Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-07 / 31. szám
4 prvr . MM. YU 1984. FEBRUAR 1, KEDD Bemutatkozik az észt férfikar Ma hangverseny Vácott Az álmot kergetők visszatérnek Pályát nem a szülő választ Megkönnyítheti a pályaválasztást, ha megfelelő szintű az általános Iskolákban a gyakorlati foglalkozás. A Jól fölszerelt tanműhelyekben végzett munkát sokan annyira megszeretik, hogy egy életre hivatásuknak szeretnék tudni. Xrencsényl Zoltán felvétele Diákközművelődés Sok ötlet Vasárnap a KISZ Központi Bizottságának székházában befejeződött a diákközművelődés helyzetét értékelő kétnapos tanácskozás. A fórum második napján a diákművelődéssel foglalkozó gyakorlati szakemberek — nevelőtanárok, valamint a művelődési házak, ifjúsági házak, ifjúsági parkok munkatársai —, kérdéseket tehettek fel a Művelődési Minisztérium, az országos hatáskörű szervek, intézmények és kulturális vállalatok, a társadalmi és tömegszervezetek, s a közművelődési intézmények jelenlévő szakembereinek. templom. Jupiter templomának kicsinyített. színarany torzója megtalálható a nagykátai művelődési ház vitrinjében, emlékeztetve az öt esztendővel ezelőtti babérokra: Színarany szobor — Annak idején ország-világ előtt arattunk dicsőséget — mondja nem titkolt büszkeséggel Dómján Lajos, a Tápió- mente néptáncegyüttes művészeti vezetője. — Őrizzük a kincset, amelynek igazi értéke számunkra, hogy a neves fesztiválon elsők lehettünk. Most ismét ugyanoda készülődünk. — Milyen reményekkel indulnak útnak? — Két esztendővel ezelőtt robbanás történt a társulatban. Ugyanis a régi táncosok közül sokan elbúcsúztak a színpadtól. Ez teljesen természetes: sajnos, harmincon felül már kevesen vállalják az állandó próbát, a fizikai-szellemi megerőltetést. Munka és család mellett háttérbe kerül a tánc. ki-ki felméri ilyenkor erejét és előbb-utóbb visszavonul. Most csaknem új tánckar utazik a fesztiválra. Egy éve még nem szívesen álltam volna ki ezekkel a fiatalok^ kai; nagyon gyerekek voltak. Azóta megemberesedtek, van tartásuk, tánctudásuk. — A műsor segítségével más népek is betekinthetnek hazánk népi kultúrájába? — Az összeállítás elsődleges szempontja az volt, hogy mintegy keresztmetszetében mutassuk be népművészetünket: a klasszikus feldolgozásoktól a mai elképzelésekig. A repertoárban ostoros, üveges. bagi. dél-alföldi és mezőségi tánc is szerepel. Az énekkar főként szerelmes dalokat szólaltat meg. A Menta zenekar önálló számai között eredeti népdal és feldolgozás egyaránt van. Arra törekedtünk, hogy színes, pergő ritmusú műsort adjunk. Amikor Dómján Lajos két évtizede Békésből erre a vidékre vetődött, mindössze egy fiú és öt lány bokázott a nagykátai színpadon. Időközben együttessé duzzadtak. Manapság legalább kétszázan vannak. Mintegy hatvanan a nagy tánckarban, a többiek jelentik az utánpótlást. A Tápió- mente a szövetkezeti néptánccsoportok között nem véletlenül vívott ki rangot magának. A gödöllői országos találkozóktól a környékbeli kiruccanásokig, a külföldi utókig sokfelé megfordulták. Többségük e vidéken született, itt nőtt fel. itt ismerkedett meg a tánccal, Változatos, gazdag repertoár Hétfőn érkezett hazánkba az Észt Állami Akadémiai Férfikar. A hivatásos férfikórus nem először lép fel a magyar közönség előtt. A tegnap megtartott sajtó- tájékoztatón a kórus vezetői elmondották, hogy a klasszikus szerzőktől a ma élőkig gazdag repertoárt alakítottak ki. A mostani vendégszereplésre színes hiűsort állítottak össze: Mozart, Rossini, Liszt, Kodály, Rimszkij-Korszakov kórusművei mellett, néhány az énekkel. Minden fellépés előtt nagy az izgalom. Hát még hogyha tétre is megy a játék! — Nagykátán jártam iskolába, itt voltam kollégista — kezdi Liszkai Melinda a bemutatkozást. — Gyakorta jöttünk el megnézni a Tápió- mente fellépését. Abban az időben az iskolai énekkarban szerepeltem. Innen támadt az ötlet, hogy a tánckarhoz szegődöm énekesnek. Azóta eltelt egy évtized, kertészmérnök lettem, de nem szeretnék elbúcsúzni az együttestől. Utolsó próba — Tápiószelei vagyok — folytatja Jáger Mária. — Szintén az iskolai évek alatt kapcsolódtam a táncosokhoz. Mint tanítónő, örülök, hogy a szép, eredeti dalokat — amelyeket itt tanultam meg néhány esztendő alatt — továbbadhatom a tanítványaimnak. Nincsen olyan nap, hogy ne énekelnénk együtt a kicsinyekkel. — Nagyon készülünk a szicíliai fellépésre — kapcsolódik a beszélgetésbe Jeney Zsuzsanna kertész. — Egészen sajátos légköre van egy ilyen hatalmas fesztiválnak. Életre szóló élmény! — Sok időt, energiát kívánnak a próbák — fejtegeti Terek Mária, aki még egyetemista. — A tanulás mellett mindig szakítok időt a próbákra. Mert csak akkor érhetünk el valamit, ha azt állandóan gyakoroljuk, mondhatjuk úgy is: tréningben vagyunk. Miközben az énekesekkel beszélgetünk, dong a színpad, a táncosok az utolsó próbát ropják. Még néhány eligazító szó, szakmai és utazási jó tanács. Koncz Zsuzsa az alapító tagok egyike. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik immár másodszor mennek Agri- gentóba. Nem divat — Néhányan maradtunk csak a régiek közül — mondja. — A művészeti vezető mellett egyfajta asszisztensi szerepet is betöltünk. Jó elnézni a fiatalabbak igyekezetét. És azt is, hogy egyre többen jelentkeznek. Nem hiszem, hogy ez csupán divat kérdése. Igaz, vonzó a sok utazás, a külföldi fellépés lehetősége. De hamar elbúcsúzik tőlünk, aki csupán erre vár. Lelkesedés és kemény munka kell ahhoz, hogy valaki megállja a helyét. — Tíz esztendeje ropom a újdonsággal is meglepik a közönséget. A férfikórus négy évtizede alakult Észtországban. Kezdetben hazai tájakon mutatkoztak be, 1958-tól járják a világot. Több lemezfelvételük is elkészült, mintegy háromszáz kórusmű hangzik el ezeken előadásukban. Ma este 7 órai kezdettel Vácott a zeneiskolában lép fel a kórus. A hangversenynek ugyanaz a műsora, mint a szerdai zeneakadémiai koncertnek. táncot a színpadon — kezdi a beszélgetést a próba után Csikós László. — Zöldséges vagyok, amint leteszem a munkát, sietek gyakorolni, össze sem tudnám számolni, hogy a szabad időmből mennyit töltöttem az együttessel. Nagyon 60kat! De elképzelhetetlen másként az életem! — Másodikos szakközépiskolás vagyok — mutatkozik be Kiss Sándor, a társulat legfia- talabbja. — Amikor az elmúlt esztendőben utánpótlást kerestek, osztálytársaim ajánlottak. Fogalmam sincs, milyen lesz a fesztivál. Mindenesetre nagy várakozásokkal indulunk. Molnár Tibor, a zenekar vezetője eredetileg pedagógus volt. Aztán átpártolt a tánczenéhez. Játszott a környékbeli éttermekben. Amikor hírét vette, hogy alakul a Tápiómen- te, azonnal jelentkezett. — Most már a fiammal együtt zenélünk — mosolyog. — Hiába, szükség van az utánpótlásra ... Miközben beszélgetünk, jönnek a vámosok, megbeszélik az utazás gyakorlati tennivalóit. Becsomagolva, útra készen várnak a hangszerek, a ruhák. Lélekben felkészültek a résztvevők. Mire e sorok megjelennek, már Agrigen.tó- ben élvezhetik a narancsszüret ünnepét, és izgulhatnak a szereplés előtt. Erdősi Katalin Feleki. Nem sok színészre mondják azt, hogy akitor is megkapná a tapsot, ha a telefonkönyvet olvasná fel, de ha valaki egyszer kiérdemli ezt a minősítést, tényleg csinálhat bármit: a közönség mindig szívesen fogadja. A színpadjárók népes seregének egyik ilyen kiválasztottja Feleki Kamill. Elég csak neki feltűnnie, máris ragyognák az arcok, mosolyra húzódnak az ajkak, mert a régi tapasztalatok alapján tudnivaló, hogy a publikumnak ő csakis a kedvére — fergeteges jókedvére — van. Manapság, igaz, már kevesebbet játszik, inkább hosszúhosszú pályafutásának emlékeit szemezgeti. Nagy szerencse, hogy ezt nemcsak úgy magamagának cselekszi, hanem a tovatűnt sikerek vissza- idézésébe a televízió nézőit is bevonja. Akik végigfigyelték a Feleki Kamill és vendégei című, most véget ért sorozatot, jól tudhatják, hogy az Operettszínház hajdani táncos-dalos férfisztárjából micsoda kedves házigazda lett. Ügy invitálja meg otthonába a régen eltávozott pódiumi meg filmgyári csillagokat, hogy valamennyiükhöz van egy tucatnyi kedves szava, egy-'két anekdotája, és ezekbe a könnyes- mosolyos mondatokba bugyo- lált jelenetek — még a gyöngébbek, a színtelenebbek is — egyszeriben megtelnek élettel, frisseséggel, a tehetség szikrázásával. A titok ilyen egysze/ Az otthonosan barátságos ^környezet ellenére íeszült a 'j légkor. Mintha egy fogorvo. ^ várószobájában lennénk ^ Fejkendős parasztasszonyok ^ és elegáns nők róják a kü írókét a Pest megyei Peda ^gógiai Tanácsadó Intézet 'jí folyosóján, pedig a kényelmes fotelek hívogatóar. ^tárják széles öblüket a Iá ^ togatók elé. Néhányan leül- ^ nck egy rövid időre, de ^ csak azért, hogy percek ^ múlva idegesen fölpattan- $ va folytassák egyhangú | vándorút jukat. Túlértékelte csemetéjét Az ajtók mögött komoly, felelősségteljes munka zajlik. Éppen egy fiatalemberrel végeznek tesztvizsgálatokat. Édesanyja izgatottan topog az előtérben. Hol fekete kendőjét igazgatja — immár ki tudja, hányadszor —, hol kidolgozott kezeit tördeli. Látszik, fogalma sincs a tesztekről, a műszeres vizsgálatok milyenségéről. kérdezgeti is: vajon nem rázza-e meg gyermekét az áram, nem fáj-e, amit most bent csinálnak vele. Pedagógusnak vagy mérnöknek szánná a fiát, ám ezzel nem értett egyet az osztályfőnök. Most ezért vannak itt. A pályaválasztási tanácsadó mezőgazdasági gépszerelő szakmát javasol. Az asszony azonban elégedetlen. Túlértékelte csemetéjét, s most bizony azt hiszi, mindenki összefogott ellene. Dr. Szabó Sándorné, a PETI igazgatóhelyettese az anya előtt kérdezi a fiút, mi szeretne lenni. — Én bizony sertéstenyésztő! — vágja rá öntudatosan, mint aki már régen eldöntötte a kérdést. Készen a válasz a miértre is: gyakran jár segíteni a tsz-be Józsi bácsinak, aki szívesen foglalkozik vele és sok mindent elmagyarázott már. Az igazgatóhelyettesnek rögtön eszébe jut egy másik eset, amikor ugyancsak különbözött a szülő és neveltje pálya- választási elképzelése. Látszólagos siker — Régebben történt, de a napokban derült fény a folytatásra. A családfő és a felesége egyaránt orvos volt, természetesnek tartották volna, hogy érettségizett utódjuk körű: mert nagyon szerette s váltig szereti pályatársait, remekül szervírozza elénk most őket Feleki Kamill. öt szombaton át tartott ez az archív tekercsekkel kirukkoló böngészde, amely — s ezt bizonyára sokan észrevették — egy kicsit más programgazdát mutatott, mint a korábbi, hasonló sorozat. A Csárdáskirálynő Miska főpincére ugyanis ebben a mustrában fölsza- badultabb, oldottabb volt, mint amabban a korábbi csemegé- zésben. Immár játszogatott is, alakításokat idézett, mímelt, egyszóval társává melegedett azoknak, akik szíves hívására a bádogdobozokból előtűntek, és azoknak is, akik a készülékek előtt élvezték a produkciókat. Csalódnunk tehát nem lehetett. Reménykednünk viszont lehet: bárha ez a most dicsért vendégeskedés nem szakadna félbe, hanem egy újabb öt- — vagy akárhány —. részes ráadással folytatódna. Vasárnap délután. Meglehetősen ritkázva jelentkezik a Vasárnap délután című magazinműsor, de ha a képernyőre kerül, nemigen szoktunk csalatkozni benne. így történt ez most, a legutóbbi ünnepnapon is, amikor Vágó István és Wisinger István — Liska Dénes felelős szerkesztő hathatós közreműködésével — egy jól pergő, szellemi és mutatványos értékekben egyaránt bővelkedő, eleven adást terelt az előfizetők tekintete elé. Ha szabad valamit külön is veti a tradíciót. Nem ez történt, hát idejöttek. Azt akarták, beszéljük rá csemetéjüket, hogy legalább egészségügyi pályát válasszon. Ö azonban állattenyésztő kívánt lenni. Akkor a papa már abba is belement volna, ha a fiából ál- lategészségőr lesz. De a gyerek kötötte az ebet a karóhoz: ő bizony lótenyésztő szakmát választ. Végül látszólag győzött a józan ész, a szülők beletörődtek a döntésbe. A napokban azonban ismét fölkeresett az apa. Csak azért, hogy közölje, sikerült a szakmunkásképző utolsó évében rávenni a gyereket arra, hogy mint végzett lótenyésztő, jelentkezzék állatorvosnak. Sokan vannak így. Némely felnőtt egyszerűen nem adja föl. Ha másként nem megy, akkor a második lépcsőben — de érvényesíti akaratát. Remélhetőleg egyikük sem bánja meg ... Gyakori az egyéb kofliktus- helyzet is. A tanácsadóban dolgozó pszichológusok elmesélték, hogy előfordul: más pályát javasol az osztályfőnök, más a szülő elképzelése. A döntést rájuk bízzák, s itt derül ki, hogy a gyerek egy harmadik pályához vonzódik, s ez a vonzalom meglehetősen határozott. Ilyenkor megnézik, reális-e a végzős diák pályaválasztása. Nem ritka, hogy igen. S miután az ő jövőjéről van szó, természetes; az ő terveinek megvalósulását kell erősíteni. S a következtetés: hiába szeretik a szülők a gyereket. hiába érzik úgy, hogy jól ismerik, sokszor ennek elegy csillagos jelessel jutalmazni, az akkor a Lelkes család bemutatása volt, amely família minden egyes tagja a művészetek és a tudományok tehetséges művelője. Az egyik fiú tanít, fést, ráadásul remekül lovagol; a másik a fotózásban éli ki magát; a harmadik éppen a televíziós masinák formáit alakítgatja stb., stb. Egy reneszánsz rokonság — csak ezt mondhatta rájuk az elkápráztatott néző, aki egyúttal annak is örvendhetett, hogy a sok talmi látványosság mellett most ezt a közhírré tételre igazán alkalmas kis együttest is fölfedezte nekünk a televízió. Még azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy egy féltucatnyi példaképpel akadt találkozásunk. Színház. Szép dolog az is, hogy a Szabadság téri illetékesek kötelességüknek tartják olykor színházba is elvinni a tisztelt előfizetőt: hadd lássák azok is, mit tud ez vagy az az együttes, akik egyébként nem váltogatnak belépőt. Most, szombaton is jegytulajdonosokká változtunk, amikor a Miskolci Nemzeti Színház egyik Goldoni-darabját sugározták. Csúf dolog ilyet mondani, de bár ne tették volna. Azon egyszerű ok miatt, hogy az a rosszul mímelt tüs- téntkedés, az a nehezen elviselhető harsogás, amiben részünk lehetett, egyáltalán nem keltette a színjátszás képzetét Riasztott inkább, mint vonzott. S mindezt a legfőbb műsoridőben .. Akácz László lenére sincsenek tisztában a serdülök valódi képességeivel. Mint ahogy a pedagógus is a szaktanárral konzultált ahelyett, hogy tanítványával beszélgetett volna ... Összeköttetéssel? Közben újabb és újabb családok jelennek meg. Az október közepétől december végéig rendezett Pest megyei pálya- választási hetek láthatóan elérték céljukat Míg általában mindössze négyen-öten szokták alkalmanként fölkeresni a PETI-t, most ennek a számnak háromszorosa fordult meg a hétfői és szerdai fogadónapon náluk. Míg beszélgetünk, szinte percenként szakítja meg Szabó Sándorné mondatait a föl-fölcsörrenő telefon. Legtöbben a budapesti iskolák Pest megyei keretszámai után érdeklődnek. Egy édesapa azt szeretné tudni, hol lehet megszerezni a halász szakképesítést. Ahhoz bizony kollégiumba kell adni a gyereket, mert csak a tatai mezőgazda- sági szakmunkásképzőben van ilyen különlegesnek számító szak. Gyakran kerülnek elő a megyénkénti pályaválasztási prospektusok is, hogy mindenkinek kielégítő választ adhassanak. A diákok továbbtanulási jelentkezési lapjait március 20- ig kell elküldeni az iskoláknak. A PETI nagy munkája majd ezután következik. Akkor az elutasítottakkal foglalkoznak majd, hiszen vala- mennyiüket megnyugtató módon el kell helyezniük. Ebben az időszakban már fogadóóra nincs. A hét minden napján, reggeltől estig velük foglalkoznak majd. S hogy kik okozzák a legtöbb gondot? Elsősorban azok, akik úgy érzik, mindent megtesznek a gyerekért, s mégsem produkálja azt, amit elvárnak. Ez igaz is. A probléma azonban ott van, hogy a „minden” csak anyagi vonatkozású. Beszélgetésre nem szakítanak időt. ök azok, akik összeköttetéssel benyomják valami jobb iskolába a gyengén tanuló nebulót, hogy aztán egy év múlva tanácstalanul toporogjanak áz -eltanácsolt gyermekkel a PETI folvosóján ... Körmendi Zsuzsa Külföldön lépnek fel Februárban a magyar zenei élet kiváló szólistái és együttesei a világ szinte minden táján szerepelnek. Az operaénekesek közül To- kody Ilonát, a Hamburgische Staatsoperben a Bohémélet két előadásiban hallhatja a közönség. Miller Lajos Belgiumban, a brüsszeli Theatre Royalban 7 alkalommal lép fel a Trubadúrban február 14. és 29. között. Onczay Csaba csellóművész az NDK-ban vendégszerepei február 4-től; Rostockban és Erfurtban ad három-három hangversenyt. A Kodály vonósnégyes február 7-től Franciaországban koncertezik. Lyonban és Avignonban két- két, Vienne-ben pedig egy hangversenyt adnak. Távolkeleti turnéra hívták meg a világhírű Benkó dixielandetj Startvonalon a nagydíjért Táncosaink a narancsszüreten Szükség van az utánpótlásra A narancsszüret ünnepére egész Olaszország megmozdul. özönlik a napfényes Szicíliába a vidám tömeg. Jönnek a külföld képviselői is, hogy mind fényesebb legyen a találkozó, ötévenként, a narancsszüreti, tobzódó jókedv közepette mérik össze Agrigcntóban tudásukat a különböző népek táncosai. Kilométereken keresztül ropják a táncot az utcákon, az ünneplő tömeg között, majd a színpadon megmérettetnek. A nagydíj: az Arany Tv-figyelő
