Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

1984. Április 30., hétfő PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Hagyományainknak megfelelően ezúttal is má­jus I-hez kapcsolódik a kiváló vállalat és szövet­kezet cím odaítélése és az oklevelek ünepélyes át­adása. (Jjra és újra emlékezünk arra, hagy e szép kitüntetést nehéz gazdasági évben érték el leg­jobbjaink — és valóban csak a legkiválóbbak. An­nál értékesebb a jó munka jutalma- A kiváló vál­lalat és szövetkezet cím elnyeréséhez az egész kol­lektíva erőfeszítésére szükség volt. Munkások, mű­szaki és közgazdasági értelmiségiek, vezetők és be­osztottak eredménye, csak a közösség együttes munkája, fegyelmezettsége, alkotó munkája hoz­hatta meg a sikert. Minden kiválónak szívből gra­tulálunk, példájuk buzdít, munkájuk sok hasznosít­ható tapasztalatot nyújt. Szeretettel köszöntjük az elismerő oklevelet el­nyerő vállalatokat, szövetkezeteket. Legyenek büsz­kék arra, hogy teljesítményükkel a legjobbak kö­zé kerültek és csak a szigorú keretek miatt nem kaphatták meg a kiváló címet. És folytathatnánk az elismerést a 32 kitüntetett vállalaton túl is. Múlt évi termelési és exportteljesítményükért dicséret illeti a Csepel Autógyárat, az Ipari Műszergyárat, a Pestvidéki Gépgyárat, a Híradástechnikai Anyagok Gyárát, a Monori Mezőgép Vállalatot, a Dunake­szi Konzervgyárat, a Fortét, a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalatot, a Váci Kötöttárugyárat. Eredmé­nyesen dolgozott a hazai ellátásért a Dunamcnti Hőerőmű Vállalat, a megyei húsipari, tejipari és gabonaipari vállalat, a PEVDI, az ICO Szövetkezet és mások. Megérdemlik az elismerést például azok a mezőgazdasági üzemek is, amelyek a nehéz gaz­dasági feltételek között jó eredményt értek el, vagy az aszály ellenére magas átlagtermést takarítottak be. Az 1984-es gazdasági terveikben a vállalatok és szövetkezetek többsége figyelembe vette és megfelelően számszerűsítette a népgazdasági terv követelményeit. Az iparban fo­lyóáron 6—7 százalékos bevételnöve­kedéssel számolnak. Üzemi párt- szervezeteink segítenek tudatosítani a hatékonysági célokat, amelyeket a megyei pártbizottság januári hatá­rozata így fogalmaz meg: ,,A növe­kedés forrása elsősorban a meglévő eszközök jobb hasznosítása, 'az élő­munka termelékenységének, szerve­zettségének javítása és racionálisabb felhasználása lehet.” Nem gond nélküli a termelőmun­ka. A korlátozások és a szállítási fe­gyelmezetlenségek továbbra is zava­rólag hatnak, egyes esetekben nem tervezett átszervezéseikre és költsé­ges megoldásokra is kényszeríte­nek. Egészében mégis megfelelőnek értékelhetjük a gazdasági év előké­szítését. Nagyobb akadályok eddig nem fékezték a termelést. A Pest megyében települt ipar összességé­ben teljesítette az első negyedéves termelési előirányzatot. Eltérő piaci feltételek A piac igényei az egyes termékek Iránt nagyon különbözőek és megle­hetősen változóak. Különösen a nem­rubel elszámolású területekre vo­natkozik ez. Fokozza a piaci munkát bizonyos területeken az Árammérő­gyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Cse­pel Autógyár és a többi gépipari vál­lalat is. Másrészről jól alakul a ren­delésállomány a DKV-ban, a Forté­ban, a Kötöttárugyárifan, az LSZV- ben, a Nagykőrösi Konzervgyárban, az ÉVIG ceglédi gyárában stb. Mint láhaitó, a vállalatok piaci helyzete nagyon eltérő, ennek megfelelően differenciált az első negyedévi dol­lár elszámolású exporttervek telje­sítése is. A szocialista országokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval kötött megállapodások végrehajtása fegyel­mezetten folyik. Minőség és pontos szállítás — ezek a követelmények egyre nagyobb szerepet nyernek, ér­dekünk és szándékunk minél inkább megfelelni nekik. Ugyanez vonatko­zik az igényes hazai piacra is. Már pusztán ebből is látható, hogy mi­lyen nagy jelentőségűek a minőségi követelmények az egész gazdasági munkában. Az első negyedévről még egy meg­állapítás: tiszteletre méltó erőfeszí­téssel folynak a kiemelt üzemi be­ruházások. A DKV katalitikus krakk- üzem építése határidő előtt befeje­ződött, a próbaüzem előkészítése folyik. A Csepel Autógyár Bendibe- rica kormánymű gyártó kapacitása a terv szerinti ütemben valósul meg és a II. félévben már termelni kezd. A Forte, valamint az Ipari Szerelvény- és Gépgyár dolgozói arra töreksze­nek, hogy a beruházás jóváhagyásá­val kapcsolatos időveszteséget a le­hető legkisebbre csökkentsék. A ter­vezett költségen belül valósult meg a Szentendrei Kenyérgyár. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kezdeti tapasztalatokat minden gaz­dálkodó egység (az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt) értékelje és késedelem nélkül igazítsa ki a gyakorlatot, ha ez szükségesnek mu­tatkozik, Ehhez vetek fel néhány ál­talános, de alapvető megközelítési módot, gondolatot. Követelmény, érdekeltség Gyakran vetődik fel a közéleti és a munkahelyi vitákban is az a kérdés, hogy van-e nálunk rangja a munká­nak, a dolgozó embernek. Azt hi­szem, ilyen általánosan fogalmazva csak azt lehet rá mondani, hogy egész társadalmi berendezkedésünk arra épül. Nem vitatható, hogy az al­kotó, a termelőmunka alapozhatja meg a jövőnket is. Az igazi gond az, hogy a kiemelkedő teljesítményt nem tudjuk még megfelelően meg­becsülni. Sem anyagilag, sem erköl­csileg. Mert nem kezeljük a szüksé­ges módon a hanyag munkát, a gyen­ge teljesítményt, a felelőtlen tevé­kenységet sem. Ha nem vállaljuk a fény és az árnyék kontrasztját, ak­kor elszürkülnek a dolgok. Ez nemcsak erkölcsi-politikai, ha­nem alapvető gazdasági érdek is. Vo­natkozik munkásra, értelmiségire, vagy akár az úgynevezett második gazdaságban végzett tevékenységre is. Felismrték ezt a DKV-ban, a Pe- müben, a Csepel Autógyárban, ahol a műszakiak bérét a teljesítmény függvényében idén az átlagosnál jobban megemelték. A fóti Vörös­marty Tsz-ben minden munkahely teljesítményét komolyan mérlegre tették és döntöttek a további sórsá- ról. Vállalták a minősítés kockáza­tait, de nem hajlandók a jó és a gyenge teljesítmény „összemosásá­ra”. Még egy érdekes példát, ezúttal a tápióbicskei Április 4. Tsz-ből. Ez évben a szakmai vezetők érdekelt­ségét határozottan rendezték. A bér­emelésben 300—1500 forint között, a premizálásban 3—40 százalék kö­zött differenciáltak és mernek en­nek megfelelő követelményszintet érvényesíteni. Mint ilyenkor előfor­dult, voltak, akik jobbnak látták más munkahelyre távozni, de he­lyükre jól képzett, fiatal szakembe­rek léptek. Most jobb a munkaked­vük, a közérzetük, mert a magasabb követelmény tartalmazza a nagyobb elismerés lehetőségét is. Felfogásunk és törekvéseink sze­rint ez nemcsak a vezetők dolga. Ezért is sikerül a Pest megyei üze­mek túlnyomó többségében erősíte­ni a pártszervezet, a gazdasági veze­tés és a társadalmi szervezetek együttes munkáját. A megyei pártbi­zottság 1984. február 28-i határoza­tában elismerően értékeli a szak- szervezetek aktivitását, mozgósító, szervező szerepét a gazdasági felada­tok teljesítéséért, a megye fejleszté­séért. Egyben kéri a kommunista vezetőktől, hogy a vállalatok telje­sítményének növelésében maximáli­san igényeljék a politikai szervek, a társadalmi erők részvételét, a mun­kahelyi demokrácia fejlesztésével se­gítsék a dolgozók tulajdonosi maga­tartását. Szorosan összefügg az előző kér­déssel a gazdálkodás hatékonysága. Most erről csak egy vonatkozásban szeretnék véleményt mondani. A megyei pártbizottság január 13-án, amikor az éves gazdaságpolitikai feladatokról határozott, a mezőgaz­dasági üzemek elé legfontosabb fel­adatként a gazdasági stabilitás meg­őrzését, a gazdasági megszilárdulást állította. Komoly okai voltak ennek, a testület a döntését alaposan mérle­gelte. Látszik-e fejlődés ebben a vonat­kozásban? Mit mutatnak a kezdeti tapasztalatok? A termelés szerkeze­tének változása alapján igennel le­het válaszolni. (Bár esetenként elő­fordul olyan, hogy a szerkezet mó­dosításával akarnak olyan problémá­kat is megoldani, amelyeket fegyel­mezettebb munkával és gazdálkodás­sal kellene.) Minden gazdaság felül­vizsgálta a belső érdekeltségi és kö­vetelményrendszerét. Aki tehette, vállalkozott a kísérleti bérszabályo­zásra is. Túrán, Kartalon, Tápió- szentmártonban a zöldségtermesztés veszteségét úgy próbálták megszün­tetni, hogy kihelyezik a kisterme­lőkhöz, gyakran részesműveléssel. Bernecebarátiban, Perőcsényben szakcsoportok létrehozásával és áta­lányelszámoló részlegek szervezésé­vel szüntetik meg a gazdálkodás veszteségét. Az A.'agi Állami Tangaz­daságban az alkatrész drágulása miatt az utánfutó veszteségessé vált, rákényszerültek új típus kialakításá­ra — egyben igyekeznek azt az ed- diginál korszerűbbé tenni. Nagyon sok irányú munka folyik a kapacitások jobb kihasználására, ez is alapvető feltétele a gazdaságos­ságnak. Támogatjuk a tartós együtt­működéseket a nagy ipari üzemekkel. Sok helyen korrigálják a nem ter­melő létszámot. Az ócsai Vörös Ok­tóber Tsz-ben 1983-ban 60, 1984-ben további 140 munkahelyet szüntettek meg. A pilisi Aranykalászban több mint 100 fővel csökkentették eddig a létszámot, A legtöbb gazdaságban ezt a célt felvételi stoppal érik el. Esetenként azonban még mindig tapasztaljuk, hogy szükségtelen lét­számot is igyekeznek megtartani. A főváros környékén, ahol nagy a mun­kaerőhiány, könnyű elhelyezkedni, ezt semmiképpen nem tartjuk indo­koltnak. Ezek gyakorlati kérdések Fékező tényező a hatékonyság ja­vításában az is, hogy kimondatlanul ugyan, de az üzemekben is erős a bázisszemlélet, a megszokotthoz vi­szonyítás, a i'dgaszkodás a korábbi gyakorlathoz. Azt mindig számon- tartjuk, hogy romlanak egyes ágaza­tok feltételei az előző időszakhoz képest. Nem vinne előbbre, ha ettől függetlenül próbálnánk vizsgálni, le­het-e és hogyan adott tevékenysé­get gazdaságosan végezni? Esetleg megismerkedni azok munkájával, akik ezt már megvalósították? Az öntözést segítő kormányzati intézkedések hatása mutatja, hogy nem elméleti kérdésről ván szó. A ráckevei, szigetszentmiklösi és gö­döllői térség mezőgazdasági üzemei felismerték a népgazdasági jelentő­ségét, kiszámították, hogy az öntö­zés jövedelmi pozíciói így javultak. Már több területet öntöznek a ko­rábbinál és még ennek a növelésé­re is készülnek. Ugyanakkor a nagy- kátai és a váci körzetben még alig van előrelépés. Anyagi és szemlélet­ben! okai is vannak, az elhanyagolt műszaki állapot következményei is most jelentkeznek. Sürgető feladat­nak tartjuk, hogy legalább a meglé­vő berendezések teljes kihasználása érdekében mindenütt felelősséggel intézkedjenek. Szemlélet, gazdasági viszonyok, szabályozók és a kialakult gazdasá­gi módszereink — feltehetően együt­tesen okozzák, hogy ma még ellent­mondásosan és hiányosan érvénye­sül a jövedelmezőség elve. De sür­gető az előrehaladás és minden le­hetőséget fel kell tárni erre. Az út­keresés egyik tanulságos módját jel­Szüloföld Vurkó Gábor rajza zi a péceli Rákosvölgye Tsz gyakor­lata, ahol lehetőség nyílott a vállal­kozó típusú gazdaság kialakítására és azt jól meg is oldották. Egyének és kiskollektívák nagyfokú önálló­sággal és teljes felelősséggel dolgoz­nak. Kezdeményezésük és felelőssé­gük megnyilvánul a munka vállalá- lásában és elvégzésében, a gazdál­kodás eredményében, az eszközök le­kötésének csökkentésében, sőt még a pénzforgás befolyásolásában is. (Itt nincs szükség a vállalaton belüli kisvállalkozások szervezésére sem.) A versenyképesség egyik alapvető feltétele a műszaki fejlesztés felgyor­sítása, a technológia és a termékek korszerűsítése, a kifogástalan minő­ség. Különösen éles a nemzetközi verseny a gépiparban, amelyik válla­lat nem tesz meg mindent, menthe­tetlenül , elmarad. Javuló erőfeszíté­seket tapasztalunk a Csepel Autó­gyár és az Ipari Műszergyár műsza­ki kollektívája részéről. Ha pedig a többi iparágat is nézzük, akikor ki­emelkedik a DKV, a PEVDI, a PE- MÜ, a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat, a Váci Kötöttárugyár és a Nagykőrösi Konzervgyár. A Pest megyei innovációs napok is képet adtak arról, hogy sok újítás és mű­szaki ötlet van üzemeinkben. Olyan légkört és feltételeket kell teremte­nünk, amelyek kedveznek a megúju­lásnak, segítenek a tehetséges mun­kásoknak és mérnököknek. Kis és nagy feladatok egyaránt tömegével jelentkeznek a szakemberek előtt. Nem kevés erőfeszítést igényelt pél­dául a Senior márka elismertetése itthon és a világpiacon. De kevésbé látványos tennivalók is jelentkeznek a kötöttárugyárban, amikor egy-egy külföldi fonalféleséget hazaival kell kiváltani. Mert a termék minőségé­ből engedni nem lehet. Állandó figyelmet, rendszeres gaz­daságpolitikai felvilágosítást, céltu­datos szervező munkát és ösztönzést kíván az energia- és anyagtakaré­kossági kormányprogram végrehaj­tása. Megyénkben megkezdődött és az anyagi feltételeknek megfelelő ütemben halad a cseppfolyós szén- hidrogének helyettesítése. Jelentős lépés a földgáztüzelésre való átál­lás a DCM-nél, a Nagykőrösi Kon­zervgyárban. Hernád térségében és másutt. Termékeik energiafelhasz­nálásának a csökkentéséért dolgoz­nak az IMI, a Monori Mezőgép és más vállalatok szakemberei. Nagy figyelmet fordít az energiatakaré­kosságra a technológiai folyamato­kon belül a Csepel Autógyár, az LSZV, a Kötöttárugyár, a HAGY. Határidőre megvalósulnak megyénk­ben a kormányprogramban megje­lölt fejlesztési-beruházási célok. Kü­lönlegesen jelentős szerepe van az energiaprogramban a DHV-nak és a DKV-nak, dicséretesen meg is fe­lelnek annak. Elemi kötelességeink Látható tehát, hogy már sok min­den történt, különösen a nagyválla­latok részéről. Az ipar fajlagos ener­giafelhasználása 1980—83 között mintegy 20 százalékkal javult. Párt- bizottságunknak az az álláspontja, hogy az erőfeszítéseket folyamatos­sá kell tenni, és kiterjeszteni min­den gazdálkodó egységre, intézmény­re. Fokozni kell a munkát az anyag­takarékosság érdekében is. Fontos­ságát mutatja, hogy az éves anyag- és energiafelhasználásban minden százalékos csökkentés megyénkben milliárdos nagyságrendű hasznot je­lent. Még mindig nagyon sok a tar­talékunk. közöttük olyanok is, ame­lyek nem, vagy alig igényelnek be­ruházást. Ügy kellene dolgoznunk, és ebben a szocialista brigádok már­is sokat segítenek, hogy a takarékos gazdákodás elemi kötelessége legyen az egyes dolgozóknak és valamennyi kollektívának. Gazdasági gyakorlatunkat nemcsak év végén, hanem szüntelenül szük­séges elemezni, korrigálni. Az ered­ményeik és a hiányosságok is arra utalnak, hogy vállalataink dolgozói, szövetkezeteink tagsága óriási erőt képviselnek. Nehéz gazdasági viszo­nyok között különösen nagy a fele­lősségünk az emberek képességei­nek, a kollektívák összefogásának, tettrekészségének kibontakoztatásá­ban. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Az esztendő első hónapjainak gazdasági tapasztalataiból Á minőségből engedni nem lehet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents