Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-02 / 52. szám

1981 MÁRCIUS 2., PÉNTEK

Tebb világnézet híveivel

Befejeződül! u tanácskozás

Csütörtökön befejezte munkáját Budapesten, a SZOT köz. ponti iskoláján Az ember felelőssége a mai világban című nemzetközi tudományos konferencia.

A tanácskozás zárónapján a jelenlevők megfogalmazták azokat az alapelveket, amelyek szerintük a jövőben o marxis- ták'és a keresztények, illetve a marxisták és bármely más világnézet hívei közötti párbeszédben útmutatásul szolgálhatnak. Különösen fontosnak tartották, hogy a dialógus őszinte legyen, mindenki ki- fejthessé világnézeti álláspontját, és a másikéról vallott véleményét a megértés, az egymást támogató találkozás érdekében.

Meg kell kísérelni, hogy az eltérő világnézetűek kölcsönösen beleérezzék magukat egymás világnézeti pozíciójába, mert csak így lehetséges az előítéletek szertefoszlatása, a tévedések elkerülése. Az ilyen elveknek megfelelő dialógusok sorozata fontos hozzájárulás lehet a világbékéhez, és kedvezőbb légkört teremthet az emberiséget veszélyeztető konfliktusok megoldásához.

A konferencián rögzített alapelveket az eszmecsere rendezői a világ minden olyan szervezetéhez eljuttatják,

amely a békéért küzd, a marxisták és a hívők közti párbeszéddel foglalkozik.

Lutheránus Világszövetség

Nagygyűlés: Budapesten

Budapesten tartja soron következő nagygyűlését a Lutheránus Világszövetség. A július 22. és augusztus 5. között sorra kerülő rendezvény előkészületeiről, a találkozó programjáról, Iíáldy Zoltán, a magyarországi lutheránus egyház püspök elnöke tájékoztatta csütörtökön a sajtó munkatársait a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházéban.

Mint elmondta: a Budapest Sportcsarnokban, mintegy három hétig tartó tanácskozáson az öt világrészből, 97 tagegyház képviseletében érkező vendégek, delegátusok, megfigyelők és szakértők cserélnek véleményt a nagygyűlés

fő témájáról, amelynek címe: reménységgel harcoljunk a világért. A főreferátum és a hozzá kapcsolódó előadások megtartására neves külföldi és hazai professzorok, tudósok vállalkoztak. A rendezvényen a világszövetség végrehajtó bizottsága beszámol az előző kongresszus óta eltelt hat esztendő munkájáról, eredményeiről. Lehetőség nyílik arra, hogy a félmillió hívőt tömörítő magyar lutheránus egyház is képet adjon tevékenységéről.

A Lutheránus Világszövetség 1947-ben alakult, a tagegyházak szabad társulásaként. A Genfben működő központ 97 tagegyházat fog össze.

/

/

h MÉSZÖV elnökségi ülésén

Ellenőrzés, gazdálkodás

A Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetségének elnöksége tegnapi ülésén Nagy Gábor MESZÖV-elnökheiyet- tes vezetésével megvitatta, majd elfogadta a „Kiváló Szövetkezet” cím odaítéléséről szóló javaslatot. A tanácskozásnak ezen a részén részt vett a KPVDSZ Pest megyei Bizottsága is. A továbbiakban a MESZÖV-einökség a fogyasztási szövetkezeteknél az elmúlt esztendőben végzett ellenőrzések tapasztalatait vitatta meg.

MILLIÁRDOSOK

S

zámolnak és vitatkoznak. Azokban az üzemekben, ipari nagyvállalatoknál, ahol a bérfejlesztések közlésére, a nyereségek kifizetésére a napokban vagy a jövő héten kerül majd sor. Számolnak a munkahelyi vezetők, a szakszervezeti főbizalmiak, bizalmiak, nehogy túllépjék a keretet, mert ami elosztható, ami adható az nem sok. — Persze ha tízszer ennyi lenne, talán azt is kevesellnénk... — S hogy kevés az összeg, az érthető nagyon sok helyen, mert munkából, megtermelt értékből sem adtunk annyit, amennyit adhattunk volna. S vitatkoznak, mert differenciálni sohasem könnyű. S ma is sokan „fáznak” ettől a megoldástól. Hisz nem egyszerű holnap szembenézni valakivel, akinek a munkáját netán havi öt- vagy hatszáz forinttal kevesebbre taksáltuk, mint társát. Sohasem könnyű a gyakran minden tárgyilagosságot nélkülöző önértékelést reális mederbe terelni... Persze ahány hely, annyiféle gond, vagy elfoglaltság. Hiszen míg a-z ipari vállalatok portáján ezzel foglalkoznak, a termelőszövetkezetekben elült a zárszámadásokhoz kapcsolódó előkészületek minden izgalma. Bezzeg az ipari szövetkezetek a közgyűléseken most vonják meg gazdálkodásuk mérlegét. Túl a KISZÖV küldöttközgyűlésén kicsit önmaguk felé fordulva, a szűkebb kollektívák saját munkájukat elemzik.

S hogy van miről szólni, azt mi sem bizonyítja ékesebben, minthogy milliárdosok. Igen, ha a termelési értéket nézzük, tavaly négymilliárd háromszáz millió forintot tett az ki. S ez az összeg csaknem öt százalékkal több, mint a két évvel korábbi. Számottevő ez még akkor is, ha az állami nagyipar produktumához képest csepp a tengerben. Ezt a számvetést a KISZÖV kebelén belül éppúgy örvendetes dolog megtenni, mint az egyes ipari szövetkezetekben, mert mindössze egyetlen helyen kell szembenézni az alaphiányból fakadó gondokkal.

Elégedettek — de nem megelégedettek —, s lehetnek is azok, hiszen a négymilliárd háromszázmillió forint értékben előállított termékeik jelentős hányada importot pótol. Példa erre a vecsési Ferroelektrika Számum névre hallgató hajszárítója is — a korábbi NSZK-importot helyettesíti. Újdonság lesz, mégpedig Budaörsről az idén a forgórendszerű, kerti locsoló, melyhez hasonlót korábban ugyancsak nyugatról szereztünk be. A péceli Vegyesipari Szövetkezet meg tapétacsíkokat gyárt többféle színben és minőségben. Ennek haszna: ezt sem kell majd az NSZK-ból és Olaszországból beszerezni. S hogy ha találékonyságról, akaratról van szó, mennyire nem üres a tarsolyuk, azt példázza az is: a solymáriak a személygépkocsikhoz gyártanák különböző kényelmi berendezéseket, fejtámlákat, kardánboxokat. Ezeket a termékeket korábban ugyancsak Itáliából szereztük be. Gyártmányaik értéke — úgy hírlik — nyolc és fél millió forint.

Ez a felsorolás nem több egyszerű mintavételnél. Hiszen sokrétű s összetett Pest megye ipari szövetkezeteinek munkája, miközben gyors váltásokkal, vagy ahogy elkoptatott közhelyként emlegetjük, rugalmasan alkalmazkodnak a piaci igényekhez. A belföldiekhez éppúgy, mint a szocialista, vagy a tőkés országokból jelentkező vevőkéhez, mozgósítva a gazdálkodásban rejlő, meglevő tartalékokat. S arról, hogy van mit mozgósítani, s hogy a piac igényeit ha nehéz is követni, de megéri (!) — minden érvnél ékesebben szólnak az eredmények, melyek milliárdokban fejeződnek ki. Mert a tavalyi 150 milliós tőkés exportból tíz szövetkezet 122 millió forinttal részesedik — Ceglédtől a pomázi ICO-ig.

M

iközben a tavalyi feladatok teljesítését számbaveszik, mintegy megerősítik az idei tennivalókat. Nem lesz köny- nyebb az élvonalban, a milliárdosok között maradni most sem, ez vitathatatlan. S ha valaki tudja, ők márcsak tudják, mert a piacokért, termékeik eladhatóságáért, ahogy tegnap, úgy ma s holnap is megdolgoznak.

Varga Edit

Dr. Dudás Gáspár, az ellenőrzési iroda vezetője, mindenek előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pest megyei fogyasztási szövetkezetek gazdálkodása 1983-ban jelentősen javult, ami egyebek mellett annak köszönhető, hogy nagyobb figyelmet fordítottak a takarékos gazdálkodásra, a munkaszervezésre, a szövetkezeti tulajdon védelmére.

Ugyanakkor a hagyományos gazdálkodási formák korszerűsítése nehezebbé teszi a szövetkezeti belső ellenőrzést. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az üzletekben emelkedett a leltárhiányok száma, a MÉSZÖV ellenőrzési irodájának munkatársai jó néhány, korábban nem tapasztalt visz- szaélést tártak 'fel. Közöttük néhány kirívóan magas sikkasztás, csalás is előfordul Akad olyan vas-műszaki üzlet, ahol 1,8 millió forint volt a hiány, máshol majdnem hasonló összegben manipuláltak a szénnel, s egyik áruházunk szupermarket-részlegében néhány hónap alatt sikerült millión felüld összeggel károsítani a társadalmi tulajdont.

Mindennek ellenére az Áfészben, a takarék- és lakás- szövetkezetekben javult a rend, az irányítás szervezettsége, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt esztendőben mind, az árbevételük, mind a nyereségük az országos átlagot meghaladó mértékben nőtt.

Cs, A.

A képviselő hétköznapjai

Szorgalom, akarat célra vezet

S

aját bőrünkön tapasztalhatjuk szinte naponta a munkahelyünkön, hogy a különféle információk akkor érnek valamit, ha eléggé frissek és pontosak. Nos, ami ezt a kérdést illeti, arról Tápiósze- lén. a Kohászati Gyárépítő Vállalat helyi üzemeiben csak megelégedéssel nyilatkoznak az emberek. A napi, részletekbe menő dolgokat reggelente megbeszélik a termelésben érintett vezetők, s tájékoztatást a gyáregység Vezetőjétől kapják, illetve neki továbbítják mindazt, amit az egyes üzemrészekről tudni kell a munka folyamatosságának érdekében. Havonta tartanak esv-egy úgynevezett nagy osztályvezetői értekezletet, amelyen átfogóbb témák kerülnek terítékre, s amelyen a kiszolgáló eiységek vezetői is részt vesznefc.

— A mai értekezlet napirendje mi volt? — kérdeztem ottjártamkor Matula Páltól, a szerkezeti gyárrészleg helyettes vezetőjétől.

— Ma a vagyonvédelem, illetve az idei termelési terv szerepelt, apróra boncolva. Hogy ezt miként értem? Tavaly 400 millió forint volt a termelési érték tervünk, az idén 420 millió. Ezt kell elérni úgy, hogy a létszámunk változatlan, pontosabban esetleges csökkenéssel is számolnunk kel. Ma arról beszéltünk — a szokottnál valamivel hosszasabban —, hogy az eredményért kinek-kinek a maga területén mit kell tennie. A minőségi követelmények köztudottan magasak. Mi eddig is büszkén tarthattuk a feiiiaiket, nemigen kantunk reklamációt. Ezután is így akarunk dolgozni. A termelékenység növelésére föl kell kutatnunk az összes belső tartalékot, szellemit és fizikait egyaránt, akár az üzemszervezést, akár az anyag- és energiafelhasználást, akár a technológiai fegyelmet tekintve. Föl kell használnunk minden olyan javaslatot, amely a műhelycsarnokokból vagy az irodákból jön, s életképesnek látszik. És számos ilyen javaslat van, a közös. gondolkodás nálunk már hagyomány.

E

z utóbbit Matula Pál or- száogyűlési képviselői minőségében is bátran kijelentheti, hiszen az,utóbbi ciklusokban megannyi tanújelét

tapasztalta választókerületének nyolc településén. Most például a farmosiak igyekezetét említi. Legutóbb ott járt tanácsülésen. Maga is hallhatta, amint Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács jelen levő általános elnökhelyettese elismeréssel szólt a község önzetlen tenniakarásáról, az együttes cselekvésről, amellyel a most épülő hattantermes általános iskolát a szűkös anyagi lehetőségek mellett már- már tető alá hozták. A pénz azonban végképp elfogyott. A farmosiak bíznak abban, hogy áldozatkészségük nem vész kárba, kapnak némi pénzügyi támogatást a szeptemberi kulcsátadáshoz.

Iskolagondok vannak Újszilváson és Tápiószöllősön is. Ezéken a helyeken még rosz- szabb a helyzet. Terv van, a kivitelezésre nincs keret, nem lehet elkezdeni sem az alapozást. Mit tehetnek? Várni kell egyelőre. Az iskoláskorúak létszáma örvendetesen gyarapodott, s várhatóan gyarapodni fog a jövőben is, a kétmű- szakos tanítás viszont nem nyújt megfelelő feltételeket a színvonalas oktató-nevelő munkához. És sorolhatnánk még a községeket, amelyekben hasonló a helyzet, hiszen Dél-Pest megye köztudottan a legrosszabban áll tanterem ügyben.

Aki kevésbé ismeri a képviselőt, mondhatná, hogy azért húzza a szíve az oktatásügyhöz, mert a felesége pedagógus, általános iskolai igazgató Farmoson. Nos, a vonzalom nem egészen ezért van, hanem inkább azért, mert Ma- tula Pál sokákat ismer váElcsuszolt a banánhéjon

Számla nélkül és drágábban

Pici, de első látásra bőséges kínálatú zöldségbolt Bulyáki Antalnéé Délegyházán. Nehéz megtalálni egy mellékutca végén, még cégtábla sem hirdeti. A helybeliek azonban jól ismerhetik, mert azonnal útbaigazítanak. A most boltként szolgáló helyiséget szemmel láthatóan utólag ragasztották a családi ház elé, esetleg egy nyitott verandából alakították ki. Az üzletből közvetlenül a lakásba lehet jutni.

Szemet szúrt az ár

A fiatalasszony ide vezet be bennünket Gidófalvy Zoltán- néval, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének ellenőrével a próbavásárlás és a bemutatkozás után. A tulajdonos nem örül túlzottan főttünknek. Annál is inkább, mert amint hamar kiderül, előző nap jártak nála a népi ellenőrök.

Pedig mi sem érkeztünk hiába. Nincs rá mentség, hogy azt a burgonyát, amit maximum hat 90-ért árulhatna, nyolcért méri.

— De tessék megnézni, milyen szép! Mit tehetek, ha a férjem is nyolcért veszi a termelőtől? Hogyan adjam olcsóbban?

A próbavásárlás során vettünk még citromot és az utolsó darab kubai narancsot. Ezekről — és a többi áruról — a számlákat kéri az ellenőr. De nincsenek. Ez különösen a déligyümölcsnél baj, mert ilyesmit csak a Füszérten keresztül szerezhet be a kereskedő. Kiskereskedelmi forgalomból nem veheti meg viszonteladásra. Ez a rendelkezés vonatkozik a banánra is, amin tulajdonképpen elcsúszott Bulyáki An- talné. Bejelentés érkezett a községből: 60 forintért árulja a banán kilóját. Többeknek szemet szúrt ez a magas ár.

— Igaz, volt banánom is a télen, ötven forintért árultuk. De hát még nagyon tapasztalatlan vagyok ... Egy éve sincs, hogy megnyitottam az üzletet. Az árut a férjem szerzi be a Bosnyákon. Tulajdonképpen még azt sem tudom, kitől és hogyan vásárol.

Valóban, a többi zöldség- és gyümölcsféléről sincs számla. Igaz, a termelők nem is adnak.

— Ebben az esetben — mondja Gidófalvy Zoltánná — a kiskereskedő köteles úgynevezett önbizonylatot kiállítani, megjelölve az eladó nevét, a vásárlás idejét, helyét, a vásárolt áru megnevezését és a felvásárlás! árat.

Jegyzőkönyv készült

Más szabálytalanságra is fény derült: a tulajdonos kénytelen volt egy nagy tál házi őrlésű piros paprikát a boltból saját konyhájába vinni. A paprika ugyanis állami monopólium, kiskereskedő maszektól, háztól nem vásárolhatja meg.

Mindenről pontos jegyzőkönyv készül, az ellenőr pontról pontra türelmesen elmagyarázza mi, miért szabálytalan és a jövőben mit kell tenni. Most természetesen szabálysértési eljárás indul a kereskedő ellen.

Hazafelé még bemegyünk Ráckevén a népi ellenőrzési bizottságra. Mint kiderül, a népi ellenőrök is hasonló szabálysértéseket állapítottak meg. Át is adják az iratokat, illetve az ügyet a kereskedelmi felügyelőségnek.

Fölös túlbiztosítás

A NEB hasonló tartalmú bejelentést kapott, mint ami hozzánk érkezett a szerkesztőségbe. S mint kiderül, ugyanilyet küldött az illető a Kiskereske- kedők Országos Szervezetének Pest megyei szervezetéhez is.

Kicsit fölösleges túlbiztosítás mozgásba hozni három-négy szervezetet is egy panasz okán. Bár nem egyedi eset; feltehetően rossz tapasztalatok áll- naik e gyakorlat mögött.

— Mi eleget teszünk a kötelezettségeinknek — mondja Gidófalvy Zoltánná —, pedig nem vagyunk sokan, de minden bejelentést bivizsgálunk az előírt harminc napon belül, s az eredményről értesítjük a bejelentőt. Kár tehát fölösleges munkát okozni másoknak is és az indokoltnál nagyobb mértékben meghurcolni valakit, még ha vétett is a szabályok ellen.

_ . M. Nagy Péter

lasztókerületében, akiket mint szülőket érintenek az iskolagondok. Ám ha már a családnál tartunk, említsük meg, hogy fia — Antonió — kollégistaként élvezi, esetenként tűri iskolahelyzetünk áldásait Budakeszin, a sportgimnázium harmadikos tanulójaként.

— És melyik a kedvenc sportága?

— A labdarúgás. Tanárai

szerint eléggé tehetségesen műveli ezt a játékot, a Vasasban. Kétlábas futballista. És nem csupán az apai büszkeség mondatja velem, hogy ez eléggé ritka adottság. Most, persze, nem kell azt hinni, hogy valamiféle csodagyereket látok a fiamban. Egészséges gyerek, nagyon sokat kell még tanulnia, dolgoznia ahhoz, hogy iusson valamire. Mint valamennyi fiatalnak.

P s jönnek az emlékek. MeE séli. hogy a feleségével 1931-ben ismerkedtek meg, amikor az asszony még ifjú leányként érkezett Mendéről Farmosra, hogy képesítés nélkül megkezdje pedagógus pályáját a helyi iskolában. Fölvették a főiskolára, munka mellett végezte el a magyar- orosz szakot. Négy esztendő múlva — amikor ő a katonaságtól leszerelt — összeházasodtak. Albérlet, havi négyszázért (ami akkor szép pénz volt),. gürcölés, pluszmunka. Mert családi házra vágytak, autóra, vidám nyaralásokra, minden jóra. Ezért azonban keményen kellett dolgozni a már dologban töltött nyolc órán túl is.

— Ne vegyék tőlem rossz néven, de kimondom: mintha a mi gyerekeink valahogy el- kényelmesedtek volna a hetvenes évek nagy jólétében. Kár. Mert annak, aki többre vágyik, aki gyorsabban akar előbbre jutni, ma is küzdenie kell. És ez így marad, amíg világ lesz a világ. Hová jutnánk, ha mindenki mindent készen kapna? A többség tisztában is van ezzel. De mintha könnyen befolyásolnák azok, akik az ellenkezőjét fújják. Többet kellene foglalkoznunk az ifjúsággal. Meggyőzni őket arról, hogy aki akar valamit, s kellő szorgalma is van hozzá, biztosan eléri. Ha tesz érte.

A tettnek,ászség nagy adu volt mindig, ma meg különösen az. A legtöbb településen nincs is vele baj. Fölvetődött azonban az országgyűlés téli ülésszaka után, egy parlamenti képviselő felszólalása nyomán, hogy e lakossági tettre- készséget talán meg lehetne toldani bizonyos képviselői költségkerettel, magyarán néhány millióval, amit a képviselő mérlegelése alapján oda juttatnának, ahol észrevételei szerint arra legnagyobb szükség van.

— Ha kíváncsi az egyéni véleményemre, elmondom. Ezt nem tartom életképes ötletnek. Mi a helyzét ugyanis? Az. hogy ezt a pénzt a megyei nagy kalapból kellene lehasítani, lényegében egy olyan összeget képezve, amelyet amúgy is megkapnának a községek, városok. Ki és hogyan döntené el, mekkora legyen ez az összeg? Egyformán kapjon-e mindegyik képviselő, vagy differenciáltan a választókerület nagysága, sajátosságai, égető szükségletei szerint? És ha már megvan a képviselői pénz, ki venné a leikéire, hogy ennek, vagy annak a falunak adja, amikor mindegyiknek van baja elég? Nem oldana meg semmit, csak ösz- szegubancolná a dolgokat. Vannak arra hivatott, felelős emberek, akik a tervtárgyalási fórumon lelkiismeretesen elemzik, hová, mire, mennyi pénz kell. Bízzuk rájuk az elosztást. Plusz pénz úgysem hull alá csak úgy, az égből. Még ha volna is helye, számtalan.

áradunk tehát abban, hogy a közös cselekvés, a szorgalom és a tenniakarás ezután is meghozza gyümölcsét. Még akkor is. ha a nehezedő gazdasági körülmények közepette néha megerőltetőbb munka vár ránk a szüretig.

Bálint Ibolya