Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. FEBRUÁR 25., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 2 A változások jegyében Munkastílusunk, hétköznapokon A természet dinamikája A pártáim!Fsában, éppúgy, mint minden más munka- területen, hétköznapokból van több. Ezeken a hétköz­napokon kell megoldani mindazokat a feladatokat, ame­lyek a párt előtt állnak és amelyeket az élet támaszt velünk szemben. Talán a pártmunka sajátossága, hogy a legtöbbször van feladatunk a plrosbetűs ünnepnapo­kon, a munkaszüneti napokon is. De ezt senki nem ér­zi terhesnek a testületek tagjai, a tisztségviselők, vagy munkatársaim között, mert valamennyien tenni aka­runk: társadalmunkért, a haladásért. A gödöllői városi pártbizottság életében nem egészen két hónapja zajlott le az a kiemelkedő esemény, amely megsokszorozta feladatait, fe­lelősségét. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1983. október 12-i hatá­rozata értelmében a társadalmi irá­nyítás rendszerének korszerűsítése jegyében jelentős változások követ­keztek be a politikai irányításban, a közigazgatásban. A járások meg­szűntek, s a járási pártbizottságok feladatait a kialakított körzetek vá­rosainak, városi jogú nagyközségei­nek pártbizottságai vették át. Gödöl­lőn és környékén ez azt jelentette, hogy a korábbiak mellett a volt já­rás teljes területének is felelős párt­szerve a városi pártbizottság lett. Az 1984. január 4-i ülésen a korábbi tes­tületi tagok mellé majdnem ugyan­ennyi új tag is került a volt járási pártbizottságból. Ez jelentősen meg­változtatta összetételét. Az új pártbi­zottság új végrehajtó bizottságot vá­lasztott, s a tisztségviselők személyé­ről is határozott. A korábbi két — városi és járási — apparátusból ki­alakult az új munkaapparátus. Az ünnepi aktussal a városi pártbizott­ság felelősségi körében a 760 négy­zetkilométeres területen 26 település, 140 000 lakos, 10 milliárdos termelés, és 181 pártalapszervezetben dolgozó közel 6000 párttag került. A települé­sek közül 5 a főváros agglomeráció­jába tartozik, míg egy másik részük — mintegy 6—7 település — a lakos­ságmegtartás gondjaival küszködik. A községek ellátási színvonala jelen­tősen különbözik. A gazdaság össze­tételében a kétharmados arányt kép­viselő ipar mellett 4 milliárd forin­tot produkáló mezőgazdasági szerve­zetek működnek. A községi, nagy­községi pártalapszervezetek, pártve­zetőségek, pártbizottságok, tsz-közsé- gi pártszervek és mezőgazdasági üze­mi pártszervek pártirányításában új feladatok vetődtek feL Más helyzet keletkezett a tanácsi szervek pártirányításában is. A két­lépcsős közigazgatási rendszer meg­követeli, hogy aktív kapcsolat ala­kuljon ki a községek tanácsai és a városi tanács, valamint mindezek és a pártbizottság között. Ez az új hely­zetnek nem teljes körű leírása, in­kább néhány meggyőző tény, feladat kiemelése az egészből. talatairól. Két ízben találkoztak a városi tanács és a községi tanácsok vezetői. Ez alkalmat teremtett a ta­nácsi szervek együttműködésének lé­nyegi, és fontos, praktikus részlet- kérdéseinek a tisztázására. Fontos eredménynek tartjuk, hogy a má­sodik alkalommal kialakultak az együttműködés szervezeti keretei, aláírásra került a város környéki koordinációs bizottság együttműkö­dését biztosító okmány. Igyekeztünk megragadni az alkalmat, s minden lehetőséget kihasználtunk a széle­sebb közvélemény megismerésére, az emberek tájékoztatására. Az 1984. év eleji munkásgyűléseken, a pártnapo­kon, a községekben szervezett falu­gyűléseken, a termelőszövetkezetek. zárszámadásain mindenütt megje­lentek a testület tagjai, az apparátus dolgozói. Ügy szerveztük a részvételt, hogy a volt járásból bekerültek a városban, a városiak a volt járásban szerezzenek tapasztalatokat, új isme­reteket. Ahol lehetett, tájékoztatást adtunk a politikai irányítás, a köz- igazgatás korszerűsítésének céljairól, konkrét tudnivalóiról, a feladatokról is. Az új testületek kialakításának napjától kezdve fontosnak tartottuk, hogy a pártbizottság, valamennyi munkabizottság és végrehajtó bi­zottság aktívan dolgozzon. Azonnal világosan láttuk, hogy az újjáalakí­tott szervek nem lesznek képesek — a városi és járási pártszervek koráb­bi munkáját figyelmbe véve — két­szer annyit ülésezni, kétszer annyi napirendet megtárgyalni. A munka- terv-javaslat összeállításánál ezt már figyelembe kellett venni. Ahhoz, hogy a legfontosabb kérdések kerül­jenek a testületek elé, többször át kellett néznünk, vizsgálnunk a témá­kat, mérlegelésre, szelekcióra volt szükség. Emellett lényegesnek tar­tom kiemelni, hogy az 1984. évi programunkban megfogalmaztunk olyan konkrét feladatokat, amelyek a korábbi két terület egybevonása adottságaiból fakadnak. Elhatároz­tuk például az ipari üzemek üzem- és munkaszervezési tapasztalatainak szervezett cseréjét; a mezőgazdasági emberek találkozóját; az erők kon­centrálásával a kereskedelem, a ven­déglátás erőteljesebb árellenőrzését. Az új helyzet, a megnövekedett feladatok szükségessé tették a mun­kamódszerek változtatását, átalakí­tását is a városi vezetésben, a párt­apparátusban. Kialakítottuk a váro­si vezetők informálásának, a munka koordinálásának rendjét. Hetente be­széljük meg az eltelt időszak esemé­nyeit, a feladatokat a városi párt­apparátussal. Üj területfelelősi rend­szert alakítottunk ki, s a reszortokon belüli munkamegosztást is át kellett szervezni, miután a korábbi két ap­parátusban dolgozó 19 politikai mun­katárssal szemben 13 fős apparátus volt kialakítható. A párt-végrehajtó- bizottság üléseit követve 2 hetenként tartunk kibővített apparátusi érte­kezleteket, ahol a testületi ülésről, az elvégzett és előttünk álló munkáról beszélünk a városi pártapparátus és a függetlenített párttitkárok köré­ben. Ezek voltak tehát az elmúlt he­tek munkanapjainak feladatai, tevé­kenységünk eredményei Gödöllőn és vonzáskörzetében. Ezek az első lé­pések a társadalomirányítás korsze­rűsítésének útján. Tisztában vagyunk azzal, hogy még számos feladatot kell elvégeznünk, hiszen még sok te­lepülésen nem jártunk, sok helyen nem tudtunk személyes benyomáso­kat szerezni, szélesebb körű kapcso­latokat kialakítani, holott ezek a to­vábbi munkánk feltételei. Persze nemcsak ez volt a feladat, s nem­csak ennyi az eredmény, hiszen köz­ben sem a gazdaságpolitikai munká­ban, sem a propagandában, sem a művelődésben, sem a társadalmi élet más területén nem kaptunk felmen­tést a politikai felelősség alól. S ha panaszos, vagy segítséget, kérő személy kereste fel a pártbizottsá­got, nem érezhette, hogy a párt más­sal van elfoglalva, kérését meghall­gattuk, s a Lehetőségeken belül ren­deztük, Dehát ez a dolgunk, s képes­ségeink legjavát adva, örömmel vé­gezzük. HERCZENIK GYULA, az MSZMP Gödöllő városi Bizottságának első titkára Utcák, terek, homlokzatok A jövő városképét ma tervezzük Legendás hírű városépítőket emlegetnek Pest megyében. Cegléden dr. Kádár Antalt, akinek a település arculatát, utcahálózaíát, közlekedési rendjét formáló gondolataiért ma is vissza-visszanyúlnak a szakemberek. Vácon Dombai Sándor volt az a széles látókörű lokálpatrióta, akinél a hoz­záértés és a település iránti ragaszkodás eredményeként helyes irányba formálódott a városvédelem. Folytathatjuk a sort a szentendrei, vagy a nagykőrösi városi mérnökökkel, akik mind-mind a városképben állítottak maguknak évtizedekre, talán évszázadokra szóló emlékművet: épületekben, s a várost lakó polgárok emlékezetében. Hadd jelezzem, hogy ezeket a vál­tozásokat mélyreható, alapos munka előzte meg a hétköznapokon. A Köz­ponti Bizottság határozata ugyanis nem egyszerű átszervezést adott fel- amely hatékonyabbá, eredményeseb­bé teszi a politikai irányító munkát. A megelőző munkák legfontosabb szempontja tehát ez volt, amit mind­végig igyekeztünk az előkészítés munkanapjain is a figyelem közép­pontjában tartani. Tisztában voltunk azzal, hogy ilyen bonyolult feladatot a közös bölcsesség eredményesebben old meg, míg az egyénieskedés ku­darcokat okozhat. A két pártbizottság tisztségviselői között mindvégig szoros kapcsolat volt, az előkészületi feladatokat kö­zösen próbáltuk megoldani — folya­matosan konzultálva a megyei párt- bizottság vezetőivel, illetékes szer­veivel. Kialakított előzetes javasla­tainkat a megyei párt-végrehajtóbi­zottság is megvitatta, s csak ezek után kerültek téstületeink elé. Ezzel együtt sem hanyagolható el a mun­kában részt vevők személyes felelős­sége. A javaslatok kidolgozása, meg­vitatása, testületek elé terjesztése nyomán közvetlenül emberek százai, közvetve ezrek, tízezrek sorsát befo­lyásoló döntések születtek. Dönté­seink, munkánk eredményeiről fele­lősen számot kell adnunk a felsőbb pártszervek, a párttagság, de a dol­gozók, a lakosság előtt is. Az eddig eltelt, mintegy félszáz n-ao mindenekelőtt a terület, a fel­adatok felmérésével telt. Ennek a munkának az első szakaszát befejez­tük. Még januárban sofra vettük a településeket, tájékozódtunk legfon­tosabb gondjaik felől. Az informá­ciókat összegyűjtő, átadó pártszer­vek jó munkát végeztek, segítséget nyújtottak a föladatok kontúrjainak megrajzolásához. Februárban talál­koztunk a mezőgazdasági, majd az ipari üzemek vezetőivel. Konkrét is­mereteket kaptunk az 1984-es gazda­sági év terveiről, s az indulás tapasz­Vajon a napjainkban formálódó, hol bonyolultabb, hol egyszerűbbé váló, de mindenképpen átszervező­dő közigazgatásban vannák-e, lesz- nek-e utódjaik? Mert az elmúlt években bizony hiányoztak. A mű­szaki osztályok voltak a városgaz­dák, s az ottani szakemberek sok­kal inkább foglalkoztak hatósági, engedélyezési feladatokkal, mint a városkép formálásával. A nagyobb szervezetek sok előnye tagadhatat­lanul azzal a hátránnyal is járt, hogy az ilyen jellegű munka elszemélyte­lenedett, a sok bába között elveszett a gyerek. Összhangteremtés Mint oly sok más tekintetben, e téren is hozott újat az új közigazga­tási szervezet. Több Pest megyei vá­rosban neveztek, vagy neveznek ki ilyen, korábban hiányolt feladatok­kal megbízott szakembert. Szent­endrén városi főépítésznek hívják a beosztást, Vácott Csőri Lajos ajtajá­ra a városi főmérnök titulus került Vajon az új városi építész ugyan­úgy rajta hagyja-e a kézjegyét Vác arculatán mint az elődök? — Ez eléggé valószínűtlen. Egy- egy jelentős, a városkép szempont­jából fontos döntés a testületek pri­vilégiuma. A javaslatok előkészítésé­ben a különböző tanácsi bizottsá­goknak van fontos szerepe, a konk­rét tervező munka pedig az erre fel­készült intézetekben folyik. Mégis úgy vélem, hogy mindebben össz­hangot a városi főmérnök teremthet. Kezdve azzal, hogy felhívja a taná­csi vezetők és a testületek figyelmét a sürgős feladatokra. Minden bi­zonnyal kikérik a véleményemet ar­ra vonatkozóan is, hogy kivel érde­mes megterveztetni a munkát, s a tervező kollégák számára nekem kell megfogalmazni a konkrét fel­adatokat. Az egyre gyarapodó hely­ismeretből fakad, hogy sok olyan részletkérdést ismerek, amit esetleg a tervezők nem vehetnek észre. Ter­mészetesen ezt is közvetítenem kell. A városi főmérnöknek elképzelé­sem szerint két lábbal kell a valóság talaján állni. Ez vonatkozik arra is, hogy olyan irányba kell orientálni a tervezőket, hogy valóban megvalósít­ható tervek szülessenek, amelyek al­kalmazkodnak a gyakran változó fel­tételekhez, körülményekhez is. Sze­rencsés esetben — mert még kisvá­rosunkban, Vácott is egyszerre több, nagy jelentőségű munka folyik —, a városi építész segíthet összehan­golni az egyszerre párhuzamosan fo­lyó munkákat. — De vajon miként valósul meg mindez a gyakorlatban? — Pontos és helytálló választ erre még nem tudok adni, hiszen menet közben formálódik a feladatkör, s kristályosodnak ki a munkamód­szerek. Őszintén szólva sok idő nincs is töprengeni. A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat szakemberei az utolsó simításokat végzik a város új rendezési tanulmánytervén, amely alfája és ómegája lesz majd a vá­roskép alakításának. Éppen ezért fontos, hogy elfogadását széles körű társadalmi vita előzze meg. A végső döntés előtt először a tanácstagi cso­portok tagjai mondják el vélemé­nyeiket, javaslataikat, a végrehajtó bizottságnak is állást kell foglalnia. A megbeszéléseken, vitákon elhang­zottakat nekem kell képviselni a tervezők előtt, s fordítva, egy-egy kifogásolt megoldásuk helyességéről meggyőzni a testületek tagjait. Ter­mészetesen a különböző fórumokon saját véleményemet is elmondom. Társadalmi vita Vannak ennél gyakorlatibb, prak­tikusabb feladatok is. Egy példa a sok közül a város üzleti negyedének a Széchenyi utcának a rekonstruk­ciója. Itt most a környezetbe illő új házak épülnek, s ha elkészülnek, szeretnénk afféle korzót, sétálóutcát kialakítani. Terve kész, de a meg­valósítás egy része alighanem rám hárul. Ez az utca ugyanis a közúti igazgatóság kezelésében van, s fon­tos közlekedési csomópont a város­ban. A forgalom átszervezését, az új, az eddigieknél jobb rendszert az illetékesekkel kölcsönösen egyeztet­ve, engedélyezve kell majd megva­lósítanunk. Folytathatom a műem­léki városközpont másik részével, a Március 15. térrel. A régi homlokzat festése elavult, új színtervet kell készítenünk azokkal az építészekkel, képzőművészekkel, akik a tanács esztétikai albizottságának tagjai. — A városépítész szíve szerint mi­lyenné formálódik a következő év- tizedekre a mai Vác? Otthonosan lakni — Való igaz, a holnap városképét ma kell megfogalmazni. A tervek is bizonyítják, távol áll tőlünk minden kivagyiság, gigantománia. A törté­nelmi városrész értékeit nemcsak megőrizni akarjuk, hanem úgy for­málni az utcákat, a tereket, a hom­lokzatokat, hogy ne csak a szebbik arcát mutassa ez a környék, de ott­hona is legyen az itt lakóknak. Az elavult, értéktelen épületeket lebont­juk, helyükre a régiekhez jól il­leszkedő, korszerű lakásokat épí­tünk. A régi lakásokat tatarozzuk, a ma kihasználatlan műemlék épülete­ket közösségi célokra hasznosítjuk. Az Alsóváros, a Földvári téri la­kótelep építése tovább folyik. A kö­vetkező ötéves tervben kerül sor a bal oldali rész beépítésére. Ide csak néhány magas házat tervezünk, azt szeretnénk, hogy harmonikus legyen az átmenet a lakótelep és a kertes városi házak között. Rövidesen el kell döntenünk, hol rendelünk el építési tilalmat, hol engedélyezzük az egy-két szintes lakások építését. Deákvár a város kertvárosa, a to­vábbiakban is ezt a jelleget szeret­nénk hangsúlyozni. Itt, s a város más részeiben is fontos, hogy jóelőre kijelöljük a közösségi intézmények helyét. Húsz év múlva magam is egy olyan Vácon szeretnék lakni, amelyik nemcsak lakóhelye, hanem otthona is a városlakóknak. Ha ez a terv valósággá válik, az azt is je­lenti, hogy a városi főmérnök se végezte rosszul a munkáját. CSULAK ANDRÁS x

Next

/
Thumbnails
Contents