Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA W9 endéget köszönthe- ■* tünk ezeken a ha­sábokon, a Fővá­rosi Közlekedésbiztonsági Tanácsot. Az a különleges viszony, ami Pest megyét és a fővárost összefűzi, in­dította arra a két közigaz­gatási terület közlekedésbiz­tonságával foglalkozókat, hogy kölcsönösen segítse­nek egymásnak baleset- megelőzési munkájukban, s ennek kapcsán a minden­napi problémák, gondok és tervek széles körű ismerte­tésében. E célért, s természetesen a nagyobb cél, a bal­esetmentes, kultu'rált közlekedés érdekében teendő lépé­sek egyik első megnyilvánulása az, hogy negyedéven­ként megjelenő tájékoztatónkban már ma is jelentke­zik a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács. Viszonzás­ként az Esti Fiírlapban a Pest megyei Közlekedésbizton­sági Tanács a főváros autósaival és gyalogosaival ke­rül majd közelebbi kapcsolatba. Hiszen a két közigazgatási terület az élet minden terü­letén, s így a közlekedésben is egymásra utalt. Pest me­gye üdülőövezeteit elsősorban a budapesti családok ke­resik fel rendszeresen. Másrészt a megye lakosai is gyakran kerülnek kapcsolatba a főváros közlekedésével, s a világvárosi forgalomban eligazodni az ő gondjuk is. Reméljük, hogy ez az együttműködés gyümölcsöző lesz és minden közlekedő számára hasznos. Gondok és eredmények MÉBLEG É% TEHV 1984. március 26-án tartja a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács éves tanácskozó testületi ülését a Fővárosi Tanács Dísztermében. A tanácskozás összegzi az FKBT 1983. évi mun­káját, tájékoztatást ad ez évi feladatokról. EtsSósok konSra gyalogosok? A &EGB.ASSÚBB JÁRMŰ A fővárosban 1983-ban tör­tént személyi sárüléses balese­tek elemzése alapján ez évi kiemelt feladatnak tekinti: ® a gyalogos balese­tek számának csökkentését, el­sősorban a kijelölt gyalogos­átkelőhelyeken, © a sebesség helyte­len Megyálaszfisab'ör eredő ve­szélyhelyzetek felismerésének és megelőzésének elősegítését, © tilos jelzésen való áthaladások csökkentését a jelzőlámpás csomópontokban és a vasút-közút kereszteződé­sekben, © a gyermelksk közle­kedésbiztonsági helyzetének javítását, 0 az ittassággal» ösz- szefüggő balesetek megelőzé­sét, © a cserbenhagyásos balesetek elemzését, 0 a közlekedési úttö­rők számának növelését. Végezetül az 1983-ban az FKBT ti sadalmi munkájában kiváló eredményeket elért köz­ponti és kerületi -aktívákat ki­tüntetik és jutalmazzák. Mint­egy kétszázkilencven különfé­le kitüntetés, jutalom átadá­sára kerül sor. ★ Az FKBT Vezess baleset nélkül! versenymozgalma ma már 30 éves múltra tekint vissza. A fővárosban mintegy ötvenezer hivatásos gépjármű- vezetőt hív évről évre verseny­be a balesetek megelőzése, a közlekedésbiztonság fokozása érdekében. Az elmúlt évek baleseti sta­tisztikáiból kitűnik, hogy át­lagban tíz százalékkal keve­sebb személyi sérüléses bal­esetet okoznak a Vezess bal­eset nélkül! mozgalomban részt vevő budapesti gépjár­művezetők, mint azok, akik a versenysorozaton nem indul­i - sg|- jr; Ez évi értékelő-díjkiosztó ünnepséget március 13-án a BM Művelődési Ház színház- termében rendezi meg az FKBT, ahol mintegy három­száz vállalati képviselő is részt vesz az ünnepélyes ered­ményhirdetésen és díjkiosztá­son. Navigare necesse est — Ha­józni muszáj! — szói a régi mondás. Az utazás, a közleke­dés eme ágának fontosságában esetleg lehet kételkedni, azt azonban senki sem vitathatja, hogy két lábunk használata, a gyaloglás bármennyire bonyo­lulttá is vált napjainkban, mégis, egyszerűen elkerülhe­tetlen. Zebrán A láb a leglassúbb jármű, s az ember útját lámpák, jár­dák, suhanó autók, kamionok teszik egyre nehezebbé. Az akadályok leküzdése egyre kö­rülményesebbé válik, a közle­kedésnek éppen ezek a részt­vevői szenvedik el a legtöbb sérülést. A fővárosban tavaly 1807 embert ütöttek el a jár­művezetők, a maguk vagy a gyalogos hibája miátt. A sta­tisztika tanúsága szerint 972 baleset következett be zebrán, s 639 esetben volt a gyalogosa hibás, amikor a gyalogos úgy lépett le az úttestre, hogy előt­te nem nézett körül. Akár így, akár úgy történt, a felelősség kérdése mégis sokkal bonyolultább annál, mint amire a számadatokból következtetni lehet. Nem vi­tatható, '«ogy a közlekedésben a jogosítvánnyal rendelkezők a professzionisták. Jobban kell ismerniük a közlekedési sza­bályokat, s azzal is tisztában kell lenniük, hogy elővigyáza­tos, körültekintő vezetéssel az olyan sérülések jelentős részét is meg lehet előzni, amelyek végül is a gyalogos hibája miatt következnek be. A gyalogos egyben a közle­kedés leggyengébb résztvevője is. Ezért a szabályok többsége igyekszik kellő védelmet nyúj­tani neki. Jó néhány szabály biztosít számára elsőbbséget veszélyes közlekedési helyzet­ben. A kijelölt gyalogátkelő­helyeken, a zebrán — ezt min- iJénST Tudja 1" gyalogoknak van elsőbbsége.,-Mégis,itt tör­ténik a balesetek egyharmada. S bár a megállási kötelezettség már érvényét veszítette, el­sőbbséget élvez a gyalogosan közlekedő azoknál a villamos­megállóhelyeknél, ahol csak a járdaszigeten lehet felszállni a tömegközlekedési járműre. Egyre nehezebb dolga van a gyalogosnak a járdán is, mert a parkoló járművek leszorít­ják a közútra, ahol azután fo­kozott balesetveszélynek van kitéve. A közlekedési szabályok ál­talában megfelelő biztonságot nyújtanak a forgalomban részt vevőknek, mégis azt tapasztal­hatjuk, hogy évről évre nő a balesetek száma. Mi lehet oka az egyre kedvezőtlenebb sta­tisztikáknak? Mindenekelőtt természetesen a fegyelmezet­lenség, a szabálytalan közle­kedés. Sajnos számtalan pél­dát sorolhatnánk arra is, ami­kor a táblák elhelyezésé, a biz­tonságtechnikai eszközök hi­bája, az úthibák, az elkopott útjelek okoznak veszélyt. Még­is, ha emberségesebbek, segí­tőkészebbek, partnerek len­nénk a közlekedésben, sokkal kevesebb lehetne a baleset. Mindenekelőtt annak a csen­des háborúnak kellene véget vetni, amely a gépjárműveze­tők és a gyalogosok egy része között már évek óta dúl, ha érvényt szereznénk a Jármű­vel, vagy, gyalog, az úton tár­sak vagyunk jelszónak. . Egyik negatív jelenség az, amit legegyszerűbben erőfitog­tatásként jellemezhetünk. Hányszor látni, hogy szédítő iramban közeledik a gyalogát­kelőhelyhez a gépkocsi. Igaz, a fékek jól fognak, az autó előírásszerűén megáll a zebra előtt, de közben gyalogos tár­sunk ereiben meghűl a vér. Az ilyen vezetési stílus nem any- nyira szabálytalan, mint amennyire embertelen, s nem kis veszélyt rejt magában. Van példa természetesen ennek a fordítottjára is. Amikor — csakhogy bosszanthassa a megállásra, veszteglésre kény­szerülő kocsisort — gyalogos társunk csigalassúsággal sétál ót az átkelőhelyen — mond­ván — ha megpukkadtok is, itt nekem van elsőbbségem. Hadakozva Fölösleges* * lenne hosszadal- masan ecsetelni e két, sok te-l kintetben hasonló magatartás veszélyeit. A hadakozás, egy­más bosszantása nem vezet jó eredményre. S annak megér­téséhez sem kell különösebben sok érv, hogy elsősorban nem gépjárművezetők, vagy gyalo­gosok, hanem mindenekelőtt közlekedő emberek vagyunk. Valamennyiünk közös érdeke, hogy teremtsünk békét, meg­értést az utakon. Ez természe­tesen feltételezi, hogy vala­mennyien, akik közlekedünk, egyre jobban sajátítsuk el a forgalom szabályait. Legalább ilyen fontos az egymás érde­keit szem előtt tartó udvarias­ság. A gépjárművezetőknek különösen a kevésbé gyakor­lott gyerekekkel és a nehezen mozgó idősekkel szemben kell, kellene előzékenynek lennie. Olyan vezetési stílusra van szükség, amely nem csak a forgalom szabályait, a KRESZ-t tartja tiszteletben, de arra is képes, hogy mások hibáira is jó előre számítson. Mindez a mainál még széle­sebb körű propagandát, okta­tást kíván, a gyalogosok és a gépjárművezetők körében egy­aránt. Tudatosan A gépjárművezetők és a gyalogosok közötti megértés és együttműködés új formáit kell kipróbálni. Keveset ér, ha csak egy-egy plakát tűnik fel időnként, amely kölcsönös se­gítségre szólít fel. Az NSZK- ban az iskolaév kezdetén transzparensek hívják fel a fi­gyelmet a nagyobb óvatosság­ra. Minden bizonnyal hasznos lenne , ha megfelelő helyeken a gyalogost figyelmeztetné kö­telességére, a rá vonatkozó szabályokra tábla, vagy felirat arra, hogy itt nem neki van elsőbbsége. Tudatosítani kellene azt is, hogy nem csak az ittas gép­kocsivezető, de a részeg gya­logos is okoz balesetet. Nagy szükség lenne még több olyan tömegkiadványra, amelyek a gyalogos közleke­désszabályait propagálják. Eb­ben a felvilágosító munkában jelentős szerepe lehetne az öt­letes kisfilmeknek is. Javíta­ni kellene a közlekedési isme­retek oktatását az iskolákban. Megnyugtatón érvényt kelle- na^zarezar a-siabálynak, hogy az autósok mikor és ' milyert mértékben foglalhatják el gép­járműveikkel a járdát. E sok fontos teendő minden bizonnyal javíthat az autósok és gyalogosok közötti viszo­nyon, csökkentheti a halálos és sérüléssel járó ' balesetek számát. De mindennél többet segíthet, ha megértő partnerek leszünk valamennyien a közle­kedésben. FeSeMSSen SeSelősök A BALESET OKA: MŰSZAKI HIBA Hazánkban a közúti balesetek mintegy más­fél-két százaléka minősül egyértelműen mű­szaki hiba miatt bekövetkezettnek. Ez az egy­általán nem elenyészően csekély balesettípus adott apropót a Fővárosi Közlekedésbizton­sági Tanács Tudományos Bizottság Gépjármű Szekciójának és a Közlekedéstudományi Egye­sületnek, hogy közös tanácskozást tartsanak A műszaki hibás balesetek tapasztalatai cím­mel. Abban egyetértettek a résztvevők, hogy nem kis szerepe van az általános költségnö­vekedésnek abban, hogy hazánkban ilyen mértékű azoknak a baleseteknek a száma, amelyek tulajdonképpen a gépjármű vezető­jétől függetlenül következnek be. A fenntar­tási költségek emelkedésének tudhaó be, hogy gyakrabban elmarad a karbantartás, a rendsze­res megelőző vizsgálat. Sok esetben olyanok a javítások, amelyek nem kellő szakmai szín­vonalúak, vagy mert a szerelésre vállalkozó a kellő ismeretek hiányában nyúl a gépjár­műhöz. De az sem ritka, hogy a szükséges al­katrész nem áll rendelkezésre, vagy külön­böző okok miatt nem kerül beépítésre. Egyre gyakoribb, hogy nem megfelelően felújított cseredarabakat építenek be a gépjárműbe. Legnagyobb számban a fék­kel kapcsolatos hibákból ered­nek a műszaki okokra vissza­vezethető balesete. Például a fékdobokat maximálisra sza­bályozzák, de a fékkulcsokat alapméreten hagyják, máskor az alkalmazott fékbetétek nem azonos gyártmányúak, így az egyes kerekeken különböző fékhatás keletkezik, ez elsősor­ban a kritikus helyzetekben okozhat problémát, például vészfékezésnél. Gyakori Nem mi mondjuk... KÉT VÉLEMÉNY A motorkerékpáros számára minden megtett egy ki­lométeres útszakaszon negyvenötször akkora a sebesü­lés kockázata, mint a gépkocsivezető számára. A halá­los végű baleset statisztikai kockázata csaknem ugyan­ilyen nagy. Ezt állapította meg a Selecta című münche­ni orvosi hetilap. Valamennyi súlyos motorkerékpár­baleset 60 %-dbon gépkocsivezetők okozzák a balesetet. Aki mondjuk Bill Haley egyik nem halkuló felkiáltá­sától nem hallja meg egy másik autós tülkölését, köny- nyen bajba kerülhet. Ám a fülbemászóan megnyugtató zene csörgedezése is növelheti a biztonsági kockázatot andalító hatása miatt. Az osztrák Közlekedésbiztonsági Tanács jelentése szerint az autózás közben a kellemes lelki közérzet önmagában üdvözlendő. Csakhogy ez a hatás gyorsan csaphat át az ellentétébe. Előfordul, hogy a fékszerke­zetek beszabályozásánál az egyes tengelyeken nem han­golják össze a fékerőket, s így különböző lesz a fékhatás az egyes kerekeknél. Nem gyakori, de arra is volt már példa, hogy a gyárilag szerelt fékszerkezeti elemek nem voltak kellően rögzítve, s ezért töréseket okoztak. Adott esetben a fék- folyadékcsere elmaradása is okozhatja a hidraulikus fék­rendszerek működőképtelen­ségét. Előfordultak olyan esetek— s nem is elenyésző számban — amikor a különböző hatásos­ságé lengéscsillapítók vezették nyomra a baleseti okok vizs­gálóit. Kormányműhibák miatt is kelelljezhetnek műszaki hi­bás balesetek. Ma már általában nem ja­vítják, hanem új alkatrészeket , szerelnek be, ez drágább, mint egy-egy kisebb javítás, ezért a gépkocsitulajdonosok közül többen eltekintenek a kissé el­használódott alkatrészek cse­réjétől, de az is gyakori, hogy az alkatrész_ hiánya miatt nem a típushoz valóval helyet­tesítik az eredetit. Nem ennyire ismert széle­sebb körben, hogy egy baleset­nél milyen igénybe vételnek van kitéve a jármű karosszé­riája. Ha egy-egy elem javí­tásához nem a kellő mértékű a hegesztéssel felmelegített le­mezdarab nagysága és túl nagy felületen lágyult ki az anyag, ákkor a karosszéria energiaelnyelő képessége is megváltozik, nem biztosítja az ütközési energia felemésztését. Nem kevés azoknak a jár­műveknek a száma, amelyeket csak vizsgára felkészített ál­lapotban állítottak elő a ható­sági vizsgára. Ezekről aztán le­cserélik a kölcsön szerelvé­nyeket, gumikat, a valójában alkalmatlan járműként vesz­nek részt aztán a forgalom­ban. Általában hiányoznak a kor­szerű diagnosztikai berende­zések, mind a vizsgáztatóknál, mind a szervizekben így még kisebb az esély a hibás alkat­részek időbeni megelőző fel­ismerésére. / FeEszereEísé g Nem kuSaiják A jelenlegi gyakorlat sze­rint, ha egy balesetnél bebizo­nyosodik, hogy az műszaki hi­bából következett be, a gépko­csi vezetőjét felmentik, s a műszaki hibáért felelőst, vagy felelősöket nem kutatják, ezál­tal gyakorlatilag elmarad a számonkérés. A nagymértékű kereslet ha­tására olyan alkatrészeket is gyártanak kisiparosok, ame­lyek befolyásolják a gépjár­művek biztonságtechnikai jel­lemzőit anélkül, hogy ezekről az alkatrészekről bebizonyo­sodott volna: megfelelnek az egyes típusokhoz előírt para­métereknek. Ezekhez, csakúgy, mint a bontott alkatrészekhez, nem adnak minq^égi bizonyít­ványt. Célszerű lenne, ha csak hatóságilag bevizsgált és en­gedélyezett biztonságtechnikai szerelvényeket árúsítana a ke­reskedelem. Természetesen egy ilyen tu­dományos !gényű tanácskozás, nem hivatott a problémák megoldására. A helyzet elem­zése volt a cél. A következő lépést a jogszabályalkotók és betartók tehetik meg, s mind­azok, akik nagyobb felelősség- tudattal viseltetnek gépjármű­veik műszaki állapota iránt. Eihugyva SZABÁLY NINCS BÁ Ma már nemcsak a fővá rosiak állandó gondja a parkolás, s nemcsak csúcs- forgalomban. Amikor úti­célja közelébe érkezett az autós, gyakorta úgy érzi, hogy megállni tilos táblák dzsungeljébe tévedt. Va­lószínül eg nemcsak szub­jektív érzés, hogy több a kelleténél az ilyen tábla, viszont egyetlen gépjár­művezetőnek sincs joga fe­lülbírálni. Mégis rengeteg autót láthatunk nap mint nap tilosban parkolni. S nemcsak magánkocsikat! A hivatásosoknak még példa­mutatóbban kellene betar­taniuk a szabályokat, bár néha úgy tűnik, velük nem olyan határozott a szabó lyokat betartató közeg. A tilosban megálló ál­talában nem gondolja vé­gig, hogy mennyi kellemet­lenséget okoz a többi köz lekedőnek, akik miatta nem tudnak egyébként sza­bályos útjukon továbbha­ladni. Ha mindenki érte né — s ha mindig érthető lenne — miért tették ki a tiltó táblát a közlekedés szervezői, bizonyára keve sebben szabálytalankodná­nak ilymódon. Számtalan esetben okoz bosszúságot a közlekedők­nek egy-egy tilosban par­koló vagy üzemképtelen ál­lapotban az utcán hagyott gépkocsi. Időnként szem­tanúi lehetünk, amikor föl tűnnek a Fővárosi Szállí­tási Vállalat erre alkalmas gépkocsijai és elszállítják a forgalmat akadályozó autókat, roncsokat. A vál lalat azonban összesen ti zenhárom ilyen kocsival rendelkezik, munkájuk ma­radéktalan ellátásához legalább még egyszer ennyi kellene. A tilosban parkoló, (tűtök tulajdonosai hamar jelent­keznek járművükért. Égé szén más a helyzet az üzemképtelen kocsikkal és roncsokkal. Mint köztudott a gépjárműveket csak a rendszám alapján tartják nyilván, ha ezt valaki már leadta lévén az autó hasz­nálhatatlan. szinte IMetet len kideríteni, ki a tulajdo nos. Célszerű lenne tehát bevezetni az alváz- és mo­torszám szerinti lajstromba vételt is. Alacsóny a beszállított járművek tárolási díja is mindössze napi húsz fo­rint, és az már régen nem fedezi a tényleges költsége­ket. Márpedig az érvényes jogszabályok szerint az őr­zési idő egy év. Nehézkes ezenkívül a pénz behaj tása is. már ha egyáltalán kideríthető a tulajdonos személye. A vállalat csak polgári peres eljárással jut­hat hozzá az őrzési díjhoz. Nincsen paragrafus arra sem, hogy használhatatlan autót tilos egyszerűen sor sára hagyni az utcán. Bűn tetésre csak abban az eset ben van lehetőség ha ezt tilos helyen teszi valaki. Nem ártana, ha másért nem, hál köztisztaság el leni vétség címén szankció nálni lehetne az ilyen ese tehet. Ha bosszantó dolog egy- egy forgalmat akadályozó elhagyott autó. még bosz- szantóbb, ha az elszállítás miatt kell az autósoknak esetleg negyed órát is vá­rakoznia. amíg tovább tud hajtani. Kétségtelen, hogy az elszállítással a vállalat dolgozói gyakran föltartják a közlekedőket, kisebb- nagyobb dugókat alakíta­nak ki. De sajnos a válla­lat bérszabályozási rend­szere nem teszi lehetővé a több műszakos munkát. Pedig az igazi megoldás az lenne, há a késő esti vagy éjszakai órákban szedhet­nék össze a tilosban par. kóló és elhagyott autókat a forgalom zavarása nélkül. S természetesen ■ z alvók zavarása nélkül, bár ehhez úgy véljük, masf íjto szál­lító gépkocsira lenne szük­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents