Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-12 / 86. szám
1934. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK 3 PEST .IHV1Ö. Kötelező KRESZ*tanfolyam Kis motor, kis veszély? Szinte minden kisfiú kedvenc időtöltése, hogy felkaptat a fotel karfájára vagy a kissámlijára és bősz berregés közepette motorost játszik. Amint beszélni tudnak, fújják a kocsimárká- kat, s még iskolába sem járnak, már pontosan tudják, hogy melyik motor a „menő”. A legtöbb fiúban olthafaflanuí benne élő sebességvágy kiélésére elsőként a segédmotor-kerékpár kínál lehetőséget, s van is belőlük jócskán városon és falun egyaránt. Kis motor, kis sebesség, kisebb veszély — feltételezték a szakemberek is. Azonban az élet sajnos nem igazolta ezt az optimizmust; a Közlekedésbiztonsági Tanács megállapítása szerint az összes járműkategóriában a segédmotorosok és elsősorban a fiatalok körében történt a legtöbb baleset. Mindez cselekvésre intett és megfogant a döntés, amely ez év június 30-tól a segédmotorosok számára is kötelezően írja elő az 56 órás elméleti és 10 órás gyakorlati tanfolyam elvégzését. A műszaki érzék kevés — Az egyik szemünk sír, a másik nevet — mondja Fehér József, az MHSZ Pest megyei gépjárműképző iskolájának vezetője. — Nagyon indokolt volt éz a döntés, mert amilyen könnyűszerrel tanulják meg a mai srácok a motorok technikai kezelését, olyan gyér eredményeket produkáltak a tesztlapok kitöltésénél. Eddig a vizsgázni szándékozókra volt bízva, hogy milyen úton-mó- don tanulják meg a szabályokat, ám ahogyan a jókora bukási arány mutatta, a módszer nem vált be. Mint közlekedési oktatással foglalkozó szakember, tehát csak örülhetek a szervezett tanfolyam bevezetésének. És persze ez a meghatározó, nem az, hogy a kezdeti zökkenők miatt egyelőre fáj még a fejünk. Például amiatt, hogy pillanatnyilag nincs még elég terem, elég oktató és gyakorló kismotorok is kellenek. A bukás ára — Tanfolyam azonban eddig is volt. éz feltehetőleg segítséget jelent? — Valóban. Az általános és középiskolában szakkörökben sajátíthatták el a gyerekek a közlekedés elméleti tudnivalóit. Ezeket á foglalkozásokat tanárok vezették, mi adtuk a tematikát, és természetesen segítettük őket mindenben. Közreműködésükre továbbra is építünk, annál is inkább, mert pedagógusok lévén, jól értenek a gyermekek nyelvén. Gondot jelent viszont, hogy a vizsga alsó korhatára 14 év, pontosabban az új rendelkezés értelmében a jogosítvány csak a nyolcadikos bizonyítvány- birtokában szerezhető meg. Így az évvesztő tanulók nem vizsgázháthak. Ha szorosan vesszük a szabályokat, akkor csak az iskolaév befejeztével kezdhetnénk okítani a jelentkezőket, de akkor már ugyancsak nehéz összeszedni a gyerekeket szervezett tanfolyamra. Arról nem szólva, hogy a tanárok is szabadságra mennek. A foglalkozásokat éppen ezárt úgy szervezzük, hogy az iskolaév végére befeieződjenek. Egyet érdemes itt hangsúlyozni: az a hallgató, aki megbukik, kénytelen várni a motorozással ... Társak vagyunk... Segédmotor-kerékpárt azonban idősebbek is vásárolnak. A tanfolyam — amelynek díja 650 forint, plusz a 200 forintos vizsgadíj — elvégzése természetesen számukra is kötelező, s az általános iskolai végzettséget nekik is igazolniuk kell. Felmentést ez alól csupán azok kaphatnak, akik annak idején még elemibe jártak. Jelentkezőkben nincs hiány, s az MHSZ Pest megyei gépjárművezető-képző iskolájának 9 ki- rendeltsége közül Dobáson, Nagykátán, Vácott és Ráckevén kezdhetik meg elsőként felkészülésüket a jövő segédmotor-kerékpárosai'. Az elméleti megalapozás feltétlenül biztonságosabbá teszi a kismotorosok közlekedését. Ám nem feledhetjük, a közlekedés partnerviszony. Ahhoz, hogy kevesebb ifjú ember sajnálatos, nemritkán tragikus balesetéről olvashassunk a fekete krónikákban, az is elengedhetetlen, hogy a négy keréken utazók egyenlő jogú társnak tekintsék az úton két keréken haladókat. Szigetid Teréz CASARSK - ARMSTRONG - FARKAS BERTALAN AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJÁN Az első, a feledhetetlen, megismételhetetlen ... Jurij Gagarin. V alljuk be: napjainkra szinte mindennapos hírré váltak az űrkutatással, az űrutazásokkal kapcsolatos jelentések. Nem kapjuk már fel a fejünket, ha egy újabb mesterséges hold Föld körüli pályára állításáról olvasunk. Nem okoz szenzációt, ha egy űrrakéta kilövéséről vagy az űrrepülőgép következő próba- járatáról értesülünk. Őszintén szólva, azt sem tartjuk már számon, hányadik hetüket, esetleg hányadik hónapjukat töltik a magasban az egymást váltó kutató-asztronauták. Sőt, lassan a nemzetközi legénységgel végrehajtott űr- kísérletek is megszokottá válnak — a napokban éppen az első indiai kozmonauta járt szovjet legénységgel a Szal- jut-űrállomáson. Elkerülhetetlen sors ez: az elsőket mindig feljegyzik a krónikák, megjegyzi az utókor — az utánuk jövők azonban nemegyszer könnyen feledésbe merülnek. Jurij Gagarin neve Viszont örökre a Farkas Bertalan (jobbra) révén a Szojuz—36 járt mär a világűrben. fedélzetén hazánkfia ií Lebegés a fekete űrben. Elsőként Leonov lépett ki a kozmoszba. ,,Kis lépés egy embernek, nagy lépés az emberiségnek”. A Holdra lépő első amerikai k-jzir.c-ruta szavai. kozmosz meghódítását fogja felidézni, azt a világraszóló eseményt, hogy 1961. április 12-cn első ízben lépett ki az ember szülőbolygónkról a világűrbe. E dátum miatt nyilvánították épp a mái napot az űrhajózás napjává, amikor Az egészségügyi alapellátás fejlesztése a jelenlegi tervidőszak kiemeit programjai közé tartozik. Az utóbbi esztendőkben ezért szerepelt szinte mindig az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülésein is, vissza- visszatérően vagy a maga komplexitásában, vagy résztémáinak megvitatásával. S volt-e ennek valamiféle eredménye? — kérdezheti az olvasó a választópolgár jogán, annak az embernek jogán, akiért e program született, akiért a viták folytak, s folynak szüntelenül. Kimondhatjuk: mérhető az eredmény. A kormány intézkedéseinek előkészítésében. végrehajtásában, s a tapasztalatok értékelésében igen jelentős volt — s az ma is — az említett parlamenti bizottság szerepe. E testület tagja kis híján egy évtizede dr. Vámos Marietta. Pest megye 5. számú választókerületének országgyűlési képviselője, tóalmás! körzeti orvos. Vele beszedettünk arról, hogyan is változott az a bizonyos alapellátás a szóban forgó tervidőszak eddigi éveiben. Eszmecserénk alapiául az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának az az idei ülése szolgált, amelyen részletesen msgtá,’gya1ták a körzeti orvosi szolgálat legégetőbb kérdéseit. Elismerésre méltó — Több képviselőtársammal együtt abban a szerencsés (vagy szerencsétlen?) helyzetben vagyok, hogy orvosként és képviselőként is érzem, mit jelent az egészségügy a gyakorlatban. A bizottságban többen vagyunk ilyenek, akik a magunk munkájának eredményein mérhetjük, lépiünk-e előre, s ha igen, mennyit? Feltétlenül el kell ismernünk a számottevő fejlődést, azzal együtt, hogy látjuk, miben akad még bőven tennivaló. tAz ötnapos munkahét bevezetésével a körzeti orvos sincs szolgálatban január l-től január 1-ig egyfolytában. A központi ügyelet megszervezésével — ami ugyan Vámos doktornőnek és környékbeli társainak nemegyszer harmincötnegyven kilométeres távolságokat jelent — valamivel több a szabad idő, amelyet regenerálódásra, önképzésre lehet fordítani. Sokat segített az URtí-készülék, az úgynevezett sürgősségi táska, s egyéb olyan műszer, ami a falusi körzeti orvos munkájához is nélkülözhetetlen. A bizottságban többször fölemlegették az egyszer használatos injekcióstűk ügyét, mígnem eljutottunk odáig, hogy — ha néha akadozva is — kielégítő lenne az ellátás, Miért fogalmazunk így, hogy lenne? Azért, mert több körzeti orvossal egy véleményen azt mondja dr. Vámos Marietta: pazarlás, hogv olvan méretű tűket is kannak, amelyek az ő munkájukhoz talán sohasem kellenek. — Valóban jó az URH, de a telefon? A hírközlésen pedig nagyon sok múlik a mi esetünkben. Néha minden! Az emberi élet. 'U ami a jármüveinket illeti: legalább annyira■ szükségé voma a központi ügyeletnek egy jó terepjáróra — például Nivára —, mint teszem azt az erdögazdasagnak. Megeshet, hogy beteget kell szállítani. De a műszernek se lesz jot a zuiyuges, hasznulha- tatianná valnat. us akkor meg nem beszéltem az elakadásról a sárban, hóban, jégen, ho- mokoan. S a bizottsági üléseken is sokszor szorgalmaztuk: tekintsék a körzeti orvos saját gépkocsiját is munkaeszköznek, ami a nagy igénybevétel következtében namar elhasználódik. Miért nem kaphatunk háromévente a pénzünkért újabb autót, anélkül, hogy tízszázalékos felárral büntetnének bennünket? A betegeinkhez járunk az autóval. A legritkább esetben kirándulni. Míg a képviselőt hallgatom, előttem van, amint hajnali kettőkor megszólal ajtaján a csengő, súlyos beteghez hívják. Ugrik, kapja magára a kabátot, rohan a kocsihoz, indít —, de semmi. Meg se moccan, hangot se ad az önindító. Többszöri próbálkozásra végre megy, de lehet, hogy három henger. Vagy csak kettő? Pedig két napja volt a szerelőnél. S már megint így áll a dolog. Kétségbeejtő, nem? Oj autó kellene talán, ami nem romlik el lépten- nyomon, az infarktus szélére lökve megát az orvost, akit valaki valahol életveszélyben vár. Hiányzó feltételek A betegek javát szolgálná az is. ha megnyugtatóbban oldódna meg a körzeti orvosok szakmai továbbképzése. Nem elég például tanulni. Szakvizsgához meghatározott gyakorlati idő letöltését írják elő. Ám a helyettesítési rendszeren levő rések miatt a legkevesebben képesek ezt az időt kórházban végigdolgozni. Az egészségügyi integráció keretében az illetékes kórháznak kellene a vizsgára készülő körzeti orvos helyettesítéséről — csere útján — gondoskodni. De ez sem ilyen egyszerű. Vidéki körzetekben a legritkább esetben rendelkeznek ehhez megfelelő tárgyi feltételekkel, például lakással. — Azt is el kell mondani, hogy mennyire örültünk a jó műszereknek. Sosem vágytunk holmi szuper, igen bonyolult eszközökre, csak azokra, amelyekre feltétlenül szükségünk van. Am kétségtelen: hiába kanja meg ezeket a körzeti orvos. ha idő vagy egyéb feltételek hiányában nem kénes a használatukra felkészülni, magyarán: megtörténhet, hogy nem tud bánni velük. AMioz, hony a sokat emleoetett definitiv (végleges) ellátás megvalósuljon, kell az orvos szakmai tudása, az eszközök kezelésében megszerzett jártassággal párosulva. A körzeti orvos munkáját a legszélesebb tömegek kísérik figyelemmel, értékelik, becsülik. S ha ez az orvos ország- gyűlési képviselő is egy személyben, akkor az orvos—beteg kapcsolat olyan emberi viszonnyá válik, amelyben a beteg — azaz’a választópolgár — mondhatnánk testközelbe kerül az országos politikához. Az információk gyakran, s a lehető legközvetlenebbül cserélődnek. A képviselő naponta kapja a visszajelzéseket, s nem kizárólag a betegeitől, hanem munkatársaitól is. Ami előbbre visz — A körzeti orvos nincs egyedül. Ha így volna, fele annyit se érne a munkája, hiszen nem is győzne mindent maga ellátni. Rendkívül nagy szerepük van az úgynevezett egészségügyi középkádereknek, magyarul az asszisztenseknek, védőnőknek. ápolónőknek. Megcsinálják az alapvető laboratóriumi vizsga latokat, gondozói tevékenységet folytatnak, nélkülözhetetlen láncszemei ez egészségügyi alapellátásnak. Most mondjam, hogy az ő továbbképzésük optimálisabb megoldását is szorgalmaznunk keli? Nem mondom. Mindenki tudja. Van tehát mit tennünk a továbbiakban is. Lesz témánk a parlamenti bizottságban. Néha azért azt is összegezzük, ami már jó. ami megvalósul. De célszerűbb többet b eszélnazokról a dolgokról, amelyek még előttünk állnak. Ez viszi az ügyet folyton előbbre. Bálint Ibolya — az emlékezésen és tiszteletadáson túl — elgondolkozhatunk azon is: történelmileg milyen rövid idő’, alig több mimt'két évtized alatt értünk a kezdeti kísérletektől a Holdexpedíciók, a Mars- és Vé- nusz-szondák, a Jupiter-fény- képezés, a naprendszert átszelő szputnyiko!:, az űrhajóhoz rögzítő kötelék nélküli űrséták korszakába. Nem csodá, hogy a szakemberek már azon töprengenek, meddig jutunk, meddig juthatunk az ezredfordulóra. Ami — ha a fejlődés tempóját ’ ismerjük — nin^s is olyan messze. Bajkonur, fnnen indult az összes szovjet s/omnvik és Kinyik űrhajé és bolygóközi állomás. A képviselő kéíkoziicpisi A körzeti ervos nincs egyedül
