Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

Gép'pam mozaikok Kezdődik a technikusképzés Csak azok távoznak, akik nyugállományba vonulnak Egy volt kollégista, Bánfi Sándor emlékezik Korcsok Gergely felvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1984. FEBRUAR 7., KEDD Félszáz emberrel kezdte el Nem ment minden olyan simán Korszerű termelési módszerek Mozgalmas napodat zárt a múlt héten a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola tanári kara és diáksága. Az elmúlt, hét évben már megszokottá vált, a gépipa­risták rendezik és nyerik a megyei középiskolai fiú sakk­csapat-bajnokságot. Az idén megtört a jég. A rendezők a lőwysek maradtak, de a baj­nokságot a fóti szakközépisko­lások nyerték, akik az országos döntőre utazhatnak. Az országos tanulmányi ver­seny I. iorauiojaban beregszá­szi Zoltán IV/C. osztályos ta. nuló matematikából, ue fizi­kából még inkább megközelí­tette a 10U százalékos tedjesít- menyt. Izgatottan várják a ta­nárok és tanulók a versenybi­zottság döntését, hogy mit ér ez a várakozáson felüli ered­mény megyei és országos vi­szonylatban a szakközépiskolá­sok között. Az iskola közel egyéves át­fogó atlenőrzo-látogatasáról készült jegyzőkönyvet vitatta meg egyik nap, a Pest megyei Tanács vb művelődési osztá­lya és az intézmény teljes tan­testülete. A Csikós Tóth Ag­nes általános tanulmányi fel­ügyelő által készített, minden­re kiterjedő 35 oldalas jegyző­könyvbe az elismerés mellé csak kötelességből kerülhetett be néhány bíráló mondat, tízek is inkább a túlzottan sok fel­adat vállalására vonatkoztak. Az egyenletesebb teherviselést kérik számon a felettes szer­vek. Legfeljebb egy megálla­pításával lehet vitába szállni. Olyan kis mértékű a fluktuá­ció, hogy csak azok távoznak a tantestületből, akik nyugál­lományba vonulnak, vagy sú­lyosan megbetegednek. Az elnökségben helyet fog­laló Nagy Géza, a Vác városi Tanács vb művelődésügyi osz­tályvezetője, Vörös Géza, Csi­kós Tóth Ágnes, Berényi Ede és Farkas Lajosné, a Pest me­gyei Tanács vb művelődési osztályának irányítói és Kádár Jenöné, az MSZMP váci Bi­zottságának képviseletében je­lentek meg és szóltak elisme­rőleg a tantestület eredmé­nyeiről, mondtak köszönetét a tanuló ifjúságért végzett áldo­zatos munkáért, valamint bá­torítást adtak az idén a felnőtt tagozaton, jövőre pedig a nap­pali tagozaton újra induló technikusképzéshez. Huszonöt évvel ezelőtt, 1959 januárjában épült ki a szocia­lista kollégiumi hálózat. A Lőwy Sándor Ipari Szakközép- iskola régi és jelenlegi tanárai és diákjai ünneplőbe öltözve gyülekeztek a jubileumi köz­gyűlésre a régi alma mater dísztermében. A Himnuszt még lemezről hallgathatta az ün­neplő közönség, de utána két művet a szárnyait bontogató kollégiumi vegyes kórus elő­adásában, Brusznyai Mária ta­nár-karnagy dirigálásával. Szőnyi János tanuló (ÍV/C.), a kollégiumi diáktanács titkára üdvözölte a megjelenteket és ismertette az egész délutánt betöltő programot. Először Molnár Lajos isko­laigazgató emelkedett szólásra és áttekintést adott a magyar­országi kollégiumok történeté­ről. Az iskola 1950-ben 46. sz. Ipari Gimnázium néven ala­kult meg, a diákotthon ugyan­akkor a mellette levő régi pia­rista épületben nyert elhelye­zést. A diákotthon első igazga­tója Klopcsek Pál volt, a szo­cialista kollégiummá váláskor Abonyi Dezső az intézmény vezetője. Az ezt követő időszak ered­ményeiről, a jelen feladatai­ról Bolvári Péter kollégiumi igazgatóhelyettes adott tájé­koztatást. Sajnálattal állapítot­ta meg, hogy a sok meghívott régi kollégista közül csak Kuthy Albert magyar-német- orosz szakos tanár, a 60-as, 70-es évek kollégiumigazgató­ja és Bánfi Sándor, az 50-es évek diákja - jelent meg. Az egykori nevelőtanárok szép számmal képviseltették magu­kat. Az előadó elmondta, hogy a kollégium közel 2000 falusi­vidéki diákot segített hozzá az érettségihez, illetve a képesítő­Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára volt az előadó péntek délután az MHD váci gyárának szabad p ártnapján. A sok érdeklődőt vonzó ren­dezvényen Krasznai Lajost Cseri Béla, az üzemi pártbi­zottság titkára és Takács Im­re, a gyáregység igazgatója köszöntötte. Ott volt dr. Olajos Mihály, a váci városi pártbi­zottság első titkára és Weisz György, a városi tanács elnö­ke is. A megyei első titkár elő­adásában tájékoztatást adott az időszerű nemzetközi kérdé­sekről, a világgazdaságban zajló folyamatokról, összefüg­gésben hazánk gazdaságpoliti­kai kérdéseivel. Szólt az 1984. évi célokról, várható fejlemé­nyekről, népgazdasági törek­vésekről, Pest megye iparának helyzetéről, a településfejlesz­tés kérdéseiről. Köszönetét hoz. Említést tett Marótzy Miklósról is, aki mint kollé­giumi diák nyert az országos műszaki tanulmányi verse­nyen. Ma a Budapesti Műsza­ki Egyetem tanára. Érdekes párhuzamot vont az igazgató- helyettes az egy-két évtizeddel ezelőtti állapotok és a mosta­niak között. Akkor korszerűt­len berendezésekkel túlzsúfolt volt a kollégium, sok kényel­metlenséget kellett elviselnie az akkor itt lakóknak. Mégis sokkal jobbak voltak a tanul­mányi eredmények, mint ma. Pedig most majd 50-nel keve­sebben laknak itt, ráadásul már több helyiség is van az épületben. A régi diák. Bánfi Sándor is köszöntötte a tantestületet és a nebulókat. Elmondta, hogy a diákotthon révén sze­rette meg Vácot annyira, hogy az iskola elvégzése után ittra­gadt a városban. Ma fia is az intézmény növendéke, a III/A. osztályba jár. Czmarkó Gyula tanár mondott a váci kollektívák múlt évi erőfeszítéseiért, s kü­lön kiemelte az MHD, a Forte és a Váci Kötöttárugyár gaz­daságpolitikai, termelési ered­ményeit. A diaporáma meghonosítója Kocsis Iván A KOCSIS CSALÄD — a dokumentumok tanúsága sze­rint — legia-lá'bb 200 éve él Vá­cott. A művész édesapját so­kan a régi főtéri fűszer- és csemegeüzletéből ismerték. A kereskedő csalód legidő­sebb gyermekeként született Iván már 12 éves korától fo- tózgat, de szívesen rajzol, mintáz, ír verset, novellát, dalszöveget, még balett szö­vegkönyvet, vagy három év­tizeddel ezelőtt lapunkban cikkeket. A pesti Bolyai textiltechni­kum után egy ideig techn/ikus- ként dolgozik a váci Bélés- árugyárban. Gyermekkori nagy élménye a mozgókép, a film. A felnőttkor küszöbén a Színház és Filmművészeti Fő­iskolára jelentkezik, filmren­dező aikar lenni. Makacs ki­tartással egy évtizeden át öt alkalommal felvételizik. A si­kertelen felvételik mellett egy­re aktívabban foglalkozik a fotóművészettel. Művészetel­méleti és fotóművészeti stú­diumok mellett 1957-től jelen­nek meg képei hazai kiállítá­sokon. 1962-től a külföld is megismeri nevét. Eddig kö­rülbelül 150 külföldi és vagy 80 magyar kiállítás katalógu­sában olvashatjuk nevét a ki­állítók között. Közben kül­földi utak: négyszer Párizs — minden művész nagy élménye és vágya — de más utak is; olasz, svájci, osztrák tá­jak jelennek meg képein, de bejárja Varsót, Krakkót, Észak- Csehországot éppúgy mint Drezdát; Berlint és az NDK északi tó vidékét. MÉG 1958-BAN többedmagá­Az új közigazgatási rend életbelépése óta Göd területi­leg Dunakeszi város vonzás- körzetéhez tartozik. A gödi Dunamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési területének nagyobb része azonban most is váci vonzás- körzetben terül el. Ez indo­kolja, az idén 35. működési évét betöltő termelőszövetke­zetről megemlékezzünk. A régi birtokon Ennyi ideje, hogy megalapí­tották a termelőszövetkezet első jogelődjét. 1949 őszén. ötvenkét ember lépett akkor a közösségi útra, mint az „al­sógödi Vörös Csillag’’ Ter­melőszövetkezet alapítója, a volt Nemeskéry-birtokon. A másik jogelőd az 1950-ben, ötven taggal alapított „Felső­gödi Űj Élet” elnevezésű ter­melőszövetkezet volt, a régi Schäffer-b irtokon. A két jogelőd azután 1951- ben „Egyesült Törekvő” Ter­melőszövetkezetté alakult át. Ez a termelőszövetkezet biz­tos alapokon működött, még az ellenforradalmi kemény napokat is átvészelte, nem tudták szétbomlasztani. 1962-ben újabb egyesüléssel csatlakozott hozzá a két du­nakeszi, az „Űj Élet” és az „Aranykalász” termelőszövet­kezet. A név is változott: „Göd- Dunakeszi Egyesült Duna- menti Mgtsz” lett. Ezzel a termelőszövetkezet termőterü­lete ezerkilencszáz hektárra nőtt, tagjainak száma pedig elérte az ötszázhúszat. Ez a útra készül val megalapítja a Dunakanyar Foitóklubot, mely 26 év alatt az ő vezetésével fejlesztette ki tájegységünk sajátos fotómű­vészet5 kultúráját. Nevéhez fűződik egy új fotografikus műfaj, a diaporámaművészet hazai meghonosítása. Ezért 1979-ben neki ítélik a Geren­dás Mlihály díjat. 1981-ben a Dunakanyar Fotóklub vezető­jeként végzett közművelődési tevékenységéért „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben ré­szesült. „Civilben” a kezdeti fotólaboráns', majd népműve­lési munkája után 1966-ban a Magyar Iparművészeti Főisko­la szakoktatója, majd fotóla­bor vezetője lett. 1978-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak. 13 éves főiskolád munkája után, 1979-ben sza­bad foglalkozású fotóművész lesz. Két magyar filmben dolgo­zik trükkfotósként, könyve­ket illusztrál, fotóeliméleti előadásokat, diaporám,a-bemu- tatcükaf tart. Az elmúlt év vé­gén készült el a Váci Kötött­árugyár által megrendelt pá­lyaválasztási és propaganda- célokra készült hangosított diasorozattal. Egy másik meg­bízója a Dunamenti Regioná­lis Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat: a most bővülő váci strand fedett uszodájába ter­vez egy 3x17 méteres fotogra- fikai eljárással készült fali­képet. E munka befejezése után a Móra Kiadó egy állatokról szóló antológia illusztrálására kérte fel. De közben Olasz­országba készül: nemrég el­nagyságrend már lehetővé tet­te a nagyüzemi gazdálkodás­mód kialakulásának lehető­ségét. A termelőszövetkezet 1974-ben érte el huszonöt éves jubileumát, ekkor a taglét­szám már hétszázhúsz volt, vagyona pedig meghaladta a százmilliót. Egyesültek A hetvenes években a terü­leti koncentráció elve érvé­nyesült. A budapesti termelő- szövetkezetek feloszlásával újabb egyesülésre került sor, minek következtében a rákos- palotai „Blagoev” Termelőszö­vetkezetet egyesítették a gödi­vel. Ezután, 1978-ban a szoko- lyai „Béke” Termelőszövetke­zet, majd később a szobi „Űj Barázda" Termelőszövetkezet csatlakozott, az akkor már „Gödi Dunamenti Mgtsz” ne­vet viselő szövetkezethez. A jelenlegi helyzet 1982. január 1-vel alakult ki véglegesen. A történet látszólagos komplikáltsága híven tükrözi a való életet, éppen ezért óva int mindennemű általáno­sítástól. A jelenlegi nagyság, a A galambsport szerelmesei ismét kiállításra készülnek. Ezúttal a váci 31. számú ga­lambász egyesület tagjai mu­tatják be kedvenceiket. A nyerte a Római Magyar Aka­démia ösztöndíját, mely 3 hó­napos római tartózkodást je­lent — é<s természetesen 3 hó­napos fotós munkát, melynek célja az EUR építészeti együt­tes, továbbá a reneszánsz és a barokk Róma műemlékeinek fotógrafikus feldolgozása. A SZÜKEBB PÁTRIA fo­tósai és fotóbarátai erre az időre sem maradnak vezető nélkül. Helyét erre az időre 21 éves fia. ifj. Kocsis Iván veszi át, aki apja nyomdo­kain haladva a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági csoportjának vezetője, egyébként a Forte gyár filmöntőjében dolgozik. A 12 éves Krisztina lánya sem szakított a családi hagyo­mányokkal, kedvenc hobbyja a rajzolás. A család negyedik — nem kevésbé fontos — tagja a feleség, aki mind- annyiuk számára megterem­ti az alkotói munka feltéte­leit rendkívüli tagoltság miatt is komoly hozzáértést követel, hiszen a termelőszövetkezet területe lpolydamásd, Dömös, Márianosztra, Szob, Kóspal- lag, Verőcemaros, Szód, Göd, Dunakeszi és Rákospalota közigazgatási körzeteiben, a Dunát kísérve közel 80 kilo­méter hosszan, mintegy hét­ezer hektáron fekszik. A ré­gebbi számítás szerint ez durván tizenkétezer holdnak felel meg. Az alapításkor még 52 tag­létszám 1982-re 6972-re emel­kedett. A termelési érték pe­dig bőven meghaladja a két­milliárdot! Modern szervezet Természetesen az idők fo­lyamán sok gond is akadt. Nem ment minden olyan si­mán, mint ahogy ezt egy kró­nikás elmondhatja. De a szö­vetkezeti termelésmód korsze­rűségét és jóságát bizonyítja az a tény, hogy a jó kollektí­vák meg tudnak birkózni az élet támasztotta követelmé­nyekkel. Radányi Lajos február 11-én és 12-én meg­rendezésre kerülő galambbe­mutató előtt érdemes vissza­pillantani a szervezett galamb­tenyésztők évtizedeire. Az első összefogás alapjait 1932-ben rakta le a Vác és Vi­déke Fajállattenyésztőinek Egyesülete, amely kilenc év le­forgása alatt taglétszámát 497- re gyarapította, magába fog­lalva a galamb-, eb-, barom*5-, díszmadár- és nvúltenyésztők táborát. A második világhábo­rú után az országos és a he­lyi egyesületek megszűntek, működésüket új alapokra he­lyezték. A helyi galambtenyésztők már 1947 decemberében kiál­lítást rendeztek. 12 fajtából 23 kiállító 159 galambbal. Ezután minden évben sor került egy­két kiállításra. Kiemelést érdemel az 1975- ben megrendezett — Vác 900 éves alapítását ünneplő — ju­bileumi kiállítás, amelyen minden szervezett tenyésztő szerepeltette madarait. Szép példával szolgáltak az elköl­tözött tenyésztők is. idetarto- zónak vallva magukat. Eljöt­tek, hogy szereplésükkel fel­zárkózzanak. A jó szervezés eredményeként nemcsak az ország sok más helységéből, de a környező országokból is jöt­tek látogatók. 52 tenyésztő ré­vén 30 faltából, 488 galambot mutattak be. A helyi tenyésztők ott van­nak minden országos és ha­zánkat képviselő nemzetközi kiállításon. Sokan ügy vélik, hogy a két egyesület együtt nagyobb sikereket érne el. Mások aggódnak az utánpót­lás miatt is. A galambászok azt vallják, hogy aki egyszer elkezdte, az egy életre kapcso­latba kerül a galambokkal. Erre jó példa a most ki­állítók közül idős Jakab Fe­renc, aki 91 évesen még ének­lő madarakat is tenyészt. Papp LászlA ISSN 013S—2759 (Váci Hírlapi Épületlakatosipari szerkezetek javítására, szervizmunkáira FELVESZÜNK JÓL KÉPZETT SZAKMUNKÁSOKAT, elsősorban hegesztőket, lakatosokat, festő-mázolókat forgácsolókat, és üvegeseket Foglalkoztatás: megegyezés szerinti teljesítménybérben. Jelentkezni lehet: Épületszerviz Leányvállalat Budapest XIII., Mautner Sándor u. 11. Telefon: 290-850, 490-507. Pénteken délután Előadás a hajógyárban Településfejlesztés és az ipar A kék ég fehér vitorlásai A sportág múltja, jelene Minden évben egy-két kiállítás Porubuszky Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents