Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
xytíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT lk (3sifö indulásra kész V Élfei pirn! a kenyerek hasa Efetipiockor fogy a legtöbb Testet ölt és megkemény- sziik a hajnali levegő, szinte látni lehet a kenyérgyár sarkánál, a finom sárga fényű lámpák alatt, amint a városba iramlik a dermesztő légáram. Sehol egy teremtett lélek a sötét plafon borította utcákon, korán van még, öt óra. Benn a ceglédi sütőüzem udvarán, a mécsek szűkmarkúan szórt világánál az első szállításra készülődik tíz jármű és a fuvarozócsapat. A friss pékárut csupán a városban legalább száz lerakóhelyen várják, hát érkeznie kell, pontosan, időben. Egy- egy gyári műszakot az előző napi megrendelések alapján állítanak össze. A munka rész- mozzanatai feltételezik egymást, s ha valahol megszakad a lánc (betegség vagy bármi más miatt), főhet a feje az üzemvezetőnek. Szorító norma Három-négy esztendő óta minduntalan visszatérő gyári hiánycikk a munkaerő. A sete-suta szójáték tanulsága szé- rint: a kellőnél 15 százalékkal kevesebben keresik itt a kenyerüket. Mint mondják, igen nagy a mozgás, ha akad évente harmincnégy belépőjük, biztosra vehető, hogy negyvenkilencen távoznak a gyár kötelékéből. Tán cudarul fizetik a pékmunkát? Nem, ezt nem lehet mondani. A: segédek is úgy 4 ezer körül keresnek, egy dagasztónak meg, persze éjszakai műszakokkal, akár 9—ÍO ezer is ütheti a markát. Inkább a szorító napi norma miatt cserélődnek sűrűn a munkakönyvek: egy személynek egy óra alatt 109 kiló kenyeret kell elkészítenie. Az elvándorlók korántsem poroszkálnak túlontúl messzire, többségük az élelmiszeriparban marad. Igaz a mondás: a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóiból könnyen ki lehetne állítani egy teljes kenyeres műszakot. Péksüteményből 60—70 ezer darab, kenyérből 80—150 mázsa gördül ki naponként a gyár kapuján. Hetipiackor erőteljesen megnő a kereslet, ám hétfőnként, mivel sok bolt zárva tart, igencsak csökken. Bizalom jele Mireg-morog, fázósan prüszköl a szállítókocsi orra, időbe telik, míg átmelegszik a motor. A volángazda, Fazekas Ferenc tizenkét éve dolgozik a gyárban. Hosszú ideje Cse- mőből indult útnak, hogy műszakkezdéskor munkára jelentkezzen. Nemrég költözött be a városba. A Felház utcai kisbolt előtt állunk meg először. Mózes Lajos, aki a hajnali vendég miatt most a frisseik között kucorog, a hátsó fertály ajtajához csúsztat két színültig telt műanyag ládát. Ennyit hagyunk itt. Főleg kifli meg zsömle halmozódik, tetejükbe okmány kerül, igazolás a ládák tartalmáról. A lakótelepre igyekszünk. A kopogtatásra senki sem válaszol a Rákóczi úti kisáruház raktárából, így hát kívül a fal mellé illesztgetjük az edényeket. Hátukat egymásnak vetve szoronganak a kétkilós veknik. A Dózsa György Kollégium konyhájában már érkeztünk- kor kellemes illatok kószálnak, jólesik kortyolgatni a meleg kakaóból. Legközelebbi állomásunk a vasúti resti. Sörösrekeszekből állított oszloSportöltözék, saját pénzért Nem könnyű cselgáncsozni Samutiifé, hűtőtérben Bő választékkal a vásárlékért Nézik a pénztárcát, meg az ízlést Bíró Tamás magyar bajnok Célratörő, „akaratos” gyere-' kék a cselgáncsozók, s ezt bizonyították az elmúlt év versenyein is. Lehetőségeik nem, de eredményeik javultak, s ezzel tovább segítették a sportág megismerését, elterjedését Cegléden. Egyáltalán nem irigylésre méltó az, ahagyon a judósok készülhetnek. A nyolcvan-ki- lencven sportoló korától és képzettségétől függetlenül egy időben kényszerül edzéseket tartani, s a heti két edzésszám sem emelkedett. Ezt tervszerű egyéni munkával — házi feladat keretében — próbálták áthidalni. Emellett, vállalva az utazás fáradalmait, a legjobbak többször is részt vettek az Újpesti Dózsa foglalkozásain, akár hetente kétszer is, hogy megfelelően felkészülhessenek a következő versenyre, a feladatokra. A jelenlegi lehetőségek mellett természetesen nem tudták megoldani az utánpótlás tervszerű nevelését. A ceglédi cselgáncsozók az egyéni felszerelés megvásárlásával anyagi terheket is vállaltak. (Persze, ebben nem egyedüliék a sportágban, az országban.) Az elmúlt év legjobb eredményeiről az edzőtől, Pá- gyánszki Páltól kértünk felvilágosítást: — Az elöcsatározások során tizenhármán harcolták ki a jogot a négy korcsoportban, hogy elinduljanak az országos egyéni bajnokságon. Sajnos közülük ketten nem tették le a korcsoportnak megfelelően előírt technikai vizsgát, így ők nem vehettek részt a legjobbak küzdelmében. A serdülők között Bíró Tamás magyar bajnoki címet nyert, az úttörő harmadik korcsoportban pedig Csurgai Zoltán szerzett ezüstérmet. Az ezüstjelvényes ifjúsági sportoló minősítést ketten: Szilágyi Imre és Zádo- ri András a bronzjelvényt pedig hatan szerezték meg. Mindezeket összegezve elmondhatjuk, 1983. évi eredményességi célkitűzéseinket túlteljesítettük. — Mi várható ebben az évben? — Ferencsik István, aki tavaly sérülése miatt nem versenyezhetett, Kaposváron, Bíró Tamás pedig Budapesten folytatja iskolai tanulmányait, így két nagyon eredményes versenyzőnktől kellett megválnunk. Az elért eredmények megtartásához, vagy éppen túlszárnyalásához hetente legalább három edzést kell tartanunk. Lehetőleg kétcsoportos megosztásban úgy, hogy a kezdők és haladók külön gyakorolhassanak a tatamin. U. L. pok között kanyargunk a portékával. Szavakat leginkább csak a „jó reggclt”-ekre meg a „viszontlátás”-okra fordítunk, egyébként csöndben zajlik az átvétel. Ügy tűnik, mi sem természetesebb, mint hogy valahol a város másik végén megterem a kenyér, s ezek a ládás emberek még jóval a‘boltnyitás előtt megjelennek, kopogtatnak, a helyére rakják, majd távoznak. Meg sem számolják, vajon darabra megvan-e, amit hoztunk. Alighanem a kenyérgyár és az üzletek közötti feltétlen bizalom okán. A Rákóczi úti áfész-közért- be sokféle holmiból álló, nagyobb rakományt cipelünk be, több fordulóval. Csinos lányok szortírozzák az édes süteményt, tágas kosarakba ömlik a kifli, zsömle, polcokra kerül a kenyér. Végül egészen szemrevaló sütőipari részleg kerekedik ki. Kevéssel odébb virrad ránk, a Köztársaság úti óvodánál, ahol mindössze néhány kenyeret hagyunk. Jöhet a következő Lépésben haladó járatunk érinti a mezőgazdasági szak- középiskolát, a szomszédos bölcsődét, majd némi várakozás után a húsgyár kapuján fordulunk be. Visszafelé még útba ejtünk néhány kisebb árudát. Fél nyolc. Kocsink megint a péküzemben pihen. Hátsó ajtaja nyitva. Megmozdulnak a kerekes állványok, telik a raktér. Hamarosan indulhat a következő szállítmány. Számolgatunk, fontolgatunk, nézelődünk — s egyre alaposabban. Nem, ezt most nem veszem meg, mert emezt szeretném. Vagy mégis inkább...? És így tovább. Csak az nem kétséges, hogy január 23. óta fukarabb kezekkel mérjük bankóinkat az élelmiszer- boltokban is. Meglehet, ésszerűbben, takarékosabban vásárolunk. Lám, mégis milyen nehéz bámész pillantások nélkül, könnyedén elszelelni mostanában — legalább egy héten keresztül — Reggel utcai ABC húskészítményes pultja előtt. Hogy szinültig töltötték a polcokat, ez a kisebbik öröm. De hogy mennyi- s miféle étkek garmadája hever itt karnyújtásnyira ... ímhol a sörkolbász: hosszú, vékony, és csípős. Amott meg az aromás májas. Rémlik, valaki valamikor már beszélt róla. Igényfelmérés Szó sincs, persze, csodáról, trükkről, varázslatról. Mint jeles gazdasági hetilapunk, a HVG írja: A mostani áremelés eszköz a belső fogyasztás átterelésére, illetve a hazai vállalatok termelésének orientálására. Eszköz tehát, s két cél elérésének lehetőségét, szükségességét hordozza. Ügy tűnik, hatásos serkentőszer is termelő és kereskedő számára. Példáért nem kell a szomszédba menni. Takács Mihály, a PENO- MAH ceglédi gyárának kereskedelmi vezetője ekképp fogalmaz: — Idei tervünkben 530 va- gonnyi húskészítmény előállítása szerepel. Az árak módosítása után furcsa helyzetbe kerültünk, mert jelenleg nem ismerjük teljes pontossággal a fogyasztói igényeket. Partnereinkkel együtt figyelemmel kísérjük az átalakuló vásárlói szokásokat, hiszen a gyár termelését ehhez kell igazítanunk. Persze, nem várjuk ölbe tett kézzel a fejleményekét, megpróbáljuk menet közben kideríteni, miből mennyit rendel majd a kereskedelem. Egy héten át a gyár teljes húskészítmény-választékáit bemutatjuk a Reggel utcaj ABC- ben. Körülbelül ötvenféle finomság szemlélhető és vásárolható meg a nap minden szakaszában. Természetesen különböző árfekvésű termékekkel jelentkezünk. Az olcsóbb étkek kiállítása mellett gondoltunk a hagyományos ízlés híveire is: nekik ajánljuk a préselt disznósajtot, vagy például a sertés vastagbélbe töltött hurkát. Kelendő tejtermék — Szándékunkban áll a sertésmájat az eddiginél nagyobb mennyiségben forgalomba hozni. Jobbnál jobb falatok készíthetők belőle. Még az árát is csökkentettük, gondolom, ez az üzemi étkezdék számára előnyös lehet. Kérdőíveket adunk a boltjárók kezébe, ezek segítségével szeretnénk tájékozódni, mit s milyen ízesítéssel fogyasztanának szívesen. Még nincs elegendő adatunk ahhoz, hogy a forgalom szerkezetét vázolni tudjuk. Azt azonban már most vállaljuk, hogy mind a mennyiséggel, mind pedig a minőséggel kapcsolatos majdani igényeknek eleget teszünk. Cseh Márton, a Reggel utcai ABC-áruház vezetője néhány friss tapasztalatról számol be. — Számok mutatják a húsforgalom csökkenését. Tavaly ugyanebben az időszakban 15 mázsa húst adtunk, el, most februárban jó, ha 5 mázsa lesz. A húsfajták közül a bontott csirke iránt nőtt meg erőteljesén a kereslet. A közelmúltban megjelent a ceglédi múzeumbaráti kör évkönyve. Kocsis Gyula múzeumigazgató szerkesztésében olyan kiadvány látott napvilágot, amely tucatnyi tanulmányt foglal magában. Bevezető sorai Kossuth Lajos halálának közelgő kilencvenedik 'évfordulójához kapcsolódnak. Magyar Antal, a ceglédi turi- ni százas küldöttség történetének újabb fejezeteivel ismerteti meg az olvasót. Pataki Ferenc az 1848/49-es szabadságharc egy elfelejtett honvéd ezredeséről, Csutak Kálmánról írt kutatásai alapján. Hídvégi Lajos tollából Földváry Károly életrajzának részletei válnak ismertté előttünk. Gubody Ferencről, Cegléd egykori nevezetes polgármesteréről szól Reznák Erzsébet munkája. Ma már kevesen tudják, hogy ez a jeles közéleti férfiú 1884-től kezdődően huszonhárom éven át — egészen haláláig — töltötte be ezt a fontos posztot. Irányításával vetette meg a település a városiasodás alapjait, létesültek azon intézményei, amelyeket egy évszázaddal később mi, mostani ceglédi polgárok is élvezhetünk. Azokban az években épült fel a városháza, készült a Kossuth- szobor, alakult ki a mai főtér, a vasútállomást a központtal összekötő nyílegyenes utca, Nagy hagyománya van városunkban a kisüzemi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésnek. Cegléden minden második család valamilyen kapcsolatban áll a földdel. A szemlélőt örömmel tölti el a Budai úti, a Pesti úti, az ugyeri, a Körösi úti, a bedei, a Csengeri széli és a Csemő környékén épülő, szépülő kiskertek, fóliasátrak sokasága. Szorgalmas népek lakják a várost, a kertészek zömében munkaidő után sietnek a parcellákra, hogy dolgukat tegyék a maguk és a közösség javára. Tevékenységük népgazdasá- gilag is hasznos, hiszen a művelésbe vett terület nagy része nagyüzemi megmunkálásra alkalmatlan. A család megteremti szőlőből, gyümölcsből, zöldségből azt a mennyiséget, amelyet az év során elfogyaszt, s a felesleget értékesíti. Az esztendőnként 80 milliárd forint értékű terméket előállító háztáji és kisegítő gazdaságok az önellátáson túl fontos szerepet vállalnak az árutermelésben és az exFebruárra már a szokásos adag dupláját rendeltük, s ez is minden bizonnyal el fog kelni. Ezzel együtt kuncsaftjaink egyre nagyobb figyelmét szentelnek a sajtoknak, a savanyított áruknak, a túróknak. Az egy esztendővel ezelőtti forgalmi adatokat 20—25 százalékkal túlszárnyaltuk. — Örömmel fogadtuk a PE- NOMAH kezdeményezését, annál is inkább, mivel ilyen bő választékot (huzamosabb időn keresztül), még magam se láttam. A párizsi továbbra is vezet a népszerűségi ranglistán, de ez természetes, ((gyanúkkor az olcsóbb, kilónként 90 forintért mért szalámik egyszerűen nem fogynak. A szokás alakul Volt olyan délután, hogy mindössze 15 dekát tudtunk ilyesféléből értékesíteni — említi a boltvezető. — A drágább étkeket viszont, mint például a sonkát és a nyelvkockát igen sokan kipróbálják, igaz, csak apróbb adagokban. Idő kell még, hogy megrögződjenek, kiforrjanak a vásárlói szokások. Ám az biztos, hogy a , bemutatotthoz hasonló áruválasztékkal szívesen szolgálnánk az év minden napján. V. S. továbbá a mai Lenin park. Benne állt az a Vigadó, melynek helyén .nemrég épült fel a tornacsarnok. Kezdeményezése nyomán valósult meg a gimnázium, szilárd burkolatú utak és a villanyhálózat kialakításának megszervezése kapcsolódik még ■ nevéhez. Kürti Béla Paulovits Károlyról, a ceglédi sport aiyjár ról publikál. Dr. Szomorú István Kárpáti Aurélra emlékezik, aki száz évvel ezelőtt városunkban született. Ugyancsak ő tudósít a múzeumba-, ráti kör egy sikeres kirándulásáról. Gőz Sándor a Kossuth Gimnáziumban meghirdetett Kossuth-pályázat eredményét teszi közzé. A szerkesztő helyet adott a díjnyertes pályaműnek, amely Lendér Mária harmadikos diák tollából szü-. letett. Máté Bertalan a továb-. bi kutatásokat könnyítendő a Kossuth Múzeum adattári gyűjteményéből közöl tematikus és kronológiai összeállítást. Petrányi Ferenc a Pusztaszeren tett csoportos látogatásról tudósít. Dr. Bíró János Egy mezőváros kialakulásának egészségkulturális vonatkozásai címmel írt tanulmányt. A múzeumbaráti kör évkönyve 250 példányban készült a városi kórház sokszorosító üzemében. portcikkek létrehozásában. A kistermelők egy részét tömöríti a kertbarátmozgalom. Cegléden 1983-ban alakult meg a Hazafias Népfront városi bizottságának segítségével a kertbarátkör. Terveik között szerepel, hogy a város kertészeti kultúrájának ápolása mellett a kerttulajdonosok érdekvédelmét is valamilyen formában ellátják. Az érdeklődőknek örömmel nyújtanak segítséget a termelt áruk értékesítésében, szakmai ismereteik gyarapításában, ta pasztalatcserék szervezésébe', kiállítások rendezésében. A klub jelenlegi taglétszáma ötven. Ügy tűnik, ez a kertészkedők számához képest igencsak kevés. A kertbarátkor mindenkit szívesen lát, aki soraikba kíván lépni. Mint mondják, nem kevés feladat áll előttük, ám nagyobb bázisra építve tán a megoldás is könnyebb lesz. T. Tóth János ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Varga Sándor Hamarosan kétszintes lesz A Ceglédi Építőipari Szövetkezet fontos megbízatást kapott, ők végzik a vasutas-sportcsarnokban a felújítást, átalakítást. Mivel az épület belső tere igen magas, lehetőség van arra, hogy azt „megfelezzék”, cs így egy jól hasznosítható felső szintet alakítsanak ki. A képen: az ácsok a tartópillérek zsaluzatát készítik. Apátl-Tóth Sándor (elvétele A baráti kör évkönyve Száz éve lett polgármester Tucstnyi helytörténeti tanulmány Földápolók köre Terveznek a kertbarátok X