Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-18 / 91. szám
1984. ÁPRILIS 18., SZERDA 5 Kaukázusi krétáéi? Pisilésre, határozatra fának Erdőspuszták emléke VékáucsGsSiáz A múlt századi Debrecen környéki jellegzetes erdőgazdálkodás emlékeinek őrzésére felépítettek egy minden részletében a hajdani eredetiekhez igazodó, földbevájt vá- káncsos házat Debrecen határában, a halápi részen. A hajdani debreceni erdőspuszták jóléti erdővé alakításával ösz- szefüggő rekonstrukció során létrehozott vákáncsosház berendezései, felszerelése a hazánkban csak Debrecen környékén élt vákáncsosok egykori életéről adnak áttekintést. | A vákáncsosok — a Debrecen környéki erdők telepítői, művelői — kezdetben elszegényedett debreceni lakosok voltak, később viszont már a környező falvakból került ki a többségük. A századforduló táján mintegy kilencszázan, családtagjaikkal együtt csaknem ötezren dolgoztak az erdőspusztákon. Elet- és munkakörülményeik nyomorúságosak voltak. Az élelmük többségét az újtelepítésű erdőben köztesként termelték meg. Olyan egészségtelen, földbe vájt kunyhókban laktak, amelyek valósággal melegágyai voltak a különböző betegségeknek. Mem kerül szemété a hulladék faanyag a Rozmaring Tsz nagykovácsi faipari üzemében. Cipősarkakat készítenek belőle évente több millió forint értékben. Nagy megrendelőik közé tartozik a Szombathelyi Háziipari Szövetkezet és a népszerű Komfort-papucsok gyártója is. Képünkön: Kóródi Imre munka közben. Erdőst Agnes felvétele Amskcr hátrány a társadtól! munka Pereg a vakolat, pattog a festél Társadalmi munkában épült... olvassuk, halljuk gyakran egy-egy középületről, az átadási ünnepségeken hálásan megemlékeznek a fáradtságot nem ismerő ingyen munkásokról, a szocialista brigádok nyújtotta segítségről. Szükség is van rájuk, hiszen a helyi tanácsok fejlesztési Tehetőségeiből egyre kevesebbre futná, ha nem számíthatnának az üzemek, a lakosság támogatására. Egyszer azonban elérkezik az a pillanat, amikor a közösség összefogásával épült óvoda, iskola falairól is peregni kezd a vakolat, pattog a festék az ablakdeszkákról, cserére szorulna a lyukas esőcsatorna. Hiába, a mai Kőműves Kelemenek már ritkán áldozzák asz- szonyaikat a romló kőfalak megtartásáért, bár a modernebb megoldás, a rendszeres karbantartás, a felújítás sem csekély áldozatot kíván az épület gazdáitól. Aki készen kapta Kiskunlacházán például a Gárdonyi utcai iskola állapota aggasztja már egy ideje az érintetteket, alapos mázolásra, festésre szorulna az épület. Csapiár István, a nagyközségi tanács műszaki főmunkatársa számokkal igazolja mondanivalóját: — A karbantartásra, felújításra fordítható összeget az épületek értéke alapján a Pénzügyminisztérium által meghatározott kulcs szerint kell képezni. Az épület értéke azonban igen eltérő lehet, részben a beruházás időpontjától, részben pedig a belefektetett társadalmi munkától függően. Nálunk például, a hét tantermes Vörösmarty utcai iskola csupán 830' ezer forint tanácsi pénzeszköz ráfordításával épült, igaz, jó néhány évvel ezelőtt. De a két éve átadott nyolc tantermes áporkai iskola is csupán hat millió forintos beruházási költséggel szerepel a vagyonleltárunkban. Az alacsony bekerülési összegek után számított 0,7 százalékos felújítási és 1,8 százalékos karbantartási alap azonban nem elegendő a létesítmények állapotának megőrzésére, hiszen ezeken sincs kevesebb ablak, csővezeték és falfelület, mint a néhány faluval odébb, megyei pénzeszközök felhasználásával az állami építőipar kivitelezésében 20—25 millióért felépített hasonló iskolákon. Azért tehát, mert takarékoskodtunk a beruházási költséggel, most. a fenntartásnál hátrányba kerültünk azokkal a településekkel szemben, amelyek a helyi erőforrások mozgósítása' nélkül, „készen kapták’’ létesítményeiket. Ahol a legszükségesebb Számoljunk utána egy kicsit. A hatmillió forint értékű áporkai iskola évente százöt- vanezer forintot fordíthat ál^ lagának megőrzésére, míg egy hasonló nagyságú, körülbelül húszmillió forintos beruházási költséggel épített intézmény évi ötszázezret használhat fel erre a célra. A különbség, ahhoz képest, hogy a gondozásra szoruló tantermek, mellékhelyiségek száma megközelítőleg azonos, igen jelentékeny. Dr. Schmidt Géza, a Pest megyei Tanács pénzügyi osztályának helyettes vezetője más szemszögből közelíti meg a problémát. — Utoljára a hatvanas évek elején értékelték fel hazánkban a középületeket, s állaguk, építésüknek ideje, a beépített anyagok ára alapján állapították meg értéküket. Azóta az építőanyagok ára, a kivitelezés költségei többszörösére emelkedtek, így nemcsak a kiskunlacháziak, hanem minden régebben létrehozott intézmény fenntartója ugyanezzel a problémával küzd. Ráadásul természetes, hogy a használat során romlik az épület állaga, tehát egy régi sokkal jelentősebb karbantartási munkákat igényelne, mint egy új középület, s mégis az előbbiekre jut lényegesen kevesebb pénz. — Ennek ellenére előrelépésnek számít, hogy az 1983- as pénzügyi törvény a karbantartásra is kötelező mértékű százalékot ír elő. Eddig csak a felújításra fordítandó összeg volt meghatározva, a karbantartásra csak a pénzügyi lehetőségeken belül, a szükségletek szerint áldozhattak a helyi tanácsok. Kötöttségnek számít, hogy az állóeszköz fenntartási alanot nem lehet más célra fordítani. De ezen belül a karbantartásra és fenntartásra szánt összeget a helyi intézmények között rugalmasan át lehet csoportosítani, ott lehet felhasználni, ahol a legnagyobb szükség van rá. Értéke szerint — A kiskunlacháziak, s más, jelentős társadalmi munkát adó községek gondjára egyetlen módon lehet csak orvoslást találni. Ügy kéne újraértékelni a beruházási költségeket, hogy a társadalmi munkaórákat, s a gazdasági egységek által felajánlott gépek, építőanyagok értékét, a jelenleg szabályozott átszámítás szerint be lehetne kalkulálni. Hiszen az épület értéke szempontjából mindegy, hogy honnan vették rá a pénzt. Ha tehát az egykori nyilvántartás nem tartalmazza a bekerülési összegben a ráfordított társadalmi munkaórákat, van mód újraértékelésre. — Arra, hogy a mai árak, s a legújabb gazdasági, műszaki normatívák szerint értékeljük újra középületeinket, s állaguknak megfelelő, reális fenntartási alapot álllapítsunk meg, jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő anyagi fedezet. Ezért kényszerülünk arra, hogy évi 250—300 millió forintot fordítsunk a központi alapból a megye intézményeinek felújítására, melyekhez a helyi erőforrások már nem elegendőek. Így is évente közel 100—150 millió forint értékű indokolt felújítási igényt kell elutasítanunk. Ki ne ismerné a kaukázusi' krétakör történetét? Ezer-tízezer változatban él tovább és mindig felvetődik a döntés felelőssége, amikor ketten is jelentkeznek a gyermekért, a gyermekekért. A most tizenhárom esztendős Anitát és öccsét, á kilencéves Zoltánt 1979-ben édesanyjának, Terék Istvánnénak ítélte a bíróság. Sorsuk azonban nem dőlt el véglegesen, mert egy néhány hát előtti tragikus esemény nyomán újra hivatalos ügy lett belőle: ki neveli őket ezentúl? A két testvér Lévai Mária, a tápiószelei nagyközségi tanács igazgatási csoportvezetője nem tud tárgyilagos hangon beszélni a történtekről, hiszen régóta ismerte a szép fiatalasszonyt, a két gyerek édeanyját, aki öt évig tartó, súlyos betegség után, harmincéves korában meghalt. Az apa — aki alkalmi munkákból él — ezt követően megjelent a tanácsnál, és bejelentette, hogy ő kíván gondoskodni a jelenleg anyai nagyszüleinél élő két testvérről. A kislánnyal és a kisfiúval kapcsolatos ügyekkel, az apa tartási kötelezettségeinek teljesítésével és láthatási jogával több alkalommal is foglalkoztak már a tanácsnál. Terék