Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
A stockholmi párbeszéd-konferencia felhívása Érdemi megegyezésre van szükség Az európai biztonság és leszerelés kérdéseivel foglalkozó stockholmi ■párbeszéd-konferencia résztvevői hétfőn felhívással fordultak a másik Ma: 3. oldal: A munkás ezúttal vállalkozó Az idő mindenkinek pénz 4. oldal: Indulatok, álmok tükörképei A találkozás kivételes ereje 6. oldal: Jogi tanácsok Vizek partján — horgászbottal Stockholmban zajló nemzetközi fórum, az európai bizalom- erősítő és biztonsági kérdésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó konferencia küldötteihez. A fegyverkezési hajsza fokozódása és az új nukleáris rakéták európai és Európa határain kívüli felelőtlen telepítése miatt minden eddiginél nagyobb a nukleáris háború veszélye — hangsúlyozza a felhívás. A stockholmi párbeszéd-konferenciát éppen az Európát és az egész világot fenyegető nukleáris háború veszélyének fokozódása miatt hívták össze — mutat rá a dokumentum. A világközvélemény akarata — szögezi le a felhívás — hozzájárulhat ahhoz, hogy tényleges eredményeket érjenek el a stockholmi fórumon, amelynek sikeres befejezése nagy jelentőségű lenne a világbéke szempontjából. A dokumentum felszólítja a konferencia résztvevőit: a katonai-hadászati kérdések mellett olyan konkrét lépésekről is folytassanak tárgyalást, amelyek valóban biztosítják a bizalom növekedését Európában. A különböző országok politikai vezetői és kormányküldöttségei — a stockholmi párbeszéd-konferencia résztvevői — egyúttal felszólították a világ valamennyi népét: gyakoroljanak nyomást saját kormányukra annak érdekében, hogy az tegyen meg mindent a nukleáris háború megakadályozása, a fegyverkezési hajsza feltartóztatása, a béke erősítése érdekében. Innovációs napok Jó gazdálkodásra ösztönöz Alkalom a megye iparának bemutatására A gazdálkodás új követelményeihez való alkalmazkodás egyik lehetősége az innováció GÉPBAJ adta eredmények gyors hasznosítása. Ehhez nyújt segítséget a Pest megyei Tanács szervezésében és egy sor intézmény, illetve társadalmi szervezet támogatásával, közreműködésével rendezendő Pest megyei innovációs napok című kiállítás és konferencia. Az eseményre április 9. és 14. között kerül sor. Célja, hogy támogassa, tovább ösztönözze azokat a törekvéseket, amelyek a tőkés import helyettesítésére, az export fejlesztésére irányulnak, az anyagtakarékosságot vagy a hulladék hasznosítását szolgálják. A rendezvénysorozat jó alkalom arra, hogy megismertesse a megye iparát, bemutassa szerepét a népgazdaság terveinek megvalósításában. A kerckasztal-beszélgetések során mód nyílik a különféle vállalkozási formák képviselőinek együttműködésére, a piaci kapcsolatok fejlesztésére. Az áprilisi rendezvényen Innováció ’84 címmel pályázatot is hirdetnek három témakörben, nagy összegű díjakkal. A kiállításra — amelyet Budapesten a Rákóczi út 57. alatt rendeznek — eddig ötvennégy vállalat, szövetkezet, illetve kisiparos jelentkezett, csaknem százötvenféle műszaki, szellemi termékkel. A konferencia részvevőit az Almássy téri Szabadidő Központban huszonhárom gazdálkodó egység szakemberei félszáz témával ismertetik meg. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ár«: 1,10 forint 1984- MÁRCIUS 14., SZERDA Téglagyárak Idényben A Tégla- és Cserépipari Tröszt 41 korszerű gyárának dolgozói az év első két hónapjában 27 millió kisméretű téglával többet szállítottak a magánlakásépítőknek, mint a múlt év azonos időszakában. Ezeknek a gyáraknak a munkáját a hideg és a fagy nem befolyásolta, mert a présekben megformált nyers téglát alagútkemencékben szikkasztják, szárítják, s azon nyomban hozzáfoghatnak a tégla égetéséhez is. A hagyományos gyárak szabadtéri szárító-színeibe csak akkor rakhatják ki a nedves, nyers téglát, ha a hideg már nem fenyegeti szétfagyással ezt a félkész terméket. Március második hetében, a fagyok megszűntével a hagyományos üzemek nagy részében is megkezdődött a téglagyártási szezon, e hét végére pedig már valamennyi téglagyár termel. Megyei körúttal folytatódik a program Lázár György Szabolcsban Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a késő délutáni órákban Sza- bolcs-Szatmár megyébe érkezett. Nyíregyházán a megye pártós állami vezetői köszöntötték a vendéget. A Minisztertanács elnöke ezt követően a párt- bizottság székházának tanácstermében a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságainak tagjaival találkozott. Meghallgatta Varga Gyulának, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját az országrész politikai, gazdasági és kulturális életének helyzetéről, az utóbbi évek ipari és mezőgazdasági termelési, gazdálkodási tapasztalatairól, a lakosság életkörülményeinek változásáról, továbbá a termelés korszerűsítését, a munkaerő-gazdálkodás racionalizálását, a foglalkoztatottság javítását szolgáló tervekről. Ezután Tisza László megyei tanácselnök számolt be a kormány elnökének a csaknem 600 ezres lélekszámú országrész közigazgatásának korszerűsítéséről, s ennek eddigi tapasztalatairól. Elmondta: a megyei tanács végrehajtó bizottsága már korábban is adott át egyes hatásköröket a községi szakigazgatási szerveknek: tavaly például már 42 helyi tanács rendelkezett építésügyi hatósági, 58 ipar-, 23 pedig kereskedelmi iparhatósági hatáskörrel. Lázár György látogatása szerdán Szabolcs-Szatmár megyei körúttal folytatódik. Döntő az ipari háttér Nemcsak kereskednek, gyártatnak A belkereskedelem az idén a tavalyihoz hasonló iparcikkellátást Ígér. Bár mint köztudott, ez elsősorban az iparon múlik, s csak részben függ a kereskedelmi vállalatok munkájától. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál nemcsak arról érdeklődtünk, hogy mit tudnak kínálni a megye üzleteiben, hanem azt is, mennyiben tudnak saját erejükből hozzájárulni a választék bővítéséhez? Mivel a belföldi árualap most sem lesz nagyobb a tavalyinál, a PIK is elsősorban szocialista importból bővítheti a választékát, illetve pótolhatja a hiányokat. Az év második felében áruházi cserékkel színesítik a kínálatot, így bolgár és lengyel termékekkel. Előkészítés alatt áll már hasonló akció csehszlovák és NDK-beli áruházakkal is. Több, itthon hiánycikknek számító áru érkezik a szomszédos országokból a Prizma gazdasági társuláson keresztül is. Vásárolnak például szovjet hűtőszekrényeket, enyhül a bojlerhiány is a csehszlovák és lengyel import révén. A PIK éves árukészletének mintegy húsz százaléka származik közvetlen beszerzésből. Körülbelül 400 millió forintért különböző hazai termelőüzemektől, szövetkezetektől vásáTanszervédő egységcsomag A MÜ—TEX pilisvörösvári üzemében műanyag füzetboritókat vágnak, hegesztenek. Az egységcsomagok az általános iskolások tanszereit védik majd. Képünkön: Stecker Gáborné munka közben Trencsényi Zoltán felvétele rolnak. A nagykereskedelmi jellegű tevékenységgel az idén a korábbinál is jobban kíván élni a vállalat. Igaz, ez nem változtatja meg gyökeresen az ellátást, de a választékot feltétlenül színesíti. Tíz-tizenkét játékot is gyártó szövetkezettel állnak például kapcsolatban, mégis kevés a fa építő vagy a mechanikus játék. Ami van, azt meg nem lehet eladni. Megkísérelték a monori Forrás áruházban értékesíteni a helyi kefegyár valóban ötletes és szép fajátékait, a borsos árak miatt azonban mindösz- sze néhány darab kelt el. Sok apróbb, de hiányukkal sok bosszúságot okozó terméket a vállalat közvetlenül gyártat a termelőkkel. Ilyen például az alumínium evőeszköz, a csavarok és az anyák, különféle tömítések és kések. Némi javulást is ígér az idei esztendő. A Hódiköt és a Váci Kötöttárugyár 50 százalékkal jobb ellátást helyezett kilátásba sportruházatból. Talán enyhül a radiátorhiány is, forgalomba kerül több új típusú, energiatakarékos fűtőtest. Folyamatosabb ellátás várható a hengerelt és húzott árukból is. M. N. P. Hasznos és forintot hoz a házhoz Megrendelőket keresnek A dabasi városi jogú nagyközségi tanács idén januárban szociális foglalkoztatót alakított ki az öregek napközi otthonának épületében, mivel lakói máshová költöztek. Ezzel a helyi tanács régi kérésnek tett eleget, hiszen, mint a vb-titkártól, Schönweitz Tamástól megtudtuk, a legtöbb helyi fórumon szóvá tette a lakosság, hogy az idős, beteg emberek számára nincs a községben megfelelő munkalehetőség. Az elmúlt két hónapban több mint 50-en jelentkeztek, közülük tízen dolgoznak a központi telephelyen. Tusák Lajosné, a foglalkoztató főkönyvelője szerint van elegendő munkája a kisüzemnek. Elsősorban az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezettel állnak kapcsolatban. A szövetkezet melléküzemének mintegy 10 ezer darab dísztávirat hajtogatását vállalták, de ezenkívül foglalkoznak játékkártyák hajtogatásával, csomagolásával is. Az idős emberek napi hat órát dolgoznak az üzemben, de van néhány bedolgozó, akinek a lakására viszik ki a munkát, mivel egészségi állapotuk nem teszi lehetővé a bejárást. Átlagosan mintegy 2 ezer forintot tudnak a nyugdíjasok havonta megkeresni. Tusák Lajosné azt is elmondta, hogy több üzemmel és vállalattal is tárgyalnak, hogy dolgozóiknak folyamatos munkát tudjanak biztosítani. A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának varrást, a Papíripari Vállalatnak hajtogatást, a Kontakta számára pedig különféle szereléseket fognak végezni. ■ KőiéletB Az Elnöki Tanács táviratban fejezte ki részvétét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Központi Népi Bizottságának Kim ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság első alelnöke elhunyta alkalmából. Kapolyi László ipari miniszter március 11—13. között meglátogatta a tavaszi lipcsei vásárt. Ez alkalomból tárgyalásokat folytatott Günther Kleiber és Gerhard Weiss miniszterelnök-helyettesekkel, továbbá az NDK kormányának ipari minisztereivel. A tárgyalások során megállapodtak az ipari kapcsolatok továbbfejlesztésében, a szakosítások és termelési kooperációk bővítésében, a műszakitudományos együttműködés új területekre való kiterjesztésében, egyes kiemelkedő jelentőségű ipari technológiák közös fejlesztésében, s az e területen elért eredmények cseréjében. I smerős helyzet: a két fél között zajló párbeszéd monológgá válik, mert az érintettek csak fújják a maguk mondókáját, ügyet sem vetve rá, mit felel, mit kérdez, mit állít a másik. Napjainkban olykor ilyen, monológgá silányodó párbeszédre hasonlít a vita arról, vajon valóban romlott-e a mezőgazdaságban használt gépek, berendezések minősége, vagy másról van szó, arról, hogy a szűkösebb beszerzési lehetőségek miatt ezék aí eszközök túlzottan igénybe vettek, illetve — esetleg ugyanezen ok miatt — üzemeltetésük szakszerűtlen? A tömören leírt vélemények sokféle változatával találkozhatunk a megyében testületi üléseken meg hivatalos értekezleteken, amiben az a veszedelem, hogy a párbeszédet imitáló monológok hajtogatása közben elvész a lényeg, azaz az, hol mi a teendő. Tapasztalataink szerint ugyanis a gépbaj enyhítése, megszüntetése egyaránt feladatokat ró a gyártókra, a forgalmazókra, a felhasználókra, azaz téves irányban indulnánk el, ha úgy vélnénk, csak az egyik vagy a másik területen sorakoznak a tennivalók. A magunk érthetően szerény tapasztalatait megerősítik azok a vizsgálatok, amelyekre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetében került sor. A gödöllői intézmény — talán fölösleges is leírni, annyira természetes — kívül áll az érdekeltek körén, éppen ezért figyelemre méltó, hogy az általuk vizsgált gépek, berendezések — ötéves távlatról, hazai és importból származó eszközökről egyaránt szó van — negyvenegy százalékánál rögzíthettek a jegyzőkönyvekben gyártási hibát, harmincegy százalékot tett ki ugyanakkor a szakszerűtlen — az előírttól eltérő — üzemeltetés miatt bekövetkezett bajok részesedése. Ezek az arányok azt mutatják, hogy a gépbaj kórokozói korántsem egyetlen területre koncentrálódnak. éppen ellenkezőleg, ott lelhetők mindenütt. Nem szükséges részletesen taglalni a hazai mezőgépipar hosszú időn át mostoha sorsát — az át- és visszaszervezéseket, a felügyeleti hatóságok cserélgetését, a fejlesztések és visszafejlesztések váltogatását —, a tények ugyanis annyira közismertek. Az azonban leírásra kívánkozik, hogy 1978 óta, amikor az Állami Tervbizottság jóváhagyta a mezőgazdasági gépgyártás hosszabb távra szóló fejlesztési tervét, lényeges, több tekintetben minőségi változások mentek végbe, főként a legnagyobb gyártónál, a Mezőgép Tröszt vállalatainál. Csupán utalunk rá: a vállalatokkal egyeztetve a budaörsi trösztközpont kialakította az üzemek szakosított hálózatát; licenciavásárlásokkal, valamint a saját fejlesztőintézetében kidolgozott konstrukciókkal tetemesen bővítette a gépek és berendezések választékát; alapvető fordulatot hajtott végre az alkatrész- gyártásban és így tovább. A változások következtében a viták ma nem arról zajlanak, mint a fordulat előtt, hat-hét esztendeje, a vitá- zók szemlélete azonban — tisztelet a kivételnek — ugyanaz maradt. Furcsa ez azért, mert e konzervativizmus elfödi az átalakult valóságot és vele a korábbiaktól eltérő — megnőtt — lehetőségeket a célratörőbb haladáshoz. Amit a többi között az is bizonyít, hogy a megyében létrejött a közös gazdaságoknak egy olyan csoportja — Fóttól Abonyon át Érdig húzhatjuk meg e csoport földrajzilag tág határvonalát —, ahol a jól szervezett, szakmailag magas színvonalú gépészeti munka és karbantartás eredményeként a gépbaj minimális, nullára leírt eszközöket is átlagos ráfordításokkal működtetnek. E setleg ez lenne a kivétel, ami szabályt erősít? Nem, nem. Az említett köre a gazdaságoknak megteszi azt, ami rajta múlik, éppen ezért joggal lép fel, bírál akkor, amikor érdekein, jogain sérelem esik. Amint a Mezőgép Tröszt is okkal lép fel azokban az esetekben, amelyekben egyértelműen az alapanyag-gyártók marasztalhatok el a hibákért. Először mindenkinek azt kell megtennie, ami rajta múlik, s csakis azt követően teremtődik kellő erkölcsi alapja a másokkal szembeni kritikához. Nem elvont, pusztán etikai kérdésről van szó itt, hanem arról, hogy a különböző magatartásmódok diktálta cselekvés eltorzítja a további teendők körvonalát. E torzulások viszont azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy az sem történik meg gépbajok ügyében, ami megtörténhetne, azaz amire adottak a lehetőségek, Mészáros Ottó
