Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1984. FEBRUÁR 4., SZOMBAT MieidÍ0 újabb és újabb tartalékok tárhatók fel A lehetőségek újrateremtődnek Kevesebb tüzelőanyag fogyott Van, ami másutt hiánycikk Köszönünk Csöppet sem kell csodálkozni azon, hogy a mostani világunkban nemigen születnek „tízparancsolatos” tudniillikek. Rohanó életmódunk miatt gyakran nem tudjuk betartani azokat az előírásokat, melyeket valamikor megtanultunk. Étkezés közben ne beszélj! — hallottuk, s mondtuk mi magunk is. Am most, amikor a családtagok csak este találkoznak, a beszélgetésre nem a közös vacsoránál nyílik legjobban alkalom? Akadnak olyan illemszabályok, amelyek nem minden helyzetben alkalmazhatók. Azonban vannak az együttélésnek olyan örökérvényű szabályai, melyek betartása mindenkire nézve kötelezőek. Nem kertelünk, kimondjuk, a köszönésről van szó. Régi szabály, most is érvényes, nem illik a fejet elfordítani, hogy egy köszönést megtakarítsunk, bár formája sokféle változáson ment át, ami viszont maradt, hogy továbbra is szokás. Legalábbis annak kellene lennie! Nem szeretek köszönni! Aki ezt mondja, hogyan képzeli el az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést? Hiszen éppen a köszönés az, amellyel ennek első jelét adhatja! Bárhol érvényes szabály, hogy ha belépünk valahová, megszólítunk valakit, vagy először távozunk — mi köszönünk előbb. A tapasztalat szerint, mostanában mintha erről is megfeledkeztek volna az emberek. Kopogás, köszönés, bemutatkozás nélkül kezdenek mondandójukba hivatalos helyeken, nem hallgatják végig türelmesen aki beszél, hanem közbevágnak. Távbeszélőn is köszöntenünk kell először azt, akivel összeköttetésbe Kerültünk, majd a saját nevünket monajuk meg, és csak azután érdeklődhetünk, hogy mi kivel beszélünk, közölhetjük, hogy kit kérünk a telefonhoz. Ám a köszönés miatt is kerülhetünk kellemetlen helyzetbe. Például azzal, ha megfeledkezünk arról, hogy ismerősünkkel tegezóáünk. Köszönünk, hogy jó napot, mire a válasz szervusz. S akkor jut az eszünkbe, hogy valahol, valamikor már megegyeztünk abban, hogy nem magázódunk. Jöhet a mentegetődzés: Jaj, bocsáss meg! Tegyük a szívünkre a kezünket, hányszor előfordul velünk ilyen eset... Az udvarias embert általában nem lehet megelőzni a köszönésben. Máskülönben köszönjön az előbb, aki előbb észrevette a másikat. A gyerekek köszönjenek a felnőtteknek, a fiatalok az időseknek, a férfiak a nőknek. Nem vét a szabály ellen az a beosztott nő, aki a hivatalban nem várja meg, míg főnöke köszön neki. A felnőttek példamutatása igen fontos. Szoktassák rá gyermekeiket a köszönésre. A gyerekek ne csak motyogjanak, hanem érthetően üdvözöljék társaikat és a felnőtteket. Ha a gyerekek látják, hogy óvodás, vagy iskolás társuk megy a mamájával, köszönjenek úgy, hogy: Kezét csókolom, szervusz. Nem megengedhető, hogy a gyerekek ne köszönjenek az óvónőknek, pedagógusoknak. Az is felháborító — és sajnos gyakorlat hogy a társak az úton nem köszönnek egymásnak, a foglalkoztató- vagy osztályterembe ugyancsak anélkül lépnek be. Az osztálytársak legtöbbször ismerik egymás szüleit, mégsem, vagy éppen hogy köszönnek nekik. Bizonyára akadnak felnőttek, akik nem tartják fontosnak a köszönést. Mi viszont azt kérdezzük: milyen felnőtt válik abból a gyermekből, akit meg sem próbálnak rászoktatni az embertársai iránti tiszte- ■ letre, melynek egyik megnyilvánulási formája a — I köszönés? Kovács Katalin J Ez az időszak mindenütt ^ hagyományosan a számve- ^ tésé. így van ez a Nagy- ^ körösi Konzervgyárban is, $ ahol Görbe Ferenc igazga- ( tót a múlt év eredmé' nyélről, s az idei tervekről ^ kérdeztük. — Az 1983-as évre mi nagyon kemény feladatot tűztünk ki magunk elé. Tízszázalékos termelés-, értékesítés-, eredményességnövelést terveztünk. Gyakorlatilag a különböző költségek kigazdál- kodásával, a takarékosságnak mindig újratermelődő lehetőségei mellett, a termelés mennyiségi növekedésével próbáltunk küzdeni a jobb eredményért. A vállalatnak van egy fix költsége, ami — akármennyit is termelünk — változatlanul fennáll. Másik része, a rezsiköltség, a termeléssel arányosan növekedik. Ha növeljük a termelés volumenét, akor a fix költség részaránya sokkal kisebb mértékben terheli az egyes termékeket. Megvalósult célok Tehát ezzel, összességében, a nyereség szinten tartása, sőt, emelése is, biztosítható. Ez volt tehát egyik utunk. Ehhez kapcsolódott, hogy vállalatunk 83-ra az egy főre jutó bruttójövedélém-niutatóhbz kötött bérszabályozási formát választotta, így létérdekünk volt az, hogy minél nagyobb nyereség legyen, mert a következő, tehát az idei év bérfejlesztési lehetőségei ettől függtek. 4 ládagyári rönktér barát- ságos melegedőjében együtt találni mind a tíz embert. Szusszanásnyi idő csak a pihenőjük, alig reméltem, hogy futná valamennyire idebent a beszélgetésre. Az ablakon át szidják a hókásás, csatakos időt, s aztán, mintha jelre tennék, másodsorra is előkerülnek a paklik, fáradt, érdes Ujjaik cigaretta után kutatnak. Várnak még, talán szűnik valamelyest az esés. Tudom, legszívesebben• indulnának már, a vendég azonban náluk is vendég, maradnak hát egy keveset. A rönktér munkásainak legnagyobb ellensége a rossz idő. Akár esik vagy fúj, tető akkor sem jut a fejük fölé, s hiába a védőruha, esőkabát meg pufajka, megszokni ezt soha nem tudják. Furcsa mód, munkahelyükhöz mégis nagyon ragaszkodnak, mint talán senki más a telepen. Pedig nem irigylésre méltó az ő életük a rönkfákkal érkező vagonok kirakása, osztályozása embert kíván, a legnehezebb munka ez a telepen. Igaz, a két Weimar rönkidén egy-egy konzervgyári dolgozó bére? — Jelenleg négyszázalékos, illetve a korábbi évek tartalékával még fél, egyszázalékos emeléssel, összességében 5%-os bérfejlesztést tudunk indulásiként végrehajtani. Ehhez remélhetően, több tényező alakulásával, még jöhet 1—2%. Ez volt különben a tavalyi célkitűzésünk egyike is. — És a termelés? — A tőkés exportban olyan növekedést kívánunk elérni, hogy 10-11 ezer tonna körüli mennyiséget tudjunk kiszáll - tani. Az évet lezárva elmondhatjuk, mindkét célt sikerült megvalósítanunk. Csökkenteni, kiváltani — Pedig köztudomású, hogy aszályos év volt... — Ha a nyersanyaghelyzetet nézzülk, a zöldségfélékből 30- 50% esett ki, szilvából 50%, mégis a termelést mintegy 5,6%-kal növelni tudtuk 1982-höz képest, igaz ugyan, hogy ezzel elmaradtunk a tervben szereplő 10 százalékhoz képest. — Mi volt a módszer? — Végső soron jelentős mértékben tudtuk költségeinket csökkenteni, a belső szervezési, gazdálkodási intézkedésekkel. Fajlagos ráfordításunk mérséklődött. Ki kívánom hangsúlyozni, hogy a már megvalósult műszaki fejlesztésekkel mindig újabb és újabb tartalékok tárulnak fel. Többek között ennek is betudható, hogy át rakodó a vontatók meg a daru nélkül kevésre jutnának, de a fák osztályozásakor bizony még ma is kézzel kell megemelni minden egyes darabot. Évente 47-50 ezer köbméter faanyagot mozgatnak meg, tőlük függ a feldolgozó üzemek nyersanyagellátása, a vasúti kocsik időbeni kirakása. Olykor álló nap üres az iparvágány, aztán éjjel nyolc is jön. Üres a rönktér, a vagonok nem várhatnak, mi hát a teendő? Néhányan közbeszólnak; „ilyenkor bizony jönni kell”. Évente de sokszor csenget a kiértesítő: „Gyertek Józsi, Feri, Pali bácsi, vagonok jöttek a telepre”. Oda az álom, a pihenés. Az ünnepek meg legtöbbször eggyé mosódnak a hétköznapokkal. Munkával telt el most is a karácsonyuk meg az újév. S mi ezért a fizetség? Jó pénzt kapnak, hathét, nyolcezer forint nem ritka a borítékban, de aki a múltkor is a legtöbbet kapta, gyorsan hozzáteszi: „Ezt nem lehet igazán megfizetni. A megbolygatott éjszakákért, az ünnepnapokért a jutalom, a prémium is kevés. Itt megszokni vagy megszökni lehet, ez a két választás van.” Ök az előbbiek közé tartoznak. Idővel aztán a megszokás náluk is nagyobb úr lett. Olyannyira, hogy rosz- szul esik, ha mást — legtöbbször persze csak könnyebb munkát — kell csinálniuk. Ha nincs vagon, oda küldik őket, hol legnagyobb szükség van két kezük munkájára. Az ember mindenhol kevés. Néha takarítanak, forgácsot, fűrész- port, meg ami széjjelség adódik a telepen. Amolyan mindenesek. Nem „dombelhárítók- ká” léptünk elő — teszik hoztudtunik térni a negyvenórás munkahétre, úgy, hogy a túlóra nem nőtt, de a termelés növekedett. Magyarán: nőtt a termelékenységünk. — Vannak-e még további tartalékok? — Változatlanul jelentkeznek. Ilyen például az egy részes zárás, ezt szezontól a vállalat egészében bevezetjük. Addig — elsősorban exportra — változatlanul a háromrészes zárásé üvegeket küldjük, ezzel is csökkentjük ezt az üvegfajtát. — Nagy változtatást tervezünk a meggy felvásárlásánál, arra ösztönözzük a termelőket, hogy szár nélkül adják át a gyümölcsöt. Erre még felárat is fizetünk. így kiváltjuk a technológia legszűkebb tagját, a szártépést. Ez azért is fontos, mert a meggy a maga 4 ezer tonnájával értékben a legnagyobb nyersanyagunkká lépett elő, s ennék fele is tőkés exportra megy. Itt a minőség javítása szinte létérdekünk. Elcregyártás — Ezek már az idei esztendő tennivalói, tervei. — Az adott műszaki bázisra, nyersanyagháttérre alapozva tízszázalékos mennytségnö- veked'ást tervezünk. Ez 115 ezer tonnát jelent. Az első félévben a húsos ételkon- zerv.ekfcői nagyobb mennyiséget gyártunk. Aztán előre- gyártást végzünk a gyümölcs- levekből is, hogy a nyáron a termelés elég legyen. Ballal Ottó zá gyorsan, mintha a telep minden dicsősége