Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
1981. FEBRUAR 15., SZERDA 5 mr Mlitit Gála és Módi Új paradicsomok Külföldön is sikere van az új magyar paradicsomfajtának. Tavaly negyven tonna, az idén 60 tonna vetőmagot rendeltek belőlük, nagy nyugati vetőmagforgalmazó cégek. Mint a nagy tételű vásárlásokból is következtethető, számos európai országban magyar paradicsomfajtákkal váltották fel a régi, nyugati fajtákat. Versenyképességükről, természetesen, már korábban meggyőződtek. A kutatók a következő években tovább akarják bővíteni a választékot. Az idén például 13 új nemesítésű fajtát mutatnak be a hazai és külföldi termelőknek, vetőmagértékesítő cégeknek. Az újdonságok 'között van az üvegházi termesztésre alkalmas, folyton növő „Gála”, a fólia alatti hajtatásra ajánlott „Módi”, K—3 és „Tini”. A szabadföldi Korall és a Sláger fő előnye, hogy bőtenmő és a szórt fényt is kitűnően hasznosítja. Tavaszt váró kosztümök Naponta csaknem 50 női kosztümöt készítenek a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet megrendelésére a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet konfekciórészlegébcn. Március elsejétől már a tavaszi kabátok varrását kezdik meg. Barcza Zsolt felvétele Hirdetéssel lelt boldogtalanság Másoktól várják a segítséget A házaspár, akikről most szó lesz. nagyon sajnálatra- méltó, szerencsétlen helyzetbe került. Mások könyörületére, segítségére szorulva élnek egyik napról a másikra, mert elvesztették a hajlékukat, és most, mikor már közel vannak a nyugdíjaskorhoz, földönfutókká lettek. Az asz- szony, aki beadványokkal ostromolja a hivatalokat, kétségbeesetten panaszkodik, és csak másokat vádol balsorsa alakulásáért. Panaszos levelek Olvasom a tatárszentgyör- gyi községi tanács elnökének címezett leveleket} aznap is hozott egyet a postás, amikor ott jártam. Bákai Béláné ebben a legutóbbi írásában köszönetét mond a rendkívüli segélyért, amit kiutaltak a számukra. A többi levélben segítséget kér, fedelet követel a fejük fölé, mert a szabad ég alatt mégsem alhatnak. Szívtelennek, közönyösnek nevezi azokat, akik nem gondoskodnak róluk, holott mindketten betegek és elesettek. A Bákai házaspár sorsával — a levelek alapján — a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a rádió is foglalkozik. Krizsán Lászlóné, a tatár- szén tgyörgyi (községi tanács elnöke sokat töpreng és próbál valami megoldást találni, de tény, hogy más, szociális szempontból rászorulók — nagycsaládosok, betegek, öregek — is élnek a faluban. A panaszosok pedig csak múlt év júniusában lettek helybeli lakosok. Az első beadvány múlt év decemberében érkezett. Bákai Béla ekkor Nagy Imre tanyagazdának volt az alkalmazottja, feleségével együtt az ő portáján éltök. Nagy Imre csirkéket tart, hathetenként 15 ezer darabot ad le szerződéssel, és ezekhez az állatokhoz fogadott gondozót. Az első hetekben rendben volt a dolog, azután Bákainak a lába megsérült, és a seb elfertőződött. Orvoshoz sem ment eleinte, a munkáltató — bár ez természetesen kötelessége lett volna — elmulasztotta az SZTK-nak bejelenteni, hogy nálar dolgozik. Kölcsönös gyűlölködés Betegen nem tudta ellátni a munkáját, ami egyébként is jóval nehezebbnek bizonyult, mint ahogy előre képzelték. Az asszony leveleiben a reggel 5-től este 9-ig tartó szolgálatra, a gazda durva, megalázó bánásmódjára panaszkodik, és arra, hogy ki akarja őket tenni a tanyáról. Bákainénak, mint írja, több krónikus betegsége van, egyebek között asztmás, és mikor megpróbált a csirkék körül segíteni, súlyos allergiás rohamot kapott. Nagy Imre mulasztása nyilvánvaló: súlyos szabálysértést i követett el, mert nem jelentette be az alkalmazottját, és ezért eljárás indult ellene. Alaposan elolvastam az asz- szony leveleit, de mégsem volt világos, hogy miért végső menedék a számukra Nagy Imre tanyája? Miért vállalkoztak olyan munkára, amihez nem értenek, és csak annyit tudnak róla, hogy a szóbeszéd szerint jövedelmező? És miért nem utaznak vissza oda, ahol azelőtt éltek? Bákaiék nemrég elköltöztek egy másik tanyára, illetve annak üres melléképületébe. A tanácselnök keresett számukra átmeneti szállást, hogy végét véssen a kölcsönös gyűlölködés miatt kialakult áldatlan helyzetnek, de azt is hangsúlyozza, hogy az építmény még szükséglakásnak sem alkalmas. A falutól mintegy 4—5 kilométerre terül el a Szeleczky dűlő, ahová sártengeren keresztül vezet az út. A panaszos levelek szerzője örömmel fogad, mert támogatást, segítséget remél tőlem is, a váratlan látogatótól. Szánalmas körülmények A helyiség, ahol élnek, szánnivalóan nyomorúságos, és kiáltó ellentétet mutat a néhány bezsúfolt bútordarabbal. Az üvegezett polcokon porcelán étkészletek, kristály- vázák sorakoznak. Értékes magnetofon és rádiókészülék áll a szekrény tetején, a sarokban elektromos varrógép. Az asszony újságkivágásokat , vesz elő. A cikkek tanúsítják, hogy a férje néhány évvel ezelőtt megbecsült munkás volt, aki külföldi építkezéseken dolgozott: a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Komfortos lakásban, anyagi gondok nélkül éltek előbb Budapesten, azután Oroszlányban. Bákainé azonban falura vágyott, és míg férje külföldön volt, lakásukat feladva vásárolt egy kis házat. Ami ezután történt, arról így beszél: — Egy darabig jó volt ott, de azután jöttek a vegyszeres gyomirtással és én allergiás lettem a permetezésre. Költözni akartunk onnan, minél előbb. Akkor olvastam egy apróhirdetésben, hogy idős, beteg asszony eltartókat keres Abonyban. Nem ismertünk senkit azon a környéken, de odautaztunk és megegyeztünk. Eladtuk a házunkat, bár nem lehetett sokat kapni érte. Fe- csétes papírral tanúsíthatom, hogy csak 40 ezer forintot adtak, pedig sokkal többet ért. Szép, tágas otthonunk volt. 11 tonna holmival költöztünk Abonyba, sokba került a szállítás és végül csak hét hónapig maradtunk. Az idős asszony meghalt, az eltartók ilyen rövid idő alatt nem örökölhettek, és maradt megint az apróhirdetés. így kerültek Tatárszent- györgyre. — Mi lesz ezután? Bákai Béla sebesült lába az orvosi kezelésnek köszönhetően meggyógyult, és dolgozik a tanyán, amelynek mellék- épületében átmenetileg berendezkedtek. így élnek most. Mennyit vállalhat át gondjaikból a kis falu, melynek véletlen folytán néhány hónapja a lakói lettek? A sajnálat és a segítő szándék mellett sem tehetnek sokat értük, hiszen könnyelműségüket nem írhatják a közösség számlájára. Bákai Béla nincs otthon, így feleségét kérdezem a terveikről. — Hallottam egy rádióriportot — mondja —, nagyon kedvesen, szépen beszélt valamelyik tsz-elnck. Feljegyeztem a nevét, meg a községet is, majd írok nekik egy levelet. Talán tudnának nekünk munkát meg szállást adni. Gál Judit Amilyen a fél, olyan a fogadtatás Megmozdult végre a fala Aki életében először, s szerencsétlenségére vonaton érkezik Farmosra, nem hiszem, hogy fellelkesül az elé táruló látványtól. A szomorú, kopott kis állomásépületet talán csak az oldalának támasztott kerékpárok tartják össze. Mögötte néhány faluszéli ház, köztük az út hosszan kanyarog a központ felé. Odáig már nem látni el, a község nem tárulkozik fel a kíváncsi tekintetek előtt. Környezetünk szépítéséért Pedig a tiszta, széles utcákra, gondozott portákra méltán büszkék a helybeliek. Nem véletlen, hogy tavaly ismét életre kelt a már néhány éve elakadt, ellaposodott mozgalom, s a farmosiak beneveztek a tiszta, rendezett környezetért járó emlékplakettért. — A Hazafias Népfront, és a Vöröskereszt , helyi szervezete indította az akciót, s húsz ház tulajdonosa nyerte el az emlékplakettet — meséli Ben- cze József tanácselnök. — A mozgalom azonban túlmutatott saját jelentőségén, messzebbre vezető, lényegesebb kérdésekben is eredményt értünk el. Az aktívák mindennapi, közvetlen kapcsolatba kerültek a lakossággal, s számtalan hasznos észrevétel, jogos igény, ötlet, felajánlás jutott el rajtuk keresztül hozzánk. Megmozdult egy kicsit a falu. Amint az adatok mutatják, nem is kicsit. Míg két évvel korábban 190 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, addig egy. évre rá már 1054. S tavaly már háromezer forint értékű munkával járultak hozzá a farmosiak községük fejlődéséhez, gyarapodásához. Itt is bebizonyosodott, ami Pest megye annyi más településén már nem szorul igazolásra: értelmes célok megvalósításáért, hasznos munkára könnyen mozgósítható a lakosság. Társadalmi munkával Természetesen itt is először a saját portájuk környékén igyekeznek rendet teremteni az emberek. S hogy miként lehet ezt az „önző” szempontot a köz javára, mozgósító eszközként felhasználni? Nagyon egyszerűen. — Tavaly is jelentős összeget költöttünk járdaépítésre. De több utca lakói ajánlották fel társadalmi munkájukat, s tartottak igényt építőanyagra, mint ahányat el tudtunk látni. Természetes hát. hogy azok részesültek előnyben. akik több gondot fordítottak már környezetük szépítésére. Szabályos verseny indult meg az utcák között, s reméljük, idén sem csökken a lelkesedés. Bár most. a .járdaépítésre fordítható kétszázezer forint egy részét a vasútállomásról bevezető főút szélének kiépítésére szánjuk. A forgalmas útszakaszon más intézkedések is szükségesek az állandó balesetveszély csökkentésére. Az elavult, hiányos közvilágítás modernizálására négyszázezer forint jut, százhúsz higanygőz lámpatest világítja majd meg az esténként hazafelé igyekvő, ingázók útját. S hogy ki-ki nemcsak saját háza tája körül foglalatoskodik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vízhálózat bővítés során a vasútállomás rozoga épületébe is bevezetik az ivóvizet. A vezetékhez szükséges árkot társadalmi munkában ássák ki a. farmosiak.' •••.. Együttműködés — Több mint ezer lakos Indul útnak reggelente a községből Cegléd. Budapest, Nagyká- ta irányába — folytatja a tanácselnök. — Mégsem mondhatjuk, hogy a napi utazás, a hosszú távoliét megakadályozza őket abban, hogy kivegyék a részüket a település építésében. fejlesztésében. Sőt, az egyik legnagyobb környékbeli üzem. a tápiószelei Kohászati Gyárépítő Vállalat már azt is bebizonyította, hogy elképzelhető hasznos együttműködés a gyár s munkásainak lakóhelye között. Az ő példájuk nyomán merült fel bennünk az ötlet, hogy végiglátogatjuk azokat a nagyobb gyárakat, vállalatokat, melyeknél sok helybeli dolgozik, s megismertetjük a vezetőket beosztottaik utazási feltételeivel, életkörülményeivel. Hasznos látogatás A ceglédi Húsipari Vállalat^ nál tett látogatás máris hasz* nosnak bizonyult. Nemcsak arról esett szó, hogyan oldhatnák meg a bejárók autóbusz- szal történő szállítását — ami nagy könnyebbséget jelentene a hajnalban kelő, vonaton döcögő ingázóknak —, hanem arról is, hogy a helybeli szabad munkaerő foglalkoztatására érdemes lenne bedolgozókkal elvégeztethető könnyebb munkafolyamatok nyersanyagát Farmosra szállítani. Persze, a kapcsolat a Húsipari Vállalatnak is gyümölcsöző lenne. Az itt végzett nyolcadik osztályos tanulók között ugyanis bőven találnának jelentkezőt különböző élelmiszeripari szakmák elsajátítására, s enyhülnének munkaerőgondjaik. Apró előrelépések ezek, igazság szerint nem tartoznak a falu érdeklődésének homlokterébe. Hiszen befejezés előtt. 4Hóaz--<ú£f istooda;-. felújításra vár- a leégett művelődési ház. De a közös munka tapasztalatai, az apró sikérek, az égyre szélesedő együttműködés teremti meg a biztos alapot a nagy feladatok valóraváltásához. Márványi Agnes Bába Mihály: ^Jdntoraáó A z anya szomorúan nézett fiára. — Ketten maradtunk, gyermekem. Apa váratlan halálát nehéz lesz elviselni. Meg kell változnod, munkát kell keresned. A fiú bólogatott. Lapáttenyerét térdei közé csúsztatta és dörzsölgette. Alig figyelt anyja szavaira. Pedig ezek nem' voltak olyan dörgedelmesek, mint korábban, amikor egyik gimnáziumból a másikba tántorgott, hogy egy-egy osztályt, ha kínkeservesen is, de befejezzen. így sem ért a végére. A harmadik év elején egyszerűen ott hagyta az iskolát és kijelentette, hogy autószerelő lesz. Apja akkor erre csak annyit mondott: tisztességes szakma az is, ha becsületesen dolgozol, megtalálhatod a számításodat. Anyja azonban hetekig berzenkedett, hogy menjen vissza a gimnáziumba és érettségizzen le. Aztán beletörődött, hogy nem változtathat fia makacs kitartásán. Amikor megszokta a gondolatot, hogy fia autószerelő és nem mérnök, orvos, vagy tanár lesz, azt vette észre, hogy a gyerek rendszertelenül jár munkahelyére, néha egész délelőtt csak alszik, délután vánszorog el a kikönyörgött zsebpénzzel a zsebében és éjfélig színét se látták. Ha faggatták, gáláns magyarázatot talált mindig: a pancserok délután hozzák kisebb javításra a kocsit, amit reggelre kell megcsinálni, s így neki is leesik egy-két százas. Fél év sem telt el, újabb meglepetés érte a szülőket. A fiú bejelentette, hogy már egy hónapja nem dolgozik az autójavítóban, mert ronda, piszkos munka. Rádió- és tévészerelő lesz. Most keres egy jó helyet. Éjfél előtt ritkán ment haza, de az is előfordult, hogy két napig nem látták. Furcsa öltözetű, bizalmatlanságot árasztó fiúk, lányok keresték gyakran otthon, amiért az apja dühöngött: ide ne hozd az aluljárói barátaidat! A fiú tovább dörzsölte tenyerét. Most már nem dühönghetsz, gondolt az apjára. — Hamarosan a hagyatéki tárgyalásra kell mennünk, a személyidben jogsival. Két hapsitói felmarkolta az előleget, azzal lépett le. Az anya nem tudta, hogyan ment le a lépcsőn, merre indult el gyalog, hogy tépelődő gondolataitól megszabaduljon. Csendesen, magában sírdogált, jajveszé- kelt. Szüntelenül törölgette szemét. Pedig zsebkendője már száraz maradt. Lepergett előtte fia aranyos gyermekkora, kamaszkori huncutságai, de nem jutott eszébe semmi, ami a mai fiára emlékeztetné. Arra gondolt: leutazik Siófokra és megkeresi. De hol? Az em- bernyi tömegben? Nyaraltak ott a férjével és a fiával, a strand zsúfolt volt, az utcán alig lehetett járni. Hogy lehetné Ott megtalálni? És ha tovább ment? De merre? Vagy menjen el a rendőrségre, jelentse fel a saját fiát, és kerestesse meg, köröztesse, mint egy gonosztevőt? Ha visszajönne, még minden jóra fordulhatna. Az adósságait szépen letörlesztgetnék. Napokig alig mozdult ki otthonról. Még mindig reménykedett, hogy betoppan a fia. Egy délelőtt rendőrnyomozók csöngettek be hozzá. — Történt valami a fiammal? — Asszonyom, nem olvasta az újságot? — Nem. — így érthető. Mert vártuk, hogy jelentkezzen. A fia és három társa megpróbált illegálisan átjutni a határon. Mint kiderült, az ön kocsijával. L eroskadt, tenyerébe temette az arcát. — Mi történt? — A járőrök ésszrevették őket,'megpróbálták megállítani a kocsit. Úgyis tettek, mintha megállnának, de amikor melléjük értek, mint kiderült, az ön fia gázt adott a kocsinak és neki az osztrák határnak. A kocsi kerekét kilőtték. Egy sekély árokba bukfenceztek. Egy kiskorú lány meghalt. Hárman súlyosan megsebesültek. Kórházban vannak. Hamarosan Pestre szállítják őket. És a kocsit is. önnek velünk kell jönnie, hogy felismeri-e a náluk talált ékszereket. Illetve kiválasztani, azt. ami az öné. — Úristen! — kiáltott fel és elájult Az injekció után, amikor magához tért, csak azt kérdezte. — Mi van a fiammal? Aztán becsukta a szemét és aludt tovább. Ájultan. Kábultan. tisztességes munkahelynek kell beírva lenni. — Meglesz — mondta a fiú és felállt. — Mennyi kápé maradt apa után? — Nem sok. A temetés drága volt. Kétezer, ha maradt. — Akkor adj egy ezrest és megyek munkahelyet keresni. — Ezret? — csodálkozott az anya. — Talán elég lesz. Különben is, ez a pénz is kettőnké. Vagy nem? Az anya arcához kapta remegő kezét, fátyolos szemmel, majdnem sírva nézett a fiára. — Nem értelek. Osztozkodni akarsz velem, az anyáddal? — Ugyan! — legyintett a fiú és szájába dugott egy cigarettát, meggyújtotta. Elsétált a szekrényig, aztán vissza. — Én nem akarok veíed osztozkodni. Nekem elég az apai juss. Csak azt kérem a hagyatéki tárgyaláson is. Be akarom fektetni egy jó üzletbe. Ehhez talán jogom van. Vagy nem? — Na, de, fiam... A fiú már a kilincset fogta. — Ja, elviszem a kocsit, a kulcsot már megtaláltam — pörgette meg uj- ján. — Majd jövök. Még egy: megtaláltam a pénzt is. ötezret vettem el belőle. A felét. Az anya felugrott, rohant a szekrényhez. Észre sem vette, hogy a fia intett, köszönt és elment. • Hetekig ritkán találkoztak és alig váltottak szót egymással. Az anya csak később vette észre, hogy zsugorodnak, el-eltünedeznek a holmik a lakásból. Leste, várta a fiát, hogy beszéljen vele. Mindhiába. Aztán felkutatta fia egyik barátjának a címét. Elment hozzá. A morcos, borotválatlan arcú fiú a konyhában evett éppen, amikor becsöngetett. Kelletlenül fogadta az asszonyt, akivel majdnem durván közölte, hogy a drágalátos Siófokon furikázik, ő is nagyon várja már. mert tízezerrel tartozik neki. De tartozik a többi havernak is. Ha elkapják, leverik róla. A kocsit nem tudta eladni, mert baj van a
