Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-17 / 90. szám
1984. Április it, kedd 3 Vatikáni diplomatákkal Eszmecsere Budapesten Luigi Poggi érsek, rendkívüli felhatalmazású pápai nuncius páter John Bu- kowsky, az egyházi közügyek tanácsa munkatársa kíséretében az elmúlt héten Magyar- országon tartózkodott. A vatikáni diplomaták — a szokásos konzultáció keretében — a két felet érintő időszerű kérdésekről eszmecserét folytattak Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével. A Szentszék képviselőit fogadta Sarlós István, a Minisztertanács elnök- helyettese. A vatikáni küldöttség találkozott dr. Lékai László bíborossal, a magyar katolikus püspöki kar elnökével, a püspöki kar tagjaival, a katolikus egyház más vezető személyiségeivel, valamint megismerkedett a katolikus egyház több intézményének életével. Soha többé fasizmust! Emlékezés a mártírokra A Magyar Ellenállók, Anti fasiszták Szövetsége nácizmus üldözöttéinek bizottsága — hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából — vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a volt Gestapo-fogház Gyorskocsi utcai falán elhelyezett emléktáblánál. Az ünnepségen Csendes Károly MEASZ NÜB alelnöke emlékezett a mártírokra, mindazokra, akik egykor a börtön falai között szenvedtek. Ezt követően a nácizmus üldözöttéinek bizottsága és a magyar izraeliták országos képviseletének nevében koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A volt koncentrációs táborok felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nácizmus üldözőtSzörpök a szobi szálasról Évente mintegy 10 ezer tonna gyümölcs érkezik a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat üzemébe, amit folyamatosan dolgoznak fel. Egy műszak alatt 36—40 ezer palack szörpöt, vagy gyümölcsbort tölt palackokba az NDK-gépsor. Erdőst Ágnes felvétele teinek bizottsága vasárnap emlékünnepélyt rendezett Budapesten a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. November László, a NÜB elnöke megnyitójában emlékeztetett: 39 éve, hogy a szovjet hadsereg győztes csapatai, a szövetséges erőkkel együtt megsemmisítették a náci hordákat és megnyíltak a koncentrációs táborok kapui. Az ellenállók nemzetközi szövetsége kezdeményezésére a bu- chenwaldi koncentrációs tábor felszabadulásának évfordulóján minden évben világszerte felidézik az áldozatok emlékét és az antifasiszta küzdelem bátor tetteit. Az ünnepség szónoka — Darvasi István, a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetsége Országos Bizottságának tagja — beszédében visszatekintett a négy évtizeddel ezelőtti eseményekre. Emlékeztetett arra, hogy 1944. március 19-én a Magyarországon élő 725 ezer zsidó lakosból 508 861-et hurcoltak el és közülük 502 ezer vált a gázkamrák, krematóriumok áldozatává. Rajtuk kívül elhurcoltak és meggyilkoltak még sok ezer kommunistát, szociáldemokratát, szakszervezeti vezetőt, más baloldaliakat, nemzetiségieket, cigányokat és a Hor- thy-rendszer értelmiségének számos haladó tagját, aki szakított és szembefordult a szovjetellenes háborúval, a német fasisztákkal való szövetség politikájával. Soha többé fasizmust! — fogadták meg az életben maradott buchenwaldi foglyok, s esküjük a békéért és a haladásért küzdők jelszava lett. Akik túlélték a borzalmakat, továbbra is vállalják a harcot a haladásért, a békéért, hogy gyermekeik, unokáik noha ne ismerjék meg a fasizmust, a háború borzalmait — hangsúlyozta Darvasi István. Az első igazi tavaszi hétvégen Mint a szezon kellős közepén A csodálatos napsütéssel, szinte nyárias meleggel beköszöntő hétvége országszerte a szabadba csalta az embereket. Családok indultak kirándulni, a hétvégi házakat a szezonra fölkészíteni, a kiskertekben munkálkodni. Már szombaton reggel kirajzott szinte az egész főváros. Ki buszra, ki vonatra szállt, hogy közelebb-távolabb keressen zöld területet, friss tavaszi levegőt. Nem futottak kihasználatlanul a BKV telkes járatai sem: Diósára, Solymárra, Nagykovácsiba és Törökbálintra szállították a kerttulajdonosokat. De benépesültek a budai hegyvidék turistaútjai — és természetesen vendéglői is. Forgalmas közutak Pest megye főútjain is hosz- szú gépkocsioszlopok indultak szinte minden irányba. Szombaton reggel a 4-es főúton például erősebb volt a forgalom, mint hétköznap. Igaz, a teherautók helyett inkább személygépkocsikkal lehetett találkozni. A tetőcsomagtartókon talicskák, kerti szerszámok jelezték az utazás célját. Az útmenti telkeken, kertekben itt is, ott is szorgoskodó gazdákat figyelhettünk meg. A vetőmagboltok, gazdaboltok előző heti forgalmáról árulkodott a sok elültetett virág, a tavalyi helyére kerülő új fólia. A Duna partjain is megpezsdült az élet. Előkerültek a csónakok, ladikok, gondos kezek javitgatták a sérüléseket, öltöztették üde, tavaszi színekbe a vizijárműveket. Kinyitottak az útmenti bisztrók, pecsenye- és lángos- sütő bódék is. A vállalkozók jól számoltak: hosszú sorok vártak a csemegékre, de nem panaszkodtak a fagy lajtosok sem, szénen fogyott e nyári nyalánkság is. Vasárnap mi is a leglátogatottabb táj: a Dunakanyar irányába vettük utunkat. Szentendrén, a parti sétányon olyan látvány fogadott, mint az idegenforgalmi szezon kellős közepén. A parkolóhelyek zsúfolásig tömve autóbusszal, autókkal. S egy apró jel, arra, hogy nem mindenki számított a gyors kitavaszodásra: a gyalogos- és gépkocsiforgalom sűrűjében festették újra az útburkolati jeleket. A kirándulók nemcsak a városka kanyargós, szűk utcáit járták, sokan telepedtek le a vízparti szabad területeken, fürdőruhára vetkőzve. Hiszen köztudott, a tavaszi napsugár barnít a legjobban. A parthoz hasonlóan nagy volt a forgalom a vízen is. A fölfelé húzó evezősök bizony megizzadtak az igyekezetben. A városka vendéglői, eszpresszói, sörözői — úgy tűnt —, felkészülve várták a látogatókat. Megnyíltak a kerthelyiségek, kikerültek az utcára az asztalok, székek. Éíi:s kirándulók Igaz, ebédelni nem könnyen lehetett. A Teátrum étteremben délután negyed háromkor már azt közölték a betérővel, hogy zárnak. (Így válik érthetővé, miért panaszkodtak nemrégiben, hogy nem gazdaságos üzemeltetni ezt a vendéglőt!) A hangulatos Duna étteremben viszont még ebben az ebédhez már nem éppen korai időpontban sem lehetett helyet kapni. Zsúfolásig telt a közkedvelt Görög Kancsó vendéglő is. A kerthelyiség asztalai mellett azonban gyorsan cserélődtek a vendégek. S a telt ház ellenére gyorsan jutott ízletes, friss ételekhez az éhes kiránduló. A kávézók, a cukrászdák itt Szentendrén is nagy forgalmat bonyolítottak. A Nosztalgia presszóba csak kívülről lehetett belesni, annyira telve volt. Megjelentek a városka utcáin a hangulathoz már elengedhetetlenül hozzátartozó árusok is, kerámiaedényeket, apró ékszereket és dísztárgyakat kínálva kis asztalkájukról. Kitárták boltjaik ajtaját a régiségkereskedők, elsősorban a külföldi turistákat vonzva be kis nézelődésre. Visszavonhatatlanul A Szentendrén látottakhoz hasonló kép fogadta azokat is, akik a megye más tájai felé indultak. Az első igazi tavaszi hétvége amellett, hogy kellemes kikapcsolódásra adott lehetőséget, mintegy jelképes bejelentése volt annak, hogy végérvényesen elbúcsúzhatunk a téltől, itt a várva várt tavasz. M. N. P. Sokat segít a tapasztalatcsere is Hiányzik a csapadék a földeken Próbálkoznak a kukorica méiybarázdás öntözésével is A szomjazó földeknek most nagy szükségük van a csapadékra. Nem kevesebb forog kockán, mint az idei termes. Ilyenkor igazán nem lehet kicsinyes az ember. Nem is azok például az alsónémedi Közös Üt Szakszövetkezet vezetői sem. Bár sokba kerül, a mesterséges csapadékpótlás, öntöznek, mert tudják, csak így számolhatnak biztonsággal a jó termésre. A portól belepett Trabant Bognár Károly termelési igazgató alatt sietve falja a kilométereket, a központi major irányába. Utunkat porfelhő kíséri. — Nagyon kellene az eső — mormolja szinte magának a termelési igazgató —, mert a búzavetések sajnos még mindig olyan állapotban vannak, amilyenben a tél előtt kellett volna lenniök. Nem nézhetjük tehát, hogy mibe kerül, megkezdtük a búza, az árpa és a lucerna öntözését. Az idén először megpróbálkozunk a kukorica méiybarázdás öntözésével is. Létkérdés — Minden pótlólagos ráfordítás kizárólag jó földeken fizeti vissza a gondoskodást — zsörtölődik Króh István növénytermesztési ágazatvezető. — Ez aligha mondható el az átlagban. 12 aranykoro- nás földekről. Most mégsem az ökonómiai számítások döntenek. Létkérdés, hogy az állatoknak legyen jó minőségű legelő, széna silókukorica. Meg aztán ha már itt van a Duna—Tisza csatornából leágazó öntözőfürt. Így 710 hektárra tudjuk eljuttatni a vizet, csak nem hagyhatjuk kihasználatlanul? Ugyanis, ha egy csepp nedvességet . sem j uttatunk ki; akkor is 2000 forintba kerül a hektáronkénti állandó vízköltség, amit természetesen ki kell fizetnünk. ■— Esőre lenne szükség, s minél többre, hogy megtérüljön a fáradság, és a sok költség — jegyzi meg a termelési igazgató. — Sajnos, az ön- tözöfürt mellett zömében jellegtelen futóhomok húzódik. Igaz, nélküle nem terem meg semmi a területen. Mégis, ha az öntözés költségei nem csökkennek, megfontolandó, mi okoz kisebb veszteséget...? Lehet, hogy jobban járunk, ha vállaljuk a száraz termesztéssel járó kockázatot. — Miből következtetnek erre? — A több éves adatokból. Például az intenzív gyeptermesztés esetében az összköltség 40 százalékát az öntözés adja. A silókukoricánál 30 százalékot, a lucernánál 32 százalékot tesz ki. Hát ezen kellene változtatni. — De hogyan? — Próbálkozunk az olcsóbb eljárásokkal — simít végig fáradt arcán a növénytermesztési ágazatvezető. — A mi törekvésünk viszont kevés az átütő siker eléréséhez. Na. 'jfwv J: s ’’Yv • o;: . .5 - ' * i . ' ' 1 Sä mii A Szilasmenti Termelőszövetkezetben is porzott a föld a gép után. Háromszáz hektáron vetnek lucernát. Képünk a kerepestarcsai határban készült, ahol egy ötvenhektáros területen juttatja a földbe a magokat a Lajta vetőgép. Barcza Zsolt felvétele gyón sérelmezzük, hogy a vízdíjat már az év első hónapjában bekasszírozzák tőlünk, mikor amúgy is ebben az időszakban a legkevesebb a pénzünk. Emiatt gyakran kényszerülünk üzemviteli hitel felvételére. Ennek kamatait nekünk kell megfizetni. Ez is növeli az öntözés költségeit. Máshol leépítik a mesterséges csapadékpótló kapacitást, mi szeretnénk szinten tartani, ehhez azonban olcsóbb gépek kellenének. Egy berendezés ára ma 500 ezer és 1 millió forint között váltakozik. Egy gép azonban nem gép. Tehát nem nehéz elképzelni, mibe kerülne a hat K F 120-as és a négy Gö 252- es lecserélése. Ennyi pénzt kevés szövetkezet tudna ilyen célra áldozni. Ezért elővesz- szük a régi módszereket, megpróbáljuk a korszerű technológiához igazítani a mélyba- rázdás és nyílt árkos árasztásos öntözést. Munkaerőhiány Gondot jelent, hogy a faluban az öntözőberendezések áttelepítésére nem nagyon találunk embert. Dabasról hordják a munkaerőt. A szállítás is költségnövelő tényező. A munkaerőhiány teszi lehetetlenné, hogy kertészeti növényekkel is foglalkozzanak. Búzából, kukoricából azonban szeretnék növelni a termésátlagot, ám sajnos, olyan fajták nem nagyon vannak, amelyek az öntözést meghálálnák. — Többlettermésre tehát öntözés esetén sem számíthatnak? Az arányok — Az MV 5-ös martonvá- sári búzafajta 1981-ben másfél tonnával adott többet a mesterséges csapadékpótlás hatására. Tavaly mégis alig volt kimutatható némi termésnövekedés a száraztermesztés és az öntözött terület között. Igaz, hogy a nagy párolgás miatt az izotópos vizsgálatok 100 milliméteres csapadékhiányt mutattak a talajban, az öntözési idény után. Ahol viszont egyáltalán nem pótoltuk a vizet, ez az arány elérte a 200—250 millimétert. Megannyi kérdés az öntözés körül, amire választ várnák nemcsak Alsónémediben, hanem a megye többi gazdaságában is. Ami a vezetőkön múlik, megteszik a Közös Ut Szakszövetkezetben. A cél érdekében tavaly beléptek a Mezővíz Öntöző Társaságba, amelynek a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet a gesztora. A tapasztalatcserék a Szolnok megyéből kapott szaktanáósok, sokat segítenek a Pest megyei szakszövetkezetnek. Bóna Zoltán Már áll a fóliasátor váza Bényén, az egyik új ház kertjében is. Jegyzet Gyevi Nagymaroson A szorgalmasabb televíziónézők bizonyára még emlékeznek arra az ifjúsági filmre, amelynek főhőse Mátyás király és a gyevi bíró volt. Az előbbi álruhába bújva leplezte le a falu álnok urát, aki a maga szakállára külön törvényeket alkotott, s azok betartásáról tűzzel-vas- sal gondoskodott. A rossz azonban végül megkapta büntetését, s a botozáson kívül még posztjáról is menesztették. Sokáig, egészen pontosan tegnapelőttig azt hittem, a gyevi bíró csak a mesében létezik. Tévedtem. Nagymaroson, a Sport büfé szerződéses vezetője úgy látszik megirigyelte mesebeli példaképét, mert furcsa szabályt hozott: az üzletben — bár a pulton ott sorakoztak a teli üvegek — Kőbányai világos sört csak helyben lehetett fogyasztani, aki pedig nem akarta megkockáztatni az ittas vezetésért járó néhány évnyi börtönt, az legfeljebb kiszáradt torkát köszörülhette, és csupán a Budapest sört vehette volna meg, jóval borsosabb áron. Mint a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat váci igazgatóságának ellenőrzési csoportvezetőjétől megtudtuk, a büfé vezetőjének döntése szabálytalan, bár érthető. Érthető? Látszólag igen. A szerződéses üzletben ugyanis mindent maguk szereznek be, s például sörből is csak korlátozott mennyiséget kaphatnak. Ezt elsősorban — főleg a közkedvelt Kőbányai világost — ezért azután a törzsközönségnek adják, azoknak, akik ott helyben fogyasztják el, máskor is respektálva a megkülönböztető figyelmességet. De vajon az alkalmi vásárló, aki hazaviszi a maga két-három üvegét, nem lehet, rendszeres vendég a büfében? Éppen azért, mert tudja: ott udvariasan szolgálják ki, s nagy az esélye, hogy máskor is kap sört. A mesebeli gyevi bírót utolérte a sorsa. A történetünkben szereplő valóságos, öntörvényeket alkotó emberieknek vajon szintén csak a büntetés állíthatja helyre realitásérzékét, vagy maguktól is jobb belátásra térnek ? (furuez) i