e szóban lenne összegyűjtve. Nevetnek, hogy veszem a „lapot”, a nagyobb baj, hogy ilyenkor kevesebb a pénzük, más az elszámolás, s ez mindig fáj. Különös közösség ők a ládagyárban. Brigád, de mégsem az, hisz igazi nevet — tetszetősei — sem választottak, kétesen hangzatos titulusuk a humor szüleménye. Rajtuk is ragadt. Pontok, paragrafusok, brigádszabályzat? Rájuk nem vonatkoznak. „Nem a forma a lényeg, hanem a tartalom. A munkának tettek adnak hitelt”. Bizonyára alapja van a komoly szavaknak, mert munkások, vezetők, kikkel róluk beszélgettünk úgy mondták, életük, munkájuk példa lehet az „igazi" brigádok előtt. Nagy dicséret ez, nem mindenkinek adják. S akit meg külön is kiemelnek közülük, az nemcsak fűrészes, vontatás, darus vagy targoncás, hanem A nagykőrösi városi tanács testületé csütörtöki ülésén nagy érdeklődéssel hallgatta meg a TÜZÉP vállalat nagykőrösi telepének munkájáról, az építőanyagelláitásban betöltött szerepéről szóló tájékoztatóját. Nőtt a bérük Is Az 1983. évre 61 milliós tervet készítettek. Ezt már október végére teljesítették, és év végére majd .72 milliót értek el. Ez a megelőző évhez képest csaknem egynegyedével nagyobb forgalmat jelent. Az adatok elemzése sok mindenre enged következtetni. így arra, hogy a telep forgalma jobban növekedett, mint a vállalati átlag. Feltűnő viszont, hogy a tüzelőanyagforgalom jelentősen visszaesett. A vállalati magyarázat szerint erre nem a kínálat hiányossága miatt került sor, mivel — szerintük — a készletek lényegesen nagyobb tüzelőforgalmat is lehetővé tettek volna. Különösen jelentős a csökkenés a tűzifa esetében. Ezt a vállalat más cégek eladásaival, illetve a tüzifafeldolgozás, konkrétan a fűrészelés megoldatlanságával próbálja megindokolni. Ugyanakkor kedvező, hogy az építőanyagok forgalmazásában, 55,2%-os a növekedés. A telepnek sikerült olyan építőanyagoknál is jelentős többletforgalmat biztosítani, amelyekből egész évben országoMár adtunk hírt a Petőfi iskola „Edz a család” tömegsportakció járói. Az esemény igen jól sikerült. Bár több- kevesebb izomlázzal tértek haza a résztvevők, miindany- nyiian örültek: szórakoztató és változatos gyakorlatokkal, feladatok megoldásával sportoltak együtt, ötvenkét család, mintegy 350 fő vett részt az eseményen, különböző összetételben. Kategóriánként a következők bizonyultak a legjobbnak. szakszervezeti és pártfunkcionárius vagy munkásőr éppen. A rönkhordáson túl mindenkinek futja másra is az ideje. Pedig a család is ott van, hozzájuk is menni kellene, ha munkaidő végén felzúg a sziréna. z eső elállt, a szél is alábbhagyott. Kifelé készülődik mindenki. A síneken csikorgó kerekű vagonokat tolnak, rajtuk fenyő meg nyárfarönkök. Műszak végéig a tíz emberre még sok mun- ka vár, az újonan jött kocsik leszedése még az ő dolguk. Módra Sándor, a rakodók csoportvezetője pillanatok alatt szétosztja embereit. A Weimarok fürge acélcsápjaikkal könnyedén markolják ki a megtermett rönköket, rakják a hatalmas gúlába. Amikor elköszönök, a sínek mellett baktatva az jut eszembe, vajon az erős, ügyes gépek nélkül lenne-e egyáltalán ember, aki helyt tudna állni ebben a még most is igen nehéz rakodói munkában? san hiány volt. (Tetőcserép, nyílászárók, fenyőfűrészáru.) így — a vállalat szakembereinek értékelése szerint — várható, hogy az 1983. évben felépített lakások száma városunkban meghaladja az 1982-es szintet. (Persze, más magyarázat is elképzelhető. Vidékről is járnak ide vásárolni, és a zártkertekben is kacsalábon forgó kulipintyók épülnek...) Mindemellett világos az is. hogy ez a hatalmas felfutás a telep dolgozóinak és vezetőinek rendkívüli erőfeszítését igényelte. E feladatnak eleget is tettek, amit könnyített, hogy tiszta járulékos bérezési formában dolgoznak azonnal megérezve a forgalom változását. Tavaly az itt dolgozóik átlagkeresete 4550 Ft volt havonta, ll,5°!0-kal meghaladva a bázisévet. Az év folyamán a telep elektromos hálózatát felújították. S az idei esztendő tervei? Szinten maradni Sajnos, számszerűen nem tudjuk ismertetni azokat, hiszen az árualapok még nincsenek véglegesen letisztázva, erre csak az I. negyedév végér kerülhet sor. A vállalat törekvése mindenesetre az, hogy legalább az 1983. évi szintet tartani tudják. Indokolt lenne fedett raktárkapacitást építeni, de ezt csak a következő ötéves terv- eleiére ígérik. Meg akarják oldani a tűzifa-feldolgozást is Szülők + 5 gyeTek; Irházi István és családja 1671, szülők + 3 gyerek: Petőfi László és családja 1544, szülőik + 2 gyerek: Bari Béla és családja 1404, szülők + 1 gyerek: Lá- posi Ferenc és családja 968 ponttal. Egy szülő -j- 2 gyerek. Haraszti Sándorék 1081, 1 szülő + 1 gyerek: Hugyák Gyu- láék 688 pont. 2 gyerek: Holló Julianna és István 740, 1 gyerek; Pa tik József 387 ponttal. Tulajdonképpen mindenki győztes volt, sportolt az egészségéért. Tavasszal szabadté ren megismétlik a családos sportvetélkedőt. Szombati sportműsor Birkózás Budapest: országos ifjúsági kötöttfogású KISZ Kupa via dal. Pécs: országos serdülő szabadfogású verseny. Kosárlabda Giimnáziumi labdajáték-terem, 9 óra: ÁFÉSZ—Petőfi iskolai pedagógus nők, 9,25: Konzervgyár—Ügyvédi munkaközösség férfi, 10: Kossü- thos pedagógusok—ÁFÉSZ női. 10.25: ÁFÉSZ—Konzervgyár férfi, 11: Petőfi pedagógusok— Kossuthos pedagógusok női. 11,25: ÁFÉSZ—Ügyvédi mk. férfi, 12: Petőfis pedagógusok —Kossuthos pedagógusok női. városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Kecskemét; Nk. Aram- isik.—Kiskunfélegyházi Vasas és Nk. Arany isk.—Szekszárdi Dózsa úttörő leány Bács-Kis- kun megyei bajnoka mérkőzés. Labdarúgás Petőfi tornacsarnok, 13 óra- ÁFÉSZ—Információtechnika, 14: Kocsér—Városgazdálkodás, 15; Mészáros Tsz—Kinizsi. 16; 21-es Volán—PVCSV, 17 Cl&T—Konzervgyári KISZ, vá rosi kispályás öregfiúk terem- kupa-mérkőzés. Torna Toldi sportcsarnok, 10 óra a megyei középiskolás női C kategóriás egyéni bajnokság döntője. Vasárnapi sportműsor Birkózás ÜP.%Or9zágos ifjúsági kötöttfogású KISZ Kupa viadal Pécs: országos ifjúsági szabadfogású verseny. Torna Toldi sportcsarnok, 10 óra, a megyei középfokú tanintézetek férfi C-kategóriás bajnoki döntője. S. Z. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap) Miklay Jenő Bozsik József felvételei — Mennyivel nő tehát az Nem dombdháríték Sporthírek Együtt edzettek a családok
