Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

Kftíintefeüek arcképcsarnoka Az elsi sietség nélküli érák Irodájából is több arcát ismerem Cseh Kálmánnénak, a Monor—Dabasi Járási Népi Ellenőrző Bizottság immár nyugdíjba vonult elnökének. Volt már szigorú, szemüve­ge mögött összeszaladó szemráncokkal, volt olyan neve­tős, hogy vele derültek a munkatársak, és volt gondter­helt, sűrű cigarettafüstben lapozta a halomnyi vizsgála­ti anyagot. Most, amikor otthonában nyit ajtót, derűs, pihent, nyugodt. — Élvezem a magány első hónapját! — nevet. — Éle­temben alig volt alkalmam rá, hogy néha-néha egyedül legyek. Most pedig órák is akadnak, amikor mindenre ráérek. Nagyon szeretek főzni, kézimunkázni, olvasni, takarí­tani és élvezem, hogy most nyugodtan hozzáfoghatok siet­ség nélkül bármihez, amihez kedvem van .., bkj Az első, mosolygós mondato­kat aztán mindjárt a szabódás követi. Ugyan, mit mondhat­na el magáról? A munkáját két járásban ismerik. Ügy ér­zi — mondja — mindig úgy csinálta, hogy nem hagyott másokban rossz emlékeket, hiszen végül is a vizsgálatok kivétel nélkül segítő szándék­kal indulnak. Akadtak persze nehéz ügyek is. — Bulldog-természetem van, szoktam mondani. Amin én egyszer elindulok, azt végig­csinálom, legyen szó bármiről. De egyet soha nem tévesztek el: az igazságot keresem, igaz­ságos módon igyekeztem min­dig rendezni a dolgokat. És ez a tény, ha csak utólag is derül ki, nem hagyhatott keserű ér­zést senkiben. A NEB-vizsgálatok rendkí­vül sokrétűek, irányításuk is sokoldalú embert feltételez, hiszen az egészségügyi témák­tól a kereskedelemig, közgaz­dasági jellegű ellenőrzésektől az összemosódó köz- és ma­gánügyekig mindent megtalál­ni a tennivalók között. A gya­korlat persze segít. De hogyan kell elkezdeni? — Kezdjem a legelején. Ak­kor induljunk onnan, hogy nem vagyok monori, Fülöp- szálláson születtem, s ott is él­tem 17 éves koromig1. Anyám orosz volt, édesapám hadifog­ságból, a szibériai Irkutszkból hozta haza feleségnek. Nyol­cán voltunk testvérek, s 12 éves koromban, mint az egyik legnagyobb gyerek a család­ban, már javában háziasszony- kodtam. Meg kellett fognom a munka végét, de ez azóta sem idegen tőlem. Parasztlány vol­tam, kert, ásó, szerszám nél­kül most is furcsa lenne az életem. Tizenhét évesen, kor­engedménnyel lettem párttag, szüleim mindketten azok vol­tak, s én magától értetődőnek tartottam a példájuk nyomán elindulni. Negyvenkilencben a SZÖVOSZ hirdetett egy tan­folyamot, mentem iskolára, s mivel a legjobbak között vé­geztem, akiket Pest környé­kén helyeztek el, Ócsára ke­rültem. Onnan pedig bizalmi állásba Dabasra, a katonai nyilvántartóba. Ott ismerked­tem meg a férjemmel, aki po­litikai tiszt volt. 1953-ban ösz- szeházasodtunk, a következő évben őt iskolára küldték, s 54-ben Monorra helyezték. Egy éven át járt kerékpárral Dabasról Monorra, a leghide­gebb télben is, s közben én is biciklivel róttam a dabasi já­rás útjait. Ez utóbb szerencsé­nek bizonyult: amikor a mono­ri és a dabasi járási NEB ösz- szevonásra került, örültem, hogy itt is, ott is otthon va­gyok ... Az átkerékpározott telek után nyugalmasabb időszak következett: Cseh Kálmán és felesége Monoron szoba-kony- hás lakáshoz jutottak, meg­született a fiuk, akivel a fia­talasszony egy ideig otthon maradt. Több mint tíz év kö­vetkezett ezután a földműves­szövetkezet személyzeti veze­tői munkakörében, aztán hir­telen a megbízatás, a mélyvíz, egyszál egyedül, adminisztrá­tor nélkül: a monori Népi El­lenőrzési Bizottság vezetése, ötévenként mindig újraválasz­tották. Jól csinálta tehát. — Csináltam? Csináltuk. A népi ellenőrök, a társadalmi aktívák munkája, azoké, akik ezt a felelősségteljes feladatot minden ellenszolgáltatás nél­kül, tudásukat, energiájukat, szabad idejüket áldozva vég­zik, szinte felmérhetetlen. Mindig nagyon jó gárdával dolgoztam, ez biztonságérzetet adott és azt a jó érzést, hogy jól, tisztességgel dolgozhatunk. Közben folyton tanultam, az önképzés is mindennapi teen­dő volt, hordtam haza a ren­deleteket ... Cseh Kálmánná csak család­anyaként, csak feleségként nemigen „szerepelt” otthon, munkája gondjait nem mossa le az emberről a lakásajtó kü­szöbe mögötti levegő. S mert Kálmán után István is meg­született, a házaspárnak — nagyszülők és külső segítség nélkül — össze kellett dolgoz­nia, hát együtt tartották a vál- lukat a terhek alá. A jelen: Kálmán, a nagyobb fiú állatorvos Baranya megyé­ben. István, a kisebb a gimná­Gyömrőn, 16-tól: az aszta­litenisz-klub tart edzést, 18- 151: aerobic tanfolyam _ az út­törőházban, 9-től ll'-ig és 15.30-tól 17.30-ig: vívás, 9-től: a rajzszakkör foglalkozása, 18.15-től: • az oroszszakkör ös --jövetele. Épületlakatosipari szerkezetek javítására, szervizmunkáira FELVESZÜNK JÓL KÉPZETT SZAKMUNKÁSOKAT, elsősorban hegesztőket, lakatosokat, festő-mázolókat forgácsolókat, és üvegeseket Foglalkoztatás: megegyezés szerinti teljesítménybérben. Jelentkezni lehet: Épiüeiszerviz Leányvállalat Budapest XIII., Mautner Sándor u. 11. Telefon: 290-850, 490-507. ziumi érettségi után szakmát választott, szobafestő, mázoló, tapétázó, Ócsán dolgozik. Meg­érkeztek az unokák is: Kál- mánka 7, Kata 3 éves, Isti ja­nuárban volt egy esztendős. Cseh Kálmánná elbúcsúzott elnöki feladataitól, január el­sejétől nyugdíjas. A férj, a Monori Rendőrkapitányság al­ezredese, az igazgatásrendé­szeti osztály vezetője. — Neki húsz hónapja van a nyugdíjkorhatárig! — nevet Csehné, aztán szomorkásán teszi hozzá: — Messze vannak a gyerekek, a napokban is ezt emlegettük, hogy Isti már jár, s a férjem még nem is látta, hogyan lépeget... De hát végül is egy szülőnek nincs távolság. S nincs a gye­rekeknek sem: minden vaká­ciót, majd minden hét végét együtt töltenek. Cseh Kálmánná búcsúzása­kor a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben része­sült. Ha szükség lesz a tapasz­talataira — mondja —, szíve­sen megy, szívesen segít. De most a pihenésnek örül, mert nehéz volt az út. j::s Kg mi — Hogy mennyire nehéz volt, arra is csak most, utó­lag jöttem rá. Hiszen menet közben az ember úgy van ve­le: ezt még meg kell csinál­nom, ezen még mindenképpen túl kell jutnom, ez még fel­adat! S ez a tevékeny, lelkiismere­tes ember egymás mögé sora­kozó, minden napja. Ez maga az élet. Koblencz Zsuzsa Kinevezés A múlt esztendő végén — mint ismeretes — nyugdíjba vonulás miatt megüresedett az MHSZ monori városi jogú nagyközségi titkári tisztsége. A megyei vezetőség február 1-i hatállyal Misek Miklóst ne­vezte ki, aki korábban a volt járási pártbizottság politikai munkatársaként dolgozott. Az MHSZ monori vezetősé­ge továbbra is összefogja, koordinálja a vonzáskörzetben folyó honvédelmi előkészítő, politikai nevelőmunkát ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1934. FEBRUÁR 7., KEDD iefejezőtiffek a falun éí'é fiatalok hetei Éberen figyelik sí értékrendet A közigazgatási rendszer átszervezésével egyfittjáró változások a KISZ-alapszervezeteket is érintik. Az ifjú­sági mozgalom azonban bizonyos fáziseltolódással köve­ti a politikai, társadalmi élet más területein megvaló­suló korszerűsítéseket. A különböző településeken, üze­mekben, iskolákban jelenleg az alapszervezeti taggyű­lések, illetve a választások zajlanak, márciusban még a hagyományos formában kerül sor a küldöttértekezletek­re, s májusban történik meg az eddigi járási KISZ-bi- zottságot felváltó testület megválasztása. A jó hagyományok és mun­kamódszerek továbbélését je­lezte, hogy az idén is megszer­vezték szűkebb pátriánkban a falun élő fiatalok heteinek rendezvénysorozatát. Ezek cél­ja a lakóterületi, valamint a mezőgazdasági KÍSZ-szerveze- tek előtt álló aktuális felada­tok ismertetése, a szervezett­ség növelése, továbbá a sza­bad idő hasznos eltöltésének segítése. Új szisztémák Az ecseri Rákosmezeje Tsz központjában tartották meg a kiemelt rendezvényt: dr. Boros László, az ELTE szociológusa Fiataljaink beilleszkedése, helyzete társadalmunkban címmel tartott előadást. Szó volt többek között az ifjabb korosztály megváltozott körül­ményeiről, a társadalom, a család és az egyének felelőssé­géről, továbbá ezek fogyaté­kosságairól. Szinte szociológiai látleletet adott az előadó az új házastársi szisztémákról (a fi­zikai dolgozó férjnek értelmi­ségi a felesége, avagy fordít­va). Nem kerülte el a szocioló­gus a kényes témákat sem, így sajnálattal állapította meg, hogy hazánk előkelő helyen áll a világon a válások tekinteté­ben. Sokan dolgoznak az úgy­k nap kulturális programja Monoron: művészi torna 15.30- tól: a Katona József úti; 16.30- tól: az Ady úti óvodá­ban, 17.45-től: a művelődési központban, 19-től: aerobic tanfolyam. Pilisen, 18-tól: if júsági klub- foglalkozás. Jegyzet ki elfecsérelt évek ára fúl van a népes diákse- reg a félévi ellenőrző- osztás izgalmain. Kinek vi­dám, kinek szomorú volt az elmúlt hét vége, attól függően, milyen osztályza­tok voltak bejegyezve a kis könyvecskékben. Am a hosszabb álmélkodásra, töp­rengésre nincs idő, mert a tanév folytatódik. Különösen fontosak a most következő hetek, hó­napok a pályaválasztó nyol­cadikosok és az érettségi előtt álló középiskolások számára, ök pályaválasztás előtt állnak, döntéseik akár egy egész életre szólnak, ezért is van nagy jelentősé­gük. Sajnálatos tény, hogy az általános iskolából középis­kolába tartó gyerekek egy csoportja (szerencsére csak kis hányadról van szó) ké­sőbb megbánja választását, s kimarad az iskolából. Mint például az a kislány, aki eminens tanuló volt az általános iskola minden év­folyamán. Szülei büszkék lehettek rá, mert úton-útfélen di­csekedtek vele, s ezért nem is érhette őket szemrehá­nyás. Hiszen tegyük a szí­vünkre a kezünket, melyik szülő nem boldog, ha gyer­meke példás szorgalmú, te­hetséges gyerek, s ez a ta­nulmányi eredményekben is kamatozik. Visszatérve történetünk főszereplőjére, már a nyol­cadik elvégzése után elha­tározta, hogy a közéviskola elvégzése után az ELTE jo­gi karán folytatja majd ta­nulmányait. Döntésén — amely elég korai volt — senki sem lepődött meg, hiszen kifejezetten jó eszű, okos kislány. Elkezdte a középiskolát, aztán egy év elteltével ab­bahagyta. Saját akaratából, tehát nem rábeszélésre. Szülei háztáji gazdaságá­ban „társtulajdonosként” jelenleg malacokat hizlal. A rossz példa úgy látszik ra­gadós, mert környezetében már akadt ilyen vállalkozó, ő tehát csak folytatta a sort. Kimaradt az iskolából, s most a háztájiban szor­goskodik alig 16 évesen. Pedig tanulmányaival nem volt semmi baj, jól ment a középiskola is. De a pénz­szerzés örömébe belekóstolt fiatal lány mégis ezt az utat választotta. Természetesen történe­tünk szereplőjének. esete nem hasonlítható össze azo- kéval, akik már az általá­nos iskola felső tagozatá­ból kimaradnak, s még a nyolc osztályt sem vallhat­ják magukénak. Abban is biztosak lehe­tünk, hogy ez az életforma nem tarthat soká, s eíőbb- utóbb biztos rászánja ma­gát tanulmányai folytatá­sára. Az elfecsérelt évekért azonban valószínűleg drá­ga árat kell fizetnie. T/’agy talán beéri azzal, ' hogy ha nagykorú lesz, férjhez megy, s örökre le­mond gyerekkori vágyairól. Csupa megválaszolatlan kérdés. Amelyre a válasz nem lehet kétséges, rövi­den: rosszul teszi. Evek múltán biztosan megbánja „tettét”, de akkor már ké­ső lesz. Gér József nevezett második gazdaságban, hajszolva az anyagiakat, s ezt megérzi a család, elmaradnak azok a programok, amelyek a műveltséget fokoznák. Vídeovetélkedő Felvetődött az előadás so­rán az értékrend felborulásá­nak problémaköre, amely élénk vitát váltott ki a jelenlevő fia­tal agrárszakemberekből. A nagy érdeklődéssel kísért vi­taindító után Karakas János, az MSZMP Monor, városi jo­gú nagyközségi bizottságának politikai munkatársa tájékoz­tatta a jelenlevőket a volt já­rás tavalyi gazdasági eredmé­nyeiről. Több éves hagyomány, hogy a falun élő fiatalok sportver­senyeinek a maglódi általános iskola tornaterme ad otthont. A kispályás futballversenyre ezúttal 12 csapat nevezett. Iz­galmas, változatos küzdelmek­nek lehettek szemtanúi a né­zők. A kupát és az elsőséget némi meglepetésre egy kisköz­ség területi KlSZ-alapszerve- zete, az úri együttes nyerte el. Második lett Gyömrő, harma­dik a monori Ganz-csapat, ne­gyedik pedig a sülysápi ifjú­kommunisták gárdája. A végig hangulatos focivetélkedő szín­vonalas rendezéssel párosult. A mérkőzéseken részt vevő fia­talok elmondtál-:, hogy sűrűb­ben kellene tartani ilyen ver­senyeket, keresni, kutatni kell a lehetőségeket, hogy ezzel is színesebbé váljon szabad ide­jük eltöltése. Videovetélkedő zárta a fa­lun élő fiatalok heteinek gaz­dag eseménysorozatát. A mo­nori pártbizottság nagytermé­ben lezajlott szellemi erőpró­bát Kerényi Péter vezette, aki már az ország sok helyén sze­repelt ezzel a programmal. Széles témakört öleltek fel a kérdések és mindegyikhez filmbejátszás is volt videó- készülékkel. Általános volt a vélemény, hogy ez a verseny nemcsak az ismereteket gyara­pította, hanem hozzájárult a közösségek, csoportok összefor- rottságához, s baráti kapcsola­tok is szövődtek. Szoros küz­delemben, a Monori Állami Gazdaság KISZ-esei vívták ki az első helyet, második lett holtversenyben a Ferihegy Mgtsz és a Monori Mezőgép Vállalat, harmadik pedig szin­tén holtversenyben a gyömrői és a pilisi csapat. Ifjúsági parlamentek A rendezvénysorozat elérte célját. Ráirányította a figyel­met a faluközösségben élő dolgozó fiatalok gondjaira, problémáira. A rendezők rá­jöttek arra, hogy megfelelő elemző munkával, komoly fel­adatokkal lehet megbízni ezt a réteget. Ehhez megfelelő fó­rumok lehetnek a most zajló taggyűlések és az ősszel kez­dődő ifjúsági parlamentek. G. J. á műhelyben Elites csend :V •• ^ Kihalt, csendes a téli határ, általában vastag hőbunda lepi az őszi vetéseket. Annál zajosabbak a mezőgazdasági üzemek gépműhelyei, ahol már a tavaszi munkákra készítik fel az erő­gépeket. Minden részletre kiterjedő vizsgálatokat végeznek a masinákon, hogy tavasszal kevesebb legyen a meghibásodás. Képünkön Lasán János egy Novor típusú permetezőt javít a pilis Aranykalász Tsz műhelyében. Hancsovszki János felvétele (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents