Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

Jegyzet Ez a mi dolgunk Vác városban és vonzás- körzetében is felgyorsult a társadalmi mozgás. Követ­ni kell az eseményeket, lé­pést kell tartani a változá­sokkal, magyarázatot adni a jelenségekre, rávilágítani az összefüggésekre. Ez a dolga annak a több, mint kétszáz propagandistának, akiket ma ünnepiünk, ven­dégeink társaságában. A magunk területét vizs­gálva azt láthatjuk, hogy nincsenek jelentős eltérések attól, ami országosan is ta­pasztalható. A hatvanas években vi­szonylag kényelmes helyze­tet élvezhettek a „hivatásos gondolkodók”, megszer­kesztett vázlataik a kor kérdéseire feleletet tudtak adni. Társadalmi rendsze­rünk építésének jelenlegi éveiben a marxizmus—le- ninizmus tételei közül az adott helyzetre adaptáltan más értelmezést nyer: jó né­hány kérdés. Most azt kell mérlegre tennünk, mi a feladatunk a magunk terü­letén a legutóbbi országos agitációs és művelődéspoli­tikai tanácskozás anyagá­nak ismeretében. Korábban tudatunkban a fejlődés csak mennyiségi növekedés formájában tük­röződött vissza: megszoktuk a stabil árakat, a bérfej­lesztéskor ragaszkodtunk az egyenlősdihez, óvakod­tunk a belső feszültségek­től közösségeinkben, vártuk a felülről jövő irányítást. Munkánkat a reszort szem­lélet uralta: a gazdasági élettel foglalkozzanak a gazdaságpolitikusok — mondtuk — a tudatformá­lás a pedagógusok dolga, munkaidőben a szabad idő problémáiról vitatkoztunk. Nem könnyű véleményal­kotásra nevelnünk az em­bereket, mint ahogy annak sem könnyű még néhol, ahol ezt nem szokták meg. Nap mint nap tapasztaljuk üzemeinkben, a munkahe­lyi közösségekben, mi min­dent kell tenni, érvelni, vi­tatkozni — ez is propagan­da — azért, hogy az egyé­ni és közösségi érdek össz­hangja megteremtődjék az emberek gondolkodásában és magatartásában. Dinamikusan fejlődő ipa­ri városunkban az eszterga­pad mellett dolgozó mun­kás, a számítógéppel alko­tó mérnök, a katedrán elő­adó, a kollégiumban neve­lő tanár, vidékünkön a Rá- ba-Steiger motor vontatta mezőgazdasági gép, az ál­lattenyésztő, s más foglal­kozások művelője teremti elő anyagi és szellemi ér­tékeinket. Nekik kell tudniuk, érte­niük, hogy munkájuk jó, vagy rossz minősége az itt élő embertársaik hasznára, vagy akár kárára is vál­hat. Pusztán egyetlen eszten­dő hozzávetőleges adatait írjuk ide bizonyításául an­nak: hányán ismerkednek a marxizmus—leninizmus eszméivel, s válnak annak tudatos p ropagátoraivá. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is, 5-6 ezer em­berről van szó a városban és vidékén, azokról, akik tavaly ültek be az évfolya­mok valamilyen fokozatán tanulni. Többek között 191 szeminárium, 21 marxista— leninista középiskola. A propagandista nemcsak a katedráról ad választ. Na­pi, gyakorlati kérdésekkel is szembe kell nézni. Töb­bek között azt is figyelem­be véve, hogy Vácott, mint a textilipar egyik központ­jában, sok a dolgozó asz- szony és leány. Az anyaság érzéséhez többek között a fokozottabb aggódás is hoz­zátartozik a gyermekek jö­vőjéért, a békéért. Meg kell erősítenünk a hitet, hogy amit megteremtettünk, azt meg is tudjuk védeni, örül­ni nem tudunk az árak mozgásának, de mint reális ténnyel számolnunk kell. Az alkotó személyiség teljes kibontakoztatása ér­dekében hatni az értelem­re és az érzelemre, jelen viszonyainkhoz igazítva módszereinket, segítjük a szocializmus építését. Subáné Mohos Éva VÁQ K^tíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1984. ÁPRILIS 18., SZERDA Csekken cs veszteség, m esz árbevéte3 Készülitek a méltó ünneplésre döntettek uz izzoksn Négy évtizednyi idő, egy év különbségével. Az üzemek, intézmények kollektívái már megkezdték a felkészülést hazánk felszabadulásának 40 évfordulója méltó megünnep­lésére. A munkahelyeken töb. bek között termelési felaján­lások is születnek. Brigádok, üzemrészek, üzemi kollektí. vák fogalmazzák meg felaján­lásaikat, s kezdik meg szor­galmas munkával azok telje­sítését. Döntöttek a Tungsram RT. váci fényforrásgyára mun­kásai is. A döntés első írásba foglalt bekezdése így hangzik: „Gyá­runk dolgozói csatlakoztak a hazánk felszabadulásának 40 évfordulója tiszteletére meg­hirdetett szocialista munka­versenyhez.” Kiemelt feladatok A vállalások az idei munka­verseny szerves részeként ké­szültek. Ezek elfogadására a gyár gazdasági vezetői, a szakszervezeti bizalmi testület és a szocialista brigádvezetők közös tanácskozásán került sor. A meghatározott célok kö­zött szerepel az is, hogy a nagyüzem termelési és árbevé­teli tervének programszerű teljesítését -megkülönböztetett figyelemmel kísérik. A fény csőgyártásnál 20.6 millió darab készítését tűzték célul. Csökkentik az önkölt­séget, a selejtet, kevesebb anyagot használnak, tovább javítják gyártmányaik minősé­gét. Az üveggyártók feladata az lesz, hogy a kemence átépítése után a fénycsőbura-gyártás mennyiségi és minőségi muta­tóit javítsák, valamint az exportmérleget. Beindítják a peremezett bura típusok tö­meggyártását, amelyre jelen­tős igény mutatkozik. Az ólomüveggyártásnál rekonst­rukciót terveznek, melynek célja a kapacitás bővítése, a minőség javítása. Újításokkal is Abban az üzemrészben, ahol a fém alkatrészek készülnek, az EH 4. típusú gépek terme­lékenységének növelését célzó átalakítások folynak, s ezek befejezését tűzik ki célul. Az is kiemelt feladata lesz a gyá­ri kollektívának, hogy a bá­zishoz viszonyítva az idén 80 millió forinttal csökkenjenek a veszteségek. Ezt úgy akarják elérni, hogy a közvetlen és közvetett költségeket 44 mil­lió forinttal csökkentik, ugyan­akkor az árbevételt 102 mil­lió forinttal tervezik növel­ni. Ide tartozik az energia és az anyagköltség csökkentése, a Dolgozz Hibátlanul mozga­lom hatékonyabb szervezése, s 1 millió forint megtakarítást szándékoznak elérni újítások bevezetésével is, A munkatempó, a nagyobb figyelem sem jelentheti azon­ban a munka biztonságának csökkenését. Épp az ellenkező célja van annak az intézke­désnek, melyet a balesetek megelőzésére tesznek. — Egy brigád, egy munkavédelmi őr — adták ki a jelszót, s a jö­vőben még gondosabban vá­logatják meg a munkavédel­mi felszereléseket, s tovább igyekeznek csökkenteni a bal­esetek számát, súlyosságát. Igazuk van a Tungsram gyár dolgozóinak és vezetőinek ab­ban is, hogy a munka mellett másra is kell figyelni. Nem hanyagolják el szakmai, álta­lános és politikai műveltsé­güket, tudva, hogy nemcsak a mának élünk. Azt, hogy nem­csak műszaki, hanem szelle­mi beruházásokra is szükség van ahhoz, hogy anyagi és szellemi javainkat mind ma­gasabb színvonalon tudjuk újratermelni, s együtt ha­ladhassunk akár a legfejlet­tebb országok iparával. Mind­ezt az ember, tehát a magunk érdekében. Ezért tervezik az 1984—85. oktatási évben tan­folyamaikat mind a három kategóriában, ezért gondos­kodnak a brigádvezetők to­vábbképzéséről, ezt a célt szolgálja közművelődési prog­ramjuk részletes terve is. En­nek egyik érdekessége, hogy az üzemi kiállítások felett mindig más brigád vállal véd­nökséget, segít azok meg­szervezésében, népszerűsítésé­ben. Mem feledve Már most tudják a Tungs­ram dolgozói, hogy ebben az évben két kommunista mű­szakra kerül sor, s szívesen támogatják az ilyen alkalom­mal termelt forintok átutalá­sával a város fejlesztését cél­zó intézkedéseket. Ezen túl is megteszik a magukét a közös célok valóra váltásáért, gond­jaink megoldásának számos kérdésében. Így például az Egy üzem, egy iskola mozga­lom terén is, iskolák, óvodák nevelőinek segítve a tárgyi feltételek megteremtésével, azok megfelelő szintű rend­ben tartásával. Ami még ezen kívül természetesnek tűnik mindenki számára a kapun belül. A brigádok vállalják környezetük rendezését, tisz­tántartását. Érthető, hiszen a jó munka feltételeihez a jó közérzet is hozzá tartozik. Ez pedig csak rendezett környe­zetben valósulhat meg, s az izzósok rendszerető emberek lévén, ebben az évben még többet adnak magukra. K. T. I. Évtizedek köszöntése Búcsú a hivataltól A hét elején — munkaidő után — ünnepség színhelyévé alakult át a váci főpostahiva­tal egyik terme. Munkahelyén búcsúztatták Szikora Miklós- nét, a hírlaposztály vezetőjét,' aki három és fél évtizedes postaszolgálat után nyugdíjba vonult. Pomozi Miklós hivatalvezető példaképül állította társai elé a termelési tanácskozást követő házi összejövetel ünne­peidét, aki a Marx téri épület több osztályán dolgozott, s mindig szorgalommal, becsü­lettel helytállt. A pártalap- szervezet nevében Kővári László titkár mondott köszön­tő szavakat és átadta a Kiváló társadalmi munkáért kitünte­tést. Végül Rutkai Mátyás, a Budapest-Vidéki Postaigazga­tóság hírlaposztályának a ve­zetője köszönte meg Szikora Miklósnénak a legutóbbi be­osztásban tanúsított helytállá­sát. Segítette jó szervezőmun­Előadások Ä környezetvédelemről Az MTESZ váci szervezete és a Hazafias Népfront környe­zetvédelmi bizottsága közös rendezésben a környezetvédel­mi felelősök — ebben a mun­kakörben dolgozók — részére előadássorozatot rendezett az MTESZ-székházban. Az ápri­lis 17-én kezdődött sorozatot Vágvölgyi József, a Fest me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettese nyitotta meg. A vitaindító előadások részt­vevői között volt Doszpod Bé­la főmérnök, a Pest megyei Tanács építési és vízügyi osz­tályvezetője, dr. Balázs István megyei főtanácsos. Április 24-én Gulyás Ágnes. a Környezetvédelmi Intézet munkatársa beszél a levegő- tisztasági védelemről. Május 3- án Dévényi László, a BUVlZIG vízvédelmi osztályvezetője vi­zeink tisztaságának védelméről tart előadást. Május 8-án dr. Károlyi Erzsébet, a Pest me­gyei KÖJÁL főorvosa a tele­pülés egészségügyéről fejti ki nézeteit. Május 15-én Biacs Tamásné, a Bp OKTH főmun­katársa a veszélyes hulladékok es azok elhelyezése címmel ad elő. Május 22-én Kopasz Mar­git igazgató az OKTH képvi­seletében föld, élővilág, táj, környezet címmel tart elő­adást. A rendezvénysorozat június 8-án zárul a művelődési köz­pontban. kájával, hogy a napi-.és heti­lapok százezrei jussanak el a helyi olvasókhoz. A hivatalvezetés és a mun­katársak ajándékainak á[nyúj­tása után megjutalmazták a hírlaposztály ezüst fokozatot elnyert Zrínyi Ilona szocialista brigádját. Az osztály új veze­tője Pálinkás Ferencné lett. P. R. Fáradhatatlanul hirdette a humánumot Megemlékezés Radnótiról A kiállítás április 21-ig tekiitthsto meg „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt, s tajtékzolt tévét cg, befonták életét vad kényszerképzetek.” (Radnóti Miklós) Balról jobbra, Kun János előadóművész, dr. Czine Mihály és Barcs János. Papp László felvétele E gondolatok jegyében em­lékezett meg a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa együttesen a Tungsram Rt. gyáregységének művelődési bi­zottságával, Radnóti Miklós születésének 75. évfordulójá­ról. A gyáregység kultúrter­mében, a munkásművelődés e pezsgő szellemű központjában Papp László népművelő kö­szöntötte a megjelenteket. Ezt követően a Radnóti Miklós Ál­talános Iskolának ajándékozott egy nagyméretű képet a köl­tőről. Az úttörők nevében Sporner Melinda vette át. Kö­szönő szavaiban hangsúlyoz­ta, hogy az iskola névadójá­hoz méltóan fognak tanulni, dolgozni, élni. — Fájdalommal emlékezünk róla — mondott^, beszédében Czine Mihály, az'irodalomtu­dományok doktora —, mert ő is közöttünk lehetne. A ha­zánkban egyik legtöbbet olva­sott költőnk, a kor retteneté­ből úgy emelkedett ,fel, aho­gyan még senki. Már a hu­szonhat évesen írt „Járkálj csak halálraítélt” című versé­ben úgy érzi, hogy meg van je­lölve. Talán ezért szólt fá­radhatatlanul, hirdette az igét, az életről, a szerelemről, az emberi humánumról. Ab­ban a korban amikor a fasiz­musé volt a leghangosabb szó. A Papp László által össze­állított fotódokumentációs anyag felsorakoztatja az örök­ké nyugtalan költő életének és munkásságának fontosabb ál­lomásait. A fotómontázzsal szerkesztett képek jól adják vissza verseinek hangulatát. A barnított felvételek hűen tükrözik a fasizmus korát. Az ünnepi beszéd után Radnóti Miklós- és József At- tila-verseket mondott Kun Já­nos előadóművész, melyet döbbent csendben hallgattak a jelenlévők. A költészetnapi ünnepség kedves vendége volt Barcs Já­nos, SZOT-díjas költő. Aki a hétköznapi munka világából ragyogtatja fel költészetét. Munkásemberként, az ''állvá­nyok mellől szól, méltó foly­tatójaként a nyolc évszázada megszólaló magyar lírának. Két legutóbb megjelent köte­téből — a Fekete barázdák és a Földre hajló ég — olva­sott fel négy verset, melyet nagy tapssal jutalmazott a kö­zönség. Ezt követően dedikál­ta köteteit. Az emlékkiállítást április 21-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. S. J. Vác a hazai lapokban A Csongrád megyei Hírlap részletes beszámolót közölt ar­ról, hogy a Váci Nézőtér Pó­diumszínháza Darázskirály Minden nap új feladatot ad Virágcsokorral fogadták KEDVES, ötven felé járó asszony. Csendes szavú, de ha­tározott. Hiszen aki milliós té­telekkel dolgozik!. Bősz Jánosné, a szobi Áfész terv- és pénzügyi osztályának vezetője, főkönyvelő-helyettes. — Pannika kezében van szö­vetkezetünk egész pénzügyi munkája a tervezéstől a hitel- politikáig — mondja róla Ros- mann István, a szobi Áfész el­nöke. — Az ő hozzáértésének, jó szakmai felkészültségének nagy szerepe van gazdasági eredményeinkben, abban, hogy ötödször is elnyertük a kiváló címet, mint Pest megyében leghatékonyabban dolgozó szö­vetkezet. Harminckét éves pénzügyi gyakorlat az alapja ennek a hozzáértésnek. Ezalatt két munkahelyen dolgozott, az MNB szobi fiókjánál, és 1970- től itt az Áfésznél. — Kissé tartottam a mun­kahelyváltoztatástól — meséli —, nagyobb közösség, sok munkatárs, mindenkivel meg­találni az összhangot... Mégis sikerült, hiszen, mint a banknál, itt is szakszerveze­ti titkár kezdettől fogva. — Mindig kiáll a dolgozók érdekeiért — mondják mun­katársai. A szövetkezet dolgo­zóinak 80 százaléka nő, és en­nek fele 30 éven aluli, így az érdekvédelmi és szociálpoliti­kai munkának valóban nagy jelentősége van. — Ahhoz, hogy a növekvő gazdasági követelményeknek eleget tudjunk tenni, dolgo­zóink számára igyekeznünk kell jobb körülményeket, munkafeltételeket biztosítani, és az egyéni, családi problé­mák megoldásához anyagi se­gítséget is nyújtani — idézem a szövetkezet elnökét. — Bősz Jánosné pénzügyi osztályvezetőként és szakszer­vezeti titkárként is felelőse ennek a területnek. Jó szerve­ző- és irányítókészsége; köz­vetlen emberi kapcsolatai a dolgozókkal és a vezetőkkel segítette a kollektív szellem kialakítását. A KÖZELMŰLTBAN Bősz Jánosnét munkatársai virág­csokorral fogadták. A Parla­mentből jött, ahol a IVIunka Érdemrend ezüst fokozatát vette át. — Életem legnagyobb és legszebb meglepetése volt az Elnöki Tanácstól kapott meg­hívó. A napok mindig hozzák az újabb feladatokat. Ilyenkor rájön az ember, számon tart­ják és megbecsülik a munká­ját. Borosné Felföldi Mária címmel irodalmi estet rende­zett Csongrádon Kondor Bé­la költő alkotásaiból. A Magyar Hírlap Mi hol ol­csóbb? című tájékoztatójában ismertette a váci Naszály Aru­ház kezdeményezését: rádió­kat, kazettás magnókat, ke­rékpárokat kínálnak árenged­ménnyel. A Zalai Hírlap A kanizsai állomásfőnök fia címmel arról írt, hogy K. Pikéthy Tibor if­júkori éveit Nagykanizsán töl­tötte, később Vácra került, ahol 1915-től haláláig élt és alkotott. A Magyar Nemzet elismerő­leg számolt be a Budapesti Történeti Múzeumban rende­zett koncertről, ahol a Duna­keszi MÁV Férfikar a váci Musica Humana zenekarraj adott közös műsort. Az Izzó című üzemi újság méltatta Tamási János festő­művész kiállítását, amit a vá­ci fényforrás- és alkatrész- gyár kultúrtermében nyitottak meg és sok százan megtekin­tettek. A Magyar Hírek, a Magya­rok Világszövetségének folyó­irata Váci mester műhelyében címmel kétoldalas, Novotta Ferenc színes felvételeivel il­lusztrált cikket közölt Váci Györgyről. A Hajó-Daru Összefoglaló tájékoztatást adott a legutób­bi kommunista műszakokról, megemlítve a váci gyáregység szép teljesítményét, a munka­bérek szociális célokra és a városfejlesztés céljaira történő fordítását. P. R. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents