Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1984. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Szép épületben még szebb kiállítás Művészete rajt és kiindulás 5 Hincz Gyula festőművész áp- | rilis 17-én lesz nyolcvanéves. V. Jubileumán szívből köszöntjük. Hincz Gyula váci állandó gyűjteményének krómacéllapra írt mottója: A művészet tett, szolgálat az emberiségért. Ez a mondat az aulában is olvasható, azzal a bővítéssel: ezért élek. Hozzátehetjük: töretlen alkotómunkában. Felelősséggel, megszakítatlan termő áradattal. Képi eszméinek számlálhatatlan kincse folytatódik, árnyalódik az őt követő nemzedékek munkásságában. Kezd és folytat — minden új műve mag a teremtés lehetőségével. ízlés és gondolkodás A nyitás óta eltelt egy év alatt váci gyűjteményét több ezren keresték fel a társadalom minden rétegéből, külföldiek is növekvő számmal. Hincz állandó gyűjteményének látogatói nemcsak gyönyörködéssel telítettek a távozás pillanatában, hanem türelmetlenséggel, alkotásvággyal is, hiszen Hincz művészetének lázas energiája ezt a teremtő -feszültséget és nyugtalanságot kelti. Az ízlés és a gondolkodás eltérő szintje miatt azonban nem egyértelmű műveinek fogadtatása, az elismerő szavak túlnyomó többsége mellett még adódik várakozás. Ez is sürgeti az írásos, magnós, egyéni tárlatvezetések folyamatos rendjét; egy-egy szobrának, festményének, grafikájának értő műváros most Hincz művei révén, kulturális értékkel gyarapodott. Erről nyilatkoztak a váci tűzoltók és mások is, hangoztatva: köszönjük Vác városa nevében. Lüktető színek mestere A vendégkönyv első bejegyzője Meiszter Kálmán Kőbányán élő és alkotó festő ezzel nyitja meg a sort: Örömmel jöttem és nem csalódtam, örömmel távozom. Igaz, mindenki egy kicsit más emberként. Feltámadt teendőkkel és inspirációkkal. Zagyva Imre, a Parlament nyugdíjas dolgozóit hozta el és kol- légiálisain gratulál keresetlen szavakkal Barcsay Jenő, Miháltz Pál, Beck Judit,' Gerzson Pál, Józsa Bálint, Csekovszky Árpád és a Varsóban élő Csorba Tibor — Hincz Gyula pályatársad, a magyar festészet, szobrászat, kerámia rangos képviselői. Nemcsak szándék Az egyik vendég, Hincz művészetének egyik barátja írta az egyik lapra: Művei megmozgatják az emberi fantáziát. Ez a lényeg, hiszen ő többet akar elérni puszta gyönyörködtetésnél, minden idegszálával arra törekszik, hogy alkotótárssá növelje nézőit, arra, hogy művészete rajt és kiindulópont lehessen a jövő, a holnap maradéktalan építésében. Mindez minősége révén nemcsak szándék, hanem tett, teljesítmény és eredmény. LOSONCI MIKLÓS A képeken: (a ctm fölött) a mesternek a Kertészeti Egyetemet díszítő mozaikja. A grafika, egy illusztráció Devecseri Gábor: A meztelen istennő és a vak jövendömon- dó című könyvéből. Bényei József: Régimódiság Követelődzik rajtam a világ, és naiv eszmék lemezére szúrt számonkéri a modern praktikát: bogár maradok — egy porszemnyi mennyit szereztem, kit vágtam múlt, nyakon, szeret-e a kihasznált alkalom, ki álmokat csak álmokra cserél és protektora egy van csak — a szél, s ha kiderül a régimódiság szemébe néha porszemet repít legyint és magamra hagy a világ, megmagyarázni égő könnyeit. Simon Lajos-Kalandozások Uram, felírták zörgő kutyabőrre írástudóid zord törvényedet, hogy vétessék el szeméből a fény, csonkíttassék le arcáról az orra, húzattassék kövér akáckaróba, tépettessék le keze-lába tőből, annak, ki itt, hol lágy, selyem a fű. ahol halaktól ezüstös a víz, meg nem telepedik. Uram, én ezer év múlva is bolyongtam, igaz, csak itt, a bérceken belül: Kartalon, Szerencsen, Szomjúháton, Sajógirincsen, Sajóörösön, hazám volt, bár csak háromszáz napig Kossuth hazája, Hegyalján Monok, egy évig kondáskodtam Muhipusztán, egy teljes télen láttam Ónodot. egy nyáron át a summás aratóknak hordtam a vizet Pusztaszer felől, Uram, törvényed ellenére éltem, de itt, csak itt a bérceken belül. Fodor András■ Kasszandra Asztali áldásképpen kiosztott minden bókot, rangot, majd mondta ékes, reszkető pátoszú szóval a romlást: a fényes generáció '? íWCrtaee-már *f«hp«fe. - * más része eikurvult. a harmadik — kórházak nyomorultja. Gyászolta hosszan, szívbemarkolóan a tragikus jövőt. Aztán, hogy mások kezdtek beszélni, jelezve, ők is vannak, élnek, s hogy az asztal fölött saját Kasszandra-hangját nem hallotta többé... oszlopos méltóságát megtartva épp csak a fejét billentve oldalt, elaludt. elemzését. Meglepő a váci általános és középfokú oktatási intézmények tanulóinak intenzív látogatása. Mindenekelőtt az, hogy a fiatalok menynyire érzik, értik Hincz vizuális mondatait, képi szerkesztéseinek lendületét, bátor kezdeményezéseit. Nagy létszámban keresték fel a gyűjteményt a hallássérültek kisegítő iskolájának tanulói, többen a Sztáron Sándor gimnáziumból, a közgazdasági technikumból, a mezőgazdasági szakközépiskolából, a Géza király téri szakközépiskolából, a város minden általános iskolájából, sőt üdvözölték a mestert az Eötvös téri óvodások is, ahogy Szász Károlyné jegyezte a Váci György által díszesen kalligrafált Hincz-al- bumba: A szép színek, a színhasználat és a forrna nagy hatással volt a gyerekekre és a kísérőkre egyaránt. Ebben a szellemben írták be véleményüket a vendégkönyvbe a Fóti Gyermekváros lakói, s a kisújszállási zeneiskolások. Íme, két sztáronos diák bejegyzése: Vác legszebb épületében egy még szebb kiállítás, ök is, mások is méltatják Szrogh György építőművész tervezését, mely egybehangzóan méltó környezetet varázsolt Hincz Gyula gobelinjéhez, szobraihoz, grafikáihoz, képeihez. Szódról, Sződligetről, Sajószentpéterről, Gödről, Budapestről, a helyi Komócsin Zoltán kollégiumból, a Lőwy Sándor szakközépiskolából, a 204-es Kilián György szakmunkásképző intézetből egyaránt sokan érkeztek várakozással és távoztak elismerő szavakkal, mi több, alkotásra mozdult türelmetlenséggel. Többen a város nevében fejezték ki köszönetüket, jelezve, hogy e nagy múltú, barokk műemlékekben és új ipari létesítményekben gazdag Nyugtalanító színeket, sokoldalú áramlást, elgondolkodtató eszméket, pazar fantáziát, dús érzelemvilágot fedeznek fel a látogatók. Van, aki számára még rejtvényt jelentenek a képek. Más azt jegyzi meg: több idő kellene ahhoz, hogy megértsük. Valamennyi őszinte megnyilvánulás, hiszen mindannyian az élet s a gondolkodás más-más közegében időzünk a fejlődés és előrehaladás nemes szándékával. A Clara Zetkin brigád a Dunakanyar Ktsz-ből fenntartás nélkül méltatja Hincz művészetét és Vác városának fogadó tapintatát, őszinte vallomás az is, amit Katona Béla hangoztat Fótról: biztosan szépek a művek, csak mi még nem értjük egészen. Ma még nem, holnap már egyre többen, ha a közönségigénynek megfelelően sokasodnak a szórólapok, a tárlatvezetések, a véleménycserék. Hincz mester szellemi kapuja tág és nyitott; műveihez szüntelenül jönnek a gyönyörködés és az ismerkedés szándékával Kecskemétről, Lajosmizséről, Bácsalmásról, Székelyudvarhelyről, de Bretagne-ból, Dél-Jemenből, a Szovjetunióból és az NDK városaiból, Svédországból, Hollandiából, hogy találkozzanak hazaiak és külföldiek a lüktető színek mesterével, az árnyalatok szi- várványos orgiájával. Párbeszéd is érzékelhető a vendégkönyv lapjain, s ez így van rendjén, hiszen az eltérő vélemények nemcsak a társadalmi tudat különbözőségét jelzik, hanem közéletünk mély demokratizmusát. Ebből adódik, hogy egy győri műbarát maradandó élményre lel a képek között, egy másik látogató békés szombati ebéd után nyugtalanul távozik a szobrok, kerámiák társaságából. Lépésváltás a közművelődésben Mindinkább érezhető, hogy szakmánkban, a közművelődésben lépésváltás történt. Az érzékenyebbek számára már évek óta köztudott, de ma már a lassabban haladóknak is észre kell ezt venniük. Korántsem szűk szakmai kérdésről van szó, hisz az ország egész lakosságát érinti ez a gond. A közösségek és az egyén művelődési szokásairól, lehetőségeiről van szó, annak feltételrendszeréről, kialakult formáiról, eredményeiről, hiányairól és nem utolsó sorban módszeréről, szemléletéről. A szükséglet és kényszer hatására a gazdaságban megújuló, racionalizáló folyamat megy végbe. Törvényszerű, hogy a gazdaság fejlődése, dinamikája, szemléletmódja lendületbe hozza a kultúra intézményeinek tevékenységét is. A kettő egymást feltételezi és kiegészíti. A kultúra mintha máris fáziskésésben lenne. Évekkel ezelőtt a művelődési intézmények szintentartásáról beszéltünk. Ma már világosabb a kérdés: mennyi kultúrára van szükségünk, hogy a gazdaságba invesztálva előbbre lendítsük azt? Szűkebb szakmánknál maradva a népművelő szó jelentése is változott! Elvesztette azt a pejoratív értelmét, hogy a népművelő az okos és művelt, akit mintegy felülről műveli a népet Helyette jött a demokratikusabb közművelődési szakember kifejezés. (Én inkább maradnék a hagyományosabbnál, mert nem az elnevezés, hanem a szemléletmód, a gyakorlat a fontos.) Mennyire mások — a ma még csak szűk szakmai körökben használatos — kifejezések, melyek egyben szakmai alapállást is kifejeznek; a rendező-szervező dolgozó, a nevelő szakember és a közéletszer- vező-társadalomfejlesztő népművelő. Három elkülönülő mentalitás. Nem véletlen, hogy ez utóbbi körül van forrás és pezsgés, de vita is. Vita a lassabban haladó társadalmi környezettel, a megcsontosodott és évtizedek óta kialakított gyakarlat- tal. Itt van lehetőség a félresiklás- ra, mert ez a tevékenység kockázattal jár. Mégis a kezdeményezőkészség, a tenniakarás a legfontosabb, melynek szabad (nem szabados!) utat kell engedni. Nem lehet érvényes a jobb félni, mint megijedni — köztudottan erősen közhely — mondás. A közművelődés berkeiben talán a legélesebbek a viták arról, hogy a kultúrát alulról, vagy pedig felülről irányítsák. Magyarán az a kérdés, hogy az irányító, fenntartó szervek határozzák-e meg, hogy mi történjen a művelődési otthonokban, vagy pedig a társadalom, a helyi közösség diktálja igényeit. Azonban a helyzet az, hogy az irányító szervek is a nép valós, vagy vélt igényeit kívánják szolgálni. Egyre inkább hangot kap az a vélemény, hogy a túlságoson beszabályozott irányítás a mozgalom lényegét öli meg; a kezdeményezőkészséget, a spontán igényeket. Ennél a szemléletmódnál viszont fennáll annak a veszélye, hogy az úgynevezett önálló kultúra, melyet a művészek, intézmények, tudósok stb. képviselnek, nem jut el a közönséghez, mert nem találkozik az igényekkel, illetve nem ismerik fel fontosságát. Ügy gondolom, hogy olyan élő kultúrának kell létrejönnie, melyben az önálló és az alkalmazott mindennapi kultúra harmonikusan kapcsolódik egybe. Ezen belül kell azegyén számára biztosítani személyiségének szabad fejlődését, Tehát nemcsak arról van szó, hogy a kultúrát egy jól működő intézményrendszernek kell terjesztenie, hanem arról a kétirányú folyamatról, melyek során a társadalom kulturális tevékenységszerkezete is gyökeresen átalakul. Ezt a kultúrát pedig nemcsak a művelődési otthonok közvetítik az emberekhez. E folyamatot _ a kultúra demokratizálódási folyamatát —, segítheti elő, ha mind jobban kiépít-
