Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

Viíria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1984. MÁRCIUS 31., SZOMBAT A fásítás haszna Levegőt frissít, széltől véd Például a törtetlek Ä tapsifülesek messze utaztak Kell a vad szőrösfül-hőröst&il A Pest megyei Tanács kez­deményezésére Cegléden az is­kolás gyermekek is tevőlege­sen bekapcsolódnak a fásítási programból. Egy fa elültetése akár jelképes is lehet, s re­mény arra, hogy valójában e fák fel is nőnek, mert a fiata­lok óvó figyelme megőrzi azo­kat mindnyájunk örömére. A telepítésre alkalmas helyek kiválasztása most folyik, így a tavaszi fásítás kapcsán érde­mes néhány szót szólni a fásí­tás termofizikai jelentőségéről. Kedvező hatások Az az ismert tény, hogy a világ olajtartalékai kimerülés­sel fenyegetnek, arra inspi­rálta a kutatókat, hogy a nö­vények felhasználásának teljes körét áttekintsék, elemezzék. Egészen mostanáig, az alacsony fűtőanyagárak tényével ké­szültek a lakások, vagyis rossz hőszigeteléssel, amit felújítá­sokkal is csak részben lehet megszüntetni. A napokban a városi'tanács, a Városgazdálkodási Vállalat és a Hazafias Népfront szak­emberei közös tisztasági szem­lét tartottak Cegléden. Sajnos, • az előző évekhez mérten sem­miféle javulást nem tapasztal­ni, mert minden jel szerint sok a nemtörődöm ember, akik mintha örömüket lelnék a szemetelésben. Néhol az évek óta tartó meddő erőfeszítések szinte ösztönözték az illegális szemétlerakó helyek feltölté­sét. Megtörtént már egy lomta­lanítási akció kellős közepén, hogy egy koros férfi egyre do- hogóbban hordta a szemetet a megtisztítandó területre, mondván: hová kerül onnan a szemét? Nem győzi hordani a kertből az utánpótlást! Mint valami holdlakó, nem is hal­lott semmit az akkori lomta­lanításról. Természetesen egy hét múlva a tanács műszaki osztályának dolgozója hegynyi szemetet talált, amit a környék szorgalmas lakossága halmo­zott fel. Mintha kicsi és nagy, fiatal és öreg örömét telné a szeme­telésben. A szemle során na­gyon élesen vetődött fel: ho­gyan tovább? Hiszen amit most tapasztalni, az cseppet sem megnyugtató. Jellemző, hogy a szeméttelep környékén lakók is a város másik végére viszik el a hulladékot. Az új­városi temető melletti mély- fekvésű réten hulladékföld számára nyílt meg a terület, a földet nem hozzák ide, helyet­te ömlik ide is a szemét. Mint­ha erről nem kaptak volna tá­jékoztatást a város lakói. Re­mélhetőleg azért a tisztaságért folytatott harc nem lesz szél­malomharc. A Malomtó-szél, Világ-szél. Dohány utca, Szolnoki út vasút felőli szakasza, sajnos, a tiszta­sági szakemberek számára kü­lön fogalom. Talán, ha az egy­séges szemétszállítás mindenki számára nemcsak lehetőség, hanem egyetlen és kötelező megoldás lesz, javulást ered­ményez. Tévhit, hogy a lakos­sági szemétért fizetni kell. Aki kihordja a telepre, ingyen kap helyet a lerakásához. Bár már mindenki oda vinné! A városi szeméttelep kész bármennyi háztartási szemetet fogadni. Van is hová rakni. A bemunkálás emberi és gépi fel­tételei szintén adottak. Sirá­lyok százai sikoltoznak, riká­csolnak a szemétkupacok kö­zött, adva hírül egymásnak, A másik eszköz a szélfogó allék, ligetek létesítése volna. Külföldi kutatások szerint er­re a célra az örökzöld fajok a legalkalmasabbak, hiszen a szélvédett oldalon a fűtő­anyag-megtakarítás elérheti a 40 százalékot! A szélvédő nö­vényzet a szélsebesség csök­kentésével mérsékli az ablak­kereteknél és az üvegen ke­resztül feleslegesen leadott hő­mennyiséget, mintegy 30 szá­zalékkal. Még a déli oldalon a házak mellé telepített fák is 71 százalékkal csökkentik a szél erejét, ami — bármilyen fur­csa — 40 százalékos megtaka­rítást jelent a fűtőanyagban. A napsütés miatt azonban csak ezt az oldalt nem ajánlatos be- fásítani. A keleti, nyugati és főként északi oldalon levő fa­sorok kedvezőbb hatást bizto­sítanak. A mikroklímáért Sajnos, rossz gyakorlat, hogy ha egy beruházás kereté­hogy van mit lakmározni. Var­jakkal, békés egymás melletti szedegetéssel töltik idejüket. De arra azonban tényleg 'ügyelni kellene, hogy a sirá­lyok meg a varjak ne lepjék el a várost, a mindenütt heve­rő háztartási és egyéb hulladé­kok tömege miatt. Sajnos, már vannak ilyen városok — ne kövessük a rossz példát. SZIKRÁZNAK A CSILLA­GOK az égbolton, tavaszillatú a levegő. Csend ül a városon és itt a lakásban' is. Puha pi­he párnán véljük, hogy szen­dereg a család szemefénye, pedig van eszében. Csak lapít! Az esti mesét a televízióból és az esti verset a mamájától már megkapta. Versben Jó­zsef Attila volt soron, a sze­gény aranyos József Attila költő bácsil aki épp úgy a vá­ros peremén élt, mint az anyu meg az apu valamikor régen, amikor akkorák voltak, mint öcsi. öcsi szereti József Attila bá­csi verseit. Mormolja anyuval: „A rétek, utak csendesen / úsznak a hűvös vizeken / ... Van krumplink és van kana­lunk,” — és amikor itt tarta­nak a versmondásban, az át- érzéstől tragikus az arca. A De szeretnék kezdetű verset csak a kugler nevű édesség emlegetése miatt szereti, ami az ő jelenében napra nap, a mogyorós tejcsoki képében je­lenik meg. Libasült, jó ruha, amit a költő emleget, az nála nem téma. Ma este az Altató volt so­ron, miszerint lábára lehajtva fejét, aludt a bogár, a darázs, a széken a kabát (öcsi ma épp a nadrágja ülepére szerzett egy kiadós foltnak való helyet a csúszkálással). És jött a vers vége: ,.Tűzoltó leszel s katona! / Vadakat terelő juhász!” ... — s itt önérzetesen félbeszakítot­ta versmondó anyja szavait imigyen: — Nem ettem meszet! Néma csend ült a szobára, öcsi pedig megismételte: — Nem ettem meszet, majd, ha bolond volnék! Tudjátok én mi leszek? Bögrecsárdás, meg játékautomatás. Elképedtünk bejelentésén, melyet oly magabiztosan, oly fölényesen tett, mint amilyen­re egy hétéves emberpalánta képes, ha nem álmos. ben elkészül az épület, valójá­ban kultúrsivatag közepén ma­gasodik, talán 20 év múlva lábra kapó parkocskával. Sok fát vágnak ki oktalanul a sza­nálás, építkezés ürügyén, pedig az irodaházakban, lakótöm­bökben, ha azokat fák veszik körül, kellemesebb ’ lehet a mikroklíma. Déli oldalon a lombhullatók a megfelelőbbek, hogy a bágyadt téli nap job­ban odaérjen a lakásokba, lombvesztett koronájukon át. Újabban o biológusok a déli és nyugati oldalon ültetett, nagylombú fajokat tartják a legjobb hőszabályozó zöldsáv­nak. Sőt, néhány külföldi kuta­tó újabb könyvében az olvas­ható, hogy hasonló eredményt lehet elérni megfelelő, falra kúszó növényzettel is. Kell a zöld Ez ideig nem szóltunk n gyep jelentőségéről, mert a fák za­vartalan élete, az optimális ta­lajélet és gyökértevékenység érdekében a lehető legkisebb burkolt talajfelület a jó. Saj­nos, a ceglédi fák kevés leve­gőt kapnak, amit tetéz az is, hogy a városi gázvezeték pa­rányi szivárgásai fojtogatják a gyökérzetet. A ceglédiek számára más veszélyek is jelentkeznek, mert kevés a jó levegő, a zöldfelü­let. Amiből sok van, az a ron­gálás. A diákok most új akcióba kezdenek. Végre jó lenne, ha legalább az ültetendő fák 7p százaléka a gyerekek felnőtt korára szintén felnőtté serdül­hetne, hiszen egy fa életében 20 év még nem nagy idő. De, sokat jelentene az emberek­nek, az utókornak. — Tudod, mi az a bögre­csárda? — kérdeztük puhato- lódzva. — Naná. Az egy olyan, ahol bögréből isznak meg csárdást táncolnak, jó kedvük van mindig, reggeltől estig és nem dolgoznak, meg a feleségük sem keresi őket és a bögrébe meg csak úgy ömlik a pénz. Nyeltünk egyet. No, ha így tudja, akkor jó. Egyelőre hagyjuk meg ebben a tudat­ban. Mindössze ' annyit ' fűz­tünk hozzá, ismervén a há­ziasságát, hogy igen ám, de a bögréket mindenki után el kell mosogatni, törölgetni. Ek­kor rögtön váltott és az auto­matánál döntött. — Az spéci, mert mennek az izék, zii-zúú, meg támad és brrrr-bumm, krrr... — öcsi, mi van veled? — kérdezte az anyja. — Az imént még egészen szépen beszéltél magyarul. Nem ér­tem, amit mondasz. Aludj in­kább, korán kell kelni. „Lábá­ra lehajtja fejét, / alszik a bo­gár, a darázs, / Vele alszik a zümmögés,”... — Az is úgy zümmög, csak erősen: dii-dúúú, brrr, zzzz! Anyu, ugye adsz holnap két ötöst, vagy egy tízest? De fé­met! A Zoli is kapott, meg a Balogi is kapott a papájától, meg a Zenta... — Te is kapsz, ha el nem alszol! Majd erről holnap be­szélgetünk. Már mint vele. Ám mi, fel­nőttek, itt a szobában egy­mással beszélgettünk. A SRÁCRÓL, MEG A TÖB­BI KIS SRÁCRÓL, az úgyne­vezett automatákról, amelyek már Cegléden is fellelhetők és igénybe veszik a hét éven felüliek érdeklődését, fantáziá­A vadászat ősi mesterség, szinte egyidejű az ember em­berré válásával, őseink — jó néhány ezer évvel ezelőtt — még létfenntartásuk érdeké­ben vadásztak, csoportosan ejtették el az élelmet, ruháza­tot adó állatokat. Szerepelnek vadászjelenetek az ősi szikla­rajzokon, később a kódexek­ben és más könyvekben is. Az újkor kezdetén, a felfedezé­sek korában mind több állat­fajt ismert meg az emberiség és mind több állatot pusztított is, hiszen az ipari fejlődés megkívánta a nyersanyag­többletet, szükség volt a vad bőrére, szőrére. Így a XIX. század közepére az állatfajok egy része bi­zony kipusztult — kiirtotta őket az ember. Hiába emeltek szót a vadvédelem érdekében akkori tudósaink: oldalakon át sorolhatnánk a kihalt álla­tok nevét. Egyetlen évszázad alatt több állatfaj pusztult ki, mint azelőtt évezredek alatt! Például hazánk területén még 60—70 évvel ezelőtt is bősé­ges sólyom- és gyöngybagoly- állomány volt, mi már alig találunk néhány példányt az említett madarak közül. De azt is tudnunk kell, hogy él hazánkban huszonhatezer olyan ember is, aki természet- védelmi őr és dúvadirtó egy­szerre — ők a vadászok. Va­lamennyien tudják, mit jelent túzokot figyelni, varjút, rókát lőni, cinkét etetni. A hétszázötven vadásztár­saság hatalmas területen — közel hatmillió hektáron! — gazdálkodik. item riasztja őket A törteli Rákóczi Vadász- társaság például a Kőröstetét- len—Kőcser—Nagykőrös által határolt, mintegy tízezer hek­táron, szoros összefogásban a helyi Dózsa Termelőszövetke­zettel védi a természetes vad­állományt A negyvenöt tagú vadász- társaság — traktorosok, sze­relők, rendőrök, orvosok, ka­tonák a tagjai — szinte min­den vasárnap kinn van a ter­melőszövetkezet területén. Ki­lövik a selejtes, védelem alá helyezik a nemes vadakat. Nem riasztja őket sem a fagy, sem a hőség, a sár, vagy az ját, szüleik türelmét, valamint kikunyerált és já ákra fordí­tott zsebpénzük 't, kinek mennyit. Morfondí óztunk ar­ról, hogy ezekről a szerencse­szekrényekről pár hete milyen véleménylavinát kerekítettek országos hírközlő szerveink, megszólaltatva kis- és nagy­tudású, valamint kis- és nagy­pénzű embereket, fiatalokat és idősebbeket, külföldet jár­takat és olyanokat akik még sohasem hagyták el szőkébb pátriájuk határát. Ahány száj, annyi vélemény. Így alakult ez a mi beszélgetésünk során is. Sőt, egy száj, többféle vé­lemény, hiszen morfondíroz­ván magunkkal is vitatkoz­tunk. — Húsz éve, hogy ilyen automatát láttam életemben először, külországban. Főként vendégmunkások és gyerekek múlatták mellette az időt. Sört kortyoltak közben a felnőt­tek, vagy egy üveg Coca Co­lát, beosztva az adagot leg­alább egy délelőtt, vagy egy délután erejéig. Már akkor és ott is volt dí-dú, zí-zú, brrr. A gyerekek rágógumiztak, több­nyire automatától nyerték eme szájizomfejlesztőt. — A rablóulti sem kutya. Kikérdeznéd iskolában a srá­cokat, jobban ismerik a figu­rákat, mint a térképet. — Snurr. Tudod, mi az a snurrozáé? — Engem apám tanított kártyázni. Szó szerint babra ment a játék, vagy amikor igen jól állt a háztartás, ak­kor kockacukorra. — Látom a srácokat itt a lakótelep szélén. Négykor nyit a „kaszinó", háromnegyedkor már ott ácsorog egy egész fal­ka alig tizenéves. Iskolatáská­eső. Kemény, edzett férfiak, ám — ha úgy kívánja a va- dászbec-sület — gyengédek is tudnak lenni. Például akkor, amikor lucernavágás előtt ösz- szeszedik a fácántojásokat, ne­hogy a munkagépek eltiporják azokat. A társaság pénze A több ezer tojást kikelte­tik, s a fácánjércéket szabad­jára engedik, ősszel aztán vi­szontlátják egymást — a fel­nőtt madarak bánatára. De hát ez már vadászat, ilyenkor más törvény parancsol. Mint Virág István vadász- mester és Ricza Ferenc titkár elmondotta, a társaság jó né­hány évvel megelőzte azt a törvényt, miszerint a hazánk­ban található, kihalófélben levő állatokat védelem alá kell helyezni. Előfordul, hogy olyan vad tetemét találják meg, amely a védettek listá­ján szerepel. Ezeket a ritka állatokat kitömetik, s a > helyi vagy a városi iskolákban a kisdiákok megismerhetik a ritka példányokat. Aki egyedül marad, nehe­zebben lesz sikeres ember, mint akit társa segít. Foris András, a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárának dolgozója egyedül él, mégis eredményes­nek és népszerűnek tartják. í— Súlyos betegségben halt meg a feleségem, fiamat pedig közúti baleset folytán vesztet­tem el — mondja. — Két lá­nyom már régen kirepült a családi fészekből, s Tatán él­nek családjukkal. Sajnos, rit­kán látom őket! Az is munkahely Leteszi a vasalót, majd hal­kan megjegyzi, hogy még egy éve van a nyugdíjig, akkor ta­lán több ideje lesz mindenre. — Még 1959-ben lettem ne­jük a kövön, loholnak a köze­li ABC-be meg a kis butikok­ba pénzt váltani. Aprót na­gyobbra, ötösre, tízesre, na­gyobbat apróbbra. Átélt ka­landjaik hallatán, amelyeket nagy hangon mesélnek, hasát fogná nevettében Háry János, Durbincs sógor. — A hangsúly a pénzen van, amit elvernek a szerencsejá­tékon. — Én inkább lázba hozó já­téknak nevezném. A szeren­csét másutt osztogatják. Bár, ha itt van szerencséje, akkor egy kis kézügyességet szerez­het. A pénzt meg, no ugyan honnan szerzi, kitől kapja? No? — Ilyesmire persze van eszük. Úgyis neveletlenek, nem le­het velük bírni! Nem győz ve­lük sem az iskola, sem a szü­lő. De nincs is rá idejük, eb­ben a rohanó életben. — Mármint a szülőnek a gyerekre, a vele való foglala­tosságra? Mert amíg nincsen, addig oda megy, ahol jól érzi magát. — Visszatérve az automatá­ra: minden csoda három na­pig tart. A körhintát is meg lehet unni. Csak a gyerekne­velést nem szabad megunni... NESZEZÉS HALLATSZIK a szomszéd szobából, öcsi jelez. Még mindig nem alszik. Me­leg a szoba, lapos a párna, teát kér, oltsuk el a lámpát, gyújt­suk meg a lámpát. Az elal- váshoz „anyaigénye” van. Sut­tog, az álmosságtól alig lát. — Anyu, az üveggolyómat kérem. — Mit? — Az üveggolyót. Amit ígér­tél. Amikor a verset mond­tad. Tényleg. Erről volt szó. „A távolságot, mint üveg- / golyót, megkapod, / óriás / le­szel, csak hányd le kis sze­med — / ” i És ebben maradtunk. E. K. Gazdálkodik a társaság: minden év januárjában 150— 200 élő tapsifülest fognak be, s szállítják a Mavadon keresz­tül francia honba, Olaszország­ba, ezzel jelentős devizához juttatják hazánkat. Igaz, ők sem járnak rosszul: egy-egy alkalommal több százezer fo­rinthoz jut a társaság. Mire költik az összeget? Vadetető­ket készíttetnek, takarmányt szereznek az őzek, fácánok számára. — Egy vadásznak nemcsak kétlábú vadirtónak kell len­nie — mondják a természet- védelem mindennapi ügyelői. Szabadon gyarapodjon Valóban, sok az olyan állat — szűkebb pátriánk, Cegléd környékén is —, amelyet, ha nem vigyázzuk, idővel csak állatkertben, múzeumban, ké­peskönyvben láthatunk. A még megtevő, szabadon gyarapodó szárnyasok és négylábúak vé­delme nemcsak a vadászok feladata... pl ülnök. A gyár javasolt, s az akkori ceglédi járási ta­nács is alkalmasnak tartott er­re a felelősségteljes feladatra. Azóta többször ismételten megválasztottak. Minden év­ben 6—7 alkalommal járok az ülnöki akadémiára, ahol sok fontosat tanulok. — A bíróságon több mint egy hónapot vagyok Juszticia szolgálatában évente. Ilyen­kor ez a munkahelyem! Az el­múlt közel negyedszázad alatt sok tárgyaláson vettem részt. Volt olyan eset, amikor egy kedvezménnyel szabadult emE bér rabolt. Ebben az esetben kevésnek tartottam egy újabti két évet, súlyosbítást kértem. Amikor azonban, egy másik ügyben, a külföldön élő anya magával kívánta vinni gyer­mekét, mellette szavaztam. Sok válóperi tárgyaláson is részt vettem. Ha sikerült, kibé­kítettük a feleket, s a pert egy évre felfüggesztettük. Szeren­csére többen nem kérték az üjrafelvételt. Voltak azonban olyanok is, akiknek már csak a válást mondhattuk ki. Szo­morú látvány, amikor 2—3 éves házasok, gyermekkel, úgy érzik, hogy nem tudnak egy­mással tovább élni. — Talán a legkörültekin­tőbben az apasági perekben jártunk el. Ilyenkor nemcsak a vércsoportot vizsgáltattuk meg, hanem az antropológiai felépítettséget is. — ülnöki munkám mellett a ceglédi 12-es körzet tanács­tagja is vagyok. A múlt évben 460 órát teljesítettünk társa­dalmi munkában, ami lakóhe­lyünket szebbé tétté. Az ellátásért — Vállalatunknál munkás­ellátási felelős vagyok. A konyha, a büfé, az öltözők és az orvosi szoba rendszeres el­lenőrzését végzem. Sokap jön­nek hozzám a legkülönbözőbb panaszokkal, ilyenkor mindig intézkedem. Talán a legtöbb gondot a gyári étkezés okozta. Mivel nincs saját konyhánk, más gyárból szállítjuk az ételt. Amikor panasz van, rögtön megkeresem az illetékeseket, ahol megteszik a megfelelő in­tézkedéseket. — A termelésben nincs szé­gyenkezni valónk. A Radnóti Miklós szocialista brigád ve­zetője vagyok, a ruhák befeje­ző vasalását végezzük. A kol­lektíva az idén harmadszor lett a vállalat kiváló brigád­ja. Foris András megtalálta he­lyét környezetében, tesz érte. ami az ő „boldogságát is jelen­ti. Udvari Gábor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Tisztasági szemle a városban Talán öröm szemetelni? s. D. Jegyzet Vele alszik a zümmögés s. D. Besze Imre Népi ülnök a gyárból Szólni, mindig emberséggel Brigádvezetőként is helytáll

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents