóinkkal a méltatott élet- utakat. Dr. Bognár Gyula MonorróX került Nagykőrösre, a dolgo­zók tanítóképzőjébe, 1946-ban. Itt 1949-ben szerzett okleve­let, addig a konzervgyárban munkásként dolgozott. 1951- ben újra Kőrösön találjuk, majd alakulása után nem sok­kal a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakiskola tanára lesz, 1955-től igazgatóhelyet­tese, 1974-ig. Azóta igazgatója az intézménynek. Egyetemi bölcsészdoktori címet 1975- ben szerzett. Mintegy három évtizedes nagykőrösi munkássága alatt számos kitüntetésben része­sült, többek között 1975-ben elnyerte a kiváló pedagógus kitüntető címet is. Az új ok­tatási intézmény építésével kapcsolatos gondok, problé­mák megoldásában is aktívan részt vett, jó kapcsolatot épí­tett ki a helyi párt és állami szervekkel, gazdasági egysé­gekkel. Hosszú ideje párttag, az MSZMP városi bizottsága agitációs és propagandabi­zottságának tagja. Az oktató­nevelő munka anyagi, tárgyi és személyi feltételeinek biz­tosítását fontos feladatának tartja. Társadalmi tevékenységé­nek döntő részét városunkban fejti ki. Arra törekszik, hogy az iskola növendékei és taná­ri kara is Nagykőrös város közéletének részeseivé válja­nak. A másik kitüntetett, dr. Les­kó László, ahogy elvégezte az általános iskolát, a ládagyár­ba került. A felszabadulást kö­vetően bekapcsolódott az ifjú­sági mozgalomba, 1947 óta párttag. Érettségi után a Marx Károly Közgazdasági Egyete­met végezte el, majd a Nagy­kőrösi Konzervgyár dolgozója lett. Jelenleg a városi pártbi­zottság mellett működő gaz­daságpolitikai munkabizott­ság tagja, szakmai és politi­kai tapasztalatait itt is hasz­nosítja. Tagja a HNF városi bizottságának, és több évtize­de a Kinizsi Sportegyesület elnökségének. Csaknem négy évtizeden át kitartóan példamutató aktivi­tással dolgozott a közösségért, munkájában kifejezésre ju­tott a városért, annak fejlődé­séért érzett felelőssége, tenni- akarása. Számos kitüntetésben részesült, többek között 1967- ben a Munka Érdemrend ezüst, 1975-ben a Haza Szol­gálatáért arany fokozatát kap­ta meg. Oregfiúk teremtornája mindössze 1 tized ponttal szo­rult az első helyezett mögé. Üttörő csapatversenyben (3): 2. Nk. Petőfi isk. (Bari Béla, Kiss Rezső, Podhorszki Róbert, Pozsár Zsolt, Sinkó Csaba, Rusvai János) 164 ponttal, tartalékosán. Üttörő egyéni összetettben: 1. Kasza Tamás (Nk. Arany Isk.) 28,8; 2 Podhorszki (Nk. Petőfi isk.) 27,7; 3. Pozsár (Nk. Petőfi isk.) 25,5 ponttal. Kisdobos csapatban (6): 1. Nk. Kossuth isk. (Fajka Lász­ló, Bojtos Róbert, Kurgyis At­tila, Pap Roland, Pap András, Kurgyis Ottó) 106 ponttal. Kisdobos egyéniben (csak az első hármat hirdették ki a 72 indulóból): 1. Kurgyis Ot­tó (Nk. Kossuth isk.) 18,5 ponttal. S. Z. Nők akadémiája Az Arany János Művelődési Központban rendezik a nők akadémiája újabb előadását, április 11-én, szerdán, este 6 órai kezdettel. Az előadó, dr. Karay Kor­nélia, a városi tanács hatósági osztályvezetője az új választó- jogi törvényről