Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-29 / 75. szám

Utcák, terek ébredése groteszk egyszerre. De se nem komédia, se nem vígjáték. Az írói szándék teremt a műből sajátosan értelmezhető mű­fajt: tragikus komédiát. Németh Péter Mikola A hát elején az MTESZ- székház dísztermében tartot­ták meg a város és a vonzás- körzet úttörővezetőinek kül­döttgyűlését. Az eseményen Kaszás Gyu­la köszöntötte a megjelente­ket, közöttük Oláh Mihályt, a megyei úttörőelnökség mun­katársát, Kádár Jenőnét, a' városi pártbizottság munka­társát, Járik Lászlót, a megyei úttörőelnökség tagját, Elek Ilonát, a városi tanács mű­velődési osztályának előadóját és Iványi Károlyt, a KISZ vá­rosi bizottságának titkárát. Ezt követően Szőke Katalin városi úttörőelnök beszámo­lójában a Magyar Úttörők Szövetsége VIII. konferenciá­ja határozatainak feldolgozá­sáról és az ebből adódó fel­adatokról szólt részletesen. Többek között hangsúlyoz­ta, hogy a társadalom előre­haladásának folyamatáyal együtt fejlődik a Magyar Út­törők Szövetsége is. Az előbbrelépés egyik fel­tétele a gyermekek de­mokratikus szellemű ne­velése, melyben jelentős szerepük van az iskolák­nak. A jövőben törekedni kell több közösségi program tartásá­ra és azok éiményszerűbb megrendezésére. Az előadó felhívta a figyel­met olyan új lehetőségekre, mint a természetjárás vagy a különböző táborozások. Az utóbbiak közül a területen ki­emelkedtek az MHSZ- és a madárvédelmi táborok. Az életkori sajátosságokhoz igen Sötét és koszos. A fiatal suhancok időnként nagy lár­mával közlekednek alatta. Él­vezik, hogy ezzel bosszanthat­ják a gyengébb idegzetű idő­sebbeket. Nélkülözhetetlen, bár nem jól alkalmazhatók például a különböző próbák is. Igen jól sikerült a Gábor József isko­lában a Madách-próba, vagy a Radnóti Miklós Általános Iskolában a Radnóti-próba. Bővíteni kell az iskolán kí­vüli rendezvényeket is. A vá­rosban erre megfelelő bázis a művelődési központ vagy az úttörőház. A jövőben is igen fontos az ifivezetők szerepe. Növelni kell a pártoló tagok számát, mely jelenleg eléri a kétezret. — Számba véve a felada­tainkat és a lehetőségeinket, ma már elmondhatjuk, hogy a magyar társadalom gyer­mekszervezete lett az úttörő­szövetség — hangsúlyozta Sző­ke Katalin. Az előadást követően vá­lasztásra került sor. A köz- igazgatás területén korábban bekövetkezett változások az úttörőszervezetben szervezeti módosításokkal jártak. Esze­rint megszűnik a járási elnök­ség és a feladatát a városiak látják el. A város és vonzáskörzeté­nek küldöttei közül tizen­öt tagú elnökséget válasz­tottak. Úttörőelnök: Szőke Katalin, titkár Járikné Bakos Klára. Az elnökség tagjai: Horváth Szabolcsné, Neizer Mária, Manningen Gábor, Kaszás Gyula, Viski Márton, Rüll Mária, Bartha Gyula, Kollár Kálmánná, Kereskényi János, Ballagó József, Zahorán Pál, Kanyó Andrásné és Pálinkás Józsefné lettek. S. J. vonzó a deákvári alagút ko­mor és kipufogógázzal telt vilá­ga, de a Csikós József utcán át ez a két városrész kapuja. A Kommunális és Költség- vetési Üzem dolgozói valamit segítenek a helyzeten azzal, hogy szombaton reggel 8-tól 12 óráig az utak tisztításával, a falak lemosásával teszik el­viselhetőbbé a keskeny átjáró hangulatát. Kérik viszont, hogy ez idő alatt a gépjármű­vek vezetői kerüljék el az át­járót, ha lehet, közlekedjenek a Sebes Imre utcai alagút alatt. A Radnóti Miklós Általános Iskola három raja nevében kérjük a szerkesztőséget, hogy az alábbi cikkünket közöljék. Rendhagyó történelemórára készülünk a héten. A Kos- suth-kiállításon a Madách Im­re Művelődési Központban. Elolvastuk a megnyitóról szó­ló híradást is a Váci Hírlap­ból, hogy jobban felkészül­hessünk az órára. A megnyi­tón elhangzott a következő kérdés: „Vajon az idei neves ünnepen felkeresték-e a fia­talok Länderer síremlékét?’’ Igen. Felkerestük. A „második tavasz” március 21-e tiszteletére az évforduló tartalmas megünneplésére rendeztünk egy helytörténeti vetélkedőt csapatszinten, min­den raj készített képzőművé­szeti tablót 1919-ből, lerajzol­tuk Vác térképét, s csillaggal jelöltük a mártírokról elneve­zett utakat. Az aulában a fen­ti anyagból kiállítást renedez- tünk. A Riadó 16—65—84 nap­ján igen szép kokárdákat ké­szítettünk és kitűzve kabá­tunkra indultunk a titkos­írással érkezett parancs vég­rehajtására. Minden raj más pontjára a városnak. Virágot vittünk a mártírok tábláihoz. Három raj — Arany János (7.a), A gyermekek társadalmi szervezete Segítsenek a felnőttek Szép ének a katonákról Fejek Ferdinándnsk „Mit ér a magyar, ha nincs fejsebe?’’ — groteszk, nem mindennapi a kérdés. Ironikus hangvételű vígjátékot ígér Görgey Gábor március 29-én, csütörtökön este 7 órai kez­dettel a Madách Imre Műve­lődési Központban a Szegedi Nemzeti Színház vendégjáté­kában bemutatásra kerülő „Fejek Ferdinándnak” című tragikus komédiája. Aszóczki János és Králik István, a váci Kommunális és Költ­ségvetési Üzem dolgozói metszik a Konstantin téri rózsatöve­ket. Hancsovszid János felvételei A feldühödött vitézek por­tyára indulnak, hogy bebizo­nyítsák, nem érdemtelenek a zsoldra. Egészen Bugacig kell menniök, míg végre találkoz­nak egy náluk háromszorta erősebb török csapattal. Azok a százötven magyarból het­venötöt levágnak, majd egy felkerekedő gulyáról azt hi­szik, felmentő magyarok kö­zelednek, és ijedten elvonul­nak. A maradék magyarok összeszedik halottaikat, majd lefejezik az elesett törököket, hogy a fejekért Kerecsényi kifizesse a zsoldot.” Eddig az alap történet, $ benne a feldolgozást szolgáló „munka nélküli katona szomo­rú groteszkje, a katonáé, aki nem produkál hullát, tehát naplopó”. Meglepő ez a hely­zetkép. Tragikus, ironikus és Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): március 29-től április 1-ig, délután 3 órakor a Ver­ne-regény nyomán készült Sztrogof Mihály című bolgár— olasz—francia—NSZK filmet vetítik. — Este negyed 6 és fél 8 órakor a Kisvárosi fojto­gató fcímű francia krimit játsz- szák, 16 éven felülieknek, li­es helyáron. Rendezte: Claude Chabrol. Madách Filmszínház (a mű­velődési központ nagytermé­ben): március 28-án a Fok­hagyma és ananász című, szí­nes, NDK-filmvígjátékot per­getik. — Március 30-án a Je­gesmedve a porondon című román ifjúsági film a műsor. Szombaton kerüljék! Fürdetik az alagutat Hogy miért pont tragikus komédia? Erről az író vallo­mása árulhat el legtöbbet, aki a darab keletkezésének körül­ményeiről a következőket ír­ja. „Cantio de militibus pul- chra (Szép ének a katonák­ról) című históriás ének az 1560-as évekből való. Egy is­meretlen szerző műve. A ke­letkezés időpontja nagyon fontos, mert a „Szép ének” egy politikai, katonai és mo­rális helyzet ragyogó irodalmi rögzítése. Az országban ekkor éppen békeállapot van. Nem béke, csak békeállapot. Ferdi- nánd kétszer is békét köt II. Szulejmánnal. Ebben a kényes egyensúlyi helyzetben sik­kasztja katonái zsoldját a his- tóriásének várkapitánya, egyébként élő alak —, Kere­csényi László, mondván láza­dó alárendeltjeinek: „Sok idei, hogy héjába eszitek/ Vég-Gyu­lában a királynak cipóját.../ Vég-Gyulában törököt nem hozhatok. Az karóba egy fejet sem töttetek”. Nincs olyan hosszú, aminek vége ne lenne — tartja a köz­mondás. A váci Marx tér, vagyis a Postapark ismét gyerek­zsivajtól hangos. Leng a hinta, hangzik a nevetés. Tavaszias a hangulat. VÁCI teatijqp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1984. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK k gyáregységnek jó híre van szakmai körükben ár Mondok és tervek a PEFiM-nél Energiatakarékosság A Budapest felé vezető or­szágút váci egyenes vonala megtörik. Enyhén balra, majd jobbra fordul a 2-es fő­útvonal. Sződligetnél a PE- FÉM II. számú Fémipari Gyáregységének épületsora vonja magára az arra hala­dók figyelmét. Szabó Márton, a gyáregység igazgatója eredményekről, gondokról, tervekről beszél. Itt is, mint sok váci és környék­beli ipari üzemben, munkás­gyűlésen számolt be a vezető­ség 1983 fontosabb gazdasági mutatószámairól és vázolta az idei feladatokat. Jó a híre A sződligeti gyáregység fej­lődésére jellemző, hogy tavaly 30 millió forint volt a terme­lési tervük, ezt 336 ezer fo­rinttal túlteljesítették. A nye­reséget 10 százalék alatt ter­vezték, a valóságban eredmé­nyük megközelítette a 3 és fél millió forintot. A többletnye­reségnél számottevő volt a kö­vetkezetes takarékosság anyaggal és energiával: 328 ezer forintot írhattak a meg­takarítás számlájára. A gyáregység igazgatója be­számolt arról is munkatársai­nak, hogy . a tavalyi kommu­nista műszakon a jelenlét 96 százalékos volt, kétszer vállal­tak hét végi önzetlen munkát, s annak bérét felajánlották a községi iskolának. A brigádok jó példát mutattak. Társadal­mi munkájuk értéke 114 ezer forint volt, s a brigádtagok csatlakoztak a Dolgozz hibát­lanul mozgalomhoz. Gépgyár, a Magyar Hajó- és Darugyár — részükre forgá­csoló munkát végeztek. Piacra találni Kevesen gyártják a nagy üzletekben használt bevásár­lókosarakat. Eddig ők is a 13- as méretűt készítették, a ke­reskedelem igényének megfe­lelően bevezették a 20-as nagyságú bevásárlókosarak készítését. A MÜÁRT részére készülő, új típusú platós kocsi szerepel új termékeik között. Egy régi gyártmányuk ismét piacra talált: kétezer darab veszélyt jelző lámpát adtak át a Vízműveknek. Azt is elmondta Szabó Már­ton, hogy a termelés zavarta­lanabb menete érdekében bő­vítették a bedolgozói hálóza­tot és megkezdték gyáregysé­gen belül egy gmk szervezé­sét. Munkájuk híre eljut hatá­rainkon túlra is. Közvetett ex­portszállításra is vállalkoz­tak: a tárolóláda egyik típu­sából négyezer darabot vett át a BUDAMOBIL. Végeredményben a sződlige­ti „kis gyár” sikeres évet zárt tavaly. A termelési számok, a jövedelmezőségi mutatók szé­pen alakultak. Úrrá lettek a nehéz gazdasági helyzeten s még arra is télt az erejükből, hogy a központ által meghir-" detett tisztasági versenyben a gyáregységek között két alka­lommal értek el első helye­zést. Az év kezdetén nehezebb­nek mutatkozott az idei, mint az előző. A beruházási tételek csökkenése következtében inr tenzív piackutatást kellett kezdeményezni. 28 milliós ter­vet szeretnének teljesíteni. További közvetett exportszál­lításra is lehetőség van, mert a BUDAMOBIL 13 ezer tá­rolóládát rendelt. Szeretnék a munka minőségét tovább ja­vítani — tavalyi selejtmuta- tószámuk 0,13 százalék volt —, bátran kezdeményezik új. gyártmányok bevezetését. Kutatják Fejlesztésre kétmillió fo­rintot fordítanak. Ebből kor­szerűsítenek szerszámgépeket és felújítanak szociális létesít­ményeket. Tovább támaszkod­nak a brigádok kezdeménye­zéseire, így az anyag- és ener­giatakarékosság mutatóját újabb két százalékkal növe­lik. Beszélgetésünk idején ka­pacitásuk 80 százalékára biz­tosítottak megrendeléseket, a fennmaradó 20 százalékra piackutatást végének. A gyár­egység igazgatója bízik abban, hogy amennyiben a dolgozók, a brigádok a tavalyi .lelkese­déssel munkálkodnak idén is, akkor a kívánt eredmény nem marad el. Papp Rezső Szép emlék sokkal több maradt Mindig számíthatnak rám A gyáregységnek jó híre van szakmai berkekben, az év elején mégis gondot oko­zott, hogy egyik régi meg­rendelőjük több millió forint értékű rendelést mondott le. Piackutatással megkezdték a KAEV részére a nyomótenge­lyek gyártását. Űj partner­ként jelentkezett a Hajtómű- és Felvonógyár, a Gödöllői Széchenyi István (6. a.), Far­kas Bertalan (5. b.) — feladata a középvárosi temető mártírjai­nak felkeresése volt. Kapával, gereblyével, szegfűcsokorral indultunk. Sokáig kellett a gazos, fel­számolás előtt álló temetőben barangolnunk, míg az első ta­vasz: 1848 emlékére körül áll­hattuk Länderer nyomdász és Kovách Ernő honvéd őrnagy sírját. Länderer sírjáról el­lopták a márvány táblát. Egy idős bácsi igazított el bennün­ket, úgy találtunk csak rá. Lőwy Sándor, Csikós József és Sztáron Sándor sírja is elha­nyagoltan áll a pusztulásra ítélt temető két külön részé­ben. Mi, ahogy tudtuk rendbe tettük és ígérjük, hogy őr­seink felvállalják a további gondozásaikat is. De mi lesz a későbbi sorsuk? Hisz az nem lehet, hogy azok akik a város hősei voltak egykor, csak ut­canév emléktábláikkal legye­nek közöttünk és sírjaik el­tűnjenek. A Radnóti Miklós Úttörőcsapat Arany János, Széchenyi István, Farkas Ber­talan rajai. Zsigmond Balázs rajtitkár, Papp Botond rajtit­kár, Jenei Tünde rajtitkár. A NAPOKBAN a Ságvári Klub meghitt, családias ese­ménynek adott otthont. A DCM kemenceüzemének több­szörösen kitüntetett Kun Bé­la szocialista brigádja búcsúz­tatta a nyugdíjba vonuló Shaáb Istvánnét. A brigád­nak 24 tagja van. Újvári And­rásné a brigád vezetője, ö mondta el: — Vállalásainkat minden évben túlteljesítettük. Fajla­gos mutatóink a tervezettnél jobbak. A múlt évben itt a klubban három önálló estet- rendeztünk. Egy esetben a fő­városi rádiókabaré volt a vendégünk. Társadalmimun- ka-szerződésünk van a Vak Bottyán Múzeummal és a kosdi Arany János úttörőcsa­pattal. Ennek keretében tették rendbe a brigád tagjai a mú­zeumi kőtárat és a kosdi új iskolában a sportpályát és a gyakorlóteret. Kurali Zoltán művezetőtől még azt is megtudom, hogy a városi és üzemi vetélkedőkön is részt vettek, ahol 83-ban másodikok, 84-ben ötödikek lettek. Valamint azt, hogy a 16 óra társadalmi munkát (kommunista műszakot) min­den brigádtag ledolgozta. A TANULÁSSAL sem áll­nak hadilábon, hisz egy tag­juk most fejezte be az ML középiskolát, egy másodéves az ML esti egyetemen, egy fő pedig a cementipari szak­munkásképző hallgatója. Ta­valy ketten kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. A búcsúztató meghitt per­ceiben kérdeztem meg az ün­nepeltet: Milyen emlékek éb­rednek fel benne, mire gon­dol szívesen, mire fájdalom­mal? — Tudja, nem szívesen me­gyek, de muszáj — a kislá­nyom jött a helyemre dolgoz­ni, én meg — hogy is mond­jam, „gyesre” megyek helyet­Gyesre megyek az unokám­mal. A szerző felvétele te a két unokám mellé. Azt megígértem a brigádnak, hogy ezentúl is minden meg­mozdulásban, társadalmi munkában számíthatnak rám. Nagyon jó brigád a miénk, szerettem velük dolgozni. Nem a kor, az egészség a fon­tos. Ha már kérdezte, elmon­dom, volt, ami fájt és még most is rossz rágondolni. Vagy öt éve annak, hogy egy­szer éjszakára mentem .a gyárba, amikor egy autó el­ütött és otthagyott, öt nap múlva tértem magamhoz. Akinek az esetet vizsgálnia kellett volna, rám legyintett. Biztos részeg voltam. Hát ez rosszulesik még ma is. Itt ez a pohár előttém. Most is csak dísz, mert nem iszom. Szép emlék sokkal több akad, és az a fontos. Szeretném, ha a lányom is olyan jó! érezné magát a gyárban, mint én. Porubszky Dezső ISSN 013S—I7S# (Váci Hírlap* Vác. Pf., 32. Levél az iskolákéi

Next

/
Thumbnails
Contents