Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 2& SZÁM 1884. FEBRUÁR 1., SZERDA A lemezisiűves isiioSái Hányféle át vezet Boncidéra? Tudás nélkül semmi sem síkéiül — Hazajött a gyerek az első áriá után, eiliáim rakta a matomatikiakönyvét, hogy ezeket a példáikat kellene megoldani. Olvasom, ho,gy Hencidából Pirípócsra három út vezet. Piripócsról Kukutyin- ba kettő, onnan Boncidába négy. Hányféleképpen juthatunk el Hencidából Boncidába Piripócson és Kukutyinon át? Aztán ott ültünk vagy három órát a példa fölött, de csak egy valamire jöttem rá, hogy harmincegy éves fejjel újra kell járnom a nyolc osztályt. Kicsit furcsa, hogy én ugyan nem tudom megoldani a feladványt, de a gyerektől megkövetelem. Mehetsz az iparba Haloronyi bizonyítvány hever az asztalon. Iskolákból, dátumokból, érdemjegyekből kerekedik ki a történet. — Messze álltam én az eminensektől az általánosban — meséli Gödi János, a Ceglédi Építőipari Szövetkezet bádogosa. — Lehet, hogy se’-'"i se mondta ki, de benne v. . a levegőben, hogy ha rosszul tanulsz, mehetsz az ipariba. Az ember azt gondolnál, hogy ma már kiveszett ez a szemlélet, de hát nagyon is él. .Ügy pályaválasztás idején n em s.ok- .becsülete .van ....az ip ari munkának. Csakhogy ki építi fel a házat, javítja meg az elromlott autót, ki szereli a villanyt... Tudás nélkül egyik se megy. — Szóval én is az ipariba kerültem, a szakmai tárgyakkal semmi gondom nem akadt. rajzolni meg szerettem. A bádogos mindig hasznát veszi a kézügyességnek. Harmadévesként már a szövetkezetnél dolgoztam normában. Egyszer szólt a főnököm, hogy, na, te mégy el a versenyre. Sikerült is a dolog, kiváló ifjú szakmunkás jelvénnyel tértem haza. Nem szokványos mester volt az enyém. A magyarázat valahogy kimaradt az ő módszerei közül. Ha kérdeztem, csak azt válaszolta: molnár gondja az őrlés. Ügy vélte, jobb, ha kényszerít arra, hogy ellessem tőle a fogásokat. Persze, mikor végképp nem ment valami, hát megmutatta. Végül: tiszteletem — 1976-bam 23 évesen mestervizsgát tettem. A munkatársaim azzal fogadtak, hogy: ugyan minek mentél vizsgára, mia ugyanaz vagy, mint aki tegnap. De hát nem is akartam én más lenni, főleg nyakkendőt kötni nem. Viszont elhatároztam, hogy most már nem hagyom abba a tanulást. Itt Cegléden jártam a szakmunkások szakközépiskolájába, levelező tagozaton, heti két alkalommal. 1979-ben érettségiztem, s még abban az évben folytattam a Vági István Építőipari Szakközépiskoláiban, estin. Mikor ezt befejeztem, arra gondoltam. kiegészítem még egy aprósággal, s a minősítő vizsga után magasépítési technikusként jöttem haza. — Eszembe se jutott, hogy másfajta munkát kérjek. Bádogos vagyok, ezt szeretem. A sok bizonyítvány anyagiakban nem hozott változást, de mivel munka melllett tanultam, a tervet a műhelyben is teljesíteni kellett. Mit .mondjak, sokszor eljutottam odáig, hogy most aztán vége, lerakom a könyveket. Nehéz volt újba meg újra belátni, hogy nem mehet veszendőbe az a sok év. És a dac is, hogy végig fogom én ezt csinálni, nem egyszer továbbsegített. Amikor belevágtam, csak az hajtott, hogy majd könnyebben tudunk szót váltani a gyerekkel a házi feladatról. De az ma is talány, hányféle úton juthatunk el Boncidába. Azért valami mégis változott. Elmegyek valahova dolgozni, hát rögtön azzal kezdik, hogy hé, öcsi. Közben, persze, csak megnézik, mit csinálok, meg beszélgetünk is, úgyhogy a végén azzal búcsúznak: tiszteletem. Enynyi az egész. Lesz alkelom — Szeretném sok mindenkivel megismertetni ezt a szakmát. Igen ám, de nincs utánpótlás. Már maga a megnevezés is, bádogos, túl rideg. A lemezműves jobban ' hangzik. Nem? Kellő tudással és gyakorlattal az anyagból bármi készíthető, végtelen a lehetőség. Semmivel sem cserélném el a szakmámat, úgy érzem, nem pergettem még ki teljesen miasiam, s biztosan lesz alkalom a bizonyításra. Varga Sándor Tápiószőlős A terv egy áj Iskola A rokonlátogetás^a-'házi és- kerti munka megszokottá vált a gyerekek körében is, de igen sokan csak a tévé előtt ülve töltik el szabad óráikat. Az ötnapos tanítási hétre való áttérés örömei és gondjai különböző módon érintették az általános iskolákat. Tá- piószölősön, körzetünk egyik új községének általános iskolájában a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés kedvezően értékelte a feladatok megoldását. Csizmadia Endréné igazgató előterjesztésében részletesen elemezte a tanév megváltozott munkarendjének előnyeit, hátrányait. A 358 iskolás mindegyike részt vett országjáró kiránduláson, valamelyik szombaton vagy vasárnap. Gyakran a szülők is elkísérték a túrázókat. A szakköri tagok rendszeresen látogatják a tápiószelei és a ceglédi múzeumot, a tá- pióbicskei emlékművet. Sajnos, Tápiószőlősön nincs művelődési ház. A községi könyvtár eredményesen segíti a nevelő-oktató munkát, a szabad idő hasznos eltöltését. Az ifjúsági klubosok többször voltak együtt színházban. A napközi otthon hiánya súlyos gond. Kevés a tanterem, nő a tanulólétszám, az iskolaépület állapota sem a legvonzóbb a gyerekek számára. Tervezik már az új iskola,■ -építését; de a megvalósításra csak ■ később kerülhet sor. Az egy őrs, egy család mozgalom segíti a teremgondok megoldását. A családok szívesen fogadják a gyerekeket őrsi foglalkozások megtartására. Szombatonként kézilabdaedzéseket tartanak, asztaliteniszeznek a szőlő- siek, jó időben zajlik az „alvég” és a „felvég” focibajnoksága. A szabad idő eltöltéséhez is próbál módokat találni a szülői munkaközösség, az Új Barázda Tsz és annak KISZ-szervezete. Pompás ruhák serege a Somjának A Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységében egy évszakkal már előbbre vannak: két szalag dolgozik külföldi megrendelésre, bérmunkában az NSZK-beli Sonja cégnek, régi partnerüknek. A cég a nyári kollekció egy részét készítteti Cegléden. Az igényes megrendelő elégedett a kész ruhákkal Apáti-Tőth Sándor felvétele Társadalmunk fontos feladata az idős emberekről való gondoskodás. Tény, hogy sokan vannak. Kitolódott az életkor felső határa és ez igen örvendetes. De az már kevésbé, hogy csökkent a születések aránya, vagyis azoknak a hozzátartozóknak a száma, akiknek a gondoskodására számíthatnának az idős emberek. A nők munkába állása általánossá a felszabadulás utáni időkben vált. Az emancipáció egyik eredménye, hogy alig találni háztartásbeli asszonyokat. Hiányukat legjobban a gyerekek és az idős emberek érzik. Nincs, aki napközben gondoskodjon róluk, akivel beszélgetni, együtt- tenni-venni lehet. A gyerekek számára ott a inár jól bevált napközi és az óvoda. De mi legyen az öregekkel? Eréé a fontos kérdésre kerestünk és találtunk választ Ceglédberceíen. A közösségben Régi tervet sikerült megvalósítani a község vezetőinek 1983-ban. az öregek napközi otthona létrehozásával. Erre a célra biztosíték özvegy Hanti Jánosné nemes adománya: felajánlotta házát a községnek, Nemcsak szépséghibák A kövér hópelyhek eleinte csak a talpfákra telepedtek le. Aztán beóvakodtak a kövek közé, fényes csíkot húztak a sínszalagokra, fehér abrosszal terítették meg a peront, ösz- szecsődültek a kis épület párkányán, az ablakkeretekbe ültek, később a váróterem hosz- szú padját is hópárna borította. Persze, lehet, hogy így van ez rendjén. Miért épp a Budai út vasúti megállóhelyének ablakai lennének beüvegezve? Hisz máskülönben miként járkálhatna ki s be a szél, önthetné el az eső, nyaldoshatná szutykos hóié? Miért pont itt díszelegne a plafonból kilógó drótvezetékek végén villanykörte meg lámpabura? Nemde, vakablakok között vakoskodni illik? És hát miért is ne hámlanának belül a falak, miért ne repedezne, omladozna az építmény egyik sarka? Micrt is ...? Talán, mert az apró szépséghibák miatt használhatatlan. Télen legalábbis. s (v. s.) Nótaest Február 10-én 19 órakor nótaest lesz a Kossuth Művelődési Központ emeleti nagytermében. A műsor vendégei Madarász Katalin és Gál Gabriella. Különös csapat ax égen Mivel különös balesetemnek nem volt szemtanúja, meg merem írni az érdekes történetet, mely, azt gondolom, talán egyedülálló a madarak világában. Ugyanis reggelente munkába menet furcsa madárcsapat vonult az elmúlt két hónapban a fejem felett, ami annyira lekötötte figyelmem, hogy a kerékpárom drótkerítésen kötött ki. Szerencsére nem gyorsan mentem ... A nevezetes légiparádé pedig a következőképpen nézett ki. Ügy 7 óra és negyed 8 között hét vadkacsa röppent fel Cegléden a PENOMAH mögötti mocsaras, nádas területről, ehhez a zajos csapathoz mindig egy jól fejlett sötétbarna galamb csatlakozott, valamelyik b ede- széli lakás dúcából. A vadkacsák mintegy 30-40 méter magasra íveltek és tőlük 4-6 méterre lemaradva, úgy 2-3 méterre! mélyebben hasította a magányos galamb az eget. A Tüzép-telep irányába repültek minden alkalommal, a Varnyasba. Ez azért biztos, mert egy szabad szombaton már a helyszínen vártam a furcsa csapatot. Egy tocsogóra csaptak le a kacsák. Vajon milyen ízes csigát, kagylót vagy férget találhattak? A házigalamb nem zavartatta magát, mivel nem különösebben kedveli a vizet — az iváson kívül, nyugodtan szedegetett a közelben. Mikor megtelt a begye a kacsáknak, hangos riasztással felkerekedtek. Nyomban csatlakozott hozzájuk a nagy testű tyúkgalamb is. Minden elérhető szakcikket megnéztem a sorozatos eset óta, de hasonlóról nem számolt be egyik sem. Nagyon érdekes, tetszetős elméleteket lehetne kitervelni magyarázatképpen, de azok alighanem a kuriózumon túl semmit sem nyújtanának. Egy azonban valósnak látszik. Nevezetesen az átrepült terület két vörösvércse, továbbá egy héja territóriumán vezet keresztül — talán rossz emlékei lehetnek a házigalambnak. Talán épp egy ilyen élmény maradt meg benne, ezért maradt árva vagv éppen özvegy? Bármi legyen is a valódi ok. különös ornitológiái eset, ennek tavaszi folytatódását nagyban remélem. Ha ezt a kicsi vadkacsák látták, bizonyosan természetesnek veszik, hogv a vadkacsa és házigalamb jóbarát, példát adva az embereknek is segítőkészségből, gyámolításból. Surányi Dezső legyen belőle napközi az öregeit számára. A község vezetése megtárgyalta a felajánlást, elfogadták a házat, s örömfnel láttak a nem kis feladat megoldásához. A ház a község egyik legrégebbi épülete. Közművesí- teni, felújítani kellett, ehhez rengeteg pénzre volt szükség. Ma már ismerjük a költségvetést: 1,2 millió forint. A költségvetés elkészítésével egy időben megkeresték sorra az idős embereket, s megkérdezték őket. Szívesen, örömmel jelentkeztek. A 30 személyes korszerű napköziben étkező, pihenő, foglalkoztató szoba várja majd a magány elől közösségbe vágyókat. Családias hangulat Ceglédberceíen már többször kérte — s mindig eredménnyel — a tanács a lakosság anyagi segítségét. Így volt ez most is. 400 ezer forintot vállaltak az emberek, 300 ezer forint támogatást adott a megyei tanács, a többi pénzt a községi tanács teremtette elő. A napközi még nem készült el teljesen. Átadására tavasz- szal kerül sor. A téli viszontagságok elviselésének megkönnyítésére, ideiglenes megoldásként, már tél elején beindították azért egy tanácsi épületben az öregek napközi otthonát. Reggelente gépkocsival szállítják oda a távol lakó vagy korlátozott mozgású idős embereket. A 4 fős, egészségügyi végzettségű személyzetből jelenleg 3 fiatalasszony már itt dolgozik. A megbízott vezető, Aszódi Zoltánná így számolt be tapasztalataikról, az összeszokás időszakáról. — Az első hetek ismerkedéssel teltek. A „lakók” és a dolgozók sem voltak tisztában azzal, hogy amit szeretnének, hogyan is lehetne megvalósítani. Az egyetlen biztos pont a cél volt; az, hogy a lehető legrövidebb időn belül közösségivé váljanak azok az emberek, akik előítéleteket félretéve, elsőként jelentkeztek az otthonba. A családias hangulat kialakításában segített az a körülmény is, hogy a karácsonyi ünnepekre együtt készülhettünk, és együtt ünnepelhettünk. A helyi Egyetértés Termelőszövetkezettől kapott fenyőfát együtt díszítettük, az általános iskolások kedves műsorral leptek meg bennünket. A művelődési ház és a könyvtár pedig Takács Tibor írót hozta vendégségbe hozzánk, aki diafilmeket vetítve csodálatos, idegen tájakra kalauzolta el az érdeklődő közönséget. A környezet barátságos. A vidáman beszélgető idős emberek lelkesen fogadnak minden betérőt. Ottjártamkor Hegedűs doktort üdvözölték örömmel. Az orvos hetente 2 alkalommal látogat ide és megvizsgálja azt, aki igényli. A szociális ellátáson kívül igyekeznék Az otthon lakóinak? kulturális igényeit is kielégíteni? 10 féle folyóiratot járatnak, a könyvtárból kölcsön könyveket, újságokat kapnak, televízió, lemezjátszó rádió hallgatása szélesíti a programok választékát., Akinek van türelme, kézimunkázhat. A többiek kártyáznak, beszélgetnek. Hogy otthon érzik magukat, szemmel látható. Segítenek az asztalok megtérítésében, letakarításában. A férfiak most a hósönrésben teszik próbára ereiüket. Időnként meglátogatják Hantinét, aki a házába invitálta a falu magánvos öregjeit, s aki az úi. végleges naoközi otthon elkészültével köztük fog élni. Vendég is jöhet A vezetőnő terveikről is szívesen beszélt. Buszkirándulásra szeretné elvinni vala- mennyiüket, hisz közülük sokan már évek óta nem lépték át falujuk határát. Örömmel fogadja az érdeklődő, segítséget ajánló emberek látogatását. A Háziipari Szövetkezettől fonalakat kaptak, így foglalkozásaik körét tovább bővíthették. Az itt élők véleményét könnyű tolmácsolni. Világosan, egyszerűen fogalmaznak. Magukénak érzik az otthont, megszerették egymást és gondozóikat. Beszélgetés közben egyikük így summázta mind- annyiuk véleményét: „a jót könnyű megszokni!” Búcsúzáskor kedvesen már a legközelebbi viszontlátásra invitálnak. Sági Erzsébet Kosárlabda Bővül a sportágak sora Magyarország—Románia nemzetközi kosárlabda-mérkőzés lesz Cegléden, ezzel tovább bővül a sportági választék a tornacsarnokban. Az asztalitenisz, birkózó, kézilabda sportágak után a kosárlabda is bemutatkozik, rögtön nemzetközi mérkőzéssel. A Magyar Kosárlabda Szövetség Cegléden rendezi 1984. február 7-én 18 órai kezdettel a Magyarország—Románia f< fi kosárlabda válogatott mi kőzést. A jegyek árusítói február 1-én kezdik a helys; nen.1 A két válogatott találkozó mindig heves csatákat hozo ezen a mérkőzésen is na küzdelemre számíthatunk. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírl Ceglédherce'en megvonásul Az öreg házból öregek háza Essz
