Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

1984. MÁRCIUS 21., SZERDA Emlékek egy forradalmi élefiífról Méltó társ volt a küzdelmekben Falugyűlésen hangzott el írásban válaszolnak majd 2 Nagyszerű ember volt Sitke! Sándor, az egykori cattaról 2 tengerész, akinek regényes 5 életrajzában többször felbukkan í egy Pest megyei kisközség ne- í ve; Szigetszeutmárton. Cattarói tengerész Lapozzunk vissza negyven esztendőt a történelemben, egészen 1944 márciusának vér- zivataros napjaiig, amikor éle­tét kockáztatta, aki harcolni próbált az embertelenség el­len. Sitkéi Sándor, a Galvano- kémia művezetője ismert volt kommunista múltjáról és ami­kor egy éjjel tűz ütött ki a gyárban, első helyen szerepelt a gyanúsítottak listáján. Ügy tudta tisztázni magát, hogy szigetszentmártoni tanúk iga­zolták; az éjszakát ott töltötte, egy Duna-parti horgásztanyán. Még egy esztendő sem telt el, a művezető ismét halálos veszélyben forgott, ligyik mun­katársa feljelentette a nyilas körzeti parancsnokságon, hogy kommunista agitációt folytat a gyárban és feleségével együtt zsidó üldözötteket rejteget. El­ső gondolatuk az volt; a hor­gásztanyára menekülnek, de erre már nem került sor. A szovjet csapatok felszabadítot­ták Budapestet. Sitkéi Sándor életének utol­só két évtizedét Szigetszent- mártonban töltötte, felesége ma is ott él a községben. Fel kerestem az idős, 84 éves asz- szonyt, aki méltó társ volt a küzdelemben és féltő szeretet­tel őrzi a ma már dokumen­tumértékű fényképeket, levele két, a történelmi eseményeket megörökítő feljegyzéseket. A legrégibb, megsárgult fo­tográfia izmos, jóvágású fér­fit ábrázol századeleji matróz egyenruhában. A 9 gyerekes családból származó fiatal la­katos 1917-ben a haditengeré­szetnél teljesített szolgálatot, itt ismerkedett meg a forra­dalmi eszmékkel. Részt vett a cattarói matrózfelkeiésben Arról beszélgetünk, hogy Budapestre visszatérve a Ra- detzky-laktanyában végzett politikai felvilágosító munkál társai között. A Tanácsköztár­saság idején cattarói tenge­részbarátja: Cserny Józse] megalakította a Belügyi Nép­biztosság karhatalmi osztagát, melynek tagjait a kortársak csak úgy emlegettek: a Lenin- fiúk. Sitkéi Sándor az egyik szakasz parancsnoka volt, a harcokban megsebesült. és kórházban érte a hír, hogy el­bukott a Tanácsköztársaság. Egy fénymásolatot nézege­tünk, kaligrafikus írással írt sorokat olvasunk arról, hogy kommunista felforgató tevé­kenységért két év és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Meg­hosszabbították a büntetését és csak 1925 elején szabadult a fogságból. Szereltük egymást — Hat évvel később Ismer­kedtünk meg egymással — idézi fel az ősz hajú asszony az emlékeket, — Mind a ket­ten elváltak voltunk, Sándort azért hagyta el az első felesé­ge, mert nem akart egy kom­munista felforgató mellett él­ni. Hivatalosan még nem mondták ki a válást, és ő megkérdezte tőlem: — Mária, tudnál-e velem esküdetlen él­ni? De azt is gondold meg, hogy én nem kapok itthon munkát, legfeljebb alkalmilag. Akkor jött haza az emigráció­ból, addig egy belgiumi bányá­ban dolgozott. Igent mondtam neki, együtt maradtunk, mert már akkor is nagyon szerettük egymást. Nagyon derék, jó em­ber volt. Talabér Mária tésztagyár­ban dolgozott, az ő fizetésé bői éltek, amíg Sitkéi Sán­dor el tudott helyezkedni a Galvanokémiában. A továbbia­kat már egy 1958-as keltezé­sű önéletrajzi írásban olva­som. Sitkéi Sándor az első munkásigazgatók közé tarto­zott, ám 1950-ben minden in­dok és magyarázat nélkül egyik napról a másikra levál­tották tisztségéből. — Nem lett emiatt elkese­redett ember — emlékszik Mária néni kérdés nélkül is —, csak nem akart továbbra is a Galvanokémiában maradni. Elhelyezkedett a Csepel Autó­gyárban lakatosnak és ide­költöztünk Szigetszentmárton- ba, mert nagyon szeretett hor­gászni Megkérdezem: mikor és hogyan fedezték fel ezt a ko­rábban még üdülőhelyként is­meretlen kis falut? — Itt lakott egyik régi cat­tarói barátja, Kafjás Máté, aki halász volt. Gyakran meg­látogattuk őt, még a harmin­cas években, késuou meg fel­építettünk egy kis házat a Duna-parton. — Szintén szerette a vízi­életet? — Nem horgásztam soha, úszni sem tudtam, de elüldö­géltem Sándor mellett a csó­nakban és néztem a Dunát. Hétvégeken finom halászlét, rántotthalat készítettem, na­gyon szép idők voltak azok. Később mégis azt kértem, hogy költözzünk be a faluba, ahol közelebb vannak az üz­letek. Nem tiltakozott egy per­cig sem, azt mondta: intézd anyukám, ahogy akarod. Itt­hon rám bízott mindent, úgy volt jó neki, ahogy én csi­náltam. Hatvanéves volt Sitkéi Sán­dor, amikor kitört az 1956-os ellenforradalom. Az egykori cattarói tengerész, a Tanács- köztársaság katonája akkor is tudta, hogy hol a helye, öt társával együtt ő alakította meg a Csepel Autógyárban az MSZMP helyi szervezetét. Peregnek tovább az emlé­kek. — Sokat betegeskedett már akkoriban és ezért ment el nyugdíjba, pedig nagyon ma­rasztalták. Hanem itt a falu­ban részt vett mindenben. Megválasztották a községi pártszervezet titkárává, ké­sőbb meg tanácstagnak. Má­sokért dolgozott mindig, nyug­díjasként is. Szerették és meg­becsülték, nagyon büszke volt a kitüntetéseire. Mária néni egy sötét ünnep­lő öltönyt vesz elő, amit úgy őriz, ahogy a férje utoljára vi­selte. A zakó hajtókáján n kitüntetések, köztük a Mun­ka Érdemrend arany fokozata Egy bársony dobozban pedig a díszoklevél, amelyet Ká­dár János adott át Sitkéi Sándornak a felszabadulás 20. évfordulóján. Tisztelettel ve­szem kezembe a oárttagsági könyvet, melybe 1976 augusz­tusában néhány nappal halála előtt ragasztották be az utol­só bélyeget Dclslőtli látogatók — Azóta egyedül élek itt az emlékeimmel. Néha, amikor éjjel felriadok, most is azt hiszem, hogy ketten vagyunk. — Nehéz lehet egyedül... — Nemrég, amikor kijöttem a kórházból, a pesti rokonaim hívtak, maradjak velük, szí­vesen gondomat viselik. Én azt mondtam, inkább haza­jövök Szigetszentmártonba, itt is törődnek velem a barátok, ismerősök. Kevesebben jár­nak hozzám, mint régen, de most sem vagyok magányos Ma délelőtt is volt két lá­togatóm. A körzeti orvos iskolás gye­reke szokta elhozni az idős asszonynak az ebédet, a szom­szédok bevásárolnak neki, amikor rosszul érzi magát Déltájban csöngettek, aznap dr. Marosi András jött az ételhordóért és mondta, hogy néhány napig helyettesíti a kisfiát aki megbetegedett Már búcsúzkodtunk, amikor a fedett verandán felfigyeltem néhány képre, festmények a napfényes olasz tengerpartról és a kék Dunáról. Izmos mat­rózokat, öreg halászokat örökí­tett meg az alkotó. Ekkor tudtam meg, hogy Sitkéi Sán­dor szabad óráiban festegetett is. Fiatal korában festeni ta­nult. Talán, ha békésebb idő­ben születik, művész lehetett volna, de az ő számára mást diktált a történelem. Gál Judit A BHG-nak nincsenek el­adási gondjai, rendeléssel nemcsak 1984-re, de már jö­vőre is el vannak látva. Még­is érezhető, hogy néhány ha­gyományos piacukon, így egyes olajtermelő országokban beruházási korlátozások van­nak érvényben. Legjelentősebb vásárlójuk a Szovjetunió, Már a hatvanas évektől szállítják az ATSZK- típusú telefonközpontokat a szovjet piacra. Ezeket kifeje­zetten az ottani speciális kap­csolási rendszerhez fejlesztet­ték ki a magyar vállalatnál. A svéd Ericsson cég licence alapján készülő központokból a hazai, a szocialista és a tő­kés partnerek egyaránt vesz­nek. A magyar posta például ebben az ötéves tervidőszak­ban összesen 180 ezer vonal átadását tervezi. A BHG szo­cialista partnerei közül főleg az NDK-beli és csehszlovák cégek rendelnek nemzeti táv­hívó rendszerük kiépítéséhezés korszerűsítéséhez ilyen tele­fonközpontokat. A közelmúlt­ban adták át Drezdában az eddigi legnagyobb magyar központot, mintegy 50 ezer te­lefonvonallal kiépítve. Cseh­szlovákiában néhány héten be­lül elkészül egy új, 25 ezer vo­nalas BHG-központ. Újabban a lengyel és a kubai posta is rendelt belőlük. Algériában a svédekkel közösen állítanak fel ilyen telefon főközpontot, magyar szakemberek szerelik és betanítják a kezelő sze­mélyzetet. Ezen kívül a BHG a Jemeni NDK-ba is szállít ilyen központot az idén. Bihaborjúüzlet Dollárt hoznak Az állami gazdaságok az idén az export újabb lehető­ségeit aknázzák ki; különösen az állattenyésztés kínál erre jó lehetőséget. A tejtermelés­re kitenyésztett tehenek utód­jaival a korábbinál ésszerűb­ben gazdálkodnak. Az ebből származó devizabevétel az idén eléri a hárommillió dol­lárt. Most ugyanis olasz megren­delésre, kéthónapos korban, 55—60 kiló súlyban eladják a bikaborjakat, amelyekért jó árat fizet a megrendelő. Ily módon az idén 5—6 ezer bi- kaborjat szállítanak az olasz piacra. Ugyanakkor az állatok után megüresedett szarvasmarha­istállókat húshasznú borjak­kal népesítik be, ezek már gazdaságosan nevelhetők és húsuk is a legkiválóbb minő­ségű. E fajtákat elsősorban a kistermelőktől veszik át más részüket importálják. Az ál­lományt a Terimpex. illetve az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megbízására felnevelik, s meghizlalva átadják. A BHG-nál ez évtől már ki­zárólag elektronikus alközpon­tokat készítenek, mégpedig több változatban. Ezzel egy­idejűleg az eddig gyártott és időközben elavulttá vált cross­bar-alközpontok szerelését megszüntették. Az új elektro­nikus alközpontok 100—400 vonalas változatai szállodák­ban és irodaházakban alkal­A HÓNAP ELEJÉIG Rác­kevén és társközségeiben is megtartották az idei falugyű­léseket. Mindenütt aktív, hasz­nos összejövetelekre került sor. de a legnagyobb érdeklő­dést a köz ügyei iránt a ló- réviek és a makádiak tanúsí­tották. A két község falugyű­lésein ugyanis majd minden család képviseletében megje­lent valaki. Makádon főleg a négytan­termes iskola építése foglal­koztatta a lakosságot. Sokan társadalmi munkájukat aján­lották fel az építkezés befeje­zéséhez. Megvitatták a vízmű­társulat további feladatait is. Többen felvetették, hogy meg­oldást kellene találni a falu húsellátására. A helyi húsbolt forgalma nem elég nagy ah­hoz, hogy üzemeltetése a Rác­keve és Vidéke Áfész számára kifizetődő legyen. A lakosság ellátására mégis találtak lehe­tőséget a falugyűlésen, A vá­sárlók tőkehús-megrendelésü­ket az élelmiszerbolt vezető­jénél adhatják le ezentúl, s mázhatok előnyösen, 400—6000 vonalas típusai pedig nagyobb iparvállalatoknál, kisebb tele­püléseken stb. Ezek a modern telefonközpontok már nem igényelnek folyamatos karban­tartást sem, lényegesen köny- nyebbek, kisebbek elődeiknél, tehát egyszerűbben és gyor­sabban telepíthetők és zajta­lanul működnek. Számítógép­hez csatlakoztatva, megfelelő programozással sokféle szol­gáltatást is nyújthatnak az elektronikus telefonközpon­tok. ennek alapján az Áfész előre csomagolva szállítja majd á megrendelt mennyiségeket Mártádra, a ráckevei ABC-ből. Lóréven a révhez vezető út állapota okozott gondot a la­kosságnak. Ennek javításáért, karbantartásáért a tanács a Fest megyei Közúti Igazgató­sággal veszi fel a kapcsolatot.; Érdeklődtek a részvevők az új gázcsereteiep megnyitásá­nak időpontjáról is. Időszerű lenne a művelődési ház elekt­romos hálózatának felújítása is. Szigetbecsén az ivóvíz biz­tosításához tették meg az első lépéseket. Vízműtársulatot hoznak létre, s a hálózat ki­építésekor Ráckeve egyik, ve­zetékes ivóvízzel még nem rendelkező területét is ellát-? ják majd. A közvilágítás hiá­nyosságainak pótlására az Elektromos Művek képviselő­je tett ígéretet. A ráckevei falugyűlésen központi téma volt a tanuló ifjúság sportolási lehetőségei­nek megteremtése. A lakosság pénzbeli hozzájárulásával épül majd a nyolctantermes iskolá­hoz csatlakozó sportcsarnok, mely egyszerre több osztály tornatermi foglalkozásaihoz ad helyet. Az épület tervei már elkészültek, de a kivite­lezéshez szükséges összeg még nem áll a tanács rendelkezé­sére. A PVCSV — a ráckevei meleg vizű strand üzemeltető­je — felajánlotta, hogy a me­dencét féláron vehetik igény­be az iskolás gyerekek. így most lehetőség nyílik az úszásoktatás bevezetésére. A NAGYKÖZSÉGI közös tanács felméri, hogy pénzügyi keretei mely , igények megva­lósítását teszik lehetővé. A fa­lugyűléseken elhangzott kér­désekre, felvetett problémák­ra csak ez után válaszolnak írásban az illetékesek. Mr. A. m a I • „I ,, Százötven óra alatt készül el TkJíh-wJl 3 az a Cipőtalp szerszámgép, me­JdSStVH d tlpUSIVA ,yet 5_15 méretben gyárta­nak Solymáron, a Pemü gépészeti gyárában. A sablon elkészí­tése után számtalan műanyag cipőalkatrész kerül ki a prés alól. A legnagyobb figyelmet igénylő munkafázis az alap ki­képzése, mely Háber Rudolf marósra vár. Erdős! Agnes felvétele Gombó Pál: Wu cáincíf ön értéhez íeteh en? Ezt a körkérdést Intéztem 189 különböző ismérvek szerint kiválasztott személyhez egy felmérés keretében, melynek kiértékelése a legmodernebb tudományos eszközök igénybe­vételével sokoldalú információkkal gyarapít­ja majd a köztudatot és mintegy százezer fo­rinttal betétállományomat. Itt csupán ízelí­tőül néhány válaszból idézek. Váljék okulá­sukra. Én az értekezleteken szomorkodom. Mintegy tíz éve nagyjából ugyanazok a résztvevők és mit tapasztalok? Hogy az idő emberileg múlik. Néhányan kihullottak a sorból, egyesek temetőbe, mások áthelyezés útján — ez utóbbiak szembe velem, folyvást felszólaltak. De a többiek is öregszenek. Né­zem a Sípost — veseműtét tavaly; a Kovács- nét — buzdító külseje volt, most meg már felvarratta a ráncait; Tömöri büszke vezér- igazgató volt, most pedig ugyanaz, de ideg­roncs. Tessék elhinni, az ember máskor nem ér rá, de értekezleteken mélyen elgondolko­dik arról, hogy az élet múlandó, az emberi sors nem vígjáték — s mindennek következ­tében én értekezleteken megtelek humánus gondolatokkal és végül is katarzist élek át, minek következtében utána megújult frisse­séggel veszek részt a létért való küzdelem­ben, melyet Darwin óta mindenki tudatosan folytat mindenki ellen. Én az értekezleteket személyes megnyil­vánulásaim terepének tekintem. Nem, olyan ostoba nem vagyok, hogy a tárgy lé­nyegéhez szóljak hozzá, mert az 1. mindig csapdát rejt magában, 2. az előadó úgyis előre tudja, mi lesz a végeredmény, csak kol­lektív megerősítést vár. Én azonban mindig kiválasztok egy járulékos információt a saját működési területemről, ezt előadom, hadd lássák, hogy offé vagyok, továbbá kikeresek noteszemből egy idevágó viccet, amellyel il­lusztrálva szavaimat mindenkiben egy derűs, optimista, magabiztos szakember benyomását keltem. O Én az értekezleteken rajzolok, mert ide­ges vagyok, miként a többség, és utálom, ha más beszél, nekem meg úgy kell tennem, mintha csüggnék rajta. A szemem gülü, de a toliam szürrealista ábrákkal tölti be a füzetet. Fogyasztok. Jó értekezlet virslinél kez­dődik, de a szendvics is pótol ebédet, üvegnyitó bigyó mindig van a zsebemben, mert a kolásüveget odateszik, de zárva. © Jegyzetelek. Kicsiny, de szép betűkkel írok és minden értekezlet után, amelyen szimpla résztvevő vagyok a sok közül, össze­hívom saját embereimet egy olyan értekez­letre, amelyen én vagyok az előadó. Ily mó­don a gondolkodás fáradságát és veszélyeit megtakarítom az egyik értekezleten, s gon­dolkodás és fáradság nélkül növelem saját informatív fontosságom tudatát a másikon. Ez az eljárás egyébként azért is gyümölcsöző, mert az én csapatom az én értekezletemen mindig levon valamit a hallottakból a mi dol­gainkra nézve, amiket, ha jelzek felfelé — el vannak ájulva, hogy 1. ők milyen hasznos in­díttatást adtak, 2. én milyen alkotó módon vi­szonyulok az értekezletekhez. O Én az értekezleteken mindig saját állás­pontomat fejtem ki, érdemileg és objek­tiven, bátran és tekintet nélkül a következ­ményekre. Ezért vagyok gyomorbajos és al­lergiás. O Én az értekezleteken mindig saját ál­láspontomat fejtem ki, érdemileg és ob­jektiven, ezért mindenki azt hiszi, hogy va­lamely magas tisztségű barátom súg nekem és ily módon nagy tiszteletnek örvendek. O Én értekezleteken mindig azon töprengek, amin éppen dolgozom. Olykor jegyzete­ket is készítek, sőt akár beadványok piszko- zatát is. Ezt egyszer elmondtam az orvosom­nak, aki gratulált, azt mondta, hogy ez a fia­talos energia megnyilvánulása. Az öregség ott kezdődik, ahol az ember nem tudja ki­használni tíz-tizenötpercnyi idejét két munka között, vagy egy két-három órányi értekezlet idejét, mert zavarják őt a körülmények. O Az értekezletekre azért hívnak meg ugyebár, mert kíváncsiak ugyebár arra, mit tudok hozzáadni a kollektív bölcsesség­hez. Ezért én mindig egy kicsit elkésve je­lentkezem hozzászólásra. Ennek folyamánya- ként, ugyebár, akkor kapok szót, amikor már mások hosszasan kifejtették véleményüket és az elnök vagy mondja, vagy csak gondolja, hogy most már korlátozni kell a hozzászólá­si időt. Ezért mindenki megkönnyebbül, ami­kor azt mondom, hogy elállók a felszólalás­tól, mert ugyanazt akartam mondani, ami az eddig legnagyobb elismeréssel fogadott hoz­zászólásban már elhangzott. Mindig elsőnek szólok hozzá. Legföljebb másodiknak. Akármit is mondok, ké­sőbb helyeslőleg, vagy udvariasan vitatkozva, de mindenki hivatkozik szavaimra. Ez tekin­télyt ad, hálisten. O Én gondosan kiválasztom kik közé ülök és azután miközben egyesek beszélnek, velük levetezek, tologatjuk a cédulákat ide- oda. Az előre szétosztott alapanyagot soha el nem olvasom, de az elhangzottak cédulán való kitárgyalása gyakran ad ötletet arra, hogy a legvitásabb kérdésekhez részben így, részben úgy hozzászóljak. Mélyen meg va­gyok győződve arról, hogy ezzel az eljárás­sal igen eredményes munkát végzek. Ezt megerősíti a zárszó; amikor azt mondják, hogy értekezletünk hasznos volt, a hozzászó­lások elmélyítették a tárgyat — akkor tudom, ez nekem szól. i Crossbar helyet! digitális telefonközpontok Mintát vesz a beszédből, kódol A BHG híradástechnikai vállalat megkezdte a felkészülést új telefoni;ö„ onto.; so;u>:,iv‘, r. - Rövidesen döntenek arról, hogy az ajánlatot tévő külföldi partnerek közül melyik cégtől vásárolók meg az új típusú k^znontok licencét. Ugyanakkor folytatják a jelenleg is gyártóit telefon fő- és alközpontok fej­lesztését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents