Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1984. MÁRCIUS 17., SZOMBAT üégyszámssk van mehetnékje Képviselik a város! és a fiaiét Utazni, országot és világot látni mindig vágyott az em­ber; fölfedezni a múlt emlé­keit, föllelni a jelen élő ta­núit — nos, ez a cél vezérli a ceglédi postás természetjárók baráti körének tagjait is, ami­kor évente több alkalommal fölkerekednek s nekivágnak a bel- és külhoni világ ország­útjainak. Eleddig 90, többsé­gében ismeretterjesztő elő­adással egybekötött utat tud­nak maguk mögött. Az idén többszörösen jubilál a 400 ta­got számláló baráti kör: húsz esztendeje alakult, tíz évvel ezelőtt utaztak először Nyu­gatra s ebben az évben meg­rendezik a századik közös ta­lálkozót Kacsányi Pálék. Egyre messzebb A Postás Szakszervezet ceg­lédi bizottságának kultúrfele- lőse — huszonöt éve az, előt­te bizalmi, majd könyvtáros volt — szívén viseli a baráti kör minden, szervezéssel, uta­zással, programjával járó gondját, érthető tehát, hogy szánté lexikálisán tudja min­den eddigi út történetét, lelke­sen sorolja az élményeket. De kezdjük az elején. — Mikor került először kap­csolatba a természetjárással? — Mint minden gyerek, én is kíváncsi voltam a távolab­bi, környező világra, persze eleinte városéra környéke, a Gerje, a Kámán, a Cigányszék flórája és faunája érdekelt. Később távolabb, hazánk más tájegységeire is „elmerészked­tem” s a számtalan utazás, megannyi élmény során belém ivódott a természet iránti sze­retet és rajongás. S ez — sze­rencsére — a mai napig tart. — Mikor volt az első közös útjuk? T- Ezerkilencszázhatvankettő tavaszán szerveztem egy du­nántúli körutazást. Képzelheti, milyen élményekkel tértek ha­za munkatársaim, akiknek többsége életében akkor látott először dombokat, hegyeket. A kirándulást diafilmre rögzítet­tem — azóta minden utazá­sunkról készítek felvételeket. — Ez volt tehát az első ki­rándulás, melyet eddig nyolc­vankilenc követett. Kérem, so­roljon föl néhány közös prog­ramot! — Jártunk szinte valameny- nyi szocialista országban, Nyu- gat-Európában és Ázsiában is, Törökországban. Útjaink során nemcsak a köveket, műemlé­keket tekintjük meg, inkább az ott élő népek, emberek éle­tére, szokásaira vagyunk kí­váncsiak. És persze keressük a magyarsággal kapcsolatos tör­ténelmi helyeket, emlékeket. Tavaly például II. Rákóczi Fe­renc emléke előtt tisztelegtünk Rodostóban. közösen döntenek — Egy honi vagy külföldi út sikeréhez — gondolom — jól kidolgozott forgatókönyv szük­séges. Hogyan kezd egy akció megszervezéséhez ? — Nos, eleinte egyedül vé­geztem minden szervezési munkát, ám ahogyan sokasod­tak az igények, nőttek a be­járható távolságok, úgy kér­tem — és kaptam — segítséget másoktól. Elsősorban az autó­busszal hazafelé tartó útitár­saktól. Már ott, a buszon meg­beszéljük a következő útiprog­ramot s ha teljes az egyetér­tés, itthon, a szakszervezet s a postahivatal vezetőivel egyez­tetjük: megoldható-e az a terv? Sok segítséget kapok Fehérvári János postahivatal­vezetőtől, helyettesétől, Nagy Lászlótól, s a szakszervezet titkárától, Csörnyei Jánostól. — Kizárólag postások a ba­ráti kör tagjai? — Nem. Van közöttük tiszt­viselő és fogorvos, tanár és mezőgazdász, lakatos, és mű­szerész. És persze, nagyon sok nyugdíjas, akik számára ked­vezményes, külön programot is szervezünk, ha igénylik. — Ebben az évben — a ter­mészetjárás mellett — milyen rendezvényen vesznek részt? — Színházlátogatás, fürdő­túra. TIT-előadás, diavetítés, majális szerepel idei progra­munkban. — Az elmondottakból kitű­nik, nem filléres utakon jár­tak és járnak. Nem szab gátat elképzeléseiknek az utazás mindinkább emelkedő költsé­ge? — Sajnos, évről évre drá­gább a turizmus s ezt meg- érezzük mi, szervezők is. Egy spanyolországi körutazásért például már ötjegyű számot kell a forint elé írni. Kitárd a világ — ön valamennyi úton részt vett? — Egy-kettőről hiányoztam. Kiszámítottam, annyit utaz­Givasónk írta A Sziki-telepen jé lenne Cegléden a város kieső, „vasúti síneken túli” területe a Szűcs-telep. A lakóházakon kívül műhelyek, üzemek, rak­tárak találhatók azon a kör­nyéken, s közvetlen közelében alakul ki az iparnegyed. Ol­vasónk, özvegy Semetka Gyu- láné ott él. Bár egészsége miatt mozgásában korlátozott, figyelemmel kíséri a környé­ken élőik életének alakulását, sorsát. Gyakran tollat fog, és mint az újság rendszeres ol­vasója és levelezője, megírja észrevételeit. — Egyik februári újságban olvastam — írta legutóbbi le­velében —, hogy Cegléden a sütőipar mikor s hogyan vi­szi a friss kenyeret a boltok­ba, hogy kora hajnalban tíz autó kenyerekkel telve indu­lásra kész. A vasútállomás környékére is a reggeli órák­ra kiszállítják a kenyeret. Jó lenne, ha egy kis kerülővel el­juthatnának reggel a vasútál­lomás túlsó, síneken túli ol­dalára is, a Szűcs-telepi szö­vetkezeti bolthoz. Az a bolt ugyanis a megrendelt friss ke­nyeret csak késő délelőtt szok­ta megkapni. A vásárlók zö­me viszont reggel fél héttől kilenc óráig keresi fel a bol­tot. Dolgozni járnak, ipartele­pi fizikai munkások, itt veszik meg a reggelit, a tízórait. A húsipar, a PENOMAH is küldhetné olcsó, tartalmas húskészítményeket, például disznósajtot, szalonnát, csá­szárszalonnát. A háziasszo­nyok például szívesen vásá­rolják a gyári készítmányű hurkaféléket. Ám, ha azok a hurkák egy bizonyos Pándi- recept szerint készülnének, még finomabbak lehetnének. Dolgozrik a gyárban egy asz- szony, Földi Lajosnénak, hív­ják, ő például ismeri annak a hurkának az összetételét, készítési módját, vagyis még receptért sem kéne messze menni. Az is jó lenne, ha itt a la­kónegyedben az egykori ter­melőszövetkezeti húsbolt he­lyett lenne egy másik. A vá­rosi húsboltok ide messze vannak. Semetka Gyuláné tam, hogy többször megkerül­hettem volna az egyenlítőt. De a családból nem én vagyok az egyedüli vándor: feleségem 45, tizenegy* éves fiam már tíz al­kalommal ült az autóbusz vi­lágjáró utasai között. — Ha valaki föláldozza megtakarított pénzét világjá­rásra, mit kap cserébe az út során? — A vizuális élményen túl: gyarapítja műveltségét, tudá­sát, nyelvismeretét. És ad is: képviseli városunkat belhon- ban, hazánkat külföldön. Meg­tanul még kulturáltabban vi­selkedni, mert nem mindegy, mit mond rólunk a világ. Besze Imre Tavaszi taggyűlések Számvetést készít a KISZ A KISZ KB 1983. szeptem­ber 20. határozata alapján ho­zott intézkedési tervet a KISZ Ceglédi városi és területi Bi­zottsága, a tavalyi mozgalmi év zárására, az 1984-es moz­galmi év indítására és a terü­leti küldöttgyűlés lebonyolítá­sára. Az időrendi ütemezés szerint ezideig már befejező­dött a beszámoló a vezetőség­választó és az akcióprogramot elfogadó taggyűlések legjava. A KISZ KB szeptember 20-i határozata alapján egy taggyű­lés keretében kell az elmúlt év munkájáról számot adni, új titkárt és vezetőséget válasz­tani, valamint megtervezni és elfogadni az új évre szóló munkatervet, akcióprogramot. A dolgozói fórumok tapaszta­latait már értékelik a KISZ- bizottságon. Mérlegelik, meny­nyire volt jogos igény, hogy az eredményeket összegezve, a tapasztalatokból kiindulva biz­tosítsák a folytonosságot, s a továbblépést. Számos helyen kedvezően segítő, kritikus és önkritikus vitákban fogalma­zódtak meg a mozgalom jele­nével, feladataival kapcsola­tos, a majd tettekben megva­lósuló elképzelések, célok. Február közepétől március közepéig tartották a tavaszi taggyűléseket az iskolai és a pedagógus KlSZ-alapszerveze- teknél, azután a munkahelyi és iskolai küldöttértekezlete­ken folytatják munkájukat az Szekszárdi szereplés előtt Honismeretből remekeltek Magyarország az én hazám! — Egy vetélkedő sorozat bújik meg az iskolás hangú mondat mögött, olyan vetélkedőé, amely azért magasabb szín­vonalon támasztott igényeket az iskolában szerezhető alap­fokú ismereteknél. A ceglédi 203. Bem József Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tója, Czinege Imre elmondta: a három esztendőn át tartó vetélkedő sorozatról első he­lyezést hoztak az iskola ta­nulói. Székelyné Nagy Zsuzsa készítette fel a kis csapatot. Most a Dunántúlról kellett sok mindent tudniuk. A Va­sas Művelődési Központban zajlott az esemény, Pest megye szakmunkás tanulóit fogadták ott a versenyen, ott dőlt el, hogy a május közepi, or­szágos döntőre, Szekszárdra kik juthatnak el. A fordulatokban gazdag, hangulatos és izgalmas vetél­kedőre biztosan sokáig em­lékszik a megyei győztes ceg­lédi csapat: Bodó Ágnes, Var­ga Mária, Csollák Zsolt, és Plangár József. Jutalmuk ezért a sikeres szereplésért máris egy szegedi üdülés. Ám a legnagyobb erőpróba még hátra van, még „halmozhat­nak”, ha a tudás és a jó sze­rencse szövetkezik velük, a szekszárdi szereplés alkalmá­val. Ám az eddigi eredmé­nyért is dicséret illeti felké­szítőjükkel együtt mindany- nyiukat. Rohanó világunkban, amikor oly nagy az informá­ciók özöne, amikor olyan nagy szükség van az alapismere­tekre, cseppet sem mellékes, hogy a tananyagban előírta­kon túl is ki, mennyire isme­ri szülőföldjét, hazáját. K. L. líszsserje a járda mentén Rendbe teszik — társadalmi munkában — patinás iskolájuk környékét a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium diákjai. Felás­sák, parkosításhoz készítik elő a kőkeményre taposott talajt, melybe majd fűmag és díszcserje kerül. Apáti-Tóth Sándor felvétele ifjúsági szervezet alapszerve­zetei által megválasztott kül­döttek, várhatóan április 10-ig. E nagy fontosságú esemény- sorozat sikerét szinte garan­tálja az a gondosság, mellyel a KISZ városi és területi ve­zetői előkészítették a tavaszi taggyűléseket. Még december­ben megtörtént az irányított alapszervezetek, bizottságok és munkabizottságok vezetői­nek és a területfelelősöknek a felkészítése. Külön felkészí­tést tartottak a taggyűlések és küldöttgyűlések levezető elnö­keinek, részükre — a hagyo­mányokhoz híven — módszer­tani anyag is készült felelős munkájuk segítésére. A szer­vezeti élet nagy eseménysorát, a KISZ városi és területi kül­döttgyűlése 1984. május 12-én zárja. S. B. A í’esr.zsíiárt Ünnepi hangverseny Ünnepi énekkari hangver­seny lesz felszabadulásunk 39. évfordulója alkalmából a ceg­lédi, Malom téri új iskola épü­letében, március 27-én, kedden délután 17 óra 30 perces kez­dettel. A rendezők a hangver­seny bevételét az új Nemzeti Színház építéséhez ajánlották fel. Az eseményen öt általános iskolai és két középiskolás kó­rus mellett fellép a városi r - dagógus-énekkar is. Fogadóórák Szerdán, március 21-én .fo­gadóórákat tart a városi tanács épületében, hivatali helyréi' ben reggel 8 órától déli óráig dr. Horváth Géza vb ,'i kár. Ügyeskedés a kénlappal i— Hű, az áldóját! — csapott a homlokára. — Még jó, hogy el nem szaladt az eszemből. — S azzal kifordulva a székből, sorsára hagyta a békés desz­kaasztalt. Hirtelen huzata megemelte a fehér papírost, amire grafittal rótta a mustos napok adok-kapok költségve­tését, az ismerősökből verbu­vált fürtgyűjtő csapat .névso­rát (külön a puttonyosokét), s a borjóslata fölött (100 hektó, ennyit várt) lajstromozta az egyéb kellékeket, ő maga csak mifene-rovatnak nevezte. Ám a kén valahogy mégis lema­radt. Miután beletúrt az alsó konyha összes fiókjába, lezú- dúlt a pincébe is a falipolco­kon matatni, majd a kert vé­gében, a vékony drótkerítés foghíján átcsússzant a szom­széd portára. A diófa alól lát­tuk, amint a pirospozsgás szomszéd ember sajnálkozón széttárta karjait. Néhány perc múlva láttam viszont boros gazdámat, már a frisset kínálta. — No — mondom — mégis­csak akadt kénlap. Hervadtan bólintott. — Akadt éppen. De hogyan! Rohangáltam, mint pók a fa­lon, törzsvendég lettem a ceg­lédi boltokban, a sorsomban osztozó többi pókkal együtt. Kén persze sehol. Aztán vala­ki megsúgta, hogy a helybeli kiskereskedői raktára teli van kénlappal. — És teli volt? — Ahogy mondod. — Akkor meg hol a hiba? — A hiba? No, figyelj! A kénlap olyan a borásznak, mint másnak a mindennapi betevő. Kell. Anélkül sütheted az egészet. És hogyha úgy nincs, hogy közben van, akkor nyúlhatsz a zsebedbe. Normá­lis körülmények között a fél­kilós csomagolású kénlap 24 forintba kerül. Ennyi pénzért úgy 100 darab lapocskát ve­szel, mert nagyjából ennyi van a pakkban. Más a hely­zet, mikor a boltokban a hiánylistára írják, de akad egy kiskereskedő, akinél annyit kapsz, amennyi jólesik. Per­sze, laponként egy forintért. Így egy csomag ára már nem 24. hanem 100 forint lesz. Szá­molj csak, mert itt a hiba, amit keresel! Haragszom a kénlapra, er­re az apró, filléres vacakra. Sztár lett, anélkül, hogy bármit is tett volna, puszta hiányáváí csinált karriert. A szakember szerint, ha valami nélkülözhe­tetlen a bortermelésben, akkor az a kénlap. Ráadásul nem csupán szezonban, hanem az egész éven át. A jó gazda rendszeresen gyógyítja vele hordóit, tisztítja a borház lég­terét. Rába márkanévre hall­gat, s a Győr-Sopron megyei Vegyesipari Vállalat gyártja győrújfalui telepén. A múlt őszön, szüret tájékán — de ké­sőbb is — a ceglédi kisterme­lők bizonyosan gyakorta emle­gették, miközben összeszorított fogakkal szurkolták le fölö­zött forintjaikat az egyébkénl bő választékot kínáló árus aszr talára. A február végi körkép sem­milyen változást sem mutat. Kérdésemre jóindulatú mo­sollyal felelnek a Kossuth Fe­renc utcai n övényvédőszer- boltban. Már hogy lenne kén­lap. A tavalyi őszidőre 500 ki­lót rendeltek a MÜ ART-tói. gondolván, hogy ez majd egy darabig elég lesz. Kaptak is, 100 kilót, december elején. Se- meddig se tartott. A Rákóczi úti háztartási boltban tavaly (vagy tavalyelőtt?) látták utol­jára, de menjen csak át a posta melletti üzletbe, inkább ott foglalkoznak ilyesmivel. Megyek, de mindhiába. Fél évvel ezelőtt kellett volna. Vi­szont érdeklődjek, mert min­dig jön valamennyi. Tehát va­lamennyi. Már nem is tudom, valójá­ban milyen szándék vezet o kénlelőhelyre, a több ízben említett kiskereskedőhöz. Van kén bőségesen, mint ahogyan az árus mondja, korlátlan mennyiségben. Harminc la­pocskát kérünk, 15 forintot fi­zetünk, azaz szálát 50 fillérben számítja meg. Most csak ötven fillérben. Hja, hol van már a tavalyi ősz. Míg a tanács ár­ellenőre a jegyzőkönyv so­rait rója, azon töprengek, va jón hány meg hány borgazde volt kénytelen kénvámot i zetni azért, mert a keresi; dőnk vette a fáradságot, s zarándokolt el a forráshoz, győrújfalui gyárba, ahol k csiját megpakolták kénnel, te szüntette meg az itthoni ins get. S hányán rakták össze - két kezüket, hogy, na, megva ■ lesz gyógyír a hordócskáknp' is. Kerül, amibe kerül. Csak a kénlapara haraf- szom, de nagyon. V. S. Paulovits emlékserleg Effú sportoló díja lesz Kí-ki egyszer kaphatja A ceglédi városi sportfel­ügyelőség mellett működő sporttörténeti bizottság az utánpótlás-nevelés érdekében kiírja a Paulovits Károly vándordíját. A szép kivitelű serleget a Paulovits család adományozta. Az örökös vándordíját éven­ként a város legjobb ifjúsági sportolója nyeri el. A díjat — 1984-től kezdő­dően — az erre a célra alakí­tott bizottság ítéli oda. A sporttörténeti bizottság hatá­rozata értelmében egy sporto­ló csak egyszer nyerheti el. Az ünnepélyes eredményhirde tésre minden év januárjában az első ceglédi sportegyesület megalakulásának évfordulóján kerül sor. Autótörténeti kiállítás nyí­lik március 25-én a ceglédi Dózsa György ifjúsági klub­ban. Ezekben a napokban, március 25-ig a Budai úti is­kolában Matchbox-bemutató látható. ISSN 0133—2690 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents