Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

XXVIII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM Ära: 1,00 forint 1984. ÁPRILIS 4., SZERDA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA fiS I MEGYEI TAKACS LAPJA 'f, A felszabadulás ünnepének előestéjén y Maróíhy László, az MSZMP Politikai Bi- ^ zottságának tagja, a budapesti pártbizott- ^ ság első titkára köszöntőt mondott a rádió­éi ban és a televízióban. Beszédét az aláb­bi biakban ismertetjük. F elszabadulásunk 39. évfordulóján jó ér­zéssel, tiszta szívvel ünnepiünk. Ünne­pünk igazi fényét és tartalmát az adja, hogy egy egész nép köszönti bensősége­sen önmaga történelmi életművét. Bár­merre nézünk is az országban, társadalmi rendszerünkben, alkotásainkban, új váro­saink sokaságában, gyárainkban, mezőgazda- sági nagyüzemeinkben népünk munkája, tu­dása ölt testet. Egy alapjaiban megváltozott ország fémjelzi harminckilenc év erőfeszíté­seinek becses eredményeit. 1945. április 4-e méltán legnagyobb nemze­ti ünnepünk. Népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadító Szovjet­unió eszmeiségének, a haladás történelmi szükségszerűségét világosan felismerő haza­fiaknak köszönhető, hogy népünk, hazánk nemcsak fennmaradt, hanem államiságában megerősödve a leghaladóbb nemzeteik közé so­rakozott fel. A szó legnemesebb értelmében honra találtak e hazában a magyarok, az itt élő nemzetiségek és népcsoportok. önálló államiságunk birtokában, haladó rendszerünk révén sokoldalúan kiteljesedett népünk társadalomformáló, országot gyarapí­tó, alkotó képessége. Fejlődésünk eredménye­ként nőtt népünk önbecsülése, magabiztossá­ga; Megszűnt a „magyar magáramaradottság” érzése, igaz barátaink vannak, hazánk boldo­gulását a Szovjetunióval, a szocialista orszá­gokkal szoros szövetségben találtuk meg. Szocialista rendszerünk az alkotmányban is rögzített széles körű jogokat biztosít minden állampolgárnak. A politika népünk közremű­ködésével és egyetértésével formálódik. Széles körű vitára bocsátjuk legfontosabb közös dol­gainkat, együttes gondolkodással, nemzeti közmegegyezésre való törekvéssel alapozzuk meg társadalmi vállalkozásainkat. Így haladunk következetesen a szocialista demokrácia elmélyítésének, politikai rendsze­rünk továbbfejlesztésének útján. Népi-nem­zeti egységünk szilárd; társadalmunk hivatott vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkás­pártot tisztelet és megbecsülés övezi. A világban kivívott rangunk, hazai ered­ményeink forrása 1945. április 4-e. Felszaba- *dulásunk évfordulóján emlékezünk az antifa­siszta harcban egyesült nemzetek világtörté­nelmi győzelmére is, amelyben a Szovjet­unióé volt a döntő szerep. Örök hála és tisz­telet a szovjet népnek és katonáinak, akik oly nagy áldozatot hoztak népünk szabadságáért. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, ro­mán, jugoszláv, angol és amerikai katonákra, akik a mi földünkön, a felszabadító harcok­ban hullatták vérüket. Tisztelettel adózunk a magyar ellenállóknak, akik Európa sok orszá­gában küzdöttek a fasizmus ellen; a magyar partizánoknak; a szovjet hadsereg köteléké­ben harcoló önkénteseknek és azoknak, akik a demokratikus magyar hadsereg soraiban fogtak fegyvert népünk szabadságáért. Honfitársaink, ha túltekintenek az oltalmat adó haza határain, nyugtalanító képet látnak a világban. Felerősödött az imperialista kö­rök hidegháborús, agresszív, háborúval fényé* gető politikája. Világuralomra törve, hatalmi pozíciók védelmében gátlástalanul kufárkod- nak népek, nemzetek sorsával. Aggasztó hí­reket hallunk, olvasunk naponta az amerikai rakéták európai telepítéséről, a Közel-Kelet­ről, Latin-Amerika, Dél-Afrika jelentős térsé­geiről. Az a nemzedékünk, amely két világégés minden kínjától szenvedett, s az is, amely a második világháború pok'ában vérzett, csak­úgy, mint a háborút nem járt fiatalabb — fé­lelem nélkül, békében akar élni, családjával, egész népével együtt. A földrészünkön 39 éve tartó békét nem hagyjuk megbontani. Béke­akaratunk nem a gyenge könyörgése, hanem az erős követelése. Visszautasítjuk a létünket, társadalmi rendünket, vívmányainkat fenye­gető imperialista kalandorpolitikát. Támogatjuk a Varsói Szerződés békekezde- ményezéseit. egyetértünk a Szovjetunió béke­politikájával. Nem engedjük meg. hogy felbo­ruljon a' világ biztonsága érdekében oly fon­tos erőegyensúly, hogy az imperialista hatal­mak önös érdekeikért katonai fölényre tegye­nek szert, A párbeszéd hívei vagyunk, az ér­demi tárgyalásokat szorgalmazzuk. Szövetsé­geseinkkel együtt mindent megteszünk a bé­kés egymás mellett élésért, hogy a fenyege­tettséget az enyhülés, a fegyverkezést a lesze­relés váltsa fel. ? Azokat a mélyreható társadalmi változáso­kat, amelyek előtt 39 esztendeje nyílt meg az út, s amelyek azóta hazánkban végbemen­tek, nagyszabású építőmunka alapozta meg. Nemzeti jövedelmünk az utóbbi 30 év alatt ötszörösére, az ipar termelése kilencszeresére nőtt. Megduplázta teljesítményét mezőgazda­ságunk, a lakosság fogyasztása több mint há­romszorosára emelkedett. Az országgal együtt Budapest is sokat fej­lődött — bár háború ütötte sebei mindegyikét máig sem tudta kiheverni. Pártunk, kormá­nyunk figyelmének, lakói szorgalmának, vá- rosszeretetének köszönhető, hogy ma Buda­pest világváros; magyaroknak és külország­ból érkező vendégeinknek mint hazánk jelké­pét mutathatjuk be. A főváros ipara ma mint­egy hat és félszer annyit termel, mint 1949- ben, pedig akkor a hazai ipar igen erősen koncentrált központja volt Budapest. Számot­tevően javultak a lakosság életkörülményei. Üj városrészek nőttek ki a földből, 1950 óta 320 ezerrel gyarapodott a lakásállomány, a budapesti családok több m'nt fele új, vagy a korábbinál jobb otthonban él. Nincs történelmünkben korszak, amelynek fejlődését ehhez a 39 esztendőhöz lehetne mérni. Az igazán nagy, korszakos vívmá­nyaink már annyira természetesek, megszo­kottak, hogy ünnepi alkalommal sem igen idézzük őket. Pedig minden eredményünk alapja az, hogy örökre megszűnt országunk­ban a kizsákmányolás, és mindannak, amit javakban, tudományban, művészetben megte­remtettünk, egész népünk a birtokosa és él­vezője. Életünk egyik legfőbb jellemzője a létbiztonság, társadalmi méretekben éppúgy, mint az emberek egyéni életében. Az a nemzedék, amely a tragikus napok­ban a magyar újjászületés programjával in­dult, ország-világ előtt beváltotta ígéretét. Sokoldalúan fejlett, megőrzött történelmi ér­tékekben és új, a szocializmus létrehozta al­kotásokban gazdag országot ad át utódainak, gyermekeinek, unokáinak. Sokat tettünk, sok történelmet és sorsot for­máló elhatározást váltottunk valóra. De nem mondhatjuk, hogy mindent elértünk. Vannak mindennapi és a „hogyan tovább” módját érintő gondjaink is. Teljes a foglalkoztatott­ság hazánkban, de a hatékony foglalkoztatás még messze megoldatlan. A javak munka sze­rinti elosztására törekszünk, de nem értük még el, hogy aki többet vállal, többet ad te­hetségéből, erejéből a köz jayára, az illő mó­don, érezhetően többet is kapjon érte. A szo­ciális gondoskodás széles körű társadalmunk­ban, de még nem jut el minden rászoruló em­berig — élnek idős emberek magukra marad­va, sokgyermekesek, akiknek meg kell gondol­ni, mire adják ki forintjukat. Társadalmunk szerető gonddal törődik ifjúságunkkal, de nem minden fiatal embernek tudunk olyan erőt próbáló feladatot adni, amelynek megoldásán lemérheti, hogy mit tett a társadalomért és önmaga jövőjéért. Eddig jutottunk emberöltőnyi idő alatt, in­nen haladunk tovább előre. Gondjainkat is­merjük, s hisszük, hogy van és lesz erőnk úr­rá lenni rajtuk. Ezért foglalkozunk gazdálko­dási módszereink javításával is. Bizakodással tekintünk a jövőbe. A szocia­lizmus társadalmi és gazdasági alapjai széle­sek, szilárdak hazánkban. Ismerjük erőnket, bízunk szocialista rendszerünkben. Van erős pártunk, amely nehéz körülmények között is hivatottan vezette, szervezte népünket. Van­nak szövetségeseink: a Szovjetunió és szocia­lista testvéreink, és van sok barátunk a világ­ban. Nem kell félnünk a meglévő gondoktól, ha az erőt, a tudást még jobban összefogjuk, a gondolkodást, a cselekvést a feladatokhoz igazítjuk. B ecsüljük meg, amit harminckilenc év alatt szocialista történelmünk során el­értünk. Becsüljük és védjük szocialista rendünket, mert ez a biztos alap to­vábbhaladásunkhoz. Ma az a követelmény, hogy felelősen gondolkodjunk és bátran cse­lekedjünk, hogy munkánknak mind nagyobb értéke legyen. Ezt kívánja a haza, ezt kíván­ja a szocializmus ügye, ezt kívánja népünk és benne.minden egyes honfitársunk érdeke. msmimísm ünnepén Katonai tiszteletadással fsjvositák az állami zászlót SÜiintekse'í átadása és fögadás a Parlamentben Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából, kedden reggel ünnepélyes kül­sőségek között, katonai tiszte­letadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékműnél. Zászlófelvonási ünnepséget tartottak kedden reggel a Parlament előtti Kossuth té­ren is, ahol ugyancsak ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden délelőtt koszorúzást ünnepséget rendezett Buda­pesten a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművé­nél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlék­művel szemben csapatzászló­val felsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada, kürt­szó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter kíséretében —, a koszorúzás színhelyére érkezett. A dísz- század parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnöké­nek. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke helyezett koszorút az em­lékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, a Központi Bizott­ság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el, A Minisz­tertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége buda­pesti nagykövetsége részéről, Vlagyimir Bazovszkij nagy­követ, Ivan Boimov követ­tanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorú­ját. Ezután a diplomáciai testü­let képviselői koszorúztak. Az emlékmű talapzatán el­helyezték a hála és a megem­lékezés koszorúit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a KISZ Központi Bi­zottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság és a Magyar Üttörők Szövetsége képviselői. A hazánk felszabadításáért elesett hősök emléke előtt tisztelegve megkoszorúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­nokságának képviselői. Ezután került sor hasonló katonai díszpompával a ma­A felszabadulás évforduló­jára emlékeztek tegnap or­szágszerte a városokban, fal­vakban, így Pest megye több településén is. ABONYBAN a Cegléd von­záskörzetébe tartozó községek kiemelt ünnepségére került sor tegnap. Az eseményen részt vett Évin Sándor ve­gyar hősök emlékművének megkoszorúzására a Hősök té­rén. Délben a Parlament kupola­csarnokában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitünte­téseket adott át. (A kitüntetettek névsorát a 6. oldalon közöljük.) Este ugyancsak ünnepi ese­mény színhelye volt a Parla­ment, amikor is Losonczi Pál fogadást adott felszabadulá­sunk 39. évfordulója tisztele­tére. A SZOT székházában is ün­nepséget tartottak tegnap ab­ból az alkalomból, hogy a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa száz magyar dolgozónak a XI. ötéves terv élmunkása kitüntetést adomá­nyozta. Jelen volt Méhes La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT fő­titkára és Kapolyi László ipa­ri miniszter. A kitüntetéseket Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió budapesti nagykövete adta át. zérőrnagy helyőrségparancs nők, a megyei pártbizottsá'- tagja. A szónok Balta Jáno a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagja, a ceglédi városi pártbizottság első titkára voll. CEGLÉDEN a Szabadság té­ren volt a megemlékezés. Ün­nepi beszédet Fekete Antal, (Folytatás a 3. oldalon.) indiai űrhajós a fedélzeten Startolt a Szojuz—T—II Április 3-án újabb taggal gyarapodott az űrhajós nemze­tek tábora — moszkvai idő szerint 17 óra 08 perckor a bajkonuri űrrepülőtérről a Szojuz—T—11 űrhajó fedélze­tén elindult a világűrbe az el­ső indiai kozmonauta. Rakes Sarma. A Szojuz—T—11 há­romtagú személyzetének pa­rancsnoka Jurij Malisev, a fe­délzeti mérnök Gennagyij Sztrekalov. A szovjet—indiai űrexpedí­ció a szerda délutáni összekap­csolódást követően hét napon át, április 11-ig vart, s prog­ramja igen gazdag lesz. Sze­repelnek benne földtani kuta­tások. anyagkutatási kísérletek és orvosi vizsgálatok, amelyek során az űrhajósok Rakes Sar­ma vezetésével indiai tudósok által kidolgozott különleges jógagyakorlatolf.at is végeznek. Megemlékezések Pest megyében Mm: ! 3. oldal: Alkotó, eres kapcsolat j 5. oldal: Otthonok — állami) segítséggel 9. oldal: Sazdagon terein az egykori szűzfőid 10. oldal: Pro Pest megye 11. oldal: Meddig segítés és mikortól rátelepedés? 12. oldal: Ä híradás a Jelennek szól A közös űrrepülés idejére a moszkvai irányítóközpont és Üj-Delhi között létesített köz­vetlen televíziós vonalnak kö­szönhetően az indiai főváros lakói is szemtanúi lehettek honfitársuk indulásának. (Az űrhajósok életrajzát a második oldalon közöljük.) J . « ÉLJEN ÁPRILIS NEGYEDIKÉ!

Next

/
Thumbnails
Contents