Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-09 / 58. szám

Befejeződtek a magyar—jugoszláv tárgyalások Kádár Jásios laza érkezet! Ä látogatásról közös közleményt adtak ki t Kádár Jánosnak, az ^ MSZMP Központi Bizottsá­ggá első titkárának — aki ^hivatalos, baráti lálogatá- |son tartózkodik Belgrádban — csütörtöki programja a ^JKSZ KB új-belgrádi szék- házában kezdődött. Az ^ MSZMP KB első titkára, ^ valamint kíséretének tag- í jai, illetve Dragoszlav Mar- | kovics, a JKSZ KB Elnök- őségének elnöke és a jugo- ^ szláv tárgyalócsoport tagjai ^ ismét tárgyalóasztalhoz ül­itek. A nyílt, őszinte légkörben le­folyt tárgyaláson kölcsönösen hangsúlyozták, hogy folytatják erőfeszítéseiket a béke megvé­déséért, a nemzetközi feszült­ség csökkentéséért, az enyhülé­si folyamat eddigi eredményei­nek megszilárdításáért. A tárgyalások után Kádár János szálláshelyén, a Beli Dvor kormányvendégházban találkozott és tárgyalásokat folytatott Mika Spiljakkal, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság Elnökségének elnökével. A találkozót követően Mika Spiljak ebédet adott a magas IMMI v*. mmri k*; Kádár János belgrádi szálláshelyén találkozott Mika Spiljakkal, a Ju­goszláv szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének elnökével. Középen a tolmács rangú magyar vendég tisztele­tére. Kádár János a délutáni órákban ellátogatott a Ma­KÖZÉPÚT T udós tanulmány taglal­ja az előkelő amerikai közgazdasági folyó­iratban azt a — szerző sza­vával —, képtelen helyze­tet, hogy az Egyesült Álla­mokban gyártott dobozos sör árában kereken har­minc százalékot tesz ki a csomagolás költsége. Hiá­ba, változnak az idők ... Tíz éve, másfél évtizede el­képzelhetetlen lett volna egy ilyen kifogás, hiszen a korszerű, a célszerű jelzők­kel címkézett csomagolási módokat csak nagyon bá­tor szakemberek szűk kö­re kérdőjelezte meg, mond­ván, nem ártana elemezni, mi mit ér meg. Erre a mi mit ér meg mérlegelésére érdekes, elgondolkodtató módon nálunk jóval ké-' sőbb került sor, mint a ha­zánknál sokkal gazdagabb országokban. Ennek a mér­legelésnek az egyik jele például, hogy a Nagykőrö­si Konzervgyárban a hiva­talosan konzervipari cs háztartási idényiivegnek nevezett árukból — amit mi nemes egyszerűséggel befőttes üvegnek hívunk — ismét folyamatosan emel­kedik a felhasználás, an­nak ellenére, pontosabban azzal együtt is, hogy itt ta­lálható az ország legna­gyobb, ónozott lemezből dobozokat készítő üzeme. Az ónozott lemez ugyanis importáru, tőkés piacon kell megvásárolni, ráadá­sul egyszeri alkalomra szó­ló csomagolás, míg az üveg ismét felhasználható. A mérlegelés tehát arra terjedt ki — a magunk laikus nyelvére lefordítva —, hogy kapja dobozban azt az árut az a vevő, amely, aki nem tűr el mást, ám ahol lehetséges, ott az ónozott lemezt helyettesít­se az üveg, de persze ott és akkor helyettesít­se, ahol, amikor — a szál­lítási többletsúlyt, a raktá­rozási, a visszaváltási stb. költségeket figyelembe vé­ve — ez a gazdaságosabb. A helyettesítés ilyen, ala­pos, körültekintő elemzése azért elengedhetetlen, mert korábban akadtak elgon­dolkodtató tapasztalatok — kétes értékű, gyorsan rozs­dásodó lemezekből készített konzervdobozok például — az iparágban arra, miként nem szabad bármi áron változtatni. Napjainkban négyszer annyi horgany terméket hozunk be külföldről, mint a hetvenes évek elején, azaz még az ilyen, jelen­téktelennek vélhető terüle­ten is tetemesen megnöve­kedtek a népgazdaság im­portterhek Nem lehetne azonban annál veszedelme­sebb útra lépni, mint ami a végletesség irányába ve­B zet, azaz úgy vélekedni, le a dobozzal, éljen az üveg. Éljen, azaz létezzen, hasz­náltasson mind a kettő, a célszerű, az ésszerű hatá­rozza meg, hol melyik, mert mint általában a ter­melésben, itt is a józan be­látás, az egészséges enge­dékenység, azaz a realitá­sokat tükröző kompro- misszumok kínálják a jár­ható, a célhoz vezető kö­zéputat. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy min­den a legjobb, legdrágább csomagolásban kerüljön a felhasználóhoz, ám olyan gazdagok sem lehetünk, hogy a gyatra csomagolás miatt egyébként kifizetődő üzletekről mondjunk le. A középút keresésének törek­véseit jelzi, hogy például a Nagykunsági Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság láda- üzemében azért is mérsék­lődött a termelés, mert a felhasználók, a korából gyakorlattól eltérően, javít­ják e csomagolóeszközöket, kevesebb új ládát igényel­nek; e törekvések tanúsító­ja az is, hogy a megye fo­nodáiban terjed a zsugor­fóliás csomagolás, az élel­miszeripari üzemeknél az ún. kiskoníéneres' kiszállí­tás stb. Nem arról van szó, hogy a mérlegelés hagyomá­nyost és újat állít szembe, a hagyományt tüntetve fel kifizetődőnek — így az üveget —, sokkal inkább hagyományos és új elegyí­téséről kell írnunk mint szükségszerűről, mint olyan középútról, amely igazodik ráfordítás és hozam viszo­nyához, amely magába fog­lalja a szükségest és a le­hetségest. otorság lenne tagadni, a konzervdobozok, más csomagolóeszkö­zök, csomagolási módok ürügyén valami sokkal lé­nyegesebbről, fontosabbról meditálunk, s erre nyilván rájött az olvasó is. Ez a valami a termelői magatar­tásban a tudatosan keresett ésszerű és a kényszerűen felismert célszerű viszony- rendszere, aránya, egy­máshoz kapcsolódása. Egy­re több jel figyelmeztet rá — így a megyében üzemek sorának elmaradása 1983- ban a kiviteli tervek telje­sítésében —, hogy csakis a kényszerűnek engedni, min­dig csak annyit tenni, amennyi már kikerülhetet­len, aligha hoz elfogadha­tó eredményt, a talpon maradáshoz sem elegendő. A tudatosan keresett ész­szerű, az időben, még a kényszer bekövetkezte előtt fölismert szükségszerű az, ami a haladáshoz utat kí­nál. S nem baj, ha ez kö­zépút, mert a célba jutás a lényeg. M. O. gyár Népköztársaság belgrádi nagykövetének rezidenciájára, ahol találkozott a magyar ko­lónia képviselőivel. Kádár János hivatalos, ba­ráti látogatását befejezve, dél­után elutazott Belgrádból. Az MSZMP KB első titkárát és kíséretét a magyar és jugo­szláv zászlókkal díszített belg- rád-topcsideri pályaudvaron Dragoszlav Markovics, Dobri- voje Vidics, Szlavko Veszeli- nov, a Vajdasági Kommunis­ták Szövetsége Tartományi Bi­zottságának elnöke, a JKSZ KB elnökségének tagjai, Vla- do Janzsics, a JKSZ KB el­nökség végrehajtó titkára, Ra- disa Gacsics, a Szerb Kommu­nisták Szövetsége KB elnöksé­gének titkára és Ivan Stam- bolics, a JKSZ belgrádi városi bizottságának elnöke búcsúz­tatta. Jelen volt Milovan Zi- dar Jugoszlávia budapesti és Simon Pál Magyarország belg­rádi nagykövete. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára a ké­ső esti órákban hazaérkezett Budapestre. A látogatásról közős közle­ményt adtak ki, melyet a 2. ol­dalon ismertetünk. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK l MEGYEI XXVIII. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM Ar«: I, 10 íorinf 1984. MÁRCIUS 9., PÉNTEK Ma 3. oldal: Amikor tilos kockáztatni 4. oldal: Olcsóbb cement építőknek 6. oldal: Szentendrétől Szentendréig 7—8. oldal: Rádió-, tv-műsor a jövő hétre Korszerűsített vágányokon Sebesebben a gyorsnál Kivonultak a vasúti pályákra a MÁV építőgépjavító üze­méből a vasútvonalak felújítására, karbantartására a géplán­cok. A nagy teljesítményű gépek egy előre meghatározott re­konstrukciós ütemterv szerint dolgoznak majd az ország hat vasúti igazgatóságának területén. Az első óriásgépek a gyulai és a kőbányai vasútállomás környékén, illetve a Szolnok—Sza- jol vonalon kezdték meg a pálya hibáinak javítását. A 16 gépegység az idén a vasút törzshálózatához tarto­zó vonalakból együttesen több mint 4500 kilométer hosszúsá­gú pályát korszerűsít. Ennek során rendezik a zúzottkő­ágyazatot, a betonaljakat, be­szabályozzák a sínek szintbe­li helyzetét és egymástól való távolságát. A december vé­géig tartó munkák között ki­Zöldségfeldolgozó a falu határában Alapanyag saját termésből Nagy feladatra vállalkozott néhány évvel ezelőtt a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet. Ügy határoztak 1979-ben, hogy saját erőből felépítik az or­szág egyik legnagyobb tsz zöld­ségfeldolgozó üzemét. A tervet tett követte, de ők is megfizették a tandíjat: a tervezett 301 millió forinttal szemben több, mint 400 millió forintba került az új létesít­mény. Ennek magyarázata: menet közben határozott úgy a szövetkezet, hogy az eredeti tervtől eltérően, növeli az új zöldségfeldolgozó kapacitását. Másfelől azonban az építési anyagok is drágultak. Ez sze­rencsére nem rendítette meg a Riadóra készülnek az úttörők Rejtjelezett feladatok Ezekben a napokban az or­szág valamennyi úttörőcsapa­tánál lázas a készülődés: a gyerekek kipróbálják a riadó­láncot, gyakorolják a titkos­írások megfejtését, hegy fel­készülten érje őket az országos parancsnokság közeljövőben várható riadójelzése. A közös akaratra és egysé­ges cselekvésre buzdító or­szágos játékot régi úttörőha­gyomány felelevenítéseként iktatta a jelenlegi úttörőév programjába a Magyar Űttö- rők Szövetségének országos tanácsa. A várhatóan minden részvevő számára érdekes megmozdulás irányítására or­szágos parancsnokság alakult. A tiszteletbeli parancsnok Su- rány Pál, az 1919-ben alakult Marx Károly úttörőcsapat volt őrsvezetője és Farkas Bertalan űrhajós alezredes. A rendezvény nemcsak az elődök tiszteletére, hazánk eredményeinek megismerésére sarkallja a piros nyakkendő­söket, hanem alkalmat teremt a gyerekek öntevékenységének erősítésére. A mozgalom ro­mantikus hagyományait fel­újító játék egyúttal az úttö­rőszövetség erejét is demonst­rálhatja majd a felnőttek, tár­sadalmunk előtt. A riadóparancs elhangzása után a gyerekek a riadólánc alapján találkoznak, s meg­fejtik rejtjelezett feladatukat. A különböző korúakra más és más teendők várnak: csil­lagtúra, településük környéké­re, munkásmozgalmi emlék­helyekre; találkozás KISZ- fiatalokkal, idős kommunis­tákkal; fórum a lakóhely ve­zetőivel; számháború, aka­dályjáték; ügyességi feladatok. Az országos parancsnokság az úttörőcsapatokhoz intézett levélben hamarosan elrendeli a riadókészültséget, hogy né­hány nappal később — a rádió útján — mozgósítsa az ország valamennyi piros és kék nyakkendős pajtását. szövetkezetét. A próbaüzemel­tetésre már 1982 augusztusá­ban sor kerülhetett. Ezt a szá­rítóüzemben kezdődött, és a hűtőtárolókkal folytatódott, ta­valy tavaszig. Közben előjöt­tek azok a hiányosságok, ame­lyek fékezték a termelés dina­mikus növelését. Az elemzésekből kiderült, hogy a zöldségszárítmányok előállítási és az üzem állandó költségei nagyobbak a terve­zettnél. Az alapos elemzés, amely a termelés minden egyes munkafázisára kiterjedt, pontosan feltárta a hibákat. Így sikerült a költségeket csök­kenteni, és jelentősen bővült a termékszerkezet is. Ez mint­egy kétmillió forinttal növelte a nyereséget. Természetesen ehhez