Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

Pear « turn ici 1984. FEBRUÄR 8., SZERDA Magyar gazdasági napok Angliában A Magyar Kereskedelmi Ka­mara, a brit társszervekkel közösen április 9—13. között magyar gazdasági napokat rendez Londonban és Man­chesterben, hogy ily módon is jobban megismertessék az an­gol szakembereket a magyar gazdaság eredményeivel. A magyar napok program­jában a Körösi Csorna Társa­ság és a londoni egyetem más­fél napos szimpoziont szervez Körösi Csorna Sándorról, szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából, a londoni National filmszínházban magyar film­hetet rendeznek, ahol az an­gol közönség hat játékfilmün­ket tekintheti meg. A londoni Goldsmiths Hallban április 4-én megnyílik és 19-ig tart a magyar érem- és kisplasztikái kiállítás. Már megkcnduí! a vészharang (2.) Marad az átmeneti megoldás... A Tannimpex Guszcv utcai kiállítótermében textilipari kiállí­tást rendezett a Novotrade Vállalat. A bemutatott termékek a gyapjúiparban eddig hulladéknak számító nyersanyagból ké­szültek. A tetszetős szőnyegek és takarók iránt — amelyeket nemsokára gyártani kezdenek — érdeklődnek a nyugat-európai tőkés országokban is. A megyei népfronteíaikség ülése Közügyként kezelt közoktatás Családnak, iskolának nem lehet más célja A mozgalom VII. kongresszusa óta kifejtett munka összegezésére vállalkozott az a jelentés, amely kedd dél­utáni ülésén a napirend első pontjaként tárgyalt meg és fogadott el a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságá­nak elnöksége. A testület úgy döntött, hogy a beszámo­lót a megyei bizottság következő tanácskozásán terjeszti elő megvitatásra. A továbbiakban az elnökség a nép­frontmozgalom szerepét cs teendőit elemezte a közokta­tás társadalmi támogatásában. Az ország hasonló közigaz­gatási területei közül Pest me­gyében a legmagasabb mind az alsó-, mind a középfokú ok­tatásban a tanulók száma, ami fényt vet a teendők súlyára is. A közoktatás — hangzott el az elnökség ülésén — a jövőt meghatározó legfontosabb be­ruházás, a mint ilyen, feltéte­lezi az elsőrendű közügyként való kezelést, aminek gyakor­latára örvendetesen sokasod­nak a példák. A népfronímoz- galom arra törekszik, hogy minél változatosabb formák­ban legyen segítségére az is­koláknak, a családoknak, azaz folyamatosan keresi azokat a módszereket, eszközöket, ame­lyek tükrözik az átalakuló fel­tételeket és körülményeket. A népfront a megyében szívesen adott fórumot oktatáspolitikai kérdések megvitatásának, ér­zékenyen reagál a szülők vé­leményére, tolmácsolva azt az érintett hivatalos szerveknek, hatásosan van jelen a külön­böző iskolaformák szülői mun­kaközösségeinek tevékenységé­ben, s nem utolsó sorban te­kintélyes a része az oktatási intézmények társadalmi erő­forrásokra támaszkodó bővíté­sében, korszerűsítésében. Ez utóbbi azért is érdemel meg­különböztetett figyelmet, mert a megyében nagy hagyományai vannak a gyermekintézmények társadalmi támogatásának, amire a következő időkben az eddigieknél is nagyobb szük­ség lesz, mivel a közoktatás tárgyi feltételeinek javítására szolgáló pénzalapok nem bő­vülhetnek a korábbiakban megszokott mértékben. Gazdag példatár Gazdag példatár nyitotta meg kapuit az elnökség tagjai előtt, amikor sorra vették, mi­lyen részterületeken működik közre a népfrontmozgalom a közoktatásban. Szerepe van például a Cegléden negyed­évente megjelenő Neveljünk együtt, című kiadvány létreho­zásában, a tankötelezettségi törvény betartatásában, ami főként az agglomerációs öve­zet településein, valamint a cigánylakosság egy részénél nem egyszerű, ott van a maga része — rétegpolitikai bizott­sága aktivitásával — Százha­lombattán a hátrányos helyze­tű családok gondjainak enyhí­tésében. Részt vállalnak a nép­front aktivistái a nemzetiségi nyelvoktatás lehetőségeinek népszerűsítésében, a szocialis­ta hazafiságra és az interna­cionalizmusra nevelés teendői­ben — így az irodalom és hon­ismereti körökkel, az úttörő csapatokkal közösen rendezett béke és barátsági programok­kal, nemzetiségi táborokkal és vetélkedőkkel, honvédelmi ver­senyekkel —, amint fokozódik a kapcsolatok szorossága isko­la és népfront között a környe­zetvédelem területén is. Munkamegosztás Mind- az áttekintést kínáló írásos anyag, mind a vitában véleményt nyilvánítók többsé­ge hangsúlyozottan szólt a csa­lád szerepéről, semmi mással nem helyettesíthető közremű­ködéséről az oktató és nevelő munkában, annak a fontos föl­ismerésnek a gyakörlatbani érvényesítéséről, hogy iskolá­nak és családnak nem lehet más célja, mint a gyermekek lehető legjobb felkészítése életpályájukra. Éppen ezért nem szabad belenyugodni ab­ba — hangzott el a hozzászó­lásokban —, hogy a családok egy része, szinte teljes egészé­ben ráhagyná a gyermekét az iskolára, ami — érdekes, el­gondolkoztató módon — főként a középfokú oktatásban jel­lemző. Széles kört felölelő, a helyi népfrontbizottságoknak útmu­tatásként kínált feladatterv elfogadásával kívánt a megyéi elnökség tegnapi ülésén újabb lendületet adni a közoktatást támogató munkának. A moz­galom, sajátos helyzeténél fog­va, hasznos koordinátora lehet helyben a közoktatás társadal­mi segítségét szolgáló erőknek, szorgalmazója az egészséges munkamegosztásnak. Szükség mutatkozik arra, hogy a vá­rosi, a nagyközségi, a községi népfrontbizottságok rendsze­resen összegezzék a családi nevelés tapasztalatait, foko­zott támogatást adjanak a szü­lői munkaközösségek tevé­kenységéhez. Összekapcsolva Részletekben bocsátkozva Szól a feladatterv a népfront­nak a pályaválasztást segítő le­hetőségeiről, a közoktatás és a közművelődés határterületei­nek tudatos összekapcsolásáról, a középiskolás fiatalok jelen­leginél népesebb csoportja megnyeréséről a honismereti, a környezetvédelmi, a társadalmi munkaakciókba. Kitér arra is a program, milyen területeken igyekezzék a mozgalom a ma­ga eszközeivel a közgondolko­dást formálni — a többi kö­zött a jó pedagógiai munka társadalmi megbecsülésének erősítésével, a szülői hivatás népszerűsítésével —, mi mó­don lehetséges új formák ki­próbálásával serkentést adni a helyi nevelési hagyományok átörökítéséhez a mindennapi gyakorlatba. M. O. Vajon miféle veszélyekkel jár a szennyvizeik kezelése, il­letve nem kezelése? A választ a Pest megyei KÖJÁL-nál ke­restük. A szó dr. Károlyi Er­zsébeté, a település- és a kör­nyezet-egészségügyi osztály vezetőjéé. A kékbetegség oka — A szennyvizek útja több­féle lehet. Haladjunk ezen a nyomon. A tisztításos úttal csak annyi a gond, hogy a szennyvíz kisebbik hányadát teszik ismét felhasználásra al­kalmassá, s többnyire nem megfelelően tisztítják. (Ezt tá­masztja alá a Pest megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság tavaly március 9-én kelt jelentése. Ebből kiderül, hogjy a KÖVIZIG és a KÖTIVIZIG a megye területén 68 szennyvíz­kibocsátót ellenőrzött, s ennek alapján több mint 22 millió forint összegű bírságot rótt ki a 68 közül 63-ra. A sorban a nagyüzemek mellett ott a szenyvíztisztító telepeket üze­meltető PVCSV és a DMRVV is.) — S mi a helyzet a tisztí­tatlanul maradó vizekkel? — Ezek súlyos problémák forrásai lehetnek. Vegyük a legjellemzőbb esetet; Ha el­hagyott kútba öntik a szenny­vizet, a benne levő szerves anyag a baktériumok hatásá­ra a talajvízben nitritekké, nitrátokká alakul át. Ha az ilyen vízből iszik a csecsemő, vagy azt étele elkészítéséhez használják, kékbetegségbe es­het — a tudományos neve meghaemoglobinaemia —, s szélsőséges esetben ez fulla- dásos halálhoz is vezethet. Amennyiben a szennyvíz nem tisztul kellően, s az ivóvízbe jut, bakteriális eredetű be­tegségeknek is oka lehet. Ha­sonló következményekkel jár­hat, ha a tisztítatlan szenny­víz közvetlenül a felszíni víz­folyásokba kerül. — És ha mezőgazdaságilag művelt területre öntik? — Ez nem feltétlenül baj. Az a lényeg, hogy közvetlenül emberi fogyasztásra szánt nö­vényekkel ne érintkezzen, így ugyanis szintén közvetíthet bakteriális vagy féregfertőzést. Néhol technológiaszerűen ön­tözik híg trágyával vagy szennyvízzel a növényi kultú­rákat. (Hallott az olvasó talán a gyulai vagy a kecskeméti nyárfás bakhátas módszerről. Most készülnek bevezetni Cegléden egy takarmánynövé­nyekre alapozott szennyvízön­töző rendszert.) Ennek az a veszélye, hogy ha a betakarí­tást megelőző időben nem eléggé korán hagyják abba az öntözést, a talajban ma­rad, s bemosódik a nitrátoso- dást okozó felesleg, ugyanúgy, mint amikor a nitrogénmű­trágyát nem használja fel teljes egészében a vegetáció. — S ha csak egyszerűen szétlocsolják a szennyvizet? — Ez a legveszélyesebb. Akár a felszíni vizet, akár a talajt szennyezik így, közvet­lenül érintkezhet az- ember a kórokozók tömegével. Riasztó históriák — Ezek tehát a veszélyek. S mik a lényleges következmé­nyek? — Megyénkben jelenleg 18 településen adnak a csecse­mőknek palackozott ivóvizet, mert ott a kutak vize kivétel nélkül nitrátos. Néhol már a forrásoké, a vízműveké is. Ahol a csapból ilyen víz fo­lyik, figyelmeztetik a lakos­ságot, s kijelölik a megfelelő kutat. A Duna sem kivétel, kimutathatóan nő a nitráttar­talma, de még szerencsére tá­vol van a veszélyes határér­téktől. — Járványokat nem okozott a szennyezett ivóvíz? — Az elmúlt 3 évben nem, de azelőtt több úgynevezett vízjárvány is volt a megyé­ben. Csak néhány példát: 1971-ben Tóalmáson 200 gyér mek kapott kólifertőzést, mert fekális szennyeződés került a vízmű medencéjébe. Ha év­vel később ugyanott 88 em­bert megbetegítő vérhasjár- vány volt, a mélyfúrású kutat árammal ellátó vezeték csö­vén jntott be a szennyvíz. 1978-ban Vácott 824-en fertő­ződtek, s a hasrnenéses tüne­teket feltehetően az okozta, hogy tisztítatlan Duna-víz ke­rült a vezetékbe. Ugyanebben az évben Letkésen vérhasjár- vány volt, 131 beteggel, itt több ásott kútban találtunk magas bakteriális szennye­zettséget. 1980-ban Hernádon hetvenötén betegedtek meg, egy kútfej aknába csörgött a szennyvíz műszaki hiba miatt — Mennyire gyakoriak az ilyen esetek? — Enyhébb tüneteket okozó vagy csak néhány embert ágynak döntő kórokból akad bőséggel. Csak utal a mére­tekre: tavaly 230 kút fertőt­lenítését írta elő a KÖJÁL a megyében. Végül ide kíván­kozik: mérgezési és allergiás tüneteket is okozhat a kom­...hegy a vevő ne káresetijén! StJLYCSONKlTÁS, té­ves számlázás, rossz kalku­láció, lejárt szavatosság, és a többi... és a többi... A fogyasztók megkárosításá­nak megannyi esete, amit megannyi népi ellenőri je­lentés rögzít. S mi, fogyasz-* tők, ilyenkor kétszer bosz- szankodunk: egyszer, ami­kor saját magunk is tapasz­taljuk, hogy pénzünkért nem azt kapjuk, és nem any- nyit kapunk, amit és ameny- nyit kellene, másodszor pe­dig akkor, amikor a népi el­lenőri jelentések összegzésé­ből megállapíthatjuk: bi­zony nem esetleges, nem al­kalmankénti, hogy a ká­runkra tévednek. A próba- vásárlások tapasztalatai szerint ugyanis az esetek húsz, harminc, de akár negyven százalékában is becsapnak bennünket. A közelmúltban a rádió­ban nyilatkozott a fogyasz­tók országos tanácsának el­nöke, s szavaiból az derült ki: bár e társadalmi szer­vezet jogai közé semmiféle szankció nem tartozik, adott esetben azért nem tartaná elképzelhetetlennek, hogy más országokban már szo­kásos módon a FŐT boj­kottot hirdessen azon ter­mékekre — vagy akár ma­gukra a gyártó vállalatok­ra —, amelyek nem érik- meg a pénzüket. Illetve: a mi pénzünket. Mert azt végül is tudomá­sul is vesszük, hogy válto­zó világunkban, a nehezedő gazdasági feltételek között, az árak sem lehetnek vál­tozatlanok.. De azt már nem kell tudomásul ven­nünk, s nem is vesszük tu­domásul, hogy egyes válla­latok és szolgáltatók terven felüli és jogtalan áremelés­sel — hiszen a kelleténél kevesebb vagy a nem meg­felelő minőségű áru eladá­sa is ez — apasszák pénz­tárcánkat. A BOJKOTT persze rop­pant kétes kimenetelű vé­dekezési mód. Mert hiszen nagyon nehéz megtagadni vevői kegyeinket olyan gyártóktól, amelyek félig- meddig vagy egészen mono­polhelyzetben vannak a piacon, termékükre viszont szükségünk van. S ugyan­csak nehezen érvényesít­hetjük ily módon jogainkat bizonyos kereskedelmi és szolgáltató vállalatokkal szemben is. Mert hát legfőképpen bizony ma­gunkat büntetjük ha rossz tapasztalataink nyo­mán a város másik vé­gébe kutyagolunk a min­dennapi kenyérért, tejért, felvágottért. Ráadásul még ez a vállalkozás is kétesé­lyes, hiszen semmi garan­cia nincs rá, hogy ott olyan árut kapunk, ami „megéri a pénzünket”. Akkor hát mit tehetünk? Alighanem kénytelenek va­gyunk magunk is úgy vá­sárolni, mintha minőségi el­lenőrök volnánk. Hogy pél­dául 110 forintért egy kiló sertéscombot kapjunk, s ne 86 deka zsírpacnit. Ehhez persze nemcsak bátorság kell — mert hiszen kár len­ne tagadni: nem kevés ku­rázsit igényel a reklamáció —, hanem megfelelő felté­telek is kellenek. Nevezete­sen: hitelesített és állan­dóan ellenőrzött kontroli- mérlegek, Amelyek hasz­nálatára igenis rá kell szoktatnunk magunkat. Ezen kívül szükség van mind a hatóságok, mind a társadalmi szervezetek fo­kozottabb és az eddiginél rendszeresebb ellenőrzésle. is. Mert a vevő reklamáció­jának csak akkor van ered­ménye, ha maga mögött tudhatja az erre illetékes szankciókat is. AZT PERSZE bizonyára merő naivitás lenne elkép­zelni. hogy a jövőben — pusztán a bennünket meg- gondoltabb költekezésre in­dító áremelések okán — egy csapásra megszűnik a súlycsonkítás, a téves számlázás, a rossz kalkulá­ció, egyszóval a vevők megkárosításának megannyi formája. Azt azonban fel­tételezhetjük, hogy e pró­bálkozásoknak az eddiginél szűkebb határt szab a ható­ságok — s persze a társa­dalmi szervezetek — ellen­őrző tevékenysége. No meg a miénk, a vásárlóké is. Gyémánt Mariann munális szennyvizekben levő mosószer, Hypó, festék, oldó­szer s még sokféle háztartási vegyszer. Marad a kompromisszum Vizeink tisztasága felett őr­ködik a KÖVIZIG is., Véle­ményük figyelembevétele a leürítő helyek kijelölésével kö­telező a tanácsok számára. A vízminőség-védelmi osztály vezetője, dr. Varga Pál így beszél: — A vizeinkbe kerülő szennyező anyagoknak csak kisebb része jut pontszerűen, csatornákon, ellenőrizhető utakon a természeti környe­zetbe, a többi szétszórtan ká­rosít. A mai állapotokat feltá­ró, s a hosszú távú megol­dást felvázoló tanulmányter­vet készített a MÉLY ÉPTERV, E szerint eszményi esetben a teljes körű szennyvíztisztítás a végcél. Ehhez azonban kevés a tisztítótelep, s a meglevőket is előkezelővel kellene bővíte­ni. Ugyanis a csatornán érke­ző és a szippantott szennyvíz nem egyforma. Az utóbbi több szerves anyagot, ammóniát tartalmaz, töményebb, ezért hígítást és levegőztetést igé­nyel. A meglevő telepek ilyen bővítéséhez mai árakon szá­molva is több mint 100 millió forint kellene. — Ennyit nehéz hamar előteremteni... — Nemcsak sok pénzbe, sok időbe is kerül az ilyen fejlesztés. Addig maradnak az átmeneti megoldások, melyek vízvédelmi szempontból komp­romisszumot jelentenek. Le­hetséges a mezőgazdasági hasznosítás, de ez még gye­rekcipőben jár a megyében. A másik a deponálás, a leürítő helyeken történő szennyvízel­helyezés. Ezzel kapcsolatban sok a tiltás. — Kérem, vegyük sorra! — Védeni kell a felszín alatti talaj- és karsztvizeket, ezért a depóniánál vízzáró ré­teg szükségeltetik, vagy leg­alább másfél méteres szintkü­lönbség a mindenkori legma­gasabb talajvízszint és a le­ürítő hely alja között. A víz­művek védterületein, felszínre került nyitott karsztokon, jó áteresztésű kavicsteraszokon, időszakosan elöntésre kerülő területeken, vízfolyások, ta­vak, tározók közelében tilos a szennyvízelhelyezés. Ahogy élővizekbe, kutakba sem sza­bad bevezetni. Végül a lakott helyektől is legalább ötszáz méteres védőtávolságot kell tartani. — S mennyi depónia létesí­tésére \alkalmas hely van a megyében? — Tudomásom szerint er­ről soha nem készült felmé­rés, de sok olyan terület akad, amely alkalmassá tehető. Szó sincs arról, hogy ez medence, mélyedés legyen, már csak azért sem, mert ott közelebb a talajvíz! Ezért többnyire ahol szétterítették a szilárd szemetet s földdel takarták, ráürítik a szippantókocsik tartalmát. — Tehát minden tanács ki­jelölhetne a területén ürítő­helyet? — Nem. A Csepel-sziget, a Szentendrei-sziget, a Dunaka­nyar vízparti települései jó­részt vízmű-védterületek. A budai nyitott karsztos vidék (Buda je nő, Páty, Tinny e, Per­bál, Biatorbágy, Nagykovácsi térsége) sem alkalmas. Végül minden teljesen beépült lakó­hely is kizárható. Az iméntiekből következik, hogy nagy területek maradnak szennyvízlerakóhelyek nélkül. Ezért hosszúak olykor a szip­pantókocsik útjai. Ez pedig már összefügg az illegális és tiltott szennyvízürítésekkel. Hogy miként, arról szól a so­rozat következő része. Vasvári G. Pál (Folytatjuk.) Nem vész kárba, valutái hoz

Next

/
Thumbnails
Contents