tart tájékoz­tatót. Autós-motoros iskola, tanfoly;-*- mot indít április 10-én, du. 16 órakor a Nagykőrösi Művelődési Házban. Jelentkezés naponta 8- tól 16 óráig, az emeleten. Tanfo­lyamdíj részletre is. A szolnoki úti gazdabolttól a Bajza utca—Eötvös Károly utca közötti szakaszon GAZ-kocsival elvesztettem barna autóstáskámat, pénzemet, forgalmi engedélyt áp­rilis 3-án. Kérem a becsületes megtalálót vagy nyomravezetőt, jutalom ellenében értesítsen. — Cím: Tóth Sándor, Nagykőrös, Eötvös Károly u. 6. Köszönetnyilvánítás. Fájó szív­vel mondok köszönetét mindazok­nak a rokonoknak, a Nagykőrösi Konzervgyár vezetőségének, mun­katársaknak, jó szomszédoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, akik felejthetetlen, drága jó fiam, Pásztor István temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel fájdalma­mat enyhíteni igyekeztek. Édes­anyja és a gyászoló család. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap Mészáros Tsz—Konzervgyá­ri KISZ 6-8 (0-8). A Petőfi tornacsarnokban játszották a városi kispályás teremlabda­rúgó öregfiúk Gulyás István- emlékverseny utolsó és egy­ben a végső 2—3. helyezést el­döntő mérkőzést. Azselső fél­időben a technikásabb kon- zervesek, szünet után a len­dületes és védhetetlen lövése­ket produkáló termelőszövet­kezetiek voltak a jobbak. Gól­lövők: Antal (3), Mészáros (2), Pozsár, illetve Patay és Tóth F. A végeredmény a kö­vetkező : 1. Kinizsi II 9 — 2 79-Í1 18 2. Mészáros Tsz 11 8 1 2 38-21 17 3. Konz. KISZ 11 7 1 3 40-29 15 4. Toldi ped. 11 6 2 3 40-26 14 5. 21-es Volán 11 6 1 4 44-32 13 6. Afész 11 5 1 5 36-38 11 7. Városgazd. 11 5 — 6 49-43 10 8. CAT* 11 4 2 5 33-30 10 9. Kocsér* 11 5 — 6 43-43 10 10. Arany Tsz 11 3 — 8 35-62 6 11. PVCSV 11 2 — 9 26-72 4 12. Inform. 11 1 — 10 26-66 2 *=a CAT—Kocsér mérkőzésen egyik fél sem kapott pontot. A temetőhegyi tekecsarnok­ban tartott baráti díjkiosztón a Mészáros János Tsz szak- szervezeti bizottsága nevében Dávid Zsigmond köszöntötte a szép számban megjelent részt­vevőket. Lakatos Ferenc fő­szervező köszönetét mondott a Petőfi iskolának a játékhe­lyért és a tsz vezetőségének az anyagi támogatásért. A sport- szerűségi versenyben a Toldi- pedagógusok és az Arany Tsz bizonyult a legjobbnak. A leg­technikásabb játékosnak An­tal Domokos (Mészáros Tsz) bizonyult. A góllövőlista él­csoportja: Klenovics Sándor (Kinizsi) 23, Antal (Mészáros Tsz) 18, Deák György (Toldis ped.) és Kecskés László (Kini­zsi) egyaránt 17 gólos. A ME- DOSZ megyei bizottságától többen oklevelet kaptak ju­talmul. A három játékvezető és a Petőfi iskola vásárlási utalványt kapott ajándékba. Országos döntők A XX. nyári úttörő-olimpia megyei fiú tornadöntőjét Százhalombattán rendezték. A négy kategóriából háromban városunkbeliek végeztek az élen. Közülük csak Kasza ju­tott az országos döntőbe, mert a kisdobosoknál idén a megyei a legmagasabb szintű verseny, úttörő fiúcsapatban pedig szoros küzdelemben

Next

/
Thumbnails
Contents