Istvánná tavaly írt a Magyar Rádió levelezési rovatának és kérte, hogy intézkedjenek, mert volt férje nem fizet a gyerekek után tartásdíjat. Az asszony akkor már évek óta leszázalékolt, ágyhoz kötött beteg volt, és a 2180 forintos rokkantnyugdíjból meg a csa'ádi pótlékból állt az ösz- szes jövedelme. Ápolásra, gondozásra szorult, és szülei segítsége nélkül nem tudta volna ellátni a háztartást. "Egy másik jegyzőkönyv pedig abból az alkalomból készült, hogy az apa panaszt tett: elvált félesége és annak családja nem engedi, hogy látogathassa gyermekeit. Mint kiderült, az említett vizit este tíz órakor történt, villanyoltás után. A szomszédos porta, ahol a nagyszülők élnek, szintén szépen gondozott, állattartásra berendezett. Aznap, amikor ott jártam, a nagymamával otthon volt Anita is, aki nagylányként megfőzte és felszolgálta a kávét, részt vett a beszélgetésben. Makaiék öt éve költöztek a tanyáról a nagyközségbe azért, hogy leányuknak — aki már súlyos beteg volt — segítségére legyenek a család ellátásában. Az 1979-ben lezajlott válóper óta Anitát és Zoltánt lényegében a nagyszülők nevelik. Az apa rendkívül csekély mértékben járul hozzá az ellátásukhoz. Jelenleg is adós tizenhétezer forint tartásdíjjal, bár az alkalmi munkák után kiszabott jövedelem alapján csak havi ezerszáz forint tartásdíj fizetésére kö- te’ezték. Amikor megkérdezték tőle, miből tartaná el gyermekeit, a családi pótlékra és az árvasági segélyre — melynek összegét most állapítják meg — hivatkozott. Makai József, aki időközben abbahagyta a kerti munkát és bejött a házba, csak legyintett erre. — Két gyereket nem lehet alkalmi munkából eltartani. Mi megadunk nekilc mindent, és eddig is nálunk nevelkedtek. Szíisss fényképek Anita színes fényképeket vett e’ő, mint mondta, abból az időből, amikor még együtt volt a család. Három mosolygó arc: az édesanya két gyermekével. — Mi soha nem hagynánk itt nagymamáékat — jelentette ki a kislány, és odasimult a fekete fejkendős asszonyhoz. A nagyközségi tanács Makai József éket jelölte meg eseti gondnoknak, de az ügy ezzel még nem zárult le, hiszen a legközelebbi törvényes hozzátartozó az apa. A gyerekek és a tragikus veszteségtől erősen megviselt nagyszülők érdekében is jő lenne, ha minél előbb végleges határozat születne ebben az ügyben. Gál Judit Márványi Ágnes A nagyszülők portája Két szép, nagy ház áll egymás mellett az Alkotás utcában. A 8-as szám alatti nagyablakos, fehér épület — amely Terék Istvánné otthona volt — most üres, de kertjében az asszony édesapja: Makai József dolgozik. Alapító tag a IECV is Közös vállalatot létesített Péten a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Péti Nitrogénművek és a Magyar Szénhidrogénipar! Kutató-Fejlesztő Intézet. A közös vállalkozásban létesíte.í Niíroil Vegyipari Termelő-Fejlesztő Vállalatnál megszületett az első eredmény: a terméket a kozmetikai iparban hasznosíthatják. Az eddig importált anyagból nem csak a hazai ipart lehet majd ellátni, • hanem exportra is jut majd az előzetes becslések alapján. k/egismétlem a címbe foglalt állí- I^i tást: idegesek vagyunk. Csak azt nem értem: miért? Ugyanis én szorgalmasan olvasok pszichológusokat, akik a lélek diplomás mérnökei és ők felvilágosítottak arról, hogy nem ideges az, ellenkezőleg életkedvvel telítődik és boldog nyugalom virul az orcáján, aki sikerélményeket sikerélményekre halmoz. És mi halmozunk, sokkal inkább, mint eleink, akik nem voltak idegesek. Vegyük például a legegyszerűbbet és legközönségesebbet: a közlekedést. Eleink fáradságosan gyalogoltak, vándoroltak, vállukon batyu, szívükben könnyed derű. Vagy lovas kocsin haladtak, rázkódva, sárban-kőben tengelyt törve, ám kedélyt nem. Nekünk viszont a közlekedés csupa siker. — Sikerült felszállnom a második buszra — újságolja kolléganőm. Sikerült neki, mégis ideges, reszkető kézzel fűrészesre rúzsozza az ajka szélét. — Sikerült átmennem a zöldben a körúton — mondja a néni fülem hallatára egy másik néninek és közben forog a szeme, bicsaklik a lába. — Jaj de ideges vagyok! — teszi hozzá. Sikerült nekik, mégis idegesek. Nemcsak a nők, a férfiak is. Sikerült koccanás nélkül kijutnom a torlódásból — újságolja egy barátom és úgy veti le magát a fotelbe, mintha utolsó menedék lenne, keze remeg, lába remeg, szeme forog. Mondom, adok neki nyugtatót; nem, feketét kér, akkor legalább tudja, mért ideges, holott sikerült neki. Hol marad az erőtől duzzadó lendület, a sikerélmény pezsdítő, optimizmust sugalló hatása, ami tudományosan köteles bekövetkezni? Hazajön a feleségem, aki háromszor járt el személyi igazolványa kicserélése ügyében, mert először megfelelő fényképe nem volt, másodszor nem vitt igazolást arról, hogy... nem is tudom miről. De most azt mondja: sikerült, megvan az igazolvány. És kimegy a konyhába, főzni magának egy teát. Tányércsörömpölés és sírva fakad, pedig sikerült neki. —' Sikerült megkapnom a levelet, a Sanyi írta, aki közben felhívott — mondja fiam, akinek bedobta a postás az értesítést, hogy hol és mikor, milyen feltételek mellett kapja meg a titokzatos ajánlott küldeményt és most a postáról jön. Érthetetlen módon, bár kezében lobogtatja a siker bizonyítékát, ideges, összeveszik a feleségével, aki szintén ideges, pedig sikerült neki kicserélnie a tejet, amely savanyú volt, úgy mégsem adhatta oda a gyerekeknek. — Sikerült visszapillantó tükröt kapnom a Zsigulihoz az ellopott helyébe — mondom én, nem is fűzöm hozzá, hogy mekkora a siker, hiszen négy helyen nem találtam, de az ötödiken mégis. Es ideges vagyak, ami nálam főként abban nyilvánul meg, hogy háromszor visszamegyek megnézni, bezártam-e a kocsit, aztán a pipa helyett a töltőtollat veszem a számba és rágyújtok. Elsőre ég. — Sikerült kijönnöm a fizetésemből — újságolja ifjú kollégám, aki a siker érdekében leszokott a dohányzásról és a parizerről. Ám szeme nem ragyog, ugrándozós kedvűnek sem látszik, a szeme fátyolos és szívdobogása van. El kell ezen gondolkodni. Nincs nap, hogy sikerrel ne töltöttünk volz., ki egy kérdőívet, ne álltuk volna végig a sor a közértben, ne szidtuk volna felszabadult lélekkel a tévéműsort é mégis idegesek vagyunk. Itt valarr. nem stimmel; talán az elmélet? T. Ián kevesebb sikerre volna éppenség; szükségünk. Elég lenne évente egy pú baj, amit sikerül élve megúsznunk t vasidegzetűak lennénk. Talán ha lak' ba kézbesítenék az újságot és nem s kerülne megtalálnunk a ládában, ahe nan senki sem lopta ki, nyugodtabb. olvasnánk. Talán meg se kéne ka; nunk, talán jó lenne, ha nem is sikerülne tudomást szereznünk a fenyegető legújabb veszélyekről, inkább fáradságosan fát vágnánk, és megnyugodott idegekkel felstószolhatnánk az udvaron. Már csak azért is, mert akkor nyilvánvalóan nem sikerült volna gáz- konvektort kapnunk, szerelőt szereznünk, bekapcsolási engedélyhez jutnunk, tájékozódnunk a gáz áremelkedéséről — ennyi siker elmulasztása vo’- na éppen az a lelki zsámoly, melyen idegeink a kályha duruzsoló tüze mellett elpihennének. Ám az is lehet, hogy gondolatmenetem, mégha talánokkaj, enyhítem is, velejéig hamis, sőt ókonzervatív. Az élet küzdelem,^ az élet bonyolult, a természetes kiválogatódás vastörvénye ember és ember, nemzet és nemzet között is működik, lehet hogy a sors vasakarato szerint most dől el, ki a legény a gáton, az-e, aki a siker megszállottja, avagy, ahogyan én vélem, az, akinek a sok kényszerű diadal a legkevésbé viseli meg az idegeit. I ehetséges, hogy a történelemnek “ azon fordulópontjához jutunk el, amely az emberiség keretéből kiselejtezi a meg nem felelő vérmérsékletűeket és csak a flegmatikus emberek és népek haladnak élőre immár boldeg, nyugodt, sikertelen évszázadok elébe? Gombó Pál: +3clec^eSeL va^ijanL
