Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

\ Zenei panoráma Együtt muzsikáló fiatalok Negyvenöt zenélő közösség mintegy másfélszáz tagja és tanárok sokasága gyűlt össze az elmúlt pénteken Nagykőrö­sön, a Pest megyei állami ze­neiskolák kamarazenei talál­kozóján. A helyválasztást a nagykőrösi zeneiskola har­mincéves jubileuma indokol­ta; az a pompás muzsikusha­gyomány, amely az elmúlt há­rom évtized alatt példát te­remtővé növekedett. Erről emlékezett meg megnyitójá­ban Varsányi Lászlóné, a megyei művelődési osztály munkatársa, elismerve a volt és a jelenlegi tanárok szakér­telmét, a növendékek tehetsé­gét, szorgalmát és lelkesedé­sét. A megye zeneiskolai főelő­adója elemezte a zeneiskolák sajátosságait. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy ennek az intézménynek minden más is­kolatípustól eltérő vonása az, hogy a növendékeit a hang­szeres tárgyakra egyénileg oktatja; ezzel együtt jelentős személyiségformáló erő, s komplex emberformálást tesz lehetővé. A hangszeres órák mellett a csoportos foglalko­zások lehetőséget adnak ta­nárnak és növendéknek a közös éneklésre, együttmuzsi- kálásra. Ezért aztán szebb születés- napi megtiszteltetést aligha kaphatott volna Arany János egykori városa, minthogy együttmuzsikálással emlékez­zen meg a jeles évfordulóról. A kamarazene ugyanis az együttzenélés kedvét éleszt­geti. Ha leül két-három-négy növendék, akkor már nemcsak egyénileg foglalkoznak ma­gukkal, hanem a másikkal is törődni kell; egymásra ügyel­ve, egymást hallgatva, egy­mást kiegészítve kell muzsi- l^lni. Nem .véletlenül hangoz­tatják a barokk óta, hogy a kamaramuzsika a zenélés ki­rálynője, hiszen egyformán örömet szerezhet azoknak, akik hallgatják, és azoknak is, akik művelik. Mindkét eset­ben — egy esemény kapcsán — közösségekről van szó, kol­lektív megméretésről, amely­nek a minőségét hosszas gya­korlás, igényes felkészülés, előadói praxis határoz meg. Ha ez így van — miként világjáró együttesek, fúvós­ötösök, vonósnégyesek, triók, netán szonátapartnerek eseté­ben tapasztalhatjuk —, akkor mit mutathatnak fel a zeneis­kolai alkalmi formációk? Le- het-e vagy kell-e őket hasonló mércével mérni, mint nagy­nevű példaképeiket? Az össze­vetés nem sántít, bármikor kiállja a próbát. Nemcsak az életkori sajátosságok, a tanul­mányi előrehaladás okán, ha­nem azért is, mert a kamara­muzsikában — bármilyen fo­kon és szinten művelik is —, a közösségi gondolkodás és a közösségben való cselekvés, mindenekelőtt a közös alkotás milyensége ítélődik meg. A megyei találkozóra az is­kolák előválogatókat tartottak, tehát sokkal több gyermek volt érdekelt az együttmuzsi- kálásban, mint amennyien el­jutottak Nagykőrösre. Ez már önmagában is egyfajta minő­séget feltételez, amit negy­venöt elhangzott produkció igazolt. Ami feltűnt: több volt a fa- és rézfúvós, mint a vonós résztvevő. Ügy tűnik, reneszánszát éljük a fúvós muzsikának, miközben — elő­rejelzésként? — újból megje­lent több évi szünet u*án az énekes kamarazene is. mint­egy a KISZ-es korosztály ko­moly zenei igényeire irányít­va a figyelmet. A nagykőrösi találkozón ismét bebizonyo­sodott: összességét tekintve formájában és tartalmában egyaránt fontos ez a zenei te­vékenység, mert a tanulmá­nyok befejeztével nemcsak passzív zeneélvező réteg kép­ződik városainkban és fal- vainkban a zeneiskolai háló­zat kiépülése révén, hanem egyre több olyan emberrel ta­lálkozunk, akik maguk is igénylik az aktív játékot, a maguk teremtette zenei bol­dogságérzést. Az ennek a reményéül is szolgáló egész napos hang­versenyt mintegy tükörként értékelte és minősítette a te­kintélyes szakemberekből álló zsűri. (Tagjai volt Répássy Györgyi hegedű-, Csetényi Gyula fuvola- és Szabó László trombitaművész.) Ér­tékelték a tanárok betanító munkáját, a növendékek helytállását, alkalmazkodását a találkozó követelményeihez, egyben kijelölték azt a hat együttest amelynek a tagjai a Pest megyeieket képviselik a Székesfehérvárott megtartan­dó országos zeneiskolai kama­razenei fesztiválon. A zsűri elismerése mellett a közönség is lelkesen köszön­tötte a ceglédi Dávid Tünde és Kerepesi László Telemann- szonáta előadását, az ugyan­csak ceglédi Árpás Mariann, Béres Judit énekkettősét Szo­morú Olga zongorakíséretével. Élményt jelentett az érdi fú­vóskvartett (Széplaki Dániel, Széplaki Zoltán, Stolcz József, Bogár Csaba) lendületes já­téka. A szobiak fuvolakettő­sének (Embey-Isztin Zsófia és Cserni Veronika) Polkája le­hengerlő volt. A még fenn­maradó két helyet váciak kap­ták. Hegedűs Gyula, Kovács István (klarinét) és Foltán Gábor (fagott) igényes hang­zással és rendkívül muzikáli­san formálta meg Mozart B- dúr triójának két tételét. Ütő­együttesük egyre jobban be­érik. Fazekas László, Nagy I. Zoltán, Bártfai Zoltán, Kovács P. Péter és Fehér Gyula Ottó Ferenc Ária és Scherzo című darabját tolmácsolta lenyűgö­ző hozzáállással. Ezzel mint­egy azt is jelezték, hogy a kamaramuzsikálás örömét nem a pillanatnyi képzettsé­gét meghaladó darabok jelen­tik, hanem azok a már tudott és beérett művek, amelyeket fölényes biztonsággal szólal­tatnak meg. A zsűri természetesen tar­talékegyütteseket is kijelölt, akik színvonalban azonos ran­got képviselnek az előző hat­tal. Ezek közé tartozik az abonyiak Mozart-triója és fú­vóskvartettje, a szentendreiek Händel fuvola-gitár szonáta­párja. Ok is megérdemelnék, hogy eljussanak az országos találkozóra. Nagykőrösön ugyanis a zsűritagok nem azért veszekedtek, hogy kit felejtsenek le a vonatról, ha­nem, hogy kinek biztosítsa­nak még újabb helyet. Talán ezért is volt annyira barátsá­gos a hangulat, nemkülön­ben a jó rendezés okán, amely a jubiláló intézmény hírnevét öregbítette. M. Zs. Vendégjáték A kert Gödöllőn A közönség nem csupán megszokta, de már igényli is, hogy a kaposvári színház leg­újabb műsorával mihamarabb jelentkezzen Gödöllőn, a mű­velődési ház színpadán. Nem szükséges különösebb hírve­rés ahhoz, hogy tóduljon a közönség. Telt ház van a dél­utáni előadásokon és az estin egyaránt A környékbelieken kívül a főváros színházérzé­keny nézőserege is ostromolja az ajtókat. Ezúttal Spiró György A kert című drámáját láthattuk a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátékában. A drámai anyag — annak elle­nére, hogy egészen más közeg­ben játszódik —, valahol ro­kon a sok vitát kavart Esti műsorral. A két dráma talál­kozási pontja, amikor Spiró az emberi kapcsolatok üres­ségéről, elsilányulásáról állít tükörképet. Nem a tükör hi­bája, hogy a benne kirajzoló­dó alak torz formát ölt. A művészet feladata — Shakes­peare nyomán —, hogy felmu­tassa a kor lenyomatát. S a mai szerző sohasem azért nyúl a történelmi időszakok eseményeihez, hogy azt pusz­tán ábrázolja. Az általános jelenségek, emberi tulajdon­ságok kapcsán a kortársak­nak szól a történet. Igaz, a dráma ezúttal csu­pán néhány évtizeddel forgat­ja vissza az idő kerekét. Az ötvenes évek sokak számára emlékezetes eseményei alkal­masak az emberi cselekede­tek, jellemek megméretésére. Az ismert főosztályvezető- költő — aki nőm mulasztja el rigmusaival éltetni a vezért —, villájában találkozik egy­kori barátaival. Ifjan arra szövetkeztek: bármi történ­jék, megőrzik tisztaságukat. S Íme á hárorti nagy 'reményű életsors: a már említett budai viiUatulajdonos (Máté Gábor alakítja), a koholt vádak alapján börtönbe került, ép­pen kiszabadult Tudós (Jor­dán Tamás kidolgozott játé­kával), és a megtébolyodott Parancsnok (Lukács Andor) megfáradt, értékvesztett em­berek. A körülöttük élők többnyire asszisztálnak mind­ehhez. Babarczy László rendezése sem tudta felgyorsítani a cse­lekményszegény darabot. Az egyoldalú ábrázolással csupán a jelenséget sikerült felvázol­ni, s ezt éreztette a színészek el-elbizonytalanodó szerep- játszása is. A legkövetkezete­sebb ábrázolás Pogányi Judit jól felépített elképzelése. Er. K. 198 i. FEBRUÁR 29., SZERD. Kiállítótér me kb ól Színek, érzések, hangulatok f A Márffy Ödön festőművész í hagyatékából nyílt bemutatót (a Vigadó Galériában nézhetik / meg az érdeklődők március J 8-ig. Gráber Margit tárlata a £ Dorottya utcai klállítóteremben / tekinthető meg március 1-ig. A. festészet hídja Márffy Ödön alakja több szempontból érdekes, izgal­mas. ö a Nyolcak egyik fes­tője, aki következetesen ra­gadta meg a magyar tájak vi­zuális valóságát a francia színtörekvések egyéni alkal­mazásával. Ennek jegyében festette meg konstruktív esz­közökkel Régi váci vámját még az 1910-es évek elején és Zebegényt. Köztudott, hogy Ady félesége, Csinszka lett a hitvese. Róla valóban remek­be szabott portrékat kompo­nált, az egyik változat szere­pel is a Vigadó tárlatán. Felkészült, érzékeny festő, pompás rajztudással, így és ezért telítheti felületeit ágas­kodó paripákkal. Ami rejtett életművében, hogy Dufy és Egry között ő jelenti a festé­szet hídját. Dufy örököseként rendkívül szuggesztívan írja a valóság ezer apróságát, a kis színvillámokat kerek egésszé növeli úgy, hogy a bensőség és a monumentalitás hiányta­lan közvetlenséggel ötvöződik művészetében. 1918 előtt festett Konstruk­tív tája olyan légies ívekben ragyog, mely a következő év­tizedekben Egry eszménye lesz. Igaz, ő is kap indításo­kat Egrytől. Csónakos halá­szai hasonlóan húzzák a hálót, mint Badacsonyban hajdan remekműveket alkotó barátja. Márffy életműve most még frissebbnek tűnt, maradandó érték tudása, finomsága, egyénisége, Fésülködő nője, az élet állomásait rögzítő önarc­képei, szőlős csendélete, alma­szürete, balatoni tájai. Hosz- szabb ideig csönd övezte tel­jesítményét, de valós értéke feltámadt, annál is inkább, mert Márffy Ödön festésze­tünk egyik mértéke volt és marad. A mélység feltárása Gráber Margit képei előtt szemmel láthatóan gazdago­dunk, különösen akkor, ha megfelelő időt szakítunk mű­veinek befogadására. A lát­vány ugyanis első pillanatra egyszerűnek tűnik, mélységei feltárásához több visszapillan­tás szükséges. Ekkor derül ki, hogy milyen átéltek és szabatosan fogalmazottak szí­nes motívumai. Hervadt rózsát fest fekete kontúrokkal, s az többé nem­csak növény, hanem az embe­TÁRSALGÖ. Az irodalom- kedvelőknek szóló másfél órá­ban tegnap Sumonyi Papp Zoltán kitűnő szórakozási le­hetőséget ígért, és teljesítette is, mégpedig maradéktalanul. Igaz, ennek a garanciája is adva volt a beszélgetésben résztvevők személyében, az élő magyar irodalom költőinek, irodalomtörténészeinek java ülte körül a mikrofont: Weö­res Sándor, Károlyi Amy. La­tor László, Lukácsy Miklós és Nyerges András voltak a di­lettantizmusról szóló beszélge­tés résztvevői. Az ötletet a beszélgetéshez Nyerges András könyvtárának egy féltett kötete adta. az a több mint négy évtizede ki­adott kis verseskötet, mely­nek egykori rendőr szerzője nem titkoltan hivatásának igvekezett emléket állítani a költészetben is saját poézisé- vel. De hallgathattunk sze­melvényeket hentestől és a ki­rályi család főherceg tagjától csakúgy, mint a ma önmaguk által felkelt-felszentelt köl­tőitől, novellistáitól, dráma­íróitól. Csak a lapok kulturá­lis-irodalmi rovatainak veze­tői a megmondhatói, ki min­denki hiszi ma is, hogy nél­küle szegényebb lenne a ma­gyar irodalom. Rímek és kínrímek hangzot­tak el (hiszen a dilettánsok között olyan Is akad, aki jól megtanult minden szabályt, ami szavakat — elvileg - verssé, novellává fűzhetne ösz- sze, ha ... ha lenne hozzá te­hetsége) kiváló színészek tol­mácsolásában, akik közül va­lószínűleg Szabó Gyula vette legkomolyabban feladatát, s ettől vált valamennyi általa elmondott szemelvény is a be­szélgető* találó illusztrációiá­vá. LÁTTUK, HALLOTTUK. A Petőfi adó zenedélelőttjeiben kap negyedórácskát a művelő­déspolitikai rovat, hogy röviden beszámoljon az előző napok kulturális érdekességeiről, me- lvek közül Varsányi Gyula ez­úttal a Szkéné Színpad leg­újabb bemutatóját és az el­múlt hét végén a fővárosi Pa- taky István Művelődési Köz­pontban rendezett cigány- művészeti napokat emelte ki. Dévényi Róbert rendező, a Népművelési Intézet munka­társa arról beszélt, milyen ki­tűnő diákelőadások születnek a kötelező olvasmányként elő­irt tantervi /anvagokként szá­ntónkért drámákból. Most a 8. csonort elnevezésű diákszín­pad mutatta be Bornemissza Péter magyar Elektráját, me­rőben új felfogásban, a vere­tes magyar szöveg mellett a játék mozgáslehetőségeire, azok kihasználására helyezte a hangsúlyt. Szavai ékesen bizo­nyították, kár volt meghúzni a vészharangot a dláksziniátszás felett. Az elmúlt hét végén cigány művészek, írók, költők, festők és más értelmiségiek, művé­szeti együttesek részvételével rendeztek művészeti napokat a Patakyban. Ennek kapcsán Lakatos Menyhért írót faggat­ták arról, mi lehet a szerepe a cigány származású értelmi­ségnek e társadalmi réteg be­illeszkedésének elősegítésé­ben? Minden szava ide kívánkoz­nék. de az a hitvallásnak is beillő gondolatsor, mely sze­rint elsősorban példájukkal kell hatniuk — mindenkép­pen. Ez az értelmiség ma már javarészt nem titkolja el szár­mazását, nincs is szüksége er­re. Egyet kíván csak a társa­dalom — mondotta az író —, azoknak a rossz hagyomá­nyoknak. rossz szokásoknak a levetkőzését, melyek akadá­lyozzák e réteg felemelkedé­sét. Rányásx-IIédi ri szomorúság. Az ő nyelve a rajz, a szín, így szólal meg termő csöndje fákról, szent­endrei kertről, gerberacsokor- ról, szentendrei utcáróL A nosztalgia méltóság, a fák lombozata emberi labirin­tus, tartalmazza Gráber Mar­git erejét, folyamatos meg­újulását. Művészetünk egyik páratlan energiával dolgozó nesztora ő, hiszen 1895-ben született és tizenöt éves kora óra megszakítás nélkül fest. Az utóbbi években Szentend­rén. Férje Perlrott Csaba Vil­mos volt. Gráber Margit a KÚT tagjaként a magyar avantgarde egyik kimagasló tagja lett, aki a konstrukciót mindig a látvánnyal és érzel­meivel egyeztette. Természete­sen ő is járt Párizsban és 1920—23. között Németország­ban is. Műveit bemutatták Pozsonyban, Pécsett, Budapes­ten, Szentendrén és Párizsban a Magyar Intézetben is. Mos­tani bemutatkozása — a ké­pek és a kitárt vázlatkönyvek felrázó eseményt jelentenek. Kísérletező művész Németh László 1942-ben végzett Kandó László tanít­ványaként a Képzőművészeti Főiskolán. Festői indulása a háború és a hadifogság miatt csak 1947-ben, némi késéssel indult. Szent-Györgyi Albert han­goztatta, hogy a természet óriási, az ember parány, de a tudós és a művész ott és ak­kor kezdődik, amikor a natu­rális valóság kincseit használ­ja. Németh László kísérletező laboratóriuma a műterem, Márffy Ódon: Zebcgény anyaga a táj. Mindig a víz, a nagy víz, melynek neve Duna, Balaton, s a Börzsönyhöz vagy a Badacsonyhoz kötődik. Különösen Nagymaros, Dö- mös és Zebegény élteti festői ambícióit, de a hegy-folyó színes anatómiájához érzéseit és hangulatait társítja. Nem­csak jó, hanem megbízható festő, rendkívül szerény a magatartásában, nem eszkö­zeiben és odaadásában. Ügy mutatja fel a Balatont, hogy Tihany zászlaja a vitorla, a budai részletek krúdys ben- sőséggel tárulkoznak fél. Meg­álmodja a világ látványból és hangulatból ötvöződő szépsé­geit. lágy permetként lila tó­nusokkal fűszerezi. Hű a valósághoz és önmagához is, e kettő találkozása Németh László hathatós közreműködé­sével a kép. Ezt észleltük Der- kovits galériabeli tárlatán. Losonci Miklós MOZIMŰSOR március 1-TÖL 7-IG h ­ABONY MONOR 1: Akiket a pacsirta elkísér l: Szakadék 2: Szakadék 2: Akiket a pacsirta etkfsér 3—4: A kék lagúna* 3—4: FiSUámatfott a tenger 5—fi: Szerelem receptre (du.) BUDAÖRS A két rodeós (este) 5—S: A seriff és az idegenek 1—6: E. T. 7: Mese a 12 találatról (du.) CEGLÉD, Szabadság 1—4: Vadölö (du.) A karmester* (este) NAGYKATA Amit tudni akarsx a szex­1—2: Egv zsaru bőréért* röl.. (este) 3—4: Telitalálat S: Űri muri (du.) 5—6: Mennyéi seregek (du.) 5—7: Kisvárosi fojtogató** (es­6: Lola* (este) te) 6—7: A sziklabarlang titka NAGYKŐRÖS, Arany János (du.) 1—4: Kisvárost fojtogató** CEGLÉD, Kamaraterem 5—6: Amit tudni akarsz a szex­ről ••• 1—2: Szakadék 3—4: Rézsarkantyú (du.) NAGYKOROS, Stúdiómozi Akiket » pacsirta elkísér 1—2: Akiket a pacsirta elkísér (este) (du.) 5—6: A karmester* 2: Lola* (este) 1: Egy kis napfény* 3—4: Szakadék DABAS 5—7: Világvége közös ágyunk­ban* 1—2: Cicák és titkárnők (du.) 1: A karmester* (este) PILISVÖROSVAR 3: Magánélet 1: Könnyű testi sértés 4: Kramer kontra Kramer* 2: A kutya éji dala** 5: Start két keréken 5: A szép ismeretlen DUNAHARASZTI POMAZ 1—2: Donald kacsa és a többiek 1—2: Hosszú vágta 3—4: Tű a szénakazalban** 3—4: Az idő urai (du.) 4: Föltámadott a tenger 3—5: Excalibur I—n.** (este) (du.) RÁCKEVE 5—6: Vabank 1—2: Tű a szénakazalban** DUNAKESZI, Vörös Csillag 3—4: Vabank 1—2: A profi** 3—4: Misi mókus kalandja! 5—6: Blöff 6: Maótól Mozartig (du.) (du.) Akiket forró szenvedély hevít** (este) SZENTENDRE 1—4: Pied one Egyiptomban (du.) Spagetti-ház* (este) 4: A rejtelmes sziget (du.) 5: Együttélés 6: Könnyű testi sértés DUNAKESZI, József Attila 5—7: Föltámadott a tenger (du.) 1: Szerelem receptre 4: Bűnös életem 5: Abba SZIGETSZENTMIKLŐS 7: A hatodik halálraítélt ÉRD 1—2: Vabank 3—4: Donald kacsa és a többiek 5—6: Tű a szénakazalban** 1—2: Bombanő** 4: A Birodalom visszavág TAPICSZELE 5: Akiket a pacsirta elkísér 1—2: Mennye! seregek 6: Szakadék (du.) 3—4: Eev zsaru bőréért* Valaki kopogott** (este) 5: Akiket a pacsirta elkísér FÓT VÁC, Kultur 1: Délibábok országa 1—4: Rlkl-Tikl-Tévl (du.) 2: Szerelem receptre 1—6: Szupermodell (este) 3—6: D. B. Cooper üldözése* GÖDÖLLŐ X—4: A fel nélküli lovas (du.) 5—7: Kólák Budapesten (du.) 7: Amerikai barát (este) VÁC, Modóch Imre Szeretők* (este) 2: Fehér mágia (du.) 5—7: A kék madár (du.) Emlékszel Dolly Belire?** Spagetti-ház* (este) (este) GYAL VECSÉS 1: Magánélet 2— 4: Kína szindróma* 3— 4: Apacsok (du.) 5: Him önjáró szerelem 5—6: Kína szindróma* 6: Akiket a pacsirta elkísér KEREPESTARCSA • 14 éven aluliaknak nem 1—2: Végállomás*** ajánlott. 3—4: Hosszú vágta •* Csak 16 éven felülieknek. 5—6: Donald kacsa és a többiek ••• Csak 18 éven felülieknek.

Next

/
Thumbnails
Contents