Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

mr MEGYEI ►AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM Ára: 1,110 forint 1984. MÁRCIUS 10., SZOMBAT liűtrágyáziscfk, metszenek, vetnek Szorgosan dolgoznak a határban A mezőgazdasági nagyüzemekben javában zajlanak a tavaszi munkált. A hozamok javításának egyik feltétele az is, hogy a gépek üzemképesek legyenek. A legnagyobb feladatot ezekben a napokban többek között a gépjaví­tás jelenti. A gazdaságok többsége a korábbi évekhez képest előbbre jár a traktorok, a vetőgépek, a kombáj­nok, a'teherautók felújításában. Ez a jobb szervezés és a jobb alkatrészellátás eredménye. Az utóbbi napok csapadékos, itt-ott napsütéses időjárásának hatására jejlődésnek indultak a kalászosok. Úgy tűnik, hogy a szőlő- és gyümölcsöskertekben sem okozott jelentősebb káro­kat a téli fagy. Az ültetvények metszése jó ütemben halad és az őszi vetések fejtrágyázása is a vége felé közeledik a me­gyében. A gyümölcsösökben megtették az előkészületeket a fák tél végi lemosó permete­zésére. Sőt, helyenként hozzá­kezdtek a tavaszi talajelőké­szítéshez. Ahol lehet, vetik a KAPASZKODÓK V érmes remények nél­kül fogadták az ille­delmesen ájtatos ké­pet vágó végzős általános iskolásokat a Tungsram váci gyárában. Most is, mint hosszú évek óta a pá­lyaválasztás segítendő, ha­gyományosak ezek az üzemlátogatások, nemcsak itt, hanem a város más ipari termelőhelyein is. Az eredmény? Nem szabad közvetlen kapcsolatot ke­resni az egymást hol taszi- gáló, hol libasorba rende­ződő gyermekcsoportok, unottságot és érdeklődést váltogató magatartásuk, va­lamint égy^tegy gyár tény­leges munkaerő-utánpótlá­sa között. Sokféle áttételen érvényesülhet — remélhe­tő: érvényesül — mindaz, amit látnak, hallanak, hi­szen meglehet, a majdani tehetséges mérnökben most pendül meg az első húr, amint az is lehetséges, a vasas szakmák valamelyi­kével rokonszenvező fiúcs­ka — az alkatrészgyártást látya — most ébredt rá, mennyire más az elképzelt és a tényleges valóság. A városi népfrontbizottság, mely a szülői munkaközös­ségekkel, más szervekkel összefogva, élve a munka­helyek készségével, legfőbb szorgalmazója ezeknek az üzemlátogatásoknak, sike­rek és kudarcok mérhetet­lensége, kimutathatatlan- sága ellenére sem tesz le e programok szervezéséről. Azért nem. mert mint az indok hangzik, minél több kapaszkodó kell a gyerme­keknek életük első, de rög­tön legjelentősebb döntésé­nek meghozatalához, a pá­lyaválasztáshoz. Igen. minél több kapasz­kodó kellene, de még meny­nyire kellene! A megyében a pályakezdést követő tíz esztendőben minden máso­dik fiatal elhagyja eredeti­leg választott foglalkozását. Meghökkentő szám. A ta­nulmányok befejezésekor még csak tíz százalék azok aránya, akik el sem kezdik a .tervezett, tanult mester­séget. ez növekszik azután — diplomásoktól az általá­nos iskola után szakmun­kásképzőbe jelentkezette­kig minden továbbtanulási formát beleértve — a meg­hökkentő ötven százalékra. Látszatra egészen másfe­lé tekintve: a céhes kézmű­iparból kétszázkét mester­séget ismerünk, túlnyomó részük — érdekes, de nem véletlen módon — a ruhá­zati iparban, illetve a tex­til-, textilfeldolgozó ipar­ban — ötvennyolc, illetve negyven mesterség — volt megtalálható. Ami jól jel­lemzi az akkori életkörül­ményeket. szükségleteket, igényeket. Még jobban jel­lemzi azonban a valamiko­ri helyzetet, hogy a megta­nult mesterség a szó szoros értelmében az esetek dön­tő részében egy életre köte­lékké lett, jó meg rossz ér­telemben is. a pályaelha­gyás szinte a megbízhatat­lansággal volt egyenlő. Ilyen kötelékek után áhí­toznánk? Távol áll tőlünk, sőt. fontos pozitívumnak tartjuk a társadalmi mobi­litásnak ezt a pótlólagos, korrekciókra alapozódó ré­szét, gondnak, bajnak az arányokat, a pályát nem lelő többszöri pályamódo­sításokat érezzük, azt, hogy gyakran a pályaelhagyók nem egy hivatás, nem egy áhított szakma, mesterség, tevékenységi terület után kapaszkodnak, hanem pusz­tán pénz, forintok halma, kövérebbre kerekedő jöve­delmek hívogatásának szól a kapaszkodás. Lehet, hogy e kapaszkodás azért társa­dalmi súlyú gond, mert a gyermekek nem kaptak kellő kapaszkodókat annak idején a pályaválasztás­hoz? Több ismeret, tájé­koztató füzet, üzemlátoga­tás. seregnyi más kellene tehát? Aligha ezeken mú­lik. Inkább azon. hogy — mint tapasztalhattuk — a gyerekek már eleve előíté­letekkel érkeznek például az üzemlátogatásra, ott­honról hozott vélemények, leszólások, lebecsülések tükröződnek szavaikban, bár ténylegesen azt sem tudják, miről nyilatkoznak, mi lenne az a mesterség valójában, melyet nagy magabiztossággal nyilvání­tanak cikinek... T izenkétezer felett van a megyében azoknak a gyerekeknek a szá­ma, akik az általános isko­la nyolcadik osztályát el­végezve, valamilyen dön­tést hoznak a holnapjukat illetően. A döntések egy része — mondják a legin­kább érintett, tájékozott osztályfőnökök —, nem más. mint elodázott válasz­tás, érdekes módon leg­többször éppen az átlagos­tól elmaradó képességű, tanulmányi eredményű fiúk és — főként — lányok ese­tében érvényesül ez a ha­logatás. A gyermeknek, az ifjúnak kínált, nyújtott ka­paszkodók java a társada­lom különböző intézmé­nyeitől. szervezeteitől ered, holott — az értelmi, érzel­mi kötődés okán — első­sorban a családnak kellene a gyermek kezébe adnia azokat. Tiszteletet érdemel minden közös erőfeszítés, mégis, örvendezni a csalá­doktól származó kapaszko­dóknak tudnánk igazán, mert azok a legerősebbek. Mészáros Ottó borsót, a zabot, a petrezsely­met. Az üzemekbe folyamato­san érkezik a kukorica vető­mag. Van elegendő, gondot csak egyes középérésű fajták hiánya okoz. A fel-feltámadó szél ellenére az' utóbbi napok kedvezőbb időszakát kihasználva, megye- szerte benépesült a határ. így van ez a Felsőbabádi Állami Gazdaságban is, ahol a 830 hektáron vetett búza, az első fejtrágyázás után szépen meg­erősödött. Szerencsére a téli fagy nem károsította az őszie­ket, viszont a nedvesség meg­óvása érdekében tömöríteni kell a talajt, mihelyt rá lehet menni a földekre. Az őszi szántást idejében befejezték a mezőgazdasági nagyüzemben, már csak a simítózás van hát­ra. A lucerna-telepítések alá ve­tik az őszi árpát. Az almás­kertekben befejeződött a fák téli ápolása, a szőlőskertekben pedig jó ütemben halad a metszés. Az elképzelések sze­rint új burgonyát és káposz­tát 400 vagonnyit termeltet az állami gazdaság háztájiban. A zöldséget Budapest ellátására szánják. B. Z. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és dr. Rainer Barzel, a Német Szövetségi Köztársaság parlament; nek elnöke a Központi Bizottság székházában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra pénteken az MSZMP KB székházában fogadta dr. Rai­ner Barzelt, a Német Szövet­ségi Köztársaság parlamentjé­nek elnökéit. A szívélyes lég­körű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet legfontosabb problémáiról, és ezzel összefüggésben a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd és együttműködés megőrzésének fontosságáról. Áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak helyzetét és továbbfejlesztésének lehetősé­geit. A találkozón jelen volt Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a nap folyamán az Országházban fogadta a dr. Rainer Barzel vezetésével ha­zánkban tartózkodó NSZK parlamenti küldöttségeit. A megbeszélésen részt vett Cser- venka Ferencné, az országgyű­lés alelnöke. Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter hivatalában találko­zott az NSZK-beli parlamenti delegációval. Valamennyi eseményen je­len volt Norman Dencker, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Ha tavalyi munkájúk mér­lege az idén kevesebb nyere­séget mutat is, ez egy cseppet sem kisebbíti a Texgráf Ipari Szövetkezet tagjainak erőfe­szítéseit. Sőt! A szerényebb Folyamatos karbantartás a PEFÉM-ben Bővítik a választékot A Pest megyei Fémipari' Vállalat három évvel ezelőtt kezdett esztergatokmányokat gyártani. Mint ahogy arról annak idején olvasóink is ér­tesülhettek, a Danuviától égy- már meglevő gépparkot vet­tek át, amit mintegy 17 mil­lió forint értékű berendezé­sekkel kiegészítettek. Mire azonban megkezdődhetett a tömegtermelés, lengyel, cseh és, román tokmányokat hoztak be vevőik az országba. Végül is mit tehetett a PEFÉM a konkurenciával szemben? Igyekeztek olcsób­bak maradni, és ez lényegé­ben sikerült is nekik, ugyanis az anyagárak emelkedése el­lenére sem adják drágábban termékeiket, mint korábban. Ugyanakkor az is a hazai gyártmány mellett szól, hogy acélból készül, tehát jobb a minősége. Az esztergafokmányok iránti kereslet azonban csökkent, a vállalatok pedig a már raktá­ron levő külföldi esztergatok­mányokat igyekeznek elsősor­ban felhasználni. A PEFEM ezért jelentős fejlesztői mun­kával bővíti termékválaszté­kát. Többféle típusú és mére­tű esztergatokmányokat kí­sérleteznek ki és kínálnak fel megvételre. A termékszerkezet karbantartása náluk nem kampányszerű, hanem folya­matos feladat. El. E. Semegi Pál Ismertette a vezetőség beszámolóját. Mellette az első sor­ban balról jobbra: Pamrner Ferencné és Barinkai Oszkárné. Erdőst Agnes felvétele jövedelmezőséggel is — ami az arányokat illeti — a megye legjobbjai között vannak, s ezért mindenképpen dicséret illeti a kollektívát Mint ahogy meg is történt: tegnap a dunaharaszti művelődési házban megtartott közgyűlé­sen a legjobbaknak járó ki­tüntetéseket és jutalmakat is átadták. A közösség megbeszélésének középpontjában természetesen az elmúlt esztendő számvetése szerepelt. Pamrner Ferencné vezetőségi tag rövid megnyi­tója után a vendégeket kö­szöntötték — köztük Barinkat Oszkárnét, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titká­rát, Bernáth Tibort, az Ipari Szövetkezetek Pest megyei Szövetségének elnökét és Tar­jányi Bélánét, a 17. számú választókerület országgyűlési képviselőjét —, majd Semegi Pál, a Texgráf elnöke ismer­tette a munkahelyi tanácsko­zásokon és a küldöttértekezle­ten már előzetesen is megtár­gyalt és az észrevételekkel, javaslatokkal kiegészített be­számolót, amit a vezetőség ál­lított össze. Kiemelte: alapjában véve valamennyi ágazat a tervek­nek megfelelően dolgozott, a legtöbb gondot talán a mű­anyaggyártás okozta 1983-ban. Szót kért Bernáth Tibor is, aki a közgyűlés napirendjén szereplő másik fontos kérdés­ről, az elmúlt esztendőt vesz­teségesen záró Taksonyi Há­ziipari Szövetkezettel való egyesülésről mondott véle­ményt. A tagság a tavalyi mérleget, a taksonyiakkal való egyesü­lést, valamint az ellenőrző bi­zottság jelentését elfogadta. (Részletes beszámolónk a harmadik oldalon.,’ V 1 A Texgróf éves számvetése A legjobbak között vannak Kádár János és Losonczi Pál tegnap fogadta Rainer Barzelt f r - I, j | Aí Agrotek Vállalat készletgazdálkodását, a Kiflii tUCAllJ) 37 arlamVAF beszerzés, az értékesítés és a számlázás bo- '*CF lOIWIJd flÄ ClHOlWAat. nyoiult műveleteit gyorsítja meg a biatorbá- gyi rendszerfejlesztési és számítástechnikai központ. így könnyebb, gyorsabb a mezőgazda­sági gépalkatrészek, a műtrágya és a növényvédő szerek forgalmazása — ezekkel a cikkekkel foglalkozik a vállalat. A képen: Szigeti Róbertné és munkatársai a gépek jobb kihasználása ér­dekében bérmunkában is vállalnak adatelőkészítést. Trencsényi Zoltán felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents