Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
mr .mu 1984. MÁRCIUS 15* CSÜTÖRTÖK iHeti filmtegyzeti ? Kívai-belül megújult, tel- ^ frissmt a patinás épület, az ^ egykori gimnázium, az ^ aszódi Petőfi Múzeum ott- ^ hona, amely ismét fogad lá- ^ togatókat. Kétévi munka < eredményeképpen elkészült | az új állandó kiállítás, a | Galga mente, amely a leg- j tömörebben és a legponto- í sabban kifejezi a tartalmat ^ és a lényeget. Kik és haji gyan éltek a Galga mentén ^ a maguk mögött maradt ^ hosszú évszázadok, évezre- J dek alatt, ezt mondja el < sajátos nyelvén az új állam« s dó kiállítás. Eredetileg nem Így tervezték, a nagy magyar költő, a hajdani aszódi gimnázium leghíresebb tanulójának, Petőfi Sándornak a születésnapján szándékoztak megnyitni újból a múzeumot. A munkálatok késedelme miatt ez nem sikerült. Talán jobb is így, hiszen március 15. a forradalmár költő életének sokkal jelentősebb dátuma, mint világrajövetelének napja. Rá emlékezve, a vele egybeforrt nagyszerű napok emlékét idézve, az ifjúság aszódi demonstrációja közepette nyithatják meg a múlta becses kincsestárát. A múltak emlékeit, tárgyait, tényeit, adatait mutatja be a régi-új épületben a múzeum állandó kiállítása, de a mának szól, nekünk beszélnek a holt tárgyak, ha értő szemmel, nyitott értelemmel, fogékony ésszel szemléljük azokat. Eleink tetteiről szólnak, hétköznapjaikról, ünnepeikről. Gazdálkodásukról, életmódjukról, szokásaikról. viseletűkről, anyagi és szellemi kultúrájukról. Kilenc teremben Huszonöt éves az aszódi Petőfi Múzeum. Két és fél évtized szorgos munkája, fáradhatatlan, módszeres kutatások eredményei testesülnek meg mindama tárgyakban, amelyek a tárlókban, a kiállítási polcokon láthatók. S ha említjük a szorgos munkát, a módszeres kutatást, egy nevet is nyomban le kell írnunk, az igazgatóét, dr. Asztalos Istvánét, aki szívós következetességgel munkálkodik két és fél évtizede az aszódi múzeum gyarapításán. Mint múzeumigazgató, mint kutató, mint szervező, mint anyagbeszerző, mint felújítási munka- irányító, mint javaslattevő. Mint ennek az intézménynek a lelke, motorja. S még több nevet sorolhatnánk, akár azo- két. akik a megnyitó napján átvehetik a Pro Museo kitüntetést, vagy azokét, akik mint hivatásos szakemberek, avagy amatőrként hozzájárultak a tekintélyes anyag összegyűjtéséhez. Két esztendeje kezdték a felújítást, az átalakítást. Tatarozták az épületet kívül és belül, formás feljárót készítettek az emeleti termekb», raktárakat, irodát, könyvtárat. Negyedszázados jubileum Aszódon Megújulva — nyitott kapuval restaurátorműhelyt alakítottak ki. Kicserélték a víz- és villanyvezetéket. Két évvel ezelőtt négy, ma kilenc teremben helyezhettek el kiállítási anyagot. A teljes költség több mint 1 és fél millió forint, ebből 300 ezer a társadalmi munka, bizonyságául annak, hogy Aszódon soltak szívügye a múzeum, a múlt tárgyainak hajléka. Megszépült előtte a tér is, ahol egy 1770-ből való barokk díszkutat is felállítottak, amely az igazi tavasz beköszöntővel működni fog. S még szebb lesz ez a kis park, ha majd elkészül a melléképület, amelyben az időszaki bemutatóiknak adnak helyet. Negyedszázad. Huszonöt éve inkáoo óhaj, vágy volt, hogy Aszódon múzeum legyen. Nehány száz tárggyal kezdték, s ma, hosszú evek kutató-, gyűjtőmunkája nyomán iiatvaa- ezernek a birtokosai. S mindez a rengeteg anyag leltározva, tárgy- és muiatókartonok- kal ellátva. Jelentős hányadáról fotók is vannak. Jelenből múltba A Petőfi Múzeum Aszódon áll, de nemcsak Aszódé, hanem az egész Galga mentéé. A folyó völgyében élő emberek, az itt létrejött települések története bontakozik ki az állandó kiállítás termeiben, Gal- gahévíztöl Ácsáig. Az utóbbi község neve mutatja, hogy nem tekintették határnak az egykor volt járás területét, hanem a természetes alakulást vették irányadónak. A központ természetesen Aszód, amely évezredekkel ezelőtt is település volt, fontos kereskedelmi utak kereszteződésében. S most menjünk a történelmi épület falai közé, tegyünk egy sétát a kilenc teremben, ahogyan majd sok százan és ezren teszik az elkövetkező években, évtizedekben, hiszen ez az áliandó kiállítás minden bizonnyal kétezerben is ugyanígy látható majd. A fogadóterembe lépünk, amelyben felkészítik a látogatót a várható látványra, élményre. A mából megyünk vissza a múltba, miközben képet alkothatunk a Galga menti tájról. Fényképek, szöveg, ábra, térkép, száz színes dia enged bepillantást a vidék történelmébe, művészetébe, népművészetébe, a jelentős ásatások érdeke?, izgalmas menetébe. Ez a kis terem tágabb értelemben vett közművelődési célokat is szolgál, harminc-harmincöt személy fér el itt, alkalmas tehát előadásokra, tájékoztatókra, eszmecserére. Aszód kokori története a következő szoba tárgya. A feltárt leletekQŐl ítéive hatezer évvel ezelőtt hatszáz-nétszáz ember élt ezen a helyen, ahol tízezer embert temettek el az idők során. Ezekből 220 sírt tártak fal, azokból való az a közép-európai szemmel nézve is gazdag anyag, az úgynevezett lengyel! kultúra idejéből. Agyagedények, csont- és kőeszközök. tengeri kagylóból készült ékszerek láthatók a tárlókban, köztük az, amely gyermek sírjából került elő, emberlábú, madártestű agyagedény. Körülbelül 350 évig virágzott ez a település. Kovácsfújtató Innen a pincébe megyünk. A nedvesség miatt itt helyezték el a kerámiákat. Az őskortól a középkorig terjedően, a kerámiaművesség két nagy típusából, a kézzel formált és a korongolt edények sok változatát állították ki. A Galga mente a bronzkortól 1711-ig, ez a témája a negyedik teremnek. Ez egy kicsit nagy távot fog át, aminek az a magyarázata, hogy a bronzkort alaposan ismerik, jeienCipészműhely a századfordulón. Barcza Zsolt felvételei tűsek az ásatási eredmények, az uiana kóveüsezó idők tárgyi anyaga gyér. Részletesen bemutatják a hatvani kultúra emlékanyagát. A következő két teremben a vidék gazdaság I es társadalmi fejlődését követhetjük nyomon a XVIII. szazadtól a XX. század közepéig. (A kiállítási anyag a második világháborúig követi az eseményeket.) A mezőgazdaság, a paraszti életmód, a földbirtokosak életének, az állattartás, a szőlőművelés és a méhészet tárgyi dokumentumait láthatjuk a két teremoen. A többi között egy lö22-ből ránk maradt faragott szőlőprést. Aszód iparáról és kereskedelméről is híres volt. Bemutatnák egy teljes kovács- és csizmadiaműheiyt. Például egy 1753-as évszámú sárkányfejes kovácsfúj tacót. Ugyancsak két termet kapott a vidék népviselete, közte a fonás-szövés emlékei, termékei. Az egyik teremben a viseleti darabokat mutatják be (külön-külön, a másikban községek és nemzetiségek szerinti a csoportosítás. A nyolcadik teremben emellett a vidék mai és közelmúltú népművészetét reprezentáló Vankóné Dudás Juli, Mártonná Homok Erzsébet, Tóth G. Mihályné alkotásaiból kapunk ízelítőt. A kilencedik, egyben az állandó kiállítás utolsó terme a névadóé, Petőfié. Ismeretes, hogy családjának igen sokszálú a kapcsolata a Galga mentével. Nagyapja Aszódon házasodott. Domonyban halt meg, eoja Kartalon született, a költő pedig három évig járt az aszódi gimnáziumba, ahol, a teremben látható nanló szerint, kitűnően tanult, neve után csupa nagv e olvasható, vagyis nagy eminens volt. Elődök élete Ejtsünk még szót egy-két, a kiállításnézést megkönnyítő tényezőről. Ilyen a kiállítási vezető, amely máris kapható, s az a gépi kalauz, amely magyarul, oroszul, angolul és németül vezeti az emberi a termekben levő hangszórókon keresztül, minden szükséges tájékoztatást megadva a látogatónak. Az új állandó kiállítás az aszódi Petőfi Múzeumban ma megkezdi önálló létét. Aki arra jár, s érdekli a múlt. az elődök élete, sorsa, okvetlenül nézze meg. Ám lehet önálló program is, hiszen a Galga mente természeti szépségei, az errefelé található történelmi és mai nevezetességek megérnek egy napot. Kör Pál A Petőfi család Galga mentéhez való kötődését bemutató tárló. Tanterem a századelőről. Mexikó lángokban A Háború és béke és a Waterloo után Szergej Bondar- csuk most megcsinálta újabb monstre filmjét, John Reed, a történelmi jelentőségű riport- könyv, a Tíz nap, amely megrengette a világot szerzőjének egy másik, s nálunk szintén jól ismert könyve, a Viva Villa! alapján. A Mexikó lángokban tehát egy sorozat folytatásának is tekinthető — de maga is egy sorozat részének készült, hiszen Bondar- csuk Vörös harangok címmel tervez egy két- vagy háromrészes nagy munkát, s ennek az első darabja a mostani film. John Reed könyve az 1910-es évek mexikói forradalmi mozgalmainak krónikája. Reed egy nagy amerikai lap tudósítójaként került Mexikóba, s először csak mintegy kívülről figyelte az eseményeket, később azonban teljesen hiteles részvevőként élte át a két felkelővezér : Emiliano Zapata és Pancho Villa harcait. A könyv ennek ellenére szigorúan mértéktartó, szinte száraz eseményleírás, mely nem stílusa szenvedélyességével, hanem tárgya nagyszerűségével hat. A film, talán mondani sem kell, feladja ezt a tárgyilagosságot, és természeténél fogva, elsősorban a látványos jelenetekre koncentrál. Bon- darcsuk végigvezeti hősét — aki nem más, mint az eseményeket átélő John Reed — mindazokon a csatákon, konfliktusokon, melyek a mexikói forradalom egy adott szakaszában lezajlottak. Reed (akit Franco Nero alakít rokonszenvesen, de kissé talán túl délies temperamentummal, am! a tősgyökeres jenki Reedtől valószínűleg elég távol állhatott) tulajdonképpen amolyan fejlődésregényt élt meg Mexikóban; a liberális szimpatizáns fiatal újságíróból itt lett a forradalmakkal rokonszenvező, majd a forradalmi elvekkel azonosuló ember. (Ne feledjük: Mexikóból hamarosan az októberi forradalom előtti Oroszországba utazik, s ott már a bolsevikok ügyének ' elkötelezettért írja meg a forradalom krónikáját.) Nos, a Mexikó lángokban egyik oldalon tehát egy ‘jelentős személyiség fejlődésrajza — de ez úgyszólván felolvad a film óriási tömegjeleneteiben. Bondarcsuk, aki előző, fentebb említett filmjeiben is a nagyszabású harci jelenetek, a forradalmi tömegek megjelenítésének mestereként mutatkozott, most is bámulatos munkát végez. Még arra is gondol, hogy egy-két jelenetben mintegy tisztelegjen a nagy Ejzenstein emléke előtt, akitől minden szovjet filmművész anyanyelvként tanulhatta meg a tömeg jelenetek rendezését. Ám ezek a lenyűgöző számú statisztával, roppant körültekintően elkészített, sodró lendületű tételek most valahogyan kielégítetlenül hagyják a nézőt. Mintha ezúttal inkább csak o tömegnek mint olyannak az ábrázolása sikerült volna, s kevésbé tudta volna megoldani Bondár- csuk azt, amitől az ilyen jelenetek élni kezdenek: a tömegből kiemelt egyénített arcok, karakterek felsorakoztatását. Pedig hát az ejzensteini példa éppen erre int: a történelmi mozgást kifejező tömegmozgások éppúgy egyénekre bonthatók, mint maga á történelmi mozgás. A nagy egész a részekben nyilvánul meg, s azokból tevődik össze. A Mexikó lángokban ezzel, ezzel a folyamattal, illetve ennek ábrázolásával marad adósunk. Jelenet a Mexikó lángokban című filmből Nimfa a lápvilágban Elég hosszú ideig tartja bizonytalanságban a nézőt Witold Leszczynski lengyel rendező filmje afelöl, hogy mikor is játszódik a történet. A kezdő képsorok a fiát a láp, az erdők, a mezők rossz szellemeire, a fákon lakozó jó meg gonosz tündérekre figyelmeztető apa figuráját mutatják, s ez a bevezetés oly kortalan, hogy nem tudjuk, száz éve, vagy még régebben éltek ezek az emberek. Aztán lassacskán kiderül : valamikor a II. világháborút követő években vagyunk, de az a vidék, ahol a film játszódik (az alaptörténet egy jelentős lengyel regény, Edward Redlinski Konopielka című munkája), olyannyira elmaradott, az ott élő emberek tudata annyira szűk, életüket, gondolkodásukat annyi babona, annyi maradi szabály, erkölcsi és viselkedésbeli norma béklyózza, hogy szinte nem is a huszadik században élnek. A konfliktusok is emiatt alakulnak ki: az isten háta mögötti településre egy fiatal kis tanítónő érkezik, aki másfajta viselkedésével, gondolkodásmódjával, az iskolában tanított tananyag modernebb, természettudományos világképével forrongásba hozza a települést. Főleg azonban a szállásadó gazdát, Kazjukot kavarja fel, aki ebben a töré- kehy teremtésben egyszerre látja a régi rend normáinak felrúgóját, egyszerre irigyli ezért a bátorságért, s egyszerre fél is tőle, meg vonzódik is hozzá. Valami furcsa. . suta,. gyűlölködő szerelem alakul ki benne a tanítónő iránt, bár maga ezt nem képes, meg is fogalmazni. De az érzéseknek valamilyen felszabadító hatásuk is van Kaziukra;s mindenesetre ő lesz az, aki az évszázados termelési szokásokkal szakítva, másképp arat, mint a falubeliek, és ezzel véres tragédiát idéz elő. De az új nem mindig tud békésen fölébe kerekedni a réginek. A film erénye, hogy kitűnően ábrázolja ezt az elmaradott világot, s a benne élő embereket — fogyatékossága viszont a nehézkesség, és az olykor túltengő miszticizmus," meg az a már-már megmosolyogtató naivitás, amely a kis 1 település lakóit jellemzi. Halál a felszálló ágban Hogy a címnek mi köze az egész filmhez, az mindvégig nem derül ki. Ez ugyanis amo- yan politikai krimi, vagy ta- ám kémtörténet, melyet arról forgatott Haszan Bakajev szovjet rendező, hogy hogyan akarja valamelyik nyugati kémszervezet megszerezni egy új, szupererős páncél gyártási titkát, A film különben afféle modern mése a jókról és a rosszakról, folyton ott termő szobád taxikkal, hiba nélkül működő utcai telefonokkal, udvarias kiszolgálókkal és más csodákkal. Takács István < »
