Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

1984. MÁRCIUS T, SZERDA K^anim Óráról órára nőtt a ház letekért Szigethalomra A hétvégekhez ragaszkodott Űj, egyemeletes ház áll a tzigethalmi iskola néhány esztendeje átadott épületének udvarán. Lakói fiatal pedagó­gusok, alak — az ablakból ki­tekintve — hét végén is a munkahelyüket látják. Még­sem panaszkodik senki, sőt boldogok. Olcsó, kulturált lakáshoz jutni itt, az agglo­meráció szélén — ahol a fővá­rosival vetekszenek az albér­leti díjak — felér egy kisebb főnyereménnyel. Elmondani egyszerű Ahogy hallgatom Kovács Gábornét, az iskola igazgató­ját és Takácsné Szemeti Beá­tát, a Gamesz vezetőjét az építkezés történetéről, olyan egyszerűnek, zökkenőmentes­nek és magától értetődőnek tűnik minden. Elhatározták, megvalósították. Rutinjuk van benne, hiszen Szigethalmon szinte már hagyomány, hogy társadalmi munkában, saját szervezésben és a környező üzemek segítségével építenek pedagógusok lakásokat, illetve szobákat. Természetesen csak elmond­va ment minden simán. Csak elmondva egyszerű, hogy alig három hónap alatt — tavaly július 27-én tették az első ka­pavágást és november 4-én már házszentelőt tartottak — elkészült az emeletes épület. Amikor augusztusban, a mun­ka dandárja idején az iskolá­ban jártam, az igazgatónővel és a Gamesz vezetőjével foly­tatott beszélgetést percenként szakította félbe a telefon. két nagyüzemet — a Csepel Autógyárat és a Pest vidéki Gépgyárat —, de még a hon­védséget is „mozgósították” akkor egy szállítószalagért Az új pedagógusszállón Sze­meti Beáta vezet végig. Ä be­járat mellett beépített szek­rény áll, akárcsak az új laká­sokban. Ez azonban nem ru­hát, hanem villanyórákat rejt, hőtárolós kályhákkal fűtik ugyanis a helyiségeket. — Az egész építkezés alatt talán ezeknek a beszerzése volt a legnehezebb feladat — mondja a fiatalasszony, aki a fővárosból autózik ki naponta. — Hiába volt a kezünkben az áramszolgáltató engedélye, közismert, hogy a hőtárolós kályhákhoz nem egyszerű hoz­zájutni .... Csak alapja volt Kellemes meleg fogad az „első fecske”, Fekete Ágnes szobájában, akit éppen dolgo­zatok fölé hajolva találunk. Első pillantásra látszik, hogy birtokba vette már a szépen berendezett szobát. — A Pécsi Tanárképző Fő­iskola orosz—angol szakán vé­geztem. Azért választottam a szigethalmi iskolát, mert szál­lással hirdették meg a pályá­zatot. Elképzelhető, mekkora volt az elképedésem, amikor augusztusban jelentkeztem az iskolában. Kerestem a szállást. Színek harmóniája és egy éppen csak megalapozott épületet mutattak. Nem is tud­tam elgondolni, hogyan lesz ebből néhány hónapon belül lakás. Azután szeptember el­sején tanítani kezdtem és nap mint nap láttam, hogy két szünet között is változott, nőtt a ház. Már novemberben kész volt a szobám, de meg kellett várni, hogy kiszáradjanak a falak. A földszinti öt szobából né­gyet már, birtokba vettek a pedagógusok, s az emeleti két darab két szoba, étkezős la­kást meghirdették a végzős hallgatók között. Ezekbe a szép otthonokba házaspárokat várnak. Járva a szállót, bekukkant­va a helyiségekbe, mindenütt látszik a gondos, szeretetten berendezés. Színbe.n harmoni­zál a padlószőnyeg és a heve­rő huzata, a szekrénysor diva­tos, szép, s főleg olcsó volt. A fürdőszobákban színes csempe borítja a falakat. Kiderül, az egyik édesapa vállalta a szerelést, burkolást, természe­tesen társadalmi munkában. — A fiatal tanárok havonta 140 forint lakbért fizetnek és állják a szobájuk fűtésének költségét — mondja Szemeti Beáta. — Nagyon büszkék va­gyunk erre a szállóra és csak köszönettel tartozunk az üze­meknek, akik nem hagytak cserben minket. A megyei ta­nács 600 ezer forintos támoga­tásához 350 ezret adott a Pestvidéki Gépgyár, 100 ezret és sok építőanyagot, munka­erőt, gépet biztosított az épít­kezéshez. Ahogy a kész szálló barát­ságos szobájában üldögélünk, szóba kerülnek a nagy munka vidám percei is, ezek tették könnyebben elviselhetővé a nem mindennapi hajtást. — Beáta autója egész nyá­ron csupa malter volt — mond­ja Kovács Gáborné, aki egyéb­Tegyék közkinccsé Tsz-történeti emlékek A TOT titkársága mellett munkabizottság alapult a tsz- ek, szakszövetkezetek, társu­lások és a TESZÖV-ök immár történelmi értékű dokumentu­mainak, kiadványainak gyűj­tésére és rendszerezésére. Olyan kiadványok, visszaem­lékezések, helytörténeti anya­gok könyvek, szakdolgozatok, szociológiai felmérések, fény­képek, filmek, jelentősebb publikációk jönnek számítás­ba, amelyek korhű dokumen­tumai a tsz-mozgalomnak. A TOT munkabizottsága kéri. aki ilyenek birtokában van. s azo­kat közkinccsé kívánja tenni, az anyagot a TOT-titkárság cí­mére (Budapest V., Akadémia utca 1—3.) küldje be és a bo­rítékra írja rá: dokumentáció. Nélkülözhetetlen anyagok ese­tén, például alapító oklevelek­nél, kortörténeti jegyzőköny­veknél stb. fénymásolatokat is szívesen fogadnak. A TQT a beérkezett anyagokat a mező- gazdasági szövetkezetek házá­ban, a könyvtárban helyezteti el, a kutatók és az olvasók rendelkezésére is bocsátva a dokumentációt. A TOT V. kongresszusa tiszteletére 1980- ban tsz-történeti kiállítást ren­deznek, jórészt a most össze­gyűjtött anyagból. A távolabbi terv az, hogy az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban a do­kumentumokból állandó kiál­lítást nyitnak. ként a községi pártbizottság titkára is. — Ügyanis rendsze­resen ő fuvarozta vissza a laktanyába a katonákat, akik így kimenőjük utolsó órájáig, gyakran este kilencig, tízig dolgozhattak. S persze mindig jobban ment a munka, ha a szervezők — a két asszony — is meg­fogták a lapátot, keverték a betont, rakták a szállítószalag­ra a téglát. — Azt, hogy szinte minden nap sötétedés után kerültem haza az építkezés idején, még valahogy megértette a férjem — meséli Szemeti Beáta. — De a hétvégekhez ragaszko­dott. Természetes igény volt ez, nekem is szükségem volt a kislányomra, és persze egy kis pihenésre. Csakhogy a leg­fontosabb társadalmi munkák mindig szombaton, vasárnap folytak a' szájlónál. Amikor az alapozás készült én Pesten, otthon feszengtem. Tudni sze­rettem volna, hogy minden rendben megy-e? Vitát nem akartam, ezért délelőtt kilenc­kor leugrottam retekért. Szi­gethalomra ... M. K. Nincsenek elefántcsonitoronyban légi parasztgazdaságok kincsei l^jndenki ismeri Tápiószelén és a környező községekben az Agrobotanikai Központot. A 305 hektáron gazdálkodó ku­tatóintézet nemcsak különle­gesen szép szántóföldi és zöld­ségnövényeiről híres, hanem arról is nevezetes, hogy sok ember számára nyújtanak munkalehetőséget. Több mint kétszázan dolgoz­nak a földeken és a laborató­riumokban. Közöttük szép számmal vannak érettségizett fiatal nők, akik itt szerezték meg a laboráns képesítést, és a tudományos kutatók irányí­tása mellett felelősségteljes munkát végeznek. Gyakori do­log az is, hogy az egyetemre pályázó fiúk és lányok előké­szítőnek tekintik ezt az állo­mást. ahol alapos, széles körű természettudományos ismere­teket szerezhetnek. Laboratórium a kúriában Jánossy Andor akadémikus negyedszázada telepítette a központot erre a vidékre, és a fehérre meszelt kúriában meg a melléképületekben idővel jól felszerelt laboratóriumok sorát sikerült berendezni. Dr. Unk János, az Agrobota­nikai Központ igazgatója arról beszél, még éppen időben szü­letett Jánossy professzor fel­ismerése: a hajdani paraszt- gazdaságok növényeit, eredetü­ket feltérképezve meg kell őrizni fajtanemesítés céljára, és felhasználni azokat, mielőtt feledésbe mennek a régi érté­kek. Rengeteg próbálkozás áll a kutatók mögött, olyan idősza­kok is, amikor nagyon kevés elismerésben, sikerélményben volt részük, de ma már itthon és az országhatárokon túl egy­aránt ismertek az eredmé­nyeik: 83 országból, 900 tudo­mányos intézettel állnak kap­csolatban, kiterjedt levelezést folytatnak, és gyakran érkez­nek vendégek a világ minden tájáról Tápiószelére. — Nem élünk elefántcsont­toronyban — mondja dr. Unk János. — Állandóan járjuk az országot, bekopogtatunk azok­ra a portákra, ahol szép szán­tóföldi vagy zöldságnövényt látunk, és kérünk néhány ma­rokkal a magokból. Mindenütt szívesen fogadnak, elmondják az adatokat, hogy mióta ter­melik a növényt és milyen ered­ménnyel. Ilyenkor télen pedig a piacokat látogatjuk, ott vá­logatunk az árusok kínálatá­ból. Ezenkívül természetesen sok szaporítóanyagot kapunk hazai és külföldi társintézmé­nyektől. A területünkön mint­egy 50—60 hektár alkalmas arra, hogy hármas forgóban kísérleteket végezzünk rajta. Elfelejtett növények Sajátos dolog, hogy divatba jönnek félig-meddig elfelejtett növények. Ilyen például az egykor szegények ételének szá­mító köles, ami keresett ex­portcikk lett nyugati országok­ban, tehát fajtanemesitési kí­sérleteket végeznek vele. Nagy- káta környékén már csak né­hány idős ember termelte, de újabban a kutatóközponttal együttműködve a farmosi Űj Élet Termelőszövetkezet vetet­te el ötven hektáron. A csicsóka cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak ajánlott, de a jelenlegi fajták termelése nehezen gépesíthető. A most folyó kísérletekkel ^ nagy­üzemi termelést akarjuk fel­lendíteni. Minden kutatónak megvan a kiválasztott, kedvenc növé­nye; az intézet igazgatója a babfajtákkal foglalkozik leg­szívesebben. Dr. Unk János, vaskos kéziratköteget mutat: három évtizedes munka ered­ménye lesz a rövidesen megje­lenő monográfia. Ebben ír egyik büszkeségé­ről, a békési fehérbabról is, amiből az idei aszályos nyáron három tonna termett hektáron­ként, éppen kétszer annyi, mint más fajtákból. A törté­nete is érdekes; évekkel ez­előtt látta meg a békéscsabai piacon egy idős asszonynál, akj nagyon dicsérte a poftékáját. Az eredmények őt is igazolják Dr. Unk János korábban do­cens volt a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. — A családom Budapesten él — jegyzi meg — hetenként többször hazalátogatok hozzá­juk. Nem örült a feleségem, hogy ilyen messzire kerültem. de az aszfalton nem érezném a föld szagát. így van ezzel minden kutató, aki nálunk dolgozik, megszállott emberek vagyunk valamennyien. A munkaidő kötetlen, am! Számukra azt jelenti, hogy az intézetben töltött szabad esté-, ken lehet leginkább foglalkoz­ni a tudományos publikációk elkészítésével. Sok fiatal él eb­ben a faluközponttól öt kilo­méterre levő majorságban, ahol szolgálati lakásokkal ifi segítik a letelepedésüket. Megismerkedtem egy fiatal házaspárral, akik mindketten Debrecenben végezték az egye­temet, de jelenleg tápiószelel lakosok. — Először csak egy státus volt a számunkra — mondja Kövics György — és így a fe­leségem egy évig szakkönyv­tárosként dolgozott. Most már mind a ketten, hivatalosan is tudományos kutatók vagyunk. Szolgálati lakásban élnek, két kisgyerekkel, akiket azon­nal felvettek az óvodába. A fiatal kutató házaspár megsze­rette Tápiószelét, ahol kedvük­re való munkát találtak, csak az jelent számukra kényelmet­lenséget. hogy helyben nincs nyelvtanulási lehetőség. Kövics György hetenként háromszor utazik nyelvórákra a fővá­rosba, de a felesége majd csak később kezdheti a tanulást. Jó feltételek Horváth Zsuzsanna, az élet­tani osztály fiatal vezetője, ar­ról beszél, hogy aki néhány évet itt tölt, később már biz­tosan nem változtat. Tíz esz­tendeje végezte el az egyete­met alkalmazott biológia sza­kon, és mindig a sejttan, a nö­vényélettan érdekelte. Ezekkel a témákkal pedig itt lehet iga­zán foglalkozni, ahol adott minden feltétel. Ami a jövőt illeti: a hetedik ötéves tervben 45 millió forin­tos beruházással továbbfejlesz­tik az Agrobotanikai Közpon­tot. Ojabb laboratóriumokat szerelnek fel, és további hűtő­kamrákat is berendeznek az „alvó magvak” tartós tárolá­sára. Gál Judit (Rovatunk készségesen ad helyt mindazon közleményeknek, amelyek­nek a megfogalmazói úgy érzik, hogy ha nem lehetnének őszinték, lelki za­varok áldozatául esnének.) 0 Tisztelt Megrendelőink és Lehetséges Megrendelő Nagyközönség! Vállalatunk, a Költöztető és Bútor- száliító Egyesülés készséggel ajánlja fel, hogy segít önnek élete egyik nagy gondjának megoldásában, azzal, hogy régi lakásából új lakásába minden bú­torát és egyéb holmiját átszállítja és az ön utasításának megfelelően elhelyezi. Áraink igen mérsékeltek, például egy kétszobás lakás bútor és egyéb holmi tartalmának átszállítása és elhelyezése mindössze 3000 forintba kerül. A mun­kával kapcsolatban teljes garanciát vállalunk. Felhívjuk azonban nb. figyelmét, hogy garanciális jogainak érvényesítése peres úton igen bonyolult és kétes eredményekkel jár; ezenkívül ha rek­lamál, nagy időveszteségnek és számos kényelmetlenségnek teszi ki magát. Ezért ajánljuk önnek, hogy a bútor és egyéb holmit szállító konkrét szemé­lyek érdekeltségét vegye figyelembe és egyezzék meg velük. E megegyezés ál­talában fejenként 1000 forint, öt szál­lító esetén 5000 forint kiadást jelent önnek, ami azonban nagyon is kifize­tődik, ha arra gondol, hogy bútorainak összetörése, új lakása falainak, nyílás­záró szerkezeteinek megrongálása, vagy mondjuk, csak egyetlen mosdó oly módon való letörése, hogy a víz ömölni kezd, mibe kerülne önnek, nem is szólva az/utánajárásokról, külön bor­ravalókról és értékveszteségekről. Bizonyos esetekben továbbá számol­ni kell önnek azzal, hogy öt ember he­lyett, akit egyesülésünk kiküld, hét­nyolc fő jelentkezik, mert egyes alkal­mazottaink unokaöccsei, vagy nagy- bátyjai ezért az összegért ráérnek akár három órát is segédkezni. Ez esetben persze 5 helyett 7—8 ezer forint meg­egyezési pénzt kell adnia. Továbbá fel­merülhetnek olyan úgynevezett „nagy­darabok”, amelyek vagy csupán fej­szével felhasogatva juthatnak be új lakásába, vagy az utcán kell marad- niok, avagy a megoldást az egyéni ér­dekeltség igénybevételével ilyen „nagy­darabok” esetében, mintegy 2000 forint ösztönzéssel kell megtámogatniok. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy Egyesülésünk, mint olyan, szocialista vállalkozás, amely mérsékelt díjakat számít, a járulékos költségek magán­jellegű, megállapodásos biztosítékok a munka megfelelő elvégzésére. Ez utób­biakat Egyesülésünk nem helyesli, ám ha nem is tűrné, megszegné a munka­piac jelenlegi objektív törvényeit, egy­szerűen nem kapnánk cígölő (hórukk) munkaerőt. (Továbbá egyéb alkalma­zottaink ittmaradásáról sem tudnánk gondoskodni, hiszen a cígölők leadnak nekik is ösztönzést.) Tisztelő őszinteséggel. 0 Tisztelt Strandolni, Fürdőzni Vágyó Vendégeink! Ezennel immár nyilvánosan közöl­jük Önökkel, hogy a gazdaságossági té­nyezők, melyek egész nemzeti létün­ket áthatják, néhány éve már azon megoldásra ösztönöztek bennünket, hogy ne naponta cseréljük meden­céinkben a fürdővizet, hanem hetente. Ugyanis a napi csere ilyetén felváltása heti cserével költségeinket havi 30— 31 000 forint helyett mindössze 4—5000 forinttal terhelik meg. Ami belátható. Biztosíthatjuk Önöket, hogy nekünk is némi gondot okoznak azok a hí­resztelések, hogy a strandfürdőnket igénybe vevő személyek között igen el- terjedékenynek bizonyulnak egyes gombás és baktériumos betegségek, pél­dául lábközi megjelenésűek, hajhullás­ban jelentkezőek, illetve bizonyos olya­nok, amelyek nemi szerveknél mutat­koznak. Ezek a híresztelések bennün­ket is meggondolkodtatnak, ám egy­felől nem látjuk bizonyítottnak az összefüggést a fürdő igénybevétele és eme sajnálatos esetek elterjedése kö­zött; másrészt a magunk részéről fel­vetjük azok felelősségét, akik fertőző­képes állapotban fizetnek be fürdésre; harmadrészt és főként az elvileg tel­jesen ingyenes orvosi ellátás hazánk­ban mindenkinek rendelkezésére áll — ugyanakkor az e téren jelentkező kö­zületi költségek nem vállalatunkat ter­helik, ezért rúghatnak akár harminc- szorosára a nálunk mutatkozó megtaka­rításnak, mégsem veszélyeztetik a vál­lalati nyereségelvet. Amennyiben az ingyenes kezelés kedves vendégeink­nek mégis költséget és időveszteséget okozna, fogadják őszinte együttérzésünket. 0 Tisztelt Gépkocsitulajdonosok! Hozzák elromlott, karambolozott, meg­sérült gépkocsijaikat szervizünkbe! Igyekszünk gyorsan, pontosan szolgá­latukra állni. Ugyanakkor felhívjuk nb. figyelmü­ket, hogy teljesen felesleges a gépkocsi karbantartásán dolgozóknak' borravalót adniok! A borravalóval csak azt érik el, hogy míg dolgozóink autójuk egyik alkatrészét (mondjuk fékjét) megjavít­ják, a másikat (mondjuk a karburá­tort), olyan állapotba hozzák, hogy ön rövid idő múlva megint vendégünk, majd törzsvendégünk lesz. Ma már dolgozóink szokásos eljárása, mellyel személyi érdekeltségük megvalósul, az, hogy új helyetV használt, de megjaví­tott alkatrészt helyeznek kocsijukba, amely azzal egy ideig még elmegy. Az ön megjavított alkatrészét pedig más kocsiba helyezik, ily mádon kél új al­katrészt nyernek, melyek a magánpia­con felárral kerülhetnek forgalomba. őszinte őszinteséggel Dolgozatjavítás az új otthonban. Fekete Agnes volt a ház első lakója. Erdősi Agnes felvétele Gombó Pál: tép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents