Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-25 / 96. szám

Vigyázat KUH * " Mergezo A MÁV Váci Pályafenntar­tási Főnöksége területéhez tar­tozó vonalakon és iparvágá­nyokon gyomirtó szerelvénnyel vegyszeres gyomirtást végez­nek. Május hó 3-án: Rákospalota- Üjpest—Vác—Szob jobb és bal vágányok + Göd OVIT iparvágány. Június 3-án: Rákospalota- Űjpest—Veresegyház—Vácrá- tót—Galgamácsa—Vác. Június 4-én: Vác—Diósjenő —Romhány—Diósjenő—Dré- gelypalánk. Június 5-én: Drégelypalánk —B.-gyarmat—Ipolytarnóc— B.-gyarmat—Aszód. Augusztus 5-én: Rákospalo- ta-Ojpest—Vác—Szob jobb és bal vágányok. Ezektől az időpontoktól 24 óra eltérés lehetséges» A gyomirtást Cramoxone, Glialka, TCA—87, Nomi't vegy­szerekkel végzik, melynek mérgező hatása lehet emberi és állati szervezetekre. Kérik a lakosságot, hogy a jelzett idő­pontokban és utána pár napig legyenek elővigyázatosak. A méheket feltétlenül zárják el. A gyomirtott területeken 30 napig legeltetni és takarmá- nyoztatni tilos. VÁCI v/ű'ria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1984 ÁPRILIS 25., SZERDÁ fess, fém, pxipíf Hulladékgyűjtés, lomtalanítás Az elmúlt hét végén a Ha­zafias Népfront Vác városi Bi­zottsága koordinációs értekez­letet hívott egybe a Lenin úti párt- és tömegszervezeti székházba. István Kálmán, a HNF vá­rosi titkára arról tájékoz­tatta a megjelenteket, hogy az idei lomtalanítási és hasznoshulladék-gyűjtési akciót egybekötik a tisz­tasági mozgalommal. Tavaly 156 ezer forint volt a hasonló kezdeményezés anya­gi eredménye, jó szervezőmun­kával, széles körű mozgósítás­sal szeretnék ezt 1984 tavaszán túlszárnyalni. A gyűjtésből származó ösz- szeget a szociális otthon kony­hája korszerűsítéséhez való hozzájárulásra, a gyermekin­tézmények bővítésére és a Gá­bor József Általános Iskola FORFA-tanterme melletti te­rep rendezésére, illetve az al­sóvárosi KRESZ-park kialakí­tására fordítják. Ezek olyan szép célok és tervek, amelyek biztosítják az akció sikerét. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a lomtalanítási akcióra két szombati napot jelölnek. Má­A láncszemeknek knpesdádmuk kellett Lehetőségek a megújulásra Foffe-gyéi tapasztalatok Napjainkban olyan sok szó esik az innovációról, hogy már-már zavarba ejtő: mer­jük-e leírni? nem elcsépelt-e a téma? Fontossága, időszerű­sége azonban elvitathatatlan. Gazdasági fejlődésünkben le­lassultunk, s csak úgy jutha­tunk előbbre, hogy erőforrá sainkkal — melyek alig vagy egyáltalán nem növelhetők -H nagyobb hozamokat érünk él( A hatékonyság javítása, növe­lése elsőrendű lehetőség gaz­daságunk megújulására. A gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás egyik módszere, ahogyan ma monda­ni szokták: az innováció. Éle­sebben fogalmazva, ha nem vagyunk képesek a rendszeres megújulásra, akkor nemcsak a külső világ állandó tech­nikai fejlődéséhez képest maradunk le, hanem vissza­esünk a hagyományosan meg­szokott tevékenységünkben is. Az ipari üzemek létérdeke a városban is, hogy a piacokon értékesíthető termékeket állít­sanak elő és meggyorsítsák a kutatási eredmények hasznosí­tását. A bajok gyökerei — E pontig még általános az egyetértés a szakemberek között. Dolgozzanak azok vál­lalatoknál, irányító szervek­nél, kutatóintézeteknél az iparban vagy a mezőgazda­ságban — mondja Radó Aurél, a Forte-gyár műszaki igazga­tó-helyettese. — Még abban is nagyjából azonosak a véle­mények, hogy bár jelentős eredményeket értünk el, ám az innovációs tevékenységünkkel mégsem lehetünk elégedettek. Abban azonban már megoszla­nak a vélemények, hogy me­lyek a nehézségek okai és miken kellene elsősorban vál­toztatni. — A közelmúltban lezajlott Pest megyei innovációs napok rendezvénysorozatán a gazdál­kodó egységek kutatási, fej­lesztési eredményeit kiállítá­son mutatták be. Ezek tehát a napi gyakorlati alkalmazások során már vizsgáztak. A kü­lönböző üléseken az eredmé­nyek mellett a gondokról is szó esett? — Igen. A tapasztalatok sze­rint vannak, akik az innová­ciós rendszerben látják a ba­jok gyökereit. Többek között abban, hogy nincs kellő ösz­tönzés. Mások messzebbről ve­zetik vissza a problémákat, mondván, hogy nem kielégítő a hatékonyság növelésében az érdekeltség és ez is akadá­lyozza a mozgalom megfelelő kibontakozását. — Ismét mások szerint nem élünk megfelelően a keretek adta lehetőségekkel. A véle­ményekben van igazság. Ám ha arra keressük a választ, hogy hol rejlik a problémák megoldásának kulcsa, ami leg­inkább fellendíthetné az inno' vációs mozgalmat; akkor hatá­rozottan a hatékonyság növe­lése iránti általános érdekelt­séget emelném ki. — A megyei esemény „D” szekciójában ön elnökölt és három előadó is Forte-gyári volt. Ezek szerint itt már jó tapasztalatokról beszélhetünk? Együttműködve — Egy fejlesztőtevékeny­ségünkről, a fotóanyagok ext- rúziós öntéstechnikával törté­nő előállításáról és két fejlesz­tési munkáról: a nyomdaipari fényszedő anyagok hazai gyár­tásáról, felhasználásáról és az új típusú fotópapírgyártás technológiájának kialakításá­ról tartottak előadást. — Az innovációs folyamat­ban részt vevő gazdasági egy­ségek közös érdekeltségét ta­lán a fényszedő filmek és pa­pírok kifejlesztésén keresztül érzékeltethetem. A kutatásokat már 1970-ben elkezdtük, együttműködve a nyomdaipari szakemberekkel. Erre az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottságtól kaptunk anyagi fe­dezetet. Ahhoz, hogy a mun­kánk meghozza a maga ered­ményét, a láncszemeknek kap­csolódniuk kellett. — A kutatók, a fejlesztők, a termelők, az értékesítők teljes összefogására volt szükség. A sikernek nemcsak az volt a feltétele, hogy ezek mindegyi­kének meglegyen a maga ér­dekeltsége, hanem az is, hogy érdekeik összhangban legye­nek egymással. Ugyanis bár­melyikük közömbössége, nem­törődömsége veszélyeztethette volna az akció eredményessé­gét. Éppen ezért mi az érdek- egyeztetésben is sokat léptünk előre. így már 1983-ban a Magyarországon használt ösz- szes fényszedő filmek és pa­pírok hetvenegy százaléka ha­zai gyártmányú volt. Értéke közel 340 ezer dollár. Ennek jelentős része a gyárunkból került ki. — Négy alapvető típust ké­szítünk. A lézerrel és a hagyo­mányosan működő gépekhez gyártunk filmeket és papíro­kat. Az utóbbit kifogástalan minőségben. Míg a korszerű, lézerrel működő eljáráshoz ké­szülő filmek minőségét még javítanunk kell. Ehhez termé­szetesen ismét együttműkö­désre van szükség. Tájékozód­nunk kell az új nyomdai eljá­rás tökéletesítéséről, a felhasz­nálók igényeiről. — A szakembereik által tar­tott szekcióüléseken kik vettek részt? Gyári rendezvények — A hallgatók kilencven százaléka Forte-gyári volt. Mi igyekszünk minden szinten azt a szemléletet erősíteni, mely a végső eredmények szempont­jából nyújtott teljesítménye­ket tekinti meghatározónak a jövedelmek elosztásában is. Az adott lehetőségeket arra is felhasználjuk, hogy dolgo­zóink egy-egy új gyártási fo­lyamatot mielőbb maradékta­lanul megismerjenek. A gyári rendezvényeink is sokféle for­mában adnak erre alkalmat. Ilyen például az MTESZ ki­helyezett szakcsoportja, ahol gyakran sor kerül egy-egy ha­sonló téma megtárgyalására. Surányi János jtis 5-én Deákvár, a Földvári téri és a Rádi úti lakótelepek­ről viszik el a reggel 9 óráig kitett használhatatlan bútoro­kat, háztartási gépeket s más limlomot, egy héttel később, május 12-én folytatják ugyan­ezt az akciót Kisvácon és a Középvárosban. Tízezer pél­dányban röplapot juttatnak el a lakossághoz, melyben hang­súlyozzák a társadalmi össze­fogás szükségességét. A vitában Remzső Zoltánná (Vöröskereszt) elmondta, hogy ők idén is nyári üdültetési tá­bort szerveznek a mozgássé­rült gyermekeknek. Javasolta a Tiszta udvar — rendes ház mozgalom felélesztését s az érdemes lakóházak ilyen szö­vegű táblával való megjelölé­sét. Simák István (Szakmaközi Bizottság) bejelentette, hogy már az üzemi brigá­dokkal kapcsolatba léptek a hasznos vas-, fém-, pa­pír- és egyéb hulladékok fokozott gyűjtése érdeké­ben. Kastl Egonná (Budapest és Vidéke MÉH Központ) támo­gatta azt a javaslatot, hogy konténereket helyezzenek el a szabványtól eltérő üvegek gyűjtésére s bejelentette, hogy tárgyjutalomban részesítik a legjobb eredményt felmutató gyermekeket, felnőtteket. Dr. Kolostori János (DCM) az utak fokozottabb tisztán tartá­sát kérte. István Kálmán zárószavában felidézte azt a legsikeresebb váci lomtalanítási-hulladék­gyűjtési akciót, amikor a tele­vízió is bemutatta a megra­kott vagonokat, a lelkes akti­vistákat. Hasonló hozzáállást kért a májusi kezdeményezés­hez, amely a lakosság részére könnyítést jelent a felesleges tárgyak elszállításánál, s az összegyűjtött anyagok ellenér­téke nemes célok megvalósítá­sát segíti elő. P. R. Mindig a Széchenyi utcában A vásárlók bizalmáért A Dunakanyar Áruház igaz­gatói irodájában foglaltunk helyet Kahoffer Gáborral. Már nyugdíjban van, de az utód figyelmességéből ezt a helyet kaptuk,a nyugodt beszélgetés­re. Erre az adott indokot, hogy az Elnöki Tanács a közelmúlt­ban — sok éves. eredményes munkássága elismeréséül — a Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetésben részesí­tette a textilszakma egyik legismertebb képviselőjét. Beszélgetésünk elején fel­elevenedik a gyermekkor, a Zrínyi utcai egykori Lemez­gyár, ahol édesapja munkave­zető volt. Szerették, tisztelték beosztottai, s ő is onnan hozta magával a munka, a kétkezi munkás megbecsülését. Tősgyökeres vácinak vallja magát, 1941. június elsején lé­pett egy Széchenyi utcai tex­tilüzletbe kereskedelmi tanu­lónak, s ugyanabban az utcá­ban, 42 és fél év után, mint a legnagyobb helyi ruházati elárusítóhely igazgatója kezd­te meg a nyugdíjas évéket. Gyorsan peregnek az ese­mények. 1950-ben, az államo­sítás után eladóként dolgozik, de három év múlva, a mai Senior üzlet helyén megnyílt Dunakanyar Divatháznak már ő a helyettes vezetője. Később átvette az üzlet irányítását, s amikor 1972-ben megnyílt a Dunakanyar Áruház, a Pest megyei Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat őt nevezte ki oda igazgatónak. Amit elmond, egy kicsit a helyi kiskereskedelem króni­kája is. A megszüntetett egész­ségtelen eladóhelyeket felvál­tották a korszerűsített szaküz­letek. A Dunakanyar Áruház forgalma az indulás évében 86 millió forint volt — tavaly 183 millió forint értékű ruhane­műt, textíliát, cipőt juttattak a vásárlókhoz. Nagyon egyetértek azzal, amit a kereskedelem lélekta­náról mond: — A vásárlót tisztelni és be­csülni kell. így érhetjük el azt, hogy a vevő tartósan ki­tüntet minket a bizalmával és ez a megszerzett bizalom a legnagyobb elismerés a keres­kedő részére. Név szerint említ váci, kör­nyékbeli neveket, akiket kez­dő szakember korától ismer, s akik ma is visszatérő vevők a háromszintes áruházban. Mon­datain érződik a kereskedői szakma szeretete, az a lelke­sedés, amely segítette, hogy több mint négy évtizedet el­tol tsön ezen a — nem mindig könnyű — pályán. Ezt a hivatásérzetet koráb­ban is elismerték. Hétszer volt vállalati kiváló dolgozó, két­szer vette át a Belkereskede­lem kiváló dolgozója kitünte­tést. Azután munkatársairól beszél, akikkel együtt indult, s akik még most is visszaáll- nak szívesen az elárusító pult mögé. meg r. fiatalabb keres­kedő nemzedékről. Jobb ala­pot kapnak az induláshoz és kulturáltabb, korszerűbb kö­Hajdú József, rádió iránymérő a küzdelemre való felkészülés közben Arról, hogy versenypálya, önkéntelenül is a stadionok zöld gyepe, piros salakja, a fedett sportcsarnokok jutnak eszünkbe. Kevesen gondolnak arra, hogy vannak olyan sportágak, melyeknek ver­senypálya az erdő, a szabad természet. Ilyen a radio iranymérés, népszerű nevén a „rókavadászat” és a tájfutás. Az MHSZ Váci Rádióklubjá­nak rókavadászai egyben a Kőbányai Lombik TK tájfutó szakosztályának is tagjai, így mindkét sportág versenyein részt tudnak venni. Hajdú József, a rádió irány­mérő szakosztály, Kiváló MHSZ Munkáért Érdemérem arany fokozatával kitüntetett szakosztályvezetője szerint a két sportágra való felkészülés tökéletesen egyeztethető. A versenyterep megegyezik, a versenypályák jellemzői szinte azonosak, mindkét sportágban szükséges a magasszintű tér­képes tájékozódás. A tájfutás­ban e mellé a tájoló, a róka­vadászatban az iránymérő rá­dióvevő a segédeszköz. Edzőnk irányításával, aki már több válogatott verseny­zőt nevelt a magyar tájfutó sportnak, az alapozás jól si­került. Bizonyltja ezt a Buda­pest mezei futóbajnokságán, csapatban elért harmadik he­lyezésünk. A térképes technikai felké­szülés is eredményes volt. A Budapest körzeti tájfutó csa­patbajnokságán első, a Pest megyei középiskolai tájfutó bajnokságon az ifjúsági első és serdülő második, a Pest me­gyei tájfutó úttörő-olimpián rülmények között, csökkentett munkaidőben dolgozhatnak. Hogyan tovább? Sokan kér­dezik tőle. Több idő jut kedv­teléséhez, a kertészkedéshez. Napközben is olvashat, nézhe­ti a televízió műsorát. Azért a kereskedelemhez sem lesz hűtlen. Felkérték, vállalja el a váci, főtéri textilüzletek patronálását. Papp Rezső Nagy erdő — kis ember. Springárt Mihály rádió irány­mérő edzésen ötödik és hetedik helyen vé­geztek versenyzőink. Most teljes erővel készü­lünk a soron következő rádió iránymérő erőpróbákra. Ápri­lis 29-én a Pest megyei Kupa­versenyen és május 12-én a Pest megyei úttörőbajnoksá­gon veszünk részt. Bízunk abban, hogy az ápri­lis elején tartott edzőtábor és az alapos, lelkiismeretes fel­készülés itt is meghozza a várt jó eredményt. Ebben a rá­dióklubunkban kifejlesztett és itt is készített új típusú, igen jó iránymérő vevőkészülék is segít majd minket. Megvan a „róka”! Papp Gábor rajtlapjára lyukasztja az adó adójelét Kép és szöveg: Cserny Gábor Fotóművészet Venden kiállítás A Magyar Fotóművészek Szövetsége vándorkiállítása április 26-tól május 10-ig lesz látható a Madách Imre Műve­lődési Központban. Nyitvatar- tás naponta 8—22 óráig. A Volán 1. sz. Vállalat 12 sz. üzemigazgatósága a gödöllői telephelyre és a váci főnökségre Praga autódarura és TATRA AD-70-es típusú gépre feSvesz legalább kétéves gyakorlatot szerzett gépkezelőket Kereseti lehetőség: 6000 Ft-tól, a teljesítmény szerint Munkába járáshoz és egyéb utazásokhoz Pest megye területére, a Volán autóbuszjáratokra a vállalat szabadjegyet ad. Jelentkezni lehet a munkaügyi csoportnál, cim Gödöllő, Dózsa György u. 65., telefon 664 vagy Vácott, a Deákvári fasor 6. sz. alatt, telefon: 11-742. ISSN 0133—2739 (Váci Hírlapi Sport a javából Versenyzők az erdőben

Next

/
Thumbnails
Contents