Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

Dagaszfás előtt Tíz tonnányi, nyolcféle kenyér és ugyanennyi fajta péksüte­mény kerül ki a szigetszent- miklósi sütőüzem kemencéiből naponta, első osztályú árut biz­tosítva négy község lakóinak. A dagasztógépnél Luha András Érd Ágnes felvétele , b­mi MEGYEi »AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 77. SZÄM Ar«: 1,80 forint 1984. MÁRCIUS 31., SZOMBAT Konszfantyifi Csernyenko válasza Közös az erőfeszítés a békéért A Szovjetunió meggyőződé­se, hogy nem szabad elsza­lasztani a béke és a bizton­ság megerősítését szolgáló tár­gyalásokhoz való visszatérés egyetlen lehetőségét sem — hangoztatja Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB fő­titkára Assisi olasz város és a ferences rend hozzá intézett békeüzenetére adott válaszá­ban. Az olasz város tanácsa és a szerzetes rend képviselőit Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese fo­v MOZGÓKÉP gadta tegnap a Kremlben és átnyújtotta nekik Konsztan­tyin Csernyenko üzenetét. A Szovjetunióban jól isme­rik az olasz háborúellenes mozgalom tevékenységét és azt is, milyen aktívan részt vesz­nek ebben különböző társadal­mi és politikai körök képvise­lői, köztük katolikus szerveze­tek tagjai — állapítja meg Konsztantyin Csernyenko vá­lasza. A kommunisták és a ka­tolikusok különböző filozófiai nézetek hívei, de ez nem gá­tolhatja meg őket abban, hogy közösen küzdjenek a békéért, ha azt súlyos veszély fenyegeti. Az új amerikai rakéták európai telepítésének megkez­dése és a Szovjetunió fölötti katonai-hadászati fölény el­érésére, a világuralom meg­szerzésére törekvő imperialista körök aktivizálódása jelentő­sen fokozza a nukleáris hábo­rú veszélyét. Az emberiség lé­tét fenyegető események ve­szélyét napjainkban mind töb­ben felismerik, megértik és megpróbálnak aktívan szem­beszállni vele. A háborúelle­nes tiltakozó mozgalomban embermilliók vesznek részt, felemelve szavukat azoknak a politikusoknak rövidlátó, ér­telmetlen magatartásával szemben, akik nem értik, nem akarják megérteni, milyen bűnt követnek el azzal, hogy kiállnak a pusztító eszközök számának szakadatlan és el­lenőrizetlen növelése mellett. Ez a tiltakozó hullám meg­növeli azt a reményt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet meg lehet változtatni — mu­tat rá Konsztantyin Csernyen­ko. Ehhez közös, egyesített erőfeszítésekre van szükség az (Folytatás a 2. oldalon.) Április 12-én: Összeül az országgyűlés ülésezett az Elnöki Tanács Az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján 1984. április 12-én, csütörtökön délelőtt 10 órára összehívták az országgyűlést. A Minisztertanács javasolta, hogy az or­szággyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az alkotmányjogi tanáccsal foglalkozó törvényjavaslatot, a népi ellenőrzésről szóló törvény módosítását, valamint a közoktatás és a felső- oktatás távlati programjára vonatkozó előterjesztést. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet fogadott el a társadalombiztosítás irányítási rendszerének korszerűsítéséről. A társadalombiztosítás irányítását 1950 óta a szakszevezeték eredményesen végezték. Az ellátottak körének kiszélesedése olyan továbbfejlesztést tett indokolttá, amely szerint 1984. jú­lius 1-től a társadalombiztosítási feladatokat a Miniszterta­nács közvetlen felügyelete alatt álló Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság, illetve annak szervei végezzék. Az ál­lami irányítást a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek részvételével, önkormányzati jellegű szervként ala­kuló Országos Társasadalombiztosítási Tanács segíti. A testület a továbbiakban döntött a hazánk felszaba­dulásának évfordulója alkalmából adományozandó ki tűnte ve­sékről, személyi kérdésekben határozott, bírákat mentett lel és választott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács Imrét, más fontos beosztásba helyezése miatt — érdemei elismerése mellett — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagsága alól felmentette; egyidejűleg dr. Szórádi Sándort, a KISZ Központi Bizottsága titkárát a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tag­jává megválasztotta» Pest oiagye központi ünnepsége Budaörsön lesz Felszabadulásunkra emlékezünk Hazánk felszabadulásának 39. évfordulójára április 2-án, hétfőn délután 3 órakor Buda­örsön a 2-es számú iskolában emlékeznek Pest megye lakói. A központi-megyei ünnepségen Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára mond köszöntőt. A dabasiak ugyancsak ezen a napon délután négykor em­lékeznek meg április 4. jelen­Vízművet avattak Ráckeve-Újtelepen Határidőre, jé minőségben Ráckeve-Űjtelepen tegnap jelképesen megnyitották a vízcsapokat. Ez az emberek többsége számára automa­tikus mozdulat, az érintett 1200 család számára igazi örömünnep. Mindeddig ugyanis nem élvezhették a veze­tékes víz áldásait. Az áldatlan helyzeten vál­toztatni akarók vízműtársula­tot alapítottak, megkapták a nagyközségi támogatást, s a Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalattal és a helyi Aranykalász Tsz-szel összefog­va, határidőre, az előirányzott beruházási keretből elkészítet­ték vízmüvüket, lefektették a vezetékeket. Sőt, egy mindkét fél számára hasznos koope­ráció eredményeként menet­közben kibővítették a beruhá­zást, olyan központot hoztak létre, amelyik nemcsak ele­gendő ivóvizet biztosít, de a fürdő- és a szennyvízszolgál­tatás központja is. A jelentős állami, tanácsi támogatás ellenére a vízmű legfőbb beruházói a társulat­ban résztvevő helyi családok és a hétvégi házak tulajdono­sai. Családonként 12 ezer fo­rinttal járultak hozzá a vízve­zeték, az üzemviteli épület, két mélyfúrású kút, a víztáro­zók és a hidroglóbusz elké­szültéhez. Számukra igazi ünnep volt a tegnapi vízműavató ünnep­ség, hiszen bebizonyosodott, hogy példamutatóan gazdál­kodtak az építők megtakarí­tott forintjaikkal, késedelem nélkül élvezhetik az egészsé­ges vezetékes ivóvíz áldásait. Az új üzemviteli épület és a vízműrendszer üzembehelye- zési ünnepségén Jónás Zol­tán, az MSZMP Ráckevei vá­rosi jogú Nagyközségi Bizott­ságának első titkára mondott ünnepi beszédet, majd Raffai Béla tanácselnök átadta üze­meltetésre a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igaz­gatójának, Barta Antalnak. A verseny folytatódik Megvan az év lakóháza Eredmény született egy ígé­retes. ám sajnálatos módon kevéssé népszerűsített pályá­zaton. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium ta­valy nagyszabású versenyt hir­detett Az év lakóháza címmel. Az ország minden részében a megyei tanácsok írták ki először a pályázatot, hogy egy­fajta előzsürizéssel a legjobb tervek kerülhessenek majd az ÉVM országos versenyére. Pest megyében tíz pályamű született, ezek közül szakér­tők bevonásával választotta ki a megyei tanács építési osztá­lya a díjazott és elismert há­zakat. A korszerű csoportházas és az egyéni családi házas terve­ket külön értékelték. Az előb­bi kategóriában első helyre kerültek a szentendrei cso­portházak. A tervező Kocsis Ferenc építészmérnök. A má­sodik helyen végzett a Kovács Miklós tervei alapján készült nagykőrösi csoportház. A családi házak között a szentendrei Mathiasz utca 1/a. alatti épület — dr. Kuba Cellért terve — került az el­ső helyre. Második lett Mono- ron a Garam utca 1. alatti családi ház tervező tulajdono­sa. Kovács Béla építészmér­nök. A harmadik helyezett terve­zők mindkét kategóriában em­lékplakettet nyertek. A díja­zottak között összesen 75 ezer forintot osztott ki a zsűri, s az elsődíjas házak részt vesz­nek az ÉVM országos értéke­lésén is. A verseny folytatódik, ezen­túl minden esztendőben pá­lyázat útján keresik az év la­kóházát. tőségéről az Örkényi művelő­dési házban. Pest megye településein az ünnepségeket szinte kivétel nélkül mindenütt április har­madikén rendezik meg. Abonyban és Cegléden a Sza­badság téri, illetve a Félsza­badulás emlékműnél; Dunake­szin a Lenin parkban délután három órakor lesz az ünnep­ség, melynek szónoka Balogh László, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának titkára; Érden a művelődési központ­ban délután három órakor kez­dődik az ünnepség, s dr. Tóth Albert, a megyei pártbizottság osztályvezetője mond beszédet. Gödöllőn a művelődési köz­pontban ugyancsak a kora dél­utáni órákban kerül sor ün­nepélyes külsőségek között a megemlékezésre. Monoron a helyi állami gaz­daság központjában fél 4-kor tartandó ünnepség szónoka dr. Arató András, a megyei párt- bizottság titkára lesz. Nagyká­tán a Szabadság tér a megem­lékezés helye, míg Nagykőrö­sön a művelődési központ, Ráckevén az Ács Károly Mű­velődési Ház. Százhalombattán a 2-es szá­mú Ságvári Endre nevét viselő iskolában lesz az ünnepség délután 4 kor, beszédet Ba­lázs Gézáné, a városi pártbi­zottság első titkára mond. Szentendrén a városi tanács­nál, délután két órakor emlé­keznek meg az évforduló je­lentőségéről, s az ünnepség szónoka Nagy Sándorné dr., a megyei tanács elnökhelyettese lesz. A szigetszentmlklósiak a taksonyi művelődési házban, míg a váciak a Konstantin té­ren méltatják az évforduló je­lentőségét. A Csepel autógyá­riak a színháztermükben ren­deznek felszabadulási ünnep­séget, a Pest megyei Rendőr­főkapitányság dolgozói az Eöt­vös Művelődési Házban. A me­gyei tanács dísztermében az apparátus dolgozói délután 3 órakor emlékeznek 1945. ápri­lis 4-re. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Sarlós István látogatása Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese pénteken látogatást tett a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemen. Az egyetemen a vendégeket többek között Csizmadia Er­nő rektor fogadta. A program során Sarlós István találko­zott az egyetem politikai és társadalmi szerveinek veze­tőivel, az oktatókkal, a hall­gatók képviselőivel és vála­szolt az időszerű témákban hozzá intézett kérdésekre. Közélet Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken az MSZMP KB szék­házában találkozott Nyikolaj Bajbakovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyet­tesével, az Állami Tervbizott- ség elnökével, és Nyikolaj Ino- zemcevvel, az Állami Tervbi­zottság elnökhelyettesével. A szívélyes, baráti légkörű ta­lálkozón részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vete. Kádár János, az MSZMP KB első titkára ugyancsak pénte­ken a Parlamentben, az Elnöki Tanács ülését követően talál­kozott dr. Bartha Tibor re­formátus püspökkel, az Orszá­gos Béketanács egyházközi bé­kebizottságának elnökével és Bíró Imre kanonokkal, az Or­szágos Béketanács katolikus bizottsága főtitkárával. A be­szélgetés során Kádár János kifejezésre juttatta elismeré­sét a két szervezet rendezésé­ben csütörtökön, a Parlament­ben megtartott nagy jelentősé­gű országos tanácskozás eredményes munkájáért, a magyarországi vallásfelekeze­teknek a társadalom békés jö­vője érdekében együttesen ki­fejtett hazai és nemzetközi te­vékenységéért. Guillermo Galeote, a végre­hajtó bizottsága tagja, országos titkár, a képviselőház védelmi bizottsága elnökének vezetésé­vel az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására már­cius 26—30. között látogatást tett hazánkban a Spanyol Szo­cialista Munkáspárt küldött­sége. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is fogadta a spa­nyol kormánypárt küldöttsé­gét. A Spanyol Szocialista Munkáspárt küldöttsége pén­tek délelőtt elutazott Buda­pestről. Az MSZMP Központi Bizott­sága üdvözölte az Iraki Kom­munista Párt Központi Bizott­ságát a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. E llentétben a vélt és a valóságos kép össze­hasonlításától ódzkodó némely beavatottal, sem­mi rendkívülit, meghök­kentőt nem találok abban, hogy valaki bezárja a háza ajtaját, ablakát a pénz elől, nem hagyja a forintot magára tukmálni. Igaz, nincs szó horribilis összeg­ről, évi hatvan forintról csupán, de mégis... Mégis, miért nem ül be mostaná­ban a projektrográf néző­terére — a kettő közül va­lamelyikébe — a nagyká- tai Damjanich utcából Mar­git néni? A projektrográf, azaz Heltai Jenő szólelemé­nye szerint o mozi a kultú­ra nagykövete, konzulja, diplomáciai futára volt egyszerre valamikor, most meg, a hasonlatnál marad­va, örüljön, ha a nagykö­vet, a konzul előszobájában hely marad neki. A vélt és a lehetséges okokról tudós tanulmányok serege igyek­szik meggyőző képet adni, olyan részletek feltünteté­sével, mint a televízió ha­talma, a mozik javának mostoha állapota, a filmek művészi és technikai minő­sége. .. A sor végén ugyan ott állnak a Margit nénik, de valahogy nekik már nem jut kellő figyelem, va­lahogy az már nem látszik lényegesnek, amit ők gon­dolnak, éreznek. Egy nagyobb meg egy kisebb mozija van Nagy- kátának, s ha átlagot ve­szünk, akkor egy-egy lakos esztendőnként hatszor megy el a projektrográfba izgulni, vigadni, sírni, vagy éppen unátkozni, bosszan­kodni, mikor hogyan sike­rül Ez a hogyan sikerül sok mindent takar, a műal­kotás témájától kezdve a feldolgozás színvonalán át egészen odáig, mennyire agyonjátszott a kópia, mi­lyen mértékig zavarnak az esőkarcok, a hangcsíksé- rülések, arról sem elfeled­kezve, vajon tartják-e avagy leeresztik magukat a tizenévesek, akik gyak­ran — Margit néni szerint — nem a film, hanem a hecc kedvéért mennek mo­ziba. Felelhetnénk: ők lega­lább mennek... Igen ám, de megtörténhet, éppen miattuk nem megy a tájé­kára sem a mozgóképszín­háznak Margit néni, s a többiek, azok, akik unják a kommentárokat, az aranyköpéseket, a malac­kodást? Megtörténhet. Ez is visszatartó erő lehet ab­ban hogy Margit néninek nem kell az egy-egy mozi­jegyhez adott — átlagos — tízforintos állami támoga­tás. A nyugdíjas pedagógus azonban — Margit néni negyven évig állt a kated­rán! — nem megy premi- záltabb helyre sem, operá­ba, holott már — megint csak átlagosan — százhet­ven forintot toldana hozzá jegyéhez, egyetlen jegyéhez az állam. Ott igazán nem zavarnák az éretlen tizen­évesek. ..!? Más zavarja. Mint mondja, az útikölt­ség, az utazási körülmé­nyek, valamint az is, hogy — félrenézve mondja — ő nem tud úgy felöltözni, amint mostanában oda szo­kás. Ennyire távolra ju­tunk attól, vajon miért 78-80 ezer mozijegy kél el évente Nagykátán, s miért nem másfélszer, kétszer több? Valóban messzire ju­tottunk volna a kátai pro­jektrográf októl az opera említésével, avagy ugyan­arról meditálunk? Ugyan­arról, a kultúra környeze­téről, a hozzáférés elvi és a hozzáférhetőség gyakor­lati terepének szembeszö­kő különbözőségéről? Mert említhetnőnk mást is, szín­házi előadásokat, koncerte­ket, hatalmas állami pén­zeket, amelyek — látszat­ra — nem kellenek sokak­nak, csak keveseknek. Java részben ugyanazon keve­seknek. Igazságtalanság? Óvakodjunk a sommás ítél­kezéstől. Elvben azonos jogokról van szó, a gyakor­latban azonban nem akad olyan ember, aki válaszol­ni tud arra a kérdésre, mi módon jusson hozzá — példánknál maradva, Nagy­kátán — egy ember a szín­házi sikerdarab jegyéhez... S ez csak egyetlen kérdés a lehetséges és a tényleges seregnyi közül. D őreség lenne abban a hitben ringatni ma­gunkat, hogy a kultú­ra támogatására adott fo­rintok az eredeti szándé­koknak megfelelően talál­nak el a címzettekhez, hogy a kultúra kosara mindenki asztalán ott áll és ugyanazt kínálja. Margit néni három ízben próbálkozott levélben színházjegyet rendelni. Vá­laszt sem kapott, nem hogy jegyet. Amikor — más ügy­ben járva a fővárosban — személyesen érdeklődött, mi lett levelei sorsa, a szó szoros értelmében a szemé­be nevettek. Csak nem képzeli... Tényleg, csak nem képzeli, hogy akad olyan művelődési intéz­mény, amely ilyesmivel bí­belődik!? A kulturális fej­lődés mozgó képei sokféle mozgóképpé rakhatók össze, ám némely kockát nem árt kimerevíteni, hogy alapo­san szemügyre vehetők le­gyenek a részletek, a hát­térelemek. Mert ezeknek a részleteknek némelyike nyugtalanító. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents