Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-03 / 28. szám
1984. FEBRUÁR 3., PÉNTEK PEST . W.6UI A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet kosdi könyvkötészetében az év elején új tűzőgépet állítottak üzembe, amely 30 százalékkal nagyobb teljesítményre képes idősebb testvéreinél. A géppel kétezer lap fűzhető össze óránként. Barcza Zsolt felvétele Magyar— lengyel Jáfntíiprop’am Jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a magyar—lengyel gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság elnökeinek találkozója. Marjai József és Janusz Obodowski miniszterelnök-helyettesek, a bizottság társelnökei a megbeszélések során meghatározták azokat a teendőket, amelyek a hosszú távú gazdasági együttműködés fő irányainak kidolgozásához kapcsolódnak. Megfogalmazták a konkrét feladatokat az 1984—85. évi együttműködés elmélyítésére. Pozitívan értékelték az együttműködési bizottság legutóbbi ülésszaka óta végzett munkát. Kiemelt figyelmet fordítottak a közúti járműipari együttműködés 1984. évi bővítésére és továbbfejlesztésére. Megállapították, hogy a tényleges árucsere-forgalmunk 1983-ban ismét mintegy 20 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi teljesítést. Az 1984. évi jegyzőkönyv is hasonló nagyságrendű növekedést és az áruforgalom strukturális arányainak javítását irányozza elő. Házat akarnak bontani Pesten A tettrekészség kamatozik Még a teljesen ismeretlen településen is szerez egy sor információt az újságíró a falu életéről, amíg eljut a tanács- házáig. Hiszen, ha végigsétál a főutcán a járdák állapotáról, az esővízelvezető árkok környékének képéből sokat megtudhat az ott lakó emberekről. A Farmosra látogató nemcsak tiszta, takaros utcákat, szép portákat láthat, hanem rendezett KRESZ-parkot, s építkezéseket is. Több fába vágták a fejszét — Több olyan fába vágtuk a fejszénket, amelyből egy is bőven elég lenne a hárómezer- nyolcszáz lelket számláló falunknak — mondja Bencze József, a település fiatal tanácselnöke. — Épül a modern általános iskola, amely több éve minden pénzünket leköti, tavaly mégis hozzákezdtünk a mozi felújításához. Erre mind- össze 185 ezer forint támogatást kaptunk, a teljes költség- vetés azonban több mint hatszázezerről szól. S ebben az esztendőben szeretnénk helyreállítani a művelődési központunk két éve leégett szárnyát. — Ezek mindegyike egyenként is nagy feladat, hogyan lesz erejük a megvalósításhoz? — Csak társadalmi összefogással lehetséges. Természetesen. ha nem bíznánk ennvire a farmosiak öntevékenységében, nem terveznénk ilyen merész dolgokat. Ismerve azonban a helybelieket, belevágtunk. Buszforduló önerőből Farmosról naponta ezerkétszáz ember utazik a fővárosba dolgozni — többségük vonattal. A múlt év végén a KM-előírásokn.ajk megfelelő korszerű buszfordulót épített a vasútállomás mellett a falu. A több százezer forint értékű forduló mindössze negyvenezerbe került. Ezután a MÁV illetékes igazgatóságét is felkérték, hogy rendezzék a vasútállomást és környékét, hiszen a kopott, fűtetlen. minden komfortot nélkülöző épület nem válik díszére Farmosnak. Tavaly tizenegy milliót tett ki a Farmosért végzett társadalmi munka értéke. _ Ebben csak kis rész az iskola építésénél vállalt tevékenység. Ez 1983-ban több mint negyed- millió volt. _ A művelődési ház leesett rés zének felújítására is konkrét tervük van? _ A farmosiak nemcsak mu nkájukat adnák szívesen a helyreállításhoz, de anyagi áldozatokat is vállalnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy alig néhány hét alatt több tízezer forint önkéntes naponta egy-egy brigád dolgozna a bontáson. A szállításközségfejlesztési hozzájárulás jött össze alapként a művelődési ház felújításához — mondja a tanácselnök. —• A meglevő épületben pezsgő szakköri és klubélet folyik. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság 100 ezer forinttal támogatta a ház költségvetését. De szüksége lenne a községnek egy nagy teremre, ezért szorgalmazzuk a mozi felújítását is. Mivel a művelődési otthon helyreállításához még mindig nagyon. kevés a pénzünk, a fővárosi tanácstól szeretnénk segítséget kérni. A farmosiak nem anyagi támogatást várnak Budapesttől hanem egy olyan szanálásra ítélt házat, amelynek bontási anyagát felhasználhatnák a művelődési háznál. — Beosztanánk a társadalmi munkára jelentkezőket, ban pedig segítene az áfész és a helybeli Tápiómente termelőszövetkezet is. Egyébként a tsz a közelmúltban varrodát nyitott a megüresedett rekety- tyési tagiskolában. Ez több szempontból is örvendetes. Hiszen hatvan asszonynak teremtettek helyben munkalehetőséget, az épületért fizetendő pénzt pedig szintén a művelődési ház helyreállítására fordíthatjuk. Jó szervezéssel A farmosiak helyzete sem jobb, mint sok hasonló nagyságú településé. Nincs különleges bevételi forrásuk, s támogatóik sincsenek. Viszont nyílt községpolátikával, ]ó szervezéssel pénzzé tudják változtatni a tettrekészséget, polgáraik egészséges többre vágyását. Móza Katalin Szemérmes szanálások Hideg suton nem lehet telelni Meg kell állapítani a tartás veszteség okait Csak bírsággal? Valamit gyógyítani, orvosolni, azaz szanálni régóta dolga, ismétlődő feladata az embernek, ám érdekes módon a kifejezés a gazdálkodás terepén eresztett erős gyökeret, és virul, immár évszázadok óta. A fogalom tág értelmű, vonatkozhat egy vállalatra — például egy csődbe jutott tőkés cégre —, de akár egy ország pénzügyi helyzetére is, így arra, amikor — mondjuk — a dél-amerikai államban puccsal hatalomra jutott katonatisztek azt ígérik: majd ők szanálják — azaz rendezik, működőképessé teszik — a nemzetgazdaságot. vizsgálatnak, majd az annak alapján megtett intézkedéseknek — az a célja, hogy a veszteséggel gazdálkodó vállalatnál — szövetkezetnél — megteremtse a gazdaságos működés feltételeit. Legtöbbször az alapító — vagy, mert gyakori volt az ilyen értelmű átszervezés is —, a nem alapító, de jelenleg felügyelő hatóság a kezdeményezője a szanálásnak. Az eljárásnak meg kell állapítania a tartós veszteség okait — és az ezekért felelős személyeket! —, s mint előbb említettük, ki kell jelölnie a gazdaságos működés feltételeit. Ha ezek a szokásos módon — azaz a vállalat, a szövetkezet keretein belül — nem teremthetők meg, akkor szóba kerülhet az összevonás más céggel — a megyében ennek a gyakorlatnak alakultak ki kedvelt útjai —, végső soron azonban a fölszámolás* tehát a megszüntetés is megvalósulhat a szanálás nyomán, bár ez a legritkább eset. Igen, a legritkább, de volt, van, például építőipari közös vállalkozásoknál, amikor az alapító termelőszövetkezetek a fölszámolás mellett döntenek, ezzel olykor a könnyebb, de hatásaiban a kevesebbet érő megoldást választva. Igaz ennek a fordítottja is, amikor a cégalapítók megkísérlik a lehetetlent, a hideg suton való telelést; még akkor is tartják, mentik a termelőhelyet, amikor többszörösen bebizonyosodott, menthetetlen, alkalmatlan az elfogadható gazdálkodásra. Évekig ez az óvatoskodó — de: országosan jellemző! — gyakorlat tartotta életben a tanácsi építőipar egyik vállalatát, adott újabb és újabb türelmi időt mezőgazdasági üzemeknek, Hozzátéve: a jog sem kínált járható és világos utat a célszerű cselekvéshez. Furcsán hat Szanálás létezik a szocializmusban is, pénzügyi és más értelemben egyaránt. Ez utóbbira példa az az eset, amikor az elöregedett városrészt lebontják — mint történt ez Vác ún. alsóváci részén, Cegléden a Kossuth Ferenc utca környékén —, hogy újat, korszerűt alakítsanak ki a helyén. A megyében a tavalyi gazdálkodási eredmények alapján nincsen veszteséges vállalat vagy szövetkezet az iparban, a mező- gazdaságban pedig — emlékeztetünk a súlyos aszályra — a nagyüzemek fele növelni tudta a termelési értéket, egy- harmadánál viszont mind a termelés, mind a nyereség csökkent. Itt az adott gazdálkodó egységre kiterjedő, átfogó elemzés döntheti majd el, mi a megoldás, miként sikerülhet kimozdulni a nehéz helyzetből, hol kell a végsőnek tartott eszközhöz — a szemérmesen esetleg másnak nevezett —, szanáláshoz nyúlni. Ez a szemérmesség, ez a csendesség azért hat furcsán napjainkban — korábban ugyanis nemcsak a gazdasági, hanem a politikai, társadalmi környezet, megítélés sem követelte meg a dolgok nevén nevezését —, mert a közfelfogás, a közvélemény lassan és követ- kezetlenül ugyan, de hozzászokik a törvényszerűhöz: a gazdálkodásnak kockázata is van, s ha sikere lehet, akkor kudarcának ugyanúgy akadnia kell a sokféle szervezet tevékenységében. Szocialista viszonyaink között a szanálásnak — a szanálási bizottság által' lefolytatott O lyanok vagyunk mi, emberek, hogy amit tiltanak nekünk, azt különös előszeretettel mű- víljük. Még akkor is, ha magunknak ártunk azzal. Itt van például a környezetszennyezés. Szinte nincs olyan települése a megyének, amelyben ne volna több helyen is Szemétlerakás tilos! tábla, s az oszlop tövénél mérhetetlen hulladékkupac. Többször is álldogáltam már ilyen helyek közelében, hogy amint látok egy embert, aki gyanús zsákkal, talicskával közeledik, megállítom, s megkérdezem, miért csinálja? Csakazértis? A hatóságok bosszantására ? Vagy azért, mert csak tiltó tábla .van, de olyan nincs, ami azt jelölné, hová viheti a szemetet? Akcióim rendre dugába dőltek, mert nem győztem várakozni. A minap aztán közölték velem az illetékesek, hogy az emberek az ilyesmit az éj leple alatt csinálják, tanú nincs, még akkor se, ha imn. Azt is megtudtam, hogy van kijelölt szemétlerakó hely, sőt, a legtöbb településen szervezetten szállíttatja el a házak elől a háztartási hulladékot a tanács. Legutóbb épp Turán jártam, amikor láttam a zsákokat az úttest szélére rakva, amelyek arra vártak, hogy elvigyék arra a bizonyos kijelölt helyre. Akkor mégis, miért a sok illegális kupac? Hiszen az intézményes szemétszállítás ráadásul — tanácsrendeletben megfogalmazva — még kötelező is azokon a helyeken, amelyeken a városgaz- > dálkodási vállalatot vagy a költségvetési üzemet meg lehetett bízni a feladat megoldásával. Statisztikai adatok szerint már 1980-ban az összes lakás 63,3 százaléka érintett volt a hulladék szervezett elszállításában. A legjobban ellátott területek közé tartozik Százhalombatta, Vác, Dunakeszi, valamint a budai terület, illetve Szentendre vidéke. Érd, Nagykőrös, Cegléd nem sorolható a fentebbi legjobbak közé a számottevő fejlődés ellenére sem. Mégsem találunk környékünkön annyi illegális szeméttelepet, mint községeink határában. Ennek oka lehet az is, hogy az eltérő életmód különböző hulladékokat produkál, teszem azt, a városban csak olyan, amit — ha akadozón is — elvisznek a szemetesek, a faluban pedig olyat is, ami nem kerülhet a hivatalos kocsira. Lehet oka a szemléletbeli különbség is. A közmondás se születhetett volna meg a kakasról és a szemétdombjáról, ha nem lett volna hajdan a legtöbb háznál legális szemétdomb. Csak annyi történt volna, hogy ezek a dombok mostanra kiköltöztek a község szélére? Attól tartok, mélyebb kutatás volna szükséges ennek megállapítására. Mindenesetre, akit rajtakapnak, vagy akire rábizonyítható — bejelentés alapján —, hogy tiltott helyen szemetet rakott le, megbírságolják. Eddig az egyénekről volt szó. Illessük most o hivatalos közösségeket is. Arról már mindenki hallott, hogy bizonyos kocsik folyékony tartamukat itt-ott leeresztik, s legtöbbször nem éppen a megfelelő helyen. A megyei népi ellenőrzési bizottsághoz is érkezett ilyen jellegű bejelentés — például a ráckevei térségből —, a vizsgálat eredménye szerint az írott szó fedte a valóságot: tényleg leeresztik a tartálykocsik tartalmát itt-ott. Ám vizsgálta ezt a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat is, mert hogy azt érte ez ügyben a legtöbb vád. Fölszerelték egyik emberüket fényképezőgéppel, elegendő filmmel, s útjára engedték egy gépkocsin. Mit tapasztaltak? Azt, hogy a lefényképezett, éppen illegális helyen ürítő kocsik rendszámai alapján nem győzték írni a leveleket különböző termelőszövetkezeti (nem Pest megyei) üzemágaknak, tanácsi költségvetési üzemeknek. hogy járművüket hol s mikor érték tetten. Köztük nem egy olyannak, amelytől panasz érkezett, hogy szennyezik a környezetüket. T anulság? Egy mindenképpen van. Nevezetesen az, hogy környezetvédelem ügyében sem elég bírságolni. Ha csak büntetünk, nem jutunk ötről a hatra. Mélyebb gyökerei vannak e látszólag puszta felelőtlenségnek, mint hinnénk. A szemléleten kellene változtatni. Még talán nem késő. Bálint Ibolya Közös birtok Talán felesleges is leírni, annyira természetes: a szanálási eljárás nem derült égből villámcsapásként következik be. Jogszabály kötelezi a vállalati igazgatót arra: írásban jelentse felügyeleti szervénél, ha a cég veszteségei már akkorák, hogy fölemésztették a tartalékalapot > is, vagy — ez a ritkább indok — a termelőhely vagyona kisebb, mint alapításkor — az ún. induló vagyon — volt. Mivel a közösen birtokolt — társadalmi, szocialista — javak egy darabjáról van szó — a megyében nem ritka az olyan ipari vállalat, ahol az állóeszközök bruttó értéke 500 millió forint, sőt, egymilliárd felett van —, a. felügyeletnek kötelessége a szanálás, ha azt a pénzügyminiszter, a gazdálkodó egységet finanszírozó bank, pénzintézet, illetve adott helyzetben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke javasolja. Nem kötelező, de megindítható a szanálási eljárás akkor is, ha a felügyeleti szerv arra a gazdálkodás tényei alapján — például tartós, több évet átfogó, bár a saját forrásokból mindenkor rendezhető veszteség — nyomós okot lát. (Ezért nem nevezhető szanálásnak, szemben a napjainkban sok helyen hallható, laikus vélekedéssel, az aszály kártételéi miatt riehéz helyzetbe jutott mezőgazdasági üzemek dolgának rendezése.) Mindkét említett állapot bekövetkeztekor a felügyeleti szerv az érintett cégen kívül álló, nagy tapasztalaid szakemberekből szanálási bizottságot hoz létre. Ha szükségesnek látja, akkor ezzel egyidejűleg korlátozhatja az igazgató hatáskörét — bizonyos esetekben fel is függeszthetik a vállalat legfőbb három vezetőjét —, valamint a szanálási bizottság előzetes hozzájárulásához kötheti a felügyeleti szerv a különféle intézkedések, döntések meghozatalát. (így például újabb fejlesztési elhatározások megvalósítását, a folyó termelés szükségleteit meghaladó anyagvásárlások lebonyolítását, további munkavállalási, szállítási stb. szerződéseit megkötését, új termékek gyártás- bavételét s így tovább.) Szó sincs tehát arról, hogy ahol a szanálási bizottság megjelenik, ott mégbénul az élet, ott a holnap mindenki számára kétségessé válik — a megyében több, szemérmes szanáláson átesett ipari, mezőgazda- sági üzem ma a középmezőny megbízható tagja, de van olyan is, amely az élenjárók közé került, igaz, a vezetés teljes cseréje után —, sőt, éppen az a cél, hogy a gyakorlatban körvonalazható legyen ennek a holnapnak a mikéntje- ... , ■ Bizonyítvány Fogalmazhatunk úgy is: a vállalat, a szövetkezet önállóságát messzemenően tiszteletben kell tartania a felügyeleti szerveknek, az irányító hatóságoknak mindaddig, míg az mindenben megfelel az össztársadalmi érdekeknek és a gazdálkodás tételes jogszabályainak. Ha viszont ezeknek a súlyos sérelme tapasztalható, akkor nincs jogosultsága a habozásnak, a majd csak lesz ca-> lahogy típusú okoskodásnak, még akkor sem, ha a közbeavatkozás legerősebb formáját — mert ne feledjük: a felügyeletnek sok más lehetősége is van, hogy e legerősebb formát ne kelljen alkalmaznia, azaz megelőzze azt —, a szanálást kell érvényesítenie. Igaz, a szanálás nem csak az érintett termelőhelyről állít ki bizonyítványt, hanem ezt teszi a felügyelettel is, hiszen a szanálást követelő okok nem egy esztendő alatt jönnek létre. Ezért járhatóbb, mind az érintetteknek, mind a társadalomnak kívánatosabb út mindannak megelőzése, amit már másként nem, csakis szanálással lehet rendbe tenni. Mészáros Ottó A Merkur üzletkötései Sokan akarnak autózni A Merkur — a tavalyihoz hasonlóan — idén is 89 ezer személygépkocsi eladását tervezi, s ennek 90 százalékára már megkötötte a szerződéseket a külföldi szállítókkal. A legtöbb — mintegy 90 ezer — gépkocsi-befizetés a Lada típusokra szól, amelyekből ez- idén a tavalyihoz hasonlóan 25 ezer érkezik az országba. A jó minőség, a gazdaságos üzemeltetés eredményeként ma már egyik legnépszerűbb személygépkocsi a csehszlovák Skoda. A magyar autósoknak idén csak 9000 jut belőle. A korábban nagyon közkedvelt Wartburg vesztett népszerűségéből, bár az igénylők száma így is 13 ezer. Ezt a típust — a limousine kivételével — már a jövő év második felében megkaphatják azok, akik most fizetik be az előleget. A Trabantra 42 ezren várakoznak. A lengyel partnerekkel még nem állapodott meg a Merkúr, A Moszkvicsra, Zaszlavára és Daciára várakozók vannak viszonylag legkedvezőbb helyzetben, ők a befizetést követő másfél éven belül átvehetik kocsijukat. Fűzccske az új géppel