Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. MÁRCIUS 24., SZOMBAT Korvin Ottó emlékére Koszorúzás Korvin Ottó, a magyar munkás- és kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzást ünnepséget rendeztek pénteken Budapesten a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapítója, a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosságának osztályvezetője urnájára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Somogyi Sándor, a Központi Bizottság tagjai hozták el a tisztelet, a kegyelet virágait. A Belügyminisztérium képviseletében Pál Antal rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes és Kotvász István rendőr ezredes, a Belügyminisztérium pártbizottságának titkára, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről Tihanyi Sándor, az elnökség tagja, és Nagy József, az országos bizottság tagja koszorúzott. A megemlékezés az lnternacionálé hangjaival ért véget Magyar és szovjet elismerések Czinege Lajos kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Czinege Lajos honvédelmi miniszternek kiemelkedő katonapolitikai tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága titkára, Borbándi János, Minisztertanács elnökhelyettese és Csémi Károly honvédelmi minisztériumi államtitkár. Czinege Lajost — születésnapja alkalmából — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió és a Magyar Népköztárság fegyveres erői közötti fegyverbarátság fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért Lenin- renddel tüntette ki. Almáskertben jár a gép Az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet dánszentmiklősi gyümölcsösében a napokban megkezdték a tavaszi lemosó permetezést. Most az egyik fiatal telepítésű almásban járnak a gépek. Mészöv küldöttgyűlés Budaörsön • • Önállóan, fokozott felelősséggel A termelői, tulajdonosi és fogyasztói érdekek védelme A Pest megyei fogyasztási szövetkezetek tagjai — mint az 1. oldalon arról hírt adtunk — tegnap rendezett küldöttközgyűlésükön megvitatták a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának az ÁFÉSZ-ek belső mechanizmusának, szervezeti és önelszámolási rendszerének továbbfejlesztésére tett ajánlását. Erősödő verseny Az Áfészek működésének tapasztalatai Pest megyében az országos tanács irányelveiben foglaltakhoz hasonlóan azt mutatják, hogy a szövetkezetek gazdasági, társadalmi környezetében jelentősek — a megye helyzeténél fogva az átlagosnál nagyobbak — a szövetkezeteket közvetlenül és összetetten érintő változások. Budapest szomszédsága, az állami vállalatok és más ágazatokhoz tartozó szövetkezetek — sőt, az utóbbi időben a magánkereskedők — kereskedelmi tevékenységének kiterjedtsége, a mezőgazdasági kisgazdaságok közvetlen termékértékesítési lehetősége, az átlagosnál jobb közlekedési viszonyok miatt napról napra erősödik a verseny a fogyasztói, és a termelői piacon. Ugyanakkor az Áfész-ek tevékenységével szemben más megyékhez képest összetettebb, nagyobb igényeket támasztanak mind a vásárlók, mind a kistermelők. A nagyobb településeken a lakosság, a tagság igényeit csak fővárosi vagy ahhoz közelálló színvonalú ellátással tudják ma már kielégíteni a szövetkezetek. A vállalkozás és kezdeményezés területén a Pest megyei szövetkezetek mozgástere folyamatosan bővül. Ennek ellenére, míg egyes Áfész-ek példamutatóan haladtak előre a lehetőségek kihasználásában, az egységek önállóságát, érdekeltségét biztosító új üzemelési formák bevezetésében, különböző kisvállalkozások életre hívásában; máshol viszont indokolatlan óvatosság, bizonytalanság is tapasztalható. Jó szerződések A közigazgatási átszervezés után, a települések nagyobb önállóságot kaptak és a szövetkezeteknek is jobban hozzá kell járulniuk, fokozottabban részt venniük a községpolitikai célok megvalósításában. A települések önállóságához megfelelő szövetkezeti szervezet kialakítása szükséges, amely lehetőséget ad a helyi ügyek önálló intézéséhez, a helyi képviselet ellátásához. A küldöttközgyűlés áttekintette az Áfészek érdekeltségi és irányítási rendszerének lényeges területeit és megállapította, hogy jó eredmények születtek az új üzemelési formák — különösen a szerződéses rendszer — bevezetésében, a hálózatirányításban, és a helyi önkormányzati szervek működtetésében. Az egyre nehezedő külső feltételek mellett ma már csak úgy biztosítható a gazdálkodás hatékonysága, ha növekszik az egységvezetők érdekeltsége és felelőssége. Ennek része az is, hogy az üzletek és az üzemek új vállalkozási formában működnek. Jó példa erre a mezőgazdasági szakcsoportok eredményes tevékenysége. A szerződéses forma bevezetésében vezetnek a zöldségesés a terményüzletek, s persze a vendéglátás. Ez utóbbi üzletek nagyobbik része már ebben a formában működik. Ajánlatos lenne, ha egy-két éven belül a zöldségüzletek, a kisebb és közepes vendéglátóegységek mindegyike szerződésbe kerülne. Nagyobb érdekeltség Javítani kell a munka színvonalát a kisebb forgalmú élelmiszerüzletekben, illetve a kis ipari üzemekben. Azoknál az egy-két személyes kereskedelmi egységeknél, ahol a szerződéses forma a munkaerőfeltételek miatt nem biztosítható, költségtérítéses üzemelést célszerű bevezetni. Annál is inkább, mert ezek az üzletek rendszerint kis falvakban, tanyaközpontokban dolgoznak. Kísérleti jelleggel jövedelemérdekeltségi rendszert vezettek be egyes üzletekben. Ezt a dolgozók kedvezően fogadták, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban a nagy egységekben — áruházakban, szaküzletekben, TÜ- ZÉP- és felvásárló telepeken — lehet hatékony. A jövedelemérdekeltségi rendszer elterjesztését szorgalmazni kell, hogy két-három éven belül az ilyen boltok és egységek aránya elérje majd a lehetséges arány a 80—90 százalékot. Az ipari — szolgáltató részlegek új üzemelési formájaként bevált a szakcsoportok intézménye. Az eddiginél jóval nagyobb figyelmet érdemel viszont ebben az ágazatban a gazdasági munkaközösség. Ajánlatos lenne a belső üzemi szolgáltatást végző, vagy áz eddig veszteségesen üzemelő ipari szolgáltató részlegeket mind nagyobb számban átszervezni szakcsoportokká, gazdasági munkaközösségekké. Még korszerűbben Az új üzemelési formáknál meghatározó az egyéni érdekeltség. Elsősorban azért, hogy a tulajdonosi, a fogyasztói és kistermelői érdekek védelme hatékonyan valósuljon meg. A nehezedő és folyamatosan változó gazdasági körülmények között a szövetkezetek elsősorban a belső irányítási és érdekeltségi viszonyok megváltoztatásával, folyamatos korszerűsítésével alkalmazkodhatnak a szigorodó feltételekhez. M. K. Tánc, hosszú szünetekkel Ha vét a fej, megtorpan a láb Elengedhetetlen, hogy kifizetődőnek bizonyuljon Személyi, tárgyi, szabályozási, szemléleti hiányoknak egyaránt része van abban, hogy a termelőágazatok árukibocsátása nem igazodik kellő rugalmassággal a piaci igényekhez, a felhasználói szükségletekhez. A válloztatás ezen a helyzeten éppen ezért nem puszta elhatározások függvénye, annál inkább lehet sokrétű cselekvés eredménye. Akkor lehetne Még napjainkban is — érték alapján számítva — tíz százalékkal részesednek a pépes gépi berendezés ipar összes eladásaiból azok az áruk, amelyek termelését első ízben 1960-ban vagy korábban kezdték meg, amelyek kora tehát legkevesebb huszonöt esztendő. Egészen másnak látszó, valójában azonos értelmű eset: a vegyipar egy esztendő alatt kétszázhuszonnyolc új termékkel lépett piacra, ami önmagában örvendetes, elismerésre érdemes. Van azonban egy de szócska, a tényt megállapító mondat folytatásaként, azaz a mondat így hangzik: a vegyipar egy év alatt 228 új terméket kínált fel a vevőknek, a közületi felhasználóknak, de az új árucikkek aránya a teljes termelésből csupán az 1,1 százalékot érte el. Egyszeriében fogalmazva: rendkívüli lassúsággal nyernek teret az árukibocsátáson belül az újdonságok, holott kézenfekvő, a legmagasabb árat akkor lehet megkapni a termékért — főként a külpiacokon —, amikor az ténylegesen újnak bizonyul. További adalék témánkhoz, ahhoz, hogy nem elszórt, hanem sajnálatosan jellemző akadályokon törik meg gyakran a lendület: a szövőgépek állásideje a teljesített üzemidő 15,5 százalékát tette ki egy esztendő alatt a textiliparban, ám ezen belül például a gyapjúiparban 28,8 százalék volt, s még magasabb ennél is, ha az automatizált berendezések tétlen pihenését nézzük. Maroknyi abból az ellentmondásos helyzetből, amelyben jogos kívánalmak és korlátot alkotó adottságok, haladást ígérő lehetőségek és a megszokottat mindenek fölé emelő törekvések elegyednek. A rugalmas, a szükségletekhez igazodó termelés sokféle részteendő összefoglalója, de természetes: a rugalmasságnak is vannak korlátái. Nem lehet elvárni — holott a megyében találkozni sűrűn ezzel a követeléssel, olykor társadalmi szervezetek részéről is — például egy műszeripari cégtől, állítson elő fémtömegcikkeket, így bútorvasalásokat, mert azok igencsak kelendőek lennének. Az viszont jogos kívánalom, hogy a cég igyekezzék technikai, technológiai eszköztárát rugalmassá formálni. Rugalmassá, azaz képessé arra, hogy amikor a felhasználók úgy igénylik, akkor alkatrészek nagy tömegét termeljék meg, amikor pedig a legkeresettebb műszercsaládra futnak be a rendelések, akkor rövid idő alatt az kerüljön le a gyártósorokról. Ismételt önállóvá válását követően ebbe az irányba mozdult a Ganz Árammérőgyár, s mondhatni, a legutóbbi két nehéz esztendőt ennek köszönhetően tudták talpon maradva elviselni. Hasonló változtatásoknak döntő része volt abban, hogy az Ik- ladi Ipari Műszergyár kimozdult a jó ideig tartó holtpontról és elindulhatott felgyorsuló tempóban felfelé, amint a Mechanikai Müvekben is az olajkályhagyártás visszaszorulását gyors, rugalmas lépésekkel kellett ellensúlyozni. E lépésekbe termékek átmeneti előállítása éppúgy beletartozott, mint az a most folyó fejlesztés, amelynek célja az alumínium elektrolit kondenzátorok gyártásának a meghonosítása. Összetalálkozott Jogos kívánalomról írtunk az előbbi bekezdésben, s hogy tényleg az, jogos lehessen, hozzá kell tenni a következőt: elengedhetetlen, hogy a rugalmasság kifizetődőnek bizonyuljon, az érték- és az árviszonyok tükrözzék tehát — legalább részben, de legjobb, ha teljes egészében — a készséget, s eredményét, a teljesítményt, legyen az áru vagy szerviz, alkatrész vagy berendezés, csekély értékű, esetleg ellenkezőleg, nagy pénzbe kerülő holmi. Hosszú Időn át nem ez volt a helyzet, ilyesfajta előnyöket nem élveztek azok a cégek, amelyek a gyakran változó szabályozás körülAlapítvány állami gondozottaknak Érezzék a segítő szeretetet Kedves vendégei voltak annak a kis ünnepségnek, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 65. évfordulója alkalmából rendeztek a Pest megyei Állami Gyermek- és Ifjúságnevelő Intézet pomázi központi otthonában. Az őszhajú, idős házaspár megilletődötten ült az állami gondozott gyerekek, és a meghívott vendégek gyűrűjében. A vácdukai nevelőotthonból érkezett ifjú fúvósok kicsit az ő tiszteletükre is szólaltatták meg hangszereiket, s nekik adták át a piros szegfűket, a zenés irodalmi műsor előadói, a kislányok. Nem véletlen, hogy éppen ekkor írta alá a felajánlott 300 ezer forintos alapítvány okiratát Kiss József és felesége, akik kora ifjúságuktól részt vettek a munkásmozgalomban s a vállalt eszméért dolgoztak egész munkás életükben. Mindannak szinte természetes folytatása döntésük, hogy egy élet munkájával szerzett budaörsi házuk árának nagyobb részét — amire nekünk már nincs szükségünk — nemes célra ajánlják fel. Bocsánatkérő mosollyal zárkóztak el minden közelebbi rájuk vonatkozó kérdés megválaszolásától. Ennyi nyilvánossághoz is csupán azért járultak hozzá, mert remélik, lesznek követőik, ök minden esetre új környezetükben erre próbálják rávenni a hozzájuk hasonlóan gyermektelenül megöregedett embereket. Azt kérték, csak a tényeket közöljük. Azt, hogy alapítványukkal az állami gondozásban felnőtt fiatalok életének indulását szeretnék megkönnyíteni. Az a kívánságuk, hogy az összeg mindenkori kamatait évente két olyan nagykorúvá lett fiú vagy leány kapja, akinek nincsenek szülei, és állami nevelőotthonban serdült emberré. — Ogy tudjuk, hogy az Intézettől, szóval az államtól is kapnak némi anyagi útravalót. így a két. összeg már könnyítés lehet az életbe induláshoz — mondta Kiss Józsefné. — Szeretnénk, ha hasznos, hazaszerető tagjaivá válnának társadalmunknak, amilyenné ml neveltük volna a sajátunkat. Ogy gondoltuk, ilyenformán mégis csak lesznek életünknek folytatói. — Az nem fontos, hogy mi kik vagyunk — folytatta az idős asszony. Azt szeretnénk, ha az a két gyerek, aki esz- tendőnkint kézhez kapja a takarékbetétkönyvet, érezné a gondoskodást, a szeretetet, amit az összeg kifejez. Hogy vannak-e hozzátartozóink? Rokonaink éppen vannak, de nem szorulnak a mi anyagi támogatásunkra. Mindegyiknek megvan a tisztességes keresete. Az intézetben felnőtt gyerekeknek nagyobb szükségük van erre. Végiggondoltuk és tudjuk, hogy milyen nehéz megállni saját lábán egy Ilyen támogatott gyereknek. A megyében első, ilyen célú alapítvány átvevői ígéretet tettek arra, hogy a Kiss házaspár kívánságának megfelelően használják fel a rendelkezésre bocsátott összeget. K. 8. ményei közepette mindenkor megpróbáltak rugalmasak lenni. A szabályozás tökéletlensége — az érdekeltség, és az ösztönzés összhangjának hiánya, sőt, ellenérdekeltség kialakulása — és a termelők jelentős részének kényelmessége összetalálkozott, ráadásul tovább fokozta ezt a hatást az objektív adottságok némely elemének gyengesége. Bizonyítékért nyúlva: tapasztalataink szerint a megye gép- és gépi berendezés iparában, híradás- és vákuum- technikai iparában, műszeriparában — de egészen távoli területre nézve is, tartósítóiparában — nem általában gond a rugalmasan felhasználható technikai eszköztár, hanem — gyakran — az a baj. hogy a gyors változásokat, váltogatásokat egy-egy terwlési folyamatpont akadályozza meg; a felületkezelés hiánva vagy szerény kapacitása, a festőműhely korszerűtlensége, ereilen nagy teljesítményű sajtoló nélkülözése, a zárógépek állapota stb. Amiből arra következtethetünk: ió néhány termelőhelyen csekély — viszonylag szerény — ráfordítások'™] igenis kialakíthatók a rugalmasabb árukibocsátás feltételei. A tapasztalatok egy másik része viszont arra figyelmeztet: gyakran e szerény fejlesztésekre sincsen pénz, s ha van. nincs importengedély: a vállalatok vagy a meglevő technikai, technológiai alapokhoz szabják hozzá a gyártmány- tervezést — konzerválva ezzel a merevséget és vele az elma- radást a nemzetközi áruforgalom támasztotta követelményektől vagy teljes körű fejlesztést óhajtanának megvalósítani. Középút nincsen? Vitathatatlan: nem elég, ha úgy határoz a termelő, megpróbál rugalmas lenni. Ehhez feltételek szükségesek; elő- gyártmányok, könnyen — és a tömegtermelés következtében olcsón — beszerezhető gépfelszerelések, szerszámok stb. kellenének. Ez nagyon gyenge pont. s tartósan az. Igazolva: ezen a terepen — az ún. háttériparban — sem volt a fennmaradás vagy a lecsúszás vízválasztója a rugalmasság, az igények csíráinak a fölismerése. Törvényszerű tehát, a fejlesztési irányok napjainkban azt mutatják, hogy elsősorban a szakosított részegység- és alkatrészgyártásban rejlenek nagy lehetőségek a feldolgozó ágazatok rugalmasságának fokozásához. Fából vaskarika Nincs rugalmas termelés az igények ismerete nélkül. A már a piacon mutatkozó kereslet észlelése legtöbbször késői reagálást tesz csak lehetővé. mert bizonyos, akad cég — nem a hazai, hanem a nemzetközi kereskedelemről szólunk —, amely elhalássza az orrunk elől az üzletet; már gyártja, kínálja azt. amit ml csak igényként ismertünk meg. A lassúság a rugalmasságban: fából vaskarika. Olykor mégis sikerült, sikerül elérnünk. Amfre közvetett, de sokat kifejező hizonvfték. hogy 1982-ben a nem rubel elszámolású kivitelből 2.7 százalékkal részesedtek az üzemszerű gyártásba vett. országosan új termékek... Ez erőtel les figyelmeztetés arra. úgy táncolunk-e. ahogy a felhasználó, a vevő muzsikál, azaz ott tartunk-e lehetőségeink kamatoztatásában. ahol lehetnénk. S ahol lehetnénk a termelés rugalmaságában, az még mindig eléggé elmarad attól, ahol kellene, hogy legyünk. Ezek a távolságok szabják meg a tennivalókat irányttásj és vállalati körben egyaránt. Mészáros Ottó
