Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
1984. FEBRUAR 1., SZERDA 5 Lilian Kevés a telek Parcellázás Budajenőn Budajenőn — mint a megye sok más településén — az év első hónapjában megvitatta a tanácstestület, . hogyan használják fel a község fejlesztésére, beruházási célokra rendelkezésükre álló összeget. Nem volt könnyű eldönteni, hogy a sok megoldóra váró feladat közül melyik a legsürgősebb, melyik beruházás szolgálja leginkább a lakosság érdekeit. A Zsámbéki medence településein évek óta súlyos gondokat okoz az egészséges ivóvíz hiánya. Idén Budajenőn 1 millió 368 ezer forintot fordítanak a község vízvezetékhálózatának megtervezésére. A tervek és a költségvetés elkészülte után kerülhet csak sor a víztársulat megalakítására. Időszerűvé vált már újabb építési telkek parcellázása is. Az építési terület előkészítésére, a kisajátítás költségeire bahkhitelt vesznek igénybe, melyet a telkek értékesítésekor befolyó összegből törlesztőnek majd. A negyvenhét új házhely azonban már most kevés, hiszen eddig ötvenegy telekigénylő jelentkezett. Fontos, hogy a község nemrég beépült területein is legyen közvilágítás. Erre a célra, valamint járdaépítésre s a régiek felújítására összesen 74 ezer forintot fordítanak. Elkészül a település zártkertes területének rendezési terve is, mely itt is lehetővé teszi majd a parcellázást, a telkek tartós használatba adását. Pusztulásra ítélt bódék Egységes, rendezett falukép Kétszintesnél ne legyen magasabb Az ócska, több mint fél évszázaddal ezelőtt rakott vályogviskó úgy rontotta Páty község képét, mint egy csúf sebhely. Néhány méterre állt a főútvonaltól, és a helybeliek meg a turisták is fejcsóválva nézték a múltnak ezt a nehezen eltűnő örökségét. Aki pedig közelebbről is megtekintette, a törött ablakokon át jól láthatta az egykor fekvőhelyül szolgáló szalmazsákokat. Régen elköltözött Évek, talán évtizedek óta senki sem hajtja fejét pihenőre a szalmán. A ház tulajdonosa régen elköltözött, és nem sokkal távolabb él, kényelmesen berendezett otthonában. Miért nem bontotta hát le a régit? Ragaszkodott hozzá — mondván, emlék —, bár nyilvánvaló volt, nem lehet felújítani, értéke nincs, és csak rontja a táj képét. A községi tanács vezetői az említett okok rfiiatt tavaly.elrendelték a viskó lebontását, és a tulajdonos vita nélkül eleget is tett ennek a kötelezettségének. Szabó Zoltánná, a tanács végrehajtó bizottságának a titkára azért idézte fel ezt a történetet, hogy érzékeltesse: határozott intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy sikerüljön megteremteni az egységes, rendezett faluképet. Tavaly öt alkalommal hoztak határozatot főútvonalon levő házak tatarozására. Ketten az érdekeltek közül határidő-módosítást kértek, a többiek már megcsinálták a szükséges munkákat. Ám nemcsak elhanyagolt, régi építmények ronthatják a fenyvesektől övezett, szép táj képét, gyakran a legújabb ví- kendtanyák sem nyújtanak éppen kellemes látványt. Láthatók például szerszámkamrának minősített barkácsolt bódék, gyakran közel a főútvonalhoz, melyek ugyan — az építők szerint — csak átmeneti időszakra szolgálnak, de addig sem szépek. Tavaly kétszázezer forint bírságot róttak ki azokra, akik megszegték az építési szabályokat, és következetesen végre is hajtották a büntetést. Nem toronyházat Ezek az intézkedések szükségesek, de pusztán ilyen módszerekkel nem lehetne a kívánt célt elérni. Műszaki segítséget, tanácsot kapnak azok, akik igénylik. Hatvan új házhely kialakítására kerül sor a faluban, ezenkívül sok fiatal építkezik úgy, hogy bővítik a régi családi otthont. Jeles Árpád műszaki ügyintéző elmondta, hogy viszonylag kevesen választanak a rendelkezésre álló típustervek közül. Többnyire pesti építészekkel beszélik meg az elképzeléseiket. A készülő új lakások nagyméretűek, általában elérik a 100 négyzetmétert. Szabály az, hogy 5 méter szélesek legyenek az előkertek, mert így biztosítható, hogy egy vonalba essenek a házak. A garázs is fontos, és gyakran viták zajlanak az elhelyezése körül. Itt nem annyira esztétikai szempontokról van szó, hanem arról, hogy ha éppen a telekhatárra szorul az építmény, csak a szomszéd kertből lehet festeni, tatarozni. Nem egy ilyen ügyből lett már pereskedés. Mivel a terület a 3-as és a 4-es építési övezetbe esik. kötelező előírás az, hogy kétszintesnél magasabbra nem emelkedhetnek az épületek. Ez felel meg a táj jellegének. A régi házak bővítésénél minden esetben statikai számítások elkészíttetéséhez kötik az engedélyt, éppúgy, mint a tetőtér beépítésénél. Az előírás a lakók érdekét védi, hiszen — és ez már túlmegy az esztétikai szempontokon — a biztonsági követelményeknek csak így lehet eleget tenni. Bormúzeum a hegyen A környék egyik legszebb része a Pincehegy, melyre már sokan szemet v.etettek olyan szempontból, hogy jó lenne azon a vidéken tanyát verni. A terület azonban védett, mert ott van mintegy másfélszáz darab múlt századi pince (többségében régi, múzeumba illő borászati eszközökkel felszerelve) és ezért csak az Országos Műemlék Felügyelőség engedélyével lehet ott építkezni. A kirándulók is felfigyeltek már a szép környéknek erre a sajátos hangulatú nevezetességére, mely egyik vonzereje lehet a fellendülő idegen- forgalomnak. Gál Judit Traktorra szerelt készülék Gép veszi a A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növényvédelemmel foglalkozó tudományos kutatói megvizsgálták, hogy az ország legkülönbözőbb tájain milyen talajlakó kártevők fordulnak elő. Az ellenük való védekezés technológiai leírását azóta már el is juttatták a mezőgazdasági üzemekhez. E nagyszabású munka tapasztalatai alapján kidolgozták a talajlakó kártevők felmérésének gépi módszerét is. Olyan traktorra szerelhető Talp fölé való lapok A képen látható óriás tekercs az a bizonyos anyag, amelyből a cipőtalp készül. Illetve az ebből kiszabott talplemezek közé műanyag lapot préselnek, alá pedig a talp tartós anyaga kerül. A PEMü zsámbéki gyárában naponta csaknem kétezer talp készül. Trencsényi Zoltán felvétele Nagykátai gondok Még nincsen megoldás Természetesen nem újkeletű az a megállapítás, hogy a gyártási hulladék nem szemét, hiszen a hulladék fajtájától függően közvetlenül vagy újra feldolgozva, de visszajuttatható a termelésbe. S tudják ezt jól a Telefongyár nagykátai gyáregységében is. Ezért okoz nekik gondot, hogy a régóta talajmintát talajmintavevő készüléket szerkesztettek, amely az emberi kéz érintése nélkül vett földmintáikat műanyág tasak- ba csomagolja, aztán az utánfutóba helyezi. E géppel a tábla bármely részén s a kívánt mélységből lehet mintát venni. Az ezt követő laboratóriumi elemzés alapján meghatározható a károsítok elleni védekezés módja és szükségessége. A. keszthelyi egyetem kutatóinak módszerét Jugoszláviában is bevezetik. hiányzó hulladéktárolót eddig még nem tudták megépíteni — a vállalat vezetői úgy tájékoztatták, azért, mert pillanatnyilag nincs rá pénz. Igaz, a kerítések tövében, az üzemek ‘falai mellett is felhalmozható a még felhasználható anyag, csakhogy ott összekeveredik, és előbb-utóbb széthordják. Legalább ennyire hiányzik az ott dolgozóknak a kerékpártároló — aminek építése immár ez év feladata. Sürgősen előre kell lépni a szerszámellátás területén is — mondja Vass Imre, a gyáregység igazgatója. Nos, a folyamatos termelésnek a ’dolgozók helytállása mellett alapvető feltétele a megfelelő anyag- és szerszámellátás. A fogyószerszámokat — mint ahogy az a nevükben is benne foglaltatik — pótolni kell. A hiány felszámolásához vezető úton az első lépés volt annak felismerése (beismerése), hogy a szerszámellátással baj van. Csak ne kelljen olyan sokat várni a második lépésre sem, a megoldásra! Két éve, 1981 decemberében került Solymárra, a PEVDI ajtót, ablakot készítő gyáregységébe az Olivetti BCS 2035-ös kis számítógép. A hozzátartozó tévékészülékkel és kiíróberendezéssel együtt. A beruházás akkor, a programköltségeket la beleértve, 1 millió forintba került. Adaptált program Gyakran hallani, hogy a vállalatok beszerzik ugyan a számítógépet, esetleg gépeket, drága pénzért megbízzák valamelyik külső céget, hogy készítse el számukra a megfelelő programot. Azután, amikor mindent kifizettek, rájönnek, hogy mégse lett egyszerűbb az adminisztratív munka, mégis olcsóbb a munkaerőt megtartani, mint a berendezést üzemeltetni. Kis Pé- terné szerint a PEVDI-ben ez szerencsére nem így van. Magát a számítógépet és a hozzá tartozó programot egy olyan NSZK-beli cégtől vásárolták meg, amelyik ugyanúgy műanyag nyílászárók gyártásával foglalkozik, mint a PEVDI solymári gyáregysége. A programot ezért csak adaptálni kellett a magyar adatokra, így a gép beérkezését követő második héten már üzembe helyezték és dolgoztak is rajta. Elkíséri a terméket Mit tud a jelenlegi programmal a számítógép? Vevőnként és ezen belül terméktípusonként tárolja és csoportosítja a megrendeléseket. A legkézzelfoghatóbb produktuma, hogy a sok-sok méretű, többféle üvegű, vasa- latú ablakról árkalkulációt készít, sőt meghatározza a termékek anyagszükségletét, aminek alapján a beszerzők pontosan tudják, mire van szükség a folyamatos termeléshez. A számítógép az adatok alapján munkakísérőlapot készít, ez a gyártóhoz a műhelybe kíséri a terméket. — Egyetlen gépíró sem versenyezhet a számítógépes visz- szaigazolások pontosságával, hibátlan külalakjával, gyorsaságával. A megvásárolt programot egyébként a PEVDI saját emberei már kiegészítették úgy, hogy a gép anyagutalványt is készít és nemsokára a kiszállítással járó adminisztratív teendőket is ellátja. Bővíthető kapacitás Egy évben 300 megrendelőt tudnak egyszerre nyilvántartani, és minden megrendelőhöz 50-féle adatot. Amióta a számítógép működik, egyszerűsödött a gyáregység szervezeti felépítése, hiszen a számítógépcsoport három tagja egyben kereskedő is, akinek információi vannak a vevőkről, am'kor velük tárgyalnak. Egyben gyártáselőkészítők is, hiszen a gépről leolvassák az anyagszükségletet, az igényeket, a gyártási határidőket, ami szerint termelési programot is kidolgoznak. (Amit természetesen végül is az üzemek hagynak jóvá.) A számítógép kapacitása programokkal bővíthető, a fejlesztésének még számtalan lehetősége van. Méretben éppen megfelel egy ekkora gyáregység igényeinek, hiszen nem szükséges hozzá kb'matizált terem, csak áramot és papírt fogyaszt. S ha egy-egy megrendeléssel mégis a kelleténél többet kell foglalkozni, arról nem a számítógép tehet. Mint ahogy arról sem, hogy az általa kiírt anyag sehol nem kapható, s hogy a megadott paraméterek szerint kalkulált ár, viszonylag magas. El. E. L efékezett a villamosmegállónál, lecsavarta az ablakot, kihajolt és kiáltott az út közepén emelkedő kis járdaszigeten topogó két lánynak. — A Fő tér felé megyek. A lányok egymásra pillantottak. Menjenek vagy ne menjenek? — kérdezte tekintetük, aztán összenevettek és egyszerre indultak a teherautóhoz. A sofőr kinyitotta a fülke ajtaját és helyet mutatott maga mellett. — Tessék. Nem luxuskocsi, de most jó. Ebben a ronda időben. És el is férünk, ha egy kicsit összehúzódunk — nevetett. — Köszönjük — mondták a lányok. Fészkelődtek egy kicsit, aztán hátradőltek a magas ülésen. A fiú beindította a motort és lassan, óvatosan vezetett a sötétedő estében. Az ablaktisztító szüntelenül seperte tekintete elől a havat. — Na, itt az igazi tél — fordult egy pillanatra a lányokhoz, akik úgy ültek mellette, mint két átfázott madár, és riadtan pislogtak vissza. — Ha a szél nem fújna — röppent fel az első mondat félénken. — De fúj — mondta a sofőr és az utcakereszteződésnél egészen lelassított. — De fúj, mert táncolni való kedve van, az ördög vigye el. Városban semmi ez, de kint a pusztán! Tyű, az anyja szemit, majdnem felborítja a kocsit. A ponyva úgy csattog, mintha golyószóró vagy géppuska kelepelne mögöttem. De a legrosszabb az. ha egyedül van az ember ... Hirtelen rátaposott a fékpedálra. A kocsi zökkent. A két lány csak ekkor látta, hogy egy öregember botorkál át az úttesten. — Hej, apuskám, ilyen időben minek sétálgatsz az utcán? Na, menj csak — int a felnéző, megtorpanó férfinak. — Biztosan lányokhoz sietsz.-'Én ráérek, nekem nincs randim — nevetgélt a sofőr. Közben ide-odalesett, várt egy kicsit, hogy a lányok is mondjanak már valamit, de mivel hallgattak, visszatért korábbi gondolatához. — Igen, az a legrosszabb, ha egyedül van az ember. Nincs kihez szólni. A szél dobol, szüntelenül, egyhangúan, el- zsongítja az embert, s ez a monoton zaj ránehezedik az ember szemhéjára. Akkor aztán a kocsi hamar az árokban keres menedéket. Szóval nem szeretek egyedül kocsikázni. Ha van valaki az ember mellett, még ha olyan csendben is ül, mint maguk, akkor is jobb. mert van kire nézni, van kihez szólni. Igaz? A sofőr bal kezével elengedte a volánt és megvakargatta tarkóját. Ej, ezekből sem szedek ki egy ép mondatot — gondolta. — Pedig nem csúnyácska verebek. Nem ám! — A szövődéből? — kérdezte. — Igen. — Együtt dolgoznak? — Együtt. — Jó maguknak — lehajolt, egy darab tiszta rongyot emelt fel és megtörölte a homályos üveget. — Reggel szépen bemennek az üzembe, átöltöznek a jó meleg helyen, aztán a fűtött, tiszta üzemben csak sétálgatnak egész nap. Reggeltől estig. A két lány hangosan felnevetett. — Ahogy a pilóták azt elképzelik! A sofőr szeme felcsillant. Jól van, csipognak már a madárkák. — Miért? Talán nem így van? De irigylem magukat! — Azt megteheti — bátorodott neki az ajtónál ülő lány —, de kár. Maga legalább melegben üldögél, ha esik, ha fúj. Mi meg ... — Na, na. — És ha kivágnak vidékre? Ha egy héten kétszer kell mennem Szegedre ilyen időben? És ha bedöglik a kocsi az úton, két falu között, ahol még egy tanya sincs már. szóval ott fa- gyoskodhat az ember, míg arra nem téved valaki. — Járt már így? Kötekedő volt a hang. A sofőr jobbra kapta tekintetét. — Én ? Tíz éve vezetek, de az én kocsim még nem döglött be az úton. Mert ennek ts fortélya van. Mert az embernek úgy kell ismerni a motort, mint a lelkét, a testét. Talán még jobban. Én, ha vidékre megyek, egy órával már korábban felhajtom a motorház tetejét és megvizsgálgatok mindent, akkor is, ha tudom, hogy semmi baja nincs. Nekem még nem volt karambolom. — De most lesz — rebbent meg a sofőr mellett ülő lány. — Megint átszalad valaki előttünk az úttesten. — Hess madár, hess — nevetett a sofőr. Kigyúltak az útszéli lámpák. A fénykörben látni lehetett a sűrű hópelyheket, amint táncoltatja a szél. — Lám. ezért is jó maguknak. Mert ott nincs veszély, nincs karambol, nem idegeskednék, csak sétálnak, reggeltől estig. Nem igaz? — Nem — vágta rá az ajtónál ülő lány. — És miért nem, hm? — kérdezte kötekedve a sofőr. — Hiába is mondanám, úgysem értené meg. — Hátha. — A férfiak ezt nem akarják megérteni. Egy se. Mert nincs lelkűk. Azt hiszik, hogy bemegyünk a szövődébe és fehér köpenyben reggeltől estig sétálunk ... — Talán nem? — De igen. Csakhogy arra nem gondolnak, hogy hatkor kelünk, hétre kimegyünk a gyárba, ott megállás nélkül nyolc órát sétálunk, aztán megint egy órácska telik el, mire hazaérünk. Ez már tíz óra. Akkor jön otthon a takarítás, főzés, mosás, vasalás Ez két óra. Szóval összesen tizenkettő, és még egy percet sem pihentünk. Nekünk, lányoknak még jó de akinek gyereke, családja van, annak százszor rosszabb. Én sokszor már alig bírok állni a lábamon, úgy fáj. Csak várom, hogy leüljek és kinvújtsam a lábam. A sofőr meglepetten pislogott a két lányra. Az ördög vigye el, erre sohasem gondoltam. — Tudják mit? Jöjjenek pilótának. Szólok a főnökömnek. A lányok hangosan kacagtak. — Dehogy megyünk! Csak nem hagyjuk ott azt a .jó meleg helyet. Inkább reggeltől estig csak sétálunk, semhogy itt rázassuk magunkat. Na meg is érkeztünk. A kocsi a járda mellé kanyarodott. — Mondják csak, ráérnek holnap hat után? Egy fekete mellett elbeszélgethetnénk. A lányok nevetve bólogattak. — A Llliput.iban — mutatott előre a sofőr. — Ott ni. A járda mellől lassan továbbindult a kocsi. A lányok kocogni kezdtek a hóesésben. — Lányok, lányok — kiáltott utánuk a sofőr. A két lány megtorpant. — Holnap nem jó, vidéken grasszálok. Szerdán, szerdán hatkor. A két lány nevetve intett vissza: jó, szerdán hatkor. A sofőr a visszapillantó tükörben látta, hogy a lányok kétszer is visszanéztek és integettek. Miről tehet a számítógép? Jól vettek mértéket Bába Mihály: l\ecf Cjellől eáticj. óétáiunh
