Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

6 1984. MÁRCIUS 31., SZOMBAT Mire jogosít fel az engedély? A tollgyűjtés csak ürügy volt Előrejelzés Évente mintegy hétmilliárd forint veszteséget okoznak a népgazdaságnak a kedvezőtlen természeti tényezők. A káro­kat csökkenteni lehet a ponto­sabb előrejelzéssel, a meteoro­lógiai információk bővítésével. Ezért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Or­szágos Meteorológiai Szolgálat szerződést kötött olyan külön­leges vevőállomás és képfel­dolgozó-rendszer létesítésére, illetve üzembe állítására, amely alkalmas lesz a meteo­rológiai műholdak digitális adásainak vételére és feldolgo­zására. A digitális adás azt jelen­ti, hogy például képi informá­ciókat számjeleknek megfelelő elektromos impulzusokká ala­kítanak át, és így továbbít­ják. Előnye egyebek között, hogy egyidejűleg több infor­máció közlése válik lehetővé, s hogy ezek a számjegyj elek — megfelelő berendezéssel — tetszés szerinti formában meg- jeleníthetőek, s közvetlenül számítógépre vihetők. A szolgálat az új vevőállo­más és képfeldofgozó-rendszer segítségével — amelyet a ter­vek szerint 1985 végén állí­tanak üzembe — a Szovjet­unióból beszerzett meteoroló­giai űrfelvételek feldolgozásá­ra is képes lesz. Vadmacskák Vadmacska-koncert veri fel a drávai erdők csendjét ezekben a íretekben. Most van e raga­dozók párzási ideje, s a har­cias vadkandúrok fülsértő nyervogással hívogatják a pár­jukat, Látni ritkán lehet őket, mert az erdő sűrűjében ta­nyáznak és egyébként is rend­kívül óvatos állatok, a hangjuk azonban messziről elárulja hol­létüket. A vadmacskákat még nem olyan régen a teljes kipusztu­lás veszélye fenyegette. A Me­csekből el is tűntek, nem ked­vezett nekik a hegyvidék erő­teljes urbanizálódása. A Dráva- mente ősi ártéri erdőiben, a sű­rű bozótban, azonban háborí­tatlanul élnek ezek az egyéb­ként már védett, s egész Kö- zép-Európában ritka ragado­zók, A megfigyelt ragadozók kö­zül némelyiknek a súlya eléri a hat-nyolc kilót. Mint észre­vették, a vadmacskák időnként olyannyira uralmuk alá von­nak egy-egy erdőrészt, hogy a kisragadozók — elveszítvén életterüket — tovább vándorol­tak. í Milyen tevékenységre jogosít f a használtcikk-kereskedői en- z gedély? Mit vásárolhat a toll- o gyűjtő kisiparos? Mi minősül Z régiségnek, illetve gyüjte- í ménynek? Az érték töredékéért Ilyen és ehhez hasonló kér­dések tisztázása előzte meg azt a nyomozást, amelyet ta­valy év elején idősebb Kozák Farkas és népes famíliája el­len rendelt el a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vizsgá­lati osztálya. A főváros XIV. kerületében többszintes családi házakban élő népes família nem egy tagja rendelkezett tollgyűjtés- re szóló engedéllyel, egyikük­nek pedig használtcikk-keres­kedői iparengedélye volt. A többiek kisegítő családtagként három-négy tagú csoportok­ban járták az országot 1500-as, 1600-as Ladáikon, s csengettek be idős, magányosan élő em­berekhez, jórészt tollvásárlás ürügyén. Aztán amikor gya­nútlanul beengedték őket a lakásba, gyorsan szétszéled­tek, s már akasztották is le a falról a festményt, a fali­órát, de átkutatták a szekré­nyeket is. Ellentmondást nem tűrve közölték, hogy melyek azok a tárgyak, amiket meg­vásárolnak. Hiába tiltakozott, hivatkozott a tárgy emlék jel­legére a lakás tulajdonosa, nem talált meghallgatásra. Felnyalábolták a holmikat és azok forintbeli értékének tö­redékét az asztalra dobva ki­siettek a lakásból, gyorsan el­tűntek még a környékről is. Egy másik jól bevált mód­szerük; gyermekük számára egy pohár vizet kérve jutottak be a segítőkész, jó szándékú sértett lakásába, amit az elő­zőekben leírt módon kutattak át. És természetesen, ahol tudtak, loptak is. A VII. kerületben egy alka­lommal csengetésükre a család legfiatalabb tagja, egy tizen­éves fiú nyitott ajtót. Gondol­ta, pénzzé teszi három ezüst ötforintos érméjét, beengedte Kozákékat a lakásba. Itt aztán, míg egyikük az ötforin­tosokra alkudott, a többiek csalhatatlan érzékkel találták meg a család arany éksze­reit ... Az elmúlt év nyarán be­csengettek Balatonföldváron egy idős házaspár otthonába, ahol a családfő már hosszú ideje ágyban fekvő beteg volt. Felesége nyitott ajtót, és hatá­rozott fellépésének köszönhe­tően Kozákék nem jutottak be a lakásba. Dolguk végezetlenül ültek be a gépkocsiba, épp azon tanakodván, hogy merre folytassák útjukat, amikor lát­ták, hogy az idős asszony ki­jön a kertkapun, s bemegy a szomszédos villába. Idősebb Kozák Farkasnak több se kel­lett. Visszasietett a házhoz és beszólt az ablakon az ágyban fekvő férfinak, hogy a fele­ségével sikerült megalkudnia az ezüstökre. A férj felkelt, s összepakolta a szülői öröksé­get, Kozák Farkas pedig a markába nyomott 3000 forin­tot a több tízezret érő hol­miért. Ami már csak később derült ki: a hölgy telefonálni indult a szomszédos házba, ugyanis gyanúsnak találta a házalókat, s értesítette a rend­őrséget. Több milliós vagyon Most pedig nézzük Kozákék életvitelét, életkörülményeit. Az előzőekben említettük, hogy a Kozák család több tag­ja rendelkezett tollgyűjtő ipar- engedéllyel. A vizsgálat során bebizo­nyosodott, hogy Kozákék az évek folyamán alig pár ezer forint értékű tollat vásárol­tak, illetve értékesítettek. A tollgyűjtésből származó bevé­telük nem érte el a 10 ezer fo­rintot. A papírforma szerint tehát ebből az összegből élt a közel harminctagú család, és ebből építették a milliókat érő családi házakat is. Legalábbis ezt állítják, tagadják, hogy a régiségeket — melyek között van a 100 ezer forintot érő flamand falióra, nem egy vé­dett festmény is — nem keres­kedelmi célokra, hanem ma­gángyűjteményeik gyarapítá­sára vásárolták. Persze ezen sem' vetették meg: egy pécsi akció például csupán 35 ezer forint értékű aranyékszerrel gazdagította Markó Bélát és társát, Váradi Istvánt, s a Németh Ferenc egykori élet­társánál végrehajtott betörés haszna is éppen hogy meg­haladta a tízezer forintot. A betöréseket olykor par­koló gépkocsik kifosztásával fűszerezték, s túlságosan nem válogattak a hazai vagy kül­földi típusok között. A buda­pesti Kárpáttá étterem udva­rában feltört autóból, Váradi István, mintegy 12 ezer forin­tot érő ruhaneműt zsákmá­nyolt, Markó Béla pedig egy svájci rendszámú gépkocsit fosztott ki, több mint ötven­két ezer forintnyi haszonnal. Természetesen a lopott hol­mikat értékesíteni is kellett: a társaság egyik tagja, Ur- bánszky Gábor specializáló­dott erre a feladatra. Tovább- eladásra ő vásárolta meg tár­saitól rendszeresen a különbö­ző aranytárgyakat és műszaki cikkeket, nem tudni, mekkora haszonnal, tény azonban, hogy a bizományi áruházak­ban és a zálogházban kiállí­tott nyugták, több mint 377 ezer forintról tanúskodnak. A bűnlajstromon a felsorol­takon túl, szép számmal akadt kisebb-nagyobb tétel, köztük egy biztosítási csalás is. ami Eles József nevéhez fűződik. Egy Opel Commodore típusú személygépkocsin túladva, zseniális ötlethez jutott: a tő­le pénzen megvásárolt autót úgy tüntette fel, mintha el- lapták volna, s az Állami Biz­tosító majd hatvanezer forin­tot kártérítés címén folyósí­tott is neki. Hasonló cseles megoldást állításukat a nyomozás adatai megcáfolják. Vallomást tettek a műgyűjtők, akik rendszere­sen vettek Kozákéktól műtár­gyakat. Több bizományi áru­házi becsüs határozottan em­lékezett arra, hogy milyen tárgyakat vásároltak tőlük. Saját sofőr, házvezetőnő Idősebb Kozák Farkas csa­ládi házának méreteiről csak annyit, hogy a földszintet munkásszállónak adta ki, s ebből havonta 15 ezer forintot kasszírozott. De alkalmaztatta magát, mint gondnokot a bér­lő vállalattal. Persze a gond­noki teendők ellátására vajmi kevés ideje jutott, hiszen nap mint nap járta az országot. Vagyoni helyzetük jellemzésé­hez még egy adalék: gépkocsi- vezetőket alkalmaztak, hogy gyermekeiket iskolába, óvo­dába vigyék. S házvezetőnő főzött, mosott, takarított ná­luk. Rafael László használtcikk- kereskedői engedéllyel ren­delkezett. Ez az engedély azonban nem jogosította fel arra, hogy régiségeket és mű­tárgyakat vásároljon. Az arany- és ezüsttárgyakról már nem is szólva. Az enge­dély éppúgy, mint a tollgyűj- tési jogosítvány, csupán egyre volt jó Kozákéknak. Neveze­tesen arra, hogy ezek leple alatt szabadon járhassák az országot, s közben bűncselek­ményeket kövessenek el. Idősebb Kozák Farkas laká­sán a nyomozók közel 200 ezer forint értékű arany- és ezüst­tárgyat, 100 ezer forintnyi mű­tárgyat, régiségeket foglaltak le. Rafael Lászlónál 174 ezer forintot érő festményeket, fél­millió forint értékű aranyék­szert, ezüsttárgyat, valamint 715 ezer forintot érő régiséget — porcelánt, antik órákat, kegytárgyakat — foglaltak le. A Kozák családnál a házkuta­tások során közel 2 millió fo­rintot érő, bűncselekményből származó tárgyakat sikerült lefoglalni. A nyomozás 3,5 millió forint értékű tárgyak eltulajdonítását bizonyította. • Z. A. vélt fölfedezni a már említett Totka Pál is. Talált ugyanis Budaörsön egy reklámszaty­rot, amiben egy útlevél rej­tőzött, s mellette majd ötezer forint értékű valuta. Totka hamarjában kicserélte az út­levélben a fényképet, s né­hány nap múlva megkísérelte átlépni a határt. Nem sike­rült. Azon túl, hogy a tur­pisság kiderült, találták nála még hétszáz nyugatnémet márkát is, s ami több: lebu­kása a társaság viselt dolgai­nak a felgöngyölítéséhez is ve­zetett. Az ítélet jogerős Tizenheten kerültek a tör­vényszék elé, s közülük csak ketten úszták meg pénzbünte­téssel, illetve, próbára bocsá­tással korábbi kalandjaikat. Ügyüket első fokon a Pestvi­déki Járásbíróság tárgyalta, s összesen majdnem félévszá­zadnyi szabadságvesztést rótt ki rájuk. A legtöbbet Markó Béla kapta: hét év fegyház­büntetésre ítélték, míg Nagy Pétert 6, Bottó Mihályt ugyan­csak 6, Szabó Artúrt 4 év fegyházbüntetésre. Három évi, s hat hónapi szabadságvesz­tésre kárhoztatták Urbánszky Gábort és Váradi Istvánt, s egy évtől három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották a többieket: Baranyai Istvánt, Szűcs Pétert, Totka Pált, Kiss Bélát, Éles Józsefet, Fehér Já­nost, Kacziba Vilmost, Né­meth Ferencet, Németh Lász­lót. Fellebbezés után — immár másodfokon —, a Pest megyei Bíróságon dr. Hrabéczi Béláné tanácsa tárgyalta ügyüket. Az Urbánszkyra és Totkára ki­szabott büntetést súlyosbította, Szabó Artúrét, Baranyi Ist­vánét, Fehér Jánosét, Kacziba Vilmosét, Németh Ferencét és Váradi Istvánét némileg eny­hítette. Az ítélet jogerős. T. L Külföldi rendszámtáblával A mintegy tizenöt tagot számláló társaság egy része Pest megyében lakott, így érthető, hogy mozgáskörzetük­be az agglomeráció is beletar­tozott. Három esztendeje, 1981 tavaszán kezdődött akció­sorozatuk. Az egyik szelle­mi irányítójuk Nagy Péter volt, mellette Markó Béla, Szabó Artúr, Bottó Mihály és Urbánszky Gábor vitte a prí­met. Első alkalommal Budapes­ten, az I. kerületben lopott el Markó Béla Fehér János ne­vű társával, egy BMW típusú *— negyedmillió forintot érő — személygépkocsit, amit egyik ismerősük tanyáján rej­tettek el, majd később nyu­gatnémet rendszámtáblát sze­rezve hozzá, használatba is vették. Ekképpen motorizált alakulatuk ezután már köny- nyűszerrel hajtotta végre a legkülönbözőbb településeken tervezett betöréseket. A tippet gyakorta Urbánszky szolgál­tatta; útmutatásai nyomán előbb egy XIX. kerületi lakást kerestek fel, de ügyködésük­ben megzavarták őket, s üres kézzel voltak kénytelenek tá­vozni. A következő kaland azonban már sikeresebbnek ' EGYÜTT AZ UTAKON AZ ŰTINFOBM JELENTI Mamitz László: — A megyében nincs nagyobb tereléssel járó épí­tés. A ll-es úton Visegrádnál, majd Pilismaróinál találkoznak útszűkü­lettel, sebességkorlátozással. Visegrád előtt, Szentgyörgypusztánál egy rövid részen megsüllyedt az útburkolat, sebességkolálozást rendeltek el. Kérjük* ne menjenek gyorsabban a megengedettnél, a futómű káro­sodhat, a süllyedés megdobhatja a kocsit. A csapadékos időjárás miatt a hegyi utakon körültekintő vezetést kérünk, különösen az ívekben nagy a csúszásveszély. A Dunán a kompok és a kishajók menetrend szerint közlekednek. A Balatonon Szántód és Tihany között megindult a komp. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Rovatunk sem hagyhatja szó nélkül a múlt szombaton a pilisi autóversenyen történteket. Az országos hegyibajnokság első futamát néhány felelőtlen ember tragédiába fullasztotta. S bár az áldozatok és a sérültek is közülük kerültek ki, mégis megdöbbenést váltott ki világ­szerte, ami történt. S van a dolognak egy másik oldala is. Negyvenezer ember szórakozását tette tönkre huszonegynéhány fegyelmezetlensé­ge, s akkor még nem beszéltünk azokról a százakról — szerve­zőkről, versenyzőkről, szerelőkről —, akik hosszú hónapokig dolgoztak lelkesen és lelkiismeretesen ennek a futamnak az elő­készítésén. Pedig ezek a nézők is az autósport szerelmeseiként érkeztek a Panoráma útra, nem ártani akartak ennek a férfias sportnak, hanem gyönyörködni benne. Csodálni a jól felkészí­tett masinákat és a száguldó pilótákat. Az autósportot általában veszélyesnek tartják, s ez a köz­hely is elhangzott a pilisi tragédia kapcsán. Ideje lenne tudato­sítani a hazai közvéleményben is, hogy ez nem igaz. Közel sem olyan veszélyes ez a sport, mint sok más sport, vagy mint a mindennapi autózás. Sem a vezetők, sem a résztvevők számára. Ha statisztika kell, akkor gondoljunk a siófoki autóbusz-sze­rencsétlenségre, vagy egy repülőkatasztrófára, egy vasúti ka­rambolról nem is beszélve. Ami azonban minden tragédia kö­zös vonása, hogy szerepel benne az emberi felelőtlenség. S ez az, ami veszélyes, ami áldozatokat szed az autóversenyeken, s a mindennapi életben is. Ezúttal a nézők önveszélyes felelőt­lenségéről van szó, s mint ez a verseny is megmutatta, ez nem magánügy. Hiszen ugyanezek az emberek, ha moziba vágy színházba mennek, leülnek oda, ahová a jegyük szól, nem állnak a vá­szon elé, vagy a zenekari árokba. Miért nem érvényesek az ot­tani általános szabályok az autóversenyen is? S ugyanez a kérdés azokhoz, akik konzervdobozokat és üve­geket hajigáinak a száguldó kocsik közé — bár nem ez az oka ennek a balesetnek —, akik a csodálatos környezetet lelkiisme- retfurdalás nélkül pusztítják maguk körül. Tudniuk kellene, hogy viselkedésükkel veszélyeztetik annak lehetőségét, hogy újabb hasonló versenyekre látogathassanak. Ha pedig nem ér­dekli őket, akkor felesleges volt éppen itt eltölteni egy szomba­tot. Ám aligha ez a helyzet, s ezért érdemes lenne mindenkinek külön-külön magára figyelve kulturáltabban viselkednie, mint ez legutóbb történt. A negyvenezres tömeg nem takar el sem­mit és senkit, hiszen ez a szám csupán azt jelzi, hogy ennyi ember volt kíváncsi a pilisi versenyre. S azt, hogy legalább ennyien igényelnék a jövő évi futamot is. Ahhoz azonban garanciákra van szükség, hogy nem ismét­lődhetnek meg az idei fegyelmezetlenségek, s ez a garancia csak bennünk, nézőkben alakulhat ki. TÉNYEK — SZÁMOK — ADATOK A tavaly Pest megyében bekövetkezett balesetek közül a sérüléssel végződötteknél legnagyobb számban — s ez a dolog természetéből adódik — a magángépjárművek vezetői voltak az okozók. Szám szerint 1343 esetben. Ebből 340 alkalommal az ital volt a tettestárs, ez 25,31 százalék, megdöbbentően magas. A tavalyelőtti adatok: 1215-ből 307 ittas, 25,26 százalék. Elenyé­sző a különbség, s szinte hihetetlen, hogy mennyire felelőtle­nül teszik kockára életüket, épségüket a vezetők, s hogy meny­nyien ... A közületi gépjárművek vezetői, azaz a profik 169 esetben okoztak személyi sérüléssel járó balesetet, s ebből 21 alkalom­mal találtak szeszt az elkövetők vérében. Ez 12,42 százalék. A magán-gépjárművezetőknél jobb ez az adat, de önmagában vizsgálva rossz. Hisz ezeknek az embereknek emberi életeket, milliós értékeket bíznak gondjaikra, s a foglalkozásuk az, ami­ben nem tudtak megfelelni. Ugyanis ők azért kapják fizetésü­ket, hogy eljuttassanak egy járművet rakományostul úticéljá­hoz. Kudarcuk oka pedig, hogy nem tudtak ellenállni egy-két pohár italnak. A megye területén 35 külföldi állampolgár okozott balese­tet, s az ő esetükben az italosok százalékos aránya 5.71. Vajon miért fegyelmezettebbek, mint a hazai vezetők? TURBÓTECHNIKA A VOLÁNNÁL Az elmúlt héten irtunk arról, hogy mi Is az a turbófeltöltő, * alig I®. meg a cikk, máris sokan érdeklődtek, vajon igényel-e valami különlegeset a volánnál ülőtől, vagy ugyanolyan technikával kell ve­zetni ezeket a jármüveket, mint a hagyományos motorral felszerelteket? Ebben a kérdésben is szét kell választani a normál utcai autók ve­zetéstechnikáját a sportcélokra készült gépek megkívánta vezetői vi­selkedéstől. A civil autóknál természetesen szinte azonos a stílus, mint a ha­gyományos motorral szerelt kocsiknál. A turbófeltöltők már alacsony fordulatszámon is sűrítve küldik a levegő—üzemanyag keveréket az egésterbe. Ilyen járműveknél már viszonylag kis fordulatszámon is ér­vényesül a turbóhatás. Ha ennél többet akarnak elérni a konstruktőrök — s ez a helyzet a sportkocsiknál —, akkor a sokkal nagyobb teljesítménynövekedés ér­dekében olyan turbófeltöltő berendezést szerelnek a motorhoz, amelyik csak magas fordulatszámnál — amikor nagy mennyiségű kipufogógáz hagyja el rövid idő alatt a motort — fejti ki hatását. A sportos veze­téstechnika egyik alapeleme, hogy a motort szinte mindig a maximá­lis erejét kihasználó fordulatszámon tartják, s ehhez képest választják meg a sebességfokozatot. Ha egy bizonyos határ alá esik a turbómoto­ros kocsiban a fordulatszám, akkor úgy viselkedik, mintha egy nor­mál kocsiban elfelejtettünk volna visszakapcsolni, azaz nem ad le meg­felelő erőt a motor. Ha aztán újra felpörgetjük, működésbe lép a tel­jesítménynövelő turbó, s újra repül a kocsi. A legnagyobb igénybevételnek kitett autókban — például a For­ma—1 gépcsodáiban — olyan turbófeltöltők vannak, amiket menet köz­ben is lehet állítani, s a pillanatnyi helyezéstől, a hátralévő távtói és a még meglévő benzin mennyiségétől függően szabályozhat a verseny­ző. (A fogyó üzemanyag arányában csökken például a kocsi súlya, s a megtett kilométerekkel arányban nő egy bizonyos pontig a gumik hőmérséklete és tapadóképessége.) A legtöbb rallye-autóban — például Fcrjáncz Attila Renault—5— Turbójában — nem lehet menetközben állítani a turbófeltöltő nyomá­sát, azt az indulás előtt teszik meg, s a következő megállóig nem nyúl­nak hozzá. Amikor magaslati pályán, hegyen versenyeznek, akkor a kisebb légnyomást kiegyenlítendő magasabb feltölíési nyomást alkal­maznak. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvégét kíván gya­logosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter Tizenöten szövetkeztek, betörtek, csaltak, valutázfak Biztos tippre ment a banda Tizenegy-néhány ember került a vádlottak padjára: tulajdon­képpen egy jól szerveződött társaság, mely arra szövetkezett, hogy a fővárosban és környékén, de esetenként az ország más tájain is pénzt szerezzen. Pénzt, bármi áron. Autólopástól a be­törésig, üzleteléstől a valutázásig a törvénytelenségek megany- nyi formáját kipróbálták a százezrek megkaparintása érdeké­ben. Ha kellett, jogosítványt hamisítottak, ha úgy hozta az al­kalom, arannyal üzleteltek vagy gépkocsikat fosztogattak, de a biztosítási csalástól sem riadtak vissza. Egy-egy jól sikerült be­törést többnyire tippadó közreműködésével hajtottak végre, akt a zsákmányból — százalékos arányban — csinos summával ré­szesedett. Két évig tartott az aranyélet, aztán lebuktak. Foszto­gatásaikból, betöréseikből, lopásaikból és csalásaikból azonban addigra már jóval több mint egymillió forintot vághattak zseb­re. bizonyult: Markó Béla és Bot­tó Mihály kihasználva, hogy a tulajdonosok éppen a Moulin Rouge-ban szórakoznak, be­törtek egy gödi lakásba, s csak készpénzben 200 ezer forintot emeltek el, nem be­szélve a zsákmány részét ké­pező ékszerekről. Egy hónap sem telt el e si­keres akció után, Nagy Péter két társával újabb kalandra vállalkozott, ezúttal Debre­cenben. Megint csak biztos címre mentek, s betörésüket újfent siker koronázta: kész­pénzben és ékszerekben, több mint negyedmillió forint ütöt­te markukat. Nem voltak válogatósak Az újabb portyához az Old Firenze portása, Totka Pál szolgáltatta az ötletet: egy bu­daörsi lakást ajánlott a társa­ság figyelmébe. Nagy Péter, Bottó Mihály és Szabó Artúr, ki is vitelezte az ötletet; itt is 185 ezer forint készpénz, va­lamint nagy értékű ékszer­holmi került a banda birto­kába. Persze, túlzás lenne azt ál­lítani, hogy mindig csak az ilyen, nagyobb fogások izgat­ták a bűnre szövetkezetteket. Tulajdonképpen a kisebb — tíz-, húszezres — tételeket

Next

/
Thumbnails
Contents