arra is szükség volt, hogy az alapanyagot elsősor­ban saját termelésből fedezze a mezőgazdasági nagyüzem. Nagyobb területen vetettek pasztinákot, ugyanakkor ötven százalékkal mérsékelték az ön­költséget, a sárgarépáét pedig húsz százalékkal. Ma egység­nyi termék előállításához ke­vesebb gőzt és villamos ener­giát használnak fel. Ez is nyolc millió forinttal csökkentette a költségeket az elmúlt eszten­dőben. A jobb előkészítéssel kevesebb nyersanyagból több terméket is tudnak előállítani. B. Z. emelt feladatot jelent a vasút­építőknek a Dunaújváros— Pusztaszabolcs és a Szolnok— Szajol közötti vasútvonal tel­jes felújítása, továbbá buda­pesti Kelenföldi pályaudvar folyamatban levő rekonstruk­ciójának folytatása. A nagy­forgalmú vonalakon órára és percre behatárolt munkaterv szerint dolgoznak a vágány­szabályozó és ágyazatrostáló gépek. A cél a vágányzárak idejének minimálisra csökken­tése. A felújítások részeként — speciális kitérő-aláverő gépekkel — ötezer vasúti kité­rő újraszabályozására és kar­bantartására kerül sor. A vasúti pályák korszerűsí­tése lehetővé teszi, hogy a fő­vonalakon 100—120 kilométe­res óránkénti sebességgel köz­lekedjenek a vonatok, s ez a menetidő csökkenését eredmé­nyezi majd. Az NSZIv-ból Parlamenti küldöttség Dr. Rainer Barzelnek, az NSZK szövetségi parlamentje elnökének vezetésével csütör­tökön hivatalos látogatásra parlamenti küldöttség érkezett hazánkba a magyar ország- gyűlés meghívására. Fogadá­sukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke. Ott volt Norman Dencker, a Német Szövetségi Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Az NSZK szövetségi parla­mentjének küldöttsége megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. Ezt követően az Or­szágházban megkezdődtek a hivatalos megbeszélések a két ország törvényhozásának kép­viselői között. A tárgyalócso­portokat Apró Antal és dr. Rainer Barzel vezette, s az eszmecserén részt vett Norman Dencker is. Óvári Miklós Somogy megyében Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán és csütörtökön So­mogy megyébe látogatott. Szerdán Kaposvárott a Köz­ponti Bizottság titkára talál­kozott a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagjaival, s tá­jékoztatót hallgatott meg a megye politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. A fonalak virtuózai Tessék elhinni, a cím nem túlzás! Valóban hihetet­len szaktudással és pontossággal dolgoznak a 800 színárnyalatú fo­nalakból a Gobe­lin Háziipari Szö­vetkezet tóalmás! részlegében. S hogy micsoda tü­relmet igényel ez a munka, csak annyit: a legsű­rűbb szita vala­mennyi négyzet- centiméterére 225 öltés jut! Csütörtökön megtekintette a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolát, majd részt vett a szakszervezetek megyei szék­házában rendezett beszélgeté­sen, amelyen ott voltak a So­mogy megyei Néplap, továbbá a Somogy és az Útközben cí­mű folyóirat szerkesztőségének vezetői. A megjelentek beszá­moltak a megye sajtóhelyzeté­ről, az irodalmi és kulturális élettel kapcsolatos feladatok­ról. A látogatás az oktatási igaz­gatóságon rendezett aktíva- üléssel fejeződött be, amelyen Övári Miklós időszerű politi­kai kérdésekről adott tájékoz­tatást. Közélet Fisszeha Deszta, a COPWE végrehajtó bizottságának tag­ja, az ideiglenes katonai kor­mányzótanács főtitkárhelyet­tese vezetésével, a Magyar •Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára március 4. és 8. között hazánkban tartózkodott az Etióp Dolgozók Pártja Szerve­ző Bizottságának (COPWE) küldöttsége. A delegáció csütörtökön el­utazott Budapestről.

Next

/
Thumbnails
Contents