Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Segítettek a sörösök Csúsztatva és gurítva Tágas raktár, mosdó, zuhanyozó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1984. MÁRCIUS 10., SZOMBAT Eszmecsere Véíszentfássféa It materem épül, iskola bővül Űj helyre költözött a Kőbá­nyai Sörgyár gödöllői kiren­deltsége. Ezzel sok régi gond megoldódott. A népes munkás- gárda tisztálkodási lehetősége sokáig egy, majd több lavór volt. Különösen télen hangzott el so-kj panasz az áldatlan hely. zet miatt. A szociális létesít­mények elégtelenségén kívül a szűk udvar, a raktározás ne­hézsége is a változtatást sür­gette. A kirendeltségvezető ál­landóan ostromolta a község, majd a város vezetőit, de al­kalmas helyet az összefogás sem. teremtett. A sörgyár nem tudott beruházni. Bárdi Andrásnak, a kiren­deltség vezetőjének véletlenül sikerült rátalálnia a megol­dásra, egy ingatlan tulajdono­sával kötöttek szerződést. Ha­marosan elfoglalták új helyü­ket a Landler Jenő utcában. Külső, belső megjelenésében egyaránt korszerű épületben dolgoznak már. A háromszin­tes házban tágas folyosók, iro. dák, mosdó, zuhanyzó, WC ta­lálható. A raktárak alapterü­lete meghaladja az ezer négy­zetmétert. Ideálisak a rakodá­si feltételek, a rámpákról csúsztatva lehet a gépkocsik platójára helyezni a rekesze­ket, gurítva a hordókat. Ez gyorsítja a munkát, csökkenti a balesetveszélyt. A kirendeltség a város és a környező 35 település, össze­sen 320 kereskedelmi egységét látja el. A rendelők száma egy­re emelkedik, sorban nyílnak az új üzletek, sokan kérnek iparengedélyt. Bárdi András édesapja is sörös volt, a fiú 21 éve lépett a nyomdokaiba. Akkor az évi forgalom 20 ezer hektoliter volt, ma 119 ezer. Mióta ideköltöztek, az áru­nak megfelelő helye van, zárt ajtók mögött. , Így tartalékol­ni is tudnak az elálló, pasz­tőrözött fajtákból. 12—15 va­gon sör rakományát helyezik el. Korábban az egyenesen az üzletekbe ■ kellett szállítaniuk a sört. ,.. . r . . A legkeresettebb a világos, abból gyakran van hiány. Ta­lán javul valamit a kínálat, ha majd a jászberényi palackozó is besegít a vállalatnak. Im­portsöröket palackban és hor­dóban egyaránt kapnak. Hét cseh és szlovák, egy lengyel gyárból érkezik ital. Annamária, Mária, Mariann. Ez csak három egybecsengő név azok közül, melyeket ma Kerepestarcsán ünnepélyes névadón adnak a kisgyerekek­nek. Lesz még István és Gá­bor, Nikolett és Zsanett, Bea és Anita. A fő szállítók a MÁV és a Volán. Űjabban magánfuvaro­zót is igénybe vesznek, mert a Volán tehergépkocsijaira jó előre közölni kell az igénylést. A szombatit például már csü­törtökön, jóllehet akkor még a MÁV sem tudja, mit hoz a hét végén Gödöllőre. Talán si­kerül megoldást találni erre a problémára is. Amikor arról kérdeztük Bár­di Andrást, hogy az új telepet hogyan értékeli, elmondta, véleménye szerint nemcsak a megyében, de az országban sincs minden szempontból megfelelő telep. Itt a sok kel­lemes újdonságot egy eddig nem tapasztalt hiány árnyé­kolja be. Nincs telefon és te­lex a kirendeltségen. Előző helyükön, ahol kultúrálatlan állapotok uralkodtak, ilyen gonddal nem küszködtek. A múlt év szeptembere óta foly­nak a tárgyalások a postával. Közeledik a tavasz, a nyár, a sör igazi szezonja, s egy ekko­ra kirendeltségen, amelynek ellátási területén százezrek él­nek, nélkülözhetetlen a gyors távközlés lehetősége. Amikor elbúcsúztam az üzemtől, a Landler Jenő utcá­ba éppen csomagszállító pos­takocsi érkezett. Ezen a soron nemrégen még nehezen lehe­tett közlekedni. Jöttek a sörö­sök, megcsináltatták, s most már az autók is könnyen gu­rulnak. Csiba József Városszépstők köre CscpoffiiSések A nemrég megalakult gö­döllői városszépítők körének tagjai legközelebb csoportülé­seken beszélik meg az évi programjukat. A városrende­zési csoport március 14-én, szerdán tartja összejövetelét, a művelődési ház 3-4-es ter­mében, a műemléki művésze­ti 15-én, csütörtökön a 14-es teremben, a parkosító cso­port 16-án, pénteken a hír­lapolvasóban. Valamennyi munkaülés délután 5 órakor kezdődik. Természetesen bár­ki részt vehet annak a cso­portnak az ülésén is, amely­nek nem tagja. kai kedveskednek a gyerekek­nek, szál virággal a szülőknek. Nagyon készülnek az esemény­re, sok segítséget nyújtanak [ szérvezésben a Sütőipari Vál­lalat KISZ-tagjai is. Vácszentlászló — ellentétben az alsó Galga mente települé­seivel — olyan völgyben fek­szik, amelynek mindkét olda­láról a faluba csorog az eső­víz. A szűkre méretezett át­ereszek eltömődnek, s átfoly­nak az időszakos patakok az úttesten vagy összegyülemle- nek az árokban, ellepik a ker­tet. Ez a gond is szóba került a falugyűlésen. Először természetesen a ta­nácselnök, Sziráki Mihály számolt be a három, közös igazgatású falu fejlesztésének tényeiről és terveiről. Érde­kesség: amit az egyik község­ben elvégeztek, azt a másik kettőben is tervbe vették. Pstakszabályozás Zsámbokon felújították a postát, idén Valkó és Vác­szentlászló távközlési gondjain csökkentének. Valkón és Vác- szentlászlón bővítik az általá­nos iskolákat. Valkón már ké­szek az alapok, ebben a falu­ban is egyműszakos tanítást tűztek ki célul. Zsámbokon tornaterem épül majd. Az óvodák fűtőkapacitását mindhárom településen bőví­tették. Az orvosi rendelők is gyarapodnak, túlnyomórészt a lakók társadalmi munkájának eredményeképp. A tanácsel­nök évről évre több köszöne­tét mondhat a helybelieknek, •sídén folytatják a közvilágí­tás korszerűsítését, s bővítés is. lesz. A Fest megyei Tanács segítségével , járdákat építe­nek. Űjabb szakaszon teszik rendbe a Hajta-patakot. Körzetünk közműyesítő mozgalmából sem Vácszent­lászló, sem Valkó nem marad ki. Törpevízművek gondos­kodnak majd az egészséges ivóvízről. A kivitelező vác- szentlászlói Zöldmező Terme­lőszövetkezet építőágazata ta­valy, két víztornyot állított fel, kétezernyolcszáz méter csövet pedig lefektetett. Hat és fél millió forintot használtak fel, ebben az esztendőben ettől nyolcmillióval többet számláz­nak. Többek között felépítik a központi kezelőépületet, s kis híján 13 kilométer vezeté­ket bújtatnak a föld alá. Ha minden igaz, jövőre kész az egész hálózat. Az egyik hozzászóló szerint most.már nincs baj o kenyér minőségével, a szállítással an­nál több a gond. Vácszent- lászlón van a kenyérgyár, de a helybeliek később kapnak a termékből, mint a dányiak. Előfordul, hogy csak délután vásárolhatnak az alapvető élelmiszerből. Más a kenyér minőségével volt elégedetlen. Milyen a kenyér ? Tariszka József javasolta, hogy a temetőben is szerelje­nek fel egy vízcsapot. Mint írásunk elején említettük, szó esett az átereszekről is. Idős emberek jegyezték meg, hogy a felvásárlási árnál jóval drá­gábban kínálva látják viszont a termékeket a községi áru­sítóhelyeken. Sokan vannak, akik már nem tudnak piacra vinni, s a felvásároltatást vá­lasztják. Nem sokat nyernek vele. A Zöldmező Termelőszövet­kezetet elnöke képviselte. Fu- rulyás János tréfásan megje­gyezte, hogy végre dönteni kellene, jó-e, avagy rossz a szentlászlói kenyér? A dányi tanácselnök megköszönte, hogy abból szállítanak a fa­luba. A kenyér finomsága a búza minőségén és a dagasztás mi­lyenségén múlik. Sajnos nem tudnak eleget tárolni a liszt­ből, ezért szembetűnő a mi­nőség változása. Nagy a kü­lönbség a békési és a Pest megyei búza között! Amiről a sütőüzem tehet: ha gyor­sabban kell dolgozni, akkor gyengébb a dagasztás, rosz- szabb a kenyér. S mi taga­dás, az is előfordult, hogy az egyik pék elfelejtett bemenni dolgozni. Gödöllő, művelődési köz­pont: Családi hét végi programok: gyermekelőadások, 14 órától. Adni, kapni jó (hangszerek II.), nádsíp és okarina készíté­se, közös zenélés, játék, a fog­lalkozást Nagy Bertalan és Nagy Márk vezeti, 15 órakor. Minden üzletet — ahová szállítanak a szentlászlói ke­nyérből — végigjárt az ellen­őr. Sorban álltak az emberek! Ezért úgy döntöttek, hogy a hétvégeken két autóval fuva­rozzák a ropogóst a boltokba, így győzik a szállítást. A boltvezetők tudják, mikor ér­kezik hozzájuk a kenyér, er­ről tájékoztatniuk kell a ve­vőket, akiknek fölöslegessé válik a sorban állás. Terve­zik, hogy bevezetik a konté­neres kenyérszállítást, de ez külön beruházást igényel. Lehetőségéhez . képest a Zöldmező támogatja az isko­lákat. Vácszentlászlón a sport­udvar kialakításában segéd­keznek. Egy osztályt felszerel­nek a Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott, általuk készített állítható padokkal. Cserében csupán azt kell el­viselnie az iskolának, hogy néha érdeklődők jönnek, megnézik, milyen is ez az újdonság a gyakorlatban. Szennyvizet ne! A Hajta-patak víztározót táplál. A mesterséges tóban halásznak, vizével öntöznek. Ezért a szövetkezet elnöke nyomatékosan felhívta az érintettek figyelmét arra, hogy hagyják abba a mellék- helyiségek és a disznóólak szennyvizének a patakba ve­zetését! Ha nem, feljelentik a szennyezőket. Elhangzott egy panasz arról is, hogy a lefektetett csövek fölé visszatúrt földet nem döngölték le, oda folyik a víz, nehezítve a közlekedést. Ezt el kell tűrni, hangzott a válasz, hiszen a nyomáspróba elvégzéséig nem szabad tö­möríteni a talajt. Balázs Gusztáv I. világháborús katonaemlé­kek, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Veresegyház, művelődési központ: Tresy-diszkó, 20 órától. Iklad, klubkönyvtár: Bál, zene: a Molnár-zenekar, 20 órától. Kerepestarcsa Ä K9SZ-esek vállalták A névadó szülők felelőssége A nap kulturális programja Ilyen még nem volt Kere­pestarcsán. Az eddigi gyakor­lat szerint azok a szülők, akik nem vették igénybe a keresz­telőt, nem ' ülönösebben em­lékezetes módon jutottak túl e hagyományos szertartáson. A nagyközségben most sokan vélték úgy, hogy közös és ün­nepélyes alkalmat kívánnak gyermekük névadójához. Hi­szen nem kicsi esemény ez — egyelőre a szülők életében. A névadók szép feladatot vállal­nak, ha úgy hozza a szükség, akkor az apukák és az anyu­kák helyett is gondoskodniuk kell a gyerekekről. A KISZ-bizottságot kérték meg, szervezzen tehát névadót. Horváth Klára, a KlSZ-bizott- ság titkára elmondta, hogy a családi eseményt a pártbizott­ság tanácstermében rendezik, fél tízkor. A népszerű Mozart- mú, a Kis éji zene fogadja a szülőket, a nagyszülőket, a névadókat, s természetesen a csemetéket. Az ifjúsági szövetség is kö­szönti a megjelenteket, majd szavalat következik. A tanács végrehajtó bizottságának tit­kára, Mladoniczki Mihály mond beszédet. Majd a kisdo­bosok következnek. Fogadal­mat tesznek a névadó szülők. Végül koccintás és ajándéko­zás következik. Egy kis játék­Másfél éves Anna lányom­nak tucat mesekönyve, három babája, két labdája, minden­féle összerakós játéka van már. Rokonaimnak, ismerő­seimnek könyörögnöm kell, hogy ne hozzanak már já­tékot, mert a meglévőkkel is legalább hatan eljátszhatnának egyszerre. Csuhából haj A bőség ilyen zavarán el­gondolkozva beszélgettem Mi- kus Pálnéval arról, mik vol­tak a domonyi kislányok játé­kai régen. — Emlékezetem szerint a kislányok játékait a bazárból vették. Ezeket bazári játékok­nak mondtuk. A nagyon sze­gény családok a levágott ka­csa vagy liba gégéjét kiszárí­tották. Követ vagy üveggyön­gyöt tettek bele s ez volt a baba első csörgője. A későb­biekben mindenféle zörgős ter­mést adtak a bába kezébe. Ezeket követte a színes ron­gyok csapata. Amikor a kis­lányok öt-hat évesek lettek, kukoricacsutkából készítettek maguknak babát, ' — Kiválasztották a legal­kalmasabb kukoricacsövet a fosztás után. A szem lemor- zsolása után a csutkát egy ki­csit megszárították. Pálciká­ból kezet és lábat készítettek. A haját a rajtahagyott csu­hából alakították ki. A ruhát színes cukorkapapírból vagy a nagymamától kunyerált rongy­darabokból állították össze. Az ügyesebb kislányoknak több babájuk is volt. Szőni, fonni — A babák helye a ját­szókuckóban volt. Télen a szobában a kályha mellett, tavasszal, nyáron és ősszel a pitvarban vagy a ház előtti laposon... Esős időben a fé­szerekben, ólakban. A babá­zás egész évben folyt. Ha va­lamilyen nevezetes ünnep volt, a babák is új ruhát kaptak az ünnep tiszteletére. Minden ba­bának külön edénye volt. Ki­dobott öreg edények voltak özek. A főzőcske ezekben folyt. Jó alkalom volt a majdani igazi főzés gyakorlá­sára. — Gyakran mentek a kis­lányok vendégségbe. Ilyenkor ünnepi módi járta a tálalás és az ételek sorában is. Három­négy kislány hozta el babáit erre az alkalomra. Főképp té­len és nyáron dívott a jövés- járás, mert tavasszal és ősszel segíteni kellett. Télen szőni, fonni, sőt disznóvágásba jár­tak a lányok. Nyáron kapál­tak, ebédet hordtak, markot szedtek. Tehát mindig azt csinálták, amit éppen szü­léink, de főképp édesanyánk. A kislányok és a kisfiúk másik kedvelt játéka volt a karikázás. Amint a hó elol­vadt, a vaskarikák zengésé­től volt hangos a falu. Vol­tak olyan gyerekek, akik még apjuktól-anyjuktól örökölték a karikát. Fényes sarok Közös versenyeket rendez­tünk. Kinek nem dől el a ka­rika, kinek-megy messzebbre. Még az iskolába is az­zal mentek. A tanítás meg­kezdése előtt a hidak alá dug­ták el. A legértékesebbek a zenélő karikák voltak." Eze­ket kampó alakú vasdróttal hajtották. Sok ügyességet kívánt a kacsózás. Ezt egész évben ját­szották. A kacsó a lovak pat­kójának elkopott, lecsavarható sarkát jelenti. Beszerezni a falusi kovácstól, és a lovas­gazdáktól lehetett. A legérté­kesebbnek az apró, fényes sarkokat tartottuk. Egyedül is, de legtöbbször hárman-né- gyen játszottuk. A játékhoz öt kacsó kellett. Ezeket elte­rítettük az egyenesre simított földön. Egyenként, majd cso­portosan kellett felkapkod­nunk őket. Ahány darabot kaptunk fel egyszerre, olyan osztályba jártunk. A játék kezdetekor megegyeztünk a játékszabályokban is. így pon­tosan tudtuk, ki lett a győz­tes. Labdás mondóka Gumilabdája csak néhány kislánynak volt. A labdajáté­kok közül a falhoz és a tető­re dobálást kedveltük. Sok mondókát mondtunk dobálás közben. A falusi kislányoknak mások voltak a játékai, mint a maiaknak. Mivel a játékokat sokszor maguk készítették el, jobban megbecsülték azokkat. K. I. Cs. a Szombati jegyzet» Életmű Addig haboztam kimon­dani, mígnem elkéstem. Az ejtette ki, félig-meddig kérdve, akinek az életmű­véről szó van. Nem miat-. tam volt óvatos. Laikus va­gyok, csupán azt állítha­tom, már most is, félig kész állapotában látva, nagysze­rű kiállítás lesz az aszódi Petőfi Múzeum új, állandó bemutatója, méltó betetőzé­se huszonöt esztendő fára­dozásának. Mint mindenki, akinek valami nagyon a szívéhez nőtt, dr. Asztalos István is szorong egy ki­csit, ismételten föltéve a kérdést, vajon valóban olyan lesz-e a mű, ami­lyennek szeretné, amilyen­nek elképzelte. Mit szól majd a közönség, mit a szakma? Ügy lehet vele, mint ami­kor valamely szót nagyon gyakran mondtunk ki egy­más után, s már csupán hangok sorát halljuk visz- sza, amely megfosztatott ér­telmétől, attól a tartalom­tól, amit a kollektív emlé­kezet, a közös tudat tulaj­donít neki. A múzeum igaz­gatójának huszonöt eszten­dős munkája testesül meg ebben az új, állandó kiál­lításban. Rajta kívül nints senki, aki ugyanúgy érez- hetné, tudhatná, érthetné, mennyit kellett ezért tenni, kutatni, talpalni, szervezni, figyelni, várakozni, magya­rázni, értelmezni, győzköd­ni. Mi majd csak a végered­ményt láthatjuk, a Galga mente kilenc teremben be­mutatandó emlékeit, tár­gyait, amelyek évezredek történéseit közvetítik, hírt adnak arról a végtelen em­berfolyamról, amely ezen a vidéken megtelepedett, élt, harcolt, szenvedett, majd csontjai megpihentek a földben. Két és fél évtizede in­kább csak vágy és óhaj volt, emlékezik Asztalos István, hogy legyen Aszó­don múzeum. Ha megkér­deznék, föltehetően nemmel válaszolna, hogy ő tudta-e mivé válik a vágy, óhaj hu­szonöt év alatt. Föltehetően nemmel válaszolna, hi­szen ki láthatja évek­kel korábban, mi kerül elő a földből, mi gyű­lik egybe, mennyi és miféle érték, amiért érdemes volt elkezdeni, érdemes volt vál­lalni a rengeteg aprómun­kát, szurkolóktól és fanyal- góktól körülvéve. Elkomorulva említi, hogy most is akadtak fanyalgók. Talán azért is érinti a fa- nyalgás a szokásosnál érzé­kenyebben, mert a napok­ban lázas volt, fáradt is, no meg a feszültség miatt, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor közeledik a nagy munka vége, a szak­emberek, a nyilvánosság előtti megméretés pillanata. Irigyek, értetlenkedök, a más tetteit kicsinyellök mindig akadnak, ezt Aszta­los István nyilván ugyan­olyan jól tudja, mint mi. Rosszul esik az ilyesmi, persze. De hozzá kell ten­nünk, az igazgató most, amikor egy kicsit érzéke­nyebben reagált, sem fog­lalkozott ezzel túl sokat. Nem is szabad. Még a di­cséretet sem kell sokáig dé­delgetni. Végül úgyis csak a munka számít, a mű. Az életmű. Amit azért nem mertem kimondani, mert úgy vélem. Asztalos István műve még nincs lezárva. A kutatás, a múzeum gyara­pítása a kiállítás.megnyitá­sa után folytatódik. A kife­jezésnek azonban van egy másik értelme is, valaki munkásságának legfőbb al­kotása. Tegyük hozzá: Asz­talos Istvánnak ez az eddi­gi legfőbb alkotása. A töb­bi ezután következik. Még kész sincs teljesen az állan­dó kiállítás, megnyitó majd csak egy hét múlva, az igazgató azonban kapásból sorolja a következő tenni­valókat, rövid és hosszabb távú terveket. Megvalósításukkal gyara­podik a múzeum, gyarapo­dik az életmű. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap) A gyerek akkor is játszott Kacsák és zenélő karikák

Next

/
Thumbnails
Contents