Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

+KST «

MtMYn]

4

4

1984. MÁRCIUS 27., FSO»

Hagyományőrző találkozó a Sportcsarnokban

Naphosszat zengett az ének

Táncházban

£ Hagyományőrző kirakodó, avagy a mesterségek szem- ^ léje? Vásár vagy bemutat- ^ kozás? Táncháztalálkozó ^ vagy a népi együttesek ta- í lálkozója? Ez Is, az is.

A tavaszi fesztivál utolsó napján hímzők, szövők, mézeskalácskészítők, tojásfestők, ingvarrók, hangszerkészítők rakták ki portékáikat a Budapest Sportcsarnokban. Ki abban reménykedett, minél több vásárlóra lel, mások szerették volna megtanítani a régi mesterségek fogásait. Akár nézelődőként, akár szereplőként érkezett valaki, nem volt ideje egy percnyi pihenésre sem. A sportcsarnokban több helyszínen folyt a játék, a tánc, a mulatság. Az ország minden tájáról érkeztek a népi mesterségek tudói. Hímzett blúzok, csikóbőrös kulacsok, bőrsaruk, festett tojások sorakoztak egymás mellett. Egyik helyen megszólalt a nádsíp, másutt a doromb. Kipróbálhattuk a fazekas korongját. Szemmel kísérhettük a szövés megannyi titkát, a terményből készült gyermekjátékok varázslatát. Megcsodálhattuk a köröndi fazekasok jellegzetes motívumait, a székelyföldi- hímzések szépségét.

Reggeltől estig zengett az ének, ropták a táncosok a színpadon. A fennmaradó üres téren bárki bekapcsolódhatott az előadásba. Táncra kerekedett, akinek a kedve úgy tartotta. Ott voltak a bagiak és a kartaliak is. Feldíszített menyasszonykaláccsal hívták fel magukra- a figyelmet. A közelükbe kerülők végül meggyőződhettek: nemcsak táncolni, sütni is jól tudnak a kartali asszonyok. Darázs tfá- nosné, Konkoly Jánosné, Zsámbó Andrásné a jellegzetes Galga menti viseletben voltak meg a szereplés után is:

— Karikázót és párost táncoltak — mondták egymás szavába vágva. — Jó kimozdulni otthonról. Találkoztunk az ország más részéből érkezőkkel. Legjobban mégiscsak otthon szeretünk táncolni, szinte mindenki velünk együtt dúdolja az ismert dalokat.

Gulyás Ferencné Galgamá- csáról virágszemű fakanálbabákat hozott. Lánya a népműIgy készül a szült«*

vészét mestere, a veje néprajzhallgató. ök viszik tovább az otthon tanultakat.

— Megszólnak a faluban sokan, miért nem veszem le a régi viseletét — mesélte. — Én ezt szoktam meg, ebben érzem jól magamat. Annak nagyon örülök, hogy a gyerekek őrzik a hajdani szokásokat.

Csutkababa, gubacsfigura szilvamag szemekkel' és sorolhatnánk, mi mindenből lehet játékot varázsolni. Szabó Gyuláné terménybábjai előtt elálmélkodnak a kicsinyek.

— Az erdő, mező rengeteg szépséget kínál, csak fel kell fedezni — sorolta a kaposvári nyugdíjas óvónő. — Harminc esztendeje foglalkozom bábozással. Nincs nagyobb öröm, mint felfedeztetni a gyerekekkel az alkotó tevékenység gyönyörét. Érzelemgazdag, színes

Mindezt Czinege Imre, az intézmény igazgatója mondta el annak a száznál is több vendégnek, akik részvevőként vagy egy-egy megye vezető testületének képviselőjeként részt vettek a szombaton és vasárnap zajlott tanulmányi versenyen Cegléden.

Békés, Heves, Szolnok és Pest megye szakközépiskolás szakmunkásai számára írták ki a tantárgyi versenyt, az elsőt 1978—79-es tanévben rendezte Pest megye és Békés megye, színhelye a ceglédi iskola Volt. Most a Heves megyeiek is beneveztek. Megfigyelőként és egyben zsűritagként Vas megyei szaktanárok vettek részt a tanulmányi versenyen.

Az eseménysort Farkas La- josné, a Pest megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese nyitotta meg.

A felnőttoktatásban fontos feladat a tehetséggondozás: ezt hangsúlyosan kifejtette nyitó beszédében Farkas La/

gyerekkora van a világot ily- módon felfedező kicsinyeknek.

Állítható, szíjas sarukat hozott Kurucz Zsóka, monori népművelő:

— Ez a hobbim — mosolygott. — Jó lenne, ha a műve- -lődési házakban minél több kézművesszakkör működne. Minden korosztály számára igen hasznos. Érdeklődő van elég, ezt bizonyítja a mai nap is.

Az utóbbi időben egyre többet hallottuk: elcsendesedtek a táncházak. Mintha aíábbha- gyott volna a néhány évvel ezelőtt oly magasra szökő lelkesedés. A mostani vasárnap éppen az ellenkezőjét bizonyította: a népművészet valódi értékei sohasem lehetnek divathóbort tárgyai.

josné. Azt, hogy ez a pedagógusok szívügye is, igazolta a zsűrik lelkiismeretes munkája az írásbeli és szóbeli feleletek értékelésekor.

Magyar nyelvből, történelemből, fizikából és matematikából kellett írásban és szóban kiállni. Eredményhirdetésre vasárnap délután került sor.

Magyar nyelvből a négy megye tanulmányi versenyén 1. Tricsovinyi Károly (Békés megye), 2. Kovács Edit (Szolnok megye). 3. Kakas Jánosné (Pest megye). Történelemből 1. Konsanszky László (Békés megye), 2. Vorta István (Heves megye). 3. Kozma Imre (SzolTV-F1GYEI Ó

Csak ülök... Tanítani kéne azt a kedves viselkedést, ahogyan Vitray Tamás az 6 Csak ülök és mesélek című műsorának vendégeivel foglalkozik. Szinte csak félmondatokat mond, de ezit úgy teszi, hogy egy-egy megjegyzése egész monológokat indít el. Mégpedig olyan monológokat, amelyek egyébként talán el sem hagynák a kérdezettek ajkait, hiszen olyan intimek, magán- termés zetűek.

Itt volt például legutóbb az a kis nagylányka, aki egyszerűen elhatározta, hogy vissza- szerzi és maga neveli fel az öccsét. Bizony talán még a barátnőivel sem lehet olyan bizalmas, mint — Vitray jóvoltából — velünk, a több milliónyi nézővel volt.

Aztán az a kétszer két ikerpár, az a két anya meg az a két apa, akik egypetéjű ikrekként jöttek a világra, és akik aztán össze is házasodtak. Nos, ők is példát mutattak abból, mi a fesztelenség, a természetes kedély. Különösen akkor melegedhetett meg a nézők szíve, amikor — Vitray ötlete nyomán — valahonnan hátulról befutottak és megkeresték mamájukat, papájukat a gyerekek.

Persze ellenvetheti valaki, hogy apróságok ezek; nem többek magánügyeknél. Igen ám — így az ellenérv ellenérve —, mégis az efféle kicsinységekben mutatkozik meg az emberiség, a jó szándék, a kedély. Ezért jó hát, ha valaki a szinte minden lakásban ott villogó képernyőn is bemutatja őket.

Parabola. Tapsolhattunk Árkus József Parabolájának is. Ez a műsor egy mélyebb hullámvölgy után most újjászületni látszik. Nem tudni, több lett-e az a tekercsmennyiség, amelyből válogathatnak, avagy aki szemléz, az jobb szemmel teszi azt, de tény, hogy a humor, a szellem szövi át ezt a magazint. Ami pedig különösen tetszik, hogy ismét feltűnik ebben a görbetüícörbén eey-két hazai képsor, egy-két ide, és nem amoda célzott fricska. Ezek mosolyogtatnak, kacagtatnak igazán ...

Szäiuä, hűl. Míg ellenben a

Szálka, hal nélkül című hogyishívják, hát az sem nem mosolyogtál, sem nem kacagtat. Ahogyan folytatás követ folytatást, úgy lohaszt kedvet és hervaszt reményt. Egyszerűen fölfoghatatlan, miképpen kapott ez a hatrészes (!) sorozat zöld jelzést a dramaturgián?! Márpedig — láthatjuk fanyalogva — kppott.

nők megye). Fizikából 1. Tér- nyei László (Heves megye), 2. Schéner József (Szolnok megye), 3. Domonkos János (Békés megye). Matematikából 1. Erdős László, (Békés megye),

2. Pecze Tamás (Pest megye),

3. Makrányi Sándor (Heves megye).

A zsürielnökök elmondták: alapjában jól felkészültek a versenyzők, de a maximális pontszámot szinte senki sem érte el.

A legjobbak tárgyjutalmat, pénzjutalmat, oklevelet kaptak. A diáktanács ajándékcsomaggal, könyvvel lepett meg sok eredményes versenyzőt és sokan örülhettek annak a szép Petőfi-plakettnek, melyet bronzba öntve az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium ajánlott föl jutalmazásra. Az értékes tárgyjutalmakat Pest megye intézményei, vállalatai, gazdaságai ajánlották fel erre az alkalomra.

f Valóságos idegenforgalmi centrummá változott Vecsés az elmúlt j hét végén. A főváros melletti település adott otthont a tudomá- í nyos-technikai úttörőszemle megyei döntőjének. Az első napon f került sor a megnyitóra, a 3. sz. általános iskola nemrégiben í átadott tornatermében. Sokáig emlékezetes marad a résztvevók- Z nek ez az este, amelyen ott volt Halasi Márton, a KISZ Pest j megyei Bizottságának első titkára és Nemoda István megyei 4 úttörőelnök Is.

Szászik Károly, a monori mondott ünnepi beszédet, kö- városi jogú nagyközség párt- szöntötte a résztvevőket. Dr. bizottságának első titkára Novák István, a Pest megyei

Erdősi Katalin

Akácz László

Vetélkedő szakmunkások és úttörők

Ifjú tehetségek erőpróbája

Évtizede éppen, hogy megindult a szakmunkások szakközépiskolai továbbképzése. Százak kaphattak azóta a szakmunkásbizonyítvány mellé érettségi bizonyítványt, vagy még magasabb végzettséget dokumentáló okmányt. Vannak, akik a munkapad mellett szereznek továbbra is megbecsülést, érdemeket, általános műveltségük pallérozását napirenden tartva. Mások főiskolán, egyetemen folytatták, dolgoznak, tanítanak.

A ceglédi 203. Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben is 1974-ben indult az első ilyen tanulócsoport. A szakmunkások szakközépiskolájában itt, ebben a tanévben 170-en tanulnak. Hat-nyolc éve, hogy a nők aránya Is észrevehetően növekszik az Uy módon továbbtanulók között.

Csuka Zoltán emlékére

ELLENTMONDÁS A HALÁLNAK

A Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége és Érd város Tanácsa, mély megrendüléssel tudatja, hogy 83 éves korában elhunyt Csuka Zoltán, József Attila-díjas író, műfordító. Temetése április 6-án, pénteken 14.00 órakor lesz az érdi

városi — Ercsi úti temetőben.

Atkozott telefon! Membránja ugyanolyan közömbösen továbbítja a legfájdalmasabb hírt is, mint a legvidámabbat. Szinte hinni is nehéz. Még két hete sincs, hogy e sorok írója arról számolt be e hasábokon, hogy a nyolcvanhárom éves Csuka Zoltán még mindig nem tette le kezéből a lantot, új versek születnek ma is a kicsiny, meghitt hangulatot árasztó érdligeti dolgozószobában, melynek alkotó csendjére a Napsugár ház kapujában Borsos Miklós Kőszentje vigyáz. Mindez ma már csak múlt időben érvényes. Csuka Zoltán kezéből örökre kihullott a toll. Többé nem születnek új versek az érdligeti házban. Már nem tolmácsolhatja avatott műfordítóként a szomszédos jugoszláv népek íróinak, költőinek műveit.

Hatalmas életművet hagyott maga mögött. Pedig az élet csak annyiban volt kegyes hozzá, hogy hihetetlen munkabírással és mindvégig töretlen hittel áldotta meg. Még gyermekként élte meg az első világháborút. Ifjúsága emigrációval kezdődött: a Tanácsköztársaság bukását követően menekülnie kellett Pécsről Újvidékre. A férfikor delén újabb világégés tanúja lett. Aztán, amikor úgy tűnt, végre egyenes útra jutott az élete, perbe fogták, s mint Jugoszlávia barátját, tizenöt esztendőre ítélték s ebből öt évet letöltött... Balladai sors. Egy esztendő híján egyidős volt e századdal, amelyben élünk. Azzal a századdal, melyre azt hagyta örökül Ellentmondás a halálnak című versében: Ne öljetek! öleljetek!

Életében többször is felfedezték. Mégis, még mindig keveset tudunk rólg. Pedig a délszláv népek költőinek, íróinak száznál iöbb művét fordította magyarra, ami példa nélküli irodalmunkban. Nincs olyan XIX. és XX. századi szerb és horvát költő, akitől Csuka Zoltán valamit ne közvetített volna. Ivó Andric Híd a Drinán című regényére már akkor felfigyelt, s fordította magyarra, amikor még senki sem sejtette, hogy Nobel-díjas mű lesz. Miroszlav Krleza Zászlónk című több részes művének első kötete előbb jelent meg fordításában Budapesten, mint horvátul Zágrábban. És sorolhatnám még hosszan műfordítói érdemeit, de a magyarra ültetett művek önmaTanács művelődési osztályának vezetője arról szólt, hogy a szemle versenyeit immár egy évtizede rendezik meg. Ezek a vetélkedők nemcsak arra jók, hogy a piros és kék nyakken- dősök vizsgázzanak, hanem örök barátságok is kötődnek. Ezt erősítette meg Szabados Anna, a dabasi 2. sz. általános iskola 8. tanulója, aki az orosz nyelv barátai vetélkedőre érkezett Vecsésre.

Az igazi izgalom a verseny második napján volt érezhető, a település négy általános iskolája fogadta a különböző kategóriák résztvevőit. Mindenütt remek feltételeket biztosítottak, s ennek is köszönhető — no meg a jól felkészült gyerekeknek —, hogy nívós dolgozatok, pályamunkák kerültek a zsűrik kezeibe. Nem is volt könnyű eldönteni, hogy kit jutalmazzanak arany, ezüst és bronz oklevéllel.

Négyszáz pajtás vetélkedett, a rendező, a Pest megyei Úttörő Elnökség, a helyiekkel karöltve azonban gondoskodott a kikapcsolódásról is. Szombaton délután egy vecsé- si úttörő édesapja, Depinyi János pilóta -kalauzolásával ellátogattak a Ferihegyi repülőtérre. Megtekintették a vecsési közös gazdaság szárító és zöldségfeldolgozó üzemét is. Szép pillanata volt az eseménynek, amikor a repülőtérre menet megkoszorúzták Steinmetz kapitány szobrát a főváros határában, tisztelegve a hős. parlamenter emlékének.

Vasárnap délelőtt megtartotgukért beszélnek. Nélkülük szegényebb lenne kitekintésünk a világra, amelyben élünk.

E gigászi munka mellett lapokat szerkesztett, s több folyóirat elindítója volt. Olyan folyóiratoké, melyek a híd szerepét kívánták betölteni két szomszédos, a történelem során gyakron azonos célokért küzdő nemzet között. S e önként vállalt hivatásként végzett munka mellett megírta a jugoszláv népek irodalmának történetét is, mely megint csak példa nélküli tett volt szűkebb pátriánkban.

Ha csak ennyit hagyott volna ránk örökül, már ez is több lenne annál, amit egy embertől elvár a haza. De Csuka Zoltán nem érte be ennyivel. Benedek Marcellt idézve: megvonta a maga egyenes, mély, tisztán felismerhető barázdáját a magyar Urában is. Tizennégy verseskötete a bizonyság rá. Kortársa, Illyés Gyula is elismerte költői tehetségét, finom, plasztikus képeit, karakterét, erkölcsi bátorságát, rokonszenves világszemléletét. Költészetében egyszerre adott számot személyes sorsáról és a korról, az időről, amelyben útja vezetett. Ez a költészet elsősorban közéleti törekvésével vált a magyar líra értékévé.

Kemény életutat hagyott maga mögött. Az élet soha nem kényeztette el. S ő mindig azt tette, mikor mit kívánt tőle, mit engedett meg neki a kor, mely hol felemelte, hol a porba sújtotta, de legyűrni, véglegesen félreállítani sem tudta soha.

Halálával nemcsak a magyar irodalom lett szegényebb, hanem szűkebb pátriája is, mert Csuka Zoltán az Erd- ; ligeten tölött öt évtized alatt úgy megszerette maga választotta otthonát, mintha nem 1* a bánáti Zichy-falván. hanem itt látta volna meg először a napvilágot. E szűkebb pátriához fűződő bensőséges kapcsolatát mi sem bizonyít jobban, mint a házában alapított Jószomszédság könyvtára,mely ma már zarándokhelye mindazoknak, akik közel érzik magukhoz a szomszédos Jugoszlávia irodalmát. A várót e nemes gesztusért diszpol- gársággal mondott köszönetét és saját fiának, saját halottjának tekinti. Olyan fiának, akinek emléke még sokáig megmarad.

Prukner Pál

ták az ünnepélyes eredményhirdetést.

A természetkutató úttörők versenyében első helyezést ért el a budakalászi általános iskola. A társadalomkutatók között az abonyí Somogyi Imre iskola tanulói voltak a legjobbak. A gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola 3 tagú csapata harcolta ki az első helyet az úttörő-technikusok versenyében. A matematika vetélkedőben hat hetedikes, nyolcadikos leány és fiú kapott arany oklevelet. Az orosz nyelv barátai vetélkedőn a dunakeszi 1. sz. iskola szerezte meg az első helyet. A tagozatosok között a nagykőrösi Arany János iskola, az úgynevezett C-kategóriában két pajtás, Dudás Ilona (Tököl) és Fazekas Károly (Vác, Radnóti) kapott arany oklevelet. A szlovák nemzetiségi vetélkedőt a pilisszentkeresztiek, a szerb- horvátot a szigetcsépiek, a németet a solymáriak nyerték. Az eszperantóban a dunakeszi

3. sz. általános iskola bizonyult a legjobbnak. A képző- művészeti vetélkedőre is sokan neveztek. Az első kategóriában Raszás Éva (Ráckeve), a másodikban Kéri Péter (Öcsa) és Stark Mónika (Cegléd. Táncsics), a harmadikban Falusi Tímea (Abony, Gyulai Gál Miklós) kapott arany oklevelet, s a többi itt felsorolt versenyzővel jogot nyertek valamennyien az országos versenyen való részvételre.

Eszes Katalin, Gér József

4

I