Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

TestvérmegyéinkSsőI A vetélkedő középdöntője Három országból vizsgáznak a csapatok Március második felében tartják meg a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban a testvérmegyéinkről fo­lyó vetélkedő középdöntőjét, amelyben kilenc, öt-öt tagú csapat vesz részt. A középdön­tő első két helyezettje jut to­vább a megyei döntőbe. A kö­zépdöntőben szereplő csapatok győztesét 4, a második helye­zettet 3, a harmadikat 2 ezer. a negyedik-kilencedik helyen végzőket 500—500 forint érté­kű jutalomban részesítik. A március 24-én lezajló ve­télkedő hat fordulóból áll. A feladatok, kérdések a három ország, Bulgária, az NDK. a Szovjetunió földrajzával, tör­ténelmével, gazdaságával, kul­túrájával összefüggő témákra vonatkoznak. A jó szereplés­nek előfeltétele, hogy a ver­senyzők ne csak a testvérme­gyét ismerjék minél alaposab­ban, hanem az érintett orszá­gokat általában is. A csapatoknak már a vetél­kedő előtt is lesz feladatuk, méghozzá három. Az első dol­guk, hogy a sorsolás szerint megszabott orszá g bármely te­rületén fellelhető szokás sze­rint készítsenek el egy női népviseleti öltözetet, amely­nek jellemzőit is értékelniük kell majd. Például mi az egyes darabok szerepe, miből készülnek, mit jelent díszíté­sük, milyen társadalmi réteg, melyik korosztály milyen al­kalomkot- viselte. A ruhada­rabokat önállóan kell elkészí­teni, az eredeti vagy kölcsön­zött darabokat a zsűri nem ér­tékeli. A másik előzetes feladat egy másfél perces tréfás bemutat­kozás, amelyben munkahe­lyükről, beosztásukról szólnak a versenyzők. A harmadik pe­dig az ország szakácsművésze­téről, étkezési szokásairól való felkészülés. A feladat étren­dek, receptek ismertetése. Irodalomjegyzéket is össze­állított a művelődési központ, amelyből a csapatok felkészül­hetnek. A népviselettel kap­csolatban az említett orszá­gok Budapesten levő kulturá­lis központjaiban, valamint a Néprajzi Múzeumban kaphat­nak felvilágosítást. Minden egyéb tudnivalóról a művelő­dési házban tájékozódhatnak a vetélkedők, Kaposi Lászlónál. Pécel—Isaszeg Törzsfupk . A Pécel—Isaszeg Áfész dol­gozóinak több mint a fele törzsgárdatag. Csaknem két­százan mondhatják ezt el ma­gukról. Ide tartoznak termé­szetesen azok közül is sokan, akik jelenleg gyermekgondo­zási segélyen vannak, de akik­re majd újra számít a régi munkahelyük. Tavaly két al­kalommal hívták találkozóra a gyesen lévőket. Széthúzták a szekeret A tűzifagyűjtés ideje Mindig erejében lévő férfi végezte Az egyik nap kora délután­ján idősebb Huszárik Mihály bácsival beszélgettünk a meg­változott paraszti életről. A ma divatos nosztalgiával, bátran állítom, nála nem ta­lálkoztam. ö azt a paraszti nemzedéket képviseli, akik át­élték az egyéni gazdálkodásból való átmenetet a közösbe. Ma a tsz nyugdíjasa. Hatvanöt évével maga a megtestesült derű és kiegyensúlyozottság. — Nem kelek korán, fizetem az adót, az egészségem jó. Egyéni gazda koromat nem sí­rom vissza, ma könnyebb a megélhetés. Biztos támaszom a nyugdíj. Megengedhettem ma­gamnak még azt is, hogy el­menjek dolgozni az ikladi Ipa­ri Műszergyárba. Ott nagyon megbecsülnek és szeretnek. Bármit csinálok, még meg is kérnek. Legyen szíves, emelje fel ezt vagy azt a motort. — A munkaidőm letelte után még Gyöngyi tehenemet is gondozhatom, csak úgy pasz- szióból. Régen? Erről szó sem lehetett. Az egyéni paraszti gazdálkodás lutri volt. Ha az időjárás kegyes, minden jó. Ha nem, bizony szorult a kapca. Abban az időben szó sem le­hetett volna, hogy ilyenkor be­szélgethessünk. — Ez nem a beszélgetés, hanem a kemény, férfias mun­ka ideje volt. Már jócskán benne voltunk a következő évi tűzifa gyűjtésében. December közepén Fábri Mihály fuvaros fővállalkozó szólt a lótartó gazdáknak. Negyven-ötven fo­gat indult el egyszerre hóban, fagyban, sárban füzelőfát fu­varozni. Minden családból ket­ten voltak. Vagy az apa és a fia. vagy két testvér. Szom­szédok vagy idegenek nem­igen álltak össze. — A babati erdő boncsoki es hangyási oldaláról hordtuk ki a fát a gödöllői fatelepre. A parasztszekeret természetesen átalakítottuk hosszú oldalasra. Ez úgy történt, hogy a szekér oldalait levettük. A kerekeit széthúztuk hosszanti irányba. Erre tettük rá a rácsos, létra formájú hosszú oldalast. — A favágók által kivágott fákat puszta kézzel raktuk fel. A meredek lejtőkön vigyázni kellett, hogy meg ne lóduljon a megrakott szekér. Ezt úgy akadályoztuk meg, hogy a ráf alá engedtük a láncot, így a kerekek csak csúszni tudtak. A fizetség három köbméter tüze­lőfa után, egy köbméter tuskó volt. Ezt igazságos fizetségnek tartottuk. Sajnos napjában csak két­szer fordulhattunk, mert a lo­vakat kímélni kellett. A fuva­rozás befejeztével hazahord- tuk a tuskókat. A tüskök fel- darabolása nagy szakértelmet és sok tapasztalatot kívánt. A hasogatást mindig erejében levő férfi végezte kézi fűrész­szel, nagyfejszével, vasékkel és vaskalapáccsal. A felaprí­tott fát a fészerbe dobáltuk, hogy jól kiszáradjon. Mindig az előző évi fát tüzeltük el először. Csak hideg télutón kellett hozzányúlni a friss fá­hoz. A régi fávaj fűtöttük fel a kemencét. A kemence talpát rőzsével izzítottuk, amit szin­tén a fészerből hoztunk ki. Mindennapos munkám volt még kora reggel és késő este az állatok gondozása, a tehe­nek fejése. így hát szórako­zásra nemigen jutott idő. A gazdamunkát elfelejteni nem lehet, megutálni sem. De ha még egyszer születnék, asz­talosnak mennék, mert ma már abban a szakmában min­den gépesítve van. K. I. Cs. NŐK, Ha hinni lehet az alá­írásoknak, egy-kettő minden­képpen gyanús, valószínűleg kitalált névről van szó, no meg az írásmódot vizsgálva, úgy találjuk, szerkesztőségünk­be inkább nők küldenek leve­let. Talán azért, mert jobban ki vannak szolgáltatva bizo­nyos eseményeknek, hátrányos helyzetnek? Avagy inkább kérnek tanácsot olyanoktól, akiket nem ismernek, esetleg azt hiszik róluk, nagyobb eséllyel léphetnek közbe. Sok­félék a levelek, sokfélék a kül­dők. Egyesek kérnek, mások követelnek, némelyek tanács­talanok. Akadnak jelentősebb kérések, kérdések, vannak mo­solyogni valóak. FENYEGETÉS. A fenyegetők egyik típusáról már szót ej­tettünk e hasábokon, akik azt hangoztatják, ha nem intézke­dünk, mennek a rokonukhoz, aki rendszerint jelentős be­osztású ember. A másik tábor­ba tartoznak azok, akik or­szágos tájékoztató szervhez akarnak menni, ha mi nem cselekszünk. Nemrég kaptunk egy levelet, amelynek feladó­ja azért fenyeget bennünket ezzel, mert szilveszterkor egy negyven körüli páír ezressel fizetett az egyik környékbeli vendéglőben, s a pincér ötszá­zasból akart visszaadni. Ami­kor szóvá lett, neki téve, foly­tatódik a levél, az eladónő el­nézést kér, de ha annyiban LUOl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 49 SZÁM 1984. FEBRUAR 28.. KEDD Októberre kész a tornaterem Aszód is szépülni szeretne Az idegenek hajlandók a főutca alapján ítélni az egész településről. És Aszód ebben a szürke időben kiváltképp vigasztalan képét mutatja, szá­momra is, aki éppenséggel eléggé aszódi vagyok itt töl­tött gimnáziumi éveimmel, és tudom, hogy a nagyközség nemcsak ez. A Kossuth Lajos útra két dolog jellemző. Az egyik: mindinkább hatalmába kerí­tette a 30-as út, alig maradt hely a helybelieknek, a jár­dáknak, a fáknak, a virágok­nak. A másik: bár itt-ott szép új, és helyrehozott patinás épületek bukkannak elő, sok az üres ház és a foghíj. Jól is­merik ezeket a gondokat azok is, akik elmentek a falugyű­lésre, s aligha akadt olyan közülük, aki megnyugvással fogadná a helyzetet. Bizonyít­ja ezt a sok felszólalás. Területrendezés Először persze a beszámolók hangzottak el. Csobán Pál népfrontelnök elmondta, ta­valy 40 milliós költségvetés­ből gazdálkodott Aszód, Iklad és Domony. A fejlesztési alap összege a tervezett kétszere­se, 13 millió forint volt. Csak­nem tízmilliót ért a társadal­mi munka. Hová vándorolt a pénz? Iskolai tornatermek építésé­re mintegy hárommilliót, te­lekkialakításra kétmilliót, bér­lakások felújítására hatmilliót használtak fel. Ezek mellett a tüdőgondozó bővítése és a mű­velődési ház tatarozása, a tan­uszoda építése, a járdakészí­tés, a belvízrendezés s a társ­községek beruházásai igényel­tek jelentősebb kiadást. Idén csaknem nyolcmilliós a fejlesztési alap. ötmilliós tár­sadalmi munkára számítanak. Október végére elkészül a tornaterem. Megújul a könyv­tár. Domonyban kézilabdapá­lya épül, Domonyvölgy számá­ra területrendezési tervet ké­szítenek. Bugyin József tanácselnök arról szólt, mivel gazdago­dott Aszód idegen beruházá­sok révén, s mi várható. Az aszód—balassagyarmati műút nagyközségi szakaszát 16 mil­lióért építették át. A domonyi bekötőút padkáját 400 ezer forintért szélesítették. Mind­három községben cseréltek trafókat. Műszaki védelem Idén a Kossuth Lajos út bal oldali közvilágítási kábeleit kicserélik. Megéri az egyhóna­pos, útfelbontással járó kelle­metlenség. Ha végeznek, vég­re nekilátnak a fásításnak, párkositásnak. Először az OTP előtti autóbuszváró bódé­kat nyugdíjazzák. Korszerűen kivilágítják a zebrákat, úgy, mint Gödöllőn. A vasút vil­lamosítja az aszód—váci vona­lat, a bagi szakállas sorompót végre felváltja a fénysorom­pó. Mindenki nagyon várta a tájékoztatást arról, hol épül az országos hálózat részét al­kotó veszélyes hulladékot tá­roló telep? Aszódtól hat kilo­méterre északra, a Mária- völgyben. Galgamácsa felé szállítják majd oda a karbid- meszet és más, addig sem meg­nyugtatóan elhelyezett tár­sait. Savanyú a tej Búzás Pál, Gabai János és Pachert Károly Aszód csúnya színfoltjairól beszélt. Arról, hogy sokan a meglévő érté­kekkel sem bánnak megfele­lően. Iklad on elképzelhetetlen, hogy valaki előtt belepje a gaz a járdát. Miért csak kike­letkor hirdetjük, hogy tiszta, virágos utcákat? Olcsó a fű­mag, a virágpaiánta, mindenki csinosíthatná portáját. A vas­útállomáson gyakorlatilag fel­oldódott a reggeli szesztilalom. Búzás Pál brigádja nevében társadalmi munkát ajánlott fel a tüdőgondozó bővítésére. Az ötvenes években a község adakozásából épült, nagy szükség van rá, mert sok a Galga mentén a légzőszervi megbetegedés! Gabai János, a Malom-köz útviszonyait is fájlalta. A ma­lommal közösen orvosolható ez a gond. Kovács István azt hangoztatta, hogy a kertalj elágazásában nincs megoldva a gyalogosok védelme, s gyako­ri, hogy nem ég a lámpa a zebra felett. Állandóan változtatják a vá­sárlási lehetőségeket, s azok mind rosszabbá válnak. A kritika elsősorban a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat aszódi üzleteit érin­tette. Miért nem lehet konfek­cióruhát kapni állami üzlet­ben, miért szüntették meg az olcsó áruk boltját? A cég kép­viselője konfekcióüzletet nem ígért, ugyanakkor elmondta, hogy utóbb alig tudtak olcsó árut beszerezni a bezárt bolt­ba. Savanyú a tej, s a lábasból senki sem viszi vissza a boltba, ha összement. A Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat képviselője szerint, a szállítóknál szakad meg a hű­tőlánc, gyakran éjjel kettőkor elindulnak a tejjel, s a bolt csak hatkor nyit. A visszafa­gyasztott tejben lelassul, de nem áll meg a savanyodási folyamat. A papírüzlet választéka po­csék. Átküldik az embert a butikba, nézzék meg, ott talán van, amit keresnek. Ezzel a véleménnyel mindenki egyet­értett, itt alighanem kenyér­törésre viszik a dolgot az üze­meltetővel. Balázs Gusztáv Ma ismét Válás védők koré A gödöllői városszépítők kö­re, amelynek legutóbbi össze­jövetele szervezési hibák miatt meghiúsult, ma délután féle­kor ülésezik ismét. A téma változatlan: az alapszabály tervezetének vitája, a szakmai csoportok kialakítása, vala­mint a belső munkamegosztás. Kartal Házhely pedagógusoknak Kartalon nem kevesebb, mint huszonöt a bejáró peda­gógus: ennyien utaznak napon­ta a községbe tanítani. Hogy legalább egy részük letelepe­dését segítsék, a helyi tanács — jutányos áron — telket ad számukra. Tavaly és tavaly­előtt öt pedagóguscsalád épít­kezett szerte a faluban. Az idén és az elkövetkező évek­ben viszont húsz tanítónak te­remtenek alkalmat, pontosab­ban házhelyet az otthonterem­téshez. A legújabb húsz ház­helyet az általános iskola kö­zelében adják át számukra. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Busóálarc-készítés, a Kari­kás iskolának, 11 órakor. Az aranyember, irodalmi mű filmen, 16 órakor. Pólóklub: filmvetítés. I. világháborús katonaemlé­kek, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Rekviem egy temetőért, Kresz Albert fotókiállítása, megtekinthető 14—18 óráig. Vácszentlászló, művelődési ház: Meseszínházi előadás, 16' órakor. Ezermilliárd dollár. Színes, szinkronizált, francia film. 4, 6 és 8 órakor. Két kapu között Kariad kapcsolatok Egy héttel a megyei első osztályú labdarúgó-bajnokság tavaszi idényének nyitánya előtt, a Kartali MEDOSZ is­mét bebizonyította, hogy 1984- ben is számot tart a környék legcéltudatosabb és legsokol­dalúbb kapcsolatokat ápoló sportklubja címére. Melyik sportegyesület számolhatna be rajtuk kívül arról, hogy négy csehszlovákiai klub barátsá­gának örvend? Tavaly az Érsekújvár mel­letti Bajcs futballistáival ta­lálkoztak a kartali öregfiúk. Most hétvégén pedig a loson­Mindennapi levelezésünk marad, képes lett vo'na rá, öt­százasból ad vissza, csak azért, mert a fiatalemberben volt egy kis szesz. Legyenek szíve­sek, tegyék ki a Hírlapba, hogy ilyesmit még szilveszterkor sem szabad csinálni. Nagyon sajnálom azt, hogy még csak most tudtam tollat fogni az ügy érdekében. Hogyha sze­métkosárba kerül ez a kis pa­pír, akkor a rádióhoz megy ugyanez az írás orvoslásra. Még nem került a szemét­kosárba a kis papír. De mivel nem tegnap érkezett, elképzel­hető, hogy már a rádióban van a másolata. Ahol valószínűleg ugyanúgy nem tudják, mit ké­ne orvosolni, mint mi. Hiszen a szóvá tevés után, a pincér- nő helyesbített, sőt bocsánatot kért. Mi arra biztatunk min­denkit, ha sérelem éri, azonnal tegye szóvá, ott, a helyszínen, ahol, mint az iménti példa bi­zonyítja, esélyünk van a gyors korrigálásra. GYEREKTARTÁS. Követke­ző levélírónk nem kéri, hogy eljárjunk az ügyében, vala­hogy majd csak kibogozza, mondja, de mert másoktól is hallott ilyen panaszt, érdemes­nek tartotta papírra vetni. Egyik cikkünkre hivatkozik, amelyben értékes tájékoztatást olvasott a gyerekláthatással kapcsolatban, (örülünk, hogy így vélekedik írásunkról.) így folytatja: A gyereküket egye­dül' nevelő szülőknek sajnos nem csak ilyen gondokkal kell megbirkózni. Nem kívánom, lebecsülni a gyermek érzelmi kötődését, fejtegeti olvasónk, de nagyon fontosnak tartom — bármennyire is hétköznapi — a tartásdíj fizetését is, ami gyakran hosszadalmas peres­kedés után sem történik meg. Levélírónknak is van egy bí­rósági ítélete, illetve egyezsége arról, hogy a volt férj munka­helye köteles az esedékes tar­tásdíjat átutalni. De ez csak egy papír. A munkáltatónak esze ágában sincs megtenni. Itt következik a kérdés: Mit lehet tenni? Nem tudjuk, mit kel­lene tenni, olvasónk pedig ahogyan a bevezetőben idéz­tük, majd csak kibogozza. Re­méljük, sikerül neki. Nekünk az jut eszünkbe, hogy adandó alkalommal milyen nagyra vagyunk ember voltunkkal, máskor pedig elemi kötelessé­günket is elhanyagoljuk, amit pedig a természet minden te­rületén megtesznek. Például: a gyámolftásra szoruló utódo­kat gyámolítják. Azok ugyan­is nem tehetnek arról, hogy a világra jöttek. A gyámólítani kötelesek viszont igen. Csak ők! OTTHONI MUNKA. Egy ké­rést továbbítunk, hátha akad vállalat, szövetkezet, intéz­mény, amelyik segíthet. Olló­st Pálné vérségi olvasónk olyan munkát szeretne vállalni, amit otthon tudna elvégezni. Eddig állandó éjszakás volt, írja, a férje azonban sajnos meghalt, s magára maradt egy tízéves kisfiúval, akit sem éjjel, sem nappal senkire sem tud bízni. A pontos címét is közöljük, ha valamelyik gazdasági egység­ben van munkalehetőség, tájé­koztathassák olvasónkat. Olíó- si Pálné, 2174, Verseg, Rákóczi utca 23. EGY UTAS. Lassan kifelé megyünk a télből, de közzé- tesszük a következő panaszt, okulásul a jövőre. Egy utas jeligéjű olvasónk arról'ír, amit mások is szóvá tesznek, la­punkban is volt rá példa, hogy a távolsági buszok, nyilván a községekbe irányuló járatokra céloz, nincsenek rendesen fűt­ve. Az utasok havonta ezrese­ket fizetnek a bérletért, fűzi hozzá, s akkor egy-két busz­vezető még viccesre veszi a dolgot, mondván, takarékos­kodni kell. Sok utas megkö­szönné, ha e pár sort közzé- tennék, fejeződik be a levél. Közzétesszük. K. P. d és a fülek! labdarúgókat látták vendégül, s természete­sen a szomszéd hatvaniakat. Közben Kartalon edzőtáboroz­nak a Magas-Tátra küldöttei, a poprádiak. (Barátságos ta­lálkozókat vívnak Észak-Ma- gyarország jelentősebb gárdái­val.) A hagyományokhoz híven ismét a harmadik helyet sze­rezték meg a vendéglátók, megelőzve a fülekieket, követ­ve a losonciakat és a hatva­niakat. A lehetőségekhez — id "táráshoz, talajhoz — képest jól szórakoztatták a község­belieket, akik már nagyon ké­szülnek a bajnoki rajtra. Jel­lemzi a régi település szülöt­teinek összetartását, hogy olvanok is megnézték a mér­kőzéseket. akik már nem Kar- talon laknak. Faliszek Sándor csapata az első bajnoki kilencven nerce­ket a tervek szerint a MEDOSZ-sporttelep salakos játékterén vívja, majd az idő javulásával az aszódi vendég- pályán folytatják a küzdelme­ket. A szurkolóknak kedves­kedve, sokszorosították a ta­vaszi idénv sorsolását, amiből megtudhatták: idegenben, a Sülysáp otthonában kezdenek a kedveneok. maid a Dunake­szit fogadják. Sakk GaBgamácsán A Galgamácsai Tsz SE sakk­csapata az újonc Kisnémedi KSK otthonában játszott, s 4,5- 0,5 arányban győzött. Pontszer­zőik: Lami. Dián, Szabó, Tóth, illetve döntetlenével Nyevelka. A következő fordulót a me­gyei II/A-osztályú sakkcsapat- bajnokságban az Örkényi Tsz SK-val játssza a gárda. A köz­ségben hétfőnként a Galgamá­csa egyéni sakkbajnokságának csatározásai folynak. ISSN 0133-1957 (GödöUöl Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents