Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-23 / 70. szám

1984. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Tavaszi nagytakarítás A tavaszi „nagytakarítás” során mintegy 560 kilométer úthá­lózaton kell megtisztítani az útbaigazító, helységnevet jelölő és forgalomirányító táblákat, az út szélét jelző oszlopokat. Képün­kön Mercedes UNIMOG gépkocsival tisztítják az oszlopokat, a Yácra vezető 2. számú főúton. Barcza Zsolt felvétele Lapjubileum ffiaiysr Hírek Huszonöt évvel ezelőtt je­lent meg először a Magyarok Világszövetségének népszerű lapja, a Magyar Hírek, amely 1979 óta új alakban, színes nyomásban kerül el az olva­sókhoz. mindenekelőtt a világ­ban szétszórtan élő magyar családok tízezreihez. A szer­kesztőség ez alkalomból ren­dezett csütörtöki ünnepi ülé­sén — amelyet Bognár József akadémikus, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke nyi­tott meg — Szántó Miklós, a lap főszerkesztője emlékezett meg a negyedszázados útról. Az ünnepi találkozón — ame­lyet az MVSZ budapesti szék­házában tartottak — részt vett és felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Az ünnepi ülésen jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője is. Kettős évforduló Galgoméssóa A szerencse megfontolt kovácsa Tartósan próféta a saját hazájában Pintér András életútját alig­ha tekinthetjük megszokott földműves karriernek, ame­lyik valahol a fordulat événél kezdődik és ma a mezőgazda- sági nagyüzem vezető posztjá­nál tart. Sorsában már az is rendhagyó, ha kőműves nap­számos édesapja a 30-as évek válságoktól terhes idejében az aszódi gimnáziumba küldi ta­nulni. Igaz, csak négy évig koptatja az intézet .padjait, hogy egy családi tragédia köz­bejötté után keményebb lec­kére fogja az élet, Tizenhat- tizenhét évesen már bandában arat, szőlőt kapál. Másnak. Pintér A-ndrás .azonban ezt sem,- .tekiptir, -csapásnak-;. Tnu»- kaaáoi -becsülik .szorgalmát,' ügyességét. A háború után új gardaként. 12 holdon mutatja meg, mire képes. Hamarosan mintagazda lesz, tenyésző Hatokat tart. ★ Életének nagy eseménye azonban még várat magára. Előbb megalakult szülőfalujá­ban, Váckisújfalun, egy a mainál lazább kötelékben mű­ködő mezőgazdasági csoport. A második szövetkezetesítés — ekkor 39 esztendős — őt is válaszút elé állítja. Aláírja a belépési nyilatkozatot. Így ér­kezik el 1959 márciusának ama nevezetes napja, amikor összehívják Váckisújfalun az aíakuló közgyűlést. S ekkor ismét a megszokottól eltérő esemény következik. A szerve­zők javaslata ellenére, a je­lenlevők nem a hivatalos je­löltet, hanem Pintér Andrást választják meg elnöknek... Az indulás itt is keserves. Nem nyugszanak bele a pénz­telenségbe. Talán éppen az iparos-földműves múlit adja az ötletet a szövetkezet első emberének, hogy találni kell valami jövedelmező foglala­tosságot a mezőgazdaságon kívül, a tsz-en belül. — Hamar rájöttünk arra, ahhoz, hogy megélhessünk, s az asszonyoknak télen is ad­hassunk' munkát, ivarral is foglalkoznunk kell. öt-öt ezer forintot kölcsönöztünk az ak­kori főmezőgazdásszal a közös gazdaságnak, gombkészítő gé­pek vásárlására — idézi az el­ső vállalkozást Pintér András. Igen, az 1974-től már három falu határát- művelő — Galga- mácsá n, Bácskisújfalun és Vácegresen működő — össze­fogás Tsz országos szemnont- ból is úttörőnek bizonvult a helybéni tsz-ipar életre hívásá­ban. ★ Hogy él ma Pintér András? Ha valaki mellé szegődne a szövetkezetben járó-kelő el­nöknek, bizonyára meglepőd­ne, hányán szólítják meg, és talán a titulusokon is megüt­közne. Ki Andrásnak, ki Ban­dinak. ki elnök elvtársnak szó­lítja. Valószínűleg az is meg­lepné a máshoz'szokott ide­gent, hogy mindenkihez van szava, senkit sem küld el sür­gősebb teendőire való hivatko­zással. — Közülük valónak érzem magam. Bíznak bennem, bíz­tak a nehéz időkben is, ezt nem szabad elfelejteni — vall­ja a gaigamácsai tsz elnöke, aki a szövetkezet tagjai között népszerű, de kemény vezető. Pintér András sose nézte, ma­gasabb beosztású emberről, vagy kétkezi munkásról van szó, ha valaki a közösség ér­deke ellen vétett. A felelős­ségre vonás sohasem maradt el. Az anyagbeszerző traktorra került, a traktoros segédmun­kásnak a kőművesek mellé, ha a rend úgy kívánta. Kevés embernek adatott- meg Magyarországon, hogy tartós prófétaságra rendezked­hessen be saját hazájában, pontosabban a falujában. Ne­ki sikerült. — Hogy kitartottam, jórészt a feleségemnek köszönhetem, az ö áldott türelmének. Külö­nösen az első időszakban vál­lalt sokat, amikor a lakásunk néha hajnaltól késő éjszakáig irodává változott. Nagyszerű ember, aki ma is egy héttagú nagy családot kormányoz: há­zunkban négy nemzedék él egy fedél alatt. — Voltak-e kudarcaim? Azt hiszem, komoly vereséget soha ,sem szenvedtem. Szerencsés embernek születtem. Szeretem a földet... ★ Pintér András szabad idejé­ben méhészkedik: 38 családja van. A hétvégeken velük bíbe­lődik, felejti a hétköznapok feszültségeit. Valóban szeren­csés ember. Az a fajta azon­ban, aki ezt a szerencsét meg­fontolva, meggondolva, de mindig az újat keresve maga kovácsolta. A gaigamácsai összefogás Tsz története legeredménye­sebb évével ünnepelte a ne­gyedszázados jubileumot: nye­resége 57,5 millió forint volt, termelési értéke meghaladta a 299 milliót. Mutatós ajándék a 25 éves tsz és a 25 éves elnök­ség évfordulójára. Valkó Béla Objektív folyamot Sűrűbb a krajcár, mint a garas Tapasztalataik mások, nem helyettesíthetők Különösebb ösztönzés nél­kül is növekszik a termelőhe­lyeken az egy-egy célfeladat végrehajtására verbuválódott komplexbrigádok száma, a ku­tatásban is mind nagyobb sze­rephez jut a kollektivitás. A műszaki fejlesztés eredményei egyre kevésbé kötődnek egy- egy személyhez. Sokféle, köny- nyen meglehető bizonyítéka van az előbbiekben tömören leírt objektív folyamatnak, an­nak, hogy erősödik a műszaki fejlesztés kollektív jellege, az­az, ahogyan azt a kutatóhelyi, termelővállalati szóhasználat fogalmaztatja, előtérbe kerül a csapatmunka. Egy csapatba hív Ilyen — látványos vagy egy­szerű — bizonyíték, hogy a megyéből a fejlesztési ered­ményekért Állami-díjban ré­szesültek között egyre több a kollektíva; az Országos Talál­mányi Hivatalhoz a megyéből érkező szabadalmi bejelenté­sek szerzői mind gyakrabban közösségek; a termelőhelye­ken különösebb biztatás nél­kül is gyarapodik az egy-egy fejlesztési célra összpontosító komplexbrigádok száma; a jelentős újítási javaslatok ki­dolgozóinak sorában emelke­dik a szocialista brigádok ará­nya. Objektív folyamatokról tet­tünk említést az előbbiekben, s ennek a folyamatnak a for­rása a műszaki fejlesztési fel­adatok bonyolultságának nö­vekedése, az egyes szakterüle­tek közötti kapcsolatok erősö­dése és ezzel a határvonalak elmosódása. Annak, hogy a megyében — például — mind­össze négy-öt százalékát köl­tik teljes beruházási kiadá­saiknak a termőtalaj fenntar­tására, javítására, a mezőgaz­dasági üzemek, jelentős rész­ben a tudományos háttér ren­dezetlensége az oka... A ku­tatónak egyre inkább nélkü­lözhetetlen társa — amint er­re beszédes példákkal szolgál a két szomszédvár, a Szénhid­rogénipart Kutató Intézet és a Dunai Kőolajipari Vállalat mindennapos gyakorlata, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat termékcentrikus fej. lesztő munkája — az üzemi technológus, az új iránt fogé­kony, nagy tapasztalatú szak­munkás. Az objektív szükség- szerűség nyomán — bár rész­feladataik erősen különböz­hetnek — a cél egy csapatba hívja, sorolja az országos hírű szaktekintélyt, a kutatóhelyi segédmunkatársat, az üzemi „névteleneket”. UICABÉLI BARÁT, PADTÁRS - VOLT f^sokrok, koszorúk, virágszálak. Piros ^ gerberák, sárga rózsák, illatos jácin­tok, nárciszok, kálák. A kegyelet, a fájda­lom, a megdöbbenés virágai. Színesek, vi­dámak, olyanok, mint a gyerekek voltak, akiknek a sírját borítják. Szinte hallani a csendet Dunaharasztin a temetőben, ahol a március 12-i robbanás két áldozatát, Orbán Attilát és Kúti Ibo­lyát sok százan kísérik el utolsó útjára. Kevés olyan család lehet a községben, amelyet nem képvisel valaki. S természe­tesen búcsúztak társaiktól a gyerekek, az iskola tanulói. Ök, akik csaknem negyven évvel a háború befejezése után látták kí­sérteni a gyilkos múltat. Attilára emlékeztek, akiből, akár kivéte­les képességű műszerész, akár mérnök le­hetett volna. Aki ígéretes futótehetség volt.. Vidám, lelkes, elszánt. Igazi kamasz. Minden lehetett volna, hiszen békében született, nyugodt, kiegyensúlyozott csa­ládban — egyetlen gyermekként — ne­velkedett. Jövője, látszólag csak szorgal­mán, kitartásán múlott. Sikeres fiú volt, afféle ezermester, fúró-faragó fajta. Rádiót javított, magnót szerelt, készült a tovább­tanulásra, műszerész akart lenni. Mindent komolyan és kitartóan csinált, a futást is. A sors szörnyű iróniája, hogy korán be- végzett élete legboldogabb napja is már­ciusban volt, tizenkettedikén, tavaly, ami­kor e.lső lett a megyei mezei futóbajnok­ságon. Egy év múlva — amikor a festé- kesdoboznak vélt rozsdás gránátot is a leendő műszerész magabiztosságával sze­relte szét —, ismét első lett... a halálban. A sikeres középiskolai felvételiről érte­sítő levelet már nem vehette kézhez. Az újra kísértő múlt, a háború egy szinte még el sem indult életpályát tört szét. Ibolyát öt testvére is gyászolja, s talán segítenek a szülőknek elviselni az elvisel­hetetlent, megmagyarázni a megmagyaráz- hatatlant. Mert föl lehet-e fogni ép ész­szel, hogy a béke harminckilencedik évé­ben az iskola udvarán kap halálos sebet egy kilencéves ártatlan kislány? Egy gyer­mek, aki a háborúról annyit tud, ameny- nyit a filmeken lát, de semmit sem ért. A sorfalat álló, virágot szorongató diá­kok szemében döbbenet, mintha csak most érné el értelmüket a visszavonhatatlan; társaik halála. A temetőben talán nem először járnak. Nagyszülőt, idős rokont búcsúztattak már. De gyereket... Maguk korabelit, osztálytársat, utcabéli barátot, padtársat veszítettek el. Hirtelen nőtt ka­maszok küszködnek könnyeik ellen, vé­gül feladják. Leszegett fejjel, némán vo­nulnak a koporsók után, amelyeket kato­nák visznek, akárcsak o hősi halottakét. JZoszorúk, csokrok borítják a hantokat. A langyos tavaszi napsütésben méhek szállnak a frissen vágott virágokra, a ter­mészet megújulásának első hírnökei. A tavaszi virágokról gyűjtögető méhek ké­pével gyakorta szimbolizálják a képben megfogalmazhatatlan békét. Ez figyelmez­tessen mindenkit arra. kísért a háború, s mindent meg kell tennünk, hogy ne kö­veteljen több áldozatot. M. K. Napjainkban tágul — de: nem akadályok nélkül — en­nek az objektív folyamatnak az érvényesülési terepe. Mind több olyan kutatási, fejleszté­si szerződés jön létre a me­gyében, amelynek végrehajtói intézeti — fejlesztővállalati — és üzemi emberek együttesen, a korábbiaknál gyakrabban gazdái a kutatók az ún. fél­üzemi kísérleteknek, azaz az irány változása a fejlesztés­ben a formák gazdagodásával jár. S a forma ebben az eset­ben tartalmi tényező! A me­gyében levő vegyipari vállala­tok a legutóbbi években a leg­jelentősebb műszaki megol­dásokat — közöttük szabadal­makat — kollektíváknak kö­szönhették, amint ezzel telje­sen megegyező a helyzet a me­gye textiliparában is, amely­nek ilyen értelmű bizonyítvá­nyán sokat javított a Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat önálló kutató-kísérleti részlegének megszervezése és főként egyre eredményesebb munkája. Ennek a részlegnek nem kizárólagos, de meghatá­rozó szerepe volt abban, hogy a vállalat tavaly kilencven­nyolc új terméket mutathatott be. Kedvezőbb láncolat Hamis irányban keresnénk az össztársadalmi célokat ma­gukba foglaló feladatokat, ha úgy vélekednénk, a fejlesztés­nek nagy, látványos tettekkel, lépésekkel illik igazolnia hasz­nosságát. Napjainkban éppen olyan szakaszban vagyunk, amikor a fejlesztésben sűrűbb a krajcár, mint a garas, így azt sem kell lefokozásnak te­kinteni, ha a kutatónak és társainak egy-egy licencia adaptálása a dolga adott idő­szakban, ám a tapasztalatok azt mutatják — és ehhez a hangulathoz gyakran a helyi társadalmi szervezetek is csat­lakoznak —, hogy a kutatóhe­lyeken, a kísérleti üzemekben, műhelyekben ezt szinte tragé­diaként fogják fel. Az indok: képességeik többre teszik al­kalmassá őket. -Ami bizonyá­ra igaz. Csak éppennem ment­ség, magyarázat a rosszul ho­nosított licenciákra, hiszen a megyében minden öt licencia közül csupán három az, amely nagyjából a várt eredményt nyújtja... Megszépítenék a valóságot, ha azt állítanék, mindenütt és mindenkor zöld utat kap a csapatmunka. Van presztízsféltés, irigység, szűk­látókörűség — nem ritka a megyében a per, az ún. társ­szerzői jogok vitatása miatt —, ahogy a nehézkesség, a koc­kázattól való irtózás is olykor talajra talál. Nem nevezhet­jük kialakítottnak — a sok­szori változtatás ellenére sem — az érdekeltség rendszeréj:, például az intézeti, fejlesztő- vállalati és a gyári, vállalati közös kutatások kockázata, várható haszna megosztásának esetében, azaz nem elég egy jó csapat verbuválása. Ennek a fölismerését és a gyakorlatbani érvényesítését mutatja, hogy a megyében a legutóbbi években elnyert központi támogatásokat — mind az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, mind a tárcák esetében — az odaíté- lők egyre inkább olyan célok elérésének szolgálatába állí­tották, amelyeknél az érintet­ték körültekintően gondoskod­tak nem csak a személyi, ha­nem a tárgyi feltételek megte­remtéséről is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról: a legjobb személyes képességek sem érnek sokat, ha a kama­toztatás szervezettsége, tárgyi környezete szegényes, mert hiszen a gyatra eszközökkel csodálatos fölfedezésekre jutó zsenik kora véget ért. A csa­patmunka itt, ebben kapcsoló­dik az intézeti, egyetemi, üze­mi kollektíva egészéhez, mivel a feltételek legkedvezőbb lán­colatát közösen kell kovácsol­ni. Közösen azért, mert egyet­len anyagbeszerzői késedelem vagy kényelmeskedés eredmé. nyes kutatófolyamat vagy kí­sérlet megrekesztője lehet, ahogy az sem ritkaság: a csa­patot bizalmatlanság fogadja, kíséri, hiszen a megszokott helyébe hoznak valami újat, nem próbáltat. Éppen ilyen — vagy hasonló — tények, ténye­zők figyelmeztetnek arra, hogy a műszaki, gazdasági, szerve­zési intézkedések mellett nem elhanyagolhatók a csapatmun­ka lélektani, gondolkodásbeli megítélésének elemei sem. Ér­dekes módon azonban ezekre —■ tisztelet a kivételinek ■** csekély figyelem jut, holott gyakran pontosan rajtuk fe­nekük meg — s nem a tárgyi környezeten, a szűkén vett és utasításokkal körülhatárolt dologi feltételeken — egy-egy sikeresnek ígérkező fejlesztés. Osztozó közösség Erőteljesen megváltozott külpiaci körülmények inte­nek bennünket arra, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kell játszania a ter­melésben a műszaki fejlesztés, nek, mint a versenyképesség fokozása legfőbb forrásának. A csapatmunka jelene és hol­napja, hogyanja ezért nagy ügy, a teljes kollektívát ható­sugarába vonó jellemző. Hi­szen igaz, a csapat mindig ki­csi, eredményein azonban a nagy közösség osztozik, ezért érdeke, hogy jó csapat is, eredmény is lehessen, legyen. Mészáros Ottó Fajtáját két csík jelöli Könnyebb gázpalackok Űj technológiát vezettek be az Alumíniumgyárban, s ennek köszönhetően könnyebbek lesznek a propán-bután gázpalackok. A gyártás már megkezdődött, várhatóan 200 ezer darab készül az idén a korábbinál huszonöt százalékkal „karcsúbb”, de vál­tozatlan minőségű palackokból. Az új terméken két csík jelöli, hogy könnyített változatot tart a kezében a vásárló. A képen; az elkészített palackokat 25 atmoszférás próbanyomásnak ve­tik alá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents