Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

4 PKsr « jin ■ n 1984. MÁRCIUS 25. VASÁRNAP Citerabarátok egymás között Kincsekkel sáfárkodnak Aki pontosan a kezdésre ér­kezik, már csak állóhelyet kap Budapesten, a Porcelán utcai Móricz Zsigmond műve­lődési ház nagytermében. A nézőtéren lehetnek vagy fél­ezren. Belép Bige József. kecskefejű dudáján ismerős dallamok hangzanak fel, a beszélgetők elcsöndesülnek. ■ Dél körül nem jellemző, hogy sokan tolonganának egy rhűvelődési ház folyosóin. S bár a gödöllőieknél mindig történik valami, most mégis többen vannak a megszokott­nál. Tíz-tizenegy éves iskolá­sok gyülekeznek, hogy rend­hagyó történelemórán vegye­nek részt. ■ Ezeket a foglalkozásokat ha­vonta kétszer tartják a buda­pesti Magyar Nemzeti Mú­zeum múzeumpedagógusai. A fővárosi gyerekek körében nagy népszerűségnek örvend az évek óta sikeres Menjünk játszani! című programjuk, amelynek keretében a kicsi­nyek őskori mesterségeket ta­nulhatnak, ismerkedhetnek az ókori Róma divatjával, az ere­deti ókoriakhoz hasonló ék­szereket, szobrokat készíthet­nek — miközben szinte észre­DIFFERENCIÄLTAN. Számtalan felmérés bizonyítja, hogy a rádió legnépszerűbb, leghallgatottabb műsora, a Jó reggelt! című magazin. Való igaz, ebben a vitathatatlan el­sőbbségben az is közrejátszik, hogy ilyenkor elsősorban nem a, várható, élmények, hanem a híréhség és a pontos idő kap­csoltatja be velünk a készülé­ket. Éppen ezért dicséret illeti a krónikás stábot, azért, hogy nem kényelmesíti el őket ez a természetes előny, hanem évről évre korszerűsítik műsorukat. E törekvés különösen gazda­gon kamatozott pénteken. A sok muzsika és híradás között egy nagyon komoly témát dolgozott fel Tardos Júlia mű­sorvezető-szerkesztő és stábja. A differenciált bérezésről volt szó, arról a témáról, amely immár vagy egy évtizede fog­lalkoztatja nálunk is a közvé­leményt, s amely területen iga­zán látványos eredmények alig-alig születtek. Egyelőre csak nagyon ke­vés helyen sikerül érdemei sze­rint díjazni a magasabb kép­zettséget, a jobb teljesítményt. Elvben majdnem mindenki egyetért azzal, hogy a kerese­teket differenciálni kell. Csak­hogy azt se hallani kevesebb- szer, hogy a jelenlegi jövedel- mezési rendszer nem ad lehe­tőséget arra, mások szerint ez a módszer szubjektív ítéletek­re ad lehetőséget. S hogy érzékeltessük a téma körüli bizonytalanságot, elég talán a svéd szakszervezetek álláspontját felidézni, mely szerint nincs szükség differen­ciált bérezésre. Aki ugyanis nem jó munkás, azt a szakszer­vezet sem védi meg, a jól do­tált közösségből előbb-utóbb eltanácsolják. A szorgalmat, a tudást viszont eleve megfizetik. A műsorban lepergetett ri­portok, beszélgetések azt bizo­nyították, hogy a differenciált bérezés a jelenlegi gazdasági helyzetben sokkal több ha­szonnal. mint kárral járna. NAPKÖZBEN. Csak egy igazán jó meccs lehet olyan változatos, izgalmas, hogy a riporter s hallgatói figyelme közben egy percre se lankad­jon. Szitnyai Jenőnek, az Utazás '84 kiállításról ké­szített helyszíni összeállítása egy ilyen közvetítéssel össze­vetve is megállná a helyét. Ám ha a kalauz nemcsak azt mondja el, amit lát, hanem a kulisszák mögé is enged be­tekinteni, akkor egészen más lesz a helyzet. A Pilisi Park­erdőgazdaság építendő nyári bobpályájának egy darabja E nagy, ám mégis családias baráti körhöz méltó az ünnepi hangverseny ilyen egyszerű, természetes kezdése. A műsor házigazdáját, Pri- bojszky Mátyást, a citeraba­rátok klubjának létrehívóját és főtitkárát jó barátnak kijáró lelkes taps fogadja, ö pedig fesztelenül, kedves családias­vétlenül tanulmányozzák a múzeum kincseit. Hasonló a kiindulási alap a gödöllői programban is. A lel­kes múzeumpedagógusok két csoportban foglalkoznak a gyerekekkel. A mintegy száz kisdiák komplex módon is­merkedhet a művelődéstörté­nettel és mindazzal, ami a tör­ténelemórákból kimarad. El­sősorban a manuális lehetősé­geket veszik igénybe: elkészí­tik egy adott kor ékszereit, gyakorolják az ős- és ókori mesterségeket. A tanulók meg­nézik a múzeum kiállítási anyagát, de ugyanezekről a tárgyakról diákat is láthatnak a gödöllői rendhagyó órákon. Az ötödik osztályosok az ős- kőkortól az államalapításig, a hatodikosok pedig a honfog­lalástól, II. Rákóczi Ferencig jutnak el a tananyagban. például nem kínál különösebb érdekességeket, de ha azt is megtudjuk, hogy a gazdaság utazási irodája gyermekek szá­zaival szeretteti meg e görgős ródlizás során a természetet, akkor egészen másképpen fest a kép. E két kiragadott példa talán nem érzékeltette igazán e műsor erényét, ezért, hogy meggyőzőbb legyen a dicséret, kénytelen vagyok személyes példával előhozakodni. Magam egy egész délelőtt barangoltam a ma záruló kiállításon, de fe­le annyit se láttam, mint ami­ről e műsor készítői nem egé­szen egy óra alatt tájékoz­tattak. Csulák András Czembe kell néznünk múl- tunkkal. Meg kell tud­nunk a teljes igazságot törté­nelmünkről, hogy tisztábban lássuk jelenünket és jövőnket. Ehhez segít bennünket Ormos Mária könyve, amely a Kos­suth Kiadó gondozásában je­lent meg, s amely napok alatt elfogyott. (Már készül az új kiadás, amely rövidesen a könyvesboltokba kerül.) Nagyon időszerű ez a könyv, márcsak azért is, mert a napokban ünnepeltük a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 65. évfordulóját. S tudjuk, hogy a magyar vörös hadse­reg katonái milyen hősiesen harcoltak az intervenciós csehszlovák és román csapa­tokkal szemben. A Tanács- köztársaság sikerei máig ha­tóan élnek népünkben, annál fájdalmasabb a leverése, majd az azt követő ellenforradalom, amely megalázta népünket és üldözte a haladó embereket, meghurcolta és gyilkolta a kommunistákat. Ormos Mária, a történész szigorú logikájával, eredeti levéltári anyagok felhasználá­sával tárja élénk azt az idő­szakot, amely 1918-tól, a pa- dovai fegyverszünet megköté­sétől 1920-ig, a trianoni béke- szerződésig tartott. Ez a kor máig tartóan foglalkoztatja a történészeket éppen úgy, mint azokat az embereket, akik érdeklődnek történelmünknek e szakasza iránt. Miért írt alá Henrys fran­cia tábornok olyan katonai konvenciót, amelyet nem tu­dott betartani? Miért készí­tette elő Budapest megszállá­sát, ha oda végül is nem vo­nult be soha? Hogyan zúdí­tott össztüzet a Tanácsköztár­saságra az antanthatalmak se­sággal kéri fel — Fodor András költő megnyitója után — a műsor szereplőit a színpadra. A koncert résztvevői: a pá­vakörök, citerazenekarok és a hallgatóság tagjai egyaránt sokfelől érkeztek: az ország tizenkilenc megyéjéből és a fővárosból, ahogy a házigazda stílusosan fogalmazta. Apát- falváról, Battonyáról, Békés­csabáról, Csarodáról, Kalocsá­ról érkeztek aprók és nagyok. S rajtuk kívül a baráti klub negyedszáz pártolótagja közül fellép Sinkovits Imre, a most is szenvedélyes Bessenyei Fe­renc, a józanul komoly Bánffy György, s a fiatalok közül Osz- ter Sándor és Petrozsényi Eszter. — Ennek a hangversenynek az ötlete egy hónappal ezelőtt született meg a tagokban — mondja a szünetben Pribojszky Mátyás. — Tulajdonképpen klubunk egyéves fennállását akartuk méltóképpen megün­nepelni, mégpedig úgy, hogy haszna is legyen. Boldog va­gyok, hogy ilyen jól sikerült megvalósítani tervünket: több mint huszonötezer forintot tehetünk le az új Nemzeti Színház alapkövére. — Sokan voltak azok is — veszi át a szót a feleség. Pri­bojszky Mátyásné —, akik el­jönni ugyan nem tudtak, de jegyet azért vásároltak. Csó- lyospálosi barátaink például azon szomorkodtak, hogy csak száz belépőt tudtak eladni. Ismét a házigazdáé a szó: — Klubunknak jelenleg hat- száz-egynéhány tagja van, a legtöbben lent ülnek a néző­téren. Tizenhat tagegyütte­sünk közül nehéz volt kivá­lasztani, melyik maradjon ki, mindenki szerepelni akart, így is kicsit hosszúra nyúlt a műsor. A fellépő népdalkörök, ci­terazenekarok tudásuk legja­vával bizonyítják: ha nem is tudják, érzik Sütő András szép szavainak igazságát: A múltjából kiforgatott ember hályogos szemmel vakoskodik az ismeretlen jövő előtt. Az itt jelenlévők látóan és természetesen viszik a múlt kincseit a jelenből a jövő fe­lé. Décsi Agnes gítségével a román és cseh­szlovák haderő? Miként tör­tént a magyarországi román megszállás? S hogyan követ­kezett be Trianon? Kérdések, amelyekre a könyv elolvasása során választ kapunk. A szer­ző tudományos felkészültség­gel, alapos elemzéssel, a do­kumentumok felsorolásával, a logikai összefüggések fényei­vel bizonyítja, hogy az an­tanthatalmak a történelmi Magyarország feldarabolására törekedtek, s már 1916-ban titkos szerződést írtak alá a királyi Románia kormányával. A titkos szerződésben csak­nem a Tiszáig odaígérték az ország egy részét (beleértve Erdélyt, a Partiumot és Báná­tot, az Alföld tiszántúli ré­szét), ha az ő oldalukon a há­borúba lép. Mint tudjuk, ez megtörtént. Amikor aztán a háború a Monarchia számára elveszett, a királyi Románia igyekezett benyújtani a szám­lát. Érdekes ez a rész márcsak azért is. mert sokan azt hi­szik. hogy a Tanácsköztársa­ság léte miatt történt a ro­mán támadás, holott a román csapatok még a polgári Káro­lyi kormány ideiért. 1918-ban megszállták Erdély egy részét, 1918. december 21-én már Ko­lozsvár előtt álltak. Mindeh­hez a franciák statisztáltak. A Tanácsköztársaság béketörek­vései, majd katonai sikerei csak ürügvül szolgáltak az antanthatalmaknak, hogy hoz­zájáruljanak a fegyveres in­tervencióhoz. Ehhez még meg­szerezték a magyar földesúri- burzsoá uralkodó osztály veze­A Nemzeti Múzeum — vendégségben Gödöllőn Rendhagyó történelemórák ■ Rádiófigyelő ■ Kicsiket, nagyokat vár a ház Avatás után Budaörsön Szikráznak a ház fehér falai. A sötétre pácolt ablakkeretek je­lentik a kontrasztot. A háttér mészkősziklái védőszárnyakként ölelik körül. A budaörsi művelődési ház megálmodói a népi építészet nemes egyszerűségét ötvözték a modern formákkal. Megakad rajta a szem és még sem hivalkodó. Szinte megvál­toztatja az utcaképet. Lesz program elég — Városiasodó nagyközség Budaörs — mondja Fehérvá- ry János tanácselnök. — Az utóbbi néhány esztendőben megduplázódott a lélekszám. Egymás után épültek a mo­dern lakóházak és sokan ide­települtek. A helyiek igénye és a mi elképzelésünk talál­kozott, amikor a művelődési ház teljes felújításáról volt szó. Tudtuk: a megyei tanács támogatását nem kérhetjük. Majdhogynem összeszámlálha- tatlan, mennyien vettek részt az építkezésben. Legalább negyven kisebb-nagyobb vál­lalat, üzem adott szakipari munkát. A Mezépszer, a PVCSV, a költségvetési üzem. a Texelektro, a Sasad és a Március 21. Termelőszövetke­zet, a Ravill és sorolhatnám, hány helyről érkezett jelentős segítség. A hét közepén birtokba vette Budaörs lakossága ahá­zat. Az avatóünnepség után sokan bejönnek körülnézni. Aki betér, bizonyára hamaro­tő köreinek beleegyezését is; Horthyék jóváhagyását a ka­tonai támadáshoz, ahhoz, hogy idegen csapatok szállják meg mindenekelőtt a forradalmi Budapestet. A többi már következmény. A diplomáciai csatározások hosszú ideig folytak, de sem­mit sem változtattak azon a téren, hogy végül is megszü­letett a trianoni döntés. A szerző az ide vezető utat rajzolja meg köny­vében, amelynek bevezetőjé­ben megjegyzi, hogy a koráb­bi helyzetmegítéléstől eltérő lehet a véleménye, hiszen ko­rábban nem állt a történészek rendelkezésére elegendő anyag. Így amíg a francia ira­tok tömeges .megismerésére, közlésére és feldolgozására nem volt mód — és sokáig ez volt a helyzet —, eleve nem lehetett várni, hogy bárki is híven leírhassa a francia kor­mány politikájának valódi mozgását. A forrásanyagok birtokában a könyv átfogó képet igyekszik adni a kor­szakról, de nem tagadja meg eredetét, hogy valójában alap­kutatás terméke. Ebből követ­kezik. hogy megállapításai olykor meghökkentően eltér­nek a megszokott nézetektől. S mivel a szerző megállapítá­sait bizonyítani akarja, néha hosszasan, részletesen és kö­rülményesen tárja fel a té­nyeket. folyamatokat, esemé­nyeket. Bonyolultságában is érdekes olvasmány a kötet, különösen azoknak, akik ér­deklődnek ennek a korszak­nak eseményei iránt. Gáli Sándor san törzsközönséggé válik, mert látja: van és lesz itt program éppen elég. A föld­szinten a belépőt történelmi tablók fogadják. Fölsétálva a lépcsőn, lámpakiállítás, kézi­munka-bemutató várja az ér­deklődőket. A tetőtér klubszo­bái ideiglenesen otthont ad­nak a néprajzi anyagnak. — Budaörs történetéről már a XIII. század végéről van­nak írásos emlékeink — ma­gyarázza Füzér Ferencné, a német nemzetiségi óvoda ve­zetője. — Az 1700-as évek elején, német telepesek ér­keztek ide. Ekkor alakult ki a falu sajátos arculata. A néprajzi emlékekben gazdag községben az utolsó pillanat­ban kezdődött el a gyűjtő­munka. Szerencsére sokan megőrizték a tárgyakat, nem adták oda a fővárosból érke­ző régiséggyűjtőiknek. Amint elkészül a tájház, átköltözünk. Addig is mindenki láthatja: megbecsüljük féltett kincsein­ket. Bábáskodó népművelők A kiállítást úgy rendezték meg, hogy a látogatók képet kapjanak a település német nemzetiségi lakosságának mindennapi és ünnepi öltöz­ködéséről, a lakás- és munka- körülményekről, a használati eszközökről. Gyönyörű fehér kislányruhát láthatunk és máris hangzik a kalauzoló szó: — A fehér öltözék egyúttal táncruha is volt. Sötétkék kö­ténykét, kék vagy fehér haris­nyát, fekete bársonycipőt vi­seltek hozzá. A többi ruhánál megfigyelhetjük: a nőknél mindenkor jelen van a váll­kendő, asszonyoknál a fej­kendő, amelyet különböző mó­don kötöttek meg. Bemuta­tunk egy szoba berendezést is. A szerény bútorok arról ta­núskodnak. hogyan éltek a szegényebb emberek. A csalá­di képek a múlt századból va­lók. Akik eljönnek, felfedez­hetik nagyanyáik mindennapi tárgyait. — A korszerű épület, a szép környezet jó érzéssel tölt el mindannyiunkat — kapcsoló­dik a beszélgetésbe dr. Deák Béláné, a városi jogú nagy­községi tanács művelődési osz­tályvezetője. — Ugyanakkor kötelez is az átfogó, tartaimas munkára. Azt szeretnénk, ha a ház nem csupán dísze len­ne a községnek, hanem az em­berek kulturálódása. a min- dennnapi találkozások színte­révé alakulna. Szeretnénk, ha az amatőr művészeti hagyo­mányok — fúvószene, kórus­muzsika — új erőre kapná­nak. Három főhivatású, szakkép­zett népművelő készítette elő a megújult ház programját. Átgondolt tevékenységük zá­loga, hogy mindenki megta­lálja a számára fontos prog­ramot. Kása Ferenc, a műve­lődési ház igazgatója a fényes szellők nemzedékének lelkese­désével foglalta el itteni he­lyét. Kitanulta a közművelő­dés csínját-bínját. A nagy fő­városi művelődési házakban szerzett tapasztalatait kama­toztatja most Budaörsön. — Egy népművelőnek rit­kán adatik meg, hogy bábás­kodjék a korszerűsítésnél — kezdi Kosa Ferenc. — A mű­szakiak figyelembe vették a sajátosságokat. A bejárattól jobbra nyílik egy nagyobb méretű klubszoba. Ez lesz a nyugdíjasok törzshelye, ők se­gítenek a mi munkánkban is: szerveznek, színházjegyet áru­sítanak. Ezt azzal háláljuk meg, hogy kedvezményesen vehetnek részt az előadáso­kon. Fönn az emeleten négy helyiség alkalmas klubszobá­nak. Ezek nagysága mozgat­ható válaszfalakkal alakítható. Kell is mindez, mert mintegy harminc szakkör működik. A színházterembe kamaraelő- adásokát szeretnénk hozni, hogy ne kelljen a fővárosba utaznia a közönségnek. Iskolákkal, üzemekkel Hosszú sora lenne mindent számbavenni. Az elképzelések közül újdonság: premiervetí­téseket, filmmúzeumi progra­mokat szerveznek. Meghívják a filmrendezőket, a színmű­vészeket. A tágas, jól megvi­lágított folyosórész kiállítások rendezésére alkalmas. Hama­rosan megnyílik egy Vasa­rely bemutató és a válogatás a Magyar Nemzeti Galéria anyagából. — A hétvégekre családi összejöveteleket tervezünk. Minden korosztály számára lesz érdekesség. Ä ház léte is bizonyíték: a környező üze­mekkel nagyon jó a kapcsolat. A szocialista brigádoknak kö­tetlenebb, az eddigieknél öt­letesebb szórakozást, közmű­velődést nyújtunk. Az isko­lákkal is megtaláljuk a közös hangot. A nyáron számítani kell majd az üdülőkre is. Egyetlen gondunk: a lakóte­lepen élők nehezen mozdul­nak. Hiányzik az ott lakó ér­telmiség alkotó részvétele. Humoros áprilisi műsor, sakk- délután. ifjúsági klub össze­jövetele, irodalmi színpadi próbák. CB-rádiós klub, la­kásművészeti szakkör, kézmű­ves-játszó gyerekeknek, rit­mikus gimnasztika, énekkari' próba, sörd élutón. pálva vá­lasztási k’állítás és sorolhat­nám a következő havi oroz-; romot. A munka folytatódik, csak öeszohcsanlíiWitlanul jobb körülmények között. ★ Szikráznak az épület fetri^ falai. A sötétre pácok ablak keretek jelentik a kon'ra'zto* A mó«?y V ftcy.íV 1*5k védőszárny- ként ölelik körül. A ház meg- vá'toztstta az utcaképet. A buszról mind főbben leszáll- mate, hogy bot éri ettek. Erdős! Katalin A képeken: a modern színházte­rem (a rím fölött balra), kiállítá­sokra Is alkalmas a hangulatos fo­lyosó (a cím fölött jobbra), Barcza Zsolt felvételei Történelmünk PADOVÁTÓL TRIANONIG

Next

/
Thumbnails
Contents