Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

VWr VIIÍG PB9LETÁBJS1, E GYES ÜLJETEK! PEST ^ *r\ MEGYEI m MSJP W ^aiyigp fiz MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A XXVIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Ára: 1,80 fnriiit TfiNACS LAPJA 1984. Április 30., hétfő Ezen haza egész jövője H atalmas utat tettünk meg, ki venné tehát a bátorsá­got, hogy azt mondja, rö­vid ez az út, amennyit ha­ladtunk rajta, nem több, mint kezdet csupán, a java még előt­tünk áll? Bátorság kellene a tény ki­mondásához? Mert tény, hatalmas az az út, melyet magunk mögött tudunk a népesség iskolázottságának, műveltsé­gének gyarapításában, ám szabad-e két­kedni a mindennapos tapasztalatok­ban, melyek arra figyelmeztetnek, nem hogy megállásról, de, még pihenésről sem lehet szó, hanem tovább, tovább, a kor megfogalmazta követelményeknek csak folytonos és folyamatos tanulással felelhetünk meg, a tanulást iskolára, s iskolán kívülre egyaránt értve. Hatalmas utat tettünk meg. Mennyi szárnyaló álom, görcsös igyekezet, fog- csikorgató elszánás, könnyes fogadko­zás, mennyi izgalom, röviddé tett sza­badság, éjszakákból elcsípett óra kellett ahhoz, hogy ösvény nyíljék, majd út épüljön a tudat bonyolult birodalmá­ban, egyre fényesedő világosság űzze mind hátrább a sötétséget, a tompult­ságot, a szellemi igénytelenséget! Mint­ha sok századdal korábban kelt króni­kát lapoznánk: a megye minden száz lakosából öt volt olyan 1949-ben, aki egyáltalán nem járt iskolába, további hetvenöt pedig — igen, hetvenöt — csak nyelve hegyével ízlelhette meg az ismeret, a tudás szellemet kibontakoz­tató, erősítő táplálékát, mert ez a het­venöt egy-két, négy, legjobb esetben is hét osztályt járt ki, azaz mai fogalma­zással élve, nem fejezte be az általános iskolát. Minden százból nyolcvan em­ber. Benne a történelmi múlt. Benne azonban az is. amit történelmünk leg­jobbjai a középkortól kezdve napjain­kig nem szűntek meg hangoztatni: se­regnyi pótlandónk közül a legnagyobb, a legsürgetőbb, a nép egészét átfogó szellemi gyarapodás. A legnagyobb, a legsürgősebb pótlandó, mert a politikai kultúra, a munkakultúra, az életmód, a viselkedés kulturáltsága, ezernyi más­sal egyetemben közös gyökérzet ágas- bogas növényzete, s e gyökérzet nem más, mint az osztályokra, rétegekre, foglal­kozási csoportokra, lakóhelyi közössé­gekre, családokra, egyénekre tagolódó társadalom alapkultúráltsága, ismeret­szintje, igénye és képessége a többet tudásra, s e többet tudás alkalmazásá­ra elsőként a termelésben. Megismétel­jük: minden százból nyolcvan ember érte be, kényszerült beérni 1949-ben a nagyon kevéssel, a hétnél kevesebb is­kolai osztály kijárásával. Hová jutot­tunk a hatalmas út megtétele után? A nyolcvanból harmincnégy maradt 1980- ra. Harmincnégy maradt, mert örök pihenőre tértek azok. akiknek a szel­lem és a test kenyerét egyaránt szűk marokkal mérte a valaha volt hatalom, s mert a fiatalabbja nekivágott a má- morító fölfedezés-útnak, tudata tágitá- sának, látóköre szélesítésének, isme­retei gyarapításának. A gyors hódítás ideje volt ez, ennek betudhatóan nőtt a felnőtt lakosságon belül 1,5 százalékról 5.8-re a felsőfokú végzettségűek ará­nya, négyről 16,3 százalékra emelkedett a középiskolát sikerrel kijártaké. Bölcs gondolkodóink egyike, Eötvös József mondta ki azt, amiből cikkünk címét is választottuk, s ami teljes mon­datként így hangzik: „A népnek értel­mi emelésében fekszik, legbensőbb meg­győződésem szerint, ezen haza egész jövője.” A népnek értelmi emelése nél­kül nem juthattunk volna el oda, ahol ma tartunk. A népnek értelmi emelése nélkül nem juthatunk el oda, ahová igyékszünk, .egy szebb, emberibb, er­kölcsiekben, dologi javakban gazdagabb holnapba. A munka ünnepét köszöntjük, de: melyik munkáét? Természetes: a hasz­nodét, az értékteremtőét, a társadalmi­lag szükségesét. Amiben szellemi és fi­zikai erő egyaránt és egyszerre ölt tes­tet. Minden munka ilyen? Sajnos, nem. Akkor tehát az ünnepen is kezdjük a méricskélést, folytassuk az ítélkezést, egy percre se szüneteltessük az osztá­lyozást? Avagy fogadjuk el az el nem fogadhatók, s tartsuk munkának az oda- csapottat, a felületest, a fegyelmezet­lent, a hanyagot is? Aki munkáját le­fokozza, magát fokozza le! Mégis, hisz- szük, tapasztaljuk, az önkisebbítők tö­redékként vannak jelen társadalmunk­ban, ám annál többen azok, akik bíz­nak az értelmes munka hasznában, kö­zösséget és egyént boldogító, gyarapí­tó szerepében, csak éppen hiányok csa­pata szorítja védekezésbe őket; tudás és anyag, ismeret és technika, szerve­zettség és technológia hiánya küldi a sorban hátrább őket. Ami fizikai, szel­lemi munkakörökben egyaránt igaz, mert mélyen igaz, ezerszer bebizonyo­sodott a marxi gondolat, ami szerint „a legfőbb termelőerő, maga az ember”. Ennek deklarálása viszonylag könnyű, egyszerű, gyakorlati érvényesítése azon_ ban roppant nehéz, bonyolult utak szö­vevényén megy végbe, s nem mentes kudarcoktól, tévutaktól, visszaesésektől sem. A megyében élő aktív keresőknek valamivel több, mint az egynegyede szellemi foglalkozású, a munkásosz­tályhoz tartozik majdnem hatvan szá­zalék. Hihető-e, komolyan gondolható-e, hogy csak gyermekeik lehetősége, kö­telme, dolga a tanulás, hogy az emlí­tettek — és a szövetkezeti parasztok — már befejezték a befejezhetetlent, az új és a még újabb ismeretek elsajátí­tását, az iskolai, és az iskoláin kívüli tanulást? A megye termelőüzemei nem tartoznak a számítástechnika alkalma­zásának fellegvárai közé, mégis egyre szembeszökőbb és tartósabb a hiány szakképzett emberekből, amint NC és CNC, azaz számjegyvezérlésű megmun­káló központok gyakran azért állnak, mert a második műszakra már nincs hozzájuk értő ember... És kevés, a szükségletekhez képest a magasan képzett szakmunkás a mesterségek többségében, a felsőfokú végzettségű a megye mezőgazdaságában — holott, arányukat nézve, jobban állunk az or­szágos átlagnál —, a tanító, a tanár, a néoművelő... Hol van akkor hát a ti­tokzatosnak látszó különbözés a meg­tett hatalmas út és a jelen ezernyi hiá­nyának létrejötte, fennmaradása, sőt, újratermelődése között? Meggyőződéssel állítjuk: ott, hogy társadalmi méretekben makacsul él a tévhit, virul az e tévhit táplálta szem­lélet- és magatartásmód, ami szerint o gyermek iskolába jár és tanul, a fel­nőtt dolgozik és pénzt keres. E furcsa, téves, veszedelmes vélemény elválaszt­ja azt, ami összetartozik, a tanulást és a munkát, a munkát és a tanulást. Mert már a gyermeknek kell — kelle­ne — a tanulás mellett, azzal párhuza­mosan munkafeladat, otthoni, családi teendő, s a felnőtt, a dolgozó, az aktív kereső sem vélhetné úgy, hogy ő már tudja mindazt, amit kell, ami a ke­A Pest megyeiek ho'nap Szigstszentmiklőson Május elsejei seregszemle Világszerte a munka ünnepére készülnek a dolgozók. A városok, falvak díszbe öltöznek hazánkban is. Ma, az ünnep előestéjén felvonják az állami zászlót a Parla­ment előtt a Kossuth Lajos téren s a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyen a Felszabadulási emlék­műnél. Holnap, a hagyományoknak megfelelően színpom­pás ünnepségek sora köszönti május 1-ét Pest megyében is. Szigetszentmiklóson rendezik a megye központi népségét, amelyen Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára lesz az ünnepi szónok. Budaörs városi jogú nagy­község — a többi településhez hasonlóan — május elsején délelőtt 10 órakor a 2-es szá­mú iskolában tartja a nagy­gyűlést, melynek szónoka Nagy Tamás, a helyi szakma­közi bizottság titkára. Cegléden, ugyancsak ezen a napon délelőtt 10 órakor a cse- möi kertben lesz a majális, ün­nepi köszöntőt dr. Arató And­rás, a megyei pártbizottság titkára mond. Bahason, a városi jogú nagy­községben május elsején dél­előtt 10 órakor a ligetben lesz a megemlékezés, ahol Ádori Károly, a városi jogú nagy­községi pártbizottság első tit­kára az ünnepség szónoka. Dunakeszin ugyancsak else­jén délelőtt 10 órakor a lover, senypályán lesz a nagygyűlés, ahol Rónai Árpád, a városi pártbizottság első titkára mond beszédet. Erden, május elsején dél­előtt 10 órakor a strand terü­letén rendezik a majálist. Itt a szónok Szabó Katalin, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottságá­nak titkára. Gödöllőn május elsején 10 órakor a Szabadság téren lesz a nagygyűlés, ahol Kovács An- talné, a HNF megyei titkára mond köszöntőt. Nagykáta városi jogú nagy­község elsején délelőtt 10 óra­kor a Szabadság téren tartja' a majálist. Monor városi jogú nagyköz­ség délelőtt 10 órakor a sportpályán rendezi a május elsejei ünnepséget, melynek szónoka Rágyánszky Pál ta­nácselnök lesz. Nagykőrösön május elsején délelőtt 10 órakor Pálfáján lesz a nagygyűlés, melynek előadója Haness László, a Pe­dagógusok Szakszervezete Pest megyei titkára. Százhalombattán május el. sején délelőtt 9 órakor a sport- csarnokban lesz a nagygyűlés, ahol dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója mond beszé­det. Szentendrén május elsején délelőtt 10 órakor a Somogyi- Bacsó parton lesz a majális, melynek szónoka Fodor László, a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának titkára. Vácott május elsején dél­előtt 10 órakor a Március 15. téren felvonulás, majális lesz. Csernyenko kill- és belpolitikai beszéde Meg lehet védeni a békét Konsztantyln Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepe előtt va­sárnap látogatást tett Moszkva egyik legnagyobb üze­mében, a „Sarló és Kalapács” vasműben. Az üzfcm dol­gozóinak nagygyűlésén Csernyenko kül- és belpolitikai kérdésekről mondott beszédet. Nemzetközi kérdésekről szól­va kijelentette: a Szovjetunió és más szocialista országok el­leni keresztes hadjárat szerve­zői térdre akarták kényszeríte­ni ezeket az országokat. Ez azonban sohasem következhet be. Megszenvedtük és megvédtük forradalmunkat, felépítettük a szocializmust, s most megvaló­sítjuk országunk fejlesztésé­nek átfogó programját, amely­nek célja a nép életszínvona­lának javítása — mondotta. — Senkire nem akarjuk rákény- szeríterii Világnézetünket, tár­sadalmi rendszerünket, és nincs szükségünk idegen terü­letek elfoglalására. A Szovjet­unió őszintén javasolja a bé­kés egymás mellett élést, a kölcsönösen előnyös nemzet­közi együttműködést. Érthető azonban, hogy nem­csak a mi jóindulatunktól függ minden. A politikában mi csak a tetteknek hiszünk, s nem a szavaknak. Ha a fegyverzetek (Folytatás a 2. oldalon.) Havasi Ferenc felszólalt az ünnepségen Kiváló a lábatlan! gyár Vasárnap átadták a kiváló vállalat oklevelet a Beton- és Vasbetonipari Művek lábatlant gyára dolgozóinak. Az ünnep­ségen részt vett Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, s beszédé­ben elismerését fejezte ki a vállalat kollektívájának abból az alkalomból, hogy három egymást követő esztendőben elnyerték a megtisztelő címet. A négy esztendeje jelentő­sen korszerűsített üzemben ta­valy a tervezettnél 26 millió forinttal több, összesen 484 millió forint értékű vasbeton terméket gyártottak. Azon túl, hogy az üzem dolgozói ponto­san teljesítették az ipar meg­rendeléseit, rugalmasan Iga­zodtak a lakossági igényekhez, mindenekelőtt a családi házak munkálataihoz, a magánlakás­építkezésekhez szállítottak több vasbeton terméket. Éljen május &)RKö'B4 nyérkeresethez ma, holnap, holnapután szükséges. A furcsa, történelmi erede­tű, de mára igazát vesztett, mert a gyorsan változó világ általi soro­zatban cáfolt kettősség, eddig tanul az ember, attól kezdve dolgozik, veszedel­mes kolanca társadalmunknak. Az e kölönc okozta botladozáson, bukdácso­láson enyhített, könnyített sokféle er­kölcsi, anyagi eszköz, párthatározat és törvény, most legutóbb, az országgyű­lés áprilisi ülésén a közoktatás és a fel­sőfokú oktatás fejlesztési programjá­nak elfogadása, ám aligha tévedünk, ha azt tartjuk: a közös célnak, akaratnak gyakran ellentmond a ténylegesein ki­alakult — és torzulásokkal teli — ér­tékrend, ami erőteljesen befolyásolja ezen a terepen is az állampolgárt. A munka jellegével nem harmonizáló jö­vedelem, a magas színvonalú munka- kultúrát követelő tevékenységek meg nem fizetése, ugyanakkor más tevé­kenységek túlfizetése keltheti azt a hi­tet — és kelti is —, hogy nem érdemes tanulni, nem fontos új ismereteket el­sajátítani. Több, mint intő jel, torkot szorító félelem: a megyében ma kisebb a rendszeresen olvasók aránya a né­pességen belül, mint volt húsz eszten­deje, s a húsz éven felüliek minden százas csoportjában harminckilenc — igen, sajnos, harminckilenc — olyan ember van, aki egyáltalán semmit, se könyvet, se tanfolyami jegyzetet, se új­ságot, képeslapot, se szakmájába vágó bármit, azaz tényleg semmit nem ol­vas... Betűkerülők? Többet kerülnek meg vele, önmaguk jobbá, értékesebbé válását, s ezzel a társadalom szellemi tőkéjének gyarapítását. Ez persze nem büntetendő tett, s nem határozatok függvénye a remény, hogy lehessen, le­gyen változás. Sokkal inkább vonzata lehet a változás reménye annak, amit a nemzeti büszkeség felkeltésének és nemes célú serkentésének, a személyi­ség kibontakoztatása igényének, a ké­pességek próbájának szokás nevezni, s amit ezerféle erkölcsi, anyagi eszközzel kell ösztönözni, követelni és elismerni, ismétlődően és a legnagvobb nyilvános­ság előtt igazolva, bizonyítva, értjük, alkalmazzuk a gondolatot, hogy ezen haza egész jövője a népnek értelmi emelésében fekszik. K iabálni, azt, ami természe­tes? Igen, kiabálni, ha kell — és kell, főként az ifjú nemzedéknek —, mert mi­közben munkáink, munka­teljesítményeink egyre szigorúbb mér­legre kerülnek a nemzetközi szellemi­termék- és áruforgalomban, rohamosan néptelenednek el bizonyos főiskolai, egyetemi karok, túlzottan tágassá vál­nak némely középfokú oktatási intéz­mények, zsugorodik a felnőttoktatás, a felnőtt szokoktatást, továbbképzést igénylők, igénybe vevők tábora. A munka ünnepét köszöntjük, de kö­szöntsük hangsúlyosan a munkával tár­sult tudást, a holnapi feladatokhoz kap­csolt gyarapodó ismereteket,. mint leg- fontosabbját ennek a holnapnak. Mint lagfontosabbját. mert Lenintől szárma­zik a mély értelrhű figyelmeztetés: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, hol­nap nem tud dolgozni a tudatlanságtól."

Next

/
Thumbnails
